Blanche Laroux
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Postagalamb központ
✥ Bátran üzenj ✥


Akik erre járnak
✥ Várunk mindenkit ✥

Jelenleg 16 felhasználó van itt :: 9 regisztrált, 0 rejtett és 7 vendég :: 1 Bot




A legtöbb felhasználó (57 fő) Szomb. Nov. 11, 2017 7:42 pm-kor volt itt.
Legújabb történetek
✥ feltörekvõk írásai ✥

✥ Today at 9:25 am ✥
✥ Today at 1:08 am ✥
✥ Today at 12:55 am ✥
✥ Today at 12:12 am ✥
✥ Today at 12:05 am ✥
✥ Yesterday at 11:17 pm ✥
✥ Yesterday at 10:16 pm ✥
Népszámlálás
✥ Párizs lakói ✥
Történet írók
✥ fantázia szárnyal ✥

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Share| .

✥ Szeretettel Raphaël Deschamps tollából
Témanyitás ✥ Re: Blanche Laroux •• Csüt. Aug. 03, 2017 5:08 pm

Gratulálunk elfogadva!

Kedves Blanche!

Akkor kezdem az elején: kimondottan megkapó volt látni, hogy időt szántál egy ilyen szép, részletes családleírásra. Igaz, hogy főképp az derült ki belőlük, hogy a családtagjaid milyennek tartanak téged, és milyen a viszonyotok, ám rendkívül szemléletes volt. Azt pedig külön érdekes látni, hogy ugyanarról az emberről ki hogyan vélekedik - pláne úgy, hogy az is kiderül, te magad milyennek ítéled meg önmagad? Smile
Sokan hajlamosak arra, hogy "tökéletes" karaktert írjanak... népszerű, hibáktól mentes, kedves, csinos, aranyos, meg még sorolhatnánk, holott a "tökéletlenség" is annyi lehetőséget rejt! Mint például egy betegség... bár nem túlzottan vidám dolog, ha valaki életét hosszú távon nehezíti meg valami, ami ráadásul még csak nem is gyógyítható, csupán a tüneteket lehet mérsékelni gyógyszerekkel, de az egyszer biztos, hogy sok színt és érdekes fordulatot képes vinni egy karakter életébe - le a kalappal előtted is, hogy egy ilyen bátor dolgot be mertél vállalni, még úgy is, hogy ilyen fiatal kis karaktert alkottál. Nem mint ha a tinédzser kor ne lenne elég nehéz enélkül is, nem igaz? Vagy a sulis élet... Vagy a titkok őrizgetése...
Kíváncsi vagyok, hogy Rolloval hogyan alakul a kapcsolatotok azután, hogy eme titkodra fény derült, ami pedig a családodat illeti... Nem tudom, ismered-e "A nővérem húga" című könyvet/filmet, de akaratlanul is az jutott eszembe róla. Nem amiatt, mert valami olyan nyilvánvaló ihletforrás lett volna, viszont a könyv az egész történetet olyan "stílusban" ismerteti, mint nálad a családleírás, engem legalábbis arra emlékeztetett Smile No meg a beteg testvér...

No de nem is húznám tovább a szót, nem is kérdéses, hogy a karakterlapod elfogadva, én imádtam minden sorát olvasni Csak azt sajnáltam, hogy annyira hanyagoltad a naplóírást az elmúlt időben... Futás avatart foglalni, aztán pedig lemeccselni Rollóval, hogy hányadán is álltok Wink Jó játékot a későbbiekre! ^^

avatar
tudomány emberei
Tell me your secrets
369
● ● Posztok száma :
Madame & Mademoiselle Deschamps
● ● Keresem :
Chris Pratt
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Blanche Laroux tollából
Témanyitás ✥ Blanche Laroux •• Csüt. Aug. 03, 2017 12:24 am

Blanche Chloé Laroux
we're gonna shout it out to the edge of the world, we're unbreakable

általános jegyzet
» Anyja neve: Cécile Marion Laroux
» Apja neve: Thibault Ilan Laroux
» Testvérek: Victoire Lise Laroux
» Egyéb hozzátartozók: Elég népes családom van, rengeteg unokatestvérrel, nénikével, bácsikával. Túl hosszú ahhoz a lista, hogy mindenkit fel tudjak sorolni.

Anyám:
Blanche mindig is életvidám kislány volt. Már mikor először megpillantottam tudtam, hogy másabb, mint a többi gyermek és ezt nem azért mondom, mert én vagyok az anyja. Fegyelmezett kisbaba volt és ezen jó tulajdonsága átszőtte egész gyermekkorát. Minden kortársával jól kijött és a család is nagyon fontos számára. Olyan kapcsolat alakult ki köztem és közte, amelyről még reménykedni sem mertem. Az összes titkát megosztja velem, még a legparányibbakat is tudom, s ez büszkévé tesz. Elég gyakran szervez velem közös programokat, csajos hétvégéket. Csak én és Ő. Sajnos az idősebbik lányom, Victoire, nem szívesen jön velünk. Ég és föld a két gyermekem. Blanche életvidám, ám az idegenekkel szemben zárkózott. Mikor a családi üzlet hanyatlóban volt is nagyszerű ötletekkel állt elő és tartotta bennem és a férjemben a lelket. Jobb kapcsolatunk már nem is lehetne. Mikor epilepsziával diagnosztizálták hatalmas törés következett be a családunk életébe, de Blanche mindannyiunkban tartotta a lelket. Tudjátok, az élet nem állhat meg.
Apám:
A második lányom születése éppen olyan örömmel töltötte el a szívem, mint az elsőé. Boldogság követte minden egyes mozzanatát az én apróságomnak. Az örök mosolygós kislány már ovis korában is elég nagyszájú volt. Mindig elmondta a véleményét, ami sokszor megmosolyogtatott. Sosem fogom elfelejteni, amikor még mindössze tíz éves volt és rám szólt, hogy abban az ósdi, kockás ingemben ne merjem iskolába kísérni, mert az tök gáz neki. Folyamatosan csodálattal figyelem, hogyan tud ilyen kapcsolatot kialakítani a szüleivel, amikor a mai fiataloknak a bulizás és a pasizás az első. Blanche szívesebben tölti velünk a szabadidejét. Akárhányszor üzleti úton vagyok minden nap ír nekem a hogy létem felől. Igazi, erős apa-lánya kapcsolat a miénk, amit semmiért sem cserélnék el semmivel.
Nővérem:
Apámmal és anyámmal ellentétben az én kapcsolatom nem valami szoros a húgommal. Nem könnyű mosolyogni a sikerein, amikor az enyémekre oda sem figyelnek, hiszen mindig is csak az volt a fontos, hogy a kis szegény, beteg Blanche mindent megkapjon. Az már fel sem tűnt a szüleimnek, hogy én a lelkemet is kitanulom, jó eredményeket hozok. Mióta kiderült Blanche betegsége a családom csak körülötte forog, s ő meg sem próbál tenni arról, hogy mást is figyelembe vegyenek. Mindig is rosszul fogom érezni magam amiatt, hogy elromlott a kapcsolatunk, mert nyilván én is hibás vagyok abban, hogy mára már egyáltalán nem beszélünk, pedig még mindig egy fedél alatt élünk.
Saját véleményem:
Anyám és apám túlságosan elfogultak velem kapcsolatban, mert a nyűg miatt (én már csak így hívom az epilepsziát, mivel a hátam közepére sem kívánom) folyton csak zaklatnak és afelől érdeklődnek, hogy jól vagyok-e. Pont ezért nem szeretném, ha a családomon kívül más is megtudná. Talán pont ez az okozója annak, hogy megromlott a kapcsolatom a nővéremmel. Eddig olyan jól kijöttünk egymással, az utóbbi pár évben meg nem is beszélünk. Elegem van az otthoni helyzetből, az állandó vigyázgatásból. Úgy érzem, hogy a családom nem hagy teljes életet élni.
tudj meg többet
» Születési hely: Párizs  
» Születési idő: 2000. július 8. 
» Mikor érkezett a városba: A gólya idehozott.

Blanche
Madison Beer
17
oktatás/tanuló

2014. július 8.

Kedves Naplóm!

El sem hiszem, hogy már 14 éves vagyok! Furcsa ezt így leírni, hát még kimondani mennyire szokatlan. Vegyes érzelmek játszadoznak bennem. Talán egy bizonyos szintig naív vagyok. Még most is hallom a gyógyszerek csörgését, mikor anyám megrázta a reggelinél a dobozt, hogy van-e még elég benne. Legszívesebben menten elsírtam volna magam. Remegve vettem be a pirulákat, s nyeltem le egy kiadós adag jéghideg vízzel. Az egész testemet kirázta a hideg. Minden egyes nap kétszer meg kell ezt tennem. Reggel pontban 8, délután pontban 5 órakor. Azt hinné az ember, hogy ennyi idő után már hozzászoktam, de nem. Miért nem lehet néha kivenni egy nap szabadságot, s elbújni az élet nem kívánt, ámbár mégis jelenlévő szörnyű dolgai elől? Olyan nagy kérés lenne ez?
Na de ha már szülinapom van, akkor a vidám dolgokra kell koncentrálnom. Annyira izgatott vagyok az ajándékom miatt, hogy azt elmondani sem tudom és még Victoire is felköszöntött! Ez nekem többet ér bármi másnál. Nem nagyon szoktunk beszélni és tavaly el is felejtette a születésnapom, így ez hatalmas, kellemes meglepetésként szolgált.
Apáék megengedték, hogy este elmenjek moziba meg pizzázni pár lánnyal és sráccal, akik szeptembertől a gimiben osztálytársaim lesznek. Egy percig sem félek attól, hogy nem fogok kijönni velük. Új lapokkal kezdek, ott már senki sem fog tudni a betegségemről és ez így is van jól. Nem akarom, hogy sajnáljanak és mindig körülöttem ugráljanak, hogy jól vagyok-e. Teljes életem lesz ott, erős és független nő válik majd belőlem, aki kiáll önmagáért.

2017. január 24.

Kedves Naplóm!

Mostanában eléggé elhanyagoltam ezt a napló dolgot, amit részben bánok. Jó lett volna pár év múlva fellapozni és olvasgatni, hogy mikor mi történt, de mióta elkezdtem a gimit ez teljesen elfelejtődött és amúgy sem lett volna rá időm. Ma viszont történt valami, aminek nem kellett volna. Tizenegyóra huszonhárom perc van, már majdnem tíz órája a kórházban vagyok. Jól voltam mostanában, nem is értem, hogyan történhetett, de valamiért úgy éreztem, hogy nincs szükségem a gyógyszereimre. Annyira hülye voltam! Mindössze két vagy három napig nem vettem be őket, hogy anya ne vegye észre mindig iskolába menet kidobtam az egyik kukába. Nem gondoltam volna, hogy ennek bármilyen következménye is lehet.
Zavaros, amit eddig írtam? Megeshet. Dióhéjban annyi történt, hogy hatodik óra után már majd kilyukadt a gyomrom, s ezzel nem voltam egyedül. Az egyik osztálytársam, Rollo - tisztességes nevén Roland -, és én elhatároztuk, hogy kimegyünk a városba venni valami kaját. Mondanom sem kell, hogy a terem rögtön kiürült és a többiek rohantak le a menzába vagy a büfébe, de nekem egyikhez sem volt kedvem. Éppen az imént említett srácnak magyaráztam, hogy nem értem miért nem megy ennyire a kémia, amikor minden másból jó vagyok. Panaszkodtam a tananyagról és természetesen a tanárt is szidtam, ezzel alig hagytam szóhoz jutni szegény srácot. Aztán minden olyan gyorsan történt. Rohamot kaptam. Földre kerültem, az egész testem rángatózott. Még visszagondolni is rémes, már körülbelül egy éve nem történt velem ilyen. Teljesen el is felejtettem, hogy milyen szörnyű érzés és mennyire kiszolgáltatott vagyok olyankor. Azt kívánom, bár ne lett volna ott Rollo és haltam volna meg, mivel még azt is könnyebb elviselni, mint a szégyent, amit ez az egész szituáció okozni fog nekem. Nem akarok többé a srác szeme elé kerülni, még akkor sem, amikor hálásnak kellene lennem, hogy megmentette az életem. Tudja a lelkem legmélyebb bugyrában lévő féltve őrzött titkomat, s félek bármikor visszaélhet vele. Nem rossz srácnak ismertem meg Rolandot, de ezzel minden megváltozott.

2017. március 18.

Kedves Naplóm!

Anyáék hallani sem akartak arról, hogy megfutamodok és másik helyre megyek. Azt mondták ez így van rendjén, semmit sem titkolhat örökké az ember. Életemben először kiabáltak velem, mert szerintük felelőtlen voltam, hogy nem vettem be a gyógyszereim. Elég rossz bevallani, hogy valóban igazuk van. Bután és gyerekesen viselkedtem. Próbálnám elfelejteni ezt az egészet, de Rollo miatt nem megy. Mindennap látom, s már egy jó ideje sikerült felfedeznem a tekintetében az aggódást. Szerencsére már abbahagyta a kérdezősködést, de ettől függetlenül szemmel tart. Próbálom teljes mértékben kizárni a srácot, de az úgy nem megy, hogy az osztálytársam és a legtöbb időnket ebből kifolyólag együtt kell töltenünk. Néha rám jön a bűntudat, hogy nem köszöntem meg neki ezt az egészet. Segített és nem is adta tovább senkinek. Hálásnak kellene lennem, s talán legmélyen az is vagyok, de túl önzőnek születtem ahhoz, hogy ezt bevalljam.

Ez nem a vége, hanem csak a kezdet
Miként jutottál ide || Keresett - saját - canon
avatar
Középisk.
Tell me your secrets
62
● ● Posztok száma :
❝to be continued❞
● ● Keresem :
❝madison beer❞
● ● karakter arca :

Blanche Laroux
Second Chance frpg
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: 02. Karakter részleg :: Elfogadott karakterek :: Oktatás-