Maëlys ideiglenes "otthona"
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Postagalamb központ
✥ Bátran üzenj ✥


Fontos hír


Legújabb történetek
✥ feltörekvõk írásai ✥

Yesterday at 10:55 pm
Yesterday at 10:50 pm
Yesterday at 9:04 pm
Yesterday at 8:30 pm
Yesterday at 7:47 pm
Akik erre járnak
✥ Várunk mindenkit ✥

Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég :: 1 Bot

Nincs



A legtöbb felhasználó (41 fő) Szomb. Szept. 02, 2017 9:11 pm-kor volt itt.
Történet írók
✥ fantázia szárnyal ✥

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Share| .

Szeretettel Admin tollából
Témanyitás Maëlys ideiglenes "otthona" •• Csüt. Aug. 03, 2017 8:15 pm

*****
avatar
Alapító;;Segítõ
Tell me your secrets

846
● ● Posztok száma :
my babes
● ● Keresem :
I'm faceless
● ● karakter arca :


Szeretettel Maëlys Moreau tollából
Témanyitás Re: Maëlys ideiglenes "otthona" •• Csüt. Aug. 03, 2017 8:18 pm

>> Előzmény


Seb && Mae
Szeretném magam befúrni az ölelésébe, az se érdekelne, hogy furán néznének ránk, vagy túlzottan gyerekes lenne, de most mindennél jobban vágyom rá. Elszaladtam, mintha csak hirtelen nem bírtam volna tovább és a testvérem eljövetelét pedig részben indoknak használtam volna fel, hogy azért jöttem. Tényleg aggódtam Samuel miatt, hiszen mindig is közel álltunk egymáshoz, de azt hiszem részben tényleg menekülni akartam. Elfutni hirtelen minden elől, mintha csak abban hittem volna, hogy itt új esélyt kaphatok, hogy végre az önvád meg fog szűnni, de nem történt meg. Helyette csak a telefonomat írtam agyon piszkozatokkal, mert még arra is képtelen voltam, hogy elküldjem azt, hogy mennyire sajnálom, hogy hiányzik és talán tényleg túl gyerekes tudok lenni olykor, vagy csak sokszor hamarabb cselekszem, mintsem végiggondolnám higgadtan a dolgokat. Sokszor ebből adódik a legtöbb vitánk is, hiszen elég csak most megnézni magunkat és egyértelműen még a vak is látná, hogy még mindig túlzottan erős érzelmek kötnek minket egymáshoz, de mégis félek. Mintha megijesztene ez a fajta kötödés részben…
Tudom jól, hogy Sebastien sose volt ilyen téren a szavak emberre, ezért is lep most, hogy ennyire nyíltan kimondja a dolgokat, Lesütöm a szememet és érzem, hogy a szívem is hevesebben dobban annak köszönhetően, amit mond. Egy apró könnycsepp is megjelenik a szemem sarkában, mire sietve csukom be a szememet, mert nem akarom, hogy útjára induljon, majd amikor úgy érzem, hogy sikerült visszatartanom, akkor ismét megkeresem őt az íriszeimmel. – Szeretlek, jobban mint azt bármelyik nyelven ki lehetne fejezni. Köszönöm, hogy utánam jöttél, mert talán lettem volna annyira ostoba, hogy még hetekig kerüllek, nem küldöm el egyik piszkozatot se… - idegességemben az alsó ajkamat kezdtem el harapdálni. – Sajnálom, hogy csak úgy eltűntettem. Nem volt se fair, se helyes tett, de akkor annak tűnt. Tudom-tudom, sokszor a pillanat hevében cselekszem, de az sose változott meg egyetlen egy percre se, hogy mennyire fontos vagy nekem. – vallom be én is a nyilvánvalót, vagy legalábbis azt, amit ő biztosan tud. Tényleg túlzottan fontos számorma és pont ezért próbálnám meg állandóan ellökni magamtól? Azért mert a múltban történtek miatt úgy érezném, hogy nem érdemlem meg? Nem kizárt, hiszen a tudatalatti sok mindenre képes.
Kezemmel a poharat babrálom, miután megérkezett az italom és hirtelen úgy érzem, hogy a helyzet talán még rosszabb is, mint amikor odahaza ugrottunk egymásnak. Tudom, semmi se tökéletes, de annyira baj lett volna, ha most egy hangyányit arra vágyom? Arra, hogy elveszhessek az ölelésében, érezhessen az illatát, testének melegét, érintését, vagy éppen csak látni a mosolyát. Vagy csak egyszerűen leheveredni az Eiffel-toronynál lévő parkban és hagyni, hogy a hely varázsa magával ragadjon minket.
- Tudom, hogy nem kérhetem, ahogyan azt is tudom, hogy önzőség… - kezdek bele, majd nagyot nyelek és egyre inkább hirtelen úgy érzem, hogy kicsit a könnyeimmel is küzdök, pedig sose voltam síros. Talán az elmúlt napok feszültsége jelenik meg rajtam és most akar felszínre törni. Magam sem tudom. – De te se kérheted azt, hogy csakúgy hazamenjek…. – emelem rá óvatosan az íriszeimet, és ha engedi, akkor óvatosan megfogom a kezét, ami az asztalon pihent. – Mi lenne, ha pár napot maradnánk? Átbeszélnénk higgadtabban majd, hiszen elég sok minden történt mostanság, sok minden kavarog a fejünkben. – próbálok végre a sok gyerekes húzás után felnőttesen gondolkodni, meg nem akarok veszekedni se. – Nem akarlak elveszíteni… - teszem még hozzá, hiszen talán eleinte az is megoldás lenne, amíg két laki életet élnénk, nem? Vagy az túl bonyolult lenne? Magam sem tudom, hiszen az első komolyabb kapcsolatom vele van és talán pontosan ezért szúrok el szinte majdnem mindig mindent.
Csak egy aprót bólintok arra, amit mond, hiszen tényleg jobb lenne elmenni innen és máshol megbeszélni, már ha egyáltalán képes leszek róla beszélni.
- Hééé, ha ennyi kérdéssel elhalmozol, akkor a végén valamire nem fogok tudni válaszolni, mert elsiklom felette! – dorgáltam meg kicsit őt játékosan, mintha ezzel akartam volna enyhíteni a feszültséget. – Az egyik hotel által nyújtott élvezetek élvezem még. Nem sikerült lakást keresni, meg nem is kerestem még igazán, mert titkon azt hiszem mindig is szerettem volna, ha együtt tesszük meg ezt a lépést… - harapok egy aprót ismét az ajkamba, ahogyan beszélek, közben pedig kicsit a hajamat kezdem el babrálni. – Munkát keresek, de még csak pár napja vagyok itt én is és most már jobban vagyok, hogy itt vagy. – azt nem mondanám, hogy jól vagyok, mert nem vagyok. Elég sok érzelmi hullámvasúton vagyok túl, de legalább itt van és ez sokat javít a helyzeten. – Azt hiszem hirtelen menekülni akartam minden elől és eleve azon a napon, amikor eltűntem fel akartam vetni azt, hogy nem jövünk-e ide és keressük meg Samuelt, mert aggódtam érte, de szemmel láthatóan feleslegesen, mert tényleg jól van. – tudja jól, hogy Samuel az öcsém, így nem tartottam attól, hogy félreértené, de a kérdezés helyett végül szökés lett és még a szemeimet is kicsit lesütöttem. – Igen, megismertem egy-két helybélit, de főként lányokat, na meg egy igazán helyes úriembert is. – kezdtem bele, majd lassan felálltam, az asztalra tettem a pénzt, amennyibe a turmix került, majd a táskámat a vállamra akasztottam és kinyújtottam felé a kezemet remélve, hogy elfogadja, akár elfogadva, akár nem tovább folytattam a mondandómat. – Magas, izmos, igazán helyes, bármelyik nőt megkaphatná és akár még szőkehercegnek is állhatna. Na, meg azt már mondtam, hogy igazi úriember, mert megmentett egy ürgétől, aki csak úgy letapizott? – biztos voltam abban, hogy rá fog jönni, hogy rágondolok és azt is kinézném belőle, hogy még egy-két jó tulajdonságot még hozzá fog csapni, de nem bántam. Egy aprót puszit nyomtam az arcára, majd elindultam vele a hotel felé. – És te hogy vagy? Miről maradtam le? Te netán megismertél valakit? – faggattam most én őt séta közben.
Amikor megérkeztünk, akkor sietve nyitottam ki az ajtót, majd pillanatok alatt szembe fordultam vele, kicsit pipiskedtem, hogy megcsókoljam őt. – Mondtam már, hogy túlzottan hiányoztál? – kérdeztem meg, de azt is tudtam, hogy nem fogom tudni elterelni a gondolatait.  Kibújtam a papucsomból, majd letette a táskámat, kihalásztam belőle a kapott mackót, majd pedig leültem az ágyra. Elcsúsztam teljesen a támláig, majd a lábamat felhúztam kicsit, de a macit az ölembe raktam csak, nem pedig magam mellé, mint eddig.
- Mit mondott és mit szeretnél tudni? – pillantottam rá kicsit szomorúan, fájdalmasan, de ha választanom kell, akkor inkább essünk túl most rajta, mint pár boldog órát követően és esetleg utána veszítsem el őt az igazság miatt.

■ ■ Csak mert ez szólt írás közben. ■ ■ ahwie  ■ ■credit




She's like a butterfly.
It's so pretty to see her,
more hard to catch her.


avatar
Média,mûvészet
Tell me your secrets

79
● ● Posztok száma :
✤ Emma Watson
● ● karakter arca :


Szeretettel Sebastien Ellwode tollából
Témanyitás Re: Maëlys ideiglenes "otthona" •• Pént. Aug. 04, 2017 7:11 pm


Seb && Mae
Úgy érzem, hogy a fejem bármelyik pillanatban lerobbanhat a helyéről. Kérdések kavarognak benne, amelyekre választ kell kapnom, tények, amelyekkel nem tudok megbirkózni. Úgy érzem, hogy hirtelen túl sok teher nehezedik a vállaimra, nem tudom hogyan könnyíthetnék a terhemen. Az elmúlt napok félelme, hogy örökre elveszíthetem a legfényesebb csillagot az égboltomról, az a mérhetetlen gyűlölet ahogy egy apa képes beszélni a lányáról teljesen összezavart. Mintha két különböző embert ismernénk. Egyszerűen nem tudom elhinni, hogy az én Maelys-em képes lenne olyan dolgokra amikkel vádolja. És, azt sem tudom egyenlőre, hogy mindez mennyire befolyásolja a kapcsolatunkat. A szavak vulkánként törnek elő belőlem, még magamat is meglepve, soha nem voltam a szavak embere én inkább a tettekben hiszek. Most mégis gondolkodás nélkül formálják meg ajkaim a szavakat. Szavait hallva széles mosoly terül szét az arcomon. Hogyan is tudnék haragudni rá, amikor egyetlen pillantásával megolvasztja a jeget a szívemen.
- Tudom, hogy sajnálod. És...azt hiszem...most már nem haragszom. Tudom, hogy valamilyen szinten mindez az én hibám is. Csak azt akartam, hogy tudd mennyire aggódtam érted. A kávé lassan kiürül a a poharamból és a croissont-nak is hűlt helye már. Türelmesen várok amíg ő is befejezi a turmixot. Teljesen elvesztem szemének tükrében, csak úgy iszom magamba arcának látványát, mint aki attól fél, hogy soha többé nem láthatja azt.
- Rendben. Maradjuk még pár napot. Beszéljünk át mindent. De kicsim, nem biztos, hogy képes leszek ekkora változásra. Nekem szükségem van a stabilitásra. viszont rá is szükségem van, csak a hiányával értettem meg, hogy mennyire. - Annyit ígérhetek, hogy átgondolom. De.... nem fejezem be a mondatot, mert még belegondolni is fáj, hogy mi lehet mindennek a következménye.
Egyszerre túl sok kérdéssel bombázom, de nem tehetek róla, kíváncsi vagyok mindenre ami a jelenlétem nélkül történt vele. Mindenre. Olyan aprólékosan amennyire csak lehet. Játékos dorgálására csak felvonom a  vállam. Nem tehetek róla, hogy ilyen rejtélyes körülmények között tűnt el.  
- Kicsim. Bármikor jöhettünk volna, tudom mennyire fontos neked az öcséd. Nem kell kizárj az életedből. A részese akarok lenni, nem csak a jó dolgoknak, hanem a jóknak is. Mindegyiknek. Csak ne félj beszélni velem.
Arra a mondatára, hogy ilyen rövid idő alatt megismert valakit, igencsak magasba kúszik a szemöldököm. Már éppen szerettem volna közbeszólni, hogy ha lehet kíméljen a részletektől, amikor a felsorolásban magamra ismertem. Széles mosollyal az arcomon fogtam meg a kezét, és fizetés után együtt léptünk ki a forgalmas utcára.
- Hmm...valóban úriembernek tűnik. És biztosan nagyon dögös, és okos, és szenvedélyes...és tudod. Nem kell sorolnom. Közelebb húzom magamhoz, hogy átölelve a vállát sétáljunk tovább.
- Nem. Nekem komoly kapcsolatom van. Nem ismerkedek lányokkal. hajolok közelebb, hogy puszit nyomhassak a homlokára. A szobába érve, automatikusan körbepillantok mint minden ember amikor új helyre érkezik. Az ő szobája sokkal hangulatosabb és az enyémhez képest nagyobb is. Közelebb vonom őt magamhoz, hogy ajkaim követelőzve viszonozhassák csókját. Kezem  kényelmesen pihentetem a derekán, és teljesen megszédülök ajkának puhaságától. Nehezen vagyok csak képes elengedni őt.
- Nem jobban mint te nekem. suttogom füleibe és közelebb hajolok, hogy még egy csókot lophassak tőle. Igaza van. Beszélnünk kell. Minden már ráérhet, bármennyire is kínoz a vágy,hogy érezhessem testének ízét. Hasra vágódom mellette az ágyon, ujjaimmal köröcskéket rajzolgatok csupasz kezére.
- Tudnom kell, hogy egyetlen szavát sem hittem el. Nem változtatott semmit azon amit érzek irántad. Csak szeretném tőled is hallani. Hogyan halt meg az ikerbátyád? Apád nagyon szörnyű dolgokat mondott...hogy neked közöd volt a halálához. Hogy te okoztad. belenézek szemeibe és válaszára várok, nagyon remélem, hogy nem fog felpattanni és kirohanni a világból. Képes lesz felnőtt módjára elmesélni mindent, vagy legalább amit szeretne belőle.
■ ■ Zene ■ ■Remélem tetszik :3 ■ ■credit



I admit I made mistakes But yours might cost you everything
Can't you hear me calling you home?
avatar
Civilek
Tell me your secrets

57
● ● Posztok száma :
Chris Hemsworth
● ● karakter arca :


Szeretettel Maëlys Moreau tollából
Témanyitás Re: Maëlys ideiglenes "otthona" •• Pént. Aug. 04, 2017 8:11 pm


Seb && Mae
Aprót bólintok a szavaira, hiszen nem csak a szavai fejezték ki azt, hogy mennyire is hiányoztam neki vagy éppen aggódott értem, hiszen már az is eléggé beszédes volt, hogy itt volt. És a lehető legjobbkor talált rám, hiszen ki tudja, hogy mi történhetett volna. Elég sok olyan történetet lehet hallani, ahol megtámadnak egy lányt vagy akárkit és az emberek inkább elfordítják a fejüket, mintsem segítsenek, nem is értem az ilyet. Miként lett ennyire közönyös a világ?
- Tudom-tudom, és én is szeretnék stabilitást, hogy egyszer talán családunk lehessen, de jelenleg tényleg nem érzem, hogy vissza tudnék oda menni. Szükségem van pár napra, vagyis szerintem nekünk is. Nem várom el, hogy dönts most azonnal, hiszen remélhetőleg előttünk még az jó pár hónap és év. És teljesen megértem, hogy nem akarod feladni csak úgy az életedet, amit megteremtettél otthon. – nekem ilyen téren könnyebb volt, hiszen részben táncoktatóként dolgoztam, másrészt meg még táncosnak tanultam a helyi egyik iskolában. Tudom, sokak szerint a tánccal nem lehet semerre se jutni, de én hittem abban, hogy már pedig lehet, legfeljebb nem olyan könnyedén, mint más szakmákkal.
- Szeretlek, ezt sose felejtsd el és igazából meg se érdemellek. – mosolyodom el szeretetteljesen, hiszen ez az igazság. Megint igaza van, de meglepő módon most legalább nem ugrottunk egymás torkának, mint talán odahaza tennék és ez szerintem per pillanat igazán jó jel. Örülök annak, hogy sikerül higgadtan megbeszélnünk a dolgokat. – És igen, fontos számomra, de te is az vagy. – pillantok rá komolyan, hiszen ez az igazság. Szerintem jelenleg ők ketten a legfontosabbak számomra, illetve ott van még anya. Apa már régóta meghalt a szememben, talán pontosan akkor, amikor elkezdtek az otthoni tombolásai. Idővel pedig egyre inkább már nem tudtam úgy felnézni rá, mint egykoron. A testvérem halála pedig még inkább megváltoztatott mindent.
- Aww, én ne tudnám? Megfogtam az Isten lábát vele, vagy hogy szokás mondani. – kuncogom el magam, hiszen jó érzés kicsit a jókedvet belecsempészni a találkozásunkba, amikor a vállaimnál fogva ölel magához, akkor én is szorosabban bújok hozzá és úgy haladunk. Nagyon is hiányzott és erre minden egyes másodperccel csak egyre inkább rájövök.
- Nagyon helyes, mert így legalább nem kell fenékbe billentenem téged. – a pusziját pedig örömmel fogadom. Hirtelen mintha a közelsége még inkább megrészegítene, mint máskor. Mintha csak most minden apró kis tette és szavai még nagyobb hatással lennének rám, mint előtte.
Nem rohanok, inkább csak elveszem a csókban, hiszen hirtelen úgy érzem, mintha ezer év telt volna el azóta, hogy legutóbb érezhettem volna azt. A karomat könnyedén fonom a nyaka köré, ujjaimmal pedig gyengéden simítok végig a tarkója vonalán. Amit viszont utána suttog elmosolyodom, pedig a gyomrom már görcsben van, mert tudom, hogy milyen téma vár ránk. Az újabb pedig ismételten szenvedélyesen viszonozom és bármennyire is vágyom arra, hogy ezt tovább folytassuk, miközben egyre kevesebb textília fedne minket, akkor se engedek a csábításnak. Inkább most essünk túl rajta, mint később. Figyelem, ahogyan a köröket rajzolja a kezemre, majd pedig megkeresem őt az íriszeimmel, ahogyan ismét megszólal.
- El akartam mondani már többször is, de …. de nem tudok róla beszélni… félek… - fordítom el a fejemet és az ölemben heverő macit fürkészem. – És tudom, mert szerinte is gyilkos vagyok és talán igaza is van… - szorul el a torkom, majd elhúzom a kezemet és szorosan felhúzom a lábamat, majd azt ölelem át. Nem nézek rá, egyszerűen csak lehunyom a szememet és a percek csak telnek, mire végül alig hallhatóan megszólalok. – Azon az estén az egyik klubban táncversenyt rendeztek, de nagyfejesek is eljöttek a legjobbakat keresni. Apám szemében a tánc sose volt olyan, amiből meg lehetne élni vagy normális szakma, de erről képtelen voltam lemondani… - a hangom olykor elakad, de végig kell mondanom, nem akarom elveszíteni őt, de talán a végére ő is gyilkosnak fognak gondolni, mint más vagy én saját magamat. – Kiszöktem, anya elengedett volna, de nem volt otthon. Ascanius, viszont rájött és utánam jött. Meg akart állítani, meg zsarolni, hogy elmondja apának, hogy én nem akarom felvenni az ő nevét és ezért könyörgök állandóan a fivéremnek, hogy ne hozza fel… - most először megjelenik egy könnycsepp. Sose tudtam megsiratni a testvéremet, mert talán túlzottan is idegen volt számomra. – De hirtelen ez se érdekelt, mert úgy gondoltam, ha sikerül, akkor talán az álmom valóra válik és máshol a legnagyobbaktól tanulhatok… De ő ezt nem fogadta el és elkapott. A kezével elkapta a csuklómat, én… én … - megbicsaklik a hangom, majd fejemet a térdemre hajtom, ha csak időközben nem vont az ölelésébe a kedvesem. – én csak szabadulni akartam, de ő nem engedett, végül dulakodás lett belőle és miután sikerült kitépnem magam a szorításából löktem rajta egyet, hogy elszaladjak… de ő kiesett az útra és egy autó elütötte… - és a könnyeim könnyedén elindulnak. – Az egyik csuklom megzúzódott a szorításában és mind a két kezem tiszta lilafoltos volt… A szemtanúk kihallgatása után balesetnek, önvédelemnek nyilvánították, de megöltem őt… Én nem akartam ártani neki, én csak menekülni akartam a kegyetlen játékai elől. Ő volt a tökéletes gyermek, mert senki se látta a valódi arcát, csak én… Nem akartam megölni őt. – könnyeim egyre hevesebben potyognak, miközben a testem rázkódik a zokogásnak köszönhetően… - Sajnálom, el kellett volna már mondanom, de nem tudtam hogyan, vagy miként… Én csak elszaladni akartam… - csuklik el végül teljesen a hangom és hagyom, hogy az oly sokáig fogságban tartott démonaim végül szabaduljanak és a könnyeim utat törjenek magunknak… Félek, félek, hogy ezek után ő is meg fog utálni, hogy a szemében is gyilkos leszek… - Megértem, ha többé látni se akarsz…. - nyöszörgöm két szipogás közepette, ahogyan sírok. Hosszú évek teltek el azóta, de mégis béklyóban tartanak az akkoriban történtek. Talán ezért is érzem még inkább azt, hogy Sebastient se érdemlem meg.

■ ■ I need your love ■ ■  ahwie  ■ ■credit




She's like a butterfly.
It's so pretty to see her,
more hard to catch her.


avatar
Média,mûvészet
Tell me your secrets

79
● ● Posztok száma :
✤ Emma Watson
● ● karakter arca :


Szeretettel Sebastien Ellwode tollából
Témanyitás Re: Maëlys ideiglenes "otthona" •• Szomb. Aug. 05, 2017 6:28 pm


Seb && Mae
Most, hogy végre itt van a karjaimban fura, de megnyugvás és boldogság árad szét az egész testemen. A napok óta tartó aggodalom végre tovasiklott és ehhez elég volt egyetlen mosoly is. Fogalmam sincs, hogy mikor lettem ilyen visszavonhatatlanul szerelmes, de megtörtént. Christine után nem hittem, hogy valaha képes leszek még szeretni, hogy lesz majd egy balga kislány, aki megdobogtatja a szívem. Próbáltam távolságot tartani, nem túlságosan nagy helyet adni az érzelmeimnek, de ebben csődöt mondtam. Egyszer csak azon kaptam magam, hogy folyton rá gondolok, hogy folyamatosan azt szeretném, hogy mellettem legyen. Utána...utána pedig már nem harcoltam csak szerettem. A magam elbaszott módján, de megpróbáltam mindent megadni neki amire szüksége lehet. Azt hiszem, hogy nem sikerült mindig éreztetnem vele, hogy mit érzek, de minden tőlem telhetőt megtettem az ügy érdekében. Csendben figyelem ahogy összeszedi a gondolatait és beszélni kezd. Arca egyszerre változik át mosolyból keserűséggé. Figyelem megtörtént arcát, könnyektől nedves szemeit és egyszerre lesz úrrá rajtam a szomorúság, együttérzés és a harag, amit az apja ellen érzek. Fáj, hogy így kell látnom őt, fáj, hogy nem tudok enyhíteni semmit a fájdalmán. Ugyanakkor az is bánt, hogy nem bízott bennem annyira, hogy mindezt korábban elmesélje. Talán könnyebb lett volna neki is...De nem hibáztatom, minden bizonnyal én is megpróbálnám magamban tartani az életem ezen sötét részét. Szívem szorul össze ahogy szenvedni látom. Ülő pozícióba tornázom magam, hogy át tudjam ölelni. Magamhoz húzom és apró puszit lehelek a homlokára miközben jobb kezemmel a hátát simogatom. Azt szeretném, ha érezné, hogy mellette vagyok.
- Ssss...kicsim. nincs semmi baj. Minden rendben van. Ami történt nem a te hibád. Nem tehetsz róla. Nem szabad ostoroznod magad. ujjaimat az álla alá csúsztatom, hogy bele tudjak nézni a szemébe.
- Baleset volt kicsim. Ne hibáztasd magad. Tudom, hogy bármi amit most mondani tudok kevés ahhoz, hogy eloszlassa belőled a rossz érzést. De...apád egy seggfej. A bátyád is az volt. De azt tetted, amit bármelyik másik ember is tett volna. Véletlen baleset volt csupán. Szeretnék még mondani valamit, de nem vagyok jártas az érzelmeim kifejezésében, így elég nehéz kitalálnom, hogy mi az ami megnyugtatná. Talán semmi. Hosszú idő telt el azóta a szerencsétlen baleset óta, de láthatólag még most sem lépett túl rajta.
- Tudnod kell kicsim, hogy nem ítéllek el. Nem hibáztatlak. Te még mindig ugyanaz a szeretetreméltó, őrült és szenvedélyes nő vagy mint amikor elcsavartad a fejem. Semmi nem változott. Szeretlek. vonom közelebb magamhoz, kezemet a derekán pihentetve. Némán keresem tekintetét, bátorító mosolyt küldve felé.
- Nincs okod szégyenkezned előttem. Nincs okod a bűntudatra sem. Csak...csak próbáld meg elengedni őt. közelebb hajolok hozzá míg ajkainkat csak egy hajszálnyi távolság választja el.
- Te vagy a legcsodálatosabb dolog ami az életemben történt. Akinek meg nem vagy elég jó az menjen a pokolba. lehelem ajkainak, majd szenvedélyes csókba hívom ajkát.  
■ ■ Zene ■ ■Remélem tetszik :3 ■ ■credit



I admit I made mistakes But yours might cost you everything
Can't you hear me calling you home?
avatar
Civilek
Tell me your secrets

57
● ● Posztok száma :
Chris Hemsworth
● ● karakter arca :


Szeretettel Maëlys Moreau tollából
Témanyitás Re: Maëlys ideiglenes "otthona" •• Szomb. Aug. 05, 2017 8:26 pm


Seb && Mae
Csöppet se volt könnyű beszélnem róla, nem véletlenül akadtam el olykor a beszédben, hiszen magamat hibáztattam részben a testvérem haláláért és sose tudtam igazán elfogadni azt, amit a legtöbben mondtak, hogy baleset volt. Talán amiatt is volt ez, mert sose tudtam sírni az ikerfivérem halála miatt. Én láttam azt a szörnyeteget, amilyen valójában volt, míg más nem és talán kicsit meg is könnyebbültem, hogy eggyel kevesebb kegyetlen ember él a világon. Ez már gonoszság nem? Nem is értettem, hogy miként fordulhatott meg ez a fejemben, de még se tudtam tőle szabadulni. Most viszont a könnyek úgy hullottak, mint talán azon a napon kellett volna, amikor a búcsúja volt a testvéremnek. El se mehettem rá, mert az orvosok szerint még nem álltam készen és még akkoriban is kicsit sokk hatása alatt voltam. Talán igazuk volt, magam sem tudom. Azóta már jártam kint a temetőben, vittem virágot is, de valahogy sose tudtam igazán megbocsájtani azt, hogy elvetemült volt, mint apánk vagy még nála is rosszabb olykor.
Amikor magához húz, akkor szorosan bújok hozzá, ugyanakkor félek, hogy csak átmeneti dologról van szó és esetleg a történtek fényében inkább majd kisétálna azon az ajtón, amin bejött. Nem akarom elveszíteni őt, ahogyan azt is tudom, hogy mondhattam volna korábban is, de mint láthatta nehezen tudok róla beszélni még most is, így talán megérti, hogy miért nem avattam be a részletekbe sose eddig.
Hallom, amit mond, de még se igazán tudom elhinni az egészet. Nem azért, mert hazudna, hanem mert ott lakozik bennem az önvád. Hagyom, hogy az államnál fogva kicsit hátrébb döntse a fejemet, hogy a pillantásunk találkozni tudjon. Amikor kicsit közelebb húz még inkább, akkor csak fejemet odafúrom hozzá ismét és pár pillanat erejéig hagyom, hogy a csend telepedjen ránk. – Talán nem is szavakra van szükségem. – szólalok meg végül óvatosan miután kiejtette azt a bizonyos szót is, ami a legtöbb férfi számára szinte mumus. – Hanem arra, hogy tudom még mindig itt vagy, hogy nem vetsz meg azért, amire fényderült és nem gyűlölsz. – suttogom alig hallhatóan, majd rápillantok még mindig kissé könnyes fátyollal. – Szeretlek és köszönöm, hogy mindig kitartasz mellettem. Még azok ellenére is, hogy tökéletesen értek ahhoz, hogy mindig mindent elszúrjak, vagy legalábbis majdnem mindent. – és egy halovány mosoly az én arcomon is megjelenik, kezem pedig arcára siklik. Láthatja, hogy őszintén gondolom azt, amit mondtam. Hálás vagyok a sorsnak, hogy itt van nekem ő. Ahogyan kicsit talán mintha képes lennék fellélegezni is, mintha csak ő lehetne a gyógyír a régóta tátongó sebre is.
- Igyekszem, de azt hiszem ebben majd segítened kell neked is… - suttogom neki, hiszen egészen közel van már arcunk egymáshoz. Szavaira elmosolyodom.
- Én pedig a legszerencsésebb, hogy vagy nekem. – szólalok meg, mielőtt ajkaink egymásra lelhetnének. Utána pedig könnyedén veszek el ajkának a játékában, a nyelvünk táncra kél egymással, miközben a karomat a nyaka köré fonom és gyengéden simítok végig tarkója vonalán, miközben szép lassan végül az ölében kötök ki. A lábaimmal átölelem a derekát, ujjaimmal néha hajába túrok, míg máskor tarkójától indulva egyre lejjebb simítok végig a gerince vonalán. – Hmm, még mindig tökéletes értesz ahhoz, hogy miként is tereld el a gondolataimat és vegyél le a lábamról. – szólalok meg, amikor ajkaink elválnak rövid időre. Az pedig szerintem eléggé egyértelmű, hogy minden fajta értelemben túlzottan is hiányoltam őt.  


■ ■ I need your love ■ ■  ahwie  ■ ■credit




She's like a butterfly.
It's so pretty to see her,
more hard to catch her.


avatar
Média,mûvészet
Tell me your secrets

79
● ● Posztok száma :
✤ Emma Watson
● ● karakter arca :


Szeretettel Sebastien Ellwode tollából
Témanyitás Re: Maëlys ideiglenes "otthona" •• Vas. Aug. 06, 2017 8:52 pm


Seb && Mae
Nem szeretem szomorúnak látni őt, összeszorul a gyomrom ha sírni kell látnom. Tehetetlenül ölelem magamhoz és próbálom vigasztalni. Szeretnék mondani valamit amitől majd jobban érezné magát, biztatni, de nem tudom, hogy az én esetlen szavaim most mennyire segítenének rajta. Úgy érzem, hogy a legtöbb amit tehetek, ha végighallgatom és éreztetem vele, hogy mellette állok. Támogatom. Bármi is történt az én szememben ő még mindig ugyanaz a törékeny és szeretetre méltó lány mint akit megismertem. Semmi nem tud változtatni azon amit érzek iránta, senki nem tudja bemocskolni előttem. Ismerem őt, tudom, hogy minden szava őszinte. Bár néha talán túlságosan is meggondolatlanul cselekszik, de a szíve a helyén van és tudom, hogy előbb vagy utóbb mindig beismeri ha hibázik és képes bocsánatot kérni. Igen, nagyon sokszor összekapunk a semmin, nagyon sokszor vágunk egymás fejéhez csúnya dolgokat, de idővel minden visszatér a régi kerékvágásba, mert mi együtt vagyunk jó páros. Amióta végre megtaláltam mintha az elmúlt napok aggodalmai egyszerre tűntek volna el a messzeségbe. Nem számít már, hogy magamra hagyott, hogy gyerekesen viselkedett, nem számít az aggodalom amit átéltem minden nap, nem fontos, mert most már itt van velem. Tudom és érzem, hogy minden rendben lesz. Ezt is átvészeljük, mint már olyan sok mindent az életünkben, és ez is csak erősebbé teszi majd a kapcsolatunkat. Nem állítom, hogy egyáltalán nincs bennem tüske, nem akarok hazugságban élni, de jelen pillanatban minden olyan csekélységnek tűnik, hogy tudom végre újra az enyém. Hogy mi lesz holnap, vagy néhány hét esetleg hónap múlva azt nem tudhatom, de nem is akarok ezen gondolkodni. A most a lényeg, ez a perc, és hogy ketten vagyunk...újra egyek leszünk.
- Ne butáskodj Mae...sosem tudnálak gyűlölni. Itt vagyok neked. tudod, hogy rám mindig számíthatsz és sosem bántanálak meg. Nem szándékosan. tudom, néha kicsúsznak olyan dolgok a számon amivel megbántom, ahogy néha a cselekedeteimet sem tudom kontrollálni, máskor meg bele sem gondolok abba, hogy megbánthatom. De ember vagyok, és mint olyan én is elég sűrűn hibázok. Nem tehetek róla, de szavai apró mosolyt csalnak az arcomra.
- Néha...néha...tényleg elég meggondolatlanul sikerül felbasznod az agyam, de nem baj. Legalább biztos lehetek abban, hogy élek...és...egyébként is...mindig édes a békülés. Apró puszit nyomok a homlokára, miközben még szorosabban ölelem magához. Ha szavakkal nem is, de tettekkel éreztetni akarom, hogy mennyit jelent nekem, és hogy nem kell szégyenkeznie előttem. Nem kell takargatnia a múltját. Remélem, hogy idővel sikerül elfeledtetnem vele minden szörnyűséget amit át kellett élnie.
- Segítek amiben csak tudok. Melletted leszek. Megpróbálok mindenben a támaszod lenni. Így vagy úgy. Ígérem. Remélem tudja, hogy ezek nem csak üres szavak, hogy tényleg megpróbálok minden tőlem telhetőt megtenni majd érte. Jobban mint az elmúlt években. Viszonozom csókját. Szenvedélyesen és vágyaktól túlfűtve. Hiányzott minden érintése, minden édes csókja. Hiányzott ahogy karjait átfonja a nyakam körül, ahogy nyelvével ízleli testem. Megveszek érte. Testem egyre vadabbul követelőzik érintése és csókjai után. Érzem ahogy férfiasságom egyre inkább szabadulni vágyik fogságából. Végigjáratom kezeimet tökéletes alakjának vonalán ahogy fölém kerekedik. Egyre jobban szabadulni kíván a bennem élő szörnyeteg. Mosolyogva nézek bele szemeibe és megsimogatom az arcát.
- Hmmm...örülök, hogy az elmúlt napok alatt semmit nem vesztettem a varázsomból. Azt hiszem, már éppen ideje volt tesztelnem, hogy képes vagyok-e levenni téged a lábadról. Újra és újra. Mosolygok bele a csókba, majd kezeimet a mellére vándoroltatom. Még ruhán keresztül is szinte éget a bőre, tudom, hogy ugyanúgy vágyik rám mint ahogy én őrá.
- Gyere csak ide... suttogom füleibe, majd gyors és határozott mozdulatokkal fordítom magam alá, hogy csókjaimmal a nyakát ostromolhassam. Kezeimet becsúsztatom a pólója alá, hogy végre érezhessem keblének puhaságát és bőrének forróságát..
- Imádlak... suttogom ismét füleibe és segítek megszabadítani a felsőjétől, hogy aztán újra elveszhessek testének szépségében és törékenységében. Apró csókokkal halmozom el nyakának vonalát, egészen a kebléig, ahol nyelvemmel többet időzök, újra és újra elveszve szépségében.
■ ■ Zene ■ ■Remélem tetszik :3 ■ ■credit



I admit I made mistakes But yours might cost you everything
Can't you hear me calling you home?
avatar
Civilek
Tell me your secrets

57
● ● Posztok száma :
Chris Hemsworth
● ● karakter arca :


Szeretettel Maëlys Moreau tollából
Témanyitás Re: Maëlys ideiglenes "otthona" •• Vas. Aug. 06, 2017 10:36 pm

+16/+18


Seb && Mae
- Tudom, ahogyan én se szándékosan bántalak meg, egyszerűen csak sokszor a pillanat hevében cselekszem. - pillantok rá komolyan, miközben a könnyeimmel küszködöm még mindig, de legalább már kicsit kezdenek apadni, ez is már haladás. Letörlöm az újabbakat és próbálok megnyugodni, ami a karjában egyre könnyebben megy, hiszen leírhatatlan érzés az, hogy azok után, ahogyan eltűntem még mindig itt van, ahogyan az is, hogy amire most fényderült azok után még mindig képes a karjába vonni.
- Ha nem tenném meg, akkor kitornáztatná meg a vérnyomásodat, na meg egy kis változatosság mindig kell, hogy utána még édesebb legyen minden, nem? – kúszik kisebb pimasz mosoly az arcomra, hiszen mindig igazán remekül megtaláljuk utána a közös hangot. Lehet néha túlzottan is hangos a ház, vagy ajtók csapodnak, olyanok szaladnak ki ajkainkon, amik bántóak még ha nem is gondoljuk komolyan, de szerencsére utána eljön az enyhülés is, ahogyan a forróság után is eljön az eső, a vihar, hogy aztán minden visszakerüljön a saját kismedrébe.
- Köszönöm. – tudom, hogy őszintén mondja ezeket és tényleg hálás vagyok a sorsnak, hogy ennyire sikerült egymásra találnunk. – Én meg ígérem igyekszem most már felnőttesebben viselkedni és nem mindig a pillanat hevében dönteni. – pillantok rá komolyan, majd egy gyengéd puszit nyomok direkt a szájához közel a sarkához, mintha csak picit húzni szeretném őt azelőtt, mielőtt ismét az ajkunk egymásra lel. A szívem hevesebben dobban, ahogyan egyre inkább a felszínre kerül az, hogy mennyire is hiányzott a másik, hiszen nem csak szavakkal lehet, hanem másképpen. Az érintése, ajkának csábító játéka könnyedén zökkent ki és ránt magával. A lábam köze között a vágy egyre inkább csak növekszik, vágyom rá, arra, hogy újra egybe forrhasson a testünk és a szerelmünk beteljesedhessen.
Viszonozom a mosolyát és játékosan az alsó ajkamat kezdem el harapdálni, mintha tényleg csak elő akarnám csalogatni a benne lakozó szörnyeteget. Az ujjamat meg játékosan végighúzom az ajkán, majd arcának az élén, de közben egy pillanatra se eresztem el őt a pillantásommal. Amikor keze a mellemhez vándorol, akkor féloldalas mosoly kúszik arcomra és szinte még így ruhán keresztül is éget az érintése, és arra vágyom, hogy a lehető leggyorsabban lekerüljön minden ruha és érezhessem őt. Sőt, még kicsit úgy is mozdulok, hogy még inkább kezébe simulhasson a halmom.
- Hmm, csak nehogy elbízd magad. – kuncogom el magam, ahogyan egyszer csak „elkap” és maga alá dönt. A mosolyom még mindig ott bujkál az arcomon és el se tudom hinni, hogy nem olyan régen életem legrosszabb emlékéről beszélgettünk, talán túlzottan is jól ért ahhoz, hogy elterelje a gondolataimat és levegyen a lábamról.  Fejemet kicsit oldalra billentem és apró kéjes sóhajok hagyják el az ajkaimat, ahogyan nyakamra vándorol az ajkaival. Kezemmel hajába túrok és kicsit mocorgok is alatta, hiszen közelsége megrészegít, a tettei pedig még inkább. Ahogyan pedig besiklik a ruhám alá a keze, úgy áradt szét egy jól első perzselő érzés a testemen.
- Szeretlek… - suttogom vissza, ahogyan egyre hevesebben veszem a levegőt, hiszen szép lassan az ajkaival kezdi el bebarangolni a testemet, hiszen pillanatok alatt lekerül rólam a felső. A játékának eredménye meg eléggé látható, ahogyan a testem is egyre inkább lángokba borul. Amikor sikerül kicsit nekem is észhez térni és netán lehetőséget kapok arra, hogy kicsit fordítsak a helyzeten, akkor sietve szabadítom meg a felsőjétől, hogy utána kezemmel bebarangolja felsőtestét, majd ha lehetőségem van rá, akkor egy-két apró csókot hintsek rá, míg végül kezem el nem jut a nadrágja széléig, hogy azt kicsit meglazítva pimaszul becsússzon a kezem. Aww, nagyon is érzem vágyának forrását, hogy eddig is milyen hatással voltam rá, de szerintem sejti azt, hogy ő is eléggé nagy hatással van rám. – Hmm, azt hiszem még mindig túl sok a ruha… - játékosan elkezdem, de direkt csigatempóban lehámozni róla a nadrágot, de még azt se teljesen, helyette inkább lassan kúszok ismét felé, hogy aztán újra ajkaira leljek és azzal a lendülettel most kivételesen teljesen átadjam neki magamat. Szeretnék örömet okozni, de most túlzottan is vágyom arra, hogy újra magamban érezhessem és együtt vesszünk el az érzésben. Önzőség-e? Nem kizárt, de most nem érdekelt. Túl sok időnek tűnt ez a néhány nap ilyen téren is. Főleg most, amikor egyre inkább füllettebb lesz a levegő a szobában.  

■ ■ Smoke & Mirrors ■ ■  ahwie  ■ ■credit




She's like a butterfly.
It's so pretty to see her,
more hard to catch her.


avatar
Média,mûvészet
Tell me your secrets

79
● ● Posztok száma :
✤ Emma Watson
● ● karakter arca :


Szeretettel Sebastien Ellwode tollából
Témanyitás Re: Maëlys ideiglenes "otthona" •• Hétf. Aug. 07, 2017 7:20 pm


Seb && Mae

Nadrágom egyre szűkebbnek érzem, gondolataim már rég messze járnak. El akarok feledtetni vele mindent, csak azt akarom, hogy ez a pillanat létezzen kettőnknek. Vágytól csillogó szemekkel keresem tekintetét. Érinteni akarom őt, szeretni és vágyni bőrének édes íze után. Egyre szorosabb a nadrágom, koncentrálnom is egyre nehezebben megy. Egyetlen cél lobog a szemem előtt, boldoggá tenni és együtt lépni át a gyönyör kapuján. Ajkaimmal bebarangolom testének minden apró részecskéjét, bőrének illata teljesen megrészegít. Tenyerembe temetem melleit, míg egyetlen pillanatig sem hagyom abba ajkának és nyakának csókolgatását. Ismerős érzés, ismerős illat, ugyanaz a puha és selymes bőr. Mosolyogva engedem, hogy leráncigálja rólam a pólót így felfedve előtte felsőtestem. Minden testrészem levegő után sikítozik ahogy végigjáratja rajta ujjait. A tűz ami belőlünk árad bármikor pusztító tűzvésszé alakulhat. Ugyanúgy imádom mint legelső alkalommal, amikor megízlelhettem testét. Egyetlen pillanatra sem csillapodott az olthatatlan szomjam ami mindig magával ránt amikor mellettem van. A függője lettem, és ő a legédesebb drog aminek valaha a hatása alá kerültem. Megváltoztathatatlanul és visszavonhatatlanul a függője lettem, az imádója. Alsó ajkamra harapok ahogy tenyere közé veszi a farkam, és jóleső bizsergés lesz úrrá az egész testemen. Apró tenyerében egyre keményebb és keményebb lesz a nemiszervem...mély sóhaj tör fel a mellkasomból és vad csatába hívom nyelvét.
- Ez az kicsim...igen nyögdécselem a fülébe, majd újra kényeztetni kezdem formás halmocskáit. Teljesen elvette az eszem, alig tudok uralkodni magamon.
- Mindketten túl vagyunk öltözve... lehelem ajkaira, két csók között, és pimasz vigyorral az arcomon figyelem ahogy lehámozza rólam a nadrágot, szabadjára engedve belőle az ágaskodó férfiasságom.
Gyors mozdulatokkal segítem le róla a nadrágot, hogy ujjaimmal megtalálhassam a minden gyönyörök forrását. Óvatosan csúsztatom egyre beljebb ujjaimat, fokozatosan izgatva a csiklóját. Lélegzetem is elakad már a gondolattól is, hogy ugyanúgy vágyik rám mint én őrá...
- Ne olyan gyorsan kicsim...előttünk az egész este... suttogom ismét, majd újra magam alá gyűröm. Alig várom már, hogy megmártózhassak benne, de olyannyira hiányzott, hogy minden elmaradt éjszakát szeretnék most bepótolni vele. Végigjáratom ujjaimat a mellétől egészen az ágyékáig, majd nyelvemmel kényeztetem tovább csiklóját. Testének íze megrészegít, arcát fürkészem, szeretnék meggyőződni arról, hogy élvezi a kényeztetést amit kap. Kezeimmel tovább gyurmázom a melleit, és nyelvemmel édes gyönyörének forrását izgatom. Addig folytatom amíg már úgy érzem, hogy mindkettőnket szétfeszít a vágy...Vágyakozva pillantok rá, lábait átkulcsolom a derekam körül, majd lassú és megnyújtott mozdulattal hatolok belé.
- Szeretlek suttogom fülébe miközben lassú mozgásokkal ostromlom őt. Apró puszikkal halmozom el nyakát és melleit. Nagyon hiányzott, úgy érzem, hogy egyszerre kell bepótolnom azokat a hosszú napokat amíg nem volt mellettem. Fokozatosan gyorsítok a mozgáson, izzadságcseppek gyöngyöznek a homlokomon és szívverésem is egyre szaporább.
■ ■ Zene ■ ■Remélem tetszik :3 ■ ■credit



I admit I made mistakes But yours might cost you everything
Can't you hear me calling you home?
avatar
Civilek
Tell me your secrets

57
● ● Posztok száma :
Chris Hemsworth
● ● karakter arca :


Szeretettel Maëlys Moreau tollából
Témanyitás Re: Maëlys ideiglenes "otthona" •• Hétf. Aug. 07, 2017 9:11 pm

+18


Seb && Mae
Kezem minden habozás nélkül siklott egészen le a férfiasságához, hogy kisebb örömet okozzak neki, hogy a vágyát még inkább fokozzam. Szavak nélkül is eléggé kifejező volt a testbeszéde, hogy nagyon is élvezi az ujjaim játékát, a kényeztetésemet. Eme tudat, látvány pedig még inkább növelte a bennem keletkező vágyat. Szinte perzselt az iránta érzett szenvedély és bárki bármennyire is állítsa, hogy a szenvedély szép lassan kialudhat egy percre se féltem sose attól, hogy velünk kapcsolatban is ez a veszély fenyegetne, hiszen újra és újra bebizonyítottuk, hogy még mindig eléggé nagy hatással vagyunk a másikra ilyen téren. A nyögéseinek köszönhetően pedig lábam köze még inkább görcsbe rándul, arról már nem is beszélve, amikor a nadrágja lekerül róla és a látvány… Egy aprót alsó ajkamba harapok, ahogyan végigmérem őt és egy pillanatra megfordul az is a fejemben, hogy még nagyobb örömet okozzak neki, de túlzottan is fűt a vágy, hogy újra elveszhessek abban a mámorító érzésben, amikor kitölt, így inkább csak ajkait jutalmazom meg csókkal.
A rajtam lévő nadrág és fehérnemű pedig hamarosan szintén a többi közé hull. Vélhetően minden szanaszét van, de valahogy nem érdekelt. A testem lángolt minden egyes érintésének köszönhetően, mintha csak olajt öntött volna tűzre. Amikor pedig ujjaival kezdi kényeztetni a legérzékenyebb pontomat, akkor egy hangosabb nyögés hagyja el az ajkaimat, ahogyan ujjaimmal az ágyneműbe markolok, hiszen már így is eléggé elvette az eszemet, de egyre inkább érzem, hogy közelebb sodródok, ahhoz a bizonyos és jól ismert érzéshez.
- Kérleeeek… - szinte könyörögök azért, hogy engedje, hogy ismét darabokra hullhassak neki köszönhetően. Semmit se szeretnék jobban, mintha együtt lépnénk át azt a bizonyos határt, de most mégis úgy érzem, hogy nem bírom ki várni, hogy az elmúlt időszakban tapasztalt hiánynak köszönhetően testem még érzékenyebb lett és ő pedig még nagyobb hatással van rám. Amikor ajkával téved egészen le, akkor lehunyom a szememet és átadom magam teljesen az érzéseknek. Kéjes nyögések, apró sóhajok lengik be a szobát, miközben csípőm mozogni kezd annak köszönhetően amit művel. Egyre inkább megszűnik a világ és nem marad más, mint a szenvedély és annak a lángja, ami mindent felemészt. Amikor a pillantásunk végül egymásba fonódott, akkor pedig láthatta azt, hogy már nagyon is elvesztem és a testem lángokba borult. Az iránta érzett vágyat pedig mind a testem, mint az íriszeimben megcsillanó érzések tükrözték számára.
Szinte kínzólassúságnak érzem azt, ahogyan belém hatol, túlzottan is vágyom rá. Testem minden porcikája érte áhítozott. És ő volt számomra a legmámorítóbb dolog a világon, hiszen mindig is képes volt megrészegíteni. – Én is téged… - suttogtam bódultan, miközben felvettem a ritmusát és próbáltam kicsit elébe menni, hogy minél inkább magamba fogadhassam őt, miközben testünk szép lassan egymásba forrt. A mámor pedig nem váratott sokáig magára, egy kéjes sóhaj hagyta el ajkaimat, amibe a neve is beleolvadt, miközben testem megremegett, majd megfeszült, ahogyan „szerelmünk beteljesedett.”
Biztosan voltam abban, hogy nem ez lesz első és utolsó vágyak által kifejezett tettünk ma este, de nem is bántam. Hirtelen ez a pár nap is ezer évnek tűnt. Most pedig mindennél jobban vágytam arra, hogy szerelmünk újra és újra beteljesülhessen, míg végül a fáradtság magával nem ránt minket és ismét a számomra egyik legkedvesebb személy karjai között álomra hajthassam a fejemet.


■ ■ Smoke & Mirrors ■ ■  Bocsi, ez most nagyon nyomi lett, de talán a gif kicsit enyhít a nyomiságon. doboz   ■ ■credit




She's like a butterfly.
It's so pretty to see her,
more hard to catch her.


avatar
Média,mûvészet
Tell me your secrets

79
● ● Posztok száma :
✤ Emma Watson
● ● karakter arca :


Szeretettel Sebastien Ellwode tollából
Témanyitás Re: Maëlys ideiglenes "otthona" •• Szer. Aug. 09, 2017 4:26 pm


Seb && Mae
Minden érintése után úgy érzem magam mintha újjá születnék. Hiányzott, de nem a csak a lelkem és szívemnek, hanem a testemnek is. Csak most érzem igazán, hogy mit jelentett ez az elmúlt nap amit nélküle kellett eltöltenem. Mohón falom ajkait, kezeim elégedetlenül járják be testét, folyton többet és többet akarva belőle. Úgy érzem magam, mintha a világon senki más nem létezne rajtunk kívül. Miénk a mindenség és amíg itt vagyunk egymásnak nem is változik semmi. Csak ő és én, szenvedélyesen összeforrva, szerelemben kiteljesülve. Élvezettel habzsolom testét, minden apró részecskéjét ízlelni akarom. Nem érdekel más csak az, hogy tudjam élvezi amit tőlem kap. Sóhajok törik meg pusztán a csendet, még inkább fokozva bennem a vágyat. Csak nézem ajkait, ahogy sóhajok hagyják el és a bennem tomboló vágy a háromszorosára duzzad.
Elégedetten nyugtázom, hogy sikerült átrepítenem őt a gyönyör birodalmába, nyelvem fáradt hatatlanul dolgozik tovább csiklóján. Azt akarom, hogy felejthetetlen legyen pillanat amit együtt töltünk, hogy soha többé nem forduljon meg a fejében elhagyni engem.
Annyi mindent éltünk már meg együtt, jót és rosszat egyaránt, hogy őszintén azt hiszem mi már örökre együtt maradunk. Nincs sem ember sem Isten, aki képes lenne elvenni tőlem ezt a gyönyörűséget. Minden akadályt legyőzünk, ha együtt lehetünk, mindenre találunk majd tökéletes megoldást. Tényleg hiszek abban, hogy nekünk egymás mellett van a helyünk. Bármennyire is sötét vagy lehetetlennek tűnik a mostani helyzetünk, remélem, hogy sikerül olyan megoldást találnunk ami mindkettőnknek megfelelő. Bármennyire is úgy érzem, hogy megrémít az új élet, az újrakezdés lehetősége mégsem tudom elképzelni azt, hogy nélküle éljek. Szükségem van rá, mint drogosnak a kábszerére. A függője lettem, teljesen és visszavonhatatlanul. Akarom őt, nem számít, hogy mit hoz majd a holnap. Lassú merülök el benne, mélyen és talán túlságosan lassan mozogva. Testem hálásan adja át magát a ritmusnak. Elveszek benne, tekintetében, szerelmének sugarában, nedvességében.
Gyorsítok a mozgásomon, csípőnk együtt emelkedik és süllyed. Csókokkal hintem be nyakát, melleit és csodálatos ajkát. Egyszerűen nem bírok magammal, egyre többet és többet akarok belőle. Végigsimítok tökéletes combján, és még inkább szaporázom a ritmust. Nem biztos, hogy sokáig bírok még magammal, egyre jobban magával ragad a hév, a vágyakozás ereje. Összekulcsolom ujjainkat, nyelvemmel újra és újra csatába hívom az övét. Még néhány lassú és mély mozgással ostromlom mielőtt átengedem magam az élvezeteknek. Átengedem magam a gyönyörnek és szinte egyszerre lépünk át a boldogság küszöbén. Ernyedten dőlök el mellette miközben testem átjárja az elégedettség. Magamhoz ölelem, kisimítok egy kusza tincset az arcából és mosolyogva fürkészem az arcát. Az arcot ami a legsötétebb napomat is bearanyozza, az arcot amit mindig magam előtt látok. Mondanom kellene valamit, de nem jönnek a szavak a számra, inkább csak nézem és ölelem. Érzem ahogy az elmúlt napok fáradtsága a pillámra nehezedik és egyre nehezebb küzdenem ellene. Szorosabban ölelem át törékeny testét, mintha soha többé nem akarnék külön válni tőle egyenletes légzését hallgatva álomba szenderülök.
■ ■ Zene ■ ■imádtam. köszönöm ahwie ■ ■credit



I admit I made mistakes But yours might cost you everything
Can't you hear me calling you home?
avatar
Civilek
Tell me your secrets

57
● ● Posztok száma :
Chris Hemsworth
● ● karakter arca :


Szeretettel Admin tollából
Témanyitás Re: Maëlys ideiglenes "otthona" •• Szer. Aug. 09, 2017 4:44 pm

avatar
Alapító;;Segítõ
Tell me your secrets

846
● ● Posztok száma :
my babes
● ● Keresem :
I'm faceless
● ● karakter arca :


Szeretettel Maëlys Moreau tollából
Témanyitás Re: Maëlys ideiglenes "otthona" •• Szer. Aug. 09, 2017 6:01 pm


Seb && Mae
Körülbelül egy-hét telhetett el azóta, hogy Sebastian is megjelent itt Párizsban, vagy legalábbis egymásba botlottunk a szerencsének köszönhetően. Azóta pedig állandó téma volt az, hogy visszamenni Londonba, vagy maradni. Míg egyikünk ezt akarta, addig a másik inkább a másikra vágyott. Mintha ez egy örök körforgás lett volna, a kisebb viták olykor megjelentek, de szerencsére egyik se volt sose olyan nagy, mint otthon voltak néha. A várost is elkezdtünk kicsit felfedezni, vagy éppen próbáltuk megbeszélni a dolgainkat felnőtt módjára, míg olykor képesek voltunk hosszú órákon át ki se mozdulni a lakásból, hiszen azt erős túlzás lenne, hogy az ágyból, hiszen nem csak azon pontját fedeztük fel a lakásnak. Örültem annak, hogy ennyire heves még mindig köztünk a szenvedély és képesek vagyunk még mindig ekkora hévvel, érzésekkel is kifejezni az egymás iránt érzett érzéseinket.
Sose hittem volna azt, hogy egyszer lehetek még ennyire szerencsés, hogy találni fogok egy olyan férfit, aki képes lesz minden apró és nagyobb hibáimmal együtt szeretni. Még akkor is, amikor az őrületbe kergetem. Szerencsés vagyok és ezt pontosan tudtam, ahogyan azt is, hogy jöhet bármi, de elszakítani nem fog tudni minket, ha eddig se sikerült semminek se. Mintha csak megtaláltunk volna egymás számára a legjobb „drogot” a másikban.
Sietve dőltem neki a bútornak, hiszen pár pillanat erejéig megszédültem, ami az elmúlt egy-két napban jellemző volt, de mindig a melegre fogtam, hiszen túlzottan is felszalad a hőmérséklet mostanság. Igyekeztem minél többet írni és nem kimutatni azt, hogy olykor nem voltam teljesen jól. Nem akartam, hogy még emiatt is aggódjon, hiszen mi más miatt lehetne, mintsem az időjárás miatt? Végül egy újabb adag ruhát vettem ki a szekrényből, majd a bőröndhöz sétáltam, hogy belepakoljam, amikor is besétált a szobába Sebastien.
- Tényleg muszáj mennünk? Még egy-két napot legalább nem maradhatnánk? – kérdezem meg kíváncsian miközben eligazítom a bőröndben lévő ruhákat, hogy beférjenek, majd pedig a szekrényre kirakott poharat elveszem és iszom pár korty hideg vizet. – Gondolkoztál azon, amit mondtam? Hogy én még maradnék rövid ideig, s utánad utaznék? – pillantok rá kérdőn, hiszen magam sem voltam biztos abban, hogy a távkapcsolat jó-e, de egyelőre nem éreztem azt, hogy haza akarok menni. Nem is akartam, egyedül miatta voltam képes beadni a derekamat, de nem vágytam már Londonra, nem vágytam apám újabb kedves szavaira, vagy arra, hogy a kedvesem exe megint felbukkanjon és felnyomja a vérnyomásomat az egekbe a puszta jelenlétével…még akkor is, ha tudom, hogy esélye sincs már Seb-nél, de akkor se tapsikolnék, ha megjelenne.  

■ ■ Csak mert ez szólt írás közben. ■ ■ Remélem tetszeni fog. edi   ■ ■credit




She's like a butterfly.
It's so pretty to see her,
more hard to catch her.


avatar
Média,mûvészet
Tell me your secrets

79
● ● Posztok száma :
✤ Emma Watson
● ● karakter arca :


Szeretettel Sebastien Ellwode tollából
Témanyitás Re: Maëlys ideiglenes "otthona" •• Csüt. Aug. 10, 2017 4:57 pm


Seb && Mae
Egy hét telt el azóta, hogy megígértem maradok amíg átbeszéljük a dolgokat. Azóta nagyobb vonalakban csak arról volt szó, hogy menjünk vagy maradjunk. Mindketten felsorakoztattuk az érveinket a maradás illetve a távozás mellett. Sikerült többé- kevésbé sikerült  felnőtt emberek módjára megbeszélni mindent. A vitatkozás az szerves része az életünknek, de a mostani összeszólalkozásaink eltörpülnek a Londoni csatározásokhoz képest. Összességében ha visszagondolok az elmúlt napokra akkor be kell ismernem, hogy jól éreztük magunkat. Régen voltunk már ennyi önfeledtek, energikusak és szenvedélyesek. Bármennyire is nehezemre esik. de beismerem, hogy a levegőváltozás tényleg jót tett. Mintha kedvesem teljesen megváltozott volna, nyugodtabbnak és boldogabbnak tűnik. Ha másért nem, már ezért megérné, hogy ide költözzünk, a kapcsolatunknak mindenképp jót tenne, és ahogy látom nap mint nap a mosolygós arcát azt hiszem neki erre van szüksége. De mégsem tudok egyik napról a másikra ilyen döntést meghozni. Nekem szükségem van a stabilitásra, a biztonságot nyújtó környezetre. Nem vagyok a változások embere, nehezen viselem, ha hirtelen új dolgokat kell beépítenem az életembe. Nem hiszem, hogy képes leszek változásokra, legalábbis nem ilyen gyorsan és ekkora mértékűre. Természetesen azt szeretném, hogy boldog legyen, hogy minden úgy történjen ahogy az mindkettőnknek megfelel, de szükségem van még egy kis időre. Egy leheletnyivel több gondolkozási időre. Éppen ezért úgy döntöttünk, hogy visszamegyünk Londonba és meglátjuk hogyan alakulnak a dolgaink. Adunk neki még egy esélyt, aztán ha nem működik fogjunk magunkat és mindent hátrahagyva Párizsba költözünk. Megígérte nekem, hogy megpróbáljuk én pedig megígértem, hogy mindent fontolóra veszek, és ha nem úgy alakulnak a dolgok azonnal jövünk vissza.
Az utazás miatt izgulva állok be a zuhanyzó alá, még egy utolsó gyors fürdés mielőtt elindulunk a vonatállomásra és magunk mögött hagyjuk ezt a várost. A víz jótékony hatással van rám, azonnal felélénkülök ahogy a langyos víz a bőröm felületével érintkezik. Gyors tusolás után magamra kapkodom a ruháimat és széles mosollyal lépek ki a szobába, ahol kedvesem már a bőröndbe pakolászik.
Közelebb sétálok hozzá és magamhoz szorítom, apró puszit nyomva a homlokára.
- Azt hittem ezt már megbeszéltük kicsim. Visszamegyünk és megpróbáljuk. Az első rossz dolog, fogjuk magunkat, eladom a lakásomat és visszajövünk ide. Megígértem. De kérlek, próbáljuk meg még egyszer Londont. Utoljára. sejtettem, hogy nem lesz egyszerű menet rávenni őt a visszautazásra, minél közelebb vagyunk az indulás időpontjához ő annál bizonytalanabb. Meg is értem, de egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy nélküle menjek bárhová is.
- Együtt megyünk. Bármi is következzen, együtt megyünk. Nem azért jöttem el idáig érted, hogy most nélküled térjek vissza. Gondolom ebben egyetértünk. ajkaimmal megtalálom az övét, hogy egy gyors de szenvedélyes csókot váltsunk egymással, majd az ágyhoz lépek, hogy befejezzem a hátizsákom pakolását.
- Mikor van a vonat? És, mikor ér ide a taxi? kérdezem és vigyorogva vetem hátra magam az ágyban.
- Hiányozni fog ez az ágyacska. Sok szép pillanatnak volt tanúja. Küldök felé egy pimasz mosolyt és megveregetem magam mellett a matracot. - Gyere ide szépségem.
■ ■ ■ ■Remélem tetszik :3 ■ ■credit



I admit I made mistakes But yours might cost you everything
Can't you hear me calling you home?
avatar
Civilek
Tell me your secrets

57
● ● Posztok száma :
Chris Hemsworth
● ● karakter arca :


Szeretettel Maëlys Moreau tollából
Témanyitás Re: Maëlys ideiglenes "otthona" •• Csüt. Aug. 10, 2017 5:36 pm


Seb && Mae
A víz hangja kicsit megnyugtat és elmosolyodom, hiszen az a tudat, hogy itt van Sebastien valahogy mindig képes megnyugtatni és elűzni a legtöbb kétséget. Mellette tudom, hogy biztonságban vagyok, de mégis nehezemre esik magam mögött hagyni ezt a várost. Lehet még csak kb. két hete vagyok én itt és együtt meg egy hete, de attól még.. attól még túlzottan is megszerettem és annak is jelentenie kéne valamit, hogy itt soha se ugrottunk úgy igazán egymás torkának, de ő mégis menni szeretne. Többször próbáltam már elérni azt, hogy én majd utána megyek, de még maradék, viszont ez sose nyerte el a tetszését. Én pedig végül beadtam a derekamat, így én is megyek vele. Bár az tény, hogy nem túlzottan voltam boldog ettől a tudattól, hogy újra Londonban fogunk élni, de legalább újra láthatom anyát, meg ott lesz Seb is. Remélem a többi zavaró tényező meg időközben elillant vagy talált magának jobb elfoglaltságot.
Elmosolyodom, amikor megérzem a karját körülöttem, amikor pedig még egy puszit is kapok a homlokomra, akkor szinte máris fülig ér a szám. Apró tettek, de mégis túlzottan jól estek, hiszen ezekkel is remekül képes volt kifejezni az irántam érzett szerelmét, szenvedélyét vagy éppen azt, hogy mennyire is vagyok fontos számára.
- Miért annyira fontos számodra London? Tudom, mindig ott éltünk, a munka is odaköt, de itt is lehetsz edző, vagy akár még te is visszatérhetsz a ringbe, még ha nem is rajongok az ötletért. Itt talán jobban feledésbe merült a botrány. – pillantok rá komolyan, majd gyengéden végigsimítok az arcán. – Sajnálom, csak annyira jó volt itt. Minden egészen békés volt, jó hatással volt ránk ez a hely és félek, ha visszatérünk, akkor minden olyan lesz mint régen. – vagyis viharos és olykor túlzottan is hangos a kiabálásoknak köszönhetően.  Tényleg féltem attól, hogy ha visszatérünk, akkor hiába van ott a szerelem attól még nem lesz semmi se ennyire jó, mint amennyire most volt, amíg itt voltunk.
- Igen, ebben egyetértünk és szeretlek. – suttogom neki, mielőtt ajkaink egymásra lelhetnének. A karomat a nyaka köré fonom és hagyom, hogy megint levegyen a lábamról, ahogyan szokta tenni.
- A vonat 1 óra múlva indul, de még ugye a jegyet meg kell venni. – kezdek bele és kicsit megrázom a fejemet, amikor csábítani akar az ágyba. Könnyedén nevetem el magam, arra amit mond. – Az biztos, de visszatérve… - közben pedig én is az ágyon kötök ki, miután a legutolsó dolgot is elpakoltam. – A taxi 10 percen belül itt lesz, így itt lenne az ideje, hogy búcsút vegyünk ettől a helytől. – mosolyodom el és egy apró csókot nyomok ajkaira, ahogyan fölé hajolok. Nem akarok menni, maradni szeretnék. Itt túl jó minden, mintha csak még közelebb hozott volna minket Párizs.

■ ■ Csak mert ez szólt írás közben. ■ ■ Remélem tetszeni fog. edi   ■ ■credit




She's like a butterfly.
It's so pretty to see her,
more hard to catch her.


avatar
Média,mûvészet
Tell me your secrets

79
● ● Posztok száma :
✤ Emma Watson
● ● karakter arca :


Szeretettel Sebastien Ellwode tollából
Témanyitás Re: Maëlys ideiglenes "otthona" •• Pént. Aug. 11, 2017 2:32 pm


Seb && Mae

Izgatott vagyok, hiszen még csak néhány óra és otthon vagyok. A szeretett városomban, az imádott nővel az oldalamon. Ugyanakkor bűntudatom is van egy kicsit, hiszen pontosan tudom, hogy mennyire fontos Maelysnek Párizs, az új élete reménye és úgy érzem, hogy a túlzott ragaszkodásommal visszahúzom őt. De mindezek ellenére is hiszem, hogy boldogok leszünk, hogy miután lehullt a lepel és nincs több titok között át tudunk lépni bármilyen akadályon. Ehhez pedig mindegy, hogy melyik ország melyik fővárosában élünk. Ha ott vagyunk egymásnak, akkor az északi sarki iglu is csábítónak tűnik. Feltett szándékom, hogy továbblépjünk a kapcsolatunkban, biztos vagyok abban, hogy nem akarok egyetlen percet sem nélküle tölteni. Mert ő az aki megnevettet, aki képes felidegesíteni, aki gyerekes mégis annyira felelősségteljes, aki képes áldozatokat hozni értem, aki szeret és elfogad. Ő az akinek kezébe az életem is bátran belehelyezném, aki elnyerte a bizalmam és akit mindennél jobban szeretek ebben a kibaszott életben. Mindent megteszek azért, hogy boldoggá tegyem, hogy mindig mosolyogni lássam. Meg fogom kérni a kezét. Ha hazaértünk elmegyünk a kedvenc fánkosunkhoz és megteszem, felteszem neki a kérdést. Christinnel való csalódásom tán féltem újra elkötelezni magam, de Mae mellett ráébredtem, hogy mit is akarok igazán, pontosabban, hogy kicsodát. Christine csak egy hatalmas tévedés volt az életemben...jobb is, hogy így alakultak a dolgok közöttünk. Mosolyogva és szemöldök ráncolva hallgatom a szavait. Kitartó, tetszik, hogy megpróbál kiállni azért amire vágyik...de sajnálom egérkém...nem engedhetlek el. Félek nem térnél vissza hozzám.
- Kicsim, képes lennél visszaengedni a ringbe csak azért, hogy maradhassunk Párizsban? Hát ennyire szeretnél maradni? Inkább beleegyezel abban, hogy harcoljak csak maradhass? Ennyire fontos ez? Érzem ahogy boldogság járja át a testemen, de ugyanakkor hibáztatom magam azért,  mert le kell mondania az álmairól. Az én álmaim miatt, hát ennyire szeret, én pedig nem tudom viszonozni mindezt. Nem eléggé.
Némán fekszem mellette, megfogom a kezét és apró puszit nyomok ujjainak végére. Szavai nem is érnek el hallójárataimig. Felülök és határozott mozdulattal húzom közelebb magamhoz.
- Adni szeretnék valamit.
A hátizsákom zsebéből előhalászok egy apró fekete dobozt, amit gondosan a tenyerembe rejtek, hogy véletlenül se vegye észre. majd visszasétálok az ágyhoz.
- Adni szeretnék valamit, valamit amit otthon akartam átadni...de úgy érzem most van itt az ideje. Édesanyám adta nekem mielőtt eljöttem, azt mondta, hogy ha megtalállak ne várassalak tovább. Az övé volt, szeretném, ha elfogadnád. nyújtom át neki a dobozt, amiben édesanyám gyűrűje csillog - Boldoggá tennél azzal, hogy hozzám jössz? nem térdelek le, igazából magát az eljegyzést sem így terveztem, hirtelen ötlet csupán.
- Nem kell most válaszolnod. Csak kérlek tedd el a gyűrűt és mindig emlékezz arra, hogy boldoggá akarlak tenni. Veled akarom leélni az életem. Csak gondold át. Kissé aggódva fürkészem arcát, próbálok rájönni, hogy mire gondolhat, hogy mit szeretne. Remélem, nem fog csattani egy pofon az arcomon.  Nagyon remélem, hogy nem vagyok most sok neki. Pusztán úgy érzem, hogy adnom kell neki bizonyítékot, hogy szavaimnak hitele legyen. Szeretem, annyira, hogy  vele akarom leélni az életem.
■ ■ ■ ■Remélem tetszik :3 ■ ■credit



I admit I made mistakes But yours might cost you everything
Can't you hear me calling you home?
avatar
Civilek
Tell me your secrets

57
● ● Posztok száma :
Chris Hemsworth
● ● karakter arca :


Szeretettel Maëlys Moreau tollából
Témanyitás Re: Maëlys ideiglenes "otthona" •• Pént. Aug. 11, 2017 3:50 pm


Seb && Mae
- Talán, biztosra azért nem állítanám. – felelem sietve, hiszen így is féltem edzések közepette, mert ott se az a fajta, aki csak az utasításokat adná, de nem mutatja meg hogyan is kell csinálni. – De nagyobb esélyed lenne meggyőzni róla, hogy nincs miért aggódnom és nem is olyan veszélyes, mint amilyennek tűnik, mint odahaza. – pillantok rá komolyan, hiszen ismer. Egészen kitartó vagyok, meg ha jók az érvek, akkor meggyőzhető is vagyok, de ez mondjuk nem olyan dolog, amire tényleg képes lennék nyugodtszívvel rábólintani. Féltem, nem is kicsit. Nem akarom, hogy komolyabb baja legyen, vagy bérben úszva, sebekkel az arcán, testén térjen haza, vagy éppen egyszer a kórházból hívjanak, mert olyan súlyos sérüléseket szedett össze. Nem, erre nagyon nem készültem fel.
Könnyedén kuncogom el, ahogyan apró puszikat kapok az ujjaimra és a mosolyom egyre szélesebb lesz, viszont azt is érzem, hogy egyre inkább nem érzem jól magam. Még akkor se, ha jelét nem adtam annak, hogy bármi gond is lenne. A hasam is olykor kicsit fájt, a fejem is és még émelyegtem is mellé, de tartottam magam. Talán csak rosszat ettem, vagy az idegesség okozta a tűneteket.
- Nekem? – kérdezem meg meglepetten, miközben felülök az ágyon és kíváncsian követem őt a  pillantásommal. Biztosan nagyon értelmes fejet vághattam, amikor folytatta tovább a dolgot és maga mögött hagyta a hátizsákot. Nem értettem hirtelen semmit se, vagyis talán de értettem, de még se akartam igazán felfogni. Ez most? Ugye nem… Egyszerre vágytam erre, és egyszerre is reszkettem attól a bizonyos kérdéstől, amikor viszont a dobozkát felnyitotta és tényleg egy gyűrű volt benne, akkor sietve kaptam a kezemet a szám elé egy kisebb „sikítás” szerű hang kísértében, de sikerült olyan remekül megmozdulnom, hogy hamarosan leborultam még az ágyról is meglepettségemben. Egy kisebb ouch, hagyta el az ajkaimat, majd sietve pillantottam ki az ágy mögül.
- Énnn… éééénnn. – kezdek el dadogni meglepettségemben, mert hirtelen tényleg nem tudom mit kéne mondani, vagyis tudom, de mégis vagyok annyira szerencsétlen, hogy válaszadás helyett is lezúgtam az ágyról. Végül a kezem kezére siklik és a tenyerét rárakom a gyűrűsdobozra. – Bármennyire is szeretném elrakni, nem fogom, mert… - kezdek bele és kisebb mosoly kúszik az arcomra, így érezheti, hogy nincs oka pánikra, bár ezt is igazán pazarul kezdtem. Komolyan néha gondolkodhatnék, mielőtt megszólalok, de ebben a pillanatban nem tudok gondolkodni. – mert viselni szeretném, de ahhoz meg az kellene, hogy te húzd fel az ujjamra mégis csak úgy az igazi, nem? – nos, nem éppen egy szavas választ kapott rá, de a sajátos kisformámban végül is kimondtam az igent. Közben pedig visszamásztam az ágyra, ha csak nem jött oda, ha már olyan remekül leestem a földre. A lényegen nem változtat, mert így vagy úgy, de boldogon csókoltam meg. – Szeretlek és most már biztosan nem szabadulhatsz tőlem. – motyogtam ajkai felett, amikor is valaki kopogtatott az ajtón.
– Elnézését kérünk, hogy zavarjuk Önöket, de a taxi már 5 perce várja Önöket. -

■ ■ Csak mert ez szólt írás közben. ■ ■ Remélem tetszeni fog. edi   ■ ■credit




She's like a butterfly.
It's so pretty to see her,
more hard to catch her.


avatar
Média,mûvészet
Tell me your secrets

79
● ● Posztok száma :
✤ Emma Watson
● ● karakter arca :


Szeretettel Sebastien Ellwode tollából
Témanyitás Re: Maëlys ideiglenes "otthona" •• Szomb. Aug. 12, 2017 12:41 pm


Seb && Mae

Tudom, jobb és szebb lánykérést érdemelne. Igazából nem is így terveztem, sőt...egyáltalán nem mostanra terveztem, de a pillanat így hozta. Annyi mindent képes feláldozni értem, annyi mindent kaptam tőle, úgy érzem ki kell fejeznem valahogy a hálámat és az iránta érzett szerelmem. Nem kötelességtudatból adtam át neki a gyűrűt, nem azért, hogy így könnyebben rávegyem Londonra, tényleg  úgy érzem, hogy nincs mire várnom már, hogy ennek eljött az ideje és semmi mást nem szeretnék jobban annál, hogy örökre egybekössem vele az életem. Hirtelen ötlet, igen tudom, nem is fontos, hogy most kapjak választ rá. Átgondolhatja, megbeszélhetjük vagy vissza is utasíthatja. Nem fog változtatni semmi azon amit érzek iránta, ha másra nem, arra bőven elég volt Párizs, hogy rádöbbenjek nem akarok nélküle élni. Bármennyire érzelgősnek is tűnik, de tényleg így érzem, és ennek nem is restellek hangot adni. Hosszú ideig csak némán fürkészem az arcát miután átadom neki a gyűrűt. Nem tudom eldönteni, hogy örül neki, vagy éppen a szívbaj kerülgeti amiért ilyen váratlan ötletekkel rukkolok elő néha. De az lehet, hogy éppen utál, amiért nem voltam képes egy normális lánykérést megszervezni, csak egy hotelszoba jutott meg a családom, régi gyűrűje. Erre gondolhattam volna azelőtt is, hogy rázúdítottam mindent. Lehet, hogy most egy kicsit messzire messzire mentem, túl sokat gondolok magamról. Jó lenne mondani még valamit, kihasználni a pillanatnyi döbbent csendet és meggyőzni, hogy ez a legjobb dolog ami kettőnkkel történhet. De egyszerűen nem tudok megszólalni, csak bámulom őt az arcomra fagyott mosollyal és reménykedem abban, hogy nem fog kipenderíteni innen.
Sietve lépek oda mellé, hogy felsegítsem a földről, ahová meglepetésében lezuhant. Nem hittem, hogy ekkora hatással leszek majd rá. Felé nyújtom a kezem, és ha elfogadja a segítséget akkor felhúzom a földről.
- Figyelj...tudom, hogy ez talán most sok így egyszerre...és nem is így kellett volna történnie. Még egy egyszerű lánykérést is elbaszok....de...szeretlek. és nagyon remélem, hogy a szerelem amit nyújtani tudok az elég. Egészítem ki gondolatban a mondatot. Megfogom a kezét ahogy tenyerembe temeti, végigsimítok törékeny ujjain, és szavaira figyelek. Csalódott vagyok, de elfogadom a döntését, ha nem szeretné megtartani, akkor majd kivárom a megfelelő alkalmat és újra megpróbálom.
Már éppen szóra nyitnám a szám, amikor szavai újra eljutnak az agyamig és értelmezőképességem sikerrel elemzi a mondatot. Széles mosoly terül szét arcomon és hirtelen megnyugvás árad szét bennem. Magamhoz ölelem és csókot lehelek homlokára.
- Akkor...akkor...akkor ez azt jelenti, hogy igen? Hogy hozzám jössz? Én vagyok a világ legboldogabb férfija. Én is nagyon szeretlek, és megtisztelne ha az árnyékom lennél egy életen át. hajolok közelebb, hogy csókkal hintsem be finom ajkait, de még mielőtt találkozhatnának ajkaink kopogás, majd idegen férfihang zavarja meg a legboldogabb pillanatot az életünkben.
- Máris megyünk. Még öt perc. morgok rá a férfira, talán a kelleténél kicsit erőteljesebben, majd miután becsukódik mögötte az ajtó, újra rápillantok szépségemre.
- Köszönöm, hogy a legboldogabb férfi lehetek...melletted. mosolygok rá, majd kihalászom a gyűrűt a dobozból, hogy felhúzhassam az ujjára. Ajkam csókra nyílik, nyelvem rendíthetetlenül tör utat magának, és érzem, ahogy újra és újra elönt a vágy.
- Mennünk kell kicsim. Londonban majd megünnepeljük. suttogom még ajkaira, majd hátamra csapom a hátizsákom, magamhoz ölelem e bőröndjét és elindulok a kijárat felé, magam előtt tessékelve őt. A taxis morog valamit az orra előtt mielőtt beszállunk a hátsó ülésre, de egyáltalán nem érdekel. Most nem.
- A vonatállomásra. És húzzon bele. mondom a sofőrnek és kényelembe helyezem magam, miután szépségem is elfoglalja a helyét, magamhoz szorítom, és mosolyogva lehelek puszit a feje tetejére.
■ ■ ■ ■ahwie ■ ■credit



I admit I made mistakes But yours might cost you everything
Can't you hear me calling you home?
avatar
Civilek
Tell me your secrets

57
● ● Posztok száma :
Chris Hemsworth
● ● karakter arca :


Szeretettel Maëlys Moreau tollából
Témanyitás Re: Maëlys ideiglenes "otthona" •• Szomb. Aug. 12, 2017 2:24 pm


Seb && Mae
Sok mindenre számítottam, de erre valahogyan nem. Tudom, hogy szeret és fontos vagyok számára, de akkor se hittem volna sose, hogy megugrunk egy ilyen lépést és hirtelen tényleg megszólalni nem tudok. Helyette egyszerűen csak a földre zuhanok, mint valami kis szerencsétlen, de hát az is vagyok. Tudom, más lányok már rég a pasi nyakába ugrottak volna és minden, de én hirtelen tényleg leblokkoltam. Örültem, mélyen legbelül örültem, még ha nem is mutattam ennek jelét. Amikor segíteni akart felállni, akkor kellett kis idő, mire kapcsoltam, de végül talpra vergődtem a segítségével és még mindig őt fürkésztem úgy, mint aki még mindig nem hitte el azt, amit hallott.
Hallom amit mond, de még se bírok rá reagálni, mintha hirtelen nem találnám a szavakat, de aztán végül cselekszem és megszólalok. Azt mondom, amit gondolok és tudom, hogy lehetett volna egyszerűbben is fogalmazni, de nem voltam igazán ura a gondolataimnak jelenleg, meg a cselekedeteimnek, de ha sokkolják az embert, akkor ki az? Szerencsére viszont veszi a lapot, még ha elsőre úgy tűnt, hogy nem is fogja.
- Igen… - csak ennyit bírok kinyögni még mindig, hiszen még mindig kicsit úgy érzem, hogy forog a világ velem és tényleg forgott. Azt hiszem az esésem se segített a rosszullétemen, de még mindig tartom magam, pedig a hasam is egyre inkább kezd fájni, de nem adom jelét, mintha semmi se fájna és semmi se árnyékolhatná be ezt a boldog pillanatot, vagyis majdnem senkit.
- Azért ne edd meg őket. – szólalok meg játékosan, miután kicsit erőteljesen leteremtette az egyik alkalmazottat.
- Igazán nincs mit életem. – teszek úgy, mintha komolyan gondolnám, de végül elkuncogom magam. – Legközelebb ennyire akarsz sokkolni, akkor majd azért a mentők számát készítsd be. Szeretlek, nagyon! – teljesen őszintén mondom az utóbbiakat, majd pedig alig, hogy a gyűrű az ujjamra kerül máris az ajkaink egymásra lelnek és pár pillanat erejéig legalább megengedhetjük magunknak azt, hogy élvezzük is, mielőtt tényleg menni kellene.
Sietve ölelem magamhoz a kézitáskámat és minden erőmmel azon vagyok, hogy nehogy összeesek. Biztosan nincs semmi gond, csak rossz volt a kaja, vagy keveset pihentem. Magyarázom magamnak némán, majd hamarosan már a taxiban vagyunk és el is indulunk, de talán 5 perce mehetünk csak, amikor egy kisebb fájdalmas kiáltás hagyja el az ajkaimat és a hasamhoz kapok.
- Seb… álljunk meg… - nyöszörgöm és egy újabb fájdalom hullám jár át és össze is görnyedek a fájdalomtól. Egyik kezem még mindig a hasamnál pihen, míg a másikat ajkam elé kapom. Szerencsére a taxis észreveszi és félti a kocsiját. Alig, hogy megállunk sietve próbálok meg kikászálódni, majd pedig összegörnyedve, de végül a reggeli a fűben landol, de felállni se bírok. Túlzottan fáj.

>> folyt. kórház

■ ■ Csak mert ez szólt írás közben. ■ ■ Remélem tetszeni fog. edi   ■ ■credit




She's like a butterfly.
It's so pretty to see her,
more hard to catch her.


avatar
Média,mûvészet
Tell me your secrets

79
● ● Posztok száma :
✤ Emma Watson
● ● karakter arca :


Szeretettel Admin tollából
Témanyitás Re: Maëlys ideiglenes "otthona" •• Szomb. Aug. 12, 2017 5:09 pm

avatar
Alapító;;Segítõ
Tell me your secrets

846
● ● Posztok száma :
my babes
● ● Keresem :
I'm faceless
● ● karakter arca :


Szeretettel Sponsored content tollából
Témanyitás Re: Maëlys ideiglenes "otthona" ••

Tell me your secrets


Maëlys ideiglenes "otthona"
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Palmwoods - a jövő hírességeinek otthona
» Shan és Wade otthona

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: 03. Üdvözöllek Párizsban :: Belváros :: Mariott Hotel-