Gazdasági bejárat és egyéb részek
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Postagalamb központ


Akik erre járnak

Jelenleg 7 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég




A legtöbb felhasználó (57 fő) Szomb. Nov. 11, 2017 7:42 pm-kor volt itt.
Legújabb történetek

✥ Today at 2:00 am ✥

✥ Yesterday at 11:53 pm ✥

✥ Yesterday at 11:25 pm ✥

✥ Yesterday at 11:18 pm ✥

✥ Yesterday at 9:31 pm ✥

✥ Yesterday at 9:24 pm ✥

✥ Yesterday at 8:54 pm ✥

✥ Yesterday at 8:32 pm ✥

✥ Yesterday at 8:29 pm ✥

Párizs lakói
Történet írók

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Share| .
Gazdasági bejárat és egyéb részek



✥ Szeretettel Admin tollából
Témanyitás ✥ Gazdasági bejárat és egyéb részek •• Csüt. Aug. 03, 2017 8:20 pm

******

Tilos a Dohányzás!


A hozzászólást Admin összesen 4 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Aug. 16, 2017 2:51 pm-kor.
avatar
Alapító;;Segítõ
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
2167
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
I'm faceless


✥ Szeretettel Lucas Morneault tollából
Témanyitás ✥ Re: Gazdasági bejárat és egyéb részek •• Csüt. Aug. 03, 2017 9:25 pm


Team Adelcas


Nem voltam elfáradva. Ahhoz képest, hogy ma alig volt megállásom, egész jól bírtam a műszak végére. Talán mert volt mi vagy inkább ki motiváljon. Most nem a nővéremre gondolok, aki a másik teremben volt, vagy éppen dugta be a fejét, hogy rájöjjön mi folyik idebent és mit csinálhat a szakács. Semmit. Vagyis kétségbe volt esve. A segédszakács csak piszmogott, jó igazából nem tudta mit tegyen, mert még új itt. Így ugyebár itt voltam én. Aki egy picivel régebb óta itt tartozódik, mint ő. Megkértem, hogy jöjjön velem, segítsen ebben-abban. Addig se voltunk nagyon láb alatt és még a zöldségeket is időben megpucoltuk. Szóval a nagybátyámnak, meg a konyhán dolgozó többi személynek, egy rossz szava se lehetett. Próbáltam ura lenni a szerencsétlen helyzetnek, ahogy mindig. Köztudott, hogy ebben vagyok jó. Nincs más választásom. Szendvicsgyerekként kötelességem. Mi mást tehetnék?
Átvettem az otthoni ruháimat és kimentem a személyzeti kijáraton. Fura lenne átvágtatni az éttermen így. Meg holt biztos, hogy a többiek is odakint cigiznek éppen vagy kávéznak, ha szünetre van szükségük, esetleg haza sietnek de még előtte szívesen váltanak néhány szót a többiekkel. Most későbbre jöttem, mint általában. Tíz percet még elidőztem az öltözőben. Hol a tükör előtt bámultam magam, hol meg azon töprengtem mit fogok otthon tenni. Hogy fogok Natalie szemébe nézni. Meg hasonlók. Néhányan már haza mentek. Ez nyilvánvaló és tudható is volt. Nem mindenki szeretne a megszabottnál tovább itt tartózkodni, mert otthon is van elég dolguk. Csak a váltásban dolgozó személyzet maradt, na meg a jelek szerint a nővérem. Most lehet, hogy azt fogja gondolni direkt cselekedtem így. De nem baj. Egyszer úgyis szembe kell néznem az ő haragjával is. A kétségeit el kell mulasztanom, magyarázatot kell adnom mindenre. Nem akarom, hogy önmagát hibáztassa. Erőt vettem magamon, most gerincesnek kell lennem, nem pedig egyébnek. Linn meg nem ostoba, szót lehet érteni vele és az ész érveket is megérti. Csak tudni kell a nyelvén beszélni. Most itt az ideje, hogy megmutassam tudok is, csak néha lusta vagyok vagy nincs elég türelmem magyarázkodni. Tulajdonképpen ebben a pillanatban sincs, de ha ma nem esünk túl rajta akkor máskor időt se fogok szánni rá. Amint sikerült odasétálnom hozzá megszólalok:
– Adeline, beszélhetnénk? – ennyit a határozottságról és a közös nyelvről, amit elkaphatok a nővéremmel. Túl hivatalos. Tudja, hogy nem szoktam így hívni. De most halál komolyan akarok vele beszélni, nincs leLinnezés. Azt majd csak utána ha sikerült megbeszélnünk vele a dolgainkat.
– Vagy nagyon sietsz haza? – nem akartam, hogy elmenjen, vagyis de ez lett volna a legjobb, mert akkor elgondolkodhatnék az egész életemen és azon miként alakultak a dolgaink.
•••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••
Words: ki számolja? Music: You made me a believer Note:     


Take risks. If you win you will be happy. If you lose you be wise. Ϡ
avatar
Egyetemista
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
76
● ● karakter arca :
ϡ Dylan O'Brien


✥ Szeretettel Adeline Morneault tollából
Témanyitás ✥ Re: Gazdasági bejárat és egyéb részek •• Hétf. Aug. 07, 2017 1:50 pm


●●●● Lucas & Adeline ●●●●

Nem fogod elhinni, de kiskoromban táncos szerettem volna lenni. Maga a tánc fajtája nem érdekelt, csak az, hogy a testemet és lelkemet a ritmushoz köthessem. A kezdetekben csak a fejemet ráztam ide-oda a nagybátyám rádiójából üvöltő zenére, aztán mikor már beszélni és járni id tudtam, akkor már a testemet is mozgattam jobbra-balra, a csípőmet se hagytam ki a buliból, azt is forgattam körbe-körbe és közben énekeltem halandzsáztam. Ezt otthon nem nagyon mertem csinálni, mert nem is lehetett, Anya megtiltotta. Sokat veszekedett velem, legfőképpen amiatt mert azt állította, hogy a művészek - a táncosok is annak számítanak - huligánok és nem tudnak megélni a munkájukból. Ez okból kifolyólag vagy a nagyszüleimnél vagy Anya testvérénél táncoltam, de akkor csak is azt csináltam. Emlékszek, hogy Anya egyszer hirtelen bukkant fel Apa szüleinél és pechemre én is ott voltam. Éppen táncoltam, amikor megláttam édesanyám riadt arcát. Leállított és a zenét is kikapcsolta, majd miután jól összeveszett az apósával és az anyósával, elrángatott és véglegesen kitörölte a tánc fogalmát az életemből. Egy alig 4-5 éves kislánynak ez hatalmas tragédia, de lassan kezdtem megérteni anyját. Vagy legalábbis úgy tettem. Aztán mikor kezdtek meghívni születésnapokra általánosban és mindenki táncolt én nem táncolhattam, mert még akkor is féltem, hogy Anyám bármelyik pillanatban megjelenhet árgus tekintetével. Ilyenkor azt hazudtam, hogy elrontottam a hasam vagy csak fáj valamelyik ízületem, de amikor már gimnáziumban és egyetemben, na meg a különböző diszkókban már kissé égőbb volt, ha nem táncoltam. Azt próbáltam elhitetni a többiekkel, hogy havibajaim vannak, de hetente jártunk el valahova, és a havibajnak nem véletlenül havibaj a neve. Talán ezért lettem magányos.
Nem úgy képzeltem el az életemet, ahogyan jelenleg van. Vagyis, csak egy kis részét. Nem kívánkozok ügyvéd lenni, egyáltalán nem. Azt is Anya erőszakolta rám. Nagy nehezen, de megbarátkoztam a gondolattal. Közben kiderült, hogy jók a képességeim a jogokhoz és tuti befutó vagyok, de titkon még mindig táncos szeretnék lenni. Persze, ez lehetetlen. Most csak arra szabad gondolnom, hogy valahogy túléljem az otthoni dolgokat és arra, hogyan mondjam el, hogy el vagyok jegyezve. A gyűrű folyton rajtam van, nem veszem le, de rakok fel még hozzá egy-két gyűrűt, hogy azt higgyék az emberek, hogy a az eljegyzési gyűrűm valójában bizsu. Nagyon zavar, hogy titokban kell tartanom, de ezzel magamnak teszek jót. Vagy mégse?
Napjainkban a nagybátyám éttermében dolgozok pincérnői állásban. Jó munka, nem arról van szó, meg nagyon szívesen segítek a bácsikámnak, de tényleg nem így képzeltem el a jövőmet.
Jelenleg az étterem előtt állok és beszélgetek a kollégáimmal. Az egyikük, Juliette az unokatestvérem, neki mesélem, hogy mik az újdonságok velem kapcsolatban, persze néhány dolgot titkolok. Juliette kedves személy számomra, néhány évvel idősebb nálam, férjezett nő, egy három éves kislány, Blanche anyja. Irigykedem Juliettre. Mindene meg van, amiről én csak álmodozok.
Már éppen kérdezném meg tőle, hogy hogyan van a kicsi Blanche, amikor hirtelen meghallom azt a hangot, amit már soha többé nem akartam hallani.
- Ó, csak nem a tékozló fiúhoz van szerencsém? - fordulok vele szembe, majd válaszolok kérdésére gúnyosan és kissé feszülten. Nem érdekel, hogy bizonyára mindenki hallotta a megjegyzésemet. Lucas megérdemli.
Rájöhettél, hogy eszméletlenül haragszom rá. Tudta, hogy bajaim vannak, tudta, hogy nélküle öszetörnék, tudta, hogy szükségem van rá. Ő mégis úgy döntött, hogy elhagy, hogy összeköltözik az egyik közös barátunkkal, Natalie Dupontal, hogy cserben hagy. Ez esetben miért nem hagy békén? Miért szól hozzám? Nem azt akarta, hogy elváljunk? Nem az volt a célja?
Következő mondanivalójára már nyugodtabban és normálisabban reagálok.
- Nos, éppenséggel rá érek, szóval hadd halljam.. Mit akarsz? - úgy teszek, mintha nem tudnám mit szeretne, de valójában nagyon is jól tudom.



clothes || bocsi a késésért Rolling Eyes  ||  ©️


avatar
Civilek
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
15
● ● Keresem :
my F I A N C É
● ● karakter arca :
↷ adelaide M A R R Y M E kane


✥ Szeretettel Lucas Morneault tollából
Témanyitás ✥ Re: Gazdasági bejárat és egyéb részek •• Kedd Aug. 08, 2017 7:13 pm


Team Adelcas


Ha azt képzeltem, hogy könnyű lesz tárgyalni a nővéremmel, akkor tévedtem. Persze nem nehéz odamenni hozzá és úgy tenni, mintha mi se történt volna. De be kell látnia, hogyha tovább maradtam volna otthon, akkor minden bizonnyal halálomig tartó szitkot kaptam volna a drága anyánktól. Így inkább az engedetlen gyereket eljátszva fogtam magam és eljöttem. Más ötletet nem tudtam akkor kitalálni, most se lenne jobb megoldásom. Viszont ez akármikor bekövetkezett volna, hisz minden gyereknek egyszer el kell hagynia a szülői házat. Mondjuk az nem mindegy, hogy hogyan, de ez most már úgyse számít nagyon sokat az én esetemben. Ami megtörtént az megtörtént. Nem fogom visszacsinálni, nem is akarom igazából. Már nem. Az elköltözés sem egy hetében, amikor még szoktam az új helyet talán esély lett volna arra, hogy eltántorítsanak a döntésemtől, de már nem. Most határozott vagyok. Különben se szeretném Natalie-t egyedül hagyni, most hogy odaköltözött ő is, így még inkább nincs okom visszamenni hozzájuk. Nem mutathatom sem neki, sem senkinek azt, hogy gyenge vagyok és igénylem a szüleim pátyolgatását, mert egyáltalán nem. Tudok magamról gondoskodni. Ha nem így lenne akkor már rég meghaltam volna. De nincs így. Szerencsénkre. Megjegyzésére csak szemet forgatok. Nem akarom kioktatni őt a tékozló fiú megnevezésről. Hogy rám egyáltalán nem illik az a szerep, mert a szüleimtől egyáltalán nem kértem pénzt, így nem volt mit elherdálni és amúgy is… Ennyire költekező nem vagyok. Még. De inkább szó nélkül hagyom. Jobb ha úgy hiszi neki van igaza. Még akkor is ha tudom, hogy nem. Különben se okoskodni jöttem ide hozzá, hanem beszélni. Rólunk. Vagy legalábbis részben.
– Mondjuk fél órát az életedből? Az éppen elég lenne mindenre. – válaszolok a kérdésére rögvest. Bár egyáltalán nem csak fél órát szeretnék, ezt azonban ilyen nyíltan nem közlöm vele. Minek? Úgyse fogom hagyni, hogy fél óra elteltével elmenjen.
– Tudom, hogy haragszol rám. Nem is akarom, hogy megbocsáss. Csak azt szeretném, ha tudnád, hogy nem miattad jöttem el. Sőt még nem is Roland miatt, mert esetleg elegem lett volna abból, hogy folyton őt kelljen kihúznom a csávából. Hanem anyánk miatt. Egyszerűen belefáradtam abba, hogy az engedelmes fia legyek és minden úgy legyen ahogyan azt ő szeretne. Látom, hogy téged is nyomaszt az amit ő csinál veled, de nem mersz visszaszólni neki. Tisztában vagyok azzal, hogy téged jobban szeret, de a sarkadra kell állnod. Meg kell mutatnod neki, hogy nem vagy egy báb, akit kedvére mozgathat. – most tudom, hogy a szemében zagyvaságot beszélek és igazából nem pont emiatt vagyok itt. De hadd higgye először ezt el, eméssze nyugodtan csak meg, aztán előhozakodok a másik dologgal is, ami miatt most itt állok vele szembe és beszélek hozzá.
– Illetve baj van. Nem nagy, csak éppen elég ahhoz, hogy ne tudjam egyedül megoldani és ehhez testvéri együttműködés szükséges. – azzal elővettem a százwattos vigyoromat, aminek hála mind az összes fogamat láthatná, ha nem lennék elég gyors ahhoz, hogy rögtön be is csukjam a szám, majd elkomolyodva folytassam.
– Nem kölcsön pénz kell. Csak a jelenléted. – magyarázom, még mielőtt azt hinni, hogy nagyon le lennék égve pénzügyileg és hozzá fordulok kölcsön, mert esetleg a nagybátyánktól már nem kérhetek kölcsön. Most igazából nincs is nagy szükségem pénzre, kibírom a fizetés napjáig mert mint mondtam nem költekezek olyan hű de nagyon, viszont ami kell az mind megvan otthon a lakásunkba.
•••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••
Words: ki számolja? Music: You made me a believer Note:       


Take risks. If you win you will be happy. If you lose you be wise. Ϡ
avatar
Egyetemista
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
76
● ● karakter arca :
ϡ Dylan O'Brien


✥ Szeretettel Adeline Morneault tollából
Témanyitás ✥ Re: Gazdasági bejárat és egyéb részek •• Szomb. Szept. 16, 2017 10:25 am


●●●● Lucas & Adeline ●●●●

Sose volt Lucassal egyszerű a kapcsolatunk, már ha van nekünk egyáltalán olyanunk. Még Rollo születése előtt is rengeteget veszekedtünk, mert Lucasnak már akkor meg volt a maga esze és a makacssága, ahogyan nekem is, és amikor két makacs ember egymásnak feszül, abból semmi jó se történhet. Főleg akkor, ha az a két ember nem más mint Lucas és Adeline Morneault. Sokszor döntöttem romba Lucas homokvárát, esetleg firkáltam össze az "ocsmány" rajzait, de cserébe nekem is húzták már meg párszor a copfomat, és vették el az utolsó darabot a kedvenc csokoládés pudingomból. Aztán Roland megszületett, és én a világ legjobb nővér lévén csak is a legkisebb öcsémre szenteltem az összes figyelmemet. Na persze nem én pelenkáztattam, fürdettem, de ahol tudtam segítettem.. Amikor Rollo sírt, vagy csak este volt és már álomba készülődött merülni, mindig eldúdoltam neki azt a dalt, amit tanultunk a bölcsödében, vagy éppenséggel az óvodában, s láss csodát, Roland máris megnyugodott vagy békésen szundikált. Lucassal abban az időben békések voltunk, ha nem is csak Rollo miatt, de részben az öcsénk miatt. Viszont minden csoda három napig tart, ami nálunk több ideig tartott, de a lényeg, hogy Lucassal újra harcolni kezdtünk, mivel elérkezett az általános iskola. Sokak szerint, ha nem néznénk azt, hogy testvérek vagyunk, akkor teljesen letagadhatnánk egymást, annak alapján, ahogyan gyakran viselkedtünk az iskolában, s gimnáziumban.
De egy szóval se mondhatja senki se, hogy nem szeretjük egymást és védjük a másikat. Sokan érezhették tenyerem csípős lendületét az arcukon, csak azért, mert Lucast gúnyolták, vagy esetleg rosszul néztek rá. A lelkem mélyén nagyon a szívemen viselem Lucas sorsát, csak ezt nehezen mutatom ki az Öcsém előtt, pedig ha tudná, hogy mennyit jelent nekem.. Igen, érzelgős vagyok testvér téren, hiszen Lucas és Rollo jelenti nekem részben a világot, de shh.. Ez titok.
Pedig nem kéne annak lennie, főleg most nem, ahogyan Lucas előttem és beszél hozzám.
- Elég szűkös a napi időbeosztásom, szóval gyorsan mondjad. - Hogy a megjegyzésemet még pontosabbá és talán hihetőbbé is tegyem, felhúzoma dzsekim ujját és a karórámra pillantok.
- Az nem kifejezés. - fűzöm hozzá a "haragszol rám" mondatához.
Valójában nem haragszom Lucasra, csak csalódtam benne. Elég nagyot.
Amikor megemlíti az anyánkat és a vele való kapcsolatát,alig észrevehetően bólogatok, ugyanis egyetértek vele. Viszont a bábúval kapcsolatos "tanácsán" kissé felkapom a vizet. Szerintem jogosan.
- Pontosan, Lucas. Pontosan. Ahogyan az anyánk bábja nem vagyok, úgy a tied se. Nem bírom.. Nem tudom elviselni, ahogyan az egyik pillanatban faképnél hagysz és elköltözöl, a másikban meg a munkahelyemen magyarázkodol. Ez nem így megy, Lucas, nem csak te körülötted forog a világ. - magyarázom kicsit dühösen, s közben a szemem sarkábó látom, ahogyan Juliette egy "Szerintem jobb ha itt hagylak titeket, srácok." megjegyzéssel arrébb áll.
- És ne érts kérlek félre, nem azzal van a baj, hogy elköltöztél,mert teljesen megértem az okát. Hanem az időzítéssel van a baj. Nem tudtál volna várni egy kicsit, esetleg beszélni velem, vagy akár Rolloval közösen leülni és megvitatni a dolgokat. Nehezedre esett volna? Csak mert te ehelyett fogtad magad és se szó - se beszéd elmentél.
- ennyit óhajtok beszélni a dologról, az már csak rajta áll, hogy visszavág, vagy tovább lép a dolgon. Én már tovább léptem.
Amikor kiejti a száján azt, hogy baj a van a szívem ki hagy egy ütemet, s lesokkolok. Aztán kiderül, hogy nem olyan nagy a probléma, de a megoldásához én is kellek. Veszek egy nagy, mély levegőt, majd kifújom azt, és türelmetlenül nézek Lucas szemébe.
- Lucas, ne rémísztgess, ki vele.


clothes || bocsi a késésért Rolling Eyes  ||  ©️


avatar
Civilek
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
15
● ● Keresem :
my F I A N C É
● ● karakter arca :
↷ adelaide M A R R Y M E kane


✥ Szeretettel Lucas Morneault tollából
Témanyitás ✥ Re: Gazdasági bejárat és egyéb részek •• Szer. Szept. 20, 2017 10:31 am


Team Adelcas


A helyzet éppen olyan, amilyennek elképzeltem. Rollo-t könnyedén kilehet békíteni, egy-két jó testvéri szó és a többi és a többi, de Linn-t már más fából faragták. Majdnem ugyanabból amiből engem is, így érthető ha legtöbbször eltoljuk egymást. Nem akarok ellene dolgozni, vagyis nem akarom, hogy úgy érezze ez az egész miatta történt. Mert egyáltalán nem, értem én, hogy ő a nővérem, de megnyugodhat, az én világom nem az ő gyűlöletével van tele. Végül is, a nővérem. Ha egy nap rá nem számíthatok, akkor mit várok el ugyebár egy vadidegentől. Vagy esetleg ő mit vár el egy vadidegentől, ha rám nem számíthat. Be kell bizonyítanom neki, hogy nem róla szól az egész világ. Hogy nem amiatt vannak gondok, mert anya a saját képmására akarja nevelni őt. A gondok ott kezdődnek, hogy mindenről komplett véleményem van. Aminek olykor utat is engedek a valóságba, hogy ne csak egy elképzelés legyen. Rendszerint meg olyankor, amikor nem kéne. Még mindig emlékszem az érzéketlenségemre, amikor szembe kellett néznem azzal, hogy az előttem lévő nő végezni akart az életével. Ilyenkor meg keserűség fog el, mert azóta se firtattam a dolgot. Inkább használtam a fejem és a saját elképzeléseim szerint a szülőanyámat hibáztatom. Holott ugyanolyan hibás lehettem én is, mint mindenki más, aki nincs ott neki akkor amikor szükséges volna. Nem éreztem sajnálatot, nem féltettem, csak az járt akkor is a fejemben, mint most. Hogy megbékéljen velem és nem mehet úgy el, hogy ne beszéltük volna meg a dolgainkat. Az persze megint más, hogy a testvéreim a hidegvérűségemet hősiességként fogják fel, annak értelmezik. Egyszerűen csak nem fogadtam el a döntését. Hogy csak úgy lemondana az értékes életéről, ami sokaknak meg se adatik. Hogy egyből feladná, ha úgy érzi nem tud tovább küzdeni. De a fenébe is! Ezért vagyunk, vagyok itt neki én. Ha nem lenne olyan makacs, mint én, akkor leereszkedhetne az én szintemre és segítséget kérhetne. Mert attól, hogy eljöttem otthonról, még nem fogom ellökni őt magamtól. Sőt éppen ellenkezőleg, azért jó ha távol vagyok az otthonomtól, mert így több lehetőségem van. Itt meg nem arra gondolok, hogy Rollo is hirtelen beállított hozzánk és nem az utcán vagy az egyik barátjánál kellett neki tengődnie. Oh ugyan, dehogy erre. Hanem magára a lehetőségre, hogy egy olyan lakásban lehetek, ahol nem az anyám a parancsnok. Ahová az ő keze már nem ér el, nem tud elérni. Ettől függetlenül csak nézem egy pillanatig Linn-t és bármennyire siet vagy haragszik nem mondok semmit. A szemem sarkából azt is látom, amint Julie úgy dönt inkább magunkra hagy, mert nem akar szem és fültanúja lennie az egésznek. Most azonban inkább a nővéremre összpontosítok. A lehető legnyugodtabban, nem egy kifogást keresve.
– Tagadhatatlan, hogy megpróbáltatok volna lebeszélni róla. Hogy maradjak és ne tegyek semmiféle butaságot, mert a végén még megbánom és rosszul járok. De itt vagyok Adeline Morneault, sokkal erősebben mint azelőtt, nyakig a slamasztikában ez igaz. Ám csak így tanulhatok a hibáimból és én nem félek. – dehogynem félek, neki azonban jobb ha ezt mondom, mert ha inspirálnom kell őt, akkor inkább lásson határozottnak, mint gyávának, ami igazából csak akkor vagyok ha az igazi érzéseimről van szó. Azokról amik Lee-hez kötnek, de ez más tál tészta, ez meg kalács akar lenni, szóval hagyjuk.
– Ahogy a tegnap az sms-ben is írtam, Roland nálam van nem pedig az egyik barátjánál, miszerint neked tudomásod volt róla. Nem akarok a köztetek lévő híd lenni, mint eddig. Már nem vagyok a szendvics gyerek, aki képtelen eldönteni, hogy ő most akkor nagy vagy kicsi testvér és miként kellene viszonyulnia másokhoz. El kell érned, hogy a másik öcséd bízzon benned és ne hazugságokkal traktáljon, mint eddig. Mert már nem vagyok ott, nem vonhatom magamra a haragotokat, a szülők haragját. Nincs ki magába szívja a káoszt és elnyelje, mert már belefáradtam. – meg igazából élni akartam, tévedni, tanulni a hibáimból és az a három hónap szerintem már eléggé megedzett. Bár ez nem jelenti azt, hogy nincs hová fejlődnöm, mert van, mindig van.
– Lesz egy ebéd szerűség. Ne várj nagy durranást, nem rendelt kaja lesz, hanem házi. Ami nyugi nem lesz megmérgezve és gyomorrontást se kapsz. Szerintem annyit tanultam már, hogy valami ehetőt összedobjak. Nem lopni fogom vele az idődet, csak megmutatni, hogy… – itt ennél a pontnál elhallgattam. Linn amilyen a végén még azt hiszi, hogy azt akarom megmutatni mennyivel vagyok jobb nála. Mert nem erről van szó. Csak túl bonyolult lenne ezt most neki kimondani.
– Gyere el és meglátod! A többiek se tudnak a tervemről, szóval te se fogsz. A lényeg, hogy légy kíváncsi és jelenj meg. Még akkor is ha haragszol. Legalább lesz esélyed a képembe vágni az ételt, Rollo röhögni fog, Lee meg még jobban szerintem vagy sem. Szóval kár lenne kihagyni egy ilyen lehetőséget, nem? – kíváncsian felvonom a szemöldököm, azt remélve, hogy mindezek ellenére is beleegyezik.
•••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••
Words: ki számolja? Music: You made me a believer Note:       


Take risks. If you win you will be happy. If you lose you be wise. Ϡ
avatar
Egyetemista
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
76
● ● karakter arca :
ϡ Dylan O'Brien


✥ Szeretettel Adeline Morneault tollából
Témanyitás ✥ Re: Gazdasági bejárat és egyéb részek •• Hétf. Nov. 27, 2017 8:23 pm


●●●● Lucas & Adeline ●●●●

Mostanában eléggé gyakoriak nálam az ilyesmi kirohanások, főleg akkor amikor Lucassal vagyok egy légtérben. Még mindig nem arról van szó, hogy én nem szeretem Lucast, dehogy, ha tudná, hogy én mennyire is szeretem a testvéremet. Mint ahogyan azt már párszor elmondtam, Lucas nagyon fontos számomra, még akkor is, ha ezt nem mutatom ki túl gyakran. Azért vagyok ilyen, mert mikor ránézek Lucasra, eszembe jut, hogy mennyire csalódott vagyok, ha nem is benne, de önmagamban.
Sok mindent elrontottam, s nem csak az életemmel kapcsolatban. Gonosz, nagyon gonosz voltam Lucassal. Kihasználtam azt, hogy ő a fekete bárány a családban. Bűnbakot csináltam belőle, mindenért őt hibáztam, azért mert történt valami az iskolában, vagy csak bal lábbal keltem fel aznap. Zaklattam, sose szálltam re róla, s most már tudom, hogy ez azért van, mert ragaszkodok Lucashoz, és féltem, hogy Lucas egyszer megfogja magát és elhagy engem. Nos, pontosan ez történt, nem is olyan rég.
Miattam.
Ha Lucas nem mondja ki, hogy az egész az én hibám, akkor majd én kimondom.
Viszont nézzük a pozitívumot Lucas elköltözésében. Megtanul önálló lenni, társas életet élni, s ráadásul Natalie Dupontal is lehet. Nagyon viccesnek tartom, ahogyan Natie és Lucky azt hiszik, hogy nem Rolloval nem tudunk róla. Már évezredek óta ismerik egymást, midnig is jóbarátok voltak, de mégis lehetett látni rajtuk, hogy több is van köztük, mint egy egyszerű fiú-lány barátságnál. Na meg, én úgy vagyok vele, hogy a fiú-lány barátság nem lehetséges, mert vagy mind nem heteroszexuálisak, vagy csak egyikük, de tudtommal Lucky és Natie is heteroszexuális - na nem mintha gondom lenne vele! - ezért nincs ezen mit rágódnom.
Titkon büszke vagyok Lucasra.
- De igazunk lett volna. Vagyis.. Bizonyára meg lett volna az oka,
hiszen a testvéreid vagyunk, és szeretünk és csak a jót akarjuk neked! Én viszont, Lucas Morneault eleget  hallottam a semmitérő magyarázkodásodból. Bökd ki mit szeretnél.
- nem kérek többet a magyarázkodásából, csak azt szeretném tudni,
hogy miben szorul Lucas a segítségemre, s tudjak rögvest intézkedni az ügyben.
- Igen, tudok róla.. Ez nagyon kedves Lucas, de te nem élsz már együtt velünk, s meglehet, hogy Roland helytelen információkkal látott el téged, ugyanis köszönjük szépen, mi Rolanddal megvagyunk. - válaszolom kurtán és önmagamhoz híven Lucas mondandójára.
Nem nevezhető szörnyűnek a kapcsolatunk Rolloval, bár igaz, hogy a két kezemen nem tudnom megszámolni, hányszor is hazudott nekem Roland, de mégse gyűlöljük egymást, még ha ezt nem túl gyakran mutatjuk ki. Majdnem ugyanez a helyzet Lucassal.

- Ezzel most megleptél. Még átgondolom, de azért foglaljatok nekem egy helyet. De ha megtudom, hogy teherbe ejtetted Nataliet, s ezt akkor szeretnéd közölni velünk, Isten a tanúm rá, én kitekerem a nyakad. Előbb a karrier, aztán a gyerek. - gesztikulálok, miközben beszélek, persze csak viccelődve, hisz' Lucasnak meg van a maga esze.
A telefonom rezgésére figyelek fel, amit kiveszek a kabátom zsebéből és nézem meg a hívót. Nagy, fehér betűkkel virít a telefonom képernyőjén a "Szerelmem" név, s nagyon remélem, hogy Lucas nem látta meg, mert nem szeretném most elmondani nekik az eljegyzést. Majd máskor.
- Öhm, szerintem én megyek, persze azért egy ölelést kérek. - jelentem ki kissé sietősen és egy gyors, de őszinte ölelés után elköszönök Lucastól.

clothes || egy élmény volt!!  ahwie  ||  ©️


avatar
Civilek
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
15
● ● Keresem :
my F I A N C É
● ● karakter arca :
↷ adelaide M A R R Y M E kane


✥ Szeretettel Lucas Morneault tollából
Témanyitás ✥ Re: Gazdasági bejárat és egyéb részek •• Kedd Jan. 16, 2018 9:57 am


Team Adelcas


Linn, ha nem adná elő mennyire szerető testvérek között vagyok és hogy igazán megbeszélhettük volna a dolgot hárman is, szülők nélkül… Nem, most is azt mondom, hogyha előre szólok nekik és beavatom őket, akkor otthon maradok. Megsajnálom őket és nem akarok arra gondolni, hogy milyen volna ha a magam ura vagyok. Most már tudom. Nem ábrándozok a szabadságról, nem sóvárgok azután, hogy milyen lenne egy valamivel nyugodtabb környezet ahol nem a veszekedés megy. Ahol majdhogynem béke van. Semmi fenyegetőzés azzal, hogy milyen rémes alak vagyok és soha nem állok a sarkamra.
Megmutattam, hogy mégis. Igaz a nagybátyám is sokat segített ebben, de ezt sose fogom elfelejteni. Hiszen inkább tőle kérek tanácsot, mint a szüleimtől. Vagy neki előbb vázolok fel valamit, mint a testvéreimnek. De csak azért, mert tudom, hogyha esetleg leteremt azt nem azért teszi, hogy maga mellett tartson mindig, hanem rá akar ébreszteni arra hol hibáztam és mit.
– Ez nem semmitérő magyarázkodás Linn. Hanem az igazság, ahogyan én látom. – direkt tettem oda ezt, hogy lássa most az én szemszögemet próbálom megvédeni. De nem kell, már nem. Szerintem ezzel eléggé elkéstem. Na de teljesen mindegy most már. Hiszen másról akar hallani, nem arról, hogy én így meg úgy.
– Igen? Akkor annak csak örülni tudok. Legalább valami jó is kisült az elköltözésemből. – nem, nem dörgöltem az orra alá, hogy akkor miért füllentette az öcsénk azt valahol máshol alszik, nem pedig nálam és nekem kellett megnyugtatni Linn-t ha keresné hol is tartózkodik. De biztos van, hogy tőlem is fél az öcsipók és valami orbitális ostobaságot mond, amiről én bármily meghökkentő elhiszem, hogy a szava szent és sérthetetlen, még ha teljesen mást is tesz éppen, mint amit mondott. Tehát csak óvatosan a megbízhatatlan kis tinédzser öcsipókokkal. Kiszámíthatatlanok.
– Linn, nyugalom! Előbb a te gyereked akarom a karjaimba tartani, nem a sajátomat! Különben is Lee elmondta, hogy nem most tervezne ő se gyereket, mert neki is ahogy nekem a karrier a fontos előbb. Egy normális közeg ahol a gyerek felnőhet. De ezt ne kérdezd honnan tudom. Egyszerűen felnőttes dolgokról is elszoktunk beszélgetni, szóval… Szóval ne mondj neki semmit arról, hogy én hogyan érzek. Még… még nem tudja. – lesütöm a fejem egy pillanatra, hozom a formámat hát persze. Egyszerűen csak az a gond, hogyha van valaki akkor Natalie-t nem akarom elveszíteni egy satnya szerelmi vallomással, abban az esetben ha ő máshogyan, másképp érezne.
– Rendben Linn. De azért gondold át, hogy átjössz! Meg se forduljon a fejedben, hogy nem! Mert ha nem jössz el, megharagszom. Tényleg megharagszom! – pillantok végül fel rá és a lehető legkomolyabb arcomat próbálom magamra erőltetni. Mintha meg tudnék haragudni rá.
Hirtelen megölelem. Nem, nem szándékozom kiszorítani belőle a szuszt, szeretem a nővéremet, de csak a biztonságos keretek között ölelkezek vele. A végén még feltűnik, hogy mennyire hiányzott már. Azt meg most inkább nem taglalnám neki.
•••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••
Words: ki számolja? Music: You made me a believer Note:     imádtam, köszönöm!   


Take risks. If you win you will be happy. If you lose you be wise. Ϡ
avatar
Egyetemista
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
76
● ● karakter arca :
ϡ Dylan O'Brien


✥ Szeretettel Admin tollából
Témanyitás ✥ Re: Gazdasági bejárat és egyéb részek •• Kedd Jan. 16, 2018 6:13 pm

avatar
Alapító;;Segítõ
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
2167
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
I'm faceless


✥ Szeretettel Ajánlott tartalom tollából
Témanyitás ✥ Re: Gazdasági bejárat és egyéb részek ••

Tell me your secrets

Gazdasági bejárat és egyéb részek
Second Chance frpg
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Kiképzőterepek
» Part 14 / 12
» Sétányok, ravatalozó és egyéb helyszínek
» Kenshiro Mirubi
» Báb alkatrészek

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: 03. Üdvözöllek Párizsban :: Belváros :: La Perle Bleue Restaurant-