Azúr-part, Marseille
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Postagalamb központ


Akik erre járnak

Összesen 0 felhasználó van jelen :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 0 vendég :: 1 Bot

Nincs



A legtöbb felhasználó (57 fő) Szomb. Nov. 11, 2017 7:42 pm-kor volt itt.
Legújabb történetek

✥ Yesterday at 7:25 pm ✥

✥ Yesterday at 6:59 pm ✥

✥ Hétf. Szept. 17, 2018 6:54 pm ✥

✥ Hétf. Szept. 17, 2018 5:46 pm ✥

✥ Hétf. Szept. 17, 2018 4:36 pm ✥

✥ Hétf. Szept. 17, 2018 7:07 am ✥

✥ Vas. Szept. 16, 2018 8:04 pm ✥

✥ Vas. Szept. 16, 2018 8:01 pm ✥

✥ Vas. Szept. 16, 2018 8:00 pm ✥

Párizs lakói


Témanyitás ✥ Azúr-part, Marseille •• Csüt. Aug. 03, 2017 11:56 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Forrás: google
Alapító;;Segítõ ✥
avatar
● ● Posztok száma :
2322
● ● Reag szám :
1528
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
● ● Faceless


Témanyitás ✥ Re: Azúr-part, Marseille •• Pént. Aug. 04, 2017 12:34 am
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Rollo & Mars

Kiugrottam a bőrömből? Kiugrottam a bőrömből. Az nem tudta elvenni a kedvem, hogy a testvérem a számomra legkedvesebb barátnőjét hívta el magával. Nem ám! Mivel nekem meg itt lehetett Roland Morneault, a szembe szomszédunk. Meglepetésként ért, amikor a szülei elengedték. Persze bizonyos feltételek mellett. De ki tartja be azokat a feltételeket? Mi, gondolom. Ha azt akarom, hogy a szüleim többször engedjenek meg ilyesmit. Magamra tudok vigyázni és szerintem már nem egyszer bizonyítottam, hogy másra is ha az kell. Tudom, hogy néha én tehetek arról ha a szomszédom lerészegszik és magán kívül van. Olyankor az én helyzetem se jobb, de arra még rá tudom venni magam olyankor, hogy haza tántorogjunk valahogy. A házba bejutás más lapra tartozik, oda külön szakértelem kell, amit józanon nem tudnék megmagyarázni, mert tuti biztos, hogy gondolkodás nélkül cselekszem. Most persze nem kellett ilyesmi miatt még aggódnom se. Túl korai volt és nem is voltunk igazából otthon. Szerencsére. Reggel nem volt kedvem enni, minden áron el akartam jutni a tengerpartra. Úgyis szó szerint néhány lépésnyire béreltük a szobákat a parttól, így anyáék nem igen aggódhatnak ha valami bajunk esik. Szerintem ha elordítsuk magunkat akkor bizonyára meghallják azt ők is. De hátha nem lesz szükség ilyesmire.
– Roland! Jössz úszni? – tudom fura kérdés. Ami inkább költői mintsem komoly. Hiszen tisztában vagyok a válaszával. Én indulásra készen álltam már. Nem azt mondom, hogy a fekete fürdőnadrágomba aludtam és úgy pattantam ki az ágyból! Hanem ébredés után, kihagyva a reggelit ez volt az első cselekedetem. Mit se törődve azzal, hogy mit kapnék cserébe a szüleimtől. Nem tehetek róla. Az egy dolog, hogy egy csöppnyi szégyenlősség sincs bennem. Miért legyen? A húgom barátnőjét előbb vagy utóbb úgyis utol fogja érni az epistaxis, ha tetszik ha nem. Vagy engem. Szóval teljesen mindegy. Jobb ha én indulok valamiféle kicsiny kis fölénnyel. Amúgy most már teljesen mindegy. Csak nem képzelhetik azt, hogy ruhába szaladok neki a tengernek. Elképzelni persze ettől még lehet. Az anyag azonban szerintem képzeletben először ráolvadna a bőrömre a kinti hőmérséklettől. Ja, ha már itt tartunk. A bőrszínemet nem egy afroamerikaitől örököltem, hanem egy sápadt bőrű franciától. A leégéstől tartva muszáj bekennem magam valamennyire naptejjel is vagy ha még nem, akkor magammal hoznom a rövidke útra. Nem akarok napokig szenvedni. Visszasírni a már-már hulla szerű színemet, amire úgy vigyáztam. Na jó csak vicceltem. Kiléptem az épületből és odalent várakoztam Roland-ra. Már ha úgy dönt, hogy jön. De tényleg miért akarna maradni? Most, komolyan?

words: ki számolja? music: I was young and a menace note:  sweety  



Go where you feel most alive
Média,mûvészet
avatar
● ● Posztok száma :
75
● ● Reag szám :
29
● ● karakter arca :
Luke Korns


Témanyitás ✥ Re: Azúr-part, Marseille •• Pént. Aug. 04, 2017 11:05 am
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


●●●● Mars & Rollo ●●●●

A testvéreimen kívül Mars volt az egyetlen, aki olyan közel tudott hozzám kerülni. Születésünk óta ismertük egymást, mert egymás szomszédai voltunk. Hamar legjobb barátokká váltunk. Vele mindent megbeszélhettem, mint ahogy a bátyámmal meg a nővéremmel is, de azért a csaj ügyeket jobb volt egy korombelivel megbeszélnem. Rengeteg időt töltöttünk együtt. Bulizni is együtt jártunk és ő volt aki segített hazajutni, bár ő sem volt olyankor teljesen józan, szóval érdekes volt. A szülei kitalálták, hogy elmennek a tengerpartra pár napra. Már kezdtem keresni magamnak valakit, akivel eltölthetem azt az időt, mert nélküle elég unalmasak a napjaim, de akkor bekopogtatott az ajtómon és elhívott magukkal. Én rögtön igent mondtam, de nem rajtam múlt. Az anyukámnak is bele kellett egyezni. Nem volt könnyű meccs, de sikerült. Kaptam egy jó hosszú listát, hogy mit nem szabad meg volt még ott sok más hülyeség is. Nem nagyon olvastam el, mert nagyjából tudtam mi volt benne, de úgy se tudta volna meg, ha valamit nem úgy csinálok, ahogy  szeretné. Messze voltam tőle, végre. Nagyon szép helyre mentünk. A szobák a part közelében voltak, szóval nem volt kérdés, hogy ott töltjük az időnk nagy részét.
-  Naná! - gyorsan felhúztam a fekete fürdőgatyám, ami már néhol szürke volt, mert annyit voltam azon a nyáron a strandon, hogy már kiszívta a nap.
- Az úszásban bármikor benne vagyok. - vigyorogtam miközben a vállamra raktam a törölközőm és felvettem egy napszemüveget is.
- Remélem, hogy a felhozatal is jó lesz. - jegyeztem meg miközben a part fele mentünk. Az emberek nem csak azért mentek ki oda, mert meleg volt. Sokan ezt mondták, de azok csak nem akarták beismerni, hogy azért ők is nézelődnek. Az ilyen hely az olyan, ahol kevesebb ruhában láthatjuk a másik nemet és nyugodtan legeltethetjük rajtuk a szemünk, de ezt ugyan úgy megkaptuk tőlük is, szóval kölcsönös dolog volt.
- A fürdésen meg a csajozáson kívül napozunk is kéne, mert Drakula lassan megirigyel téged. - nevetve paskoltam meg a hátát. Nem volt szokatlan, hogy csipkelődtünk egymással. Ezt nem vettük magunkra, mert tudtuk hogy  a másik csak viccel, szóval reméltem, hogy ezen sem sértődik be.

clothes || pancsi ||  ©️



•• I don't like to say I given my life to music. I prefer to say music has given me my life. ••
Középisk.
avatar
● ● Posztok száma :
130
● ● Reag szám :
96
● ● karakter arca :
Shawn Mendes


Témanyitás ✥ Re: Azúr-part, Marseille •• Pént. Aug. 04, 2017 2:10 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Rollo & Mars

Jött. Persze, hogy jött. Fura lett volna ha nem. Ismernem kellene már annyira, hogy tudjam ki nem hagyna egy ilyen alkalmat. Ha esetleg egy más fajta strandra mentünk volna, akkor holtbiztos, hogy nem kell hívnom. Csak ugyebár én még viccből se mehetnék egy nudista strandra. Lencsevégre kapnának és apa rögvest kinyírna, ha azt viszont látná egy szennymagazin lapjain, ki tudja milyen szalagcímmel. Rossz belegondolni a tudatba. Megrázom a fejem, inkább nem gondolok sületlenségekre. Aztán végre Roland is megjelent a láthatáron. Vagyis inkább követlen mellettem.
– Ilyen kánikulában nem is meglepő. – hátra pillantottam a lakásra, most nem fogok szólni anyáéknak, hogy hová megyünk. Szerintem elég hangos voltam az imént amikor Rollo-t kérdeztem, hogy jön-e úszni. Szóval nem játszom a kis gyereket! Már nem vagyok az. Régen elengedtem a kezüket, tehát jó lesz most így. Ha meg nem hallottak meg, akkor majd ők is biztos a partra jönnek és találkozunk ott. Ennyi. Nem agyalok ilyesmit tovább. Minek?
– Én csak azt remélem, hogy a felének nem lesz cérna alkata, mert azzal már torkig vagyok. – a cérna alkat alatt természetesen a vékony, már-már betegesen hasonlítani vágyó modell alkatot értem. Most leszóltam az ismerőseim háromnegyedét, tudom. Viszont amíg nincsenek a közelben és nem hallják a kijelentéseimet nincs semmi baj. Nem azt mondom, hogy van amit én se ehetek meg vagy nem is szoktam. De enni ettől még szeretek és kell is. Ezért olyan nehéz megérteni azokat akik megvonják maguktól az ételt és koplalnak azért, hogy olyan alakjuk legyen, ami egy cingárnak van. A megjegyzésére felröhögök. Végül is jó a meglátása, mert nem akarok Vlad rokona lenni, vagy rosszabb esetben a fia.
– Nem tehetek róla. Mindig csak akkor sikerült kimozdulni amikor esett az eső vagy késő volt ahhoz, hogy a Nap sugarai olyan szépen megcirógassanak, mint téged. – ezzel egy időben vissza adtam neki a hátpaskolást. Nehogy azt higgye, hogy ő ki fog maradni ebből.
Amint sikerült a partra érni előbb felé pillantok, mintsem szemügyre venném a felhozatalt, ahogy ő mondta.
– Mr. Krabs fia se akarok lenni, szóval olyan nagyon rákosra nem akarok leégni. Mert oda ezer puha párna se lenne elég, hogy el tudjak majd éjszaka aludni. – viccelem el a végét, ezt igazából nem is neki mondva emlékeztetőül, hanem magamnak. Még véletlenül se alhatok el napozás közben, mert akkor tényleg Rák úr rokona leszek.
– Remélem ha itt hagyjuk a parton a cuccainkat, amíg mi a vízben leszünk senki se fog szemet vetni rájuk. – igazából ki nem állhatom a tolvajokat, csak ugye én se gondolkodtam előbb, hogy legalább a testvéremet ráncigáltuk volna el ide, esetleg azzal a céllal, vigyázzon a dolgainkra. Na de mindegy.

words: ki számolja? music: I was young and a menace note:  sweety  



Go where you feel most alive
Média,mûvészet
avatar
● ● Posztok száma :
75
● ● Reag szám :
29
● ● karakter arca :
Luke Korns


Témanyitás ✥ Re: Azúr-part, Marseille •• Pént. Aug. 04, 2017 7:33 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


●●●● Mars & Rollo ●●●●

Tényleg eléggé meleg volt, ha a szobában maradtam volna, akkor biztos elolvadok. Bár mikor egyedül voltam ilyen melegben, akkor mindig teljesen levetkőztem, szóval lehet nem sültem volna meg annyira. Nem hallottam, hogy Mars szólt volna a szüleinek, hogy hová készülünk menni. Engem ez túlzottan nem zavart, de az is rajta volt anyám listáján, hogy mindig tudassuk a haverom szüleivel a terveinket. De az is lehet, hogy hallották azt, amikor engem kérdezett. Meg amúgy sem voltunk már gyerekek. Mindketten tudtunk magunkra vigyázni.
- Én is jobban szeretem az olyanokat, akiken van mit fogni. Szerintem itt olyanok lesznek, mert ilyen helyekre általában jó csajok járnak. - a pálcika lányok tényleg nem voltak olyan jók, mint aminek gondolták magukat. Fura mikor egy lányhoz hozzá érsz és a csontját érzed. Na meg az olyanoknak általában az a bizonyos felső, illetve alsó különleges részük sem olyan jó.
- Jogos, nekem túl sok szabadidőm van, amikor unatkozok és inkább kifekszek a kertbe napozni. - nem volt munkám, mert még a szüleim nem engedtek volna, szóval az ilyen iskolai szünetekben sok időm felszabadult.
- Amúgy meg ott a szolárium. Azt hittem, hogy az ilyen menő modelleknek fizetik a szoli bérletet. - tényleg azt gondoltam, hogy a modellkedés mellé jár ez, ahogy a kondibérlet, az étrendtanácsadó és a sok menő ruha. Lehet nem is annyira jó egy modell élete, mint gondoltam. Amint megérkeztünk, rögtön körbenéztem, hogy tényleg jók vannak e és tényleg voltak, szóval ez a nyaralás egyre jobb lett. Marsnak azonban másra gondolt először, mint én.
- Ugye nem azt akarod ezzel mondani, hogy kenjelek le? Az elég furán nézne ki, szóval először kérj meg pár dögös csajt és ha mind elutasít, akkor talán segítek. - nem akartam rontani az esélyeimet a jelenlévő lányok között, és az elég nagy hátrány, ha melegnek gondoltak volna.
- Majd a vízből figyelünk rá. Meg szerintem itt a sok napozó között nem annyira mernek lopni. - Leterítettem a törölközőmet és rádobtam a napszemüvegemet is, hogy ne legyen nálam semmi a fürdésnél.


clothes ||  pancsi  ||  ©️



•• I don't like to say I given my life to music. I prefer to say music has given me my life. ••
Középisk.
avatar
● ● Posztok száma :
130
● ● Reag szám :
96
● ● karakter arca :
Shawn Mendes


Témanyitás ✥ Re: Azúr-part, Marseille •• Pént. Aug. 04, 2017 9:35 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Rollo & Mars

Ha most nem hozzuk őt is magunkkal, akkor kivel vitathatnám meg az éppen aktuális strand ideáljaimat? Apával biztos nem, mert a végén anyának féltékenységi rohamot okoznék, azt meg nem akarom és amúgy is. A családfővel eleve nem tudok ilyesmit megvitatni, lehet, hogy vannak apa-fia beszélgetéseink, de nem pont ilyesmikre korlátozva. Szerencsére. A lányokkal meg nem tudnám megvitatni. Hogy nézne az ki? Hajmeresztően az biztos. Előtte persze biztos jól leteremtenének, kiröhögnének és elküldenének melegebb éghajlatra, de így. Nem. Végül is erre valóak a barátok nem? Velük olyasmit is meglehet beszélni, amit a szülőkkel annyira nem. Különben se hiszem, hogy a szüleimet pont az érdekelné milyen típusú lányok tetszenek és keltik fel az érdeklődésemet.
– Ja, bár olyan nagyon testesnek se kell lennie. Semmi gondom sincs a túl ducikkal, csak nem az én világomba illeszkednek bele. Plusz képzelj csak bele, egy vékony srác egy testes lánnyal? Rontana az összképen és az ideális párokról kialakított elképzelésemen is. Bár láttam már kivételeket, szóval ijesztő volt! – eszem ágában sincs ítélkezni mások felett. Hiszen mindenki úgy szép ahogy van, csak vannak akik nem érzik jól magukat a bőrükben. Emellett szerintem valami pszichés probléma állhat, rossz önkép és legfőképpen az, hogy az evésben lelik meg a lelki békét vagy pont attól irtóznak. Szerintem ez mindenki számára agyfagyasztó téma, mert soha az életbe nem leszünk elégedettek a saját külsőnkkel. Mindig jobban akarunk kinézni annál ahogy éppen vagyunk. Ez hajt minket, vagyis egyeseket biztosan. Én csak azon vagyok, hogy megtartsam a mostani alakomat. Ne hízzak és ne is fogyjak nagyon. Hisz abból semmi jó nem lesz. Csak egy csodás körforgás, amiből nem tudnék kiszabadulni, sehogy se.
– Na látod! – próbálok ezzel a sima tő mondattal rá mutatni a helyzetünk különbségeire. Aztán persze ő simán visszavág. Amivel kapcsolatban lehet, hogy igaza is van, lenne. Csak ilyesmivel nem igen törődök. Mármint a bőrszínem színével.
– Ha méterekről vágnának fejbe egy szoláriumi belépővel se mennék. Én a természetesség híve vagyok, mármint ha le kell barnulnom egy kicsit, akkor inkább a Nap sugaraitól legyen, mint gépektől. – azzal a vicc kedvéért mindkét kezemmel felmutattam az ég felé. Ha meg tudom nevettetni őt, az csak jó jel lehet. A feltevésére először csak elnevetem magam, majd megrázom a fejem.
– Ha ilyesmire lenne szükségem, szerinted egy rajzfilm figurával hülyéskednék vagy megkérnélek rá egyenesen? – költői kérdésnek szántam.
Letettem Roland cuccai mellé az enyémeket. Végül is, csak nem vész el egy ilyen nyüzsgős helyen a mi holmink, meg ahogy mondta biztos nem mernek lopni.
– Jól van. Akkor irány a víz! – meg se vártam, hogy elinduljon esetleg mást merjen tervezni, én beleszaladtam a tengerbe és kész. Mint egy őrült kis gyerek. Tudom. De nem érdekel.

words: ki számolja? music: I was young and a menace note:  sweety  



Go where you feel most alive
Média,mûvészet
avatar
● ● Posztok száma :
75
● ● Reag szám :
29
● ● karakter arca :
Luke Korns


Témanyitás ✥ Re: Azúr-part, Marseille •• Pént. Aug. 04, 2017 11:48 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


●●●● Mars & Rollo ●●●●

Hamar rátértünk a lányokra, de ez szerintem teljesen normális volt. Tini srácok voltunk, még szép, hogy sokat dumáltunk a csajokról. De ki mással tudtam volna megdumálni? A szüleimmel nem voltam ilyen jó viszonyba, Lucassal nem beszéltünk ilyenekről és Linnel meg nagyon kínos lett volna.
- Hát igen az elég fura lenne. Nem is tudnék elképzelni hozzád egy ducibb csajt. - még egyszer végignéztem rajta és tényleg nem tudtam elképzelni hozzá egy olyan lányt. Hasonló volt az ízlésünk a lányok terén. Ez jó is volt meg nem is. Azért nem volt annyira szerencsés, mert előfordulhatott, hogy ugyan az a csaj jön be mindkettőnknek. Viszont a barátság a lányok előtt áll, legalábbis reméltem, hogy ha ilyen helyzetbe kerülnénk, akkor is így gondolnám meg ő is. Amúgy is találnánk mást, mindketten jól nézünk ki, legalábbis az eddigi tapasztalatok ezt bizonyítják. Nekem sosem volt nehéz felszednem lányt és ő a legtöbbről tudott is. Neki sem hiszem, hogy kevesebb lett volna az életében, hisz a modell fiúkra buknak a csajok. Ez a modellkedés iszonyatosan menő dolog, el sem hiszem, hogy ő a legjobb haverom. Rengeteg dolga lehetett és biztos gyakran ki volt merülve, de még így is rengeteg időt töltött velem. A következő szavain és a mutogatásán nagyot nevettem.
- Pedig a kollégáid nagy része nem túl természetes nem? - nem szoktam férfi modelleket nézegetni, de még az alsógatyák csomagolásán is az van. Sosem értettem, hogy minek raknak egy férfiaknak szánt termékre egy jó pasit. Az nem vonzza jobban a vásárlókat, esetleg a női vásárlókat.
- Már okoztál nekem meglepetéseket, szóval nem tudhatom. - hiába ismerünk valakit születésünk óta, még simán okozhat meglepetéseket. Azért kíváncsi lettem volna arra, ahogy rám néz és megkéri hogy kenjem be a hátát. Ő hamarabb indult, de én sem álltam ott sokáig. Futottam utána és belevetettem magam a tengerbe, utána pedig rá. A vízben egész szórakoztató volt egymáson ugrálni.



clothes ||  pancsi  ||  ©️



•• I don't like to say I given my life to music. I prefer to say music has given me my life. ••
Középisk.
avatar
● ● Posztok száma :
130
● ● Reag szám :
96
● ● karakter arca :
Shawn Mendes


Témanyitás ✥ Re: Azúr-part, Marseille •• Szomb. Aug. 05, 2017 7:57 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Rollo & Mars

Szeretek vele beszélgetni, végtére is a legjobb barátom volt már vagy… szerintem ezer éve, a sokadik életünkben is megtaláltuk a másikat és nem hagyjuk békén egymást mai napig se. Vagyis dehogy. Szép lenne ezt hinni, ezt képzelni a mi baráti kapcsolatunkról. De nem hiszek a reinkarnációban. Vagyis, szerintem van aki eltökélten hisz ebben, én még nem vagyok ennyire nyitott az ilyesmire. Talán ez jobb is így. Mert inkább beszéljünk a lányokról, mintsem arról szerinte létezik folyamatos visszatérés a földre vagy egyből a lelkek birodalmába kerülünk, már ha kerülünk.
– Ne is gondoljunk ilyesmire! Lehet, hogy majd elsétálunk az utcán egy duci csaj előtt és pont az esete leszek és mindenhová követni fog. Bár ki tudja, meg se kell látnia az utcán ha megveszi a magazint. – direkt nem tettem hozzá, hogy azt a magazint aminek az oldalain én is rajta vagyok, vagy konkrétan melyikről van szó. Ugyan, dehogy! A végén kótyagos állapotában azt fogja mutogatni mindenkinek és még nekem is, hogy milyen meg ennivaló vagyok s, nem csodálkozik ha idősebbek figyelmét vonzom magamra, nemcsak a velünk egykoriakét. Viszont nem panaszkodhat! Mutattam már neki egy pár olyan fotót amire büszke vagyok és tényleg jól sikerült.
– Mindenki úgy él ahogy akar. Van akit beborít a sok smink, vagy plasztikáztatja magát, mert ki tudja mije nem tetszik éppen vagy természetes életet élne, ha tudna és hagynák. Tudod sokakat irányít az, hogy mások mit gondolnak róla és milyen véleményt mondanak akár a közösségi oldalakon. Ez meg hidd el semmi jóhoz nem vezet, bár neked nem kell felvezetnem milyen következményei lesznek, ha valakinek számít a közössége véleménye. – próbáltam tapintatós lenni, de reméltem, hogy megérti mit is magyarázok neki. Fura lenne ha nem jönne rá, hogy az öngyilkosságra gondolok, amit így nyíltan nem mertem kimondani, mert tudom mi jutna az eszébe és azt nem kívántam volna most neki.
– Igaz! De ha nem okoznék meglepetéseket olykor neked, akkor egy idő után unalmassá válnék és keresnél egy másik igaz barátot. Ami megjegyzem lehetetlen, mert én ismerlek a legeslegrégebb óta téged. Szóval… versenytársam se lehetne. – kihúztam magam és megütöttem a mellkasom. De persze csak színészkedésből. Az eszem rögvest az úszásra terelődött és rohantam is. A víz kellemese volt, nem olyan hű de iszonyatosan hideg, hanem épp olyan, amiben el tudnék időzni órákig. Persze fel kellett készülnöm arra is, hogy rám fogja vetni magát. Végtére is egy kis kakas! Érthető, hogy nem hagyja magát. Még az a szerencse, hogy nem csak álldogálni szoktam a vízben, hanem úszni is. Belecsaptam a vízbe s, ahogy az egy picit felcsobbant úgy próbáltam meg felé irányítani. Szebb kifejezéssel élve, lelocsolni őt a vízzel. Az már nem érdekelt, hogy esetleg a szemébe megy! Ugyan! Őt se érdekelte, hogy lehúz a pehely könnyű súlyával.

words: ki számolja? music: I was young and a menace note:  sweety  



Go where you feel most alive
Média,mûvészet
avatar
● ● Posztok száma :
75
● ● Reag szám :
29
● ● karakter arca :
Luke Korns


Témanyitás ✥ Re: Azúr-part, Marseille •• Kedd Aug. 15, 2017 1:43 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


●●●● Mars & Rollo ●●●●

Jó érzés volt, hogy rendelkeztem olyan baráttal, akivel tényleg bármit megbeszélhettem. Ebben annak is szerepe volt szerintem, hogy szinte együtt nőttünk fel. Már arra nem emlékeztem, hogy hogyan is ismerkedtünk meg, mert mindig is ismertük egymást.
- Ilyen ez a hírnév. Melyik magazinban is vagy benne?  - már mutatott nekem képeket, de nem tudtam, hogy hol jelentek meg. Tényleg jó érzéke volt ehhez. Én nem tudtam volna olyan jól csinálni, meg amúgy sem szerettem, ha ennyi időmet elvette valami.
- Amúgy meg ha ez meg is történne akkor add be a derekad. Legyen egy jó estéje neki is, miután hazamennénk úgy sem keresne. - a lányokhoz elég jól értettem. Volt már dolgom ilyen tapadósokkal és tapasztalatból mondtam, hogy nem állnak le amíg nem megy bele. Van olyan aki már azzal az egy éjszakával is beéri, de ha peche van akkor utána még jobban zaklatja.
- Igazad van. - tudtam, hogy mire céloz és az a dolog rossz emlékeket hozott fel, de próbáltam nem elrontani a kedvem. Azért mentünk a partra, hogy jól érezzük magunkat, nem azért hogy szomorkodjunk a múlton.
- Milyen magabiztos vagy. - nevettem és én is befutottam a vízbe. Egyből rávetettem magam és ahogy gondoltam, ő vissza is támadott. Lefröcskölt, szóval leszálltam róla és megtöröltem a szemem, hogy újra lásak. Nem pihentem sokáig, vissza fröcsköltem.



clothes ||  pancsi  ||  ©️



•• I don't like to say I given my life to music. I prefer to say music has given me my life. ••
Középisk.
avatar
● ● Posztok száma :
130
● ● Reag szám :
96
● ● karakter arca :
Shawn Mendes


Témanyitás ✥ Re: Azúr-part, Marseille •• Szer. Aug. 16, 2017 11:27 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Rollo & Mars

– Titok. A végén az összes számot meg akarnád venni, amiben tudnád, hogy szerepelek. A lányok meg körbeszaladnának és körbesikongnának engem. Így is szembe kell néznem azokkal akik ismernek és úgy hiszik tudják milyen vagyok legbelül. Tudod szörnyű, ha tönkre kell tennem az álmaikat arról, hogy Mars Langlois milyen lehet. – nem, valójában az első résszel csak cukkolni akartam őt, a vége azonban halál komoly volt. Nem egyszer megesik, hogy valaki lát rólam egy fotót, elképzeli azt amit elképzel, már betegesen hinni kezd az elképzeléseiben és ha ne adj Isten találkozik velem, akkor mi történik? Csalódást okozok. Mert esetleg nem fogadom el az ötletét amit rólam alakított ki.
– Mi? Hát… hmm. – ennyit arról, hogy normálisan válaszolni tudok neki a derékbeadós dologra. Csak vállat vonok. Mintha mindegy lenne, hogy mi hogy alakul.
– Mindig igazam van, kivéve amikor nem, mert lehet, hogy akkor csak részben. – viccelődök továbbra is. Előtte szerencsére nem kell csupa komolyságot erőltetnem magamra, mert ő a vicces oldalamat is szereti. Sőt, szépen vissza is adagolja azt a sok sületlenséget amit tőlem kap. Erre valóak a barátok.
– Modell vagyok, legalább ebben és a barátságunk sziklaszilárdságában legyek magabiztos! – meg amúgy is egy csomó mindennel még így is megtud lepni.
Szerencsére tudok úszni. Emellett nem hagyom magam. Szépen lefröcskölöm, ő meg viszonozza és így menne ez tovább ha meg nem unnám. Nem akarom, hogy vizet nyeljen vagy én kortyoljak egy jó nagyot tehát érthető ha abba hagytam a gyerekes viselkedést, látszólag.
– Odanézz egy jó csaj! – kinyújtom a kezem előre és azt remélve, hogy tényleg elhiszi, hogy a parton valóban van egy jó csaj s, az irányába fordul, addig lebukok és odébb úszok. Vagy ha nem veszi be, úgyis odébb úszok. Ki kell tervelnem egy stratégiát. Egy jó stratégiát.
– Már elment, de inkább odanézz! Szerinted megengedik, hogy mi is csatlakozzunk? – egy csapat idegen egy felfújható gumilabdával játszott és mivel ez a szuper ötlet vagy lehetőség nem jutott az én eszembe is, nincs semmi amivel lefoglalhatnánk magunkat. Na jó talán van. Úszhatnánk és leégés közben bámulhatnánk a lányokat is, de nem akarom, hogy unalmas legyen neki itt.
– Vagy maradjunk inkább és csak ússzunk? – nem félek az idegenektől, de ha más ötlete támadna vagy megpróbálna lebeszélni ekkora sületlenségről akkor azt így is úgy is meghallgatom. Bár az is lehet, hogy majd ha a szüleim és a drága húgom a barátnőjével együtt ide jön akkor okosabbak s, leleményesebbek lesznek nálunk: tehát hoznak valamit amivel lefoglalhatjuk magunk. Mit tudom én, egy olyan labdát ami annál az idegen csapatnál is van.

words: ki számolja? music: I was young and a menace note:  sweety  



Go where you feel most alive
Média,mûvészet
avatar
● ● Posztok száma :
75
● ● Reag szám :
29
● ● karakter arca :
Luke Korns


Témanyitás ✥ Re: Azúr-part, Marseille •• Vas. Aug. 27, 2017 1:09 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


●●●● Mars & Rollo ●●●●

- Túl jól ismersz már. - felnevettem, mert tényleg előfordulhatott, hogy ilyesmit megteszek.
- Nem olyan jó híresnek lenni. Sokkal egyszerűbb, ha a legjobb haverod a híres. - elég volt mondani a lányoknak, hogy Mars a legjobb barátom és máris rám tapadtak, hogy majd én bemutatom őket neki. Én ezt ki is használtam, de a bemutatás rész kimaradt.
- Azért a nagy Marius Langlois is téved néha. - megforgattam a szemeim és próbáltam komoly lenni, de elnevettem magam.
- Amúgy ez nem valami biztos szakma nem? Van olyan, hogy egyik napról a másikra már nem keresik az embert, bár te már tuti valami befutott menő gyerek vagy. - nem volt könnyű elhinni, hogy a barátomból, akit pelenkás kora óta ismertem, népszerű ember lett. Még emlékeztem arra mikor a homokozóban játszottunk, meg ahogy ördögi tréfákat találtunk ki a bátyám megszívatására, ami általában nem jött be. Nem tartott sokáig a fröcsköléses párbajunk, hamar megunta. A fejemet rögtön abba az irányba fordítottam, amerre mutatott. Kíváncsi voltam arra a jó csajra, de nem láttam ott egyet sem. Mikor más helyről szólalt meg, eléggé meglepődtem.
- Aki később ér oda, az állja este a piát. - én már elkezdtem oda úszni mikor ezt hátrakiabáltam neki, hogy biztosra menjek.
- Sziasztok, beállhatnánk hozzátok mi is játszani? - bociszemekkel néztem a társaságra, főleg az egyik csajra, aki egész jól nézett ki.

clothes ||  pancsi  ||  ©️



•• I don't like to say I given my life to music. I prefer to say music has given me my life. ••
Középisk.
avatar
● ● Posztok száma :
130
● ● Reag szám :
96
● ● karakter arca :
Shawn Mendes


Témanyitás ✥ Re: Azúr-part, Marseille •• Hétf. Szept. 04, 2017 9:34 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Team Fleurisa & Mariland

Szemet forgatok amikor közli, hogy túl jól ismerem már. Erre valóak a barátok nem? Hogy nyitott könyvként olvassanak benned, tudják mire vagy képes és hátborsoztató dolgokra vegyenek rá. Esetleg kisegítsenek a bajból.
– Így van! De ha az megnyugtat tizenhét év után is meg tudod lepni az embert valami sületlenséggel, amire aztán végképp nem számít. – jó, tudom visszamentem a pólyás gügyögő korszakunkhoz. Ám nem az én hibám, hogy a szomszédba lakunk. Mármint a szembe szomszédba, mert nem mindegy, hogy a mellettünk lévők életét eszük meg vagy azokét akik szembe laknak velünk. Mert mondjuk a mellettünk lévő szomszédokat nem szeretem. De az teljesen más tál tészta, hogy miért nem. Amibe most nem akarok bele menni, mert nem otthon vagyunk, hanem itt, ezen a csodás helyen, távol tőlük.
– Úgy gondolod? – elnevetem magam a megjegyzésén. Végül is, mindennek megvan a maga előnye és hátránya. Ezt aláírom.
– Tudom. Főleg ha olyan ellenfelem van, aki még jobban ismer, mint te. De ilyen csak egy személy van, szóval megnyugodhatsz. Kétlem, hogy a húgomra elkezdenél féltékeny lenni. – próbálok vele együtt nevetni. Ám tényleg van olyan dolog, amiről Lou tud, Rollo meg nem és fordítva. Azt persze szerintem egyikük se tudhatja igazán, hogy mekkora nagy "baj" van. Tudom, hogy pocsék színész vagyok. De azt még el tudom játszani, hogy mindennek ellenére, teljesen hidegen hagy Flo. Mert nem. Valójában halálosan szeretném megtudni, hogy igazából milyen. Ám az túl pofán vágó, hogy nincs benne semmi megjátszás.
– Nézőpont kérdése. Ugye nem hiszed, hogy ötven évesen is modellkedni fogok? Akkor inkább az unokáimra vigyáznék. – szép elképzelés, csak még nem tartunk ott, szerencsére.
Végül megviccelem őt. A "jó csaj" szóra mindig felkapja a fejét és már lesné is, ha lenne kit. Mert valójában nem volt ott senki. Csak odébb akartam úszni. Nehogy megint ugrálhatnékja legyen.
– Cseles! – próbáltam utána kiáltani, de teljesen tök mindegy volt. Mert nyilvánvaló volt, hogy nem úszóbajnok vagyok, aki semmi perc alatt behoz ilyen nagy lemaradást. Különben is, van pénzem. Nem félek nem piára költeni, ha esetleg arról lenne szó. Utána úsztam. Szerencsére megkérdezte már, hogy megengedik-e, hogy csatlakozzunk. Különben nem akartam elrontani a helyzetünket, ezért csak simán köszöntem és nem nyögtem be semmiféle standard szöveget, amiről úgy hinnék betanultam, az ilyen és ehhez hasonló helyzetekre. Kíváncsi voltam Rollo, hogyan oldja meg egyedül a helyzetet. Addig én simán tettethetem a japán gyereket, aki nem érti mit beszélnek a franciák.
Persze ettől függetlenül szerintem még mindig adott volt a lehetőség, hogy… Igazából nem tudom. Lehet, hogy azt szeretném itt lenne a húgom, de nem jönne egyedül, szóval jobb ha nincs most itt.

words: ki számolja? music: I was young and a menace note:  sweety  



Go where you feel most alive
Média,mûvészet
avatar
● ● Posztok száma :
75
● ● Reag szám :
29
● ● karakter arca :
Luke Korns


Témanyitás ✥ Re: Azúr-part, Marseille •• Csüt. Szept. 07, 2017 11:00 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Fiúk && Lányok
Rá pár napra, hogy hazajöttünk a táborból, felszökött a lázam és ágynak estem. Nem tudtam sem enni, sem írni, ezt még tetézte, hogy kedvem sem volt semmihez és minden tagom sajgott. Elkönyveltem, hogy jól megfáztam talán még influenza is - ez volt anyáék feltételezése - erről megint az az álnok Samuel tehet, ő minden rossz forrása, ha miatta lőttek a nyaralásunknak igazán be fogok gorombulni - nem mintha eddig nem mutattam volna ki a fogam fehérjét, talán ennyire még senkivel nem viselkedtem agresszívan, lehet elkaptam valami veszettséget a táborban, az sok mindent megmagyarázna, de van halról emberre terjedő verzió?
A szüleink azt mondták mindennek lőttek, sehová sem megyünk, ha nem csillapodik a lázam és jobban nem leszek. Így hát muszáj volt kikúrálnom magam, többünk sorsa múlott ezen az úton. Tea, méz, torokcukorka és az az iszonyatos mennyiségű ágyban töltött óra, amitől javulhattam, arra mind szükségem volt, akár ipari mennyiségben. Szerencsére pont időre helyrejöttem, egyik napról a másikra, biztos valami Annecy-betegség, vagy annyira elfáradtam, hogy könnyedén elkaptam ezt is, mázli, hogy kilábaltam belőle, és most mind itt lehetünk Flo-val és Rollo-val együtt. Örültem volna, ha Sue is el tud jönni, viszont ezúttal ő nem tartott velünk, ami - elgondolva az előzményeket - talán nem is baj, jó volna, ha a nyakába liheghetnénk Flo-val, hogy ne búslakodjon semmin, de kell neki a magány, feldolgozni mindent, mi meg felvesszük a telefont, ha hajnali háromkor hív, akkor is.

- Nézd! Ott vannak! - mutatok a testvéremék irányába, akik alakjáért már vagy 10 perce pásztázzuk a nagy kékséget. Lassan és óvatosan közelítünk feléjük, akár a kémek. Nem mintha én máshogy is tudnék, furcsa az egyensúlyérzékem, szerintem még nem épültem fel teljesen, de helyrejövök, semmi kincsért nem maradtam volna otthon.
- Ha megfordulnak fröcskölünk? - súgom oda a kérdést barátnőmnek ördögi mosollyal az arcomon, mikor már belátható közelségben vagyunk, közben én is felkészülök egy magánszámmal. Megkapják a magukét, amiért nem vártak meg minket és amiért csajozni szeretnének, Rollo-t, mint kiderült nem kell félteni, de Mars... csodálkoznék ha két értelmes szót el bír mekegni, ha tetszik neki valaki, ismerve őt és a habitusát. Szégyellős lesz és elpirul, mint valami kislány. Óvodában emlékszem rá legélesebben, amikor megakadt a szeme valakin, vagyis nem én, anyáék, mivel ezt is vagy 50-szer hallottam - sztori a javából: a bátyám és az udvarlási szokásai -, tette a szépet egy kis vöröskének - állítólag paradicsomfejnek csúfolták -, aztán feltette a nagy kérdést: "Kapunk el együtt cserebogarat?".... Kereshettek volna négylevelű lóherét, pöttyös katicabogarat, de nem.... Jó, hogy nem varanggyal akart bevágódni.... A pirospozsgás pofiját, és a jobbra balra dülöngélést már ne is emlegessük... Lehet rossz nemmel születtünk, és valójában cserélnünk kellett volna, amikor lehetett? Anya hasában én nyertem a kő-papír-ollót a lányságra?
Visszatérve Rollo túléli, ha váratlanul vizet kap, ő együtt ismerkedett velem az Annecy-tó vizének sajátosságaival - fura, hogy el bírja viselni még valami állóvíz jelenlétét a közelében, én csúnya szemeket meresztettem, amikor otthon anyáék megkérdezték, hogy akkor az Azúr-part még mindig jó... Nincs hozzáfűznivalóm. Mars meg... Mars. Ő az én tesóm. Amit én túlélek, ő is.
Azzal fejbe is dobom a testvéremet azzal a bizonyos labdával, amit nekünk eszünkben volt hozni velük ellentétben. Ha ügyes vagyok a kezembe pattan vissza, ha nem, akkor majd valaki elkapja, bár akkora baj nem lenne, ha Flo-nak repülne, legalább lenne okuk egymáshoz szólni pár mondatot, biztos örülne, ha a bátyám (IS) aggódna érte.

■ ■  Itt vagyunk, csobbanuuuuunk!  Laughing  ■ ■credit

Vendég
✥ Vendég ✥
avatar


Témanyitás ✥ Re: Azúr-part, Marseille •• Szomb. Dec. 30, 2017 10:17 am
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Alapító;;Segítõ ✥
avatar
● ● Posztok száma :
2322
● ● Reag szám :
1528
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
● ● Faceless


Témanyitás ✥ Re: Azúr-part, Marseille •• Vas. Jún. 10, 2018 11:01 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Léonie && Raphaël

Az életünk ismét visszatért a megszokott kerékvágásba, mondhatni. Mióta Guillaume-ék lányát kezdte korrepetálni, Sam is mint ha összekapta volna magát egy kicsit. Nem mint ha eddig ne foglalkozott volna eleget a tanulással, de mostanában? Rá se ismerni, biztos, az anyjára ütött, mert hogy én nem voltam ilyen stréber, az is tuti.
Rosie is inkább az istállóban tölti az idejét, mintsem a könyvek felett görnyedve, Léa meg... igazából az anyósom szülinapja óta valahogy vele sem igazán jöttek elő ismét a kényes témák. Magam sem voltam biztos benne, hogy ez most inkább jó dolog, hogy sikerült feldolgoznia a dolgot, vagy inkább rossz, hogy megint csak a munkába temetkezik és elfojtja az érzéseit, de akármelyik is volt az igaz, úgy éreztem, hogy igazán aktuális lenne már, hogy kettesben kimozduljunk valahova. Mióta Rosie megszületett, amúgy sem igazán volt alkalmunk rá, mert értelem szerűen, hoztuk őt is mindig magunkkal. Most azonban, hogy Sam is képbe került, talán nyugodtabb szívvel hagyhatjuk itthon őket. A szüleim úgy is rájuk néznének, meg egyébként is csak néhány napról lenne szó. Azt is elég volt megszervezni úgy, hogy a feleségem ne jöjjön rá. Ki gondolta volna, hogy ez milyen melós feladat tud lenni úgy, hogy gyakorlatilag bármikor hozzáférünk a másik számláihoz, papírjaihoz?
Mert hogy meglepetésnek szántam. Nem is akármilyennek, ugyanis ahelyett volna, hogy együtt terveztük volna meg a részleteket, mint eddig, úgy döntöttem, hogy most leveszem a válláról ezt a terhet. Amúgy is most lesz az első randink évfordulója, és abból kiindulva, hogy hányszor kellett elhívnom egy italra, meg mennyit győzködni, hogy ugyan, végre ő is rábólintson, hogy ez már randinak számít, majdnem olyan emlékezetesen élt ez a nap az emlékeim között, mint amikor nem sokkal később a kezét kértem meg. Mondhatnánk, hogy még az is egyszerűbb menet volt, bár ha hallaná, biztos most vágna nyakon érte!
A helyszín pedig egyáltalán nem volt kérdéses. Akárhányszor valami közelebbi úticél mellett döntöttünk a nyaralás kérdésben, mindig azzal viccelődtünk, hogy "majd jövőre megyünk Marseilles-be", most elég valami közelebbi is... és mily meglepő, hogy azóta sem sikerült eljutnunk ebbe a híres-neves francia, tengerparti városba. Foglaltam hát egy szobát az egyik, tengerpartra néző szállodában, aztán jöhetett a neheze - úgy beállítani az egészet, mint ha csak üzleti útról lenne szó számára.
Végül egy kollégámat kértem meg, akit nem ismert, hogy hívja fel a feleségem, és intézzen vele egy megbízást... nem volt könnyű megállnom, hogy ne nevessem el magam, ezzel egyből lebuktatva, amikor Charles nekiállt nem kicsit affektálva áradozni a képzeletbeli divatbemutatóról, ami a már fentebb említett városban kerül megrendezésre, és miután már korábban felfigyelt a nejem munkásságára, így szeretné, ha ő is besegítene a munkálatokban. Igaz, a bemutató még odébb lesz, valamikor a nyár második felében, de addig is szükséges lenne odautazni aláírni a papírokat, meg megbeszélni a részleteket, ami mégiscsak kényelmesebb, mint telefonon vagy egy konferenciahívás keretében, nem igaz? Még szállást is biztosítanak neki (a hotelben, ahová valójában én foglaltam kettőnknek szobát.) A poén, hogy a pasi bátyja tényleg szakmabeli, stylistként dolgozik, szóval annyira még nem is állt távolt tőle ez az egész világ...
Az pedig már csak a hab volt a tortán, hogy néhány nappal Léa útja előtt saaajnos nekem is el kellett utaznom, munka ügyben. Megint. Úgy egy hétre, valahova Marokkóba. Legalábbis ezt adagoltam be neki, még ha láttam is rajta, mennyire szarul esik neki az, hogy a történtek után megint gondolkozás nélkül mondtam igent egy külföldi útra, még ha nem is olyan hosszú időre. Nagy volt a kísértés, hogy elmondjam az igazat, de végül csak hebegtem-habogtam, meg összekamuztam egy sor hülyeséget, amiből ha mindent nem is hitt el az asszony - attól talán már jobban ismer ennyi év után - de remélem, hogy valamit mégis.
Egyébként pedig azért utaztam egy nappal korábban, hogy legyen időm felkészülni a meglepetésre Marseilles-ben, mire megérkezik. Felfedezni a várost, éttermet foglalni, virágot rendelni, gyertyával és rózsaszirmokkal kidekorálni a szobát... na jó, azt azért mégsem. De egy kis üdvözlőkártyát azért hagytam az ágyon Léonie-ra várva, miszerint ha megérkezett és kipihente egy kicsit az út fáradalmait, akkor lent, a hallból nyíló teraszon várják.

■ ■ ahwie ■ ■ credit

tudomány emberei
avatar
● ● Posztok száma :
459
● ● Reag szám :
191
● ● Keresem :
Madame & Mademoiselle Deschamps
● ● karakter arca :
Chris Pratt


Témanyitás ✥ Re: Azúr-part, Marseille •• Hétf. Jún. 11, 2018 7:30 am
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Léonie && Raphaël

Még ha eggyel többen is lettünk és nem úgy, ahogyan a többség gondolná, akkor is szerencsére szép lassan visszasodródott a normális kerékvágásba. Igaz, Samut mostanság többször láttuk Gui lányával, mintsem velünk, de legalább tanultak, vagy legalábbis ezt állították. Miután pedig Rafi is eloszlatta a bennem felmerülő kétségeket többet nem is hoztam szóba. Szerintem mind a ketten reméltük azt, ha másról lenne szó, akkor arról csak beszámolna az ifjonc. Rosie meg. Nah, ő meg megint másabb körbe tartozott, míg a fiúnk több időt töltött a könyvek felett, addig a lányunk egyre kevesebbet, mert a lovarda lett az új otthona. Legalábbis eléggé így tűnt mostanság, viszont szerencsére a jegyeit se rontotta le évvégre. Már csak az kellett volna, mert akkor esélyesen büntetést érdemelt volna.
Máskor sokkal nagyobb örömmel vettem volna azt, amikor felhív egy leendő ügyfél, hogy szeretné azt, ha részese lennék a divathétnek, aminek ő az egyik házigazdája, de most… Most valahogy nem igazán ugrottam ki a bőrömből, még annak ellenére se, hogy tudtam jól ez nagy lehetőség számomra. Még inkább megismerhetik a munkásságomat, nem csak a városban. Igaz, akadt olykor egy-egy másik városból érkező megrendelés is, de az nem volt olyat számottevő, mint a helybéliek ízlésvilágát kiszolgálni. Amint megtudtam, hogy melyik városban lesz, még inkább a lelkesedésem alább hagyott, hiszen pontosan emlékeztem, hogy mennyiszer szerettünk volna oda eljutni kettesben a férjemmel, de soha nem jött össze. A lányunk érkezését követően jó darabig ki se mozdultunk a városból, hiszen bőven akadt aggodalomra okunk, aztán pedig mindig valami közelebbi hely mellett döntöttünk, ha éppen nem a távolban ténykedett Rafi.
Még az is megfordult a fejemben, hogy netán elhívom magam, hiszen a tárgyalások és a megbeszélések se fognak túl sok időt elvenni, utána akár kicsit felfedezhetnénk is a várost, de mielőtt még felhozhattam volna jött az újabb remek hír, hogy elutazik. Természetesen megint nem a szomszédba fog kiugrani, hanem sokkal messzebbre megy. Próbáltam leplezni, hogy mennyire nem örülök ennek, de esélyesen kevés sikerrel. Alig sikerült helyrehoznunk a házasságunkat és újra neki messzire kell menni. Vajon egyáltalán hezitált, hogy elfogadja-e, vagy egyből igent mondott erre a felkérésre is, mint régebben tette mindig? Legalább egyikünk izgatott volt az utazása miatt.
Ezek után nem volt más hátra, mint pakolászni, leszervezni azt, hogy a férjem szülei bevállalják a gyerekeket, bár sok gondjuk nem lesz. Egyik önálló már, dolgozik és tanul is. A másik meg tényleg inkább több időt tölt lassan már a lovardában, mint otthon, ha az alvást nem számítjuk bele. Ismerve a férjem szüleit meg örömmel kísérik el majd oda Rosiet, hiszen imádják ők is az állatokat. Kétség se fér hozzá, hogy honnan örökölte ezt Rafi is, hiába ügyvédek. Inkább csak attól tartottam, hogy nehogy a lányom beváltsa azt az ígéretét, amit egyikünk se vett komolyan, hogy ő a legjobbtól akar tanulni és ha a hegy nem megy Mohamedhez, akkor ő fogja felkeresni, mert úgyis lassan kiöregszik az illető, vagy mit magyarázott. Mi csak legyintettünk és jót nevettünk a férjemmel, hiszen ennyire vakmerő még ő se lehet, vagy még is? Már úgyis mindegy, hiszen a repülő nem fog miattam visszafordulni.
Sietve intettem le egy taxit, hogy a megfelelő szállodába vigyen, majd a bőröndömet és a táskámat magammal ráncigálva nem is volt más hátra, mint elkérjem a szobán kulcsait. Reméltem, hogy nem értettem félre semmit se, de az e-mailben is ez állt. Na, meg itt még idegen nyelven se kellett beszélni, így félreértésről se lehetett szó. Igaz, kicsit furán beszélt az illető a telefonba, de a divatszakmában pont ne léteznének különcök? Mosolyogva köszöntem meg a kulcsot, ahogyan londinert se kértem, egy poggyásszal még elbírok. Főleg, hogy még lift is volt.
Kíváncsian pillantottam körbe a szobában, majd sietve sétáltam ki az erkélyre, ha már az is volt, hogy megszemléljem a kilátást. Gyönyörű volt és mesébe illő, de még inkább belém mart az, hogy milyen kár, hogy nem osztozhatok ezen a férjemmel, ha már annyira szerettünk volna eljönni ide régebben. Innen még a tengerpartot is látni lehetett, végül inkább sietve sétáltam vissza a szobába, amikor is megláttam a kiskártyát. Érdekes üzenési forma, de ha így akarják a tudtomra adni, hogy várnak… nem akartam megváratni őket, hogy órákig várjanak rám, így sietve vettem egy forrózuhanyt, majd sietve bújtam bele az egyik régebbi kreálmányomba. Elegáns, de nem esik túlzásba, meg egyébként is nyár van. Szerintem tökéletes lesz, s nem azért, mert én terveztem még nagyon régen, hanem mert tényleg a színe is szerintem gyönyörű lett. Na, meg amikor ez készült, akkor még én is csak ifjonc és tanuló voltam. A mesterem névjegyét is bőven viseli ez a ruha. Az meg pusztán mázli, hogy ennyi év után is még mindig rám jön. Természetesen egy hozzáillő tűsarkú is viseltem, a hajam pedig szokásomhoz híven kiengedve volt most is, sminkelést meg nem vittem túlzásba. Félóra alatt el is készültem és már úton is voltam a megfelelő irányba. Na jó, egyszer azért kértem útba igazítást, de mielőtt kiléptem volna a teraszra vettem egy mély levegőt és azt mormoltam, hogy meg tudom csinálni, csak mosolyogjak, de alig, hogy kiléptem a teraszra a mosolyt felváltotta a döbbent és meglepettség.
- Rafi? A gyerekek?  – bukott ki ajkaim között meglepetten a neve, miközben körbenéztem, hogy jól látok-e. Jogos, az anyaságot se tudtam leplezni, de tényleg csak ő jött volna el, vagy mások is vannak itt? Netán valamit elfelejtettem, valami évfordulót? Nem, az nem lehet. Ezeket egész jól észben szoktam tartani, vagy most mégse? Tettem egy-két lépést felé és nem értettem hirtelen semmit se.
- Nem Marokkóban kéne lenned? Hogy kerülsz ide? A tárgyalás? – még mindig nem értettem semmit se, hiába pörögtek sebesen az agytekervények. Ha pedig ő nem lépett közelebb, akkor esélyesen én landoltam pár pillanattal később a karjai között, akár volt nála virág, akár nem. – Te szervezted az egészet? Hogyan és miért? – kérdeztem meg mosolyogva kisebb csókot követően és hirtelen a mosoly már nem is eljátszott volt, hanem őszinte, miközben a karomat még mindig a nyaka köré fontam és úgy vesztem el a pillantásában. – Köszönöm. – suttogtam egy újabb csókot követően ajkai felett.

■ ■ ahwie ■ ■ credit

Média,mûvészet
avatar
● ● Posztok száma :
38
● ● Reag szám :
30
● ● karakter arca :
Rebecca Louisa Ferguson


Témanyitás ✥ Re: Azúr-part, Marseille •• Pént. Júl. 13, 2018 9:13 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Léonie && Raphaël

Miután az anyák szuperképessége, hogy mindenről tudnak, és félelmetesen jó beleérző képességük van, nem volt könnyű dolgom a szervezést illetően. Pláne, mert amennyire lelkes voltam, és izgultam azon, hogy jól sikerüljön, mindezt igyekeztem a legjobban titkolni Léa előtt, vagy ha nem is ment, legalább próbáltam azt elhitetni vele, hogy amiatt a marokkói út miatt pörögtem fel ennyire. Elvégre mikor is volt az utolsó hasonló utam? Úgy két éve? Mióta bedobta a válás kártyát, azóta biztosan nem, és azóta is eltelt már több, mint fél év, hogy eldöntöttük, ismét megpróbáljuk. Remélem, sikerült megtévesztenem, még ha sejtettem is, hogy nem esik túl jól neki - sebaj, azzal vigasztaltam magam, hogy annál nagyobb lesz majd a meglepetés! Amit remélhetőleg jól fog venni, nem hozzám vágja sértődötten az első, keze ügyébe akadó tárgyat, és ott hagy...
Mire a feleségem megérkezett a hotelhez, addigra már én is lesben álltam, hogy egy félreeső sarokból figyeljem, egy rakás újság mögé rejtőzve, mint ha épp bőszen olvasnék. Csak akkor tekintettem a karórámra, miután elindult, hogy elfoglalja a szobáját. Vajon mennyi idő, mire elkészül? Vagy mire egyáltalán észreveszi az üzenetet, amit az ágyon hagytunk? Az egyik recepcióst kértem meg, hogy írja le nekem, félő, hogy az én jellegzetesen ronda macskakaparásomat egyből felismerte volna az asszony...
- Ne aggódj, őket nem hoztam. Anyámék vigyáznak rájuk. Elvileg... és remélem, nem valami házibulit szerveznek nagyban. Mert ha igen, lesz hozzájuk egy-két szavam, ha hazaérünk. - mosolyodtam el, miközben közelebb sétáltam hozzá, s most már azt is tudhatta, hogy nem a szokásos családi nyaralásról van szó, a - már nem olyan kis - hercegnőnkkel, meg a nemrégiben a család részévé vált fiammal, csak mi ketten. Amire... nem is tudom, mikor volt utoljára alkalom, de az biztos, hogy jó régen, még Rosie születése előtt. Nem a múlt évezredben, csak majdnem.
- Biztosra veszem, hogy az is szép lett volna, de ha már Marseilles az, ahová olyan régóta el akartunk jönni kettesben, úgy gondoltam, hogy ennek talán jobban örülnél. Igazából nincs semmilyen tárgyalás, ugyanazzal a géppel jöttem, amelyikkel te is, csak korábbi járattal. - vallottam be, mielőtt még magamhoz öleltem volna a feleségem, hogy végre egy csókkal is köszöntsem, ahogy azt illik.
- Persze, hogy én, ki más szervezte volna? - kérdeztem vissza vigyorogva, bár lehet, hogy van már manapság ilyesmire is külön szakember, de na, mégis, ki ismerné őt jobban, mint én? Talán a gyerekkori barátai között akad olyan, aki többet tudna róla, de nem hiszem, hogy azok között meg lenne olyan, aki ilyesmi rendezvényszervező lett volna.
- Hogyhogy miért? Hát nem tudod...? - kérdezek vissza meglepetten, miközben azon hezitálok egy pillanatig, hogy vajon komolyan kérdezi, vagy csak a frászt akarja hozni rám egy ilyen beugratós kérdéssel? Hiszen ő az, aki fejből tudja nem csak a saját, az én rokonságom összes fontos dátumát, még olyanokat is, amiket én eddigi életem során sem voltam képes megjegyezni... Épp ezért nem is felelek rögtön, ellenben ha továbbra sem adja valami jelét annak, hogy eszébe jutott az első randink és hogy mikor is volt, akkor én segítek neki.
- Hogy is volt az, amikor az egyetemi bálon fel akartalak kérni táncolni...? Meg meghívni egy italra? - emlékeztettem,  mielőtt egy újabb csókkal válaszoltam volna a köszönetére.
- Örülök, hogy tetszik. Egyedül azt sajnálom, hogy nem jutott előbb eszembe. Ez pedig a tiéd, mielőtt elfelejteném. - akasztottam meg kissé az aktuális témát, legalábbis annyira, amíg oda nem adom neki a csokrot, mielőtt valami történne vele. Mondjuk leejteném, amíg ölelés közben a háta mögött rejtegetem, annak ellenére, hogy valószínűleg már úgy is rég kiszúrta, hogy ott van...
- Remélem, azért nem haragszol túlságosan az elmúlt néhány nap miatt. - teszem hozzá óvatosan, majd vettem volna egy mély lélegzetet és folytattam volna - Vagy épp amiatt, hogy igazából nem csak marokkói konferencia, hanem marseilles-i divathét sincs... - vallottam be, majd mielőtt esetleg esélye lenne leharapni a fejem - nem vagyok biztos benne, hogy így reagálna, de a nőknél sosem lehet tudni, ugyebár - gyorsan témát is váltottam - Mondtam már, hogy még mindig csodásan nézel ki? Ezt a ruhádat pedig még mindig imádom, gyakrabban kéne hordanod. - tudom-tudom, gyakrabban kéne olyan közös programokat szerveznünk, ahová felvehetné.

■ ■ ahwie ■ ■ credit

tudomány emberei
avatar
● ● Posztok száma :
459
● ● Reag szám :
191
● ● Keresem :
Madame & Mademoiselle Deschamps
● ● karakter arca :
Chris Pratt


Témanyitás ✥ Re: Azúr-part, Marseille •• Pént. Júl. 27, 2018 8:58 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Léonie && Raphaël

Általában mindig tudtam arról, ha valamire készült, vagy éppen készültek, hiszen egy anya olykor azt is észre veszi, amit nem kellene. De mindig képes voltam úgy tenni, mint aki nem is számított rá; igazat megvallva sokszor könnyedén jött a meglepettség eljátszása, hiszen ha sejtettem is, attól még pontosan nem tudtam, hogy mire is készülnek. Most viszont? Erre nagyon nem számítottam, hogy a férjemet fogom itt találni, nem pedig azt a férfit, akivel elméletben beszéltem telefonon. Meglepettséget esélyem se volt leplezni, ahogyan beszédem is erről árulkodott. Na, meg az is, hogy nem is bírtam egyből megszólalni, pár pillanatig azt hittem, hogy csak káprázik a szemem.
- Akkor csak te és én? Idejét se tudom, hogy mikor volt már ilyen… - mosolyodtam el, hiszen még mindig alig bírtam felfogni, hogy ez valóság és nem csak a korábbi vágyak öltöttek netán betegesebb formát, hogy már őt képzelem egy másik férfi helyére, mert annyira szeretnék kettesben maradni vele. Úgy igazán, hiszen annyi minden történt. Majdnem elváltunk, aztán ott volt a vetélésem is nem olyan régen. Nem csoda, hogy vágytam egy kis magányra vele és arra, hogy újra igazán közel tudjunk kerülni egymáshoz, mint hajdanán. Azt meg én is reméltem, hogy nem most fogják szétszedni valamelyik házat…
- Mindegy, hogy hol lennénk, csak az számítana, hogy csak te és én, mint régen. – vallottam be, hiszen ez volt az igazság. Mosolyom pedig egyre inkább szélesebb lett, ahogyan a meghatottság is átjárt. Ahogyan pedig közelebb lépett a férjem, hogy csókkal köszöntsön, úgy én is azzal köszöntettem őt és elvesztem az ölelésében. – Szeretlek. – suttogtam ajkai felett, ahogyan felpillantottam rá. Hiába volt rajtam magassarkú, attól még így is maradt jó pár cm különbség.
- Nem tudom… - nevettem el magam és még a fejemet is megráztam mellé. – Ne vedd magadra életem, de azért azt be kell neked is ismerni, hogy általában mindig lebuktál előttem a szervezésekkel kapcsolatban. Egyedül hajdanán nem, amikor még ismerkedtünk egymással és csiszolódtunk az árban, amibe egymást kevertük. – ez pedig szerintem kisebb elismerés lesz neki is, hogy most ennyire jól sikerült mindent megszerveznie, hogy még gyanakodni se gyanakodtam. Egyszerűen tényleg azt hittem, hogy mind a kettőnknek üzlet miatt kell elutaznia. Viszont ilyen üzletiútra bármikor kapható lennék, ha kiderül, hogy a férjem vár rám, hogy meglepjen és újra elrabolja a szívemet, amit már mennyi ideje is? Körülbelül 17 éve neki adtam már, hiszen abból csak egy van, de megtaláltuk a párját egymásban.
Amikor visszakérdezett, akkor haboztam, de nem feleltem, hiszen tényleg nem tudtam, hogy most miről is lehet szó. Sok dátumot képes vagyok fejben tartani, de nem rémlett semmi se mára vonatkozóan. Emiatt pedig szép lassan inkább elsüllyedtem volna; szerencsére idővel a segítségemre sietett és beavatott abba, hogy mit is „ünneplünk” eme jelesnapon.
- Jesszusom, tényleg… - kaptam a kezemet is meglepetten a szám elé, hogy lehettem ennyire szőke most, hogy ez nem jutott eszembe? – Látom, mély benyomást tedd rád az, amikor végre beadtam a derekamat. – kuncogtam el magam, ahogyan hozzábújtam. Nem érdekelt, hogy ki lát, hiszen nem csak 20 éveseké a világ. – Életem egyik legszebb napja volt, de szerintem ha visszamehetnék az időben, akkor se lenne könnyebb dolgod. Így legalább nem csak pár hónapig tartottál magad mellett, hanem örökre megnyertél magadnak. – komolyan gondoltam azt, amit mondtam. Még akkor is, ha pár éve én voltam az, aki fel akarta bontani a köztünk lévő köteléket. Örülök annak, hogy a lányunk eszesebb volt nálunk is és ennyire kegyetlenül a képünkbe tolta a véleményét. Aztán ott volt a balesete is, még ha annak nem is örülök, de valószínűleg az is közrejátszott abban, hogy újra közelebb sodródjunk egymáshoz. Csókot viszonoztam, ezzel viszont csak azt érte el, hogy még inkább elvesszek a múltban rövid időre.
- Ne sajnáld, talán pont akkor jutott eszedbe, amikor leginkább szükségünk van arra, hogy kicsit csak kettesben legyünk, mint hajdanán. – hangom szelíden csendült, miközben nem kizárt, hogy olyan szerelmes bolondként fürkésztem őt, mint amikor az egyetem alatt elkezdtünk randizni. Sok próbát kiálltunk már, mint azt, hogy túlzottan korán is váltunk szülőkké, de mégse cserélnénk senkivel se, hiszen újra és újra bebizonyosodott az, hogy egymás mellett van a helyünk. Együtt képesek vagyunk bármit megoldani. – Gyönyörű!! Lassan újra úgy érzem magam, mintha újra 19 évesek lennénk. Elszökünk a kíváncsi szempárok elől, a virág…. – mély levegőt vettem, hogy nehogy elsírjam magam örömben, de azért egy-két könnycsepp még megmutatta magát, miközben csodáltam a virágokat, megszimatoltam őket és hagytam, hogy a pillanat magával rántson.
- Ha haragudtam is, akkor se rémlik. Még mindig pontosan tudod, hogy mi kell a nőnek, vagy legalábbis nekem. – újra az ölelésébe fúrtam magam, majd neki dőltem, mint régebben, amikor csak álltunk és ő úgy ölelt, mint aki soha nem akar elengedni. – Ki mondta, hogy nincs? Privát partit már nem is lehet rendezni? – sokat sejtető pillantással néztem rá, hiszen azért én se egy ruhát hoztam magammal. Meg ennyi évesen én is tisztában voltam vele, hogy miként vagyok képes akár elvenni a férjem eszét, hogy ne tudjon józanul gondolkozni. Minden házasságot fel kell olykor kicsit dobni, hogy ne aludjon ki a láng. S ez igaz a hálószobára is. – Gyakrabban kéne elvinned sétálni, akkor lehet többször csodálhatnál meg ilyenekben. – kicsit hiányzott az, hogy már nem megyünk le akár a partra sétálni, vagy csak úgy a városba, amikor netán még programok is vannak. – Szerény véleményem szerint neked se lehet panaszod. Igazán fessül nézel ki és a mosolyod... – aprót az ajkamba haraptam. Komolyan, talán még rosszabb is vagyok, mint egy tini per pillanat, ahogyan őt fürkészem. – Merre megyünk? Séta, beülünk valahova, vagy inkább a szobám foglalását kéne kibővíteni két főre, vagy már meg is tetted? – pillantottam rá kérdőn, miközben továbbra is a közelében maradtam. Még akkor is, amikor egy idősebb pár suttogását is sikerült elcsípnem, amikor azt ecsetelték, hogy milyen édes pár és emlékeztetjük őket a saját fiatalságukra. – Esetleg táncolni is elmehetnénk este, ha már pont a bált emlegettük. – andalogni akár még a parton is lehet zene nélkül este. Hiába is folyt a beszélgetés a maga medrében, még mindig alig tudtam elhinni, hogy tényleg itt van és képes volt ezt mind megszervezni csak azért, hogy örömet okozzon nekem és kicsit kettesben lehessünk. - Sajnálom Mackó, hogy ennyire gyerekes, fura vagyok, de egyszerűen még mindig alig hiszem el, hogy tényleg itt vagy és ezt az egészet... -

■ ■ ahwie ■ ■ credit

Média,mûvészet
avatar
● ● Posztok száma :
38
● ● Reag szám :
30
● ● karakter arca :
Rebecca Louisa Ferguson


Témanyitás ✥ Re: Azúr-part, Marseille •• Vas. Aug. 12, 2018 2:18 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Léonie && Raphaël

Nem tagadom, azért volt némi sikerélményem Léa arcát látva, mely egyértelműen arról árulkodott, hogy sikerült a meglepetés. Annak fényében meg pláne, hogy többnyire a legapróbb jelekből is képes levágni, hogy mi a helyzet velem, vagy ha készülök valamire, így aztán duplán büszke vagyok magamra, hogy most az egyszer sikerült túljárnom az eszén. Tudom, élvezzem ki, egyhamar úgy sem lesz megint hasonló győzelmem.
- Bizony, csak te és én. Én tudom, valamikor, még mielőtt Rosie megszületett, ezer évvel ezelőtt... - oké, az ezer év kissé túlzás, de mióta a kislányunk is belecsöppent az életünkbe, tényleg nem sűrűn volt olyan, hogy kettesben szervezzünk valami programot, nélküle. Egy-egy délutánra még talán bevállalták a szüleim, de hosszabb időre... Egyetemistaként, talán.
- Lehet, de azért Marseilles mégis csak menőbb, mint kiülni a hátsó kertbe kettesben. - itt legalább biztos nem fenyeget az a veszély, hogy valamelyik gyerek betoppanna, igaz, lehet nem ártana lekopognom, annak fényében, hogy Sam is hogy megpattant az anyjától minden szó nélkül Londonból, vagy épp Rosie hogy játszotta ki a nagyszüleit még néhány éve, hogy utánam jöjjön az osztálykirándulásra. Mit nekik akkor ez a pár száz kilométer?! Imádom mindkettőt, de könyörgöm, most hadd ne jöjjön egyik se utánunk, inkább élvezzék ki, hogy övék a ház - persze csak kulturáltan!
- Én is szeretlek. - mosolyodtam el, ahogy magamhoz öleltem, majd hallva a szavait, csak tovább szélesedik az a bizonyos mosoly - Nem is próbálom tagadni. Nem mondom, hogy nem illúzióromboló, hogy még egy szülinapi meglepetést se bírok soha megszervezni neked, mert lebukok, de legalább ez most sikerült. Bár ennyit erről a fajta "elterelésemről", képzelem, ezután mennyire járnék sikerrel vele. Találhatok ki mást. - tettetem a csalódottságot, holott egyáltalán nem éreztem ilyesmit, sőt... ha úgy nézzük, részben kihívás, hogy kicsit megtornáztassam az agyam, vajon sikerülne még egyszer így meglepnem?
Amikor pedig kiderül, hogy az évfordulónkra sem emlékszik - oké, aláírom, van számos jóval fontosabb és jelentősebb is, mint ez, de hát no, azért ez is valami - ismét elönt némi sikerélmény, amiért végre egyszer ilyesmiben én bizonyulok jobbnak kettőnk közül.
- Tényleg-tényleg... Még szép, hogy mély benyomást tett, meg is lett az eredménye, látod! - összeházasodtunk, jött Rosie, és azóta is közösen építgetjük az életünket. Lehet, hogy Rosie érkezése egy kicsit gyorsított a dolgokon, de azért jó volt látni azt, hogy azóta is együtt vagyunk, s valószínűleg ha később jön, akkor is ugyanígy alakultak volna a dolgok.
- Ezt örömmel hallom. Mármint, hogy a legszebb nap volt... de hé, várj! És az eljegyzés? Az esküvő? Rosie születése? - csóváltam a fejem komolytalanul, mert akad még egy pár fontos nap kettőnk életében, mióta megismertük egymást - Mondanám, hogy milyen gonosz vagy... de lehet, hogy jobb is így. Tudod, a jó dolgokért meg kell dolgozni. - lehet, ha már az első próbálkozás után randi lett volna, vagy az ágyban kötünk ki, nem is tartanánk most ott, ahol, hanem ő is csak egy lett volna a sorban. Így viszont tényleg meg sem fordult a fejemben soha, hogy más után nézelődjek. Próbáltam volna meg, ha kiderül, repültem volna, mint az a bizonyos macska, azt hiszem...
- Hát, ezzel vitába tudnék szállni, mert lehet, néhány hónapja, vagy egy évvel ezelőtt sem ártott volna... sok kellemetlenségtől megkíméltük volna egymást. - húztam el a számat, mert lehet, akkor a válós mizériáig sem jutunk el, de utólag persze könnyű okosnak lenni. A lényeg, hogy végre sikerült időt szakítani rá, és itt vagyunk mindketten. Ideje volt már! Vagy mondhatni, megdolgoztunk érte. Megérdemeltük!
- Ó, te még mindig olyan gyönyörű vagy, mint 19 évesen. Nekem meg valamivel kevesebb hajam van, meg ami van, az is kezd őszülni, de annyi baj legyen. - legyintettem, elvégre annyira nem volt vészes a helyzet, de Rosie néhai húzásai miatt az lett volna a csoda, ha még egy ősz hajszálam se lenne.
- Akkor jó! Azért bevallom, emiatt aggódtam egy kicsit... de akkor felesleges volt, hála az égnek. - elvégre mégiscsak valami új, nívós ügyféllel kecsegtetve csaltam ide, amiről most bebizonyosodik, hogy nem is létezik... szerencsére azonban elég jól megy enélkül is az üzlet, úgyhogy nem ettől fog csődbe menni.
- Végül is, igazad van... vagy biztos a parton is akad számos bár, ahol megy a buli. - ha táncolni akarunk, fogadni mernék, hogy seperc alatt találnánk valami szimpatikus helyet magunknak. Ami meg a privát partit illeti, kettesben, ki vagyok én, hogy ilyesmire nemet mondjak?!
- Oké, oké... vettem a lapot. Sétálhatunk is majd. - húztam el a számat, mert tudom, hogy a nők imádnak sétálni, de... csak úgy, cél nélkül, elég nehezen tudtam rávenni magam, pláne, miután én nap közben is egész sokat rohangálok az állatkertben. Mondjuk, ha így kiöltözik minden sétához, lehet én is könnyebben veszem rá magam, hogy menjünk...
- Ó, köszön, életem. - húztam ki magam büszkén a bókok hallatán, férfi létemre én is szeretek hasonlókat kapni, mit szépítsünk?
- A szoba miatt ne aggódj, azt már eleve úgy intéztem, csak megkértem a recepcióst, hogy ne lőjék le a poént, ha lehet. - vallottam be, ha már több napos nyaralást szervezek magunknak, azért csak gondolok arra is, hogy én hol alszok... külön szobát meg nem akartam csak ezért foglalni, max. arra az egy-két napra, amennyivel előbb érkeztem.
- Hmm, ha gondolod, sétálhatunk egyet a belvárosban, vagy akár a parton is... Vagy ha hoztál fürdőruhát, valamikor úszhatunk is egyet, bár lehet az később jobb lenne, ilyenkor a legnagyobb a tömeg a strandon. - meg a világos bőrének talán nem is árt, ha nem a legnagyobb kánikulában megyünk, kár lenne érte, ha rögtön leégne, aztán a maradék néhány nap csak szenvedés lenne.
- Én benne vagyok! De akkor azt vacsi előttre időzítsük, utána maximum sétálni vagyok hajlandó. - tettem szóvá, mert hát na, nem vagyok már 19 éves, hiába lenne jó néha.
- Hm? - fordulok felé kíváncsian, amikor ismét szólít, de amint meghallom, miről van szó, csak szélesen elvigyorodok, meg szorítom ismét magamhoz.
- Én így is imádlak, szóval csak nyugodtan, érdekes ezt az oldaladat is látni, a komoly anyuka mellett. És ne aggódj, nem mondom el senkinek. - hajoltam közelebb hozzá, suttogva, mielőtt a karomat nyújtottam volna, hogy induljunk - Egyébként nekem is hihetetlen, hogy végre összejött... Vigyük fel a csokrot a szobádba, aztán irány a város? - dobtam be az ötletet, aztán ha nem volt ellenvetése, vagy jobb ötlete, akkor indulhattunk is, aztán majd ha megakad a szemünk valami helyen, majd módosul a terv.

■ ■ ahwie ■ ■ credit

tudomány emberei
avatar
● ● Posztok száma :
459
● ● Reag szám :
191
● ● Keresem :
Madame & Mademoiselle Deschamps
● ● karakter arca :
Chris Pratt


Témanyitás ✥ Re: Azúr-part, Marseille •• Vas. Aug. 12, 2018 4:09 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Léonie && Raphaël

- Ebben teljesen igazad van, de néha már annak is örültem volna. – lehet nem olyan lett volna, mint egy nyaralás, de legalább pár percig csak ketten lettünk volna. Ücsörgés a kertben, beszélgetés. Mind-mind olyan dolog, ami lehetett segített volna abban, hogy pár évvel ezelőtt ne süllyedjünk olyan mélyre, hogy  majdnem válás legyen a vége. Utólag tényleg esélyesen bölcsebb az ember, vagy legalábbis akad olyan dolog, amivel kapcsolatban igen.
- Lehet újra bevenném, ahogyan nem kizárt kicsit a frász is törne rám, mert a múltra emlékeztetne, amikor újra és újra elutaztál, miközben mi itthon voltunk a lányoddal. Régen volt, de még mindig tisztán emlékszem, hogy mennyiszer féltem, hogy nehogy bajod legyen. Mennyiszer volt álmatlan éjszakám, vagy sírtam, mert úgy éreztem egyedül képtelen vagyok helytállni és mert szükségem lett volna rád. – nem vidám emlékek, vagyis nem teljesen, de nem akartam újra a hibába esni, hogy elhallgatom azt, amit érzek. Megbeszéltük, hogy őszinték leszünk és nem fojtjuk el többé az érzéseinket. – Amikor mondtad, hogy elutazol, akkor megint görcsbe rándult a gyomrom, hogy mi van akkor, ha téged a messzeség mindig is netán jobban fog vonzani, mint az hogy velünk legyél. – közben végig őt fürkésztem. Nem állítanám soha azt, hogy büszke vagyok ezekre a dolgokra, de egy ember komplikált, ahogyan a gondolatai is. – Örülök annak, hogy most nem erről volt szó. – tettem még hozzá boldog mosollyal az arcomon, mert tényleg hálás voltam a sorsnak, hogy nem menekülni akart, hanem csak meglepni. Túlzottan is jól esett és egy kis kikapcsolódás az éveleji vetélés miatt is még inkább rám fért.
- Látom-látom, először magad mellé láncoltál, hogy biztosra vehetsd azt, hogy megvárlak, míg te megszöksz, aztán pedig újra visszahódíts. – böktem meg játékosan a mellkasát, mert ahogyan megismerkedésünk se ment könnyedén, úgy a házasságunkban is voltak hullámvölgyek, de röviden szerintem erre a három szakaszra fel lehetne osztani.
- Hmmm, most hogy mondod… - játékosan csendül a hangom. – Mindennap az az életemben, amit veletek tölthetek.-  teljesen őszintén mondtam ezt, hiszen tényleg szerencsésnek éreztem magam amiért ilyen remek családot kaptam az élettől. Igaz, lett egy fiúunk is, de ő is remek fiú és örülök annak, hogy ismerhetem én is. Ő is már a családunkhoz tartozik. Szavainak köszönhetően még szélesebb lett a mosolyom, mert jó érzés volt mindig hallani azt, hogy én is jó dolgok közé tartozok az életében és nem bánta meg azt, hogy egykoron elvett.
- Nem kizárt, de sok mindent elrontottunk egykoron. Fiatalak voltunk és tapasztalatlanok. Megtanultuk azt, hogy az érzéseinkről és a gondolatainkról beszélni kell, hogy nem mindig minden tökéletes és ketten együtt képesek vagyunk újra talpra állni. – komolyan csendült a hangom, miközben kezem arcán pihent, majd még így magassarkúban is pipiskedtem kicsit, hogy puszit nyomjak a szájára.
- Ne csináld, mert a végén pirosabb leszek, mint általában a rózsák. – huncut mosollyal bujkált az arcomon, majd játékosan a szabad kezem pocakjára siklott. – Azért erről se feledkezz meg, ha már ilyen jó önkritikát tartasz, hogy szerinted mi változott meg. – játékosság csillant az íriszeimben is, miközben esélyesen pontosan most azt a szerelmesfényt láthatta benne, amit hajdanán is, még a kapcsolatunk elején.  
A partos megjegyzésére bólintottam, hogy biztosan találunk, de oda szerintem inkább este jó menni, akkor biztosan nagyobb ott is az élet, meg hangulatosabb is.
- Nem muszáj, ha nem akarsz, de néha kimozdulhatnánk, vagy szerinted nincs rá szükségünk? – kíváncsiskodtam, mert láttam miként húzta el a száját. Tudom, hogy ő sokkal többet talppal, mint én a munkahelyén, de attól még ez szerintem másabb. Andalogni a parton, leülni egy padra, vagy kifeküdni valami parkban és akár csillaghullást nézni augusztusban. Megannyi lehetőség van, meg ilyenkor sok program van a városban is, mármint nyáron lesz. Nem csak olyan, ami a mai fiataloknak kedvez, de nem akarom azt se, hogy kötelezőnek érezze és kényszerből jöjjön el velem bárhova is.
- Vagy nagyon meggyőző tudsz lenni – siklott az ujjam végig játékosan a zakóján. – vagy csak vaskos a zsebe uram. – húztam őt újra, mert jobban örültem volna annak, ha a jókedvünk megmarad, nem pedig elillan túlzottan is gyorsan.
- Ezek szerint, ha nem hoztam, akkor nem is kapnék egyet, vagy inkább ez burkolt jelzés akart arra lenni, hogy inkább menjünk este, amikor kihalt a part és ruha nélkül tegyük? – komolyan néztem rá, még kicsit a szemöldököm is feljebb szökött, de eléggé nehéz volt megállnom, hogy ne nevessem el magam, vagy legalábbis ne mosolyogjak egy jót. Egyszerűen csak látni akartam a reakcióját, hogy erre vajon mit reagál.
- Hééé, vigyázz még a végén lecseréllek valami tengerparti uraságra. – ugrattam őt, miközben megbököttem párszor, amikor azzal incselkedett, hogy ő megőrzi a titkomat. Soha nem tudnám lecserélni, szerintem ha elváltunk volna, akkor se akadt volna soha olyan férfi még évek múlásával se, akit közel tudtam volna engedni. Mégis miként, ha abban rövid időben is míg külön éltünk, ha eszembe is jutott egy férfi, akkor is őt láttam magam előtt. Mindig is csak ő létezett számomra. – Rendben. – azzal már indultunk is a szoba felé. Láttam azt, hogy a recepciósok miként fürkésznek minket és mosolyognak, amikor látták, hogy esélyesen nagyon is jól sikerült a meglepetés. Nem sok időt töltöttünk a szobába, hiszen várt minket a város.
- Nézd, az a Fontaine Fossati. – mutattam egy szökőkútra, hiszen a repülőn utána olvastam a helyi látványosságoknak is. Szerettem volna kicsit felfedezni a várost is, ha lett volna alkalmam. Az egykoron tőle kapott kalap pedig most is a fejemen volt, hiszen a fehérbőröm és a nap nem mindig voltak jóbarátok, így pedig egészen jó védelmet adott és lévén elegáns kinézete volt, így a ruhámhoz is tökéletesen passzolt. – Mit szólnál egy kis desszerthez? Ott házifagylaltot árulnak. – mutattam az egyik üzlet felé, mert éhes még nem voltam, de fagylaltnak soha nem tudnék nemet mondani. – Van valami amit kifejezetten megszeretnél nézni, vagy most a tipikus turista hozzáállást hanyagolnád? – közben pedig továbbra is vagy belé karoltam, vagy kézen fogva sétáltunk az utcákon is, ahogyan a hotelben is tettük, amikor a szoba felé indultunk.

■ ■ ahwie ■ ■ credit

Média,mûvészet
avatar
● ● Posztok száma :
38
● ● Reag szám :
30
● ● karakter arca :
Rebecca Louisa Ferguson


Témanyitás ✥ Re: Azúr-part, Marseille ••
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Ajánlott tartalom
✥ ✥

Azúr-part, Marseille
Second Chance frpg
1 / 2 oldal

Similar topics

-
» Folyó Part
» A Tópart mentén
» Ház és tópart
» Part 14 / 4
» Part 14 / 8

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: 05. Különlegességek :: Városhatáron túl :: Franciaország-