Mathilde Benoit
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Postagalamb központ
✥ Bátran üzenj ✥


Akik erre járnak
✥ Várunk mindenkit ✥

Jelenleg 20 felhasználó van itt :: 9 regisztrált, 0 rejtett és 11 vendég :: 1 Bot




A legtöbb felhasználó (57 fő) Szomb. Nov. 11, 2017 7:42 pm-kor volt itt.
Legújabb történetek
✥ feltörekvõk írásai ✥

✥ Today at 9:25 am ✥
✥ Today at 1:08 am ✥
✥ Today at 12:55 am ✥
✥ Today at 12:12 am ✥
✥ Today at 12:05 am ✥
✥ Yesterday at 11:17 pm ✥
✥ Yesterday at 10:16 pm ✥
Népszámlálás
✥ Párizs lakói ✥
Történet írók
✥ fantázia szárnyal ✥

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Share| .

✥ Szeretettel Raphaël Deschamps tollából
Témanyitás ✥ Re: Mathilde Benoit •• Vas. Aug. 06, 2017 6:12 pm

Gratulálunk elfogadva!

Kedves Thilde,

Hadd kezdjem azzal, hogy imádom a névválasztásodat! Igazán szép francia név, ráadásul becézni is szépen lehet Smile Ami pedig az arcválasztást illeti... bár sokszor találkoztam már a nevével és a képeivel, szerepjátékos oldalon még egyszer sem láttam azt, hogy pont vele hoztak volna karaktert... Pedig milyen jó választás ő is! Különleges, bájos, és egyáltalán nem mondható "tucat" arcnak.
De hogy a történetedről is szóljak néhány szót... Érdekes látni, hogy milyen népszerű ez a középiskolás-egyetemista diák korosztály az oldalon, milyen sok karaktert hoztak már hozzá, és mégis... akárhányszor meglátok egy újabbat, elfog némi félsz, hogy megint egy, ám eddig akármelyiket is olvastam, mindegyikbe sikerült valami olyan csavart belecsempészni, ami teljesen feldobta a történetet, és bebizonyította, hogy nem csak egy a sok közül, hanem tényleg eredeti a maga nemében! Nem volt ez másképp nálad sem... Igazán frappáns ötlet volt ez az örökbefogadós téma, szép keretet adott az egész életeteknek, ráadásul az, hogy nem egy hétköznapi család fogadott örökbe...
Ami pedig az utolsó részt illeti, gonosz, nagyon gonosz! Hogy nem derült ki, vajon melyik az a bizonyos "tesó" a sok közül... Sad Pedig már a családleírás óta abban reménykedtem, hogy ugye kiderül? Ha az előtörténetből nem is, remélem, a játéktéren mindenképp... Rolling Eyes

De nem is húznám tovább az időt, személy szerint nekem nagyon tetszett a történeted, nem is kérdés, hogy elfogadva! Hess foglalózni, majd játékostársakat keresni! ^^ Jó szórakozást!


avatar
tudomány emberei
Tell me your secrets
369
● ● Posztok száma :
Madame & Mademoiselle Deschamps
● ● Keresem :
Chris Pratt
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Mathilde Benoit tollából
Témanyitás ✥ Mathilde Benoit •• Vas. Aug. 06, 2017 3:49 pm

Mathilde Benoit
Az otthon nem az, ahonnan jöttél, hanem az, ahol fényre lelsz, amikor már mindent sötétség borít..

általános jegyzet
» Anyja neve: Odalis  
» Apja Anyja neve: Lauren  
» Testvérek: Aristide, Hagen, Damarion, Tadeo
» Egyéb hozzátartozók: vérszerinti szülők, számos más nevelőcsalád

A vérszerinti édesanyám az öcsém, Tadeo születésekor, amikor még én is csak pár éves voltam, meghalt. A nevelésünk az édesapánkra maradt.. volna, ha az alkoholizmusa ellenére képes lett volna rá. De, mivel nem volt, ezért inkább egy gyermekotthonba helyezett el minket. Csoda az is, hogy erre képes volt..
Az otthonban cseppet sem volt kellemes és könnyű az életünk. Az évek során több potenciális nevelőcsaládhoz kerültünk, de saját, vagy éppen az ő hibájukból, esetleg semmi érdemleges ok miatt, de újra, és újra visszakerültünk az otthon falai közé. Megszámolni sem tudom, hogy hány embert kellett volna a szüleinknek, és a testvéreinknek hívnunk, mire végre megismertünk egy olyan családot, akik valóban remek lehetőségnek bizonyultak.
A Benoit-ok nem egy átlagos család. Az átlagos feleség-férj szerepét két nő tölti be, és Odalis vérszerinti gyermeke, Hagen mellett, két örökbe fogadott fiuk van, Aristide, és Damarion. Minket, legalábbis az öcsémet akkor ismerték meg, amikor ideiglenes otthont kellett biztosítaniuk neki, különböző okokból kifolyólag. Tadeo soha sem jött ki jól a gyermekotthon többi gyermekével, én pedig nem lehettem mindig ott, hogy megvédjen. Időközben viszont annyira megszerették őt, hogy szerették volna a fiaik mellé adoptálni. Csakhogy, ezzel mindössze annyira probléma volt, hogy az öcsém mellé, mivel az apánk egyetlen, de határozott kérése az volt, hogy sose válasszanak szét minket, ajándékba én is jártam, akárcsak egy egyet fizet, kettőt kap akciónál. Odalis, és Lauren pedig az egész életét arra tette fel, hogy fiúgyermekeket neveljenek, hiszen tudták, ha egy lány bekerül közéjük, tönkreteheti a megszokott rendet.
Ennek ellenére mégis a családjukba fogadtak minket, engem is, hiszen az öcsém örökbefogadása mellett az enyémet is igencsak hamar megejtették. Pedig, ha tudnák, hogy a gyermekeik között van egy fiú, akivel talán túlságosan is megértjük egymást..
tudj meg többet
» Születési hely: Rennes  
» Születési idő: 1999 szeptembere  
» Mikor érkezett a városba: Fél éve

Thilde
Thylane Blondeau
17
Oktatás - Középiskolai tanuló

- Már megint túlzásba esel, Tadeo! Tudhatnád már, hogy milyenek azok az emberek, akik más szülők gyermekeit veszik magukhoz. Tart, ameddig tart, de előbb vagy utóbb úgyis visszakerülünk ebbe az otthonba. - lemondó sóhajtással próbálom figyelmeztetni az öcsémet, hogy ne élje bele magát túlságosan abba, amivel manapság a Benoit szülők etetik a fejét. Az, hogy megszerették, és szeretnék, ha ő is a családjuk tagja lenne, éppen ezért örökbe akarják fogadni, szép, és jó, csak az a baj, hogy megszámolni sem tudom, hogy hányszor hallottam már ezt más emberek szájából. Mi pedig beleéltük magunkat, legfőként az öcsém, és napokkal, de maximum hetekkel később már vissza is kerültünk a gyermekotthon falai közé.
- De te nem ismered őket, Thilde. Ők mások, érzem.. nem, tudom. Én ismerem már őket annyira, hogy tudjam, nem hazudnának nekem. Hidd el, ők a tökéletes család számunkra. - ecseteli csillogó szemekkel, nekem pedig gombóc kerül a torkomba. Nem akarom, hogy megint megbántsák az öcsémet, hogy összetörjék az amúgy sem teljesen ép lelkivilágát, eleget szenvedett már, amióta csak megszületett. Mondjuk, én is, de az cseppet sem érdekel, ha a testvéremről van szó.
Aztán eszembe jut még valami, amit meg kell, hogy kérdezzek tőle. - Tadie, ugye tudnak arról, hogy téged egyedül nem fogadhatnak örökbe? Mármint, hogy veled kell, hogy menjek én is?
Naiv mosollyal megvonja a vállát. - Nem, de.. kétlem, hogy ez gondot jelentene számukra.

Pedig azt jelentett. Még, ha nem is mondták nyíltan a szemünkbe, érezhető volt, hogy megváltozott az öcsémmel kapcsolatos eredeti elgondolásuk. Hiszen direkt azért vettek magukhoz csak fiúgyermekeket, hogy ne kelljen szembesülniük a problémával, amit egy tinédzser lány jelenthet nekik.. a fiúkkal kapcsolatban mindenféleképpen.
Aztán valamiért mégiscsak egyre többet találkoztam velük. Egyik napról a másikra azt vettem észre, hogy már nem csak az öcsém jött látogatóba hozzám az otthonba, hanem vele együtt ők is megjelentek. Egyenként, a szülők, és a gyermekek, végül mindegyiküket sikerült nagyjából megismernem, és bár nehezen ment, de mégiscsak be kellett, hogy ismerjem Tadeo-nak, és magamnak is, hogy tévedtem velük kapcsolatban. Náluk tökéletesebb családot nem is találhattunk volna magunknak. Éppen ezért nem is lehettem volna boldogabb, amikor közölték velünk, hogy mindkettőnket örökbefogadnak.

- Izé, ezt neked vettem. Örökbefogadási ajándék, vagy mi. - vonja meg a vállát kicsit zavartan, én pedig kedves mosollyal nyúlok a szalaggal átkötött csomagért, hogy gyorsan ki is bonthassam. - Láttam, hogy mennyire szeretsz olvasni, és hányszor kerestél rá már a verseire az interneten, gondoltam örülnél egy könyvnek tőle. - mosolyog mostmár ő is.
- Baudelaire? - pillantok rá meglepetten, hiszen nem gondoltam volna, hogy ennyire szemmel tartja a laptopján tett oldallátogatásaimat. Aztán egy hirtelen gondolattól vezérelve, köszönetképpen a nyakába borulok, és megölelem. Először megzavarodik a mozdulatomtól, majd érzem, amint a kézfeje a derekam köré simul. Az érintése nyomán, mintha csak ezernyi apró áramütés szaladna végig a bőrömön. Elpirulva engedem el, hosszúnak tűnő másodpercek múlva. - Hát, köszönöm szépen. Azt hiszem, ennél szebb ajándékot nem is kaptam még senkitől sem, sőt.. - kezdem el csavargatni az egyik előrehulló hajtincsemet zavaromban, miközben egyetlen pillanatra sem szakítom el a szemeimet az övéitől.
A különleges pillanatunknak végül az öcsém vet véget. Meghallom csapódni a bejárati ajtót, majd az emeletre siető léptek zaját, és pár lépést hátrálok az előttem álló fiútól.. aki mostmár lényegében a testvérem.

Ez nem a vége, hanem csak a kezdet
Egy társoldal hirdetésén keresztül - Saját


A hozzászólást Mathilde Benoit összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Aug. 06, 2017 7:46 pm-kor.
avatar
Középisk.
Tell me your secrets
16
● ● Posztok száma :
● ● Keresem :
thylane blondeau
● ● karakter arca :

Mathilde Benoit
Second Chance frpg
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: 02. Karakter részleg :: Elfogadott karakterek :: Oktatás-