Louisa A. Langlois
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Postagalamb központ


Akik erre járnak

Jelenleg 12 felhasználó van itt :: 8 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég




A legtöbb felhasználó (57 fő) Szomb. Nov. 11, 2017 7:42 pm-kor volt itt.
Legújabb történetek

✥ Today at 8:23 pm ✥


✥ Today at 6:13 pm ✥

✥ Today at 5:17 pm ✥


✥ Today at 4:32 pm ✥


✥ Today at 10:53 am ✥

✥ Today at 10:53 am ✥

Párizs lakói

Louisa A. Langlois



Témanyitás ✥ Louisa A. Langlois •• Vas. Aug. 06, 2017 10:54 pm

Louisa Alexandra Langlois
Do you ever wonder
if we make the moments in our life
or if the moments make our life?

általános jegyzet
» Anyja neve: Otilia (née Vulpescu) Langlois
» Apja neve: Clément Langlois
» Testvérek: Marius Langlois
» Egyéb hozzátartozók: Megölelném az egész világot
Fleur-Renée Belrose, mint legjobb barátnő

Anya, avagy a mindent látó szem, a mindent halló fül, a léleklehelő. Néha úgy érzem az oltalmazása már-már kicsit túlzó, aztán mégis valahogy folyton be-beigazolódik egynéhány gyanúja, és azt mondhatja lehettünk volna óvatosabbak, ő szólt előre. Szerencsére az én megmondtam kifejezés nem gyakori szereplője sem a beszédének, sem a szótárának. Inkább óva int minket, aztán ha apróbbat koppanunk, akkor úgyis felállunk, ha már félőbb az a padlón landolás, akkor jobban igyekszik más vágányra terelni minket, mindezt persze kimondottan csendesen, mintha a tudatalattink lenne. Megtanított, hogy mindig legyen véleményem, és arra is, hogy ne legyek elégedetlen. A kettő együtt nekem azóta sem megy.

Apa fotós, ám szerencsére nem a lánya, hanem a fia nyerte meg magának a modell szerepét, még akkor, amikor tojáshéj helyett pelenkát viseltünk - ugye tudod, hogy nem csak tipegők viselik még? Arról nem is beszélve, hogy a bugyimat is pelusnak hívtam akkortájt, amire a szüleim nem restellnek rávilágítani minden idegen számára, és csak hogy teljesen világos legyen, esetenként többször is. De nem elkalandozva a témától és a személyétől, ő már valamivel lazább figura, sokszor mégis ő a szigorúbb. Nem tudnám megmondani mennyire igaz az apuci hercegnője kártyaleosztás, nem kaptam tőle pónit, sem tiarát, csupán meglehetősen sok képet készített rólunk. Így van, rólunk, nekem nem kellett odapattannom gyerkőc helyett, szerintem anya nem is engedte volna, hogy én is modellkedésbe vágjam a fejszémet, illetve lányka van annyi, mint égen a csillag. Amíg apa nem mondja azt másvalakire, hogy ő a legszebb kislány a föld kerekén, addig nincs bajom a kialakult helyzettel.

A testvérem, aki apának köszönhetően, ha így folytatja, új értelmet ad a testéből él kifejezésnek. Ami azért is furcsa, mert ha nem előírásszerűen étkezne és edzene napi szinten, mázsa felett is lehetne, ismerve őt és az étvágyát. Őszintén szólva, engem az is meglep, hogy nem női ruhákat reklámoz, miután apa vagy egy tucat képet készített arról, amikor az én ruháimban flangált fényes nappal, és ha ez nem lenne elég, még rosszul is aggatta magára őket. Tudom mire gondolsz, de nem, ő nem meleg, és ha az volna sem izgatna, szeretem: főtten és nyersen. Bárki, akinek elmondom, hogy a bátyám - az a megátalkodott 2 perc - a legjobb barátom, akivel bármiről merek beszélni, hogy vele soha nem martuk agyon egymást, az kinevet, vagy legalábbis nem hisz nekem, biztosan viccelek. Pedig nem szokásom a füllentés - kisujjkereszt. Okos és bugyuta. Ellentmondás, akárcsak én. Annyi mindenben hasonlítunk, és mégis mennyi mindenben mások vagyunk.
tudj meg többet
» Születési hely: Lutetia Parisiorum (Paris)
» Születési idő: 2000. április 27.
» Mikor érkezett a városba: a születésem pillanatában

Lou
Sabrina Carpenter
17
Diák

A pólójánál fogva ragadom meg, és rántom be egy kiálló sarok mögé.
- Lou, mi...? - adna hangot az értetlenségének.
- Sssssssssh - pisszegem le azonnal a mutatóujjamat a szám elé kapva. Kifordulok a rejtekhelyről, éppen csak annyira, hogy a fal mögül fél szemmel kilássak. Érzem, hogy Mars mögém hajol, vagyis igazából tudni vélem. Ikrek vagyunk, régebb óta ismerem, mint bárki mást. - Hallak - mondom, továbbra is a lépcsőről a folyosóra hömpölygő tömeget kémlelve, akik leérve zsongással, zsibongással, szekrénycsapkodással, nevetgéléssel, hétköznapokkal töltik meg a csengő és a vakáció előtt álló iskolai közlekedőt.
- Mit nézünk? - bukkan fel mellettem a testvérem feje. Abban a pillanatban fedezem fel... Ott van!
- Bukj le! - utasítom, és magammal rántom a mélybe, mialatt emberünkön tartom a szemem. A medvehorkantós mindenségit! Erre jön! - Marsot egészen a lánymosdóig vonszolom, még az ajtón is betessékelem, és még mindig nem tudja miért történik mindez. Ami azt illeti én sem, de szagolok valamit.


Az asztalon dobolva várom, hogy rám kerüljön a sor. Lelkiismeretesen készültem, úgy érzem semmit nem hagytam ki, a legjobb tudásomnak megfelelően szőttem a szavakat. Otthon, amint megnéztem miket írhattam volna még, elsírtam, hogy borzalmasan sikerült, és most is rettegek a végeredménytől.
- Szép munka - teszi elém a dolgozatot a tetején pirossal karikázott 17 jelöléssel.
- Köszönöm - mosolygok a tanárra. Időközben egymásba fonódott karjaim engednek a szorításból, minden porcikám felsóhajt a boldogságtól.
- Milyen lett? - hallom meg a testvérem hangját mögülem, amire felkapom a fejem a padon nyugvó kezemről és hátrafordulok. Fogkrémreklám-gyanús  vigyorom elé emelem az igényesen teleírt lapokat, hogy leolvashassa róla kíváncsiságának tárgyát.
- A tiéd? - hangzik azonnal a kérdés.


A lábammal lököm el magam, s azt felhúzva csökkentem az ellenállást. Pörög a világ! Marsot megint fotózzák, vagy az ezredik kört rovom a forgós irodai széken, hol erre, hol arra visz az út. Világéletemben izgágább voltam nála, nem ültem meg a fenekemen, ha éhes voltam, nem szabhatta meg más mivel csillapítom az étvágyam, csupán a hűtő tartalma. Virágok helyett fűszálakból kötöttem koszorút, papírhajón hordtam át a köveket. Furcsa voltam. Babát adtak, összekoszoltam, kitörött a lába, el is hagytam. Aztán kaptam színezőt. Hamar ráuntam, de néha-néha elővettem. majd nem volt olyan monoton, átrajzolva a képeket egészen meg is kedveltem. Könyvet kaptam, fejjel lefelé olvastam, a mászókáról lógott alá a hosszú hajam, miközben a lábaim erősen tartottak a magasban. Egyszer fejre estem. Sírtam, pedig nem is fájt. Idősebb lettem. Tollat kaptam és füzetet.Nem volt baj. Írtam és rajzoltam. Mindenről van véleményem.


Fapofával hallgatom, ahogy azt ecseteli, hogy az a szerencsétlen lány biztosan nem túl kedves, neki nem úgy tűnik. Mindig kuncogok, titokban azt várom, hogy mikor áll elő azzal, hogy vámpír, vagy zombi, aki rá feni a fogát.
- Ne kertelj! - a mellkasom alatt fonom egybe a karjaimat hitetlenül, mindig megpróbál átverni. - Inkább mondd meg kerek perec, hogy nem mersz odamenni - szögezem le.
- Miért mennék oda? Nem is szimpatikus - mondja ki.
- Ezt ugye te sem gondolod komolyan? - nevetek fel. - Szamárság! Csak kifogásokat gyártasz. Odajössz velem. Gyerünk! Szedd a lábad! - húzom magam után a csuklóját használva póráznak. Egy kedves mosollyal az arcomon állok oda a lány elé magam mellett tudva a tesómat.
- Szia! Én Lou vagyok! Ő pedig... - Most tényleg a cipőorrát vizslatja? Megrángatom a karját, mire felkapja a fejét. - Ő itt Marius. De szólítsd csak nyugodtan Marsnak. Biztos megengedi, ha szépen kéred - oldalra pillantok. Mars zavarban van, folyton olyan helyzetekbe sodrom, amikkel nem tud mit kezdeni. Elő akarom csalogatni a csigaházból, azt akarom, hogy kimásszon a gubójából -, és amint befejezte a mai telekinézis gyakorlatát, aminek alanya úgy tűnik az a köcsög ott. Téged hogy hívnak?

Ez itt a kezdet csak, de vár a vég
Dobta a gép || Keresett
Vendég
✥ Vendég ✥
avatar


Témanyitás ✥ Re: Louisa A. Langlois •• Csüt. Aug. 10, 2017 2:11 pm

Gratulálunk elfogadva!

Kedves Lou,

Üdvözöllek téged is köreinkben, illetve öröm volt látni, hogy egy újabb keresett kelt el. Az meg tudom mellékes, de imádom a pb-det és remekül passzol az általad megalkotott karakterhez. edi

Örülök annak, hogy kicsit kifejtetted jobban a családod leírását is, hiszen remek bevezetője volt szerintem a lapodat. Érdekes volt megtudni azt, hogy miként is vélekedsz a családodról, kivel milyen a viszonyod. edi Ahogyan mindig érdekes olvasni ikrekről is, hogy melyikük miként is látja a világot, ugyanakkor azt hiszem, hogy ti szerencsések vagytok, hogy ennyire jól kijöttök egymással és közel is álltok a másikhoz. Azt hiszem rátok igaz a mondás, hogy mindig számíthattok a testvéretekre. edi
A történeted pedig könnyedén olvastatta magát, hiszen remekül tudsz bánni a szavakkal és ötletes megoldás volt, hogy ilyen apró részekkel mutattad be a karakteredet. Engem teljesen megnyertél vele. edi Az örökmozgósága könnyedén átjött, ahogyan az is, hogy eléggé életvidám lányról van szó, de ez csöppet se baj. Sőt, nekem nagyon tetszik, hogy ilyen vagy és biztos vagyok, hogy még sok érdekes helyzetbe keveredhetsz. edi  

Nem is szeretnélek tovább feltartani, hiszen biztosan már ketten is várnak rád. Hess foglalózni, majd pedig kicsit megkavarni mások életet. Jó szórakozást kívánok! lufi





Hope is a small word with a big meaning but it's a reason to live.
And we need a reason
Elit
avatar
Online
● ● Posztok száma :
771
● ● Reag szám :
297
● ● karakter arca :
✶ Gal Gadot

Louisa A. Langlois
Second Chance frpg
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: Karakterlapok-