Alpolgármester irodája
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Postagalamb központ
✥ Bátran üzenj ✥



Legújabb történetek
✥ feltörekvõk írásai ✥

Today at 4:22 pm
Today at 4:19 pm
Today at 4:18 pm
Yesterday at 10:59 pm
Akik erre járnak
✥ Várunk mindenkit ✥




A legtöbb felhasználó (43 fő) Kedd Okt. 17, 2017 9:10 pm-kor volt itt.
Történet írók
✥ fantázia szárnyal ✥

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Share| .

Szeretettel Admin tollából
Témanyitás Alpolgármester irodája •• Hétf. Aug. 07, 2017 9:53 pm

*****
avatar
Alapító;;Segítõ
Tell me your secrets

971
● ● Posztok száma :
my babes
● ● Keresem :
I'm faceless
● ● karakter arca :


Szeretettel Arnold d'Arcy tollából
Témanyitás Re: Alpolgármester irodája •• Pént. Aug. 11, 2017 1:53 pm

Marianne & Arnold

Hát ez egy hosszú nap volt és minden más esetben azt mondanám, borzasztó is egyben. Frank Bullard egy igazi szemétláda. Ennyire tömény jogi maszlagot ritkán töröltek bele az arcomba, mint amit az ipari lobbi tervezete jelentett. Még az osztályvezető szeme is kikerekedett, amikor belelapozott, hát még akkor mit érezhetett szegény lányka itt szemben, az asztal túloldalán. Bár az is kisebb vitát generált azonnal.
Valahogy megértettem persze a jogi osztály vezetőjét, amikor először tiltakozott, mikor belépve itt találta már Marianne-t. Nem szokásunk próbaidős zöldfülűeket bizalmasnak számító iratok feldolgozásában használni, részben mert vannak magasabban képzett, vagy legalább eredeti tanulmányaikat befejezett jogászaink, részben mert voltak már sokszor bizonyított, régi kollégák, akik inkább estek a megbízható kategóriába, mint a végül is még ismeretlen lányka, harmadrészt mert nem ártott a tapasztalat is a lobbi hiénáinak trükkjeihez, Ráadásul nem is volt szívbajos ott a lány előtt felhozni ezeket a kifogásokat a személye ellen és csípőből tüzelve vagy fél tucat másikat ajánlani a helyére. Így hát én is kénytelen voltam ott előtte megvédeni a döntésemet, rámutatva a tényre, hogy ez a munka itt az én felelősségem, éppen ezért nekem van jogom összeszedni a saját csapatomat annak feldolgozására, márpedig én továbbra is maximálisan megbízom mademoiselle Perrinben, Vele akarok dolgozni, mert egyrészt a próbaideje vége felé jár, igenis ideje meglátni, milyen munkát végez kiemelt ügyiratok esetében, másrészt mert meg akarom adni a lehetőséget, hogy bizonyítsa az értékeit. Úgyhogy, mivel ez még egyelőre az én irodám, Marianne maradt a visszavonuló osztályvezető ellenérzései ellenére is.
Örömmel nyugtáztam, hogy nem nyúltam félre, Marianne hamarosan megtalálta a buktatókat és a rejtett csapdákat a tervezetben, ami jelen formájában alkalmazva 5 év után automatikusan meghosszabbításra került volna, ami semmiképpen sem volt célkitűzésünk. Az osztályvezető is megenyhülve gratulált a lánynak. Magam is elégedett voltam a munkájával. A középvezető fél négykor távozott, mi pedig még maradtunk, hogy formába öntsük a módosítás szövegezését.
Kezdett elszaladni az idő, bár mostanra már a legvégén jártunk. Fáradtan, de a jól végzett munkától és a társaságtól jó kedvűen álltam fel, hogy a fal melletti tartályból némi vizet igyak. Marianne belemerült a jegyzetébe, így némileg félhátulról volt időm megcsodálni a lányt. Igaz volt, amit az osztályvezetőnek mondtam, tényleg becsültem a lány eddigi munkáját és bíztam a képességeiben, de igazság szerint ez elég sok kollégára igaz volt az irodában. Legfőképpen azért szerettem volna Marainnenel dolgozni ma, azért a csodáért, ami ő maga volt. El lehetett veszni minden porcikájának a megcsodálásában, kezdve a forró irodában lerúgott cipellők felett tündértáncot járó lábujjaitól a finom halmokként pihegve rezgő melleken át a szőke hajzuhatag végéig, mi aranyló fényglóriaként borult a vállaira, de főleg el lehetett veszni a mély, meleg lagúnaként szikrázó szemekben, de legjobb felmelegedni volt a mosolyától, ami úgy hatott az emberre, mint a kelő nap fénye a kókadt napraforgóra. Hát legalábbis rám.
A dögmelegben magam is könyököm fölé tűrtem az ingemet és levettem a nyakkendőmet, így némileg kevésbé hivatalosnak hatottunk mindketten. Talán ez a tény, talán csak a már túl rég óta húzódó kínlódás adta, de összeszedtem magam és végre eltökélten a lányhoz fordultam.
- Nos... öhmm... hogy állunk akkor a tervezettel? - nyögtem ki.
A fene egyen már meg Arnold, elvégre nem feleségül akarod kérni, még csak enm is azt akarod, hogy töltse veled az éjszakát. Illetve de. De most még nem ezt akarod mondani. Egyáltalán mi van? A szentségit már neki, csak egy istenverte vacsorára akarod meghívni, ember, szedd már össze magad! Na szóval.
- Fél hat. Eléggé elszaladt az idő. Javaslom fejezzük be mára - biccentettem. - Holnap letisztázzuk a maradékot, ahogy elnézem sok mindent úgy sem hagyott. Nos akkor... öhmm... Volna esetleg kedve eljönni velem egy étterembe? Mármint... ilyenkor már ki áll neki főzni és amolyan kárpótlásul is az elhúzódott napért - visszakoztam gyorsan egy fél lépést, de legalább végre kimondtam valamit, ami távolról értelmesnek hangzott.
avatar
Elit
Tell me your secrets

14
● ● Posztok száma :
Tom Hiddleston
● ● karakter arca :


Szeretettel Marianne Perrin tollából
Témanyitás Re: Alpolgármester irodája •• Pént. Aug. 11, 2017 2:35 pm

Marianne && Arnold

Nem tagadhattam meglepettségemet, mikor Mr. d'Arcy megjelent előttem és azt kérte tartsak vele, mert szüksége van egy kis segítségre egy ügyben. Ezernyi tapasztalt és nagyobb tudású ember dolgozott itt, ő mégis engem kért fel arra, hogy segítsek neki, mellyel szerintem bizalmát szerette volna kifejezni. Kétség sem fért volna hozzá, hogy ez a Frank Bullard nem semmi alak, elég megfontolt és rafinált, próbálja különböző stilisztikai eszközökkel elrejteni a jogi hablaty mögött igazi szándékát. Első átolvasásra igencsak megfelelőnek, ámbár tömörnek tűnik a szöveg, túl sok szakkifejezést és elnyújtott mondatot tartalmaz. Volt benne valami, volt egy megérzésem, mely azt súgta, hogy ezt nem lehet annyiban hagyni, emellett az alpolgármester úr is többször átolvasta a szöveget. Mit is mondott mindig a tanárom? Azt hiszem, hogy.. A megérzések addig jók, míg konkrét avagy kézzelfogható ellenérv vagy bizonyíték nem szól ellene. Gondolom az alpolgármester is sejti, hogy itt valami nem stimmel, kell lennie egy olyan résznek, melyben lakozik valamennyi turpisság.. Még egyszer csak átolvastam a szöveget, jobban koncentráltam, próbáltam odafigyelni az apró kis részletekre, de mintha nem is lett volna semmi kifogásolhatatlan.
Minden egészen nyugodt és kellemes volt mindaddig, míg az osztályvezető meg nem jelent és el nem kezdte sorolni érvek hadát, hogy miért nem kéne itt lennie. Némelyben igaza is volt, nem volt meg számomra a megfelelő szakmai háttér és nem rég kezdtem csak bele. Tanulmányaimat sem fejeztem be, melyhez valójában semmi köze és nem is róhatná fel, mert nem volt munkaköri követelmény, mindemellett nem az ő embere vagyok, nem ő vett fel és nem magamtól találtam ki, hogy egy ilyen szöveget olvasgassak. Természetes, hogy szerinte nem kéne meghosszabbítani a munkaszerződés... ez az.. megkerestem a részt, mely a szerződés időtartalma utáni időszakról szól és ott volt, ott volt a turpisság. A tervezet saját magának biztosított volna az öt év lejárta után automatikus hosszabbítást. Nem, nem volt könnyű megtalálni, nekem is éppen annyi időbe telt volna, mint bárki másnak, de én mégis megtaláltam, míg ő csak hangosan ordibált.
Miután feltártam a problémát és a hibát, láttam Mr. d'Arcy arcán az örömöt és az osztályvezető arcán a csodálkozást és a meglepettséget, mely nemrég az én szememben csillogott. Elismerte, hogy nem volt rossz, amit tettem és jól esett a dicséret, de ezzel korán sem ért véget a munka, hátra volt a nagyon része, át kellett fogalmazni a tervezetett és ügyelni kellett arra, hogy ne lehessen megtámadni sehogyan sem és ki legyen fogalmazva belőle az a kis gond.
Kérdésem kissé kizökkent a gépelésből. - A nagyja már meg van, csak egy kicsit fog holnapra maradni. - mondom neki egy halvány mosollyal az ajkamon és újra a monitoromat kezdem el bámulni és újra csak gépelni kezdek serényen. Igyekszem, hogy minél kevesebb maradjon holnapra és ne kelljen holnap is ilyen sokáig bent maradnom. Mai napom elúszott, pedig simán randizhattam volna egy aranyos sráccal, de nem is baj, hogy dolgoztam. Mikor kijelenti, hogy mára ennyi elég volt, akkor csak bólintok, lementem az elkezdett munkát, majd kikapcsolom a gépet és elkezdőnek készülődni, mikor a következő kérdése elég váratlanul ér.  - Hát.. nem is tudom. Szívesen elmennék vacsorázni, de nem szeretném, ha kötelességének érezni a kárpótlást. A munka néha elhúzódik, ez megesik. - mondom neki halkan, bár nem tudom mit fog erre lépni, így inkább csak állok ott és nézek ki a fejemből.
■ ■ Zene ■ ■Megjegyzés ■ ■credit



The life is never easy. We always can learn something new and we can be better and better. But my life was too hard and sometimes i fell myself so powerless but i never give up!
avatar
Civilek
Tell me your secrets

3
● ● Posztok száma :
Ashley Benson
● ● karakter arca :


Szeretettel Arnold d'Arcy tollából
Témanyitás Re: Alpolgármester irodája •• Szomb. Aug. 12, 2017 7:54 pm

Marianne & Arnold

Egy pillanatra el sem tudtam hinni, azt amit hallottam. Tehát eljön? Eljön velem? Köszönöm istenem! Elnyomtam egy mély sóhajt, majd sietve megnyugtattam a lányt.
- Ugyan, erről szó sincs. Kitüntetésnek tekintem, ha velem tart - mosolyogtam rá. - Tartja a mondás, hogy ökör iszik magában. Én nem vagyok nagy híve az alkoholos italoknak, de enni is jobban esik társaságban talán - vigyorogtam.
Elkezdtem magam is összeszedni a dolgaimat az aktatáskámba, közben csak óvatosan, lopva, a szemem sarkából lesve meg Marianne testének kecses mozgását, ahogy ő is készülődni kezdett az indulásra. Közben barátságosan tettem hozzá.
- Egyébként Leon miatt nem kell aggódnia mademoiselle - utaltam a korábbi kis közjátékra az osztályvezetővel. - Olyan, mint egy öreg bölény bika. Morog és bőg, de valójában nem veszedelmes. Igazából kedveli magát. Már két hete jelezte nekünk, hogy támogatja a kegyed szerződésének meghosszabbítását. Egyszerűen csak közeledik a nyugdíjkorhatára és mindenkivel barátságtalan, mert nem tud mit kezdeni a tétlenül töltött évek gondolatával - legyintettem. - Szóval csak azt akartam, hogy tudja, nincs személy szerint Ön ellen, csak úgy általában a világra haragszik, mert meg kell öregedni mindenkinek és egyébként is utálja, ha eltérünk a megszokott szabályoktól, bármit ami kibillenteni a mindennapok szokványos folyásából. Mindenesetre ma neki is bizonyított - biccentettem elismerően. - Én pedig nem csalódtam, amikor felkértem segítségnek. Egyébként holnap ráér tízre bejönni és addig marad, amíg megcsinálja a maradék munkát, aztán mehet haza. A teljes napját majd én igazolom. A vacsorával ellentétben ezt tekintheti részemről köszönömnek - vontam vállat.
Miután mindketten már lényegében összekészülődtünk érdeklődve fordultam a gyönyörű lány felé már kézbe véve a slusszkulcsomat.
- A Mariott Hotel közel van és én személy szerint kedvelem az éttermük konyháját. Remek idő van, akár a szabadtéri részhez is. Persze ha nincs kifogása mademoiselle - vetettem fel a jó nevű szálloda nagyszerű kiszolgálású étkezdéjét, ha Marianne elfogadta az ötletet, akkor meg is volt az úti cél, a másikat jelölt meg, akkor pedig az lesz, tudok alkalmazkodni,
Lementünk a parkolóba, ahol kinyitottam neki a Mazdám ajtaját, amíg beszállt, majd magam is beültem a sofőrülésbe. Akkor irány az a vacsora. Alig vártam, hogy végre kellemes, nyugodt körülmények között beszélgethessek egy órácskát vagy kettőt a lánnyal és kicsit talán meg is tudjuk ismerni egymást. Na meg esetleg időnk is lesz, hogy megosszam vele vele kapcsolatos szakmai terveimet. Ami a magánéleti vonalat jelenti, az azért még egy picit odébb van, azért ennyire nem rohanok előre. Nem is lennék rá talán képes, de a kezdőlépést valahogy csak sikerült kierőszakolnom magamból és eddig még nem is evett meg a lány, nemde? Az útburkolaton helyenként megolvad az aszfalt a forróságtól, a párizsi forgalom maga a borzalom, amelyben mindenki menekül a kánikula elől, amit még mindig visszasugároznak, ontanak a nap közben túlmelegedett betonelemek, türelmetlen sofőrök üvöltöztek teli torokból egymással vérvörös fejjel, gutaütés által kerülgetett, bágyadt galambok ültek a lámpavasakon és egy angyali szépségű, okos, kedves nő ült mellettem. Az egyik legszebb nap a világon, azt hiszem. Amikor befordultunk a Sacre Coeur Bazilika mellett ösztönszerűen vetettem keresztet egy pillanatra kisandítva az égre. Köszönöm főnök, jövök eggyel...
avatar
Elit
Tell me your secrets

14
● ● Posztok száma :
Tom Hiddleston
● ● karakter arca :


Szeretettel Marianne Perrin tollából
Témanyitás Re: Alpolgármester irodája •• Hétf. Aug. 14, 2017 2:53 pm

Marianne && Arnold

Kár lenne tagadni, hogy ez egy nagyon fárasztó nap volt, mert tényleg az volt. Nem gyakran kapok ilyen "megbízást" és ilyen nagy bizalmat egy igen csak nagyobb rangú embertől. Természetesen az osztályos kiakadását és érveit is megértem, de ha Mr. d'Arcy megbízott bennem, akkor az a legkevesebb, hogy megteszek minden tőlem telhetőt és így is tettem, megtaláltam azt, ami miatt ide lettem hívva, után pedig szorgosan kezdtem átfogalmazni a tervezetet, hogy éppen olyan legyen, amilyet az önkormányzat megakar kötni. És elég kellemes vele dolgozni, sosem zavar a munkámban, nincsen prioritása a csevegésre, mindenki tud arra koncentrálni arra, amit éppen csinál. Az alpolgármester elég csendes és zárkózott, bár nekem semmi közöm megítélni senkit sem vagy véleményt alkotni, hisz nem ismerem őt, sosem voltak nagy és tartalmas beszélgetéseink. Még mindig hihetetlen számomra, hogy engem vett fel, tényleg sok jelentkező volt és nálam nagyobb végzettséggel és tudással rendelkezők. Sosem volt alkalmam rákérdezni vagy éppen nem volt elég bátorságom megkérdezni.. És úgy látszik a mai nap meglepetések végtelen sorozata lesz, hisz elhívott vacsorázni, magam sem értem miért mondok igen, de végül csak valamilyen módon rábólintok a dologra.
Egy igazi úriember, mindenkinek megadja a tiszteletet és példamutató a magatartása, talán minden férfinak olyannak kellene lennie, mint neki. Sokan példát vehetnének a viselkedéséről, akkor kinyitnák többen a hölgyek előtt az ajtót, nem lenne annyi erőszak és sorolhatnám tovább. De ezen amúgy is teljesen felesleges gondolkodni. - Valóban jobban esik a vacsora társaságban. - mondom viszonozva mosolyát, majd végül elkezdek pakolni, szépen összerendezem a papírokat, berakom a megfelelő mappákat a megfelelő tartóba, rakok be lapokat a nyomtatóba és végül felveszem a táskámat és a kabátomat, végre ténylegesen elkészülve. Érdekelne mennyire festhetek borzalmasan, de jobb, míg nem pillantom meg a tükörképemet, lehet olyan katarzist váltana ki belőlem..
Végül a szó a nemrég történt agresszív véleménycserére terelődik -mert mennyivel szebben hangzik ez, mint a vita szó- és nem is tudom, hogy mit mondjak. Végül csak türelmesen és figyelmesen meghallgatom, hogy mit mond nekem és mikor arra terelődik a szó, hogy nem okoztam neki csalódást, akkor csak még szélesebb lesz mosoly az arcomon. - Köszönöm, de nem élnék a lehetőséggel. Szeretek bent lenni, szeretem, ha leköthetem magam valamivel. - mondom neki teljesen őszintén. A valódi oka még az, hogy nem akarom, hogy kivételezzen velem, mert azt tettem, amire megkért. Ez a dolgom, nekem azt kell tennem, amit ő mond és ha megcsinálom, akkor egy szóbeli köszönömnél többet nem is várok el. Majd hát elmondja a helyet, ahova menni szeretne, megmondom őszintén hallottam róla, de sosem engedhettem meg igazán, hogy egyszer kipróbálhassam. - Még nem voltam ott, de nekem egy egyszerűbb hely is megfelel. - mondom neki egy kedves mosollyal az arcomon.
Végül ténylegesen nekiindultunk, kinyitotta nekem a kocsija ajtaját, beültem, majd ő is beült és már indultunk is. Olyan különös és furcsa volt, hatalmas volt a kínos csend és nem is tudtam, hogy miről beszélhetnénk. Éppen ezért is maradtam csendben és csak néztem ki a kocsi ablakán. Egy dugóba is sikerült bekeveredni, mehettünk volna egy sokkalta rövidebb útvonalon, de nem akartam beleszólni a vezetésbe, mert a nagybátyám mindig azt hangoztatta, ha mellette ültem, hogy: "Kuka utas vésd az észbe, ne pofázz bele a vezetésbe." Valóban volt valami igazság a drasztikusság és durvasága mellett ennek a mondatnak. És még mindig tart a kínos csend is, meg kéne törnöm, mert hát.. nem is tudom, kissé kezd kellemetlenné válni a dolog. - Miért választotta ezt a pályát? - remek, ennél jobb kérdést nem is tehettem volna fel.. Bár automatikusan csak kicsúszott a számon, remélem nem fogja illetlenségnek venni vagy tolakodásnak, ámbár a válasza mégis csak érdekelne.
■ ■ Zene ■ ■Megjegyzés ■ ■credit



The life is never easy. We always can learn something new and we can be better and better. But my life was too hard and sometimes i fell myself so powerless but i never give up!
avatar
Civilek
Tell me your secrets

3
● ● Posztok száma :
Ashley Benson
● ● karakter arca :


Szeretettel Admin tollából
Témanyitás Re: Alpolgármester irodája •• Szomb. Okt. 14, 2017 10:53 pm

avatar
Alapító;;Segítõ
Tell me your secrets

971
● ● Posztok száma :
my babes
● ● Keresem :
I'm faceless
● ● karakter arca :


Szeretettel Sponsored content tollából
Témanyitás Re: Alpolgármester irodája ••

Tell me your secrets


Alpolgármester irodája
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» A Kazekage irodája
» A falu vezetőjének irodája
» A falu vezetőjének irodája

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: 03. Üdvözöllek Párizsban :: Belváros :: Polgármesteri Hivatal-