Polgármesteri hivatal
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Postagalamb központ


Akik erre járnak

Jelenleg 9 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 7 vendég




A legtöbb felhasználó (57 fő) Szomb. Nov. 11, 2017 7:42 pm-kor volt itt.
Legújabb történetek

✥ Today at 1:52 pm ✥

✥ Today at 11:04 am ✥

✥ Yesterday at 10:09 pm ✥

✥ Yesterday at 9:34 pm ✥

✥ Yesterday at 8:05 pm ✥

✥ Yesterday at 4:00 pm ✥

✥ Yesterday at 10:24 am ✥

✥ Yesterday at 9:36 am ✥

✥ Vas. Okt. 14, 2018 3:59 pm ✥

Párizs lakói

Polgármesteri hivatal



Témanyitás ✥ Polgármesteri hivatal •• Hétf. Aug. 07, 2017 9:53 pm

*****


A hozzászólást Admin összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Nov. 25, 2017 3:44 pm-kor.
Alapító;;Segítõ ✥
avatar
● ● Posztok száma :
2356
● ● Reag szám :
1548
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
● ● Faceless


Témanyitás ✥ Re: Polgármesteri hivatal •• Pént. Aug. 11, 2017 1:53 pm

Marianne & Arnold

Hát ez egy hosszú nap volt és minden más esetben azt mondanám, borzasztó is egyben. Frank Bullard egy igazi szemétláda. Ennyire tömény jogi maszlagot ritkán töröltek bele az arcomba, mint amit az ipari lobbi tervezete jelentett. Még az osztályvezető szeme is kikerekedett, amikor belelapozott, hát még akkor mit érezhetett szegény lányka itt szemben, az asztal túloldalán. Bár az is kisebb vitát generált azonnal.
Valahogy megértettem persze a jogi osztály vezetőjét, amikor először tiltakozott, mikor belépve itt találta már Marianne-t. Nem szokásunk próbaidős zöldfülűeket bizalmasnak számító iratok feldolgozásában használni, részben mert vannak magasabban képzett, vagy legalább eredeti tanulmányaikat befejezett jogászaink, részben mert voltak már sokszor bizonyított, régi kollégák, akik inkább estek a megbízható kategóriába, mint a végül is még ismeretlen lányka, harmadrészt mert nem ártott a tapasztalat is a lobbi hiénáinak trükkjeihez, Ráadásul nem is volt szívbajos ott a lány előtt felhozni ezeket a kifogásokat a személye ellen és csípőből tüzelve vagy fél tucat másikat ajánlani a helyére. Így hát én is kénytelen voltam ott előtte megvédeni a döntésemet, rámutatva a tényre, hogy ez a munka itt az én felelősségem, éppen ezért nekem van jogom összeszedni a saját csapatomat annak feldolgozására, márpedig én továbbra is maximálisan megbízom mademoiselle Perrinben, Vele akarok dolgozni, mert egyrészt a próbaideje vége felé jár, igenis ideje meglátni, milyen munkát végez kiemelt ügyiratok esetében, másrészt mert meg akarom adni a lehetőséget, hogy bizonyítsa az értékeit. Úgyhogy, mivel ez még egyelőre az én irodám, Marianne maradt a visszavonuló osztályvezető ellenérzései ellenére is.
Örömmel nyugtáztam, hogy nem nyúltam félre, Marianne hamarosan megtalálta a buktatókat és a rejtett csapdákat a tervezetben, ami jelen formájában alkalmazva 5 év után automatikusan meghosszabbításra került volna, ami semmiképpen sem volt célkitűzésünk. Az osztályvezető is megenyhülve gratulált a lánynak. Magam is elégedett voltam a munkájával. A középvezető fél négykor távozott, mi pedig még maradtunk, hogy formába öntsük a módosítás szövegezését.
Kezdett elszaladni az idő, bár mostanra már a legvégén jártunk. Fáradtan, de a jól végzett munkától és a társaságtól jó kedvűen álltam fel, hogy a fal melletti tartályból némi vizet igyak. Marianne belemerült a jegyzetébe, így némileg félhátulról volt időm megcsodálni a lányt. Igaz volt, amit az osztályvezetőnek mondtam, tényleg becsültem a lány eddigi munkáját és bíztam a képességeiben, de igazság szerint ez elég sok kollégára igaz volt az irodában. Legfőképpen azért szerettem volna Marainnenel dolgozni ma, azért a csodáért, ami ő maga volt. El lehetett veszni minden porcikájának a megcsodálásában, kezdve a forró irodában lerúgott cipellők felett tündértáncot járó lábujjaitól a finom halmokként pihegve rezgő melleken át a szőke hajzuhatag végéig, mi aranyló fényglóriaként borult a vállaira, de főleg el lehetett veszni a mély, meleg lagúnaként szikrázó szemekben, de legjobb felmelegedni volt a mosolyától, ami úgy hatott az emberre, mint a kelő nap fénye a kókadt napraforgóra. Hát legalábbis rám.
A dögmelegben magam is könyököm fölé tűrtem az ingemet és levettem a nyakkendőmet, így némileg kevésbé hivatalosnak hatottunk mindketten. Talán ez a tény, talán csak a már túl rég óta húzódó kínlódás adta, de összeszedtem magam és végre eltökélten a lányhoz fordultam.
- Nos... öhmm... hogy állunk akkor a tervezettel? - nyögtem ki.
A fene egyen már meg Arnold, elvégre nem feleségül akarod kérni, még csak enm is azt akarod, hogy töltse veled az éjszakát. Illetve de. De most még nem ezt akarod mondani. Egyáltalán mi van? A szentségit már neki, csak egy istenverte vacsorára akarod meghívni, ember, szedd már össze magad! Na szóval.
- Fél hat. Eléggé elszaladt az idő. Javaslom fejezzük be mára - biccentettem. - Holnap letisztázzuk a maradékot, ahogy elnézem sok mindent úgy sem hagyott. Nos akkor... öhmm... Volna esetleg kedve eljönni velem egy étterembe? Mármint... ilyenkor már ki áll neki főzni és amolyan kárpótlásul is az elhúzódott napért - visszakoztam gyorsan egy fél lépést, de legalább végre kimondtam valamit, ami távolról értelmesnek hangzott.
Vendég
✥ Vendég ✥
avatar


Témanyitás ✥ Re: Polgármesteri hivatal •• Pént. Aug. 11, 2017 2:35 pm

Marianne && Arnold

Nem tagadhattam meglepettségemet, mikor Mr. d'Arcy megjelent előttem és azt kérte tartsak vele, mert szüksége van egy kis segítségre egy ügyben. Ezernyi tapasztalt és nagyobb tudású ember dolgozott itt, ő mégis engem kért fel arra, hogy segítsek neki, mellyel szerintem bizalmát szerette volna kifejezni. Kétség sem fért volna hozzá, hogy ez a Frank Bullard nem semmi alak, elég megfontolt és rafinált, próbálja különböző stilisztikai eszközökkel elrejteni a jogi hablaty mögött igazi szándékát. Első átolvasásra igencsak megfelelőnek, ámbár tömörnek tűnik a szöveg, túl sok szakkifejezést és elnyújtott mondatot tartalmaz. Volt benne valami, volt egy megérzésem, mely azt súgta, hogy ezt nem lehet annyiban hagyni, emellett az alpolgármester úr is többször átolvasta a szöveget. Mit is mondott mindig a tanárom? Azt hiszem, hogy.. A megérzések addig jók, míg konkrét avagy kézzelfogható ellenérv vagy bizonyíték nem szól ellene. Gondolom az alpolgármester is sejti, hogy itt valami nem stimmel, kell lennie egy olyan résznek, melyben lakozik valamennyi turpisság.. Még egyszer csak átolvastam a szöveget, jobban koncentráltam, próbáltam odafigyelni az apró kis részletekre, de mintha nem is lett volna semmi kifogásolhatatlan.
Minden egészen nyugodt és kellemes volt mindaddig, míg az osztályvezető meg nem jelent és el nem kezdte sorolni érvek hadát, hogy miért nem kéne itt lennie. Némelyben igaza is volt, nem volt meg számomra a megfelelő szakmai háttér és nem rég kezdtem csak bele. Tanulmányaimat sem fejeztem be, melyhez valójában semmi köze és nem is róhatná fel, mert nem volt munkaköri követelmény, mindemellett nem az ő embere vagyok, nem ő vett fel és nem magamtól találtam ki, hogy egy ilyen szöveget olvasgassak. Természetes, hogy szerinte nem kéne meghosszabbítani a munkaszerződés... ez az.. megkerestem a részt, mely a szerződés időtartalma utáni időszakról szól és ott volt, ott volt a turpisság. A tervezet saját magának biztosított volna az öt év lejárta után automatikus hosszabbítást. Nem, nem volt könnyű megtalálni, nekem is éppen annyi időbe telt volna, mint bárki másnak, de én mégis megtaláltam, míg ő csak hangosan ordibált.
Miután feltártam a problémát és a hibát, láttam Mr. d'Arcy arcán az örömöt és az osztályvezető arcán a csodálkozást és a meglepettséget, mely nemrég az én szememben csillogott. Elismerte, hogy nem volt rossz, amit tettem és jól esett a dicséret, de ezzel korán sem ért véget a munka, hátra volt a nagyon része, át kellett fogalmazni a tervezetett és ügyelni kellett arra, hogy ne lehessen megtámadni sehogyan sem és ki legyen fogalmazva belőle az a kis gond.
Kérdésem kissé kizökkent a gépelésből. - A nagyja már meg van, csak egy kicsit fog holnapra maradni. - mondom neki egy halvány mosollyal az ajkamon és újra a monitoromat kezdem el bámulni és újra csak gépelni kezdek serényen. Igyekszem, hogy minél kevesebb maradjon holnapra és ne kelljen holnap is ilyen sokáig bent maradnom. Mai napom elúszott, pedig simán randizhattam volna egy aranyos sráccal, de nem is baj, hogy dolgoztam. Mikor kijelenti, hogy mára ennyi elég volt, akkor csak bólintok, lementem az elkezdett munkát, majd kikapcsolom a gépet és elkezdőnek készülődni, mikor a következő kérdése elég váratlanul ér.  - Hát.. nem is tudom. Szívesen elmennék vacsorázni, de nem szeretném, ha kötelességének érezni a kárpótlást. A munka néha elhúzódik, ez megesik. - mondom neki halkan, bár nem tudom mit fog erre lépni, így inkább csak állok ott és nézek ki a fejemből.
■ ■ Zene ■ ■Megjegyzés ■ ■credit

Vendég
✥ Vendég ✥
avatar


Témanyitás ✥ Re: Polgármesteri hivatal •• Szomb. Aug. 12, 2017 7:54 pm

Marianne & Arnold

Egy pillanatra el sem tudtam hinni, azt amit hallottam. Tehát eljön? Eljön velem? Köszönöm istenem! Elnyomtam egy mély sóhajt, majd sietve megnyugtattam a lányt.
- Ugyan, erről szó sincs. Kitüntetésnek tekintem, ha velem tart - mosolyogtam rá. - Tartja a mondás, hogy ökör iszik magában. Én nem vagyok nagy híve az alkoholos italoknak, de enni is jobban esik társaságban talán - vigyorogtam.
Elkezdtem magam is összeszedni a dolgaimat az aktatáskámba, közben csak óvatosan, lopva, a szemem sarkából lesve meg Marianne testének kecses mozgását, ahogy ő is készülődni kezdett az indulásra. Közben barátságosan tettem hozzá.
- Egyébként Leon miatt nem kell aggódnia mademoiselle - utaltam a korábbi kis közjátékra az osztályvezetővel. - Olyan, mint egy öreg bölény bika. Morog és bőg, de valójában nem veszedelmes. Igazából kedveli magát. Már két hete jelezte nekünk, hogy támogatja a kegyed szerződésének meghosszabbítását. Egyszerűen csak közeledik a nyugdíjkorhatára és mindenkivel barátságtalan, mert nem tud mit kezdeni a tétlenül töltött évek gondolatával - legyintettem. - Szóval csak azt akartam, hogy tudja, nincs személy szerint Ön ellen, csak úgy általában a világra haragszik, mert meg kell öregedni mindenkinek és egyébként is utálja, ha eltérünk a megszokott szabályoktól, bármit ami kibillenteni a mindennapok szokványos folyásából. Mindenesetre ma neki is bizonyított - biccentettem elismerően. - Én pedig nem csalódtam, amikor felkértem segítségnek. Egyébként holnap ráér tízre bejönni és addig marad, amíg megcsinálja a maradék munkát, aztán mehet haza. A teljes napját majd én igazolom. A vacsorával ellentétben ezt tekintheti részemről köszönömnek - vontam vállat.
Miután mindketten már lényegében összekészülődtünk érdeklődve fordultam a gyönyörű lány felé már kézbe véve a slusszkulcsomat.
- A Mariott Hotel közel van és én személy szerint kedvelem az éttermük konyháját. Remek idő van, akár a szabadtéri részhez is. Persze ha nincs kifogása mademoiselle - vetettem fel a jó nevű szálloda nagyszerű kiszolgálású étkezdéjét, ha Marianne elfogadta az ötletet, akkor meg is volt az úti cél, a másikat jelölt meg, akkor pedig az lesz, tudok alkalmazkodni,
Lementünk a parkolóba, ahol kinyitottam neki a Mazdám ajtaját, amíg beszállt, majd magam is beültem a sofőrülésbe. Akkor irány az a vacsora. Alig vártam, hogy végre kellemes, nyugodt körülmények között beszélgethessek egy órácskát vagy kettőt a lánnyal és kicsit talán meg is tudjuk ismerni egymást. Na meg esetleg időnk is lesz, hogy megosszam vele vele kapcsolatos szakmai terveimet. Ami a magánéleti vonalat jelenti, az azért még egy picit odébb van, azért ennyire nem rohanok előre. Nem is lennék rá talán képes, de a kezdőlépést valahogy csak sikerült kierőszakolnom magamból és eddig még nem is evett meg a lány, nemde? Az útburkolaton helyenként megolvad az aszfalt a forróságtól, a párizsi forgalom maga a borzalom, amelyben mindenki menekül a kánikula elől, amit még mindig visszasugároznak, ontanak a nap közben túlmelegedett betonelemek, türelmetlen sofőrök üvöltöztek teli torokból egymással vérvörös fejjel, gutaütés által kerülgetett, bágyadt galambok ültek a lámpavasakon és egy angyali szépségű, okos, kedves nő ült mellettem. Az egyik legszebb nap a világon, azt hiszem. Amikor befordultunk a Sacre Coeur Bazilika mellett ösztönszerűen vetettem keresztet egy pillanatra kisandítva az égre. Köszönöm főnök, jövök eggyel...
Vendég
✥ Vendég ✥
avatar


Témanyitás ✥ Re: Polgármesteri hivatal •• Hétf. Aug. 14, 2017 2:53 pm

Marianne && Arnold

Kár lenne tagadni, hogy ez egy nagyon fárasztó nap volt, mert tényleg az volt. Nem gyakran kapok ilyen "megbízást" és ilyen nagy bizalmat egy igen csak nagyobb rangú embertől. Természetesen az osztályos kiakadását és érveit is megértem, de ha Mr. d'Arcy megbízott bennem, akkor az a legkevesebb, hogy megteszek minden tőlem telhetőt és így is tettem, megtaláltam azt, ami miatt ide lettem hívva, után pedig szorgosan kezdtem átfogalmazni a tervezetet, hogy éppen olyan legyen, amilyet az önkormányzat megakar kötni. És elég kellemes vele dolgozni, sosem zavar a munkámban, nincsen prioritása a csevegésre, mindenki tud arra koncentrálni arra, amit éppen csinál. Az alpolgármester elég csendes és zárkózott, bár nekem semmi közöm megítélni senkit sem vagy véleményt alkotni, hisz nem ismerem őt, sosem voltak nagy és tartalmas beszélgetéseink. Még mindig hihetetlen számomra, hogy engem vett fel, tényleg sok jelentkező volt és nálam nagyobb végzettséggel és tudással rendelkezők. Sosem volt alkalmam rákérdezni vagy éppen nem volt elég bátorságom megkérdezni.. És úgy látszik a mai nap meglepetések végtelen sorozata lesz, hisz elhívott vacsorázni, magam sem értem miért mondok igen, de végül csak valamilyen módon rábólintok a dologra.
Egy igazi úriember, mindenkinek megadja a tiszteletet és példamutató a magatartása, talán minden férfinak olyannak kellene lennie, mint neki. Sokan példát vehetnének a viselkedéséről, akkor kinyitnák többen a hölgyek előtt az ajtót, nem lenne annyi erőszak és sorolhatnám tovább. De ezen amúgy is teljesen felesleges gondolkodni. - Valóban jobban esik a vacsora társaságban. - mondom viszonozva mosolyát, majd végül elkezdek pakolni, szépen összerendezem a papírokat, berakom a megfelelő mappákat a megfelelő tartóba, rakok be lapokat a nyomtatóba és végül felveszem a táskámat és a kabátomat, végre ténylegesen elkészülve. Érdekelne mennyire festhetek borzalmasan, de jobb, míg nem pillantom meg a tükörképemet, lehet olyan katarzist váltana ki belőlem..
Végül a szó a nemrég történt agresszív véleménycserére terelődik -mert mennyivel szebben hangzik ez, mint a vita szó- és nem is tudom, hogy mit mondjak. Végül csak türelmesen és figyelmesen meghallgatom, hogy mit mond nekem és mikor arra terelődik a szó, hogy nem okoztam neki csalódást, akkor csak még szélesebb lesz mosoly az arcomon. - Köszönöm, de nem élnék a lehetőséggel. Szeretek bent lenni, szeretem, ha leköthetem magam valamivel. - mondom neki teljesen őszintén. A valódi oka még az, hogy nem akarom, hogy kivételezzen velem, mert azt tettem, amire megkért. Ez a dolgom, nekem azt kell tennem, amit ő mond és ha megcsinálom, akkor egy szóbeli köszönömnél többet nem is várok el. Majd hát elmondja a helyet, ahova menni szeretne, megmondom őszintén hallottam róla, de sosem engedhettem meg igazán, hogy egyszer kipróbálhassam. - Még nem voltam ott, de nekem egy egyszerűbb hely is megfelel. - mondom neki egy kedves mosollyal az arcomon.
Végül ténylegesen nekiindultunk, kinyitotta nekem a kocsija ajtaját, beültem, majd ő is beült és már indultunk is. Olyan különös és furcsa volt, hatalmas volt a kínos csend és nem is tudtam, hogy miről beszélhetnénk. Éppen ezért is maradtam csendben és csak néztem ki a kocsi ablakán. Egy dugóba is sikerült bekeveredni, mehettünk volna egy sokkalta rövidebb útvonalon, de nem akartam beleszólni a vezetésbe, mert a nagybátyám mindig azt hangoztatta, ha mellette ültem, hogy: "Kuka utas vésd az észbe, ne pofázz bele a vezetésbe." Valóban volt valami igazság a drasztikusság és durvasága mellett ennek a mondatnak. És még mindig tart a kínos csend is, meg kéne törnöm, mert hát.. nem is tudom, kissé kezd kellemetlenné válni a dolog. - Miért választotta ezt a pályát? - remek, ennél jobb kérdést nem is tehettem volna fel.. Bár automatikusan csak kicsúszott a számon, remélem nem fogja illetlenségnek venni vagy tolakodásnak, ámbár a válasza mégis csak érdekelne.
■ ■ Zene ■ ■Megjegyzés ■ ■credit

Vendég
✥ Vendég ✥
avatar


Témanyitás ✥ Re: Polgármesteri hivatal •• Szomb. Okt. 14, 2017 10:53 pm

Alapító;;Segítõ ✥
avatar
● ● Posztok száma :
2356
● ● Reag szám :
1548
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
● ● Faceless


Témanyitás ✥ Re: Polgármesteri hivatal •• Hétf. Feb. 26, 2018 8:28 pm

Cleo && Jake

Miután sikerült végre eldöntenünk, hogy tavaszi esküvő legyen, egész hamar belevághattunk a többibe. Telefonálások, többszöri látogatás a polgármesteri hivatalban, helyszíneket kerestünk, néztünk, közben pedig még csodák csodájára egy esküvőszervezőt is találtunk, aki hajlandó volt ilyen közeli határidővel is elvállalni ezt az egészet. És akkor a ruhák meg a gyűrűk még szóba sem kerültek!
De egyszerre csak egy lépést - miután a pontos időpontot sikerült lefixálni, jöhettünk vissza véglegesíteni meg adatokat egyeztetni az anyakönyvvezetővel, én naiv, abban a hitben élve, hogy unalmasan fog telni a délután. És nem is volt nagy durranás addig, amíg meg nem hallottam Cleo születési dátumát, igaz, némi fáziskésés ott is eljutott az agyamig, hogy leessen, hogy... Mivaaaan? A menyasszonyom majdnem két évvel idősebb mint én?!
Ő még talán elcsíphette az arcomon átsuhanó meglepettséget és ki nem mondott kérdéseket, mielőtt a kényszeredett műmosoly kiült volna az arcomra, amivel a versenyek után az újságírókat szoktam boldogítani. Nem, nem tettem egy árva megjegyzést sem, bár nagy önuralomra volt szükség hozzá, hogy inkább a nyelvembe harapjak, mintsem itt kezdjünk el témázni a korán. Oké, tudom, elég hülyén venné ki magát, hogy még csak a pontos születési dátumát se tudom a menyasszonyomnak, de valahogy nem is volt olyan fontos eddig, azt - már - tudtam, hogy az év melyik napján volt, de valamiért abban a hitben éltem, hogy fiatalabb, mint én. Erre? Idősebb. Ráadásul majdnem két egész évvel!!! Mondjuk így egyből más megvilágításba került az is, miért hozza fel időről időre újra a gyerektémát...
Úgy éreztem, mint ha ez a bő fél óra egy örökkévalóság lett volna. Tipikus, mondhatnánk, az egyedüli amire még kíváncsi voltam, hogy Cleo végül hogy döntött a névváltoztatás kapcsán, mert a legutóbbi beszélgetésünk óta valahogy szóba sem került, volt tennivaló bőven azon kívül is. Amikor azonban végre letudtunk mindent a hivatalban, alig vártam, hogy hallótávolságon kívül kerüljünk, kaptam is imádott menyasszonyom karja után, hogy megállásra késztessem.
- Kedvesem, ez meg mégis mi volt odabent? Valami vicc? - kerültem elébe, felvont szemöldökkel várva a válaszát, hogy megmagyarázza ezt az egészet. Tudom, valójában nem olyan nagy világmegváltó dologról van szó, de... valahol mégis!
- Mióta vagy te az idősebb?! - születése pillanatától, tudom, hülye kérdés volt, realizáltam is, amint kiejtettem a számon, de visszaszívni már úgy sem lehet, úgyhogy inkább arra lennék kíváncsi, eddig is tudta? Vagy miért nem mondta, hogy legyen időm kiheverni ezt a "sokkot"? Mert ismer annyira, hogy tudja, ezt valahol úgy is annak élem meg...

■■  ahwie  ■■ credit



When I first met you, I honestly didn't know
You were gonna be this important to me.
Elit
avatar
● ● Posztok száma :
89
● ● Reag szám :
82
● ● Keresem :
Reine d'Egypte
● ● karakter arca :
James Wolk


Témanyitás ✥ Re: Polgármesteri hivatal •• Hétf. Feb. 26, 2018 8:53 pm

Cleo && Jake

Próbáltam én mindenben partner lenni, de amikor elkezdték még a szalvétaszínét is kérdezgetni. Állítólag mind a három különböző volt, míg számomra tökre teljesen ugyanolyannak tűnt, így egyre inkább kezdtem úgy érezni, hogy ezt nem fogom túlélni. Már elmentünk ruhát is nézni, az se volt egyszerű menet, hiszen nem minden jó, ami tetszik és nem minden tetszik, ami jó lenne. Pedig szerintem csöppet se vagyok olyan alkat, akire nehéz lenne ruhát találni. A hetek csak úgy rohantak és Caesar is a nyakunkon maradt. Tényleg befogadtuk és ami még rosszabb volt, hogy nálam lett felejtve az esetek többségében. Komolyan, azt hiszi, hogy nem tudom mit művel? De ettől még nem lesz semmi se jobb, nem fogom hamarabb megszeretni, vagy megszokni őt. Kutya volt, egy azon közül az állatok közül, amelyek bántották a húgomat…
De ha azt hittem, hogy ezek a megpróbáltatások a legnagyobb dolgok az elkövetkező időben, akkor tévedtem. Elég volt csak az anyakönyvvezetőt felkeresni, hogy újra úgy érezzem, hogy szép lassan megfulladok és inkább fújjuk le ezt az egészet, mert ha éppen nem az agyamra mentek a színekkel, akkor olyan érzés kerített hatalmában, hogy a párommal fogunk összeveszni. Láttam az arcán átsuhanó érzéseket, amikor kiderült az, hogy mikor is születtem. Nagyságrendileg valahogy úgy lehetett, gyakorlatilag meg senki se tudja a pontos időt, de ez engem sose zavart. Megkaptam azt a dátumot, amit gondoltak és amikor megtaláltak. Tudom, pocsék Valentinnapon születni, de lévén sose hozott lázba ez a fajta ünneplés, így nem is túlzottan érdekelt. Egyébként is, idén úgy köszöntött fel, hogy fogalma se volt arról, hogy mennyi idős is lettem?
Sietve indultam ki az épületből, mert semmi kedvem se volt egy olyan beszélgetésbe kavarodni, aminek esélyesen semmi jó nem lehet a vége. Nem értem, hogy minek kell ezen fennakadni ennyire. Ennyire zavarná az egoját? Tényleg? És azt se értem, hogy miként nem tudta az elmúlt időben. Igaz, sose kérdezte, de akkor is… Amikor elkapja a karomat, akkor nem tudok mást tenni, mint megállni, mielőtt megcsúsznék a kövezeten a cipőmmel és a mélyen tisztelt publikum előtt seggre ülnék.
- Persze, pont ilyennel viccelnék. Kössz, igazán kedves feltételezés életem. – paskolom meg csöppet se kedvesen a mellkasát, majd a sálat kiveszem a táskámból, hogy elkezdjem a nyakam köré tekerni, ha már elengedte végre a kezemet. Kint még mindig túlzottan hideg. Sőt, mintha az igazi tél még csak most kezdene beköszönteni.
- Azóta, hogy a soha nem ismert anyám a világra hozott, remélem kielégítő volt a válasz. – s kapott egy kisebb grimaszt is mellé, mert semmi kedvem nem volt ehhez. Most tényleg ezen annyira ki kell borulnia? Nem hiszem el, mintha egy óvodás toporzékolna előttem. – Mégis mit akarsz hallani? Vagy mi értelme van ennek az 5 éves kisfiús hisztidnek, pláne ennyi ember előtt? Sose hittem volna, hogy úgy kívánsz szülinapot, hogy azt se tudod, hogy mennyi lettem. Igaz, biztosan az én hibám. – léptem el mellette, ha engedte. A sapkát dühösen húztam a fejemre, az ajtóval majdnem sikerült valakit eltalálnom, ahogyan kilöktem, de alig indultam el a lépcsőn… jött egy reccsenés, én pedig majdnem borultam. Úgy kapott el valaki, hogy ne vágódjak tényleg orra. Remek, volt egy cipőm is…

■■  ahwie  ■■ credit



when i'm alone, i think of so many things to say to you, when I have a chance to tell you. I go speechless.
Igazságügy
avatar
● ● Posztok száma :
90
● ● Reag szám :
76
● ● Keresem :
∫∫ The one that drives the whirlwind into my way
● ● karakter arca :
∫∫ Elçin Sangu


Témanyitás ✥ Re: Polgármesteri hivatal •• Hétf. Feb. 26, 2018 10:00 pm

Cleo && Jake

Csak ne bökdösse itt a mellkasomat amikor ilyen válsághelyzet kellős közepén vagyunk! Ráadásul azt hiszi, hogy ennyivel lerázhatja a témát és már megyünk is haza? Még mit nem...
- Nem, nem volt kielégítő! - vágtam vissza gondolkozás nélkül a kelleténél kissé hangosabban, miközben fel sem tűnt, hogy hányan kapják a kezüket a szájuk elé, akik csak egy-egy szót csíptek el a beszélgetésünkből, és naná, hogy nem arra gondoltak, amiről szó volt. Legyen az ő bajuk, nekünk nagyobb problémánk is van jelenleg.
- Azt, hogy miért nem mondtad eddig soha? - fakadtam ki, amíg el nem jutott az agyamig, hogy 5 éves hisztis kisfiúnak titulált épp - észrevehette, hogy ez pontosan mikor történt, legalább két árnyalattal vörösebb lett a fejem azon nyomban, még ha a nyelvemre is haraptam, amíg a mondandója végére ér.
- Nem, mert magadtól sosem mondtad, egy nőtől meg nem illik a korát firtatni. Meg azt hittem, hogy kettőnk közül én vagyok a fiatalabb! Erre? - ilyennel kell szembesülnöm az esküvő előtt alig néhány hónappal. Ahogy kikerült, fordultam is utána gondolkozás nélkül és úgy mondtam a magamét, mit nekem sapka vagy sál? Elég melegem volt anélkül is, csak mentem Cleo után csendben puffogva, egészen addig legalábbis, amíg meg nem botlik egyszer csak, de hála az égnek, ha én túl messze is voltam ahhoz, hogy elkapjam, más megtette helyettem. Ettől függetlenül sietve léptem oda hozzá, hogy ha megint megtörténne a baj, akkor tenni is tudjak ellene.
- Szépen vagyunk, még össze sem házasodtunk, de már félrelépsz? - csóváltam a fejem komolytalanul, elrugaszkodva kissé a korábbi témától, mire feltűnt, hogy nem is egyszerű félrelépésről volt szó, a cipője sarka bánta a dolgot. Le is hajolok érte, hogy felvegyem a földről, értetlenül pislogva Cleora, hogy ezzel ilyenkor mégis mit szokás tenni? Adjam oda neki? Vagy hagyjuk a francba, majd kap másikat... És ha ez volt a kedvenc cipője? Akárhogy is, így ezek után biztos nem lesz egyszerű visszasétálni a kocsiig, úgyhogy ha eddig nem nyújtotta a kezét a cipősarokért, akkor azt nemes egyszerűséggel dobtam hátra a vállam fölött, hogy mielőtt még ellenkezhetne, minden szó vagy figyelmeztetés nélkül őt kapjam a karjaimba. Ha pedig nem kezdett el azon nyomban püfölni érte, akkor folytattam is.
- Legalább gyakorolunk az esküvőre, nem igaz? - úgy is van az a szokás, hogy a menyasszonyt így kell átvinni a ház küszöbe felett, ha már eddig a ruhájában sem láttam, ahogy próbálgatott, akkor ezeket is tartsuk be! Apropó, ruha...
- Nem tudom, hány szalont akarsz még végigjárni, de ha unnád a dolgot, vagy van valami elképzelésed, még mindig áll az ajánlatom, hogy szóljunk a családi szabónknak, aztán elkészíti ő. - az én öltönyömet is ő készíti, szóval... csak egy szavába kerül.

■■  ahwie  ■■ credit



When I first met you, I honestly didn't know
You were gonna be this important to me.
Elit
avatar
● ● Posztok száma :
89
● ● Reag szám :
82
● ● Keresem :
Reine d'Egypte
● ● karakter arca :
James Wolk


Témanyitás ✥ Re: Polgármesteri hivatal •• Hétf. Feb. 26, 2018 11:00 pm

Cleo && Jake

- Mégis mit vársz Jake? Tényleg veszekedni akarsz emiatt? – tártam szét a karomat tanácstalanul, mert sok mindenre fel voltam készülve, de erre nagyon nem. Talán tévedtek egy évet a korommal, de azt hiszem, hogy ennyit tévedtek volna, hogy fiatalabb lehessek nála. Egyáltalán miért zavarja ennyire? Képes komolyan a bolhából is elefántot csinálni.
- Soha nem kérdezted Jake és gondoltam azért nem teszed, mert már megnézted, kiderítetted. Néha úgyis annyira kíváncsi tudsz lenni. – mondtam neki komolyan, mert tényleg nem éreztem úgy, hogy ez ekkora tragédia lenne. Ez csak egy szám és nem több. Nem is kell senkinek tudnia a felállást, ha ez neki ennyire kényelmetlen, vagy ha már itt vagyunk, akkor vissza is mehetünk akár és le is mondhatjuk, mert a drága leendő uram úgy viselkedik, mint egy óvodás amiatt, mert az arája az idősebb. Férfiak!!!
Felvonom a szemöldökömet a nyelvbotlását követően, hiszen igazán édes, hogy pont azt hitte, ami a szitu is. A rákvörös feje meg… Igen, lassan olyan lesz, mint a hajam színe. Remekül illünk egymáshoz, ahogyan abban is biztos voltam, hogy mindenki minket figyel már. – Nos, drágám, akkor jól hitted. Tényleg te vagy a fiatalabb, így az álmaidat se törtem akkor mégse össze. Nem is értem, hogy akkor mire volt jó ez az egész cirkuszi előadás. – paskoltam meg ismét a mellkasát, a lehető legédesebb mosollyal, ami inkább volt mű, mint jelenleg valódi, hogy utána egyszerűen kisétáljak az ajtón. Nem volt kedvem még több időt ott maradni és elrontani még jobban az egész. Igaz, még nem volt elég mára, helyette inkább jobb lenne kitörni a nyakamat az élet szerint, mert egy hajszálon múlik és az éppen szembe jövő férfi reflexein, hogy nem csókolom meg a lépcsőfokokat egyesével az idióta magassarkúm miatt, aminek a sarka úgy gondolta inkább megpihen örökre, mert neki az a lépcső tetszik.
- Ne vegye magára, ez a leendő férjem köszönömje akart lenni. – pillantok a férfira hálásan, mire sietve biccent egyet, hogy magunkra hagyjon. – Csodálkozol, szerintem a pár perccel korábbi viselkedésed után még lehet az oltár elől is megszöknének a legtöbben. Így ne csodálkozz, hogy inkább máris más karjaiba omlok. Próbáltam elveidnek megfelelően dönteni és egy idősebb pasit kifogni, ahogyan az illem is diktálja vélhetően, így te kereshetsz fiatalabbat. – pillantottam rá komoran, mert azt könnyedén levághatta, hogy a kiakadása enyhén szarul esett. Nem mondom, hogy nincs igaza, de én tényleg azt hittem, hogy tudja. Ha érdekli valami, akkor úgyis kideríti, viszont azzal nem értettem egyet, hogy ekkora balhét kellett volna köré keríteni.
Amikor pedig a karjaiba kapott, akkor meglepetten sikítottam egyet. Jó, azért nem akkorát, hogy az egész utca minket figyeljen, de azon se lepődnék meg. Szavaira elmosolyodom és megforgatom a szemeimet.
- Akkor ne hízzak egy kilót se, mert ahogy hallom eléggé szuszogsz, egyetlenem. – ártatlanul rebegtettem meg a pilláimat, mert tudtam, hogy szemét húzás és még kitelik tőle az is, hogy mindjárt véletlen a földre ejt, de ezt akkor se lehetett kihagyni.
- Már megvan a ruhám, így tévesek az információid. Csak kicsit kell igazítani rajta és tökéletes lesz, a nagymamád szerint is. – nyomtam egy puszit a képére, ha nem dobott le a korábbi megszólalásom miatt. – Merre lenne kedved még menni? Én lehet mára inkább valami kikapcsolódást mondanék és talán nem ártana megbeszélni a korábbi dolgot is felnőttek módjára, mielőtt tüske marad benned. – tettem még hozzá, addigra pedig talán még a kocsiig is elértünk, hogy sántán dőljek neki, mert legalább 6 cm volt a cipőm sarka…

■■  ahwie  ■■ credit



when i'm alone, i think of so many things to say to you, when I have a chance to tell you. I go speechless.
Igazságügy
avatar
● ● Posztok száma :
90
● ● Reag szám :
76
● ● Keresem :
∫∫ The one that drives the whirlwind into my way
● ● karakter arca :
∫∫ Elçin Sangu


Témanyitás ✥ Re: Polgármesteri hivatal •• Vas. Márc. 04, 2018 11:55 pm

Cleo && Jake

- Nem akarok veszekedni, nem is szeretek, de... - már reped a plafon -  A fenébe is, Cleo! Erre aztán végképp nem számítottam! - kész, egy világ omlott össze bennem, mint ha most közölték volna, hogy a Föld megállt a forgásban. Na jó, ennyire nem érvágás a dolog, sőt, ha néhány nappal később visszagondolok erre az egészre, valószínűleg én magam sem fogom érteni, miért is húztam fel magam annyira rajta, de most még ezen kattogok, nem tudok mit csinálni, ilyen téren ilyen elcseszettül konzervatív vagyok. A férfi legyen az idősebb, meg a magasabb, meg az erősebb, meg...
- Mégis, hol derítettem volna ki? Az éjszaka leple alatt áttúrom az irataidat, hogy vigyorogjak egy jót az igazolványképeiden, meg megnézzem, melyik évben hozott a gólya? - már elképzelni is abszurd, meg amúgy sem szokásom a cuccai között turkálni, kivéve, ha a helyzet úgy kívánja. Ezt meg nem kívánta, mert - Ne kérdezd, hogy miért, de abban a naiv hitben éltem, hogy egy vagy két évvel fiatalabb vagy, mint én, ezért se láttam szükségét kutakodni vagy kérdezősködni. - elvoltam ebben a hitben, még ha hülyeség is. Magam sem értem, hogy miért, de most már úgy is mindegy.
- A fenébe is, Cleo, nyelvbotlás volt! - paprikázom fel magam még jobban, arrébb söpörve a kezét a mellkasomról, csak ne paskolgasson, mert minden egyes mozdulattal csak a vérnyomásom tornázza fentebb... Inkább csak utána indulok szó nélkül, ahogy ő is megy, igaz, amikor a cipője sarka megadja magát és kis híján eltaknyol, egy pillanatra úgy megijedek, hogy még az előbbi mérgelődésem nagyja is egy csapásra semmivé lesz.
- Dehogy szöknének! Úgy le lesz redukálva így is a vendéglista, hogy érezze megtiszteltetve magát, aki meghívót kap. Szökésre meg csak ne is gondoljanak, ahogy te se, vagy ha igen, akkor most mondd, és legalább megúszunk pár hónapnyi szervezkedést. - vonom fel a szemöldökömet, mert emlékszem, kettőnk közül ő volt az, aki döcögősebben bírt belelkesedni az egész miatt, de remélem, ezzel most nem ment el a maradék kedve is tőle.
- Persze, képzelem! Aztán ha valami fiatalabb oldalon látnál meg, vagy hallgathatnám életem végéig, hogy lecseréltelek egy fiatalabbra, vagy hozzám se szólnál többé. Vagy tévedek? - kérdezek vissza komolytalanul, ha már ő is ilyen hülyeségeket magyaráz itt össze-vissza. A logika amúgy nem rossz, csak az elhatározás késett el egy kissé.
A cipőnek annyi, így mennyire nem jutunk, hát szó nélkül kapom fel a karjaiba, hogy úgy jussunk el a kocsiig, a megjegyzését hallva pedig nem, nem ejtettem le a földre, ha még valami istállóban lennénk és szalma lenne alatta talán, de a betonra... áh, dehogy! Helyette inkább a fenekébe csíptem egyet, viszonozva a szeretetet és a törődést.
- Ne is, így vagy tökéletes, ahogy vagy! Nem mint ha plusz tíz kilóval ne szeretnélek ugyanígy, csak... érted, na! - fűztem még hozzá, amikor pedig közli, hogy megvan a ruha, csak meglepetten nézek rá - még a puszi után is - Tényleg? Sikerült választani, és nekem még csak nem is mondtad? - nem vártam, hogy megmutassa a ruhát, bár tagadhatatlanul furdalta a kíváncsiság az oldalamat, de kibírom az esküvőig. Már úgy is csak néhány hónap addig... Ha a nagyi szerint tökéletes lesz, akkor abszolút hiszek neki, elég kritikus tud lenni az öreglány!
- A kikapcsolódás tényleg nem rossz ötlet, pláne, hogy a következő két hétben nem is igazán leszek itthon. De mennyire tudsz így sétálni a cipődben? Találjunk ki valami olyat aminél nem zavar be a törött sarok, vagy ugorjunk haza cserélni? Esetleg hozzuk magunkkal Caesart és vásároljunk be neki, amíg egyedül vigyázol rá? - nem mint ha a kis vakarcsnak ne vettem volna már így is egy halom felszerelést meg kaját, játékot, de könnyű elcsábulni.

■■  ahwie  ■■ credit



When I first met you, I honestly didn't know
You were gonna be this important to me.
Elit
avatar
● ● Posztok száma :
89
● ● Reag szám :
82
● ● Keresem :
Reine d'Egypte
● ● karakter arca :
James Wolk


Témanyitás ✥ Re: Polgármesteri hivatal •• Hétf. Márc. 05, 2018 8:06 pm

Cleo && Jake

S ennyit arról, hogy a nők drámáznak túl mindent. Elég csak megnézni őt, mintha most tudta volna meg, hogy nem létezik a télapó. Egyébként is a kor csak egy szám, nem több. Most mit van úgy oda? De tényleg, mintha a középkorban élnénk, hogy én már vénlány vagyok és csak valami 70 éves papához mehetnénk hozzá…
- Akkor mégis mit hittél, hogy melyik születésnapomat ünnepeltük idén? Te most tényleg úgy kívántál születésnapot nem olyan régen, hogy valójában halvány lila gőzöd se volt arról, hogy melyiket ünnepeljük? Na látod, ez sokkal gázabb annál, mint amin te most fennakadtál! – világítok rá egy nagyobb hibára, mert valljuk be, hogy szerintem még neki is szarul esne, ha úgy kívánnék neki születésnapot, hogy azt se tudom, hogy hányadikat ünnepeli. Ugh, ez a beszélgetés egyre rosszabb lesz és lassan én fogok kiborulni, mert a franc se tudja, hogy honnan kellett volna tudnia. Lehet kérdezni is, meg ott voltak az íratok, vagy még a barátaim hajdanán. Ne, inkább ebbe ne is menjünk bele, mert elsüllyedhetne most már szégyenében.
Amikor még inkább felpaprikázza magát, akkor elindulok inkább kifelé, de azért még előtte a kezemmel mutatom azt a tipikus mutogatást, amikor valaki mondja és csak mondja a magát, de rohadtul nem érdekel minket. Biztos, hogy ezzel felnyomom a vérnyomását 200-ra, de most még ez se érdekel. Vegye már észre magát, hogy bolhából csinál elefántot, de tényleg!
- Mert szeretnél, hogy elszökjek még most? Rájöttél, hogy túlzottan is vénre vetetted ki a hálódat? – vonom fel kérdőn a szemöldökömet és elég pimaszul ahhoz, hogy tudjam mennyire is szívom a vérét a korábbi kiakadásával és mennyire nem fogja díjazni. Magának főzte meg, így egye is meg! Hahh, még ilyet! Az ember esze megáll, de tényleg. Gyönyörű lett ez a nap is…
- Az, hogy te mit hallgatnál másoktól fogalmam sincsen. Másrészt meg minek is akarnék veled beszélni, ha találtál a helyemre valakit? Homlokomra van netán írva, hogy őrült és nincsenek érzései? – mert ha megtenné, akkor inkább nyaljon sőt és akadjon a torkán a pezsgő koccintást követően. Nem túl szép gondolatok, de pontosan csak annyira komolyak, mint amennyire ő tette fel a kérdést, vagyis nem nagyon. De akkor is lenyelem a reakciómat, mert félő lenne, hogy ezt nem venné már annyira poénnak.
Amikor a fenekembe csípett, akkor ugrottam egy kicsit már amennyire a helyzet engedte a karjai között, hogy utána orvul orron pöccintsem. Csipkedjen mást, ne engem, amikor ennyire védtelen lennék.
- Ezt már nem mosod le magadról életem, de ne felejtsd el azért a mentésedet se, ha netán tényleg 10 kilóval több lennék egyszer. – paskolom meg a vállát játékosan, mert egy nő ilyet soha nem felejt. Ne ments azon, ami már menthetetlen. Sose tanulják meg ezt. - Aww banyek! Tudtam, hogy valamit elfelejtettem, hát szólni neked, hogy megvan a ruha, amit viselhetsz, mert gondolom ezért érdekel, nem? Szerepet cserélünk? Te viseled azt, én meg a te öltönyödet? Hogy is mondtad? Úgyis a férfinak kéne az idősebbnek lennie.  – húzom ajkamat pimasz mosolyra, mert még mindig találok rajta fogást a korábbi 5 évesekhez hasonló hisztije miatt, vagy lehet van a gond, hogy engem sose érdekelt ilyen téren, meg úgy nagyon mástéren se a kor. Mindenki azt szereti, akit akar. A kor úgyis csak egy szám. Mindenki maga tudja, hogy mit is csinál.
- És ezt mikor is akartad mondani, hogy az esküvőről inkább te szöksz meg? – nem túlzottan békés a pillantásom, miközben neki dőlök az autónak és őt fürkészem, mert valahogy ezt elfelejtette megemlíteni, hogy két hétig nem lesz itthon. – Ne aggódj már annyit érte, kezdem úgy érezni, hogy ő fontosabb neked, mint én. Nem fogom megmérgezni. – forgatom meg a szemeimet, majd körbenézek. – Ha gondolod elmehetünk hozzám is, az közelebb van és van ott is cipő, vagy lehetsz királyfi, én meg Hamupipőke, ha szerzel nekem valami másik cipőt, ami még kényelmesebb is ennél. – ez mégis csak a belváros lenne. Boltok vannak egymás szájában. Csak akad valami cipőbolt, ami megfelelne, hogy ne kelljen kitérőt tennünk.


■■  ahwie  ■■ credit



when i'm alone, i think of so many things to say to you, when I have a chance to tell you. I go speechless.
Igazságügy
avatar
● ● Posztok száma :
90
● ● Reag szám :
76
● ● Keresem :
∫∫ The one that drives the whirlwind into my way
● ● karakter arca :
∫∫ Elçin Sangu


Témanyitás ✥ Re: Polgármesteri hivatal •• Kedd Ápr. 03, 2018 11:21 pm

Cleo && Jake

- Mit tudom én! Tizennyolc! - vágom rá gondolkozás nélkül, természetesen csöppet sem gondolva komolyan, azzal azért tisztában voltam eddig is, hogy attól azért több... valamivel, pláne, mert már jogi egyetemet is végzett és az sincs meg két csettintés alatt, de a fenébe is, nem forgolódtam ilyesmi miatt álmatlanul éjszakánként.
- De ha már ilyen gáz témákon sztorizunk, akkor azt minek mondanád, hogy amíg együtt éltünk, sosem érdekelt a családom, vagy az, hogy honnan jöttem? Te is legalább annyira megdöbbentél azon, amikor először parkoltunk le Amerikában a házunk előtt, mint én most a korodon. - replikáztam vissza, mert nehogy már ne az enyém legyen az utolsó szó... vagy hozhatunk még ezer meg egy hasonló példát, ha már mindenáron veszekedni akar ahelyett, hogy hagyná, hogy kipuffogjam magam és lehiggadjak. Csak olaj a tűzre. Mint ez a mutogatása, tuti direkt csinálja, hogy bosszantson!
- Ha nem akarsz összeházasodni, akkor inkább most, mint hogy az oltár előtt faképnél hagyj. De inkább ne szökj sehova, inkább csak mondd, öreglány. - reagálok a szavaira komoran, elég volt egyszer arra ébrednem, hogy hűlt helye maradt, ha még egyszer bejátszaná... az biztos, hogy utána már én se rohangálnék utána, sőt! Az is biztos, hogy nagyon sokáig, nagyon morcosan és undokul viselkednék vele.
- Igaz is. - forgatom a szemeimet a válaszára, és szívesen visszakérdeznék, hogy ki az, aki most túldrámázza ezt az egészet? Részemről már rég elengedtem volna a témát, de ahogy nálam az verte ki a biztosítékot, hogy mint kiderült, ő az idősebb kettőnk közül, ő meg azt vette zokon, hogy ilyen őszintén mertem reagálni.
- Hééé! Vigyázz, mert elejtelek! - mormogom vissza az orrom alatt az orrpöckölést követően, amikor meg ismét a plusz tíz kilónál kötünk ki, csak egy beletörődő sóhajjal veszem tudomásul az utasítását.
- Igenis, asszonyom! - szalutálnék is, ha tudnék, de akkor tényleg most pottyanna, azt meg valószínűleg nem díjazná. Azt meg csak magamban teszem hozzá, hogy ráér még azzal a plusz tíz kilóval...
- Most úgy mondanék valami csúnyát... de nem mondok, gondolom úgy is van elég fantáziád, hogy kitaláld. - húzódott gúnyos mosolyra a szám, miközben megérkezünk a kocsihoz és inkább lerakom, mert még két ilyen beszólás, és lehet, hogy "véletlenül" megcsúszna a kezem. Abba meg bele se akarok gondolni, hogy hogy mutatnék esküvői ruhában. Rajta az öltönyöm biztos jobban...
- Nem szökök meg az esküvőről, addig még van idő. Versenyem lesz, mondtam már két héttel ezelőtt is, csak épp arra a mittudoménmilyen perre készültél ezerrel. Látom, így figyelsz rám... - csóválom a fejem. Inkább váltsunk témát, Caesar!
- Reméltem is, hogy nem. - nézek rá szúrós tekintettel, amikor pedig végighallgatom az ajánlatát, szinte már vágnám is rá, hogy oké, menjünk hozzá... de olyan magas labdát kár lenne nem leütni, amit utána dob fel!
- Tudod mit, Hamupipőke? Leszek királyfi, ülj be a kocsiba, mindjárt jövök. - ül ki egy nem sok jót sejtető mosoly a képemre, miközben kinyitom előtte az ajtót, majd ha helyet foglalt, akkor már neki is iramodok, hogy elinduljak az utcán az egyik közeli üzlet felé, amit nem is olyan rég fedeztem fel... Cipőbolt, odáig tiszta sor, az már egészen más téma, hogy cipő helyett egy pár idétlen mamusszal térek vissza. Unikornisossal, mert most az a menő a csajoknál.

■■  ahwie  ■■ credit



When I first met you, I honestly didn't know
You were gonna be this important to me.
Elit
avatar
● ● Posztok száma :
89
● ● Reag szám :
82
● ● Keresem :
Reine d'Egypte
● ● karakter arca :
James Wolk


Témanyitás ✥ Re: Polgármesteri hivatal •• Szer. Ápr. 04, 2018 10:42 am

Cleo && Jake

Nehéz megállnom, hogy ne szóljak neki vissza arra, amit mond, de végül inkább a „nyelvemre harapok”. S persze, hogy egészen látványosan teszem, hogy nehogy teljes legyen az öröme, hogy ő nyerte ezt a csatát. Tudnék mit mondani, de semmi kedvem se tovább rágni ezt a csontot. Nem hittem volna, hogy ennyire kiborul amiért én vagyok az idősebb. Főleg a maivilágban ez már nem sokat szokott számítani, én naiv ebben a hitben éltem, de hát tévedni is emberi dolog.
- Ha még egyszer így hívsz, akkor majd keríthetsz mást, aki oda áll veled…. – morogtam az orrom alatt, mert nagyon nem tetszett a megszólítás, amivel illetett. Lehet idősebb vagyok, de annyira azért vénségnek nem mondanám magam. Lehet, hogy még futóversenyben is lehagynám őt, amennyire elkényelmesedett már lovaglás közben.
- Ha lepottyanok, akkor lehet már bevonulózene se kell. Elegendő lesz begurítani a megfelelő helyre. Legalább nem koptatnám egyik cipőnek se a talpát, meg nem kellene táncot se betanulni. – adom az ártatlant, de miért ne tenném meg? Ha rosszul ejt le a lépcsőn, akkor ennek az esélye is fennáll, ha még jól is esnék, akkor meg szintén ott a lehetőség, hogy addigra nem gyógyulnék meg teljesen. Attól függ, hogy mennyire is lenne súlyos a sérülés. – S akkor mindenki sajnálkozna az esküvőn… - füzöm tovább a dolgot annyira angyalian, hogy talán még az angyalok is megirigyelhetnék. Természetesen csak őt akarom húzni, ha már a korábbi dolgot annyira ráhagytam, akkor most ne legyen már annyira könnyű dolga, vagy ne érezze magát nyeregben teljesen.
- Ne fogd vissza magad édesem. – játékosan még meg is paskolom az arcát, hogy még inkább az idegeire menjek, de ha nem hajolt el sietősen, akkor azért egy csókot is kapott, hogy elvegyem az élét a dolognak, miután már a saját lábamon álltam.
- Bocsánat, hogy emberek jóléte és védelmezése elterelte a figyelmemet. Majd máskor jobban igyekszem őket háttérbe szorítani. – forgatom meg a szemeimet színpadiasan. – Ne törd össze magad. – mondok végül csak ennyit, amikor pedig azt mondja, hogy lesz királyfi, akkor aggódva nézek rá, mert lehet nem kellett volna ilyen ötletet felvetnem. Elveszem tőle a kocsikulcsot, hogy miután beültem legalább zenét tudjak kapcsolni. Nem tudom, hogy mióta várhattam rá, amikor megjelent. Kíváncsian pillantottam rá, amikor egyszer csak nyitotta az ajtót. Persze, hogy nyújtottam a lábamat, hogy felhúzhassa a cipelőt, amikor viszont megláttam, hogy mit vett… nehéz lett volna nevetés nélkül megállni?
- Ez most komoly? Nevük is van? – kérdeztem meg kapásból, mert ha már ez, akkor legyen. Játékosan megmozgattam a lábaimon és alig bírtam abbahagyni a kuncogást. – Felőlem legyen, de azt hiszem téged talán jobban fog zavarni. – már szálltam is ki a kocsiból. – Szóval merre megyünk életem? – táskám pántját megigazítottam a vállamon, majd nyújtottam is a kezemet, hogy akkor sétára fel. Hahh! Azt hitte, hogy ki fog fogni rajtam ezekkel? Tévedett, nem is kicsit. – Néééézd milyen édin mozog a szarvuk, ahogyan megyek. – kezdtem máris bele pár lépést követően. – És az a szivárvány sörény…. – rajongtam tovább, ha már emellett döntött, akkor egye meg, amit kifőzött. Másrészt meg tényleg cukinak találtam, csak legfeljebb másabb esetben nem csináltam volna mellé ilyen „műsort”.

■■  ahwie  ■■ credit



when i'm alone, i think of so many things to say to you, when I have a chance to tell you. I go speechless.
Igazságügy
avatar
● ● Posztok száma :
90
● ● Reag szám :
76
● ● Keresem :
∫∫ The one that drives the whirlwind into my way
● ● karakter arca :
∫∫ Elçin Sangu


Témanyitás ✥ Re: Polgármesteri hivatal •• Szomb. Ápr. 14, 2018 9:13 pm

Cleo && Jake

- Szörnyű vagy, asszony... - csóválom a fejem, nem kell egy szót sem szólnia ahhoz, hogy az orrom alá dörgölje a véleményét, ismerem már annyira, hogy olvassak a vonásaiból, reakcióiból. És tudom, hivatalosan még nem az, de nemsokára úgy is az lesz, ha nem jön közbe senki, hadd szokja addig.
- Jól van, jól van, megjegyeztem... - sóhajtok nagyot, s bár nagy a kísértés, hogy már csak poén gyanánt is utána toldjam azt a bizonyos becenevet, de kinézem belőle, hogy itt hagyna faképnél, és loholhatnék utána, a bocsánatáért esedezve.
- Nem, ki van zárva! Nem úszod meg az elegáns, kényelmetlen cipőt, meg az első táncot sem. Jut eszembe, lassan azt sem ártana elkezdeni tanulni. Van valami ötleted koreográfiára, vagy kerítsünk egy tánctanárt, akivel begyakoroljuk addig? - kérdezek vissza, mert annyi még a tennivaló, és olyan kevés az idő, az is napról napra csak fogy. Pláne úgy, hogy hol ő készül bőszen a tárgyalásokra, hol én próbálok a versenyeken helyt állni, és akkor még az edzésekről még nem is beszéltünk! Így sem mindig könnyű összeegyeztetni a kettőt... Mi lesz itt még májusig?
- Ne mocorogj, akkor nem ejtelek le, te sem kerülsz tolószékbe, és akkor nem sajnálkozni fog mindenki az esküvőn, hanem irigykedni, amikor besétálsz a lélegzetelállító ruhádban. - vázolom magabiztosan a dolgokat, mert fogadni mernék rá, hogy így lesz. Bízok a jó ízlésében, és hogy nem valami egyszerű, ministráns ruhára hajazó valamit választott... bár ha a nagyinak is tetszik, akkor biztos nem valami ilyesmit, azt úgy sem hagyná az öreglány, hogy ennyire visszafogott stílusban tolja Cleo a figurát.
Csak azért se szólok egy szót se, sértődötten húzom csak el a szám az arcpaskolásra, és csak akkor enyhül némileg a grimaszolásom, amikor egy csókot is kapok végül. Karjaimban hoztam ideáig, valami köszönet csak kijár érte!
- Bocsánatkérés elfogadva, a jövőben tessék több figyelmet szentelni arra, ha a férjed mondani kíván valamit. - teszem hozzá halál komolyan, igaz, nagyjából három másodpercig bírom tartani a pókerarcot, mielőtt elkezdene görbülni a szám sarka.
Ami aztán csak még inkább szélesedik, amikor meghallom az ajánlatát, és csodás ötletem támad! Már sietek is, hogy valami használható cipőboltot kerítsek, ahol olyan pár mamuszra csapjak le, amiben épeszű, felnőtt nem lépne ki az utcára, francia biztos nem, amilyen hárklisak a divatra. Persze én csak félig vagyok az, Cleo meg... kivétel erősíti a szabályt!
- Komoly bizony. Mondd, hogy nem oltáriak! - vigyorodok el, miközben felhúzom a lábára a maszukat, majd kisegítem az autóból.
- Amerre szeretnél. De amerre indultam, találtam egy tánciskolát is, ha a koreográfia végett tanárt szeretnénk fogadni, a bolttal szemben meg van egy egész pofás kis kávézó. Miért nem ülünk be egy kávéra? Közben meg megbeszélhetnénk, hogy miket kell még elintézni. - ajánlom fel, bár ha van jobb ötlete, akkor arra is vevő vagyok, meghallgatom, aztán majd döntünk. Ami pedig a sörényt illeti... rajta cuki, nagyon is, még ha nem is lenne az a pénz, hogy én belebújjak ilyesmibe. Így viszont büszkén ajánlottam fel a karomat, hogy induljunk...

■■  Köszönöm a játékot, ezt is imádtam, ahogy az összes többit! ahwie És lassan akkor kezdhetjük az esküvőset is, ha szeretnéd... pirulo  ■■ credit



When I first met you, I honestly didn't know
You were gonna be this important to me.
Elit
avatar
● ● Posztok száma :
89
● ● Reag szám :
82
● ● Keresem :
Reine d'Egypte
● ● karakter arca :
James Wolk


Témanyitás ✥ Re: Polgármesteri hivatal •• Szomb. Ápr. 14, 2018 11:26 pm

Alapító;;Segítõ ✥
avatar
● ● Posztok száma :
2356
● ● Reag szám :
1548
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
● ● Faceless


Témanyitás ✥ Re: Polgármesteri hivatal ••

Ajánlott tartalom
✥ ✥

Polgármesteri hivatal
Second Chance frpg
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: 03. Üdvözöllek Párizsban :: Belváros-