» Egykét táppont, amit bátran kiszínezhetsz:
Az apám nevelt nagyjából 10 éves korod óta. Még csak egymás létezéséről sem tudunk - legalábbis én biztosan nem -, pedig neked miattam lehetett családod. (Nem tudom, hogy megházasodott-e, és mondjuk meddő volt a felesége, ezért sürgethetett egy örökbefogadást; vagy valójában az unokatestvérem vagy, és a nagynéném meghalt,ezt rátok bízom, arra, aki előbb érkezik.) Elárvultál, és ő vett magához. Valahol mélyen biztosan fájt neki az elvesztésem, a szeretetét te kaptad, még ha kamasz korodra túl sok is volt. Örülnél, ha kiderülne, hogy létezem? Változna egyáltalán valami? Féltékeny lennél, vagy közömbös? Most megvan mindened, lakás, csodaszép barátnő, kell is neked a nyakadra egy testvér, egy trónbitorló...

// Nem szabok meg túl sok mindent a karaktert illetően, a fentieken kívül minden fantáziára bízva. Örülnék, ha ő is művész lenne, színész, rendező, író, hasonló, de ha katona, orvos, ügyvéd, vadakat terelő juhász az sem baj, annál színesebb. Szeretném, ha idővel jó kapcsolat alakulhatna ki a karakterek között egy döcögősebb utat végigjárva a kezdeti sokkot követően.
társhirdetés, melynek elolvasása ajánlott