Edmund iroda
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Postagalamb központ
✥ Bátran üzenj ✥


Fontos hír


Legújabb történetek
✥ feltörekvõk írásai ✥

Yesterday at 10:55 pm
Yesterday at 10:50 pm
Yesterday at 9:04 pm
Yesterday at 8:30 pm
Yesterday at 7:47 pm
Akik erre járnak
✥ Várunk mindenkit ✥

Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég :: 1 Bot

Nincs



A legtöbb felhasználó (41 fő) Szomb. Szept. 02, 2017 9:11 pm-kor volt itt.
Történet írók
✥ fantázia szárnyal ✥

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Share| .

Szeretettel Admin tollából
Témanyitás Edmund iroda •• Szer. Aug. 16, 2017 2:49 pm

Forrás: google
avatar
Alapító;;Segítõ
Tell me your secrets

846
● ● Posztok száma :
my babes
● ● Keresem :
I'm faceless
● ● karakter arca :


Szeretettel Lucas Morneault tollából
Témanyitás Re: Edmund iroda •• Szer. Aug. 16, 2017 9:41 pm


Team Edmucas


Lejárt. Az ember azt hinné, hogy ettől megkönnyebbülök és eszemet vesztve rohanok haza. Ebből csak az első feltevés igaz, mert most nem rohantam haza. Nem azért nem, mert tartottam attól, otthon esetleg még több kínos pillanatot kell átélnem Natalie társaságában és úgy tenni, mintha nem érdekelne. Lényegében túlságosan érdekelt és nagy erőfeszítésembe tellett, hogy ne mondjam még el neki. Különben most nem miatta ragadtam itt. Egyszerűen beszélni akartam a nagybátyámmal. Egy jóval bölcsebb és okosabb tanácsra volt szükségem. Előtte tudom, hogy nem kell kertelnem, vagy úgy mesélni az egészet, mintha nem rólam lenne szó, hanem egy barátomról akinek az én tanácsomra van szüksége, de nem tudom mit mondjak neki. Úgyis rá jönne. Ismer. Túl jól. Mintha az anyám volna. Most azonban nem dédelgetésre szorulok és szerencsére még nem is a kölcsön pénzre vagy fizetésemelésre. Ahhoz képest pénzügyileg sikerült stabilizálnom a helyzetemet. Pontosabban úgy beosztani, hogy minden jó legyen. Ezért se okozott akkora gondot például Roland bevásárlása. Végül is, tudtam, hogy kecskére bízom a káposztát.
Az öltözőből kilépve nem a kijárat fele tartottam sem pedig a társalgóba ahol holtbiztos, hogy elcsípem még a nővéremet. Így is bizonytalan a helyzetünk még mindig, nem akarok tovább rontani rajta. Ezért körbe néztem, mint aki rosszban sántikál. Te jó ég, ha ezt az egészet a nagybátyám végignézi! Most biztos, jót röhöghet a képernyő előtt, ha pont a kamerákat nézi. Vagy mit tudom én. Szokott ő az irodájában közbe tenni-venni, lehet, hogy most nem éri utol a röhögő görcs mert jobb dolga akadt. Ezért imádkoztam, miközben kiléptem végül a folyosóra és az irodája felé vettem az irányt. Kihúztam magam, az előbbi akció mintha meg se történt volna, mintha nem is az érdekelt volna, hogy lát-e valaki a folyosón. Igazából most legkevésbé se volt időm, hangulatom mással társalogni, kivéve a nagybátyámmal. Mély levegőt vettem, majd kifújtam amint elértem az ajtajához. Egy, kettő, három határozott kopogás és meg se vártam, hogy válaszoljon itt van vagy nincs itt. Lenyomtam a kilincset és benyitottam. Végül is, ha be lenne zárva az ajtó akkor száz százalék, hogy nem lenne itt. Bár lehet, hogy azért még le leszek oltva, de úgyis tudja, akkora kelekótya csak és kizárólag én lehetek, aki nem várja meg az engedélyt a belépésre. Úgyse tud olyat művelni amin meglepődnék szóval…
– Bocs, beszélnünk kell. Az ügy halaszthatatlan. – azzal becsukom magam mögött az ajtót. Nehogy valaki meghallja ha esetleg leszid engem vagy ilyesmi. De na, mindegy. Ha az anyámtól nem félek már, akkor tőle miért félnék? Nem is értem.
– Arról van szó, hogy… – kezdenék bele.
– Van időd? – de mégse folytatom azzal amivel éppen szeretném. Ha éppen van valami egyéb, nálam jóval fontosabb elfoglaltsága akkor nem hergelem fel feleslegesen az én hülyeségeimmel is.
•••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••
Words: ki számolja? Music: Back when we were kids Note:   sweety  A Lucmund hülyén hangzik a fejemben, ezért lett a fenti cím


Take risks. If you win you will be happy. If you lose you be wise. Ϡ
avatar
Egyetemista
Tell me your secrets

39
● ● Posztok száma :
● ● Keresem :
ϡ Dylan O'Brien
● ● karakter arca :


Szeretettel Edmund H. Rimbaud tollából
Témanyitás Re: Edmund iroda •• Pént. Aug. 18, 2017 4:18 pm



Lucas & Edmund

A mai programom annyiban kimerült, hogy a feleségemet elvittem az orvoshoz a heti vizsgálatára, majd ebédelni vittem. A picivel minden rendben, nincs semmi rendellenesség, remekül dobog a szíve, még nem akar kibújni se. Tökre megnyugodtam, ellazultam ennek hallatán, az ebéd is ennek örömére jött. De ezután újra a munka. Megnéztem hol járnak a szakácsaim és a kézilányok- fiúk. sok vendégünk érkezik megint, sok asztalfoglalásunk van időpontra, este meg majd lesz egy esküvői étellebonyolítás is. Igaz addigra már zárunk, de annak a 10 főnek elegendő lesz az itt maradt (önként!) szolgálat. Rövid gyűlést követően osztottam ki a feladatokat, kérésemet, óhajomat, sóhajomat. Sokan nevettek, viccesre sikerült és ez a lényeg. Az összetartó erő és ne az első látásra való ítélkezés. Ugye ugye! Végig olvastam a listát, hogy ki lesz az este folyamán és a másikat, hogy kik lesznek a jövőhét folyamán szabadságon...jelenlétiket írtam alá, rendeléseket intéztem.
Telefonáltam. most volt rá csak időm. Megrendeltem, meg akartam egy kis átalakítást is, de ez még várhat, először az időpontokat kellett lebeszélnem. No meg egy újabb szakács is jelentkezett a bandába. Még nem jött, még két órája van ideérni, aztán ha nem jön, azután már ne akarjon. Az ilyenben azért megnézem hogy mennyit késik, mennyire akarja ezt az egészet...az embereim ne késsenek alapos indok nélkül. Vagy legalább előtte írjon, vagy hívjon fel ha gyanú alatt áll a késés szó, mert úgy ugrasztom a többieket, hogy eggyel kevesebben lesznek ennyi meg ennyi ideig. Az ilyet preferálom. A legkevesebb időt akarom tölteni az irodában, van ezer meg ezer dolog a konyha körül, noha lenne ötletem kaja szempontjából, mégis a többieket kérdezem olykor a menü összeállításban, mert havi/heti változtatást igényel a dolog.  Mivel a jobb kezem már tudja és ismeri is az észjárásom, ezért már előkészítette a tervet és azt kell mondanom, nem csalódtam. Szóval irány vissza az irodára és lepötyögni mindezt és kinyomtatni vagy 20 féle mód. No meg egy csomó nyelven persze, hiszen nem csak Párizs lakosait látjuk szeretettel, hanem a sok külföldit is.  
A munka egy konyhán sosem áll meg, szóval úgy eltelik az idő, hogy észre sem veszem. A kopogásra felpillantok és mire bármit is mondanék az ajtó nyílik. Csak elmosolyodok egy aprót és hátra dőlök a székemben. Pihenjünk akkor.
- Már ennyi az idő? - pillantottam az órára, ahogy megláttam a fiút civilben, majd vigyorogtam rá. - A fehér jobban áll. - halaszthatatlan üggyel állított elém, szóval komoly dologról van szó...
Ez érdekes lesz.
- Hallgatlak. - kíváncsian fürkésztem őt, majd a másik székre böktem, a másik "főnöké" volt, de ő most kint ügyködött a konyhán. Az övé az esküvő majdnem egész része.
- Rátok mindig van időm, ezt sose felejtsd. - néztem rá kissé szúrósan, hiszen milyen kérdés már ez...pont tőle.



avatar
Elit
Tell me your secrets

31
● ● Posztok száma :
Tyler Hoechlin
● ● karakter arca :


Szeretettel Lucas Morneault tollából
Témanyitás Re: Edmund iroda •• Vas. Aug. 20, 2017 1:06 pm


Team Edmucas


Jól lehet, hogy talán nem őt kellene ilyesmivel zaklatnom. De nincs olyan személy akire ilyesmit rá mernék bízni. Nem azt mondom, hogy nem lenne esetleg ott a kedvenc nagybátyám mellett a kedvenc nagynéném is, de azért a férfi dolgokat mégis jobb a nagybátyámmal megbeszélni, mint esetleg vele. Meg szerintem neki úgyis megvan most a kellő baja, nem hiszem, hogy az én panaszomat tiszta idegzettel és nyugodtan kibírná. Mert nagyon rémes tudok lenni, most meg nem akarom, hogy miattam mérgelődjön. Az árt a kicsinek. Én meg már nagyon babusgatni akarom a kis bébit, szóval mindannyiunk érdekében inkább a jövendőbeli apát zargatom. Ha az ajtóján kopogtatok, sose várom meg a választ. Pláne akkor ha tudom, hogy nincs bezárva. Amúgy is csak egy nagyon kicsit szidna le, ami teljesen jogos lenne. Csak az van, hogy ha valamit nagyon meg akarok oldani, akkor csak a célra összpontosítok, arra meg nem figyelek, hogy közben mi történik. Erre persze még oda kell figyelnem. Ő se azt próbálja tanítani, hogy szétszórt legyek. Egyszerű bólintást adok válaszul, amikor megkérdezi, hogy ennyi az idő már. A megjegyzésére meg nem tudok mit mondani. Inkább helyet foglalok a másik székben és… hű de menő ebben a székben ülni! Egy egész pillanatig elvigyorodok és elfelejtem, hogy miért is jöttem. Aztán amint újra meghallom a hangját, hogy ránk mindig van ideje és ezt ne felejtsem el, kizökkenek s, újra a problémámra gondolok.
– Nos. Igazából egyszerre több apróság van. De előbb talán azzal kezdem, hogy… Lényegében most a séf feledet kérdezem, mi az amit nagyon egyszerűen el lehet készíteni és még a receptje is megvan neked? Mert elkérném. Ahm főzési leckéket kellene adnom a lakótársamnak és nem akarok egy nehézzel kezdeni, amit tuti elrontanánk és nem jönne ki jól a lépés. – magyarázok, már szinte az egyik kezemet is bevetve, hogy gesztikuláljak vele. De nem, visszafogom. Hagyom, hogy értelmezze a szavaimat, ám nem várom meg a válaszát. Rögvest előállok a másik aprósággal.
– Illetve, az érdekel, hogy te hogy fogadtad, amikor anya és apa bejelentették eljegyzik egymást? Csak mert nem tudom miként kellene reagálnom Linn fura viselkedésére. Azok után meg pláne nem, hogy eljöttem otthonról és azt hiszi az egész miatta van. Mert nem miatta van, csak nem érti meg, hogy ha anyával kell együtt élnem akkor az Őrült Kalapossal leszek testvér. – jó tudom, most részben a nővérét szólom le, meg a módszereit, de tudja, hogy számomra nem tündérmese anyával együtt élni.
– Plusz, Rollo is beállított a lakásomba. Nem küldhettem el szegényt, de alaposan rám ijesztett. Nem akarom, hogy az legyen én mondtam neki jöjjön el otthonról. De haza se akarom küldeni, mert biztos nem ok nélkül jött el. Szerinted, hogy tudnám a testvéreimmel megbeszélni, nem velük van gondom, csak simán el kellett jönnöm otthonról? – felvonom a szemöldökömet, mintha esetleg Edmund bácsi jobban tudná helyettem a válaszokat.
– Na meg ha ez nem lenne elég, életem szerelme a lakótársam. Amit megjegyzem eddig elég jól tudtam leplezni előtte, mert eltereltem a figyelmem más lányokkal, de így. – szemet forgatok. Tudom, hogy nem kellett volna még ezt is a nyakába varrnom, ám én határozottan bízok benne. Tehát ez azt is jelenti, hogy nagyon kevés titkom van előtte. Ami talán lehet, hogy baj, mert felhasználhatja ellenem. De nem számít. Ő a nagybátyám. Ha rá nem számíthatok, akkor senki másra.
•••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••
Words: ki számolja? Music: Back when we were kids Note:   sweety  


Take risks. If you win you will be happy. If you lose you be wise. Ϡ
avatar
Egyetemista
Tell me your secrets

39
● ● Posztok száma :
● ● Keresem :
ϡ Dylan O'Brien
● ● karakter arca :


Szeretettel Edmund H. Rimbaud tollából
Témanyitás Re: Edmund iroda •• Hétf. Aug. 21, 2017 5:13 pm



Lucas & Edmund

Csak figyelek és hallgatom, erős probléma akadhatott amihez én kellek. Bármi is az, hát két kézzel fogom őt segíteni. Csak bólogatok az egyszerű kérdésén, mertt ház kezdő létére meglepni valakit... nos nehéz dolog. Főleg az, hogy jó állagú legyen és finom is. Ám hiába nyitom szólásra a számat, ő folytatja, de mindez meglep. De én most visszatérnék az előző problémára. Az egyik asztalfiókomat is kihúztam, hogy kotorásszak benne kicsit. Az egyik gyakornokom a vizsgájáról hagyott itt pát receptet, az ételek előkészítésével egyetemben. Ez biztos kelleni fog majd neki. De most Linn-re is koncentrálok...meg Lucas összes eddig elhangzott szavára.
- Lucas... A kérdéseid bonyolultak ám. Nincsen két egyforma ember. Engem akkoriban nem vontak bele ilyenekben, tulajdonképpen apáék már rég eljegyezték egymást, még akkor amikor egyáltalán járni tudtam...vagy azelőtt. Csak fogadd el és örülj a nővéreddel. Ha van valami problémád, azt meg szemtől szemben mond meg neki. - mert úgy őszinte az ember, ha nem a háta mögött susmustól róla, nem?
Ahogy a nővéremről beszél, csak sunyi mosollyal pislantok rá, hát igen, általában kiszoktuk beszélni az anyját. Tulajdonképpen szeretem azt a nőt, de vannak dolgok, amikhez nem nagyon ért... az pedig az, hogy hogyan érts szót a gyerekeiddel. Egyáltalán nincs egy hullámhosszon velük, az van amit ő akar és kész. Hát velem ezt nem tudja bejátszani. Szerencsére. Az öccse vagyok és nem a katonája. És még az öccse is beállított...azta... nehéz nehéz. Csak figyelem szegényt és hallgatom mennyi minden gyűlt össze rövid idő alatt a padlásán.
- Hát nézd, semmi mást nem tudsz nekik mondani, csak az anyátok és az eddig felmutatott viselkedése irányotokba...főleg mostanában, nem? - vakarom meg a tarkómat, majd szusszanva elmosolyodom.
- Nézd, egyikőtökkel sincsen olyan eget rengető probléma. Láttalak titeket felnőni, ott voltam minden létfontosságú eseménynél is. - mutattam rá Lucasra, majd előre dőlve rákönyököltem a combomra. Mindkettőre. - Itt arról van szó öcsi, hogy anyátok ugyan szeret titeket, de nehezen viseli el azt, hogy ilyen hamar kirepültetek. Főleg Linn... meg hogy barátja van... jegyese. Tudod milyen nehéz elengedni egy gyermek kezét? - vigyororodok el, bár pont én beszélek, akinek a kislánya hamarosan megérkezik. A nővérem nehéz eset, de a családja nem akar ugyanabba a hibába beleesni, amibe akkor ő is beleesett. Lucas folytatja, én meg csak felhúzott szemöldökkel meredek rá, megnyalom a szám és elmosolyodok.
- Hát öcsém, én imádnám, ha csak ennyi problémám lenne. - nem, ha számára komoly problémák ezek, amikbe napi szinten beleütközik, hát segítek rajta, azon nem múlik. - Egyszer úgyis szint kell vallanod. - tárom szét karjaim, miközben újra hátra dőlök. - De mivel már mondtam, senki sem egyforma, így segíteni sem tudok hódítási téren. - kacsintok rá, erre magának kell rájönnie hogyan is csábítsa el a leendő nőjét... Közben meg átnyújtom neki azt a pár lapot, de ha meg is ragadja őket, én még akkor sem eresztem el.
- Tavaly a gyakornokom hagyott itt egy pár receptet, előkészítéssel mindennel telefirkálva. - kezdek bele. Egy Ratatouilles lasagne (lecsós), Csőben sült burgonya és Fokhagymás-citromos pácolt camembert. No meg lenne még egy... Mustáros csirkecombok serpenyőben. Minden le van írva, az elkészítéstől kezdve tényleg minden. Hozzávalók, dekák ilyesmik. Bár... majd ő eldönti meg tudja e csinálni. Bízom benne, hogy könnyű lesz, de ha segítség kell, én bármikor ott vagyok. Csak egy telefon, akármi. De tényleg.


avatar
Elit
Tell me your secrets

31
● ● Posztok száma :
Tyler Hoechlin
● ● karakter arca :


Szeretettel Lucas Morneault tollából
Témanyitás Re: Edmund iroda •• Szomb. Aug. 26, 2017 11:21 pm


Team Edmucas


Tudom, hogy megoldhatnám egyedül is a problémáimat, nem kellene egyből a nagybátyámhoz rohanni ha esetleg elakadok valahol. De ha itt vagyok, akkor az mindig azt jelenti, hogy minden lehetséges eseményt fejben már elképzeltem, ám kell egy ésszerűbb meglátás. Egy külső szemlélő véleménye. Aki ismer és alapvetően rá tud mutatni a hibákra, illetve azokra a lehetséges kitérőkre, amiket jobb lenne szem előtt tartani. Csak hát egyedül képtelen vagyok rá, főleg akkor amikor nagyon ideges vagyok és úgy érzem minden kicsúszik a kezemből. Ha egyszerre sok esemény történik, nem szépen fokozatosan hanem egymás után, akár egy nap alatt és nekem kellene valahogy rendbe hozni a dolgokat, egy kicsit bajban vagyok. Főleg, mert mindent tökéletesen akarok véghez vinni, nem akarom, hogy csalódjanak bennem. Utálom ha leszidnak, ez olyan biztos, hogy mindjárt huszonegy éves leszek, de sehogy se tudom ezt még felfogni. A leszidás persze mindig jogos, mert ha nem mondanák meg sose, hogy hol rontottam, akkor nem tudnék egyik fokról a másikra lépni. Tehát a még bénábbról a bénára. Jó ezt persze csak én mondom így. Mert az, hogy én mit gondolok magamról és mások mit gondolnak rólam két külön dolog.
Végül is érthető amit mond, hogy nincs két egyforma ember. Meg ha van valami akkor esetleg Linn-el kellene megvitatnom. Erre csak bólintani tudok, így elsőre. Nem mondom ki, hogy igaza van, úgyis tudja, neki mindig igaza van, még akkor is ha nem kellene az legyen. Ha van akiben nem tudok hibát találni – jó nem is igen kerestem – akkor az ő. Lehet, hogy istenítem a nagybátyámat, de én mondom, hogy van miért. Edmund akkor is mellettünk van, amikor más éppen arra készül, hogy elhagyjon minket és mindent elsöprő mód egy űrt hagyjon bennünk. Most a másik nagybátyámról beszélek, akire alig emlékszem, de tudom, hogy kevésbé szerettem. Sőt szerintem simán mondhatom azt is, hogy utáltam mert mindig lekezelően viselkedett… velem legalábbis. Na hozzá tuti nem lehetett játékautóval futni, vagy olyan banális kéréssel, hogy legyen ő a sárkány, mert tuti elküldött volna melegebb éghajlatra. El is küldött, szóval…
– Főleg mostanában. De szerintem amióta elkezdtem lázadni az elképzelései ellen, azt kívánja bár ne fiúnak születtem volna. – fél oldalas mosoly került az arcomra.
– Jó tudom, hogy az anyánk szeret. Különben sose adott volna plusz zsebpénzt ha szépen kérem tőle. Ám ha a bogár a fejébe mászik akkor olyan makacs, mint én. – itt próbálom nem elnevetni magam, mert ez inkább elszomorító, mintsem röhejes. Bár teljesen meg tudom érteni, hogy azért nem jövök ki túlzottan jól az anyámmal, mert olyan hajthatatlan és makacs vagyok, mint ő.
– Csak huszonhat vagy több év múlva akarom megtudni. De az biztos, hogy nem a szüleim mintájára fogok belekezdeni a gyereknevelésbe. – mondom határozottan, ám még nincs konkrét tervem. Egyelőre nem is kell ezen agyalnom. Szerencsére. Így is elég ha itt vannak a mostani gondok.
– Azt elhiszem, most azonban nem szívesen cserélnék veled életet. – mondom nevetve, bár igazából nem a közeledő kisbabára gondolok itt, hanem erre az egészre, az étterem körüli dolgokra, amiket szerintem én nem tudnék úgy megoldani, mint ő. Idő nap előtt kipurcannék és az idegeimnek is annyi lenne. Főleg ha valaki olyan idegesítene fel, mint amilyen az elején én voltam.
– Tudom, de nem akarom, hogy azt higgye azért lettünk lakótársak mert épp barátnőre van szükségem és ő jó alany erre. Különben rengeteg ellenpélda szolgál arra, hogy nem az ő alkata, típusa jön be. A legutóbbi például egy hárpia volt, egy szexmániás hárpia, olyan nehezen fogta fel, hogy köztünk vége van a dolgoknak. – visszagondolva még most is beleborzongok, de szerencsére rémálmok nem gyötörnek. Még csak az kéne. Vagy legalábbis miatta nem. Örülök annak, hogy nagy nehezen talált magának valaki mást, aki nem én vagyok és boldog. Vagy legalábbis úgy tesz.
– Na ez érdekes. – megérintem az átnyújtott lapokat és figyelem a szavait. Meg persze a lapra is rá lesek ami éppen felül van.
– Ma már nem, mert lusta vagyok, de szerintem holnap rászánom magam és elviszem őt is bevásárolni. Csak, hogy lássa honnan tud majd bevásárolni ezt azt és neki állunk főzni. De előtte megnézem, hogy mi van meg otthon. Feleslegesen nem akarok költekezni ha nem muszáj. Bár érte megéri, szóval nem tudom mit nyavalygok ezen. – felsóhajtok és ha elengedi a lapokat akkor elveszem és jobban szemügyre veszem.
– Linn még nem mondott semmit ugye? Hogy milyen nagyszerű testvér vagyok és hasonlók? Csak mert nem tudom, hogy álljak elé. Mennyire fogja felkapni a vizet… Vagy ne törődjek azzal, hogy mit gondol, inkább csak menjek oda hozzá és simán mondjam el mit gondolok? Az ilyesmit jobban értékelné, nem?
•••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••
Words: ki számolja? Music: Back when we were kids Note:   sweety  


Take risks. If you win you will be happy. If you lose you be wise. Ϡ
avatar
Egyetemista
Tell me your secrets

39
● ● Posztok száma :
● ● Keresem :
ϡ Dylan O'Brien
● ● karakter arca :


Szeretettel Edmund H. Rimbaud tollából
Témanyitás Re: Edmund iroda •• Csüt. Aug. 31, 2017 5:41 pm



Lucas & Edmund

Mosollyal a képemen figyelem, miközben a nővéremről beszél, no igen van bennük közös vonás, lese tagadhatnák egymást annyi szent. Bennem is van makacsság, de én tudok engedni a 21-ből. Ő annyira nem...pedig a gyerekéről van szó. De ez már csak ő.
- Helyes, helyes. - büszkén nézek rá, amikor kimondja csak huszonhat évesen akar gyereket, esetleg idősebben. Igen, előbb élje ki magát, dolgozzon, tapasztalja meg milyen az, ha valaki a felnőttek útjára lép. Nem egyszerű, főleg karriert kiépíteni. Kíváncsi vagyok mit fog hozni ez az út számára, hogy hogyan is fog majd helyt állni ebben a nagy világban. Most egy kicsit talán jobban belekóstolhat abba, hogy milyen is a felnőttek élete. De nem csak ezért vagyok kíváncsi, ez egy teszt magamnak is... hogy jó útmutatást adtam- e a számukra.
Amikor kinyögi, hogy nem cserélne velem... hát igencsak mogorván pislantok rá, de aztán elnevetem magam jóízűen. - Hát...durva lenne, ha a testemben ébrednél fel, én meg a tiedében.
A lányra térve meg lépnie kell, ha nem is azonnal, de neki kell meglépnie bizonyos dolgokat. szavai nyomán felhúzott szemöldökkel bámulok rá, főleg a hárpia említésére. Van zűr nála nem is kicsi. De egyszerre egy probléma. A lapokat a kezébe nyújtom, érdeklődik irántuk, ez elégedettséggel tölt el.
- Ha adhatok egy tanácsot... az olcsó nem mindig ugyanolyan minőségű. - tűnődök el egy pillanatra a papírokat sasolva, hiszen megveheti olcsón is, de mi van ha az már rég romlott, vagy nem látott penész üli meg, esetleg rohadt belülről.
- Ha szeretnéd elkísérlek benneteket vagy csak téged bevásárolni. Nem tudom mit tervezel, de rakd magad oda keményem... - ez annyit jelent, hogy megmutatom mit vegyen, mennyit és melyik minőséget, természetesen még fizetem is, ettől nem fogok tönkre menni. Hiszen ott akarok lenni minden csodás pillanatuknál.
Linn meg nos... nem szeret kimaradni dolgokból, nem is szereti ha utoljára tudja meg a dolgokat.
- Mond meg neki nyíltan, szemtől szemben. Ne félj attól, hogy beletaposol ezzel a lelki világába....azzal rúgsz bele, ha nem állsz elé.






avatar
Elit
Tell me your secrets

31
● ● Posztok száma :
Tyler Hoechlin
● ● karakter arca :


Szeretettel Lucas Morneault tollából
Témanyitás Re: Edmund iroda •• Pént. Szept. 15, 2017 11:01 pm


Team Edmucas


Emlékszem fiatalabb koromban minden másképp ment. Akkor nem érdekelt az anyám véleménye túlzottan, mert azt hittem minden rendjén van. Mert esetleg igaza lehet, tudja mit csinál. Akkor még naivan hittem benne. De már nem. Túl sokszor láttam őt hibázni, engem hibáztatni olyan dolgokért, amiket nem befolyásolhattam. Vagyis befolyásolhattam volna, ha jobban odateszem magam, de csak nem képzelhette azt, hogy olyan leszek, mint Linn csak fiúban? Szeretném azt hinni, hogy nincs szükségem rájuk, nincs szükségem a szüleimre, mert már felnőttem. De a jelek szerint még mindig függők egy nálam idősebbtől, mondjuk a nagybátyámtól. Ha ő nem lenne, akkor én is máshol lennék. Mit tudom én, talán az egyik barátomnál húztam volna meg magam, akinek idővel az agyára mentem volna. Ami meg a barátság végét jelentette volna. Ám így minden maradt a régi. Vagyis badarság. Semmi se a régi. Tapasztaltabb lettem. Vagy legalábbis azt hiszem. Érettebb. Pedig mit meg nem adnék, ha egy kicsivel idősebb lennék. Akkor jobban meghallgatnának, a tanácsaimat tanácsnak vennék, nem pedig értelmetlen kotnyeleskedésnek.
– Még nem vagyok apa alapanyag. Te természetesen igen, de én. – a kezemmel végigmutattam magamon, mintha eddigi életem során nem lett volna alkalma megnézni engem.
– Visít rólam az éretlenség ugye? – kíváncsiskodom, bár igazából nem akarok választ kapni rá. Ismerem magam. Tudom mitől riadok vissza, az meg nem a házasság és gyerekek gondolata, hanem valami más. Sokkal emberibb és kézzel foghatóbb.
Aztán amikor megemlíti, hogy durva lenne ha a testében ébrednék fel, ő meg az enyémben, riadt képet vágok.
– Szeretlek meg minden, de azért a saját életemet jobban szeretem, mint a tiédet. – különben nem tudom, miként reagálnék arra ha esetleg pont a nagynéném mellett ébrednék és fúj belegondolni is rossz. Nem azt mondom, hogy a nagynéném nem szép, hanem csak azt, hogy nem az én esetem. Nem vonzódok hozzá. Hála a jó égnek ugyebár. Meg amúgy is, tisztában vagyok azzal, hogy min ment át.
– Értem, gondolom ha fele áron vágják hozzám, akkor se azért teszik mert friss, hanem mert meg akarnak szabadulni tőle. – nyilván, tehát ebben nem kell a jóvá hagyása, mert van fantáziám és nem kell igenlően bólogatnia. Vagy legalábbis inkább azt mondanám, hogy képzelőerőm van.
– Elkísérhetsz. Kíváncsi vagyok milyen ha a főnök vásárol. De szerintem csak ketten megyünk. Addig se járatom le magam Natalie előtt. Mert a tanácsaidra akarok figyelni, nem pedig másra. Ám arra még rá kell jönnöm, hogy mit akarok ebből az egészből kihozni. Mármint tuti nem ülhetünk csak simán össze és beszélhetnénk meg a dolgainkat. Az túl száraz lenne és a felét se fogadnák el annak amit nekik mondanék. – egy pillanatra a lapokra pillantok amiket átadott.
– Tudom, csak még el kell döntenem, hogy mikor állok elé.

•••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••
Words: ki számolja? Music: Back when we were kids Note:   sweety  


Take risks. If you win you will be happy. If you lose you be wise. Ϡ
avatar
Egyetemista
Tell me your secrets

39
● ● Posztok száma :
● ● Keresem :
ϡ Dylan O'Brien
● ● karakter arca :


Szeretettel Sponsored content tollából
Témanyitás Re: Edmund iroda ••

Tell me your secrets


Edmund iroda
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Lélek-kristály Iroda

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: 03. Üdvözöllek Párizsban :: Belváros :: La PerleBleue Restaurant-