Edmund iroda
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Postagalamb központ
✥ Bátran üzenj ✥



Akik erre járnak
✥ Várunk mindenkit ✥




A legtöbb felhasználó (57 fő) Szomb. 11 Nov. 2017, 19:42-kor volt itt.
Legújabb történetek
✥ feltörekvõk írásai ✥

✥ Today at 14:30 ✥
✥ Today at 14:11 ✥
✥ Today at 14:05 ✥
Népszámlálás
✥ Párizs lakói ✥
Történet írók
✥ fantázia szárnyal ✥

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Share| .

✥ Szeretettel Admin tollából
Témanyitás ✥ Edmund iroda •• Szer. 16 Aug. 2017, 14:49

Forrás: google
avatar
Alapító;;Segítõ
Tell me your secrets
1223
● ● Posztok száma :
my babes
● ● Keresem :
I'm faceless
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Lucas Morneault tollából
Témanyitás ✥ Re: Edmund iroda •• Szer. 16 Aug. 2017, 21:41


Team Edmucas


Lejárt. Az ember azt hinné, hogy ettől megkönnyebbülök és eszemet vesztve rohanok haza. Ebből csak az első feltevés igaz, mert most nem rohantam haza. Nem azért nem, mert tartottam attól, otthon esetleg még több kínos pillanatot kell átélnem Natalie társaságában és úgy tenni, mintha nem érdekelne. Lényegében túlságosan érdekelt és nagy erőfeszítésembe tellett, hogy ne mondjam még el neki. Különben most nem miatta ragadtam itt. Egyszerűen beszélni akartam a nagybátyámmal. Egy jóval bölcsebb és okosabb tanácsra volt szükségem. Előtte tudom, hogy nem kell kertelnem, vagy úgy mesélni az egészet, mintha nem rólam lenne szó, hanem egy barátomról akinek az én tanácsomra van szüksége, de nem tudom mit mondjak neki. Úgyis rá jönne. Ismer. Túl jól. Mintha az anyám volna. Most azonban nem dédelgetésre szorulok és szerencsére még nem is a kölcsön pénzre vagy fizetésemelésre. Ahhoz képest pénzügyileg sikerült stabilizálnom a helyzetemet. Pontosabban úgy beosztani, hogy minden jó legyen. Ezért se okozott akkora gondot például Roland bevásárlása. Végül is, tudtam, hogy kecskére bízom a káposztát.
Az öltözőből kilépve nem a kijárat fele tartottam sem pedig a társalgóba ahol holtbiztos, hogy elcsípem még a nővéremet. Így is bizonytalan a helyzetünk még mindig, nem akarok tovább rontani rajta. Ezért körbe néztem, mint aki rosszban sántikál. Te jó ég, ha ezt az egészet a nagybátyám végignézi! Most biztos, jót röhöghet a képernyő előtt, ha pont a kamerákat nézi. Vagy mit tudom én. Szokott ő az irodájában közbe tenni-venni, lehet, hogy most nem éri utol a röhögő görcs mert jobb dolga akadt. Ezért imádkoztam, miközben kiléptem végül a folyosóra és az irodája felé vettem az irányt. Kihúztam magam, az előbbi akció mintha meg se történt volna, mintha nem is az érdekelt volna, hogy lát-e valaki a folyosón. Igazából most legkevésbé se volt időm, hangulatom mással társalogni, kivéve a nagybátyámmal. Mély levegőt vettem, majd kifújtam amint elértem az ajtajához. Egy, kettő, három határozott kopogás és meg se vártam, hogy válaszoljon itt van vagy nincs itt. Lenyomtam a kilincset és benyitottam. Végül is, ha be lenne zárva az ajtó akkor száz százalék, hogy nem lenne itt. Bár lehet, hogy azért még le leszek oltva, de úgyis tudja, akkora kelekótya csak és kizárólag én lehetek, aki nem várja meg az engedélyt a belépésre. Úgyse tud olyat művelni amin meglepődnék szóval…
– Bocs, beszélnünk kell. Az ügy halaszthatatlan. – azzal becsukom magam mögött az ajtót. Nehogy valaki meghallja ha esetleg leszid engem vagy ilyesmi. De na, mindegy. Ha az anyámtól nem félek már, akkor tőle miért félnék? Nem is értem.
– Arról van szó, hogy… – kezdenék bele.
– Van időd? – de mégse folytatom azzal amivel éppen szeretném. Ha éppen van valami egyéb, nálam jóval fontosabb elfoglaltsága akkor nem hergelem fel feleslegesen az én hülyeségeimmel is.
•••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••
Words: ki számolja? Music: Back when we were kids Note:   sweety  A Lucmund hülyén hangzik a fejemben, ezért lett a fenti cím


Take risks. If you win you will be happy. If you lose you be wise. Ϡ
avatar
Egyetemista
Tell me your secrets
70
● ● Posztok száma :
● ● Keresem :
ϡ Dylan O'Brien
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Edmund H. Rimbaud tollából
Témanyitás ✥ Re: Edmund iroda •• Pént. 18 Aug. 2017, 16:18



Lucas & Edmund

A mai programom annyiban kimerült, hogy a feleségemet elvittem az orvoshoz a heti vizsgálatára, majd ebédelni vittem. A picivel minden rendben, nincs semmi rendellenesség, remekül dobog a szíve, még nem akar kibújni se. Tökre megnyugodtam, ellazultam ennek hallatán, az ebéd is ennek örömére jött. De ezután újra a munka. Megnéztem hol járnak a szakácsaim és a kézilányok- fiúk. sok vendégünk érkezik megint, sok asztalfoglalásunk van időpontra, este meg majd lesz egy esküvői étellebonyolítás is. Igaz addigra már zárunk, de annak a 10 főnek elegendő lesz az itt maradt (önként!) szolgálat. Rövid gyűlést követően osztottam ki a feladatokat, kérésemet, óhajomat, sóhajomat. Sokan nevettek, viccesre sikerült és ez a lényeg. Az összetartó erő és ne az első látásra való ítélkezés. Ugye ugye! Végig olvastam a listát, hogy ki lesz az este folyamán és a másikat, hogy kik lesznek a jövőhét folyamán szabadságon...jelenlétiket írtam alá, rendeléseket intéztem.
Telefonáltam. most volt rá csak időm. Megrendeltem, meg akartam egy kis átalakítást is, de ez még várhat, először az időpontokat kellett lebeszélnem. No meg egy újabb szakács is jelentkezett a bandába. Még nem jött, még két órája van ideérni, aztán ha nem jön, azután már ne akarjon. Az ilyenben azért megnézem hogy mennyit késik, mennyire akarja ezt az egészet...az embereim ne késsenek alapos indok nélkül. Vagy legalább előtte írjon, vagy hívjon fel ha gyanú alatt áll a késés szó, mert úgy ugrasztom a többieket, hogy eggyel kevesebben lesznek ennyi meg ennyi ideig. Az ilyet preferálom. A legkevesebb időt akarom tölteni az irodában, van ezer meg ezer dolog a konyha körül, noha lenne ötletem kaja szempontjából, mégis a többieket kérdezem olykor a menü összeállításban, mert havi/heti változtatást igényel a dolog.  Mivel a jobb kezem már tudja és ismeri is az észjárásom, ezért már előkészítette a tervet és azt kell mondanom, nem csalódtam. Szóval irány vissza az irodára és lepötyögni mindezt és kinyomtatni vagy 20 féle mód. No meg egy csomó nyelven persze, hiszen nem csak Párizs lakosait látjuk szeretettel, hanem a sok külföldit is.  
A munka egy konyhán sosem áll meg, szóval úgy eltelik az idő, hogy észre sem veszem. A kopogásra felpillantok és mire bármit is mondanék az ajtó nyílik. Csak elmosolyodok egy aprót és hátra dőlök a székemben. Pihenjünk akkor.
- Már ennyi az idő? - pillantottam az órára, ahogy megláttam a fiút civilben, majd vigyorogtam rá. - A fehér jobban áll. - halaszthatatlan üggyel állított elém, szóval komoly dologról van szó...
Ez érdekes lesz.
- Hallgatlak. - kíváncsian fürkésztem őt, majd a másik székre böktem, a másik "főnöké" volt, de ő most kint ügyködött a konyhán. Az övé az esküvő majdnem egész része.
- Rátok mindig van időm, ezt sose felejtsd. - néztem rá kissé szúrósan, hiszen milyen kérdés már ez...pont tőle.



avatar
Elit
Tell me your secrets
73
● ● Posztok száma :
Tyler Hoechlin
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Lucas Morneault tollából
Témanyitás ✥ Re: Edmund iroda •• Vas. 20 Aug. 2017, 13:06


Team Edmucas


Jól lehet, hogy talán nem őt kellene ilyesmivel zaklatnom. De nincs olyan személy akire ilyesmit rá mernék bízni. Nem azt mondom, hogy nem lenne esetleg ott a kedvenc nagybátyám mellett a kedvenc nagynéném is, de azért a férfi dolgokat mégis jobb a nagybátyámmal megbeszélni, mint esetleg vele. Meg szerintem neki úgyis megvan most a kellő baja, nem hiszem, hogy az én panaszomat tiszta idegzettel és nyugodtan kibírná. Mert nagyon rémes tudok lenni, most meg nem akarom, hogy miattam mérgelődjön. Az árt a kicsinek. Én meg már nagyon babusgatni akarom a kis bébit, szóval mindannyiunk érdekében inkább a jövendőbeli apát zargatom. Ha az ajtóján kopogtatok, sose várom meg a választ. Pláne akkor ha tudom, hogy nincs bezárva. Amúgy is csak egy nagyon kicsit szidna le, ami teljesen jogos lenne. Csak az van, hogy ha valamit nagyon meg akarok oldani, akkor csak a célra összpontosítok, arra meg nem figyelek, hogy közben mi történik. Erre persze még oda kell figyelnem. Ő se azt próbálja tanítani, hogy szétszórt legyek. Egyszerű bólintást adok válaszul, amikor megkérdezi, hogy ennyi az idő már. A megjegyzésére meg nem tudok mit mondani. Inkább helyet foglalok a másik székben és… hű de menő ebben a székben ülni! Egy egész pillanatig elvigyorodok és elfelejtem, hogy miért is jöttem. Aztán amint újra meghallom a hangját, hogy ránk mindig van ideje és ezt ne felejtsem el, kizökkenek s, újra a problémámra gondolok.
– Nos. Igazából egyszerre több apróság van. De előbb talán azzal kezdem, hogy… Lényegében most a séf feledet kérdezem, mi az amit nagyon egyszerűen el lehet készíteni és még a receptje is megvan neked? Mert elkérném. Ahm főzési leckéket kellene adnom a lakótársamnak és nem akarok egy nehézzel kezdeni, amit tuti elrontanánk és nem jönne ki jól a lépés. – magyarázok, már szinte az egyik kezemet is bevetve, hogy gesztikuláljak vele. De nem, visszafogom. Hagyom, hogy értelmezze a szavaimat, ám nem várom meg a válaszát. Rögvest előállok a másik aprósággal.
– Illetve, az érdekel, hogy te hogy fogadtad, amikor anya és apa bejelentették eljegyzik egymást? Csak mert nem tudom miként kellene reagálnom Linn fura viselkedésére. Azok után meg pláne nem, hogy eljöttem otthonról és azt hiszi az egész miatta van. Mert nem miatta van, csak nem érti meg, hogy ha anyával kell együtt élnem akkor az Őrült Kalapossal leszek testvér. – jó tudom, most részben a nővérét szólom le, meg a módszereit, de tudja, hogy számomra nem tündérmese anyával együtt élni.
– Plusz, Rollo is beállított a lakásomba. Nem küldhettem el szegényt, de alaposan rám ijesztett. Nem akarom, hogy az legyen én mondtam neki jöjjön el otthonról. De haza se akarom küldeni, mert biztos nem ok nélkül jött el. Szerinted, hogy tudnám a testvéreimmel megbeszélni, nem velük van gondom, csak simán el kellett jönnöm otthonról? – felvonom a szemöldökömet, mintha esetleg Edmund bácsi jobban tudná helyettem a válaszokat.
– Na meg ha ez nem lenne elég, életem szerelme a lakótársam. Amit megjegyzem eddig elég jól tudtam leplezni előtte, mert eltereltem a figyelmem más lányokkal, de így. – szemet forgatok. Tudom, hogy nem kellett volna még ezt is a nyakába varrnom, ám én határozottan bízok benne. Tehát ez azt is jelenti, hogy nagyon kevés titkom van előtte. Ami talán lehet, hogy baj, mert felhasználhatja ellenem. De nem számít. Ő a nagybátyám. Ha rá nem számíthatok, akkor senki másra.
•••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••
Words: ki számolja? Music: Back when we were kids Note:   sweety  


Take risks. If you win you will be happy. If you lose you be wise. Ϡ
avatar
Egyetemista
Tell me your secrets
70
● ● Posztok száma :
● ● Keresem :
ϡ Dylan O'Brien
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Edmund H. Rimbaud tollából
Témanyitás ✥ Re: Edmund iroda •• Hétf. 21 Aug. 2017, 17:13



Lucas & Edmund

Csak figyelek és hallgatom, erős probléma akadhatott amihez én kellek. Bármi is az, hát két kézzel fogom őt segíteni. Csak bólogatok az egyszerű kérdésén, mertt ház kezdő létére meglepni valakit... nos nehéz dolog. Főleg az, hogy jó állagú legyen és finom is. Ám hiába nyitom szólásra a számat, ő folytatja, de mindez meglep. De én most visszatérnék az előző problémára. Az egyik asztalfiókomat is kihúztam, hogy kotorásszak benne kicsit. Az egyik gyakornokom a vizsgájáról hagyott itt pát receptet, az ételek előkészítésével egyetemben. Ez biztos kelleni fog majd neki. De most Linn-re is koncentrálok...meg Lucas összes eddig elhangzott szavára.
- Lucas... A kérdéseid bonyolultak ám. Nincsen két egyforma ember. Engem akkoriban nem vontak bele ilyenekben, tulajdonképpen apáék már rég eljegyezték egymást, még akkor amikor egyáltalán járni tudtam...vagy azelőtt. Csak fogadd el és örülj a nővéreddel. Ha van valami problémád, azt meg szemtől szemben mond meg neki. - mert úgy őszinte az ember, ha nem a háta mögött susmustól róla, nem?
Ahogy a nővéremről beszél, csak sunyi mosollyal pislantok rá, hát igen, általában kiszoktuk beszélni az anyját. Tulajdonképpen szeretem azt a nőt, de vannak dolgok, amikhez nem nagyon ért... az pedig az, hogy hogyan érts szót a gyerekeiddel. Egyáltalán nincs egy hullámhosszon velük, az van amit ő akar és kész. Hát velem ezt nem tudja bejátszani. Szerencsére. Az öccse vagyok és nem a katonája. És még az öccse is beállított...azta... nehéz nehéz. Csak figyelem szegényt és hallgatom mennyi minden gyűlt össze rövid idő alatt a padlásán.
- Hát nézd, semmi mást nem tudsz nekik mondani, csak az anyátok és az eddig felmutatott viselkedése irányotokba...főleg mostanában, nem? - vakarom meg a tarkómat, majd szusszanva elmosolyodom.
- Nézd, egyikőtökkel sincsen olyan eget rengető probléma. Láttalak titeket felnőni, ott voltam minden létfontosságú eseménynél is. - mutattam rá Lucasra, majd előre dőlve rákönyököltem a combomra. Mindkettőre. - Itt arról van szó öcsi, hogy anyátok ugyan szeret titeket, de nehezen viseli el azt, hogy ilyen hamar kirepültetek. Főleg Linn... meg hogy barátja van... jegyese. Tudod milyen nehéz elengedni egy gyermek kezét? - vigyororodok el, bár pont én beszélek, akinek a kislánya hamarosan megérkezik. A nővérem nehéz eset, de a családja nem akar ugyanabba a hibába beleesni, amibe akkor ő is beleesett. Lucas folytatja, én meg csak felhúzott szemöldökkel meredek rá, megnyalom a szám és elmosolyodok.
- Hát öcsém, én imádnám, ha csak ennyi problémám lenne. - nem, ha számára komoly problémák ezek, amikbe napi szinten beleütközik, hát segítek rajta, azon nem múlik. - Egyszer úgyis szint kell vallanod. - tárom szét karjaim, miközben újra hátra dőlök. - De mivel már mondtam, senki sem egyforma, így segíteni sem tudok hódítási téren. - kacsintok rá, erre magának kell rájönnie hogyan is csábítsa el a leendő nőjét... Közben meg átnyújtom neki azt a pár lapot, de ha meg is ragadja őket, én még akkor sem eresztem el.
- Tavaly a gyakornokom hagyott itt egy pár receptet, előkészítéssel mindennel telefirkálva. - kezdek bele. Egy Ratatouilles lasagne (lecsós), Csőben sült burgonya és Fokhagymás-citromos pácolt camembert. No meg lenne még egy... Mustáros csirkecombok serpenyőben. Minden le van írva, az elkészítéstől kezdve tényleg minden. Hozzávalók, dekák ilyesmik. Bár... majd ő eldönti meg tudja e csinálni. Bízom benne, hogy könnyű lesz, de ha segítség kell, én bármikor ott vagyok. Csak egy telefon, akármi. De tényleg.


avatar
Elit
Tell me your secrets
73
● ● Posztok száma :
Tyler Hoechlin
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Lucas Morneault tollából
Témanyitás ✥ Re: Edmund iroda •• Szomb. 26 Aug. 2017, 23:21


Team Edmucas


Tudom, hogy megoldhatnám egyedül is a problémáimat, nem kellene egyből a nagybátyámhoz rohanni ha esetleg elakadok valahol. De ha itt vagyok, akkor az mindig azt jelenti, hogy minden lehetséges eseményt fejben már elképzeltem, ám kell egy ésszerűbb meglátás. Egy külső szemlélő véleménye. Aki ismer és alapvetően rá tud mutatni a hibákra, illetve azokra a lehetséges kitérőkre, amiket jobb lenne szem előtt tartani. Csak hát egyedül képtelen vagyok rá, főleg akkor amikor nagyon ideges vagyok és úgy érzem minden kicsúszik a kezemből. Ha egyszerre sok esemény történik, nem szépen fokozatosan hanem egymás után, akár egy nap alatt és nekem kellene valahogy rendbe hozni a dolgokat, egy kicsit bajban vagyok. Főleg, mert mindent tökéletesen akarok véghez vinni, nem akarom, hogy csalódjanak bennem. Utálom ha leszidnak, ez olyan biztos, hogy mindjárt huszonegy éves leszek, de sehogy se tudom ezt még felfogni. A leszidás persze mindig jogos, mert ha nem mondanák meg sose, hogy hol rontottam, akkor nem tudnék egyik fokról a másikra lépni. Tehát a még bénábbról a bénára. Jó ezt persze csak én mondom így. Mert az, hogy én mit gondolok magamról és mások mit gondolnak rólam két külön dolog.
Végül is érthető amit mond, hogy nincs két egyforma ember. Meg ha van valami akkor esetleg Linn-el kellene megvitatnom. Erre csak bólintani tudok, így elsőre. Nem mondom ki, hogy igaza van, úgyis tudja, neki mindig igaza van, még akkor is ha nem kellene az legyen. Ha van akiben nem tudok hibát találni – jó nem is igen kerestem – akkor az ő. Lehet, hogy istenítem a nagybátyámat, de én mondom, hogy van miért. Edmund akkor is mellettünk van, amikor más éppen arra készül, hogy elhagyjon minket és mindent elsöprő mód egy űrt hagyjon bennünk. Most a másik nagybátyámról beszélek, akire alig emlékszem, de tudom, hogy kevésbé szerettem. Sőt szerintem simán mondhatom azt is, hogy utáltam mert mindig lekezelően viselkedett… velem legalábbis. Na hozzá tuti nem lehetett játékautóval futni, vagy olyan banális kéréssel, hogy legyen ő a sárkány, mert tuti elküldött volna melegebb éghajlatra. El is küldött, szóval…
– Főleg mostanában. De szerintem amióta elkezdtem lázadni az elképzelései ellen, azt kívánja bár ne fiúnak születtem volna. – fél oldalas mosoly került az arcomra.
– Jó tudom, hogy az anyánk szeret. Különben sose adott volna plusz zsebpénzt ha szépen kérem tőle. Ám ha a bogár a fejébe mászik akkor olyan makacs, mint én. – itt próbálom nem elnevetni magam, mert ez inkább elszomorító, mintsem röhejes. Bár teljesen meg tudom érteni, hogy azért nem jövök ki túlzottan jól az anyámmal, mert olyan hajthatatlan és makacs vagyok, mint ő.
– Csak huszonhat vagy több év múlva akarom megtudni. De az biztos, hogy nem a szüleim mintájára fogok belekezdeni a gyereknevelésbe. – mondom határozottan, ám még nincs konkrét tervem. Egyelőre nem is kell ezen agyalnom. Szerencsére. Így is elég ha itt vannak a mostani gondok.
– Azt elhiszem, most azonban nem szívesen cserélnék veled életet. – mondom nevetve, bár igazából nem a közeledő kisbabára gondolok itt, hanem erre az egészre, az étterem körüli dolgokra, amiket szerintem én nem tudnék úgy megoldani, mint ő. Idő nap előtt kipurcannék és az idegeimnek is annyi lenne. Főleg ha valaki olyan idegesítene fel, mint amilyen az elején én voltam.
– Tudom, de nem akarom, hogy azt higgye azért lettünk lakótársak mert épp barátnőre van szükségem és ő jó alany erre. Különben rengeteg ellenpélda szolgál arra, hogy nem az ő alkata, típusa jön be. A legutóbbi például egy hárpia volt, egy szexmániás hárpia, olyan nehezen fogta fel, hogy köztünk vége van a dolgoknak. – visszagondolva még most is beleborzongok, de szerencsére rémálmok nem gyötörnek. Még csak az kéne. Vagy legalábbis miatta nem. Örülök annak, hogy nagy nehezen talált magának valaki mást, aki nem én vagyok és boldog. Vagy legalábbis úgy tesz.
– Na ez érdekes. – megérintem az átnyújtott lapokat és figyelem a szavait. Meg persze a lapra is rá lesek ami éppen felül van.
– Ma már nem, mert lusta vagyok, de szerintem holnap rászánom magam és elviszem őt is bevásárolni. Csak, hogy lássa honnan tud majd bevásárolni ezt azt és neki állunk főzni. De előtte megnézem, hogy mi van meg otthon. Feleslegesen nem akarok költekezni ha nem muszáj. Bár érte megéri, szóval nem tudom mit nyavalygok ezen. – felsóhajtok és ha elengedi a lapokat akkor elveszem és jobban szemügyre veszem.
– Linn még nem mondott semmit ugye? Hogy milyen nagyszerű testvér vagyok és hasonlók? Csak mert nem tudom, hogy álljak elé. Mennyire fogja felkapni a vizet… Vagy ne törődjek azzal, hogy mit gondol, inkább csak menjek oda hozzá és simán mondjam el mit gondolok? Az ilyesmit jobban értékelné, nem?
•••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••
Words: ki számolja? Music: Back when we were kids Note:   sweety  


Take risks. If you win you will be happy. If you lose you be wise. Ϡ
avatar
Egyetemista
Tell me your secrets
70
● ● Posztok száma :
● ● Keresem :
ϡ Dylan O'Brien
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Edmund H. Rimbaud tollából
Témanyitás ✥ Re: Edmund iroda •• Csüt. 31 Aug. 2017, 17:41



Lucas & Edmund

Mosollyal a képemen figyelem, miközben a nővéremről beszél, no igen van bennük közös vonás, lese tagadhatnák egymást annyi szent. Bennem is van makacsság, de én tudok engedni a 21-ből. Ő annyira nem...pedig a gyerekéről van szó. De ez már csak ő.
- Helyes, helyes. - büszkén nézek rá, amikor kimondja csak huszonhat évesen akar gyereket, esetleg idősebben. Igen, előbb élje ki magát, dolgozzon, tapasztalja meg milyen az, ha valaki a felnőttek útjára lép. Nem egyszerű, főleg karriert kiépíteni. Kíváncsi vagyok mit fog hozni ez az út számára, hogy hogyan is fog majd helyt állni ebben a nagy világban. Most egy kicsit talán jobban belekóstolhat abba, hogy milyen is a felnőttek élete. De nem csak ezért vagyok kíváncsi, ez egy teszt magamnak is... hogy jó útmutatást adtam- e a számukra.
Amikor kinyögi, hogy nem cserélne velem... hát igencsak mogorván pislantok rá, de aztán elnevetem magam jóízűen. - Hát...durva lenne, ha a testemben ébrednél fel, én meg a tiedében.
A lányra térve meg lépnie kell, ha nem is azonnal, de neki kell meglépnie bizonyos dolgokat. szavai nyomán felhúzott szemöldökkel bámulok rá, főleg a hárpia említésére. Van zűr nála nem is kicsi. De egyszerre egy probléma. A lapokat a kezébe nyújtom, érdeklődik irántuk, ez elégedettséggel tölt el.
- Ha adhatok egy tanácsot... az olcsó nem mindig ugyanolyan minőségű. - tűnődök el egy pillanatra a papírokat sasolva, hiszen megveheti olcsón is, de mi van ha az már rég romlott, vagy nem látott penész üli meg, esetleg rohadt belülről.
- Ha szeretnéd elkísérlek benneteket vagy csak téged bevásárolni. Nem tudom mit tervezel, de rakd magad oda keményem... - ez annyit jelent, hogy megmutatom mit vegyen, mennyit és melyik minőséget, természetesen még fizetem is, ettől nem fogok tönkre menni. Hiszen ott akarok lenni minden csodás pillanatuknál.
Linn meg nos... nem szeret kimaradni dolgokból, nem is szereti ha utoljára tudja meg a dolgokat.
- Mond meg neki nyíltan, szemtől szemben. Ne félj attól, hogy beletaposol ezzel a lelki világába....azzal rúgsz bele, ha nem állsz elé.






avatar
Elit
Tell me your secrets
73
● ● Posztok száma :
Tyler Hoechlin
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Lucas Morneault tollából
Témanyitás ✥ Re: Edmund iroda •• Pént. 15 Szept. 2017, 23:01


Team Edmucas


Emlékszem fiatalabb koromban minden másképp ment. Akkor nem érdekelt az anyám véleménye túlzottan, mert azt hittem minden rendjén van. Mert esetleg igaza lehet, tudja mit csinál. Akkor még naivan hittem benne. De már nem. Túl sokszor láttam őt hibázni, engem hibáztatni olyan dolgokért, amiket nem befolyásolhattam. Vagyis befolyásolhattam volna, ha jobban odateszem magam, de csak nem képzelhette azt, hogy olyan leszek, mint Linn csak fiúban? Szeretném azt hinni, hogy nincs szükségem rájuk, nincs szükségem a szüleimre, mert már felnőttem. De a jelek szerint még mindig függők egy nálam idősebbtől, mondjuk a nagybátyámtól. Ha ő nem lenne, akkor én is máshol lennék. Mit tudom én, talán az egyik barátomnál húztam volna meg magam, akinek idővel az agyára mentem volna. Ami meg a barátság végét jelentette volna. Ám így minden maradt a régi. Vagyis badarság. Semmi se a régi. Tapasztaltabb lettem. Vagy legalábbis azt hiszem. Érettebb. Pedig mit meg nem adnék, ha egy kicsivel idősebb lennék. Akkor jobban meghallgatnának, a tanácsaimat tanácsnak vennék, nem pedig értelmetlen kotnyeleskedésnek.
– Még nem vagyok apa alapanyag. Te természetesen igen, de én. – a kezemmel végigmutattam magamon, mintha eddigi életem során nem lett volna alkalma megnézni engem.
– Visít rólam az éretlenség ugye? – kíváncsiskodom, bár igazából nem akarok választ kapni rá. Ismerem magam. Tudom mitől riadok vissza, az meg nem a házasság és gyerekek gondolata, hanem valami más. Sokkal emberibb és kézzel foghatóbb.
Aztán amikor megemlíti, hogy durva lenne ha a testében ébrednék fel, ő meg az enyémben, riadt képet vágok.
– Szeretlek meg minden, de azért a saját életemet jobban szeretem, mint a tiédet. – különben nem tudom, miként reagálnék arra ha esetleg pont a nagynéném mellett ébrednék és fúj belegondolni is rossz. Nem azt mondom, hogy a nagynéném nem szép, hanem csak azt, hogy nem az én esetem. Nem vonzódok hozzá. Hála a jó égnek ugyebár. Meg amúgy is, tisztában vagyok azzal, hogy min ment át.
– Értem, gondolom ha fele áron vágják hozzám, akkor se azért teszik mert friss, hanem mert meg akarnak szabadulni tőle. – nyilván, tehát ebben nem kell a jóvá hagyása, mert van fantáziám és nem kell igenlően bólogatnia. Vagy legalábbis inkább azt mondanám, hogy képzelőerőm van.
– Elkísérhetsz. Kíváncsi vagyok milyen ha a főnök vásárol. De szerintem csak ketten megyünk. Addig se járatom le magam Natalie előtt. Mert a tanácsaidra akarok figyelni, nem pedig másra. Ám arra még rá kell jönnöm, hogy mit akarok ebből az egészből kihozni. Mármint tuti nem ülhetünk csak simán össze és beszélhetnénk meg a dolgainkat. Az túl száraz lenne és a felét se fogadnák el annak amit nekik mondanék. – egy pillanatra a lapokra pillantok amiket átadott.
– Tudom, csak még el kell döntenem, hogy mikor állok elé.

•••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••
Words: ki számolja? Music: Back when we were kids Note:   sweety  


Take risks. If you win you will be happy. If you lose you be wise. Ϡ
avatar
Egyetemista
Tell me your secrets
70
● ● Posztok száma :
● ● Keresem :
ϡ Dylan O'Brien
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Edmund H. Rimbaud tollából
Témanyitás ✥ Re: Edmund iroda •• Vas. 24 Szept. 2017, 13:43



Lucas & Edmund

Végig nézek újra rajta. Nem azt mondom, hogy nem érett meg rá, de akkor is remek apa lesz a jövőben. Még nem készült fel rá, nem mintha én lennék az, aki ezt tudná a legjobban. De ha eljön az ideje, akkor csak vágjon bele felkészülten és tutira jó lesz mindebben. Jobb nálam nem lesz, de lesz ideje utolérnie.
- Igen? - húzódnak fel homlokom közepére szemöldökeim, majd felnevetek jóízűen.
- Nem is akarom, hogy az én életemet éld… ez jóval bonyolultabb ám, mint hinnéd. Jó vagy úgy, ahogy vagy. - legalábbis az én szememben biztosan. Imádom őket, mindhármat, de Lucas jóval közelebb van hozzám, mint a másik kettő.
- Meg különben is! Szeresd az életed, alakítsad kedvedre. - mutatok rá mutatóujjal, közben a tekintetébe meredek.
A bevásárlásra jelentkezek, szeretném ha a legjobban sülnének el a dolgok…olcsóbb helyett, meg a legjobb alapanyagokat kell összeszedni.
- Látom tanultál. - bólintok is szavait követően. Vannak olyan emberek, akik hetek óta árulják ugyanazon zöldséget és előtte egy éjszakára hűtőbe rakja, vagy vízbe és azzal megőrzi pár órára a „friss” kinézetét…de hát az már minden, csak nem friss. Megtudom különböztetni, ezért is megyek a fiatalemberrel. Fizetek is, szóval a darabbal és drágaságával sem fogok hasra esni, tudom jól milyen értékben árulnak dolgokat. Meg szerintem nem is egy helyen szoktunk vásárolni.
- Nagyon szívesen kölyök. - elmegyünk ketten, közben magyarázok neki a dolgokról, meg ugye jó lenne tudni, mit szeretne ügyködni a konyhában…
- Hát igen…a családod nagyon bonyolult személyekből áll össze. - adok neki igazat ilyen mód, mert hát gondok azok vannak dögivel, szóval jah.
- Minél előbb Lucas, minél előbb. Ha halasztgatod… csak nehezebb lesz. - fordulok vissza a gépem felé, két kattintás történik, majd a nyomtató beindul, két példány érkezik, amik egy szakácskönyvből valóak, majd a többieknek adom át, hogy csináljanak 3 adagra valót kóstoló gyanánt. Ha jó lesz, akkor ez is felkerül a menü közé.
- Szóval, mikor lesz a fözőcskélés pontosabban? - érdeklődöm, immár felé fordulva, hiszen akkor tudunk még időben alapanyagot összevarázsolni.  




avatar
Elit
Tell me your secrets
73
● ● Posztok száma :
Tyler Hoechlin
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Lucas Morneault tollából
Témanyitás ✥ Re: Edmund iroda •• Kedd 26 Szept. 2017, 23:12


Team Edmucas


– Igen. – bólintok hozzá hasonlóan kevesebb komolysággal és még több nevetéssel. Engem ennyire nem lep meg, hogy ezt mondom. Szóval ezért is sikerül ezt produkálni most. Persze azzal is tisztában vagyok Ed éppen olyan jó humorral megáldott, mint én ha esetleg arról van szó. De az istenért se mondaná meg róla senki, hogy nem csupa komolyság és szigor. Ez persze neki kedvez, vagy nekem ha arra gondolok milyen sokat jelent, hogy anyámnak van egy normálisabb testvére is. Ed ugyanis egyszerre a nagybátyám, a testvérem, a legjobb barátom, a legfőbb bizalmasom egy személyben. Mert valljuk be, van, hogy úgy érzem ő az az idősebbik báty, akit sose kaphattunk meg, csak ilyen formában. Ám belegondolva így mégis másabb, hiszen vigasztalhat, hogy a nővére csöppet se olyan gonosz, mint én állítom.
– Azt Zéphyrine-nek is el kellene mondani, hogy én jó vagyok úgy ahogy vagyok. – vagy ha esetleg a drága jó anyám fél a tükörképére nézni – vagyis rám – akkor ne tegye. Mert eszem ágában sincs megváltozni, inkább csak tovább fejlődni, hogy jobb legyek annál aki előtte voltam. Meg úgy nagy általánosságba véve, tényleg szeretnem kell az életem és a saját ízlésem szerint kell alakítanom, ahogy a nagybátyám is javasolja. Erre a tanácsára persze, csak helyeslően bólintani tudok. Szerintem teljesen tisztában van azzal, hogy ezt nem kell nagyon sokat parancsolni nekem, mert anélkül is megteszem. Ebben nem kell a jóváhagyása, ezer más dologban azonban lehet, hogy igen. Szeretem amikor elmondja valamivel kapcsolatban a véleményét, néha direkt csak ezért állok elébe, mert látom a szemein mennyire imád ilyesmiről is beszélni többek között. Jó, persze tudom, hogy elmehetnék egy élettanácsadóhoz, de nála a nulláról kellene kezdenem mindent. A legelejétől elmesélni a dolgokat, de Ed-nek nem kell magyaráznom, ő ismer. Minden egyes fontosabb pillanatban ott volt mellettünk, kivéve akkor amikor éppen valami szamárságot követnénk el, mert általában csak a baj bekövetkezte után állunk melléjük és kérjük a segítségüket. Mert például amilyen szerencsések vagyunk, szerintem még Vero-t is sikerül mindenbe belerángatni.
A büszkeségtől persze nő a májam, amikor azt állítja, hogy látja tanultam. A vicc kedvéért még ki is húzom magam, mint azok a gyerekek, akiknek a szép betűit példaként hozza fel a tanárnőjük és arra ösztönzi a többieket a kitüntetésért megéri olyan szépen írni. Tehát az én esetemben tanulni Ed-től és a tudást vissza is tükrözni neki akkor amikor szükséges, hogy lássa tényleg volt értelme beengedni engem az étterme konyhájára. Mert szerintem odakint kevesebbet látok, a kétségbeesés meg kinyírt volna idejekorán. Így annyira nem mert… Áh jó nekem a konyhában, maradjunk annyiban.
– Tudod eddig azt hittem, hogy rám van szükségük, mint középső gyerekre, aki szivacsként eltakarítja előlük a problémáikat. Ám nekik az kell, hogy lássanak, így nem lehetek örökké az útjukban. Lehet most én vagyok a világ legrosszabbja a szemükben, de ezt kellett tennem. Talán majd maguktól megértik, ha én nem tudom megértetni velük a helyzetet. – vagy esetleg látni fogják, hogy nem vagyok olyan szerencsétlen helyzetben mint hiszik és végül megkönnyebbül a szívük, örökre száműzik a haragot s, boldogan élünk.
– Elhiszem, már most nehéz. Bele se merek gondolni, mit mondanék később. – minden bizonnyal azt, hogy pocsék alak vagyok, a legutóbbi barátnőm meg elvette minden energiámat.
– Gondolom holnapután, amikor szabadnapom lesz és még otthon is az ételnek szentelhetem az életem. – már csak el kellene döntenem végre, hogy mit válasszak. Mi lehet az ami esetleg még Natalie számára se okoz nagy fejtörést és sikongatást, hogy ő ezt bizony nem tudja megfőzni velem, ha belepusztul akkor se.
– Vagy holnap más terveid vannak? – pillantok felé kíváncsian, mintegy azt is kiderítve, hogy vajon min dolgozhat éppen.

•••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••
Words: ki számolja? Music: Back when we were kids Note:   sweety  


Take risks. If you win you will be happy. If you lose you be wise. Ϡ
avatar
Egyetemista
Tell me your secrets
70
● ● Posztok száma :
● ● Keresem :
ϡ Dylan O'Brien
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Edmund H. Rimbaud tollából
Témanyitás ✥ Re: Edmund iroda •• Csüt. 28 Szept. 2017, 11:02



Lucas & Edmund

- Jó édesanyád tudja, hogy jó gyerek vagy, csak nem hajlandó bevallani ezt senkinek. Saját magának meg főleg. - morgom inkább az orrom alatt, hiszen mégis csak a nővéremről van szó, szeretem meg minden, de azért nem lennék vele hetekig összezárva egy házba… nem élném túl, de valószínűleg ő sem. A gyerekei egytől egyig remek arcok, lelkiismeretesek, olykor fárasztóak, de nem kívánnák mást nekik soha, csak a jó szerencsét. Nem cserélném le őket senki másra, sem jobb gyerekekre. Nem, soha! Jobb szeretem a családomon tartani a szemem, szóval szeretem, ha mindegyik körülöttem sündörög és nem pedig bajt, galibát és poklot szabadít más helyén. Itt nem okoznak nekem gondot, mert tudják hogy viszonyulok hozzájuk, a problémájukhoz és csapatként dolgozunk, családként. Ismerjük egymást és ez sokkal többet jelent.
Barátnő ügyben nem sokat segíthetek, csak annyit, amennyit akkoriban és is megtettem. Álljon elé és vallja be az irányába tanúsított érzéseket. Minél előbb, mert belebolondul, főleg ha egymás nyakán élnek. Én is így voltam Vero-val, anno tíz évvel ezelőtt. Szép emlékek, de majd ezt ők is megérzik, mikor jön el valami nagynak az ideje és belejönnek… kiönthetik az érzéseiket.
- Holnap reggel 7-re nálatok leszek. - meg sem kérdezem, hogy jó e neki, ha menni kell, akkor nem délelőtt, meg délután megyünk. A forgalmat és a tömeget el akarnám kerülni, szóval az adott időben ott leszek érte.
- Holnap csak délután ugrok be, estig leszek, várok egy fontos személyt, meg lebonyolítok egy időpontot… esküvőre kértek hidegtálakat, egyebeket. - magyarázom a holnapi napomat a sráccal, szóval a délelőttöm az övé, én ráérek, meg időben haza akarok majd esni Vero-hoz is. Holnapután meg dokihoz megyünk, utána érkezem csak. Nos igen, az asszony fontosabb az étteremnél, tudni akarom pontosan, hogy mik történnek a gyerekemmel és mi történik Vero körül.
Közben kinyomtattam egy másik papírt is, munkarendi beosztást, azt nyomtam a kezébe, a nővérének majd személyesen adom. A szabadnapok vannak feltüntetve és mikor kell megjelennie dolgozni. A következő hétre 4 napot írtam be neki, de egy nap tovább marad bent velem segíteni. Csak mi ketten leszünk itt bent, szóval megleszünk. Haza is viszem, ha szükséges.
- Megfelel? - érdeklődőm, ha átnézte, ha valami nem oké, dolga van, vagy hasonló, akkor még átpakolhatom más napokra is. Nem dolog az ilyen, nem vagyok az az alak, aki azt akarja, hogy mindent halasszon el, mert az étterem a fontosabb. Meg tudom oldani a dolgokat úgy, hogyha mennie kell, akkor nem kell feleslegesen szabadságot pazarolnia, de más nincs, akkor adok azt neki.
És nem azért teszem ezt, mert a jó fej nagybácsi vagyok, aki mindent megold. Rugalmasan kezelem az ilyen helyzeteket, ennyi. A többi dolgozómmal is hasonlóan járok el, szóval nem csak a családi körben akad efféle munkarend.








One life


avatar
Elit
Tell me your secrets
73
● ● Posztok száma :
Tyler Hoechlin
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Lucas Morneault tollából
Témanyitás ✥ Re: Edmund iroda •• Pént. 29 Szept. 2017, 19:25


Team Edmucas


Nem szabad csüggednem, ha másért nem, akkor azért a példáért nem amit a nagybátyám nap, mint nap ad. Lehet, hogy olykor nem is tud róla, de felnézek ám rá és mindig tanul tőle valami újat az ember. Persze nagyon ébernek és szemfülesnek kell lenni ahhoz, hogy ezt az egészet bárki észrevegye. Nem mondom, hogy én az vagyok. Mert vannak dolgok amikhez túl korán van vagy épp másra összpontosítok. De azért általában igyekszem mindenre odafigyelni. Hiszen nem beszél hülyeségeket meg ha mond valamit azt nem azért mondja, mert azt akarja, hogy később ne vegyük hasznát s, elfelejtsük. Tudom, hogy anyámmal kapcsolatban is igaza van, csak ezt jobb szeretném tőle hallani, mintsem a testvérétől. Amiről igazából csak álmodhatok, mert csoda csak akkor fog történni azon a környéken ha én teszek róla. Hacsak Linn meg nem előz, de az én csodám, nem olyan csoda lenne, mint az övé szóval ez csak leginkább anyánkat érintené a többieket annyira nem.
– Lehet, hogy civilizáltabban el kellene vele is beszélgetnem. Szeretném ha látná, hogy kezdek felnőni és miattam nem kell aggódnia már. Csak ez nála bonyolultabb. Tuti azt fogja hinni, hogy vissza akarok menni és kérem vissza a régi szobám. Nehéz lesz vele megértetni, csak békét ajánlok. Mert például nekem biztos rosszul esne ha a gyerekemmel nem jönnénk ki jól, bár az nem fog megtörténni ha addig élek is. Szeretném ha ő is elfogadná a lakótársamat. – még mindig emögé a szó mögé bújok, de hát ha egyszer Natalie még mindig az, akkor nem tehetek máshogyan. Legalábbis még az.
Mert változtatni szeretnék ezen. Csak még el kell döntenem, hogyan teszem ezt. Hiába vagyok tettre kész meg minden, ha előbb a negatívumokat veszem észre, mintsem azokat amiket szem előtt kellene tartanom.
– Rendben. Mondanám, hogy ha gondolod beköszönhetsz Rollo-hoz is a szobámba, de ha alszik és felébreszti az ember eléggé átmegy Morgóba. Talán ha végeztünk a vásárlással és lesz még időd megnézni őt, akkor biztos a nyakadba fog ugrani. De addig be kell érned az én látványommal. – próbálok egy kicsit tréfálni, tudom, hogy nem kell neki bemutatnom az öcsémet, mert ismeri.
– Jó mozgalmas napod lesz akkor. Unatkozni biztos nem fogsz. – jegyzem meg, na például az ilyenek miatt se irigylem őt. Simán csak felnézek rá, hogy képes elintézni ennyi mindent egy nap alatt.
Elvettem a munkaprogramomat is, a jelek szerint eszerint kell majd terveznem a dolgaimat is. Mert nem akarom, hogy módosítson rajta valamit.
– Abszolút. De ha közbe jönne valami, akkor szólok időben. Vagy engedelmeddel cserélek valakivel, ha szükséges lesz. Ám ezt kétlem, addig jó amíg itt vagyok. Legalább a munkára terelődik a figyelmem. – emellett szeretek itt lenni, mert ahogy a mondás tartja a munkahelyednek olyannak kell lennie, mintha a második családod lenne. Na ez bonyolult, mert a családtagjaim vesznek körül, így is úgy is. De nem baj. Sőt.
– Ma tudok neked segíteni valamiben?
•••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••
Words: ki számolja? Music: Back when we were kids Note:   sweety  


Take risks. If you win you will be happy. If you lose you be wise. Ϡ
avatar
Egyetemista
Tell me your secrets
70
● ● Posztok száma :
● ● Keresem :
ϡ Dylan O'Brien
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Edmund H. Rimbaud tollából
Témanyitás ✥ Re: Edmund iroda •• Szomb. 30 Szept. 2017, 17:53



Lucas & Edmund

- A te látványod elég lesz, ne aggódj, nem akarok egy morgó srácot hallgatni. - vigyorgok egy sort, majd komolyabbra veszem. - Majd beköszönök úgyis, anélkül el sem mennék. - ismer már, ha feléjük járok, akár egyedül, akár Veroval, mindig be köszönök. Nem szoktam pofátlan lenni, ha kis időre is, de általában benézek feléjük. Szeretem a családom tagjait, szóval ez csak természetemből fakadó gondoskodás.
- Nem, nem fogok unatkozni, de hulla leszek, mire haza érek, de megéri. - lágy mosolyt engedek meg magamnak. El intézek én bármit egy teljes nap alatt, mindent ami fontos lehet a következő napon, de általában az agyam a zárás után fárad csak el, szóval örülök ha hazaérek és kiüríthetem magamból a felesleges dolgokat, mire hazaérek. Otthon nem akarok a munkára gondolni. Odahaza csak Vero van és a kicsi.
Az hogy neki megfelel, nekem is jó, változtathatok rajta, de szavait hallva csak bólintani tudok.
- Szuper, csak nyugodtan. Bőkezű vagyok irányotokba…tudod meddig. - nézek rá összeszűkült szemekkel, de nem haragszom rá, csak szeretem emlékeztetni egy két dologgal kapcsolatban. Nem akarom azt, hogy a kisujjam nyújtom, de fél karom kell effektet kihasználja. Nem mintha kiszokták volna, segítek nekik meg minden, szeretem őket.
- Nem kell segítség semmiben jelenleg, köszönöm. - villantok neki egy hálás pillantást, elég volt az, hogy bejött és megbeszélhettünk mindent, és nem kell neki semmiért sem aggódnia.
-Én is még elrendezek pár dolgot és megyek a többiekhez, meg rendelnem kell úgyis. Tizenegyig nyitva leszünk úgyis. Te is menj haza, pihenj, holnap korán zargatni foglak. - állok fel, s ha ő is felállt, akkor megölelem. Semmi langyos megmutatkozás, egyikünk sem az, csak a kedvenc unokaöcsém, szeretem a közelemben tudni és örülök, hogy engem zargat ilyen fontos dolgokkal, mert segítek neki ha kellenék.




// Köszönöm a játékot.  Cool  Egy élmény volt, biztos vagyok benne, hogy összefutunk még jó párszor játéktéren, amiket szintúgy várni fogok.   //







One life


avatar
Elit
Tell me your secrets
73
● ● Posztok száma :
Tyler Hoechlin
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Lucas Morneault tollából
Témanyitás ✥ Re: Edmund iroda •• Kedd 03 Okt. 2017, 11:56


Team Edmucas


Tudom, hogy nem lehet könnyű az ő helyében lenni. Eddig igazából bele se gondoltam teljesen komolyan abba, hogy mennyi felelősség lehet a vállán. De ahogy itt felsorolta. Te jó ég! Nekem a napi két liter víz helyet, napi két liter kávé kellene intravénásan, hogy ennyire fitt legyek és a lelkes energiámból egészen a végééig kitartson. Na jó. Tudom. Megfelelő inspirálással mindenre képes vagyok, még kávé nélkül is. Most meg otthonról pláne, hogy elhajt a szimpla tudat, hogy Natalie otthon van a mi lakásunkban és amíg dolgozok, lefoglalom itt magam, nem kell a szemeibe néznem és csorgatnom rá a nyálam. Jó, nem vagyok ennyire gusztustalan a közelében! Hogy is lehetnék? Most még inkább rendet akarok tartani, mint eddig. Így ha holnap Ed is benéz hozzánk, akkor biztos nem a mosatlan tányér-kanál-villa-pohár-kés hegy kollekciónkat fogja nézni, hanem annak a hűlt helyét. Amúgy se szoktam horribilis rendetlenséget hagyni magam után, szóval kiakadni ilyesmitől biztos, hogy nem fog.
– Helyes, helyes. Az öcsipók nagyra fogja értékelni ezt egy szívszorító öleléssel amit spéci kézfogással spékel meg. – már el is képzeltem ezt a képet magam előtt, nem tehetek róla. Tényleg nem. De mondjuk ő úgyis tudja mi vár rá. Tényleg nem kell bemutatnom neki az öcsémet.
– Azt látom. A hullaságot és az érett gyümölcsöt is amiért megérte fáradoznod. – ettől lesz ő egy hős, akire már régóta felnézek. Bezzeg ha a másik nagybátyámról van szó… Él-e még egyáltalán?
– Tudom, nyugalom. Csak ha a világ rám esik sürgős helyzetekbe cserélnék és azt se mindig. Kár lenne a szépen kidolgozott munkaprogramot teljesen átrendezni. – mert teljesen jól van ez így. Tényleg. Ha nem kell akkor egyáltalán nem húzom át a számításait.
– Rendben, értem. – persze, hogy muszáj volt megkérdezni. Amikor lehetőség van rá, akkor mindig megkérdezem és nem riadok meg attól ha valamit rám mer bízni. Addig igazán hasznosnak érzem magam. Tényleg.
– Fogok pihenni, de te se felejts el. Tudod, két perc alatt le tudom fárasztani az agyad, ha úgy akarom. – viccelek, persze, majd felállok és nem húzom egyből el a csíkot. Ugyan! Akkor elszalasztottam volna a lehetőséget, hogy viszonozhassam az ölelését. Semmi agyfagyasztóra nem kell gondolni, imádom a nagybátyám, tényleg. De nem olyan értelemben. Különben is itt rinyáltam neki az életem szerelméről, aki történetesen a lakótársam lett. Tehát ha benyit valaki, akkor… Nem lesz semmi. Végül is a nagybátyám. Nehogy már ne lehetne megölelni őt! Aztán elengedem. Biztatóan próbálok rá pillantani, hogy egész nap ki tudjon tartani és mégse legyen olyan nagyon hulla fáradt.
– Akkor holnap, szia! – azzal kijöttem az irodájából és igyekeztem megfogadni a tanácsát.
•••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••
Words: ki számolja? Music: Back when we were kids Note:  köszöntem én is, te vagy a legjobb nagybácsi!     


Take risks. If you win you will be happy. If you lose you be wise. Ϡ
avatar
Egyetemista
Tell me your secrets
70
● ● Posztok száma :
● ● Keresem :
ϡ Dylan O'Brien
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Admin tollából
Témanyitás ✥ Re: Edmund iroda •• Kedd 03 Okt. 2017, 18:28

avatar
Alapító;;Segítõ
Tell me your secrets
1223
● ● Posztok száma :
my babes
● ● Keresem :
I'm faceless
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Sponsored content tollából
Témanyitás ✥ Re: Edmund iroda ••

Tell me your secrets

Edmund iroda
Second Chance frpg
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Lélek-kristály Iroda

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: 03. Üdvözöllek Párizsban :: Belváros :: La PerleBleue Restaurant-