Étterem
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Postagalamb központ
✥ Bátran üzenj ✥



Akik erre járnak
✥ Várunk mindenkit ✥

Jelenleg 20 felhasználó van itt :: 9 regisztrált, 0 rejtett és 11 vendég :: 1 Bot




A legtöbb felhasználó (57 fő) Szomb. Nov. 11, 2017 7:42 pm-kor volt itt.
Legújabb történetek
✥ feltörekvõk írásai ✥

✥ Today at 2:30 pm ✥
✥ Today at 2:11 pm ✥
✥ Today at 2:05 pm ✥
✥ Today at 1:11 pm ✥
Népszámlálás
✥ Párizs lakói ✥
Történet írók
✥ fantázia szárnyal ✥

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Share| .

✥ Szeretettel Admin tollából
Témanyitás ✥ Étterem •• Szer. Aug. 16, 2017 2:50 pm

Forrás: google


Tilos a Dohányzás!
avatar
Alapító;;Segítõ
Tell me your secrets
1223
● ● Posztok száma :
my babes
● ● Keresem :
I'm faceless
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Gale Thompson tollából
Témanyitás ✥ Re: Étterem •• Kedd Aug. 22, 2017 9:07 am

to Ed

Bevallom hősiesen ég a pofám, hogy nem látogattam még meg Edet, és erről is csak én tehetek, mert ha belegondolok, akkor lett volna időm rá…csak ugye összekuszálódtak a dolgok odahaza, és a költözés is kivette az erőmet, nem beszélve a terhességről. A feje tetején áll az életünk, de sebaj, mert ma elhatároztam, hogy az ebédszünetemet a praxisomon kívül töltöm el, és ellátogatok az éttermébe. Meg is szöktem April elől, aki már a délutánomat is betáblázta. Sürgősen szükségem volt egy baráti találkozóra, hogy ne csak a betegeim körül forogjanak a gondolataim, hanem kiengedhessem a fáradt gőzt is. A meglepetés erejével fogok rá hatni…nem is tudom, hogy mikor találkoztunk utoljára, de anya betegségéről még nem mondtam semmit, és arról sem, hogy visszatérek Párizsba. A gyerekkorom egy részét itt töltöttük, amikor a nagyszüleim ápolásra szorultak, de nem volt hosszú életű a történet, ennek ellenére szereztem két barátot is. Jól megválogatom a körülöttem lévő társaságot, de Ed már az eleje óta benne van a bizalmi körben, és nem is fogom kirúgni onnan. Útközben megállok még egy szupermarketben is az egyik sarkon, és a poén kedvéért nem üres kézzel állítok be a munkahelyére, ami emellett nagy szenvedélye is. Ki gondolta volna, hogy ennyire elismert chef lesz belőle, és a saját éttermével fog hencegni? Az autóból kiszállva megigazítom a kék ingemet, és felpillantok a névtáblára. Nem semmi, hogy ezt megteremtette, na de ne várassuk meg…haha azt se tudja, hogy érkezem. A bejáratot kinyitva éppen nekiütköznék egy nőnek, de még van annyi lélekjelenlétem, hogy félreálljak, és csak sután megejtsek felé egy mosolyt. A személyzetéből páran ismernek, de akadnak új arcok is.
- Jó napot uram, szeretne egy szabad asztalt? – siet elém az egyik fiatal pincér, mire elgondolkodom, és megvakarom az államat.
- Igen, van mondjuk pontosan az ablak mellett? Rálátást akarok az egész étteremre. – tudom, hogy ki fogom akasztani, mert a srác arcán máris a rémület szalad át. Nem vagyok vendéglátós, de ha valakinek extrém kívánságai vannak egy étteremben, akkor egyből gyanakodni kezdenek.
- Máris…jöjjön velem. – az esetlen kézmozdulat, ahogyan előreint, én meg csak sompolyogva követem, és leülök a kijelölt helyre.
- Mit hozhatok magának? – már úgy vártam ezt a kérdést, így az ajándékomat a zsebembe rejtem, és az étlapért nyúlok.
- Italnak hozzon csapvizet, nem érzem a különbséget az ásványvíz és e között. – lúdbőrös lesz, és egy apró bólintás kíséretében veszi tudomásul a kérésemet. Végig se kell futnom az ajánlaton, mert amint beléptem, tudtam már mit akarok ebédelni.
- Hozzon nekem szűzérmét salátatálon, és siessen, mert farkaséhes vagyok. – csúsztatom az asztal szélére a kis téglalap alakú kínálatot, és hátradőlve tekintek ki. Beizzítottam, ezer százalék, hogy valami ellenőrnek hisz. Kaján vigyorral érintem össze az ujjbegyeimet a következő percekben, és körülnézek az étteremben. Minden elismerésem Ednek, hogy ezt létrehozta. Az italom hamarosan meg is érkezik, extrának egy kis citromszeletet is tettek bele. A főpincér is felém sandít, de nem jelzem, hogy észrevettem volna őket. Az étel gyorsabban készül el, mint hittem volna, és ennek eredményeképpen az ideges kezdőtől átvéve a kezembe veszem az evőeszközöket, és egy kis falatot leszelve kapom be. Jól megrágom, mint a szakértők, aztán lassan emelem rá a tekintetemet.
- Beszélni szeretnék a chef-el, kérem. – egyáltalán nem bujkál mosoly a szám szegletében. Kicsalogatom az oroszlánt a barlangjából.


■ ■ Zene ■ ■Megjegyzés ■ ■credit



A hozzászólást Gale Thompson összesen 5 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Okt. 03, 2017 12:48 pm-kor.
avatar
Egészségügy
Tell me your secrets
28
● ● Posztok száma :
Ryan Reynolds
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Edmund H. Rimbaud tollából
Témanyitás ✥ Re: Étterem •• Szomb. Aug. 26, 2017 2:16 pm



Gale & Edmund

Rágcsáló írtás pipa, a raktár miatt kötelező, még ha ellenzem is az állatok írtását. A gyakornokok papírjait nyomtatom, meghosszabított plusz egy hónap szerződésük lesz. Így szoktam csinálni. A hónap végére újabb szerződésük lesz, akár végleges, de az is lehet csakegy hónapra való. Legalább a motiváció meglesz bennük. Főleg a múltkori incidens miatt. Ételmérgezés történt. Szerencsére csak az egyik új szakácsunk rosszul készítette el az ételt és csak ő lett feljelentve, nem pedig az egész konyha. Azonnali hatállyal elküldtem. Muszáj volt, követett már el kihágásokat. Egy esélye volt és azt is eldobta magától. Szóval lerendezve. A családom apraja remek munkát végeznek mindennap, nekik is havi szerződésük van, de ők meg is teszik a következőért a dolgokat. Szépen aratnak és lehetőség is ban bennük. noha nem akarom, hogy az egész életüket itt töltsék el... csak egy ugródeszkát ajánlottam fel számukra. mindegyik beleegyezett. Legalább szemmel tarthatom őket. Van mit tanulniuk még. Igyekeztem nem útban lenni mikor az egyik szakácsommal beszéltem a heti tervet, mert érkezik majd egy vendégünk és körbe kell majd vezetni...de én nem fogok ráérni. Őt választottam, direkt nem raktam be kemény kajákat, hogy meglehessen ezt olfani, szóval nyert ügyünk van. Aztán jön egy füles az egyik pincértől. Jött valaki... egy menő kritikus? Jeleztem, hogy csak okosan, a pincérem bólogatva sietett vissza, addig meg elintéztem egy újabb kört... de mikor a pincér bejelenti, hogy az a  kinti személy mit kér... elakad a lélegzetem. Én már rég tudom azt, amit a személyzet nem tud. Nem igazi ellenőrrel vs kritikussal nézünk szemben. Csak egy készítséteket üvöltök stílusossan, majd visszatérek az irodámba, aztán újra a konyhán vagyok. Pont időben, mert akkor kellett díszíteni a tányért. Megtörtént, szóval útjára eresztettem az ételt. De mikor a pincér volt olyan kedves és visszatértével elmondta mit is akart az illető, csak sóhajtottam és bólintottam. Naná. Ha az akire gondolok úgy de úgy lecseszem a lábáról.... kiléptem a vendégtérbe és útnak indultam az ileltő felé... az az ülés. Azok a mozdulatok. Nem változtak.
- Gale. - léptem elé mosolyogva, majd kezet nyújtottam, hogy odabent ne parázzanak annyira. Leskelődnek.
- Örülök hogy látlak haver. Mi szél hozott erre? Mióta vagy mifelénk? - kérdések kérdések hátán, de tényleg  örülök, hogy láthatom. - Leülhetek? - érdeklődtem, ha igen a válasz, akkor szemben helyet is foglaltam az asztalnál.
- Amikor a pincér közölte, hogy egy kritikus érkezett... hát azért beparáztam, de mikor kibökte a rendelésed...már tudtam kivel álok szemben. - vallottam be az egész dolgot.


avatar
Elit
Tell me your secrets
73
● ● Posztok száma :
Tyler Hoechlin
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Gale Thompson tollából
Témanyitás ✥ Re: Étterem •• Szer. Aug. 30, 2017 9:39 pm

to Ed


A rendelésem a lebuktatás veszélyével járt, de imádtam játszani, és megnézni, hogy mit fog szólni Ed, ha meglátja, hogy visszatértem Párizsba. Ezeregy kalandunk volt, a lista végtelen, és megannyi emlék fűz az egyik legjobb barátomhoz. A szakmája még az előnyére is vált, ha az enyémet nézzük vele szemben. Sokan megijednek tőlem, ha kiderül, hogy mivel is foglalkozom. Nem vagyok a tipikus agyevők táborának ékes vezetője, azt meghagynám az édesanyámnak, aki előszeretettel elemzi ki a környezetét, és az utcán megforduló embereket is. A betegsége semmit nem vett ki az életkedvéből, és imádok vele beszélgetni, de ma egy pasisabb frontra vágytam, meg egy jó ételre. Szinte még be se kapom az első falatot, de már most tudom, hogy tökéletes az egyveleg. Ed nem akármilyen séf, az ujjaiban van a tehetség, és ha nagyon pofátlan vagyok, akkor vele főzetem meg az ebédemet is. Amikor nálunk volt látogatóban, sajnos elkövettem ezt a vétséget ellene, de nem emelt panaszt, és a feleségem is megdicsérte. Amennyiben Debbie nem szeretne, bizonyosan már lelépett volna a spanommal, de vannak más értékeim is, ha a főzőtudományom nem is az. Nem mindenki születhet ezzel a tulajdonsággal, helyette kitűnő hallgatópartner vagyok, és rendszerint zavarba hozom a társaságomban időző embereket. A legnagyobb szakértelemmel nyúlok a vizem után, és egy korty lenyelését követően a konyhafőnököt kéretem. Izzad a fiatal pincér, látom a feszélyezettségét, de nem tehet mást. Ednek ki kell jönnie, de az egyik felem már sejti, hogy nem tudom lóvá tenni. A kedvencemet rendeltem, és egyből le fog esni neki a tantusz, hogy valami nem stimmel. Nem török akkora babérokra, hogy ételkritikus legyek, sem valami profi blogger. Egy kis idő telik csak el, és máris meglátom a borostás…lassan szakállba nyúló haveromat, aki a sportos megjelenésével lepipálja az elegánsabb viseletemet. A féltékenység csak játék, de tényleg jó csávó, ritkán látni idekint.
- Szia Ed… - állok fel az üdvözlésére, és a jobbomat nyújtom felé. A mosolya a régi, és nem látom, hogy túlságosan megleptem vele.
- Elrontottam, ugye? Mást kellett volna kérnem, és akkor jobban aggódnának, vagy még megy a leskelődés? – pillantok ki oldalra, és a fél bagázs ott áll toporogva az ajtóban, de megnyugszanak, amikor a főnökük odaint. A világ a helyére kerül, és én újra a régi bőrömben érzem magam. Visszarepülnék a gondtalan időkbe, de nem tehetem meg, most mégis fülig ér a szám, és nem várva odalépek Edhez, hogy meglapogassam a hátát.
- Hiányoztál haver. Már hónapok óta nem láttalak, és illett volna már hamarabb bejelentkeznem, de összesűrűsödtek az események. – nézek a szemébe, és visszahanyatlok a székemre, miközben mutatom neki a velem szemben lévő üreset, ha már van egy kis ideje rám.
- Hát ez egy hosszú történet. Van egy kis időd, hogy megebédelj velem? Örülnék a társaságnak, és talán ennyi belefér neked is. – vetem fel, és beleiszok a vizembe.
- Sejtettem, hogy nem lehetett könnyű, de ismersz már, mint a rossz pénzt. – vigyorogva kulcsolom össze a két kezemet.
- A helyzet úgy hozta, hogy visszaköltöztünk Párizsba, ez az első nagy hírem számodra, úgyhogy sokszorosítani kellene a péntek estéinket, ha benne vagy. Hogy megy az étterem manapság? – amennyiben csatlakozik hozzám, akkor nem folytatom egyedül az étkezést, hanem bevárom őt is.
■ ■ Zene ■ ■Megjegyzés ■ ■credit


avatar
Egészségügy
Tell me your secrets
28
● ● Posztok száma :
Ryan Reynolds
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Edmund H. Rimbaud tollából
Témanyitás ✥ Re: Étterem •• Kedd Szept. 05, 2017 8:46 am



Gale & Edmund

A csapatom aggódó tipus, megértem tehát ha bepánikoltak Gale érkezésére. Van aki nem ismeri még, legalábbis az újak nem, a régieknek meséltem már róla, szóval ők csak nevetnek az egészen.
- Hát, engem ezzel nem vertél át, de ha legközelebb pánikot keltenél, akkor gondolj rám is. - vigyorodok el jóízűen, miközben elém lép hogy ölelésben részesítsük egymást.
- Jó látni Gale. - őszinték  a szavaim, már hiányzott a feje, noha a hangját halottam párszor, az nem ugyanaz. Sose lesz ugyanaz. Leülök vele szembe, miközben szavait hallgatom.
- Ugyan. Ne kérj elnézést. Megértem. - nézek rá komolyan, ismerem őt, ok nélkül nem marad távol. Oka volt rá, hogy eltűnjön hetekre és ne jelentkezzen... arra bizony nem számítottam, hogy itt futok össze vele. Kellemes meglepetés.
- Naná. - szélesre nyúlik a vigyorom, miközben lesem őt, majd komolyra fordulok.
- De csak akkor vagyok hajlandó veled ebédelni, ha megengeded, hogy mint vendégem, én álljam mindezt... a vendégem vagy. - komor arcom már már ijesztő lehet mások számára kik nem ismernek, de Gale jól tudja mikor is vagyok igazán haragos. Ez nem az az arcom, ez csak amolyan "komolynak akarok tűnni, még sem megy olyan jól" arcom. Közben intek a pincérnek, ha ráér vetődjön ide felénk is.
- Örülök az érkezésednek és a hosszútávú maradási szándékodnak is. - remélem ezúttal tovább itt marad. - A péntekjeimet örömmel adom neked. - nevetem el magam röviden, majd a kérdésére hátradőlök a széktámlájának.
- Hát egész jól. Vannak új embereim is, akik élből utálnak mert olyan komor vagyok állandóan. Felvettem a családom apraját is, mosogatnak, pincérkednek...tanítok nekik ezt azt...egész ügyesek. - beszélek itt a nővérem gyermekeiről, akiket felvettem ide, hogy legyen némi tapasztalatuk, hogy mi is az a munka. Ez még semmi... ha majd kilépnek a nagyvilágba...na ott aztán kapkodhatnak majd.
Időközben a pincérünk is mellénk keveredik, elsősorban Vendégemtől érdeklődik. Miután Gale leadta neki rendelését, felém fordul.
- A szokásost. - a pincér bólint, kis türelmet kér, majd elvonul. Itt mindenki tudja mit szoktam ilyentájt enni, nem aggódok, hogy eltévesztenék.
- Mi újság felétek? A húgod még mindig rövid pórázon van? - érdeklődtem, jöhet szépen sorban minden. - A gyermek?
Legutóbb erről nem mesélt, ezért is bátorkodtam rákérdezni.


avatar
Elit
Tell me your secrets
73
● ● Posztok száma :
Tyler Hoechlin
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Gale Thompson tollából
Témanyitás ✥ Re: Étterem •• Csüt. Szept. 14, 2017 2:59 pm


to Ed


Ed olyan nekem, mintha a másik felem lenne. Állandóan veszi a poénokat, nem akad ki, és mikor rákérdezek, hogy mit szóltak hozzám, akkor beavat a részletekbe.
- Máskor gondolni fogok rád is, de nincs vész, az újak is megszokják majd a fura humoromat. Több időt szándékozok veled tölteni, ha már visszaköltöztünk. – egyelőre a részletekbe nem megyek bele, mert túl szerteágazó, élvezem a viszontlátás örömét, és ennek fényében meg is kérem, ha nem siet annyira, akkor csatlakozzon hozzám egy ebéd erejéig.
- Ez csak természetes, már az idejét se tudom lassan, hogy mikor láttalak utoljára. – jegyzem meg egy mosoly kíséretében, miközben ott van a kés, és a villa is a kezemben.
- Megengedem, hogy meghívj. – vigyorodom el, és bele is kóstolok a húsba, a várakozás nem éppen az erényem, de nem merülök bele az étkezésbe nélküle, mert a pincér is megzavar bennünket, és Ed kikéri a saját adagját.
- Akkor most pénteken elmehetnénk bowlingozni, ha van kedved. A betegeim aktáját még nem futottam át teljesen, és akklimatizálódás még folyamatban van. Olyan érdekes, hogy a franciát kell elsősorban használnom, és nem az angoltudásomat. Megőrjít a reggeli csilingelő hangvitel. – szeretem, hiszen félig én is az vagyok, mégsem igazán érzem, hogy idetartoznék még. A legtöbb időmet Ausztráliában töltöttem, ott élt a családom, ott ismertem meg a feleségemet is, ott fogadtuk fel Blairt is az anyaságra.
- Ez jól hangzik. Soha nem tudtál nemet mondani a családodnak, és ez így van rendjén. Bírják is a kiképzést, vagy megy az ellenkezés? A húgomnak se ártana valami munka, és talán jobban megkedvelné a környéket is, de előbb illeszkedjen be, mert egyelőre arra se hajlandó, hogy iskolába járjon rendszeresen. – sóhajtok egyet, és a fölém tornyosuló viharfelhőkre gondolok, de most nem azért vagyok itt, hogy panaszkodjam, hanem, hogy élvezzem a barátom társaságát.
- Szeretném azt mondani, de nincs. Anya engedékeny, apa meg nem szól rá, de én néha az orrára koppintok. Debbie és én…nos van itt néhány változás, és ok, amiért hazaköltöztünk. – köszörülöm meg a torkomat, és beleiszok a pohárba.
- Anya negyedik stádiumú májrákos lett, és úgy gondolta, hogy itt nagyobb esélyei vannak a gyógyulásra. Nem mondhattam nemet, és Debbievel átbeszéltük a dolgot. A legjobb megoldás az volt, hogy elhagyjuk Ausztráliát, és áttelepedjünk ide. A baba…ő nagyon jól van. Reménykedünk benne, hogy nem lesz gond a következő hónapokban sem. – teszem mellé, és elpillantok a konyha felé, ahonnan éppen megérkezik Ed rendelése is.
- Jó étvágyat. – biccentek felé, és belekóstolok a sajátomba, aztán egy nagyot nyelve most én érdeklődöm.
- Mi a helyzet a családdal? – kérdezek rá, hátha beállt náluk is valami nagyobb változás az elmúlt hetekben.
■ ■ Zene ■ ■Megjegyzés ■ ■credit


avatar
Egészségügy
Tell me your secrets
28
● ● Posztok száma :
Ryan Reynolds
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Edmund H. Rimbaud tollából
Témanyitás ✥ Re: Étterem •• Csüt. Szept. 14, 2017 5:04 pm



Gale & Edmund

- Mertem remélni, hogy nem hagysz cserben. - kacsintottam rá jóízű széles mosollyal spékelve. Alap hogy meghívom és alap hogy mellé telepszek egy kajálás keretében. Naná hogy beszélek vele… rég nem találkoztunk és kellenek a régi szokások. Vero meg már megszokta, hogy olykor kihagyok egy éjszakát otthon. Ugyan mostanában nem kellene, hiszen hamarosan szülni fog. De még van 2 hónapja vissza. Addig meg bírja ki. Meg különben is: nélkülem nem szülhet!
- Bowlingozni? A szokásos hely és idő? Te franciák gyöngye. - néztem végig a felső testén, amit az asztal még engedett látni belőle.
A nőverem gyermekeiről érdeklődik, elgondolkodva nézek felfelé.
- Hát…a fiatalabb… A személyisége még formálható, kifejezetten manipulálható, hiányzik belőle a biztos pont, a rutin, a kötelék, ami megakadályozza, hogy elsüllyedjen, vagy éppen elszálljon a szélben. Nem rég meglátogatott az egyik éjszaka tajt részegen… - szusszantam egyet, majd visszanéztem a haveromra.
- A középső most költözött össze egy régi barátjához… egy csajhoz… szerelmes belé de egyszerűen képtelen bevallani mit is érez iránta… Az idősebb pedig, nos nem rég eljegyezték. Már várom mikor lesz az esküvő… - nevetem el magam újra.
- Különben a húgodat is dolgoztatnám diákként…persze csak ha gondoljátok.
Visszadobom a kérdést hamar. Válasz is érkezik. Édesanyja rákos… - Jesszusom. - hűlők el egy pillanat alatt, amint ezt meghallom. - Ha tudok segíteni...tudod. - Te jó ég. Az egy kicsit kemény. A rendelésem közben kiérkezik. Mosolyt villantok a pincér felé, majd Gale felé intézem a szavaimat.
- Köszönöm és reménykedek én is hogy szuperül működjön minden. - végig nézek az ételen és visszapillantok rá.
- Kislányom lesz. - ez csak pár napja derült ki, egész eddig befelé fordult úgy  kis szaros, hogy nem tudtuk a nemét, de most végre megmutatta magát. Ezt írtam Gale-nek is korábban, hogy nem tudjuk mi lesz belőle. Meg hogy kék ruhát vagy rózsaszín habos babos ruhákat vásároljunk be…lett mindkettőből temérdek.
- Az öcsém...meg... róla 13 éve nem tudok semmit. - vontam vállat falatozva.





avatar
Elit
Tell me your secrets
73
● ● Posztok száma :
Tyler Hoechlin
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Gale Thompson tollából
Témanyitás ✥ Re: Étterem •• Vas. Szept. 17, 2017 6:37 pm

to Ed


Már hiányzott ez a könnyed csevegés, és a legjobb barátom társasága, nem mellesleg pedig Párizs is valamennyire, igaz a szívem visszahúz az óceánpartra. Az ebédet beszélgetéssel tarkítjuk meg, és egy szavam se lehet, mert az egészet ő állja. Régebben egyikünk se hitte volna, hogy családos lesz, komoly szakmával a háta mögött. Ő éttermet nyitott, én meg rendelőt, de valahol mélyen megmaradtunk azoknak a fiatal csávóknak, mint régen.
- Nem foglak, tudod ez csak természetes. – kacsintok rá Edre, de közben lapátolom befelé az elém terített ételt is, mert éhes vagyok, és a szünetem se nyúlik hosszúra, hogy mondjuk kitöltse az egész délutánt. A sörözések, és az átmulatott éjszakák hiányoznak a legjobban, meg egy olyan fél, akinek beszélhetek a családomon belüli gondokról. Az anyám betegsége, ez a béranyaság csak úgy látszik, mintha könnyű lenne, de közben meg egyáltalán nem az, és félek, hogy az édesanyám hamarabb megy el, mintsem lássa az unokáját. Nagyon kemény, de valakinek a földön kell maradnia, és támogatnia anyát, különben össze fogunk omlani, ha eljön a végórája.
- Naná, miért mire gondoltál még? – így elsőre ez lenne, amit űznünk kéne, de ha felvet valami jobbat, akkor nem fogok nemet mondani. A rossz gondolatokat elűzöm átmenetileg, és a családjáról érdeklődöm, meg az ottani gyerekekről.
- Részegen, az igen…én nem is tudom, hogy mit csinálnék, ha a húgomra úgy találnék rá. – kortyolok bele a poharamba, és figyelmesen hallgatom tovább.
- Ej, ez aztán a szerencsétlen felállás. Szívesen beszélgetek vele, ha gondok adódnának. – nyúlok Ed válla után, amikor Cami kerül terítékre.
- Ezt igazán értékelném, és el fogok beszélgetni vele erről a lehetőségről. Jót tenne neki valami változás, mert úgy érzem, hogy a lázadási időszaka még csak most kezdődik… - pillantok rá, aztán áttérünk másra. Végül elárulom neki röviden a beálló tragikumot, ami jelenleg a családunkat érinti.
- Köszi haver, majd szólni fogok. Most még minden rendben a helyzethez képest. – halovány mosoly költözik az arcomra, de azért nem akarom elveszíteni az optimizmusomat.
- Micsoda? – azonnal megállok az evésben, és megtörlöm a számat.
- Ezt csak így mondod? – áthajolok, sőt inkább fel is állok, hogy odamenjek, és gratuláljak neki.
- Add át üdvözletemet Verának, mert ez hihetetlen. Mikorra van kiírva? – ismét helyet foglalok, nem akarom felhívni a többi vendég figyelmét ránk, aztán szóba kerül az öccse.
- Az nem kevés idő. Mit szólnál, ha valamikor átjönnétek ebédre hozzánk? Debbie már hiányol. – mosolyodom el, és befejezem az étkezést, aztán megtörlöm a számat a kikészített szalvétába.
- A mostani asszisztensem nem vált be, úgyhogy egy új után kell néznem. – rázom meg a fejemet, és Edet figyelem.

■ ■ Zene ■ ■Megjegyzés ■ ■credit


avatar
Egészségügy
Tell me your secrets
28
● ● Posztok száma :
Ryan Reynolds
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Edmund H. Rimbaud tollából
Témanyitás ✥ Re: Étterem •• Vas. Szept. 24, 2017 10:52 am



Gale & Edmund

- Majd eldől. Majd úgyis hozza a kialakult eseménysorozat. Ismerhetnél már, hogyha velem vagy, ott történnek dolgok. - magyarázok neki szokásomhoz híven.
- Hét lakat alá zárnád. - felelem komolyan a gondolatára a húgáról. Roland aznap nagyon botrányosan nézett ki, haza sem engedtem, inkább odahaza tartottam, felhívtam a nővéremet, hogy semmi baj nincs a gyerekével, csak épp nálam fog aludni. Megértette és Roland nálam töltötte az éjszakát, meg a következő fél napot. De egy lány tajt részegen? Egy lánnyal sok mindent lehet kezdeni, miközben hazafelé kóvályog és a családja mit sem tud róla, szóval remélem Gale odafigyel rá komolyan.
Meg ha kell valami laza meló a hölgynek, hát én szívesen veszem szárnyaim alá, az étterem amúgy is folyton megy, lazsálás sosincs, szóval ő is robotolhatna nálam pár hetet, akár hónapokat. Csak ugye a diákokat hétvégén nem dolgoztathatom…
A betegég nem tudom melyiküket emésztheti fel jobban, a családot, vagy az abban sínylődőt. Egy ilyenen együtt mennek keresztül, nincs olyan, hogy csak ő van rosszul. mind ott élnek körülötte és napról napra látják, hogyan épül le. Remélem ott még nem tart.
A gratulációját szívesen veszem, értékelem a hátba lapogatását is, mosolygok őszintén jó szélesen.
- Hát novemberre van kiírva. De azt hogy épp fiam lesz, vagy lányom azt csak a napokban tudtuk meg, hiszen nem mutatta magát az elmúlt hónapokban. - magyarázok és fülig ér a vigyorom, hiszen örülök a híreknek, mondjuk ha fiú lenne is nagyon örülnék, de legyen rendben minden és akkor teljesedik ki az örömöm igazán. meg ha végre megszületik és a karomban tarthatom.
- Megbeszélem Vero-val, természetesen átmegyünk egy jó nagy társalgásra. Már rég láttalak titeket úgyis. Kelleni fog egy jó pár összeröffenés velük is. - magyarázok étkezés közben, majd az italba kortyolok és figyelek erősen.
- Tutira ő is örülni fog nektek, hogy visszatértetek. - mosolyom újra előbukkan, miközben a férfit figyelem. Sok mindenben nem változott, max a lelki világa, de ugyan az az ember maradt, akit én ismertem mindig is személyében.
- Na! Mit tett, hogy elküldted? - lepődöm meg, ahogy az asszisztensről magyaráz. - Van már választottad, aki jól jönne? - inkább kérdezek és nem avatkozok bele. Az ő munkája érdekes, szóval hozzáértő kezek és szakértelmek kellenek. Nem vagyok féltékeny, hogy miféle munkája van, nem hiszem, hogy végig tudnám csinálni. És nem csak a munkáját...magát a mindennapjait. Az életét. Áh.



avatar
Elit
Tell me your secrets
73
● ● Posztok száma :
Tyler Hoechlin
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Gale Thompson tollából
Témanyitás ✥ Re: Étterem •• Kedd Okt. 03, 2017 12:50 pm

to Ed


- Ebben biztos vagyok, veled soha nem unatkozom haver, de már jó lenne tényleg valami kiruccanás, mert otthon is csak a nők vesznek körül. Debbie, Blair, Cami, és az idegeim kezdik felmondani a szolgálatot. – mosolyodom el, de a háttérben ott az igazság egy szelete. Nem mondanám, hogy a panaszkodás mindennapos lenne, eltűröm a lányok kiborulását is, de a normális egyensúly fenntartáshoz szükséges a férfitársaság is, meg egy berúgós este.
- Hét lakat alatt kell, nincs más választásom. Az egyetlen testvérem, ráadásul lány, és kiskorú. Nem vagyok vak, tudom, hogy mi zajlik a mai fiatalok körében, de Cam határozott…mégis néha szeleburdi. Utolérte a tinikor, és most a lázadást sem kerüli el. Anya még jól tolerálja, na de én…már sokszor kijövök a béketűrésből. – dőlök hátra a széken, és a tarkómon kulcsolom össze a kezemet. Az étel megint remek volt, és jobb helyre nem is jöhettem volna, akkor sem, ha száz másik étterem van Párizsban.
- A munka nem ártana neki, komolyan mondom. – nyomatékosítom az előbbi kérésemet, de én is figyelek rá, hogy mit mond a nővérei gyerekeiről. Zajlik náluk is az élet, és ebben a tekintetben rám hasonlít. A felelősség az ő vállát nyomja, és nem hátrál meg előle. A végén azonban minden rossz témát mellőzve a felesége, és a születendő gyermeke kerül szóba. Meglepődöm, hogy kislánya lesz, és őszinte gratulációval ölelem át az egyik kezemmel.
- Hú, az mindjárt itt van. A szobával hogyan álltok? Meglesztek mindennel? Ha segítség kell, akkor nyugodtan szólj, szerintem nem lenne probléma, hogy átmenjek összeszerelni pár dolgot. – kacsintok rá, és valóban örülök a hírnek. Nem semmi, hogy idáig jutottak Veroval.
- Debbie azóta is emleget, mióta utoljára nálunk jártál, ami miatt már lassan bűntudatom van. A főzés nem az erősségem, úgyhogy az a feleségemre marad majd. – vigyorgok én is, mint a tejbetök, mert nagyszerűen érzem magam. Az idegen országban is vannak még kapaszkodók…az a baj, hogy Franciaországot nem tekintem a hazámnak, és kell egy kis idő, hogy én is átszokjak, mint a húgom. A szüleimnek ez nem jelentett gondot, már úgy járnak-kelnek erre, mintha soha nem is mentünk volna el.
- Egyszerűen nem jöttünk ki, és bármit kértem tőle, tuti az ellenkezőjét csinálta. – legyintek egyet, mert az étkezést már befejeztem, és csak a desszert van hátra, ha kapunk.
- Akadt néhány önéletrajz, és ha lenne időd, meg is könnyíthetnéd a dolgomat. – a táskámért nyúlok, hogy kivegyem az első hármat, aztán közénk helyezzem az asztalra.
- Itt van Gabrielle, Mila, és Sissy. A középsőn kívül mindenkinek van tapasztalata, de nekem ez a szőkeség szimpatikus. Nézd meg a képét…még kártyatrükköket is tud. – tolom elé, a másik kettőt egyelőre csak lefektetve. Adok a barátaim véleményére, és ha Ed is elmondja, amit gondol, talán könnyebben tudok majd választani.

■ ■ Zene ■ ■Megjegyzés ■ ■credit



A hozzászólást Gale Thompson összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Nov. 03, 2017 6:07 pm-kor.
avatar
Egészségügy
Tell me your secrets
28
● ● Posztok száma :
Ryan Reynolds
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Edmund H. Rimbaud tollából
Témanyitás ✥ Re: Étterem •• Szer. Okt. 11, 2017 4:01 pm



Gale & Edmund

- Meglesz haver, összehozzuk mindenképp. Minél előbb, annál jobb. - szavaim teljesen komolyak, mégis ott bujkál mögötte némi cinkosság, hiszen mennyi nő veszi már körbe? Jó persze, családtagok meg minden, értem én. De mi van ha idegen nők társasága venné körbe…élvezné, vagy jönne a panaszaival? Mindegy, elmegyünk és csak ez számít.
Szar dolog lehet ha 30 évesen tini kistesóval áld meg az ég. De nem baj, a család az család, legyen bármilyen körülményes is, kitartunk egymás mellett, ők is, mi is, mindenki. De nincs is gond ezzel, a testvér mindig testvér marad, nem számít mennyi a korkülönbség. Lehet az 2, vagy épp nyolc, de akár megütheti a 15-öt is.
A munkára visszatérve bólintok egy határozottat.
- Meglátom, mit tehetek, el kél majd a segítő kéz, akad munka bőséggel. - talán berakom Lucas mellé, a srác amúgy is segítőkész, benne bízok, meg Linn-ben is, de a pincéri munka az nem való mindenkinek, ezért is vetem el ezt az ötletet első kézből. Majd meglátom hogy hozza magát….egyenesen bele a mélyvízbe. Rimbaud szokás, elkerülhetetlen.
- Óh, már minden kész. Ezermester voltam a kezdetek óta. - húzódik vigyorra képem, bár az hogy segítene, az még nagyobb lelkesedéssel megdobja lelkemet.
- Hát figyelj, szétkaphatom az ágyat, te meg összerakhatod. - viccelek, nincs az az isten, ami rávenne erre a dologra. Elég volt összerakni… szép nagy ágyikót kap a leányzó, egyben nem fért volna be az ajtón, még jó hogy darabokban érkezett. Az meg persze, hogy hatalmas igennel társul, meg én is mellé, hogy ebédelni is elléphetünk feléjük. mondjuk mentünk volna hívás nélkül, de hívatlanul betoppanni valahová nem az erősségem.
Az önéletrajz említésére csak bólogatok serényen, az utolsó falatokat takarítom el a tányérból, majd félre is tolom, desszert későbbre várható. A lapokat figyelem, a képeket, a koraikat és hallgatom szavait. Elég nehéz lehet, de ha segítség kell, két kezem adom neki. Figyelem a kiválasztottját, jobb szemöldököm felhúzódik homlokom közepére.
- Te…Gale…ha nincs tapasztalata, mire lenne jó? - pillantok a képről, az olvasmányból fel rá, majd visszanézek a lapra, tovább olvasom az adatokat.
- Jó persze, elhiszem, hogy szimpatikus, nincs senkije, elég szexi, a kártyákon kívül máshoz is remekül érthet…de neked most asszisztens kell, vagy valaki…akit nézegethetsz? - újra rápillantok.
- Ügyetlen? Elesett? Vagy túlontúl tapasztalt? - érdeklődtem majd szusszantam. - Nézd, hívd be őket egyesével egy elbeszélgetésre, vagy már megtörtént?









One life


avatar
Elit
Tell me your secrets
73
● ● Posztok száma :
Tyler Hoechlin
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Gale Thompson tollából
Témanyitás ✥ Re: Étterem •• Pént. Nov. 03, 2017 6:14 pm

to Ed


Már vágytam arra, hogy egy kis időt együtt töltsek a barátommal, talán váratlan volt az érkezésem, és nem a szokványos módon adtam a tudtára, hogy jelen vagyok a francia fővárosban, de tudtam, hogy Ed venni fogja a poént, és ugyanúgy viszi tovább a fonalat, mint én. Az ebéd remekre sikeredik, nem is várok kevesebbet tőle, ha már éttermet üzemeltet. A magánélet minden területe kibeszélésre kerül, meg tudom, hogy nemsokára apuka lesz, persze ez már nem újdonság, de mégis más így látni…a saját környezetében. Én még küzdök vele, hogy felfogjam hamarosan ez a sors vár rám is, csak éppen nem a megszokott ritmusban. Debbie egyelőre úgy tűnik, hogy képtelen életet adni, de ott van Blair, akinek örök életre hálásak leszünk, mert bevállalta a béranyaságot. A fiús este ellen neki sincs elvetnivalója, én meg csak bólintok arra, hogy összehozzuk.
- Cami határozott, de nem találja a helyét, így ismétlem nagyon hálás lennék érte, ha valamit kerítenél neki. Még az is lehet, hogy összebarátkozna itt valakivel, és akkor nem zárkózna be annyira, mint mostanában. – sóhajtok egyet, és összeérintve a két kezemet a legjobb barátom sötét íriszeit fürkészem. Mindenkinek megvan a maga baja, Ed is ott segít, ahol tud, és meg tudom érteni, hogy mit jelent a családfőnek lenni. Életvidám fickó vagyok, de néha nekem is szükségem van egy támaszra, vagy simán egy hallgatópartnerre. A kisbaba szobára térünk át, ha már fejajánlottam a segítségemet, de nem él vele. Sebaj, azért igyekszem örülni, hogy nem egy elveszett bárány, és meg is lapogatom a hátát.
- Ez örömmel hallom, akkor majd téged hívlak, ha nálunk is eljön az ideje. – a székemen hátradőlve ismét egy másik témakörbe csöppenünk bele, ha már a munkát hozza szóba. Szeretem a hivatásomat, de egy jobb kéz nélkül olyan vagyok, mint a rendőr a nyomozókutyája nélkül…nem a legjobb példa, de azt akarom érzékeltetni, ha nem tudok együttműködni az asszisztensemmel, az már régen rossz. Nem csoda, ha kikérem a véleményét az új munkatárs felvételének kérdésében, és ki is teszem elé a jelölteket, akiket a magam szájízlése szerint választottam ki.
- Van benne valami, nézd meg a képét. Dolgoztam már együtt olyannal, akinek tíz év tapasztalat állt a háta mögött, mégis emberileg taszította a betegeimet. Ez nem olyan egyszerű kérdéskör. – mosolyodok el, sok esetben Ed nem bírja követni az észjárásomat, de nem olyan bonyolult.
- Aj, dekoratív nem tagadom, de merész…és új színt vinne az életembe. Még nem hívtam be őket, de azon vagyok, hogy a jövő hétre két interjút le tudjak, mert már most nem bírom egyedül a papírmunkát. Néha szétesek, és még egy nyamvadt határidőnaplót sem vettem. Na, de haver lassan mennem kell, köszönöm az ebédet, és üdvözlöm a személyzetet. Szeretném, ha minél előbb csipogna a telefonom a pasis estével kapcsolatban. Köszönök mindent, még egyszer. – állok fel, és ha ő is így tesz, akkor kezet fogok vele, és a táskámba süllyesztve az önéletrajzokat még üdvözletemet küldöm Veronak, és már suhanok is vissza a munkahelyemre.

/Köszönöm szépen a játékot, és sajnálom, hogy ilyen sokáig várattalak, jó volt haver.  hmm doboz  Én benne vagyok egy következő körben is. /

■ ■ Zene ■ ■Megjegyzés ■ ■credit

avatar
Egészségügy
Tell me your secrets
28
● ● Posztok száma :
Ryan Reynolds
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Edmund H. Rimbaud tollából
Témanyitás ✥ Re: Étterem •• Pént. Nov. 10, 2017 5:46 am



Gale & Edmund


Ha valaki nem találja a helyét, akkor az illető magában sem biztos. Hiába határozott, ha kényelmetlenül érez néhány dolgot és az kellemetlenségeket okoz a körülötte lévőknek. Vagy épp saját magának. Rendezniük kell ezt, de bevállalom őt is, felveszem az étterembe, ha szükséges ez a változásához. Gale remek ember, remek családja van, de olykor úgy érzi, hogy kicsúszott a gyeplő a kezéből. Szeretnék segíteni, a magam módján, és ha csak így meg, akkor ekképp. Lucas meg, ahogy ismerem, be is segítene neki, egyelőre vagy mosogatónak tudnám betenni, vagy tányérszedőnek, vagy ha ismertetem pár dologgal kapcsolatban, és ha nem idegenkedik, akkor az előkészítőbe is betekintést nyerhet. Még átrágom, mi lehet jó egy fiatalnak…
A babaszoba berendezve, oda már segítség sem kell, bajlódtam vele és szidtam is a bútor készítőt, hogy egy kiságyat miért kell bonyolultra csinálni. De kész lett és stramm az ágy, még a macskát is elbírja a maga tízen akárhány kilójával.
- Alap haver, alap. - vigyorodok el, ahogy közli, hogy besegíthetnék a későbbiekben, meg, ha már így benne vagyok, akkor könnyedén megy a dolog. Lassan kiismerem minden bútor összerakásának fortélyát, szétszedésben meg már profi vagyok, szóval, ha kellek, hát hívjon, szárnyalok.
Az meg, ha valaki a munkatársával nem tud zöld ágra verődni, az régen rossz már, valóban. Hiszen én sem tudnék ennyire gördülékeny lenni, ha nem állna mellettem egy ilyen remek csapat. Az asszisztensekkel is így lehet, kell, mert a legapróbb, feleslegesnek tűnő dolgokat mégis csak ők végzik.
Ha nekem sem lenne pluszba két szakácsom, párdon, három, az utóbbi diétás szakács, akkor szépen lennénk. Figyelem mind a három női képet, engem egyik sem fog meg igazán arcra, testalkatira. engem a tudása az, ami lázba hoz. Ha nincs tapasztalat fel sem venném magam mellé. Jó egy konyha és egy irodai munka között ég és föld a különbség, de a lényegen nem veszünk össze.
Ám a szavaival egyet is értek, meg nem is, mindketten máshogy alkalmazkodtunk, legtöbb esetben mégis egyetértünk. Ám az alkalmazott kérdéskörben ennyire nem vagyok benne, magának kell tudnia meghoznia a döntést, hogy egy friss és plázacica beállítású csajt vesz-e maga mellé, akinek a hátsó része felér egy mennybehívással… vagy egy olyat, aki mindenhez ért, van tapasztalata és hát Gale körüli korban jár, se nem fiatalabb, se idősebb negyvennél.
Mondandójára elvigyorodom, magányos és a papírmunka nem az ő kezének való és elkel a szorgos kéz mellé. Ahogy feláll, magam is felállok, kezet fogok vele, megpaskolom a vállát.
- Jó munkát és kitartást haver. - figyelem, ahogy elhagyja a helyet, aztán a pincér is megjelenik, hogy eltüntesse a nyomainkat, segítek neki összeszedni a tányérokat és poharakat, majd megindulok vissza a helyemre, össze pacsizok pár emberemmel. Jó munka.
Aztán vissza térek az irodámba, de nem a munka miatt, a naptáramat nézem, hogy elérhető leszek e pénteken és szombaton, de szabad vagyok, Vero által kiirt dolgokat is véstem fel a naptárba, szeretek az ő dolgaival is tisztában lenni, mikor hova kell vinnem, vagy épp mikor megy egymaga.
Tudni szeretném, hogy merre jár, ha a szükség úgy hozza érte menjek, meglepjem valamivel, szóval általánosságban az aggódásom szülte a naptára másolgatását is.
Bárhogy is nézem, örülök is ennek a mamlasznak, szóval helyt kerítek a mai napon a testvérének is. Akad pár tervem és az nem az étlap összerakása, szóval már Gale-t kellene felhívnom, de most lépett le, majd akad pár pillanat, mikor még összefuthatunk és találkozót kérjek a lánnyal ennek kapcsán. És majd Lucas-al is beszélnem kell.



//Én is köszöntem, Haver, kösz a látogatást és alap a következő kör. //







One life


avatar
Elit
Tell me your secrets
73
● ● Posztok száma :
Tyler Hoechlin
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Admin tollából
Témanyitás ✥ Re: Étterem •• Pént. Nov. 10, 2017 7:32 am

avatar
Alapító;;Segítõ
Tell me your secrets
1223
● ● Posztok száma :
my babes
● ● Keresem :
I'm faceless
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Valentin Théo Le Roux tollából
Témanyitás ✥ Re: Étterem •• Vas. Nov. 12, 2017 9:41 pm

Janine


Egy újabb este, amikor kiöltözve lesni kell a bájgúnár munkatársakat meg az öregeket. Mindenki hozza a pereputtyát még akkor is, ha azt sem tudják, mi fán terem ez a munka. Kurvák, hotdogárusok, tanárok... Minden van itt, csak normális vérvonal nincs.
A homlokomat dörzsölöm a fáradtságtól. A sebemről a kötést leszedhettem, de csodálatos nézek ki az összevarrt homlokommal. Még jó, hogy a hajam valamennyire takarja. A nyúzott arcomat viszont már nem, így meg sem próbálom tagadni, hogy hosszú volt a nap. Még Roxyt is fel kellene hívni, hogy jól van-e, mi van a hasában növekvő ebihallal, akit nekem sikerült beleraknom.
Még egy utolsó fél pohár pezsgőt ledöntök, és búcsúzkodok azoktól, akiktől azért illik. Nem megyek végig az egész termen, ez érthető. A szöszi színházas csajt azonban nem hagynám ki. Nem sokat beszéltünk az este folyamán, pedig egyébként azért szoktunk.
- Hazavigyelek? - halkan szólítom meg amikor mögé lépek. Látszik messziről is, hogy ő sincs oda ezért és fáradt, legszívesebben mindketten már messze járnánk. Hát legalább tudhatok meg új információkat róla, meg az életéről és egy plusz kör kocsival bőven belefér.
Ott állva egész este a sok öreg között férfiként is megterhelő, és amúgy nagyon utálom ezeket az összejöveteleket, ezért úgy sejtem, Janine-nak sem éppen a legkellemesebb. Bár ki tudja, ismerek olyat, mint például anyám, aki ellenben imádja a magamutogatást és direktbe szervez ilyen partikat.
- Vagy még túlságosan élvezed a társaságot? - bökök fejemmel az apja barátai - ha annak lehet őket nevezni - felé. Persze ha ellenére van, és inkább itt maradna, nem fogom erőltetni.
avatar
Bûnüldözés,hadügy
Tell me your secrets
36
● ● Posztok száma :
● ● Keresem :
Nariman Malanov
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Janine Duval tollából
Témanyitás ✥ Re: Étterem •• Hétf. Nov. 13, 2017 3:38 pm

to Valentin

Azt hittem, mikor apa megkezdte gondtalannak nem mondható nyugdíjas éveit, hogy véget érnek a kötelező pofavizites vacsorák. Voltaképpen ugyan miért lenne szenvedés némi ingyen kaja, ingyen pezsgő és kötelező kűrök azzal kapcsolatban, hogy kivel mi történt? Azért, mert vagy részeg sipákolás van belőle, vagy pedig egy álságból font hazugság, ami azt takarja, hogy persze minden a legnagyobb rendben, életünk több mint tökéletes még úgy is, hogy egyébként megesznek a hétköznapok, tönkremegy egy házasság, születik egy gyerek aki miatt próbálunk együtt maradni. Mégis itt vagyok, mert apa megkért és mert élvezi. Mióta áttért az írásra és nem a mindennapokban ténykedik gyilkosságok, lopások és egyéb finomságokkal kapcsolatban, felszabadultabb lett. Mintha így űzné el a démonokat maga mellől. Kár, hogy azok ha egyszer megtelepedtek rajta, vajmi hosszú ördögűzés után tudnak csak távozni. Azonban a jó gazda kis csellel és szeretettel gondozva kellő hasznot tud fölözni a földjéből. Tette ezt ő is. Senki sem gondolta, hogy a krimikben be tud futni, mégis sikerült neki. Én sem szövök anekdotákat a mesés házasságomról, lévén már zajlik a válóper és mélyről ajánlom, hogy zökkenőmentes legyen. Nem akarok kétszer annyi időt kínlódni egy elválasztással, mint ameddig maga az egész tartott. A pezsgőt mégsem utasítom el, legalább addig sem hazudok annyit míg azzal vagyok elfoglalva. Szerencsére többnyire a munkáról kérdeznek. Sokan nem tudják elképzelni, hogy én akkor most mit is csinálok, pedig eléggé önmagyarázó a fogalom. Mégis minden fél évben elmesélem megint. Meg azt is, hogy mivel foglalatoskodunk éppen. Zsibbad az agyam a kérdésektől, pláne amik a nem létező gyerekemre vonatkoznak. Mikor? Úton van már? Hogyne. Szex nélkül aztán főként nagy esély van egy terhességre. Udvarias hárítások, semmis kis terelések. Még nem, még nem állunk készen és úgy, nem még nem kell. És nem azért mert karrierista picsa vagyok. Azért mert nem otthon ülök a tűzhely mellett még gondolkodhatok ilyesmin nem? Na tessék.
A megszólításra elmosolyodom. Eszerint valaki mégis látja rajtam, hogy legszívesebben mindenhol máshol lennék? Vállaim felett pillantok rá. Valentin-Valentin. Pedig neked aztán pláne itt a helyed. Engem már csak pusztán apa iránti tiszteletből hívnak meg erre, de téged? Még soraikat erősíted. Ha nem löveted le magad, akkor valószínűleg még jó sokáig.
- Csak nem meguntad a smúzolást Val? - vigyorgok rá, ettől persze az ajánlata több mint hasznos, így nem kell se sétálnom, se valamelyik vén macska mellett nyomorognom a taxiban. Azonban még a kötelező elköszönő és szabadkozó mosolygást is le kell tudni. Nekem alapos mentő indokom, a jaj a férjemet várom haza. Ezen mindenki összenéz persze, hogy így hide-olom a szex kérdéskört, hát higgyék csak. Hogy Val mit hazudik be, azt rábízom. Ámbár az arca nyúzott, szóval érthető, ha leginkább egy ágyat szeretne maga alatt tudni.
- Annyira élvezem mint egy foghúzást. - hajtom fel a pezsgő kicsi maradékát - Mehetünk. - lerakom az asztalra a poharamat és túlontúl ártatlan mosollyal búcsúzom el mindenkitől, magasztalva a sofőröm kedvességét, hogy nem hagyja, hogy egy szegény fiatal nő egyedül sétafikáljon az utcán este. Felveszem a kabátomat és várakozásteljesen nézek Valra, jöjjön jöjjön. Kiérve pedig akkorát szippantok a levegőből, hogy mindkét tüdőm örömtáncot kezd járni.
- Iiistenem, ez évről évre unalmasabb. Nem is tudom régebben miért voltam annyira odáig ezekért a vacsorákért. - sóhajtok kelletlenül, na nem mintha lett volna más dolgom egyébként, a cuccaimat rendszerezem, hogy miket tudok majd első körben elvinni - Mi történt a homlokoddal nyomozó úr? Fején találtál egy szeget? - húzom mosolyra ajkaimat, a humorom meg inkább hagyjuk. A végén öngyilkos lesz ha nem fogom be. - Hol a kocsid? - nézek rá érdeklődve. Nem mondom, hogy mi ketten aztán világi cimborák vagyunk, de eleget menekültünk már egymás társaságába az ilyen "bulikon". Fiatal vonzza a fiatalt, legtöbbször nem is árt, mert ahogy engem letraktálnak házassággal, gyerekkel, valószínűnek tartom, hogy őt is. Bár részéről nem elvárás, minket nőket tartanak folyamatosan túl öregnek mindenhez.

■ ■ Zene ■ ■Leszek jobb is :3 ■ ■credit

avatar
Média,mûvészet
Tell me your secrets
21
● ● Posztok száma :
Kayslee Collins
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Valentin Théo Le Roux tollából
Témanyitás ✥ Re: Étterem •• Kedd Nov. 14, 2017 10:21 am

Kényelmetlen a vadonatúj éjfekete öltöny, meg a fejem is fáj. Legszívesebben az ágyat nyomnám és nem a huszadik kört rónám, bár utóbbiakat már búcsúzás gyanánt teszem. Nagyon remélem, hogy nem mostanában kapnak elő egy újabb ilyen alkalomra, mert ez már a héten a második. Ha minden héten ezt el kell viselni, én esküszöm leadom a jelvényem és stricinek állok, vagy... Na ja, könnyebb lenne a festészetből megélni, amiből a ház fele is megépült. Bár mostantól két Roxanne-t kell elviselnem, így ódzkodok az újabb műtermi alkotástól.
- Már akkor untam, amikor az elsőre elhoztak - mindenféle érzelem kifejezése nélkül, szemrebbenés nélkül adom tudtára a tényeket. Nem mondom, hogy megbízok benne, a világon csak egyvalakiben bízok és az a húgom, de kétlem, hogy most ezt azonnal ellenem fordítaná és felállna egy asztalra, hogy ezt gyorsan szétkürtölje.
- Igyekezz a pusziosztással - engedek meg felé egy fáradt félmosolyt. Miközben a közelében állva várom, hogy kimentse magát, jobbommal a már magamra vett kabátom zsebébe nyúlok és kitapogatom a cigisdobozt. Abban a pillanatban, ahogy kilépünk innen, már veszem is elő, hogy levezessem a feszültséget, amit az öreg szag között.
Néhány perc elteltével át is lépjük a küszöböt és végre kint tudhatjuk magunkat. A fejem ingatom szavain és a látható megkönnyebbülésén. Vigyorogva tolok a számba egy szálat és nyújtom felé is a dobozt. Ha akar, vesz, ha nem, hát nem, de kénytelen lesz megvárni, amíg elszívom a szálam, az autó nem dohányzásra való.
- Mert felvehetted a csilivili tütüdet magassarkúval a szexi lábaidhoz, és mindenki bámult, de mára már nem arról szólnak ezek, hogy valaki felszedjen. Mióta nem dugtál? - mintha tök hétköznapi téma lenne, vetek rá egy fél pillantást miközben megindulok az a parkolóba a csajjal az oldalamon. Nem mondom, pótolnám és a hiányát ha arról lenne szó, azért azok a lábak tényleg mutogatni valóak.
- Ja, pont. Összebunyóztam a lépcsővel. Látnád az hogy néz ki... - nevetek fel erőtlenül arra a hülye incidensre gondolva. Még jó, hogy Hana akkor este kéznél volt és pillanatok alatt helyrehozta a fejem. Így is ott fog maradni egy pár centis heg, de legalább el nem véreztem. - Na mit gondolsz? Válassz egyet - mutatok végig a cigit tartó kezemmel a parkolóban felhalmozott luxusautókon, majd beleszívok, mélyen, kiélvezve a nikotint erősségét. Néhány méternyi séta még és ott vagyunk az autónál, amit épp csak néhány héttel ezelőtt újítottam be. Nagyobb, fekete, Mercedes. Pont ami kell. A cigi viszont még nem fogyott el, szóval nekidőlök az elejének és onnan figyelem Janine-t.
avatar
Bûnüldözés,hadügy
Tell me your secrets
36
● ● Posztok száma :
● ● Keresem :
Nariman Malanov
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Janine Duval tollából
Témanyitás ✥ Re: Étterem •• Szer. Nov. 15, 2017 8:28 pm

to Valentin

Valentin stílusa kicsit nyers és néha annyira kellemes a megnyilvánulása akár egy dörzspapír az intim részeken, viszont pont emiatt hatolt át a szűrőmön és kedveltem meg. Ugyan nem csüngünk órákat a telefonon, nem kísér el bevásárolni meg ilyesmik, mégis ha találkozunk, akkor többnyire értelmes keretek között zajlik le a beszélgetés. Nem tudni miért. Pedig én nem vagyok nyers, vagyis nem jellemzően. Franc se tudja, merőben szar helyzetben vagyok. És félő, hogy lassan inkább antiszociális leszek, mintsem szociális. Megjátszom magam. Itt is. Most is. Mióta csak megkaptam a meghívást és apa lemondta, mert valahol turnéztatja a könyvét az országban. Büszke vagyok rá, egyébként határtalanul. Mondtam, hogy ideje lenne csajoznia is. Belesápadt a gondolatba, pedig ezzel nem gyalázná meg anya emlékét, de az én lelkem is nyugodtabb lenne ha tudnám, hogy van valakije. Valaki, aki várja otthon, aki hétvégente süteményt süt neki, vagy épp bátorságot önt belé ha megint elkapná a lelki cafrang. Nem hajlandó rá, nekem pedig el kell fogadnom a döntését, bármennyire is nem tetszik. Szerintem apa igen is egy jó pasi. Van háza, felnevelt három gyereket, eltemetett egy feleséget. Ideje élni is, nem igaz?
- Az önmarketing része a felesleges mosolygás. - jegyzem meg pokróc nyomozónak mosolyogva. Ha látná nekem mennyit kell vigyorogni a színházas rendezvényeken, elsápadna. Azonban a kötelező kűrök szükségesek, mert legyél csak egyszer szótlanabb, netán szarabb kedvű, megindulnak a találgatások. És ki az ördög anyjának hiányzik egy pletykahullám? A válásomból is az lesz, biztos vagyok benne. Hogy kedvelt távolságtartó főnököm mit fog hozzá szólni? Előre tudom. Felvonja majd az egyik szemöldökét és ennyi. Nem viszi túlzásba az érzelmi megnyilvánulásokat. A többiek sutyorogni fognak, hogy ők megmondták, hogy nem illünk össze. Jó jó. Én is megmondtam, hogy holnap esni fog.
- Igenis uram! - mosolygok rá vissza és gyors kézfogások, integetések, nehéz, parfümszagú ölelések árán meg is szabadulok mindenkitől. Elmondom, hogy persze majd az író úr is jelen lesz a következőn, ahogy illik. És iigen, persze a bátyám is. De hát szülész-nőgyógyász, a gyereket meg nem érdeklik holmi vacsoraidőpontok ha ki akar jönni. A doktor úrnak pedig ébren és eszénél kell lennie. Jaj Luc, hogy vagy te arra képes minden nap? Mindezt úgy, hogy neked nincs sajátod.
Kiérve kiszakad belőlem, hogy mennyire untam, mennyire nem akartam eljönni sem. A két tesóm mindig mindenféle okkal fel van mentve alóla. Jó, az egyikük nem itt él, de az mellékes. Akkor is..mindig a kicsi szopja. Mindig. Lepillantok a cigire amit felkínál. Egyébként nem dohányzom, csak mostanában. A bor mellé kiváltképpen jól esik. Enyhíti a magányt az orális fixáció elnyomása. Kihalászok egy szálat és tűzért puncsolva, ha ad, akkor rá is gyújtok. Elpanaszolom a bánatom is, hogy kurvára, rohadtul és mocsok módon idegesítőek ezek a vacsorának álcázott információ szipolyozó estek.
- Tán most nincs rajtam mit bámulni? - tettetem a felháborodást csupán, igazából nem lep meg a nyers válasz, sem a roppantul és tapintatlanul lényegretörő kérdés. Jaj, Val, hát honnan tudod te mindig, hogy mit kell kérdezni? Ennyire lesír rólam, hogy hónapok óta nincs nemi életem? A magány basz. Annyi bizonyos. - Na mert aztán itt annyi pasit szedtem fel minden évben, hogy számolni se lehet... - forgatom a szemem, míg mélyet szívok a cigiből - Pár hónapja nem. - vallom be, ha kalkulálja vagy egyáltalán visszaemlékszik, akkor most leeshet, hogy az egész házasságom szexmentesen telt. De jó is nekem mi? Minden nő erről álmodik.
- Remélem legalább mosoly formába törted, hogy mindig eszedbe jusson. - kacagok fel - Egyébként sármosabbá tesz. Tudod, megannyi legendás történetet szőhetsz köré. - kacsintok is, sok nő egyszerűen bele van halva az ilyesmibe. Mintha egy veterán háborús  katonát látnának el a harctéren. Erőszak meg a szex sokszor járnak egymás mögött. Nagyon nagyon sokszor. - Nagylelkű vagy nyomozó úr, benne lennél egy kocsilopásban? - sétálok vele a parkolóban, pásztázva a kocsik külsejét. Igazából van itt mindenféle szín, méret és márka. Hozzá mondjuk valami hupikéket, aranyat, ezüstöt nem tudok elképzelni. Ahhoz Val túlságosan..Val. Mielőtt belemerülnék az álmodozásba, túlságosan nyilvánvalóvá teszi, hogy mi az övé. Szembe fordulok vele arcomon mosollyal. - Fekete Merci? Stílusos, stílusos. De jó sofőr kinyitja az ajtót az utasa előtt. - nézek rá kihívó tekintettel, bár a csettintést éppenséggel elhagyom - Gondolom az ülések és minden egyéb szent, makulátlan és sérthetetlen. Lehetőleg lebegjek befelé és kifelé is. - sorolom, mert általában a férfiaknál a kocsi, magasabb prioritást élvez tökéletességi alapon mint egy feleség - Na, pittyegtesd akkor. - sóhajtok fel, mert ugyan az estét untam, de most megint otthon, vagyis abban a házban ami igazából sosem lett otthon - Mehetnénk egy kis..kerülővel Val? - nézek rá nagyon szépen, nagyon kérlelőn. - Vagy csak, dobj ki valami bárnál. - állok egyik lábamról a másikra. Nem, nem szégyellem, hogy szar a házasságom. Legalább már képes voltam felmérni azt, hogy jobb ha véget vetek neki.

■ ■ Zene ■ ■Leszek jobb is :3 ■ ■credit

avatar
Média,mûvészet
Tell me your secrets
21
● ● Posztok száma :
Kayslee Collins
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Valentin Théo Le Roux tollából
Témanyitás ✥ Re: Étterem •• Hétf. Nov. 20, 2017 9:12 pm

Nem fér a fejembe, hogyan tudja elviselni azt a munkát, amit ez a nő bevállalt. Ennél még az is jobb, amit én csinálok. Vagyis...ja, ezerszer jobb, imádom amúgy a munkám, mert kurva jó vagyok benne, de hogy a muszáj alkalmakon kívül nem adnám elő magam, az hót ziher. Egyszer majd megkérem, hogy tartson ilyen tréninget, hátha ragad rám is belőle.
Most, hogy kiléptünk a levegőre, már nincs mi közém és a cigim közé álljon. Ahogy azt kell, Janine is kap belőle, majd készségesen odatartom alá a gyújtót, amíg kell. Figyelem a mozdulatait, ajkának mozgását. Hát ja, most is van mit nézni rajta, nem mondhatom, hogy nem. Viszont nem akarok ebbe belemenni, faszom abba, hogy a nők ilyen előszeretettel forgatják ki a mondandónkat. Csak a baj van velük, esküszöm.
- Ja, sejtettem. Jól alád kéne pakolni, vissza a nyeregbe - vigyorogva vonogatom meg a szemöldököm. Az is megfordul a fejemben, hogy bedobom a hátsó ülésre és jól megadom neki, akit hónapok óta nem kapott meg. Talán még előtte sem.
- Mondhatom, hogy megküzdöttem a hatfaszú sárkánnyal - vonok vállat mellette haladva és ha már a parkolóban járunk, felajánlom, hogy válasszon egyet. Szerintem a sok luxusautó tulajdonosa néha az sem tudja, melyik az övé, vagy ezen az estén éppen melyikkel érkezett. Apáméknak is van vagy hat autójuk, de hogy minek...
- Egy kis izgalom az én életembe is belefér - kacsintok rá a nőre mielőtt megállnánk a fekete gyönyörűség előtt. Senki nem mondaná meg, hogy nem öt perce volt lepucolva. Nem bírom, egyszerűen ki nem állhatom, amikor akár egy apró porszem is van a fényezésen, ezért minden nap végignézem, letörlöm, heti egyszer elviszem egy mosásra. Odabent a padlóról is enni lehetne.
- Egy jó tulaj nem nyit addig ajtót, amíg az utasok dohányoznak körülötte - mutatom fel az ujjaim között égő szálat és újabbat szívok bele. Teljes nyugodtsággal ácsorgok ott tovább, ennyit azért csak tud várni a hercegnő.
- Kis kitérővel a bárba? Akkor már mehetnénk egyenesen hozzám is, részegen nem vezethetek. El kéne vennem a saját jogsim - egy ajánlatot teszek valójában, még fel is vonom a fél szemöldököm. Mivel ez pont az, amelyik felett a vágás húzódik, csak éppen hogy megy.
Bármi is legyen a válasz, a cigicsikkemet a földre dobom, eltaposom, majd az anyósülés felőli oldalon ajtót nyitok a nőnek.
- Ahogy mondtad, lebegj be - rezzenéstelen arccal fordulok felé, mintha tényleg ezt várnám tőle. Nem így van, de azért azt nem tűrném, hogy ételt vagy italt hozzon magával. Mindennek van határa.
avatar
Bûnüldözés,hadügy
Tell me your secrets
36
● ● Posztok száma :
● ● Keresem :
Nariman Malanov
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Sponsored content tollából
Témanyitás ✥ Re: Étterem ••

Tell me your secrets

Étterem
Second Chance frpg
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Fáradt ninja étterem
» Uroniko étterem

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: 03. Üdvözöllek Párizsban :: Belváros :: La PerleBleue Restaurant-