Étterem
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Postagalamb központ
✥ Bátran üzenj ✥


Fontos hír


Legújabb történetek
✥ feltörekvõk írásai ✥

Yesterday at 10:55 pm
Yesterday at 10:50 pm
Yesterday at 9:04 pm
Yesterday at 8:30 pm
Yesterday at 7:47 pm
Akik erre járnak
✥ Várunk mindenkit ✥

Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég :: 1 Bot

Nincs



A legtöbb felhasználó (41 fő) Szomb. Szept. 02, 2017 9:11 pm-kor volt itt.
Történet írók
✥ fantázia szárnyal ✥

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Share| .

Szeretettel Admin tollából
Témanyitás Étterem •• Szer. Aug. 16, 2017 2:50 pm

Forrás: google


Tilos a Dohányzás!
avatar
Alapító;;Segítõ
Tell me your secrets

846
● ● Posztok száma :
my babes
● ● Keresem :
I'm faceless
● ● karakter arca :


Szeretettel Gale Thompson tollából
Témanyitás Re: Étterem •• Kedd Aug. 22, 2017 9:07 am

to Ed

Bevallom hősiesen ég a pofám, hogy nem látogattam még meg Edet, és erről is csak én tehetek, mert ha belegondolok, akkor lett volna időm rá…csak ugye összekuszálódtak a dolgok odahaza, és a költözés is kivette az erőmet, nem beszélve a terhességről. A feje tetején áll az életünk, de sebaj, mert ma elhatároztam, hogy az ebédszünetemet a praxisomon kívül töltöm el, és ellátogatok az éttermébe. Meg is szöktem April elől, aki már a délutánomat is betáblázta. Sürgősen szükségem volt egy baráti találkozóra, hogy ne csak a betegeim körül forogjanak a gondolataim, hanem kiengedhessem a fáradt gőzt is. A meglepetés erejével fogok rá hatni…nem is tudom, hogy mikor találkoztunk utoljára, de anya betegségéről még nem mondtam semmit, és arról sem, hogy visszatérek Párizsba. A gyerekkorom egy részét itt töltöttük, amikor a nagyszüleim ápolásra szorultak, de nem volt hosszú életű a történet, ennek ellenére szereztem két barátot is. Jól megválogatom a körülöttem lévő társaságot, de Ed már az eleje óta benne van a bizalmi körben, és nem is fogom kirúgni onnan. Útközben megállok még egy szupermarketben is az egyik sarkon, és a poén kedvéért nem üres kézzel állítok be a munkahelyére, ami emellett nagy szenvedélye is. Ki gondolta volna, hogy ennyire elismert chef lesz belőle, és a saját éttermével fog hencegni? Az autóból kiszállva megigazítom a kék ingemet, és felpillantok a névtáblára. Nem semmi, hogy ezt megteremtette, na de ne várassuk meg…haha azt se tudja, hogy érkezem. A bejáratot kinyitva éppen nekiütköznék egy nőnek, de még van annyi lélekjelenlétem, hogy félreálljak, és csak sután megejtsek felé egy mosolyt. A személyzetéből páran ismernek, de akadnak új arcok is.
- Jó napot uram, szeretne egy szabad asztalt? – siet elém az egyik fiatal pincér, mire elgondolkodom, és megvakarom az államat.
- Igen, van mondjuk pontosan az ablak mellett? Rálátást akarok az egész étteremre. – tudom, hogy ki fogom akasztani, mert a srác arcán máris a rémület szalad át. Nem vagyok vendéglátós, de ha valakinek extrém kívánságai vannak egy étteremben, akkor egyből gyanakodni kezdenek.
- Máris…jöjjön velem. – az esetlen kézmozdulat, ahogyan előreint, én meg csak sompolyogva követem, és leülök a kijelölt helyre.
- Mit hozhatok magának? – már úgy vártam ezt a kérdést, így az ajándékomat a zsebembe rejtem, és az étlapért nyúlok.
- Italnak hozzon csapvizet, nem érzem a különbséget az ásványvíz és e között. – lúdbőrös lesz, és egy apró bólintás kíséretében veszi tudomásul a kérésemet. Végig se kell futnom az ajánlaton, mert amint beléptem, tudtam már mit akarok ebédelni.
- Hozzon nekem szűzérmét salátatálon, és siessen, mert farkaséhes vagyok. – csúsztatom az asztal szélére a kis téglalap alakú kínálatot, és hátradőlve tekintek ki. Beizzítottam, ezer százalék, hogy valami ellenőrnek hisz. Kaján vigyorral érintem össze az ujjbegyeimet a következő percekben, és körülnézek az étteremben. Minden elismerésem Ednek, hogy ezt létrehozta. Az italom hamarosan meg is érkezik, extrának egy kis citromszeletet is tettek bele. A főpincér is felém sandít, de nem jelzem, hogy észrevettem volna őket. Az étel gyorsabban készül el, mint hittem volna, és ennek eredményeképpen az ideges kezdőtől átvéve a kezembe veszem az evőeszközöket, és egy kis falatot leszelve kapom be. Jól megrágom, mint a szakértők, aztán lassan emelem rá a tekintetemet.
- Beszélni szeretnék a chef-el, kérem. – egyáltalán nem bujkál mosoly a szám szegletében. Kicsalogatom az oroszlánt a barlangjából.


■ ■ Zene ■ ■Megjegyzés ■ ■credit



A hozzászólást Gale Thompson összesen 4 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Szept. 17, 2017 6:35 pm-kor.
avatar
Egészségügy
Tell me your secrets

18
● ● Posztok száma :
Ryan Reynolds
● ● karakter arca :


Szeretettel Edmund H. Rimbaud tollából
Témanyitás Re: Étterem •• Szomb. Aug. 26, 2017 2:16 pm



Gale & Edmund

Rágcsáló írtás pipa, a raktár miatt kötelező, még ha ellenzem is az állatok írtását. A gyakornokok papírjait nyomtatom, meghosszabított plusz egy hónap szerződésük lesz. Így szoktam csinálni. A hónap végére újabb szerződésük lesz, akár végleges, de az is lehet csakegy hónapra való. Legalább a motiváció meglesz bennük. Főleg a múltkori incidens miatt. Ételmérgezés történt. Szerencsére csak az egyik új szakácsunk rosszul készítette el az ételt és csak ő lett feljelentve, nem pedig az egész konyha. Azonnali hatállyal elküldtem. Muszáj volt, követett már el kihágásokat. Egy esélye volt és azt is eldobta magától. Szóval lerendezve. A családom apraja remek munkát végeznek mindennap, nekik is havi szerződésük van, de ők meg is teszik a következőért a dolgokat. Szépen aratnak és lehetőség is ban bennük. noha nem akarom, hogy az egész életüket itt töltsék el... csak egy ugródeszkát ajánlottam fel számukra. mindegyik beleegyezett. Legalább szemmel tarthatom őket. Van mit tanulniuk még. Igyekeztem nem útban lenni mikor az egyik szakácsommal beszéltem a heti tervet, mert érkezik majd egy vendégünk és körbe kell majd vezetni...de én nem fogok ráérni. Őt választottam, direkt nem raktam be kemény kajákat, hogy meglehessen ezt olfani, szóval nyert ügyünk van. Aztán jön egy füles az egyik pincértől. Jött valaki... egy menő kritikus? Jeleztem, hogy csak okosan, a pincérem bólogatva sietett vissza, addig meg elintéztem egy újabb kört... de mikor a pincér bejelenti, hogy az a  kinti személy mit kér... elakad a lélegzetem. Én már rég tudom azt, amit a személyzet nem tud. Nem igazi ellenőrrel vs kritikussal nézünk szemben. Csak egy készítséteket üvöltök stílusossan, majd visszatérek az irodámba, aztán újra a konyhán vagyok. Pont időben, mert akkor kellett díszíteni a tányért. Megtörtént, szóval útjára eresztettem az ételt. De mikor a pincér volt olyan kedves és visszatértével elmondta mit is akart az illető, csak sóhajtottam és bólintottam. Naná. Ha az akire gondolok úgy de úgy lecseszem a lábáról.... kiléptem a vendégtérbe és útnak indultam az ileltő felé... az az ülés. Azok a mozdulatok. Nem változtak.
- Gale. - léptem elé mosolyogva, majd kezet nyújtottam, hogy odabent ne parázzanak annyira. Leskelődnek.
- Örülök hogy látlak haver. Mi szél hozott erre? Mióta vagy mifelénk? - kérdések kérdések hátán, de tényleg  örülök, hogy láthatom. - Leülhetek? - érdeklődtem, ha igen a válasz, akkor szemben helyet is foglaltam az asztalnál.
- Amikor a pincér közölte, hogy egy kritikus érkezett... hát azért beparáztam, de mikor kibökte a rendelésed...már tudtam kivel álok szemben. - vallottam be az egész dolgot.


avatar
Elit
Tell me your secrets

31
● ● Posztok száma :
Tyler Hoechlin
● ● karakter arca :


Szeretettel Gale Thompson tollából
Témanyitás Re: Étterem •• Szer. Aug. 30, 2017 9:39 pm

to Ed


A rendelésem a lebuktatás veszélyével járt, de imádtam játszani, és megnézni, hogy mit fog szólni Ed, ha meglátja, hogy visszatértem Párizsba. Ezeregy kalandunk volt, a lista végtelen, és megannyi emlék fűz az egyik legjobb barátomhoz. A szakmája még az előnyére is vált, ha az enyémet nézzük vele szemben. Sokan megijednek tőlem, ha kiderül, hogy mivel is foglalkozom. Nem vagyok a tipikus agyevők táborának ékes vezetője, azt meghagynám az édesanyámnak, aki előszeretettel elemzi ki a környezetét, és az utcán megforduló embereket is. A betegsége semmit nem vett ki az életkedvéből, és imádok vele beszélgetni, de ma egy pasisabb frontra vágytam, meg egy jó ételre. Szinte még be se kapom az első falatot, de már most tudom, hogy tökéletes az egyveleg. Ed nem akármilyen séf, az ujjaiban van a tehetség, és ha nagyon pofátlan vagyok, akkor vele főzetem meg az ebédemet is. Amikor nálunk volt látogatóban, sajnos elkövettem ezt a vétséget ellene, de nem emelt panaszt, és a feleségem is megdicsérte. Amennyiben Debbie nem szeretne, bizonyosan már lelépett volna a spanommal, de vannak más értékeim is, ha a főzőtudományom nem is az. Nem mindenki születhet ezzel a tulajdonsággal, helyette kitűnő hallgatópartner vagyok, és rendszerint zavarba hozom a társaságomban időző embereket. A legnagyobb szakértelemmel nyúlok a vizem után, és egy korty lenyelését követően a konyhafőnököt kéretem. Izzad a fiatal pincér, látom a feszélyezettségét, de nem tehet mást. Ednek ki kell jönnie, de az egyik felem már sejti, hogy nem tudom lóvá tenni. A kedvencemet rendeltem, és egyből le fog esni neki a tantusz, hogy valami nem stimmel. Nem török akkora babérokra, hogy ételkritikus legyek, sem valami profi blogger. Egy kis idő telik csak el, és máris meglátom a borostás…lassan szakállba nyúló haveromat, aki a sportos megjelenésével lepipálja az elegánsabb viseletemet. A féltékenység csak játék, de tényleg jó csávó, ritkán látni idekint.
- Szia Ed… - állok fel az üdvözlésére, és a jobbomat nyújtom felé. A mosolya a régi, és nem látom, hogy túlságosan megleptem vele.
- Elrontottam, ugye? Mást kellett volna kérnem, és akkor jobban aggódnának, vagy még megy a leskelődés? – pillantok ki oldalra, és a fél bagázs ott áll toporogva az ajtóban, de megnyugszanak, amikor a főnökük odaint. A világ a helyére kerül, és én újra a régi bőrömben érzem magam. Visszarepülnék a gondtalan időkbe, de nem tehetem meg, most mégis fülig ér a szám, és nem várva odalépek Edhez, hogy meglapogassam a hátát.
- Hiányoztál haver. Már hónapok óta nem láttalak, és illett volna már hamarabb bejelentkeznem, de összesűrűsödtek az események. – nézek a szemébe, és visszahanyatlok a székemre, miközben mutatom neki a velem szemben lévő üreset, ha már van egy kis ideje rám.
- Hát ez egy hosszú történet. Van egy kis időd, hogy megebédelj velem? Örülnék a társaságnak, és talán ennyi belefér neked is. – vetem fel, és beleiszok a vizembe.
- Sejtettem, hogy nem lehetett könnyű, de ismersz már, mint a rossz pénzt. – vigyorogva kulcsolom össze a két kezemet.
- A helyzet úgy hozta, hogy visszaköltöztünk Párizsba, ez az első nagy hírem számodra, úgyhogy sokszorosítani kellene a péntek estéinket, ha benne vagy. Hogy megy az étterem manapság? – amennyiben csatlakozik hozzám, akkor nem folytatom egyedül az étkezést, hanem bevárom őt is.
■ ■ Zene ■ ■Megjegyzés ■ ■credit


avatar
Egészségügy
Tell me your secrets

18
● ● Posztok száma :
Ryan Reynolds
● ● karakter arca :


Szeretettel Edmund H. Rimbaud tollából
Témanyitás Re: Étterem •• Kedd Szept. 05, 2017 8:46 am



Gale & Edmund

A csapatom aggódó tipus, megértem tehát ha bepánikoltak Gale érkezésére. Van aki nem ismeri még, legalábbis az újak nem, a régieknek meséltem már róla, szóval ők csak nevetnek az egészen.
- Hát, engem ezzel nem vertél át, de ha legközelebb pánikot keltenél, akkor gondolj rám is. - vigyorodok el jóízűen, miközben elém lép hogy ölelésben részesítsük egymást.
- Jó látni Gale. - őszinték  a szavaim, már hiányzott a feje, noha a hangját halottam párszor, az nem ugyanaz. Sose lesz ugyanaz. Leülök vele szembe, miközben szavait hallgatom.
- Ugyan. Ne kérj elnézést. Megértem. - nézek rá komolyan, ismerem őt, ok nélkül nem marad távol. Oka volt rá, hogy eltűnjön hetekre és ne jelentkezzen... arra bizony nem számítottam, hogy itt futok össze vele. Kellemes meglepetés.
- Naná. - szélesre nyúlik a vigyorom, miközben lesem őt, majd komolyra fordulok.
- De csak akkor vagyok hajlandó veled ebédelni, ha megengeded, hogy mint vendégem, én álljam mindezt... a vendégem vagy. - komor arcom már már ijesztő lehet mások számára kik nem ismernek, de Gale jól tudja mikor is vagyok igazán haragos. Ez nem az az arcom, ez csak amolyan "komolynak akarok tűnni, még sem megy olyan jól" arcom. Közben intek a pincérnek, ha ráér vetődjön ide felénk is.
- Örülök az érkezésednek és a hosszútávú maradási szándékodnak is. - remélem ezúttal tovább itt marad. - A péntekjeimet örömmel adom neked. - nevetem el magam röviden, majd a kérdésére hátradőlök a széktámlájának.
- Hát egész jól. Vannak új embereim is, akik élből utálnak mert olyan komor vagyok állandóan. Felvettem a családom apraját is, mosogatnak, pincérkednek...tanítok nekik ezt azt...egész ügyesek. - beszélek itt a nővérem gyermekeiről, akiket felvettem ide, hogy legyen némi tapasztalatuk, hogy mi is az a munka. Ez még semmi... ha majd kilépnek a nagyvilágba...na ott aztán kapkodhatnak majd.
Időközben a pincérünk is mellénk keveredik, elsősorban Vendégemtől érdeklődik. Miután Gale leadta neki rendelését, felém fordul.
- A szokásost. - a pincér bólint, kis türelmet kér, majd elvonul. Itt mindenki tudja mit szoktam ilyentájt enni, nem aggódok, hogy eltévesztenék.
- Mi újság felétek? A húgod még mindig rövid pórázon van? - érdeklődtem, jöhet szépen sorban minden. - A gyermek?
Legutóbb erről nem mesélt, ezért is bátorkodtam rákérdezni.


avatar
Elit
Tell me your secrets

31
● ● Posztok száma :
Tyler Hoechlin
● ● karakter arca :


Szeretettel Gale Thompson tollából
Témanyitás Re: Étterem •• Csüt. Szept. 14, 2017 2:59 pm


to Ed


Ed olyan nekem, mintha a másik felem lenne. Állandóan veszi a poénokat, nem akad ki, és mikor rákérdezek, hogy mit szóltak hozzám, akkor beavat a részletekbe.
- Máskor gondolni fogok rád is, de nincs vész, az újak is megszokják majd a fura humoromat. Több időt szándékozok veled tölteni, ha már visszaköltöztünk. – egyelőre a részletekbe nem megyek bele, mert túl szerteágazó, élvezem a viszontlátás örömét, és ennek fényében meg is kérem, ha nem siet annyira, akkor csatlakozzon hozzám egy ebéd erejéig.
- Ez csak természetes, már az idejét se tudom lassan, hogy mikor láttalak utoljára. – jegyzem meg egy mosoly kíséretében, miközben ott van a kés, és a villa is a kezemben.
- Megengedem, hogy meghívj. – vigyorodom el, és bele is kóstolok a húsba, a várakozás nem éppen az erényem, de nem merülök bele az étkezésbe nélküle, mert a pincér is megzavar bennünket, és Ed kikéri a saját adagját.
- Akkor most pénteken elmehetnénk bowlingozni, ha van kedved. A betegeim aktáját még nem futottam át teljesen, és akklimatizálódás még folyamatban van. Olyan érdekes, hogy a franciát kell elsősorban használnom, és nem az angoltudásomat. Megőrjít a reggeli csilingelő hangvitel. – szeretem, hiszen félig én is az vagyok, mégsem igazán érzem, hogy idetartoznék még. A legtöbb időmet Ausztráliában töltöttem, ott élt a családom, ott ismertem meg a feleségemet is, ott fogadtuk fel Blairt is az anyaságra.
- Ez jól hangzik. Soha nem tudtál nemet mondani a családodnak, és ez így van rendjén. Bírják is a kiképzést, vagy megy az ellenkezés? A húgomnak se ártana valami munka, és talán jobban megkedvelné a környéket is, de előbb illeszkedjen be, mert egyelőre arra se hajlandó, hogy iskolába járjon rendszeresen. – sóhajtok egyet, és a fölém tornyosuló viharfelhőkre gondolok, de most nem azért vagyok itt, hogy panaszkodjam, hanem, hogy élvezzem a barátom társaságát.
- Szeretném azt mondani, de nincs. Anya engedékeny, apa meg nem szól rá, de én néha az orrára koppintok. Debbie és én…nos van itt néhány változás, és ok, amiért hazaköltöztünk. – köszörülöm meg a torkomat, és beleiszok a pohárba.
- Anya negyedik stádiumú májrákos lett, és úgy gondolta, hogy itt nagyobb esélyei vannak a gyógyulásra. Nem mondhattam nemet, és Debbievel átbeszéltük a dolgot. A legjobb megoldás az volt, hogy elhagyjuk Ausztráliát, és áttelepedjünk ide. A baba…ő nagyon jól van. Reménykedünk benne, hogy nem lesz gond a következő hónapokban sem. – teszem mellé, és elpillantok a konyha felé, ahonnan éppen megérkezik Ed rendelése is.
- Jó étvágyat. – biccentek felé, és belekóstolok a sajátomba, aztán egy nagyot nyelve most én érdeklődöm.
- Mi a helyzet a családdal? – kérdezek rá, hátha beállt náluk is valami nagyobb változás az elmúlt hetekben.
■ ■ Zene ■ ■Megjegyzés ■ ■credit


avatar
Egészségügy
Tell me your secrets

18
● ● Posztok száma :
Ryan Reynolds
● ● karakter arca :


Szeretettel Edmund H. Rimbaud tollából
Témanyitás Re: Étterem •• Csüt. Szept. 14, 2017 5:04 pm



Gale & Edmund

- Mertem remélni, hogy nem hagysz cserben. - kacsintottam rá jóízű széles mosollyal spékelve. Alap hogy meghívom és alap hogy mellé telepszek egy kajálás keretében. Naná hogy beszélek vele… rég nem találkoztunk és kellenek a régi szokások. Vero meg már megszokta, hogy olykor kihagyok egy éjszakát otthon. Ugyan mostanában nem kellene, hiszen hamarosan szülni fog. De még van 2 hónapja vissza. Addig meg bírja ki. Meg különben is: nélkülem nem szülhet!
- Bowlingozni? A szokásos hely és idő? Te franciák gyöngye. - néztem végig a felső testén, amit az asztal még engedett látni belőle.
A nőverem gyermekeiről érdeklődik, elgondolkodva nézek felfelé.
- Hát…a fiatalabb… A személyisége még formálható, kifejezetten manipulálható, hiányzik belőle a biztos pont, a rutin, a kötelék, ami megakadályozza, hogy elsüllyedjen, vagy éppen elszálljon a szélben. Nem rég meglátogatott az egyik éjszaka tajt részegen… - szusszantam egyet, majd visszanéztem a haveromra.
- A középső most költözött össze egy régi barátjához… egy csajhoz… szerelmes belé de egyszerűen képtelen bevallani mit is érez iránta… Az idősebb pedig, nos nem rég eljegyezték. Már várom mikor lesz az esküvő… - nevetem el magam újra.
- Különben a húgodat is dolgoztatnám diákként…persze csak ha gondoljátok.
Visszadobom a kérdést hamar. Válasz is érkezik. Édesanyja rákos… - Jesszusom. - hűlők el egy pillanat alatt, amint ezt meghallom. - Ha tudok segíteni...tudod. - Te jó ég. Az egy kicsit kemény. A rendelésem közben kiérkezik. Mosolyt villantok a pincér felé, majd Gale felé intézem a szavaimat.
- Köszönöm és reménykedek én is hogy szuperül működjön minden. - végig nézek az ételen és visszapillantok rá.
- Kislányom lesz. - ez csak pár napja derült ki, egész eddig befelé fordult úgy  kis szaros, hogy nem tudtuk a nemét, de most végre megmutatta magát. Ezt írtam Gale-nek is korábban, hogy nem tudjuk mi lesz belőle. Meg hogy kék ruhát vagy rózsaszín habos babos ruhákat vásároljunk be…lett mindkettőből temérdek.
- Az öcsém...meg... róla 13 éve nem tudok semmit. - vontam vállat falatozva.





avatar
Elit
Tell me your secrets

31
● ● Posztok száma :
Tyler Hoechlin
● ● karakter arca :


Szeretettel Gale Thompson tollából
Témanyitás Re: Étterem •• Vas. Szept. 17, 2017 6:37 pm

to Ed


Már hiányzott ez a könnyed csevegés, és a legjobb barátom társasága, nem mellesleg pedig Párizs is valamennyire, igaz a szívem visszahúz az óceánpartra. Az ebédet beszélgetéssel tarkítjuk meg, és egy szavam se lehet, mert az egészet ő állja. Régebben egyikünk se hitte volna, hogy családos lesz, komoly szakmával a háta mögött. Ő éttermet nyitott, én meg rendelőt, de valahol mélyen megmaradtunk azoknak a fiatal csávóknak, mint régen.
- Nem foglak, tudod ez csak természetes. – kacsintok rá Edre, de közben lapátolom befelé az elém terített ételt is, mert éhes vagyok, és a szünetem se nyúlik hosszúra, hogy mondjuk kitöltse az egész délutánt. A sörözések, és az átmulatott éjszakák hiányoznak a legjobban, meg egy olyan fél, akinek beszélhetek a családomon belüli gondokról. Az anyám betegsége, ez a béranyaság csak úgy látszik, mintha könnyű lenne, de közben meg egyáltalán nem az, és félek, hogy az édesanyám hamarabb megy el, mintsem lássa az unokáját. Nagyon kemény, de valakinek a földön kell maradnia, és támogatnia anyát, különben össze fogunk omlani, ha eljön a végórája.
- Naná, miért mire gondoltál még? – így elsőre ez lenne, amit űznünk kéne, de ha felvet valami jobbat, akkor nem fogok nemet mondani. A rossz gondolatokat elűzöm átmenetileg, és a családjáról érdeklődöm, meg az ottani gyerekekről.
- Részegen, az igen…én nem is tudom, hogy mit csinálnék, ha a húgomra úgy találnék rá. – kortyolok bele a poharamba, és figyelmesen hallgatom tovább.
- Ej, ez aztán a szerencsétlen felállás. Szívesen beszélgetek vele, ha gondok adódnának. – nyúlok Ed válla után, amikor Cami kerül terítékre.
- Ezt igazán értékelném, és el fogok beszélgetni vele erről a lehetőségről. Jót tenne neki valami változás, mert úgy érzem, hogy a lázadási időszaka még csak most kezdődik… - pillantok rá, aztán áttérünk másra. Végül elárulom neki röviden a beálló tragikumot, ami jelenleg a családunkat érinti.
- Köszi haver, majd szólni fogok. Most még minden rendben a helyzethez képest. – halovány mosoly költözik az arcomra, de azért nem akarom elveszíteni az optimizmusomat.
- Micsoda? – azonnal megállok az evésben, és megtörlöm a számat.
- Ezt csak így mondod? – áthajolok, sőt inkább fel is állok, hogy odamenjek, és gratuláljak neki.
- Add át üdvözletemet Verának, mert ez hihetetlen. Mikorra van kiírva? – ismét helyet foglalok, nem akarom felhívni a többi vendég figyelmét ránk, aztán szóba kerül az öccse.
- Az nem kevés idő. Mit szólnál, ha valamikor átjönnétek ebédre hozzánk? Debbie már hiányol. – mosolyodom el, és befejezem az étkezést, aztán megtörlöm a számat a kikészített szalvétába.
- A mostani asszisztensem nem vált be, úgyhogy egy új után kell néznem. – rázom meg a fejemet, és Edet figyelem.

■ ■ Zene ■ ■Megjegyzés ■ ■credit


avatar
Egészségügy
Tell me your secrets

18
● ● Posztok száma :
Ryan Reynolds
● ● karakter arca :


Szeretettel Sponsored content tollából
Témanyitás Re: Étterem ••

Tell me your secrets


Étterem
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Fáradt ninja étterem
» Uroniko étterem

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: 03. Üdvözöllek Párizsban :: Belváros :: La PerleBleue Restaurant-