Családbarát rész - Page 2
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Akik erre járnak
Jelenleg 6 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég :: 1 Bot

✥✥✥✥✥
A legtöbb felhasználó (57 fő) Szomb. Nov. 11, 2017 7:42 pm-kor volt itt.
Legújabb történetek
✥ Today at 12:29 pm ✥
✥ Today at 12:11 pm ✥
✥ Yesterday at 10:46 pm ✥
✥ Yesterday at 10:46 pm ✥


Témanyitás ✥ Családbarát rész •• Szer. Aug. 16, 2017 2:50 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

First topic message reminder :

Forrás: google


Tilos a Dohányzás!


A hozzászólást Admin összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Márc. 26, 2018 6:18 pm-kor.
avatar
● ● Posztok száma :
2422
● ● Reag szám :
1587
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
● ● Faceless


SzerzőÜzenet

Témanyitás ✥ Re: Családbarát rész •• Vas. Márc. 18, 2018 7:25 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

// Előzmény //

Egy zsák játékkal jövünk. Nem jellemző, hogy megvesszük a gyerekeknek, amit csak meglátnak és amit csak kérnek. Ma kivételes nap van. A szülinapomat ünnepeljük és a reggeli köszöntés után nem is tudnék máshogy viselkedni, mint meghívni őket mindenre, amire csak szeretnék. Az étteremben foglalni kellett, azt hiszem, Mad intézte. Az is lehet, hogy én, már nem tudom, mert annyi dolog van mindig.
- Ugye, milyen szép ez a sugárút, gyerekek?
Itt nem sokszor járunk. Nagyon drága, legfeljebb sétálgatni jó. Mert tényleg gyönyörű! A kormány mögül szólok hátra nekik és a tükörben meg is nézem, mit csinálnak. A kardokat eltettük hátra. Autóban nem kell harcolni, majd otthon. Azt hittük. De a békés Olaf harcba szállt a tigrissel.
- Szerintem Jázmin irányítja. A kis hadvezérasszony!
Madre kacsintok. Egyébként az utat figyelem, nem vagyok trehány sofőr. Néha rádöbbenek, milyen könnyen beúszott az életembe a felelősség. Boldog apuka és férj vagyok, ez pedig azt jelenti, hogy vigyáznom kell rájuk, gondoskodnom kell róluk. A legjobb, hogy nem ezt érzem. Nem kényszert érzek, egyszerűen csak jön a törődés. Nem esik nehezemre. Az én hátteremmel nem vágytam családra, őszintén el se hittem, hogy lesz. És lett, nem is akármilyen! A gyerekek most csöndben vannak, párbajoztatják a plüssöket. Monique a gyerekülésből nagyon viccesen harcol. De nem adja fel. Talpraesett lány lesz belőle!
- Na, ez az a pékség, ami után jön a sze...ööö...különleges felszerelések boltja és utána az étterem.
Majdnem kimondtam. Érdekes választás amúgy is, nemrég nyílt az a bolt. Szerintem se illik az étterem mellé. Pont kiáll egy kocsi és le is csapok a parkolóhelyre. Aztán meg a kormányra.
- Jupííí! Megjöttünk. Kis padavanok, kiszállás van!
Magamhoz veszem a kézitáskámat, a slusszkulcsot és kiszállok, hogy a kicsit kivegyem az ülésből. Nem cipeltetem Maddel ilyenkor.
- Áh, előbb a babakocsit kellett volna. Bocs. Megfogod addig?
Lassan már Monique nehezebb, de még nem. Előkészítek mindent és indulhatunk befelé.
- Jó napot kívánok! Truffaz névre foglaltunk asztalt a gyerekes részbe.
Mert nem mindegy, hol ülünk. Jó, hogy itt ilyen is ki van alakítva. Megoldottam a kérdést, hogy kinek a nevére foglaltunk. A vezetéknevünk ugyanaz az esküvő óta, háhá! Ahogy a pincér mutatja az utat, én tolom a kocsit és hagyom, hogy Mad vezesse Jonathant. Álmélkodva néz. Most az ő keze is a szájában van, nem csak Monique-é.
avatar
● ● Posztok száma :
47
● ● Reag szám :
40
● ● karakter arca :
Miles Teller


Témanyitás ✥ Re: Családbarát rész •• Vas. Márc. 18, 2018 8:12 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Mosolyogva hallgatom őket. A férjemet, amint a gyerekeknek magyaráz, vagy olykor hátrapillantok, hogy megnézzem mit csinálnak a kicsik, de nem szólalok meg. Figyelem az utat, élvezem azt a kicsinyke napsütést, ami jutott mára és még mindig nehezen tudom elhinni, hogy tényleg lett egy családom, hogy mindenünk megvan, de a legfontosabb dolog is. A szeretet és a törődés is meglelhető ebben a családban. Automatikusan jön, nem kényszer. S nehéz belegondolni abba, hogy hajdanán mennyire is megrémített a gondolat, hogy anya leszek. Ha pedig nincs Sandy, akkor talán most nem lennék orvos, vagy ami még rosszabb, lehet nem lenne most egy ennyire okos és imádnivaló kishercegünk.
Megcirógatom a férjem arcát is a kacsintását követően mosolyogva és boldogságtól sugárzóarccal. Egy évvel megint öregebb lett, de lélekben nagyon nem. Még mindig olyan, mint egy nagyra nőtt gyermek, de mégis megvan benne is a felelősségtudat és a gondoskodás minden szikrája, ami még jobb apává teszi őt. Szerencsés vagyok, hogy ilyen férjem van és ilyen apja lehet a gyermekeimnek. Amikor majdnem kimondja a bolt nevét, akkor a combjára csapok finoman és nőiesen, vagyis most tényleg gyengéden, hogy ki ne mondja. Nem a gyerekek fülének való. Kicsit még a szemet is megforgatom.
- Szerintem most nincs szükség rá. Majd ebéd után, amikor sétálni megyünk? Szerintem kényelmesebb lesz nélkül az étteremben, vagy szerinted szükség lesz rá, mert nincs etető? – pillantok rá kíváncsian, de persze elveszem a kishercegnőt. Nyomok egy puszit az arcára, a haját pedig kicsit megigazítom, majd a kapucnit a fejére húzom addig, amíg be nem érünk, ha már a sapkát leszedték a kocsiban.
Hamarosan pedig már az asztalhoz is kísérnek, amit sietve köszönök meg én is, mielőtt viszont bármit is mondhatnék megszólal a fiunk.
- Apa mellé én ülök!  Ez lesz a fiúoldal, a másik meg a lányoké. – még a nyelvét is kinyújtja és lehuppan az egyik székre, még a kabátját se veszi le. Könyökölni kezd az asztalon, mire páromra nézek és mosolyogva rázom meg a fejét.
- Leveszed róla a kabátot, a végén belőle lesz a sült rák. – szólalok meg játékosan, miközben a lányomról is lehámozom a kabátját és leültettem a kapott etetőbe és közelebb húzom magunkhoz.
- Fúúúúúúj rááák. – mondja kisebb fáziskéséssel Jonathan, majd elneveti magát és elkezd dobolni az asztalon, ahogyan a rosszcsontok szokták.
- Levest szeretnél? – pillantok a hercegfiara és kíváncsian várom a válaszát, hiszen akkor azt is nézni kell. A második meg gondolom megint rántotthús lesz, mert túlzottan rákapott. Ez a sláger megint.


Thank you for staying even if you had every reason to leave. Thank you for making it easier when life gets hard.


A hozzászólást Madeleine Destiny Truffaz összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Ápr. 05, 2018 2:06 pm-kor.
avatar
● ● Posztok száma :
64
● ● Reag szám :
53
● ● Keresem :
broken boy
● ● karakter arca :
Ana de Armas


Témanyitás ✥ Re: Családbarát rész •• Pént. Márc. 23, 2018 7:19 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Gyönyörű időnk van, téliesen tavaszias, vagy fordítva, a lényeg, hogy szépséges és kellemes. Az autóban ülve, összezárva azokkal, akiket szeretek, akiket a legjobban szeretek, ennél sokkal jobbat nem is lehet kívánni! A feleségemre nézek, ahogy megsimogat. Beszélnek a szemei. A gyerekeink előtt gyakran nem mondhatjuk ki, amit valójában gondolunk. De ő már előtte is tudott beszélni azzal a két szép íriszével. Meg a retináival, amik... Nem, ez még mindig nem az orvosi rendelő. És mikor majdnem eljár a szám, akkor is a szemeivel szól rám.
- Imádlak, szívem!
Többek között ezért is. Hogy ilyen szépen meg tud feddeni.
- Hát nem is tudom. Inkább vigyük be, aztán legfeljebb kivesszük őt, ha van rendes szék.
Nem szeretnék hoppon maradni és rohanni a babakocsiért. Egy ilyen komoly étteremben szerintem van Monique-nak való szék. A gyerekek nem adják fel, még mindig harcolnak. Játékok nélkül is, kézzel, lábbal. Monique szemmel is. Az anyja öröksége.
- A fiúoldalról nem nyújtogatjuk ám a nyelvünket.
Jonathan csodálkozva néz rám. Sejtem, mi jár a fejében. Most még nem mondja ki. Majd később. Nem fogjuk megúszni.
- Ugye nem akarsz sült csirkét játszani! Aki fűtött helyen kabátban ül, az tudod, kicsoda!
- Kazánfűtő!
Ezt biztos az óvodában hallotta. Vissza kell fognom magam. A játékboltot szétröhögtük, de az éttermet már nem kéne. Halk, szaggatott nevetést hallatok. Mad finomabban fogalmazott. Lehet, hogy olyat is eszünk. Jonathan némi unszolás után hajlandó kibújni a kabátkából. Rendet kell itt tenni!
- Tudod, milyen az, fiam? Isssteni a húsa! Sokkal puhább, mint gondolnád és nem, nem az ollóját kell megenni.
Az csak egy rémtörténet, amit valamelyik buta társa mesélt. Tőlem már tudja, hogy van garnéla és van tarisznyarák is. Azt is meg tudja mondani kép alapján, melyik melyik? Otthon is foglalkozunk a gyerekekkel, ez látszik is rajtuk.
- Rántott levest, igen!
Előre tudom, hogy nem fogja megenni. Ha egyáltalán van. A rántott hústól ez messze áll. A pincér már közeledik is és leadhatjuk a rendelést.
- Johnny, mit szólsz egy jó hideg gyümölcsleveshez? Apa imádja. Eszel velem egyet?
Tényleg szeretem és biztos, hogy neki is ízleni fog. Nem olyan, mint amit Mad otthon készít, de ez egy luxusétterem, csak ízleni fog! Ellenben a rántott levessel, amiről csak azt hiszi, panírban hozzák.
avatar
● ● Posztok száma :
47
● ● Reag szám :
40
● ● karakter arca :
Miles Teller


Témanyitás ✥ Re: Családbarát rész •• Szomb. Márc. 24, 2018 11:40 am
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

- Mernél mást mondani. – szólalok meg játékosan, miközben a férjem arcán simítok végig gyengéden. – Én is szeretlek Bubukám. – mondom neki teljesen őszintén, hiszen tényleg beleszerettem, de mégis elengedtem vidékre úgy, hogy talán többé nem látom. Aztán pedig kiderült, hogy babát várok, de mégse mondtam. Nekem is megvoltak hajdanán a titkaim és Sandy nélkül esélytelen lett volna túlélnem azokat az időket és eljutni odáig, ahol most tartunk. Sokat köszönhetünk neki.
Szavaira bólintottam, hogy akkor jöjjön a babakocsi is. Nekem mindegy. Végül lassan elindultunk az étterembe is, de sejtettem ez se lesz olyan egyszerű, mint kellene lennie, hiszen ahhoz a gyerekek is túlzottan fel voltak pörögve, de ha most nem esznek, akkor egy vagy két óra múlva hisztissé válnak az éhség miatt és olyankor még nehezebb bármit is a bendőjükbe tuszkolni, mert semmi se jó nekik. Azt pedig szerintem ma mind a ketten el akartuk kerülni. Ha már ma egyikünk se dolgozott, akkor szerettünk volna egy remek napot együtt tölteni.  
Mosolyogva figyelem a fiúkat, miközben a lányomról leveszem a kabátot, sálat és még a tündéri maci sapkáját is, aminek még füle is. Mosolyogva bújik hozzám, mintsem a székbe üljön és egyelőre nem is bánom. Kicsit arrébb tolom a terítéket magam előtt, mielőtt lerántaná a kisasszony, ha netán újra feléled és nem lesz bújos kedvében.
- Szeretnék kérni rántottsajtot krumplipürével. Lehet, akkor kisadagot, mert a kislánynak lesz. – adok magyarázatot a pincérnek. Mellé rendeltem egy húslevest is, mert azt ketten a lányommal megesszük. Ő is imádja a leveleseket, mint anyu, majd pedig kértem tejszínes-fokhagymás-húsos tésztát. Maradjunk meg most a kicsit hagyományosabb dolgoknál. Gyümölcslét is rendeltem a gyerekeknek, majd magamnak is, hogy utána a fiúkon legyen a sor. Ha pedig meg is volt a rendelés, akkor sietve tűnt el a pincér. Szerencsére sikerült jó helyet kapnunk, így a babakocsi se volt útban.
- Milyen érzés újra vénebbnek lenni? – kérdezem meg játékosan, miközben apát fürkészem mosolyogva. Monique újabb cuppanós puszival ajándékoz meg, mire elmosolyodom és tőlem is kap egy újabb puszit. – Merre menjünk utána? Városba, vagy inkább menjünk haza? – érdeklődve fordulok a családom felé, hiszen nálunk általában mindig mindenkit meghallgattunk, hogy kinek mihez lenne kedve és az alapján mérlegeltünk. Nem akartunk azok lenni, akik nem figyelnek a gyerekeikre ilyen téren. Erre pedig büszke voltam.


Thank you for staying even if you had every reason to leave. Thank you for making it easier when life gets hard.
avatar
● ● Posztok száma :
64
● ● Reag szám :
53
● ● Keresem :
broken boy
● ● karakter arca :
Ana de Armas


Témanyitás ✥ Re: Családbarát rész •• Vas. Ápr. 08, 2018 7:05 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Én is megsimogatnám az arcát, de hát éppen vezetek. Olyankor nem lehet mindent. Szeretek amúgy vezetni. A szemeimmel mindent elmondok. Olvasni szoktunk egymás szemeiben.
Megegyezünk, hogy biztosra megyünk. Nem fognak minket kidobni, ha babakocsival érkezünk és végül mégis az asztalnál ül mindkét gyerek. Hogy be vannak indulva! Reggel óta velünk vannak, ilyenkor mindig úgy pörögnek, mint a búgócsiga. Jó lenne tényleg egész napokat együtt tölteni, mindig, de valakinek dolgozni is kell. Az a fura, hogy akik nem szorulnának rá, pont azok szoktak bébiszittert felfogadni. Mi sose tennénk.
- De én rántott levest szeretnék!
Ha ennyire szeretné, csak próbálja ki! Jonathan sok mindenben hozzám hasonlít. Amíg nem látja, nem ízleli meg, addig nem fog megnyugodni. Igazi kísérletező.
- Akkor kérnénk egy hideg gyümölcslevest.
- Apa!
- Az nekem lesz, fiam. És egy rántott levest. Utána pedig egy fél adag rántott pulykamellet, sajttal töltve és egy egész marhalábszárat vörösboros mártással. Ja és savanyúságnak káposztasalátát!
Úgy készülök, hogy két levest fogok enni, mert a fiunk egy-két kanál után arrébb tolja majd a tányért. Mad rendelése igazán diszkrét, nőies, mindkettejüknek jó lesz, tudom. Szerencsére a gyerekeink nagyon levesesek. Ez egészséges dolog és az anyjuk kitűnően főz mindenfélét. Néha én is besegítek, egyre többször és egyre többször sikerül jól.
- Italt?
- Bocsánat, igen! Azt is kérünk! Én már most egy...illetve két pohár ásványvizet és későbbre paradicsomlevet. Kettőt.
Jonathan legújabb felfedezése. Múltkor egymás után három bögrével megivott.
- Így, veletek nagyon jó! Még sok ilyen évet akarok!
Ha arra gondolok, milyenek voltak a születésnapok gyerekkoromban... Angyalokkal ünnepeltünk, fura szokásokkal, amikről később tudtam meg, mennyire furák. De legalább finom répatortákat kaptam. Azóta is a kedvencem.
- Bóklásszunk, kóboroljunk, sétálgassunk még! Időnk, mint a tenger, nem apad, csak...hogy mondják azt, mikor a dagály miatt megnő. Szóval egyre csak gyűlik. Na jó, az időre ez nem igaz, az lineárisan megy tovább, de olyan érzés, mintha most ide csoportosulna és örökké megmaradna.
Már ki is hozzák az üdítőket, amiket kértünk. Töltök Johnny-nak és magamnak is. Mikor már mindenkinél van pohár, megvárom, amíg Mad emeli és mond valamit. Olyan szépeket és vicceseket szokott mondani. Megőrizte a bolondos énjét, kétgyerekes anyukaként se lett savanyú uborka! Kocc. Kellemes zene csendül fel közben.
avatar
● ● Posztok száma :
47
● ● Reag szám :
40
● ● karakter arca :
Miles Teller


Témanyitás ✥ Re: Családbarát rész •• Hétf. Ápr. 09, 2018 10:32 am
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Orrom alatt somolygok az eseményeken és még Monique is kíváncsian figyeli az asztal másik oldalán történő eseményeket. Mosolyomat igyekszem elrejteni, mert talán csak még inkább belendülne tőle Jonathan, ha rájönne, hogy anya mennyire jól szórakozik. Nagyon hasonlít az apjára, ha valamit a fejébe vesz, akkor nehéz róla lebeszélni és akkor csapjuk mellé a kísérletezős kedvét is. Imád mindent megtapasztalni, kipróbálni, mint Lemon is. Ilyen téren nagyon is jó gyerek volt, mert a legtöbb dolgot megkóstolta és meg is ette. A kíváncsiságnak olykor lehet előnye is, ugyanakkor nem szeretném, ha emiatt netán a barátai, vagy majd az osztálytársai csodabogárnak gondolnák őt és netán emiatt válna belőle célkereszt a suliban. Előbb vagy utóbb mindent kinőnek, de félő, hogy ezt nem fogja tudni.
- Szeretnék kérni egy baracklét, de amennyiben lehetséges, akkor ne legyen túl hideg és egy szívószálat is hozzá, meg egy eperlét. Köszönöm. – felelek én is sietve, amikor az italokról érdeklődik a pincér. Egyiket a kishercegnőnek, a másikat magamnak. Ha közben meg változna valami, vagy nem lenne elegendő, akkor úgyis tudunk kérni. Biztos vagyok abban, hogy nem lehet pincérnek lenni, de mégis annyira kedves és türelmes is. Pedig itt azért akad kisebb ricsaj, mert vannak más gyerekek is pár asztallal arrébb.
- Ebben egyetértek. Ennél nagyobb kincset nem is kívánhattam volna. Szeretlek titeket. – s a lányom fejére nyomok is egy puszit, hiszen őt elérem most. Ennek köszönhetően pedig Jonah is belendül, hogy ő meg apától kapjon puszit, nehogy már pont ő maradjon ki ilyen téren. Megmosolyogtat az eset, hiszen majd eljön az az idő is, amikor már ciki lesz apától és anyától puszit kapni, amikor talán mi leszünk a legnagyobb ellenségei, de remélem, hogy sose jön el ez..
- Erre mondják azt, hogy megint belendültél életem? A munkahelyeden nem mondják néha, hogy lassabban doktorúr, mert elvesztettük a fonalat? – cukkolom kicsit a férjemet, majd amikor megérkeznek az italok, akkor megkóstolom Monique italát, hogy tényleg nem hideg-e, mert nem szeretném, ha emiatt fájdulna meg a torka, majd pedig odatartom neki a szívószállal együtt a poharat, hogy tudjon inni.
- Erről jut eszembe. Shana felajánlotta, hogy egyik nap szívesen vigyázna rájuk, elmennének a városba, vagy Disneylandbe. Nem tudom, hogy te mit szólsz hozzá, de talán egy pihenőnap nekünk is jól jönne. Azt hiszem elég korán szülőkké váltunk, hogy utána ne sok időt tudjunk kettesben tölteni. – kíváncsian fürkésztem a férjemet, miközben a válaszra vártam. Csak látni akartam, hogy milyen érzéseket is vált ki belőle, mik futhatnak át a fejében, de a családinyaralás már tervben van, egy nap pedig nekünk is járhat, nem? Közben pedig a nagyobbik gyerekünk máris az étlappal kezdett eljátszani, miután előhalászta a kisautóját, amit mindig mindenhova magával vitt, mint Monique a plüssnyulát általában.


Thank you for staying even if you had every reason to leave. Thank you for making it easier when life gets hard.
avatar
● ● Posztok száma :
64
● ● Reag szám :
53
● ● Keresem :
broken boy
● ● karakter arca :
Ana de Armas


Témanyitás ✥ Re: Családbarát rész •• Csüt. Ápr. 12, 2018 7:04 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Ez az, amit Mad nagyon jól csinál, én meg nagyon nem jól. Ha a gyerek viccesen mond olyat, amit nem szabad, szinte mindig elnevetem magam. Próbálom én, igyekszem, de a vicc a legjobb barát, nehéz kibírni nevetés nélkül. Mosolyogva és Jonathan feje búbját piszkálgatva figyelem, ahogy a feleségem rendel. Monique nagyon szereti az epret. Minden formában, gyümölcsként, üdítőként és még ízesítésként is.
- Gyerekek, mi nagyon szeretünk titeket és egymást Anyuval! Ti is szeretitek egymást, ugye?
A puszi után Jonathan már mászna is át asztalon Monique-hoz, de megállítom. Inkább hagyom, hogy leszálljon a székről és odamenjen, persze közben fogom a kezét.
- Moniiique!
A kislányunk is nyammog valamit. A "Jonathan" még nagyon nehéz neki. Pár betűt talált el. Mikor a fiam odaér, nagy ölelkezés van.
- Nagyon szeretünk titeket, Anya! És Apa!
A fiam átvette a szót. Tudta, mit akarok mondani. Amit ő is. Büszke vagyok rá, hogy jó irányba tudjuk nevelni. Mi arra tanítjuk őket, hogy legyenek jó és okos gyerekek. Okosabbak, mint mi. Nem szeretnénk, ha ugyanazokat a hibákat követnék el. Megpaskolom a széket és Johnny jön is vissza, de futva ám!
- Erre bizony! De tudják, hogy nem a tempóval van a gond.
Hanem a témaválasztással és a helyzetfelismeréssel és a... Benne voltam a hírekben, mikor előkerültem, páran még emlékeznek, én meg dicsekszem is az előéletemmel. Nem azért, hogy sajnáljanak. Az nem segítene. Egyszerűen ez vagyok én, ilyen vagyok én. A tudományban, az ismeretek egymásra építésében el tudok veszni...épp úgy, ahogy Mad ölelésében is.
- Na? Megvolt az előkóstolás, jó lesz az itóka?
Jonathan rá is cuppan a paradicsomlére. Nagyon szereti. A pohár már félig üres, ha pesszimista akarok lenni. És szépen ivott! Sehol egy folt. A terítőn sincs.
- De kedves! Nagyon örülnék neki. Később megbeszéljük, jó? Gyerekek, szeretitek Shana nénit?
Mint a kórus, úgy zengik.
- Shhhhhannna nénnnni!
Még nem foghatják fel, mit jelent korán szülővé válni, de nem is folytatnám, mert a végén még értenének valamit és az most nem lenne jó. Kevesebb időnk van egymásra, a keresztanyuk és a munkahelyi megőrző segítenek ebben, de nem az igazi. Hiányoznak azok az idők, amikor nagyon pörögtünk, egymással, egymáson, egymásért. Most már egy egész családért pörgünk és ez is jó, de kellenének ilyenek. Shana-t imádom, hogy besegítene. Már kezdek is gondolkozni, mit kezdjünk majd azzal a szabadnappal?
- Na, Johnny-kám! Bejárod az étlapot? Elejétől a végéig? Tütűűt, sorompó!
Mutatóujjamat odatartom, a fiunk pedig szépen fékez. Megvárja, amíg elmegy a vonat.
- Shikukuku-shikukuku-shikukuku-brrrr!
Utánozom a vasúr hangjait, aztán felhúzom a sorompót. És a kocsi megy is tovább. Megáll az asztal közepén. A pincér pedig mellettünk. Itt is vannak a levesek!
avatar
● ● Posztok száma :
47
● ● Reag szám :
40
● ● karakter arca :
Miles Teller


Témanyitás ✥ Re: Családbarát rész •• Csüt. Ápr. 12, 2018 8:08 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Asztalra gyerek nem való, most mégis majdnem kerül és azzal a lendülettel majdnem másabb dallam csendül, mint ami eddig uralta az éttermet. Nem hiszem, hogy díjaznák, ha sok apró pohár keletkezne. Szerencsére még kevés törhető dolog került az asztalra, de még éppen időben kapja el a rosszaságot a férjem, hogy megállítsa. Olyan mint a tornádó, mert semmi se állíthatja meg és olykor megesik, hogy pusztít is. Amilyen nagy hévvel közeledik a húgához, olyan sietve kapom el a poharat az útból, amit még így is majdnem sikerül leverni.
- Lehet ideje lenne valami sportot kerítenünk az uraságnak. Túl sok a felesleges energiája. – pillantok a férjemre, hogy ő mit gondol, de tényleg olyan, mint egy búgócsiga. Ha egyszer felpörög, akkor nincs megállás. Igaz, ebben is hasonlít ránk, mert ilyenek voltunk és most is tudunk pörögni, csak az életünkbe átszerveződtek a dolgok. Ezt viszont csöppet se bánom. Boldog és nagyszerű családunk van.
- Én is szeretlek titeket. – s szinte befejezni se tudom, mert máris mászik ő is az ölembe. Nem is értem, hogy tudnak elférni, de addig mozgunk, amíg mind a két csemete helyet nem kap anya ölében. Már csak pár hónap, elkezdődik az iskola és szép lassan már anya puszi nem kell, apával lógni ciki lesz, mert inkább bandázik. Persze tudom, hogy idővel fog előjönni, de akkor is túlzottan gyorsan repül az idő. Néha kicsit megállítanám, máskor meg esélyesen tekernék benne kicsit, hogy gyorsabban elhúzzanak a viharfelhők. Kár, hogy ez nem így működik.
Elmosolyodom Lemon szavain, a következő pillanatban pedig Jonathan megint úton van és újra visszaül apa mellé, hiszen az a fiúoldal, ez meg a lányoké. Ő megmondta és akkor ahhoz tartani is fogja magát. Még akkor is, ha nehéz. Ebben is az apjára ütött, hogy makacs tud lenni olykor, mint egy öszvér is.
- Perfectoooooooooooooo! – bohóckodik egy sort a fiunk, majd tovább játszadozva látványosan nyalja körbe a száját is, mintha csak egy kiscica lenne, vagy éppen kutyus, aki lenyalja az ételt a pofikájáról. Csak most italról beszélünk.
- Rendben van, csak gondoltam szólok, mielőtt elfelejtem. Így legalább valamelyikünknek biztosan eszébe fog jutni. – ilyen kavalkádok mellett nem meglepő, ha egy-egy dolognak szárnya kél még azelőtt, hogy megvitattuk volna őket. Nem véletlen van otthon is sok minden a hűtőre ragasztva, vagy éppen a parafatáblára. Össze kell hangolni olykor a dolgokat is, hogy ki mit csinál, kit tud elhozni, vagy meddig dolgozik és társai.
- Viselkedjetek fiúk. Megjött a forró leves, nehogy baj legyen. – dorgálom meg őket, bár ez se hat annyira dorgálásnak. A pincér csak megmosolyogja a dolgot, lerakja a kért levest, majd még egyet fordul, mert nem tudta egyszerre kihozni. Sőt, még egy kisebb kanalat is kapunk, ha netán Monique szeretne egyedül enni. Megköszönöm, majd jó étvágyat kívánok.
- Milyen a tiétek? – kérdezem meg kíváncsian, miközben egy újabb kanálnyit fújok meg, hogy nehogy megégesse a lányom száját. Pár falat között meg próbálok én is enni a sajátomból, mielőtt túlzottan kihűlne.
- Mi a legkedvesebb emléked? – kérdezem meg végül, amikor már kezdünk a levesek végéhez közelíteni. Ha már Lemon születésnapja van, akkor halljuk, hogy mit tart a legkedvesebb emlékének. Persze tudom, hogy az évek múlásával változhat, de jelenleg mit mondana annak?


Thank you for staying even if you had every reason to leave. Thank you for making it easier when life gets hard.
avatar
● ● Posztok száma :
64
● ● Reag szám :
53
● ● Keresem :
broken boy
● ● karakter arca :
Ana de Armas


Témanyitás ✥ Re: Családbarát rész •• Csüt. Ápr. 12, 2018 9:55 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Elsöprő erejű ez a testvéri szeretet. Én nem ismerem, mert nálunk minden máshogy nézett ki. A szüleim se úgy szerettek, ahogy mi a gyerekeket. Nem is tudom, kinek legyek hálás, hogy én képes vagyok erre és hogy rátaláltam Madre.
- Így van! Fiam, hétvégén focizunk egy nagyot a kertben, jó?
Ha az ablakot nem rúgjuk ki a lasztival, akkor Mad is értékelni fogja. Ha meg igen...akkor lesz mit javítanom. A foci kell a fiúgyereknek. Lehet, hogy nem lesz elég. Próbáljon ki mindent! Megnézem majd, mik vannak a közelben.
A feleségem szavai tömörek, de csak azért, mert nem hagyják szóhoz jutni. A gyerekek tettekkel fejezik ki, mennyire imádnak minket és egymást. Ott lenne a helyem, de itt is, mert mikor Jonathan visszatalál a helyére, rendnek kell lenni. Ő hajlamos arra, hogy felügyelet nélkül totális káoszba fordítson mindent, csak mert ez érdekli. Ismerős, ismerős... Hú, ha majd elsős lesz! Mehetünk szülőire mindketten.
- Sì ben, u zitellu - mondom neki, hogy szépen beszél.
Korzikán így mondják. Ezt persze nem érti, de kellően meglepem ahhoz, hogy jól viselkedjen. Szorítom az arcomat, hogy ne nevessek, mikor tejfeles szájú kiskutyát játszik. Monique óriási kacaja után én se bírom ki, Johnny-nak ez persze olaj a tűzre.
- Igen. Köszönöm, édesem!
- Éttttesem - ismétli meg a lányunk.
A legjobbkor találja meg a szavakat. Annyira aranyosan mondja! A többit meg fogjuk beszélni otthon, valószínű, hogy csak az ágyban, lefekvés előtt, mikor a lurkók már nem hallgatóznak.
- Forró leves! Karkikart, véddmagad!
Ha az iskolában lesz versmondó verseny, be kell nevezni a fiunkat. Jó a memóriája és szerintem nem rossz előadó. Mikor volt már, hogy ezt mondtam? Simán elismételte. A pincérnek biztos megszokott az ilyesmi, jól szórakozik és látszik, hogy szereti a gyerekeket.
- Mindjárt kiderül.
Én még nem kezdek neki a levesemnek. Jonathan nagyon tudományosan szemléli a rántott levest. Nem erre számított. Megfogja a kanalat, köröz vele, belemeríti, kihúzza, megint merít, megint felszínre hoz.
- Ebben hol van a rántott?
Tudtam. Olyat keres, ami nincs. A tudósok átka. És ha rájön, hogy nincs, megcsinálja ő maga. Persze ehhez még kicsi.
- Fiam, ez nem olyan, mint a rántott hús.
- Akkor nem kérem.
Egy kicsit elkedvetlenedek, de csak egy pillanatig. Széttárom a kezeimet. Ki kell cserélni a tányérokat.
- Van finom gyümölcsleves. Mit szólsz hozzá?
- Jöheeeet!
- Úgy kell mondani: köszönöm, kérek!
- Köszönöm, kérek! Jöheeeet!
Hosszan pislogok, közben Madre nézve. Jonathan értett is a leckéből és nem is. Nem tudok rá haragudni. Nem is kell. Bőszen kanalazza az édes előételt, én meg a rántott levest. Ezt is szeretem.
- Remek! A tiétek is finom?
Monique-nak ízlik, látom. Olyan édes, mikor ilyen arcot vág. Mad nagyon finoman készíti elő neki.
- Hű, ez nagyon nehéz kérdés, mert sok kedves van! Hát...
Monique születését nem mondanám, mert Jonathan úgy érezné, neki nem örültünk annyira. Az esküvőn túl sok hülyeség történt, hogy azt említsem. Megvan!
- Mikor szabadnapos voltál, otthon töltöttél egy napot a gyerekekkel és bejöttetek délután. Onnan mentünk a farsangi bálba. Mindenki jelmezben. Emlékszel? Te aranyos tigriske voltál, Monique kiscica, Jonathan pedig Superman!
- A köpeny. Shhh! Shhh!
Mutatja, hogy repült benne.
- Igen, mikor múlt héten ráhasaltál az ágyra, úgy játszottad el, hogy repülsz. Vicces volt, fiam!
Nem is tudom lenyelni az újabb kanál levest, ahogy erre gondolok. Annyira komolyan gondolta.
- Most is fújja a hajamat az ellenszél, Apa! Éééén vagyok Superman!
Szám elé teszem a kezemet és Madre nézek. Annyi kedves emlékem van! Sorolhatnám.
- És neked, drágám? Neked melyik a legszebb emléked rólam?
Jonathan nagy érdeklődéssel hallgatja. Annyira fülel, hogy a szája mellé teszi a leveseskanalat és folyik rajta végig.
- Hoppá! Várj egy kicsit! Mad, figyelek ám, csak feladat van!
Szalvétával próbálom menteni a menthetőt. Johnny meg csak nézi, mintha mi sem történt volna.
- Ezt már nem kérem...
Na szép...
avatar
● ● Posztok száma :
47
● ● Reag szám :
40
● ● karakter arca :
Miles Teller


Témanyitás ✥ Re: Családbarát rész •• Pént. Ápr. 13, 2018 8:15 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

- Nem sok apró cserepet szeretnék. – pillantok rájuk komolyan, mert nincs ellenemre, de örülnék annak, ha nem azzal telne a nap másik fele, hogy cserepet vadászunk, mert összetörték a virágokat és át kellene ültetni őket sürgősen.
- Laaabaaa – szól közbe a kisasszony is, mire csak elmosolyodom. Nyomok egy puszit a feje búbjára, majd megigazítom a copfját, hiszen nem kisfiús az ő frizurája se. Egyébként se szereti, ha nagyon vágok belőle, én pedig ezt is tiszteletben tartom. Mindig csak annyit, ami szükséges és a szemébe ne lógjon. Ha meg szénaboglya, akkor olyan a haja. Néha anyával is megesik. Főleg, amikor éppen csak kikeltem az ágyból.
Miközben a lányunkat kezdem el etetni, azért a szalvétát betűrőm a ruhájába kicsit a nyaknál, hogy úgy lógjon rá a ruhájára és a mellkasára, mielőtt leennénk a ruháját. Lehet az előkét kellene kivennem inkább. Majd eljön ez is, de talán nem lesz katasztrófa. Közben pedig a fiúk is belendülnek, amit csak kíváncsian hallgatok. Mosolygok, olykor pedig rájuk pillantok kíváncsian, de nem szólok bele, mert ez most a fiúk dolga. Majd megoldja apuci is, hiszen megy ez neki. Volt már pár éve, hogy gyakorolja. Mind a ketten fiatalon kerültünk bele a szülőségbe, nem volt tervezve. Főleg, hogy igazából azt hittem, hogy nem is fogjuk látni egymást se többé, maximum csak a videóhívásokban, hiszen simán sodródhatott volna másabb városba is a kis kitérője után, de nem tette meg. S ez volt az egyik szerencsém, szerencsénk és most azért lehetünk itt mindannyian.
- Igen, remekül főznek itt és még kedvesek is. Tetszik ez a hely. Egy étterem, de mégis olyan, mintha sok kisebből állna össze. Ötletes, hogy ennyire figyelembe veszi az embereket és mindenkinek biztosít helyet. – tényleg tetszett és még sehol se láttam hasonlót. Sőt, akadnak olyan nem luxus éttermek is, ahol nem szívesen látnak gyereket. Akad már ilyennel gondunk, nem kis vita lett. Főleg, hogy nem is olyan helyre próbáltunk bejutni, ahol ez nyilvánvaló, ezért se értettük és a mai napig nem is értem. Ahh, mindegy is.
- Igen, még szép, hiszen részben a te ötleted volt a jelmez, hogy ki mit viseljen. Az volt az első igazi farsangunk együtt. Jonathan is egészen sokáig élvezte a mulatságot. Monique pedig élete apatáncát is megnyerte azon az estén. – mosolyodom el az emléknek köszönhetően. Ahogyan az is tisztán rémlik, hogy a gyerekek miként pilledtek el, s szedretek el összebújva. Nagyon aranyosak voltak, aztán pedig hazáig cipelhettük őket, mert persze amíg ébren voltunk nem mehettünk, mert ő már nagyfiú és ő igen is bírja majd reggelig a táncot és a bulit. Ha reggelig nem is, de egészen sokáig tényleg ropta és megtáncoltatott mindenkit, vagy éppen őt mindenki.
- Még bele se kezdtem, de máris elvettem az egyik férfi társaságom eszét? – szólaltam meg játékosan, amikor a fiam mellé rakta a kanalat. Megrázom a fejemet is, amikor viszont azt mondja, hogy nem kér többet, akkor csak pislogok nagyokat rá.
- Szerinted, ha Superman nem evett volna rendesen, akkor lett volna ennyire erős, vagy nagy? – kérdezem meg most én, hiszen tudom, hogy így rá lehet venni az evésre. Egyszerűen most csak túlzottan izgatott, azért megy ennyire döcögősen a dolog. Meg is rázza a fejét, majd elveszi a kanalat újra, hogy megkavarja a levest, utána enni kezdjen.
- Nekem mi volt a legkedvesebb? Azt hiszem az, amikor rájöttél arra, hogy apa vagy. Ahogyan kiült minden érzés az arcodra, a kisebb sokk, a felismerés előtte, majd utána a határtalan boldogság. Azt hiszem, hogy annyira boldognak még nem láttalak, mint azon a napon, amikor a fiadat a karodban tarthattad végre. – direkt fogalmazok úgy, ahogyan. Nem akarom most arról beszélni, hogy mennyire véletlen volt ez a felismerés, mennyi apró dolognak volt köszönhető, hogy kiderült az egész, hogy életet adtam a fiának, mert sejtése volt, hogy micsoda csodát hordtam a szívem alatt, míg távol volt. – Köszönöm. – mondok csak ennyit, hiszen ő biztosan érteni fogja, miközben szerelmes pillantással fürkészem a férjemet pár másodperc erejéig, hiszen utána újra Monique köti le a figyelmemet, mert máris követeli az újabb falatot.


Thank you for staying even if you had every reason to leave. Thank you for making it easier when life gets hard.
avatar
● ● Posztok száma :
64
● ● Reag szám :
53
● ● Keresem :
broken boy
● ● karakter arca :
Ana de Armas


Témanyitás ✥ Re: Családbarát rész •• Szomb. Ápr. 14, 2018 11:29 am
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

- Miért? Minél több, annál jobb, nem? Persze, vigyázni fogunk.
Madből most előtört az aggódó anyuka. Első a biztonság. Jonathannak már mondtam, hogy vigyázzon, merre rúg, mutattam, hogy kell irányítani a labdát. Egyébként se bőrfocival nyomjuk, csak kis pöttyös gumilabdával. Értem én, mit szeretne, de néha túlzásba viszi az én kis feleségem.
- Gyertek majd szurkolni, Monique!
Ha mindketten ellenem rázzák a zászlót, az se baj. A fiunk élvezni fogja a támogatást.
- Ez nagyon sokat számít. Lehet a legjobb a városban a hústál, de ha a pincérnek inkább a krumpliföldön lenne a helye, akkor nem fognak odajárni az emberek.
Jonathan felnéz rám. Kíváncsian tekintget, de nem szól. Tudom, hogy ilyenkor kitalált valamit és csak később fogja elmondani.
- Még jöhetünk máskor is.
Különleges alkalmakkor. Ezt így kell, ha ünnep van, akkor nem szabad szokványos helyet választani.
- Na-na! Együtt találtuk ki!
Mad is bedobta magát. Jól mondja, részben én találtam ki. Ahogy mindig, akkor is jöttek az ötletek és meg tudtunk egyezni. Csak azért nem említem, hogy én hóember voltam, mert akkor elő kéne szedni Olafot, aki a kocsiban maradt. Állati buli volt az a farsang! Az első ilyen és azóta volt még egy pár. Monique elkezd a kezeivel kalimpálni.
- Huhú! Látom, megjött a kedve egy újabbhoz. Este ráadástánc?
Jonathan bólogat és Madet nézi. Ők is ropták rendesen. Este még olyan bulit rendezünk otthon is, hogy utána nem kell őket altatni. Csak ébreszteni. Pont, mint azon az estén.
- Melyikünkre gondolsz? - kérdezem viccesen.
A feleségem előrelátóbb volt, Monique-ot úgy felkészítette, hogy ha vegyi anyagok robbanása következne be, akkor is kifogástalan tisztaságú maradna a ruhája. Jonathan meg férfiasan ételfoltosan megy majd haza. Segítek, letörölgetem a levest. És most, hogy már megtörtént a baj, én is betűröm a gallérja alá az előkét és elrendezem rajta. Régen mindig ledobálta. Most már meg se kottyan. Meg tudja ő tanulni a rendet, csak kicsit több idő és türelem kell hozzá.
- Superman nem ilyet evett.
Meghúzom a fülét óvatosan és belesúgom.
- Honnan tudod? Nem mutatták élete minden pillanatát. Elárulom: Superman mindent megeszik, mert semmi sem árt neki.
Együtt néztük a rajzfilmet. Látom, hogy Jonathan elgondolkodik. Néha ijesztő, hogy úgy jár az agya, mint az enyém. Most végigpörgeti az evős jeleneteket és rá fog jönni, hogy számos reggeli, ebéd, vacsora, tízórai, uzsonna és még akár zugevés is kimaradhatott. Aztán jön a hit. Ketten kellettünk ehhez is.
Kipirosodom, mikor az apává válás pillanatáról beszélünk. Kínos volt. Örültem is és bánkódtam, hogy csak akkor tudtam meg. Aggódtam, hogy mi lesz, hogy fogok én gyereket nevelni, mikor még nem is terveztük, hogy hogy lehettünk ilyen óvatlanok és nehezteltem is Madre, hogy nem mondta el. Kiöntötte a lelkét, én is az enyémet és a kettő olyan elegyet alkotott, ami azóta sem bomlott fel.
- Az a teljesség estéje volt. Minden érzés, amit csak ismerek, jelen volt.
Jó is, rossz is. De hepienddel végződött. A gyerekek vidáman hallgatják a történetet. Nekik nem is kell tudniuk, mit jelent ez az egész.
- Apa, a tiédet is megeszem! - szól közbe Johnny és meglepődött nevetéssel nézek Madre.
Tudom, hogy ez sok lesz, képtelen lenne két tányér levest megenni, úgyhogy nem vitatkozom. Hagyok neki, hadd kanalazzon majd pár kanállal. Most még lelkesen adagolja a rántott levest. Az íze tökéletes, már erre figyel. Lehet, hogy megvan az új kedvenc. Mad is kap egy szerelmes pillantást. Figyelni kell a gyerekekre is. Nem egyszerű nálunk az evés. És még desszert is lesz!
avatar
● ● Posztok száma :
47
● ● Reag szám :
40
● ● karakter arca :
Miles Teller


Témanyitás ✥ Re: Családbarát rész •• Szomb. Ápr. 14, 2018 12:08 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

- Nem tudtam, hogy utána mozaikozni akartok, mert összerakjátok a darabokat. – feleltem angyalian, hiszen most is éppen a férjem vérét szívtam. Hiába rakják össze, attól még nem lesz már jó a növényeknek. A víz is kifolyna a réseken és minden darabot meglelni eleve képtelenség lenne. Szeretem a kertünket és a virágokat is benne. Ezt esélyesen édesanyámtól örököltem. Neki volt egy kisebb virágoskertje a hatalmasabb birtokon. Ahhoz még a kertészek se nyúlhattak, csak ő.
- Nyooooo. – mondja fülig élő szájjal és most direkt mondja félre, ahogyan régen tette, hiszen a jót már egészen könnyedén ki tudja ejteni. Megingatom a fejemet.
- Rosszaság vagy. – játékosan megcsikizem őt, mire elkezd kuncogni és jön az, hogy anyaaa neee… És tényleg kellett pár másodperc és máris ez hangzott el tőle, mire én csak elmosolyodta és végül egy puszi kíséretében már nem csiklandoztam tovább.  
- Én bennevagyok, szerintem a többieknek sincs kifogása ellenére. – megerősítésképpen pedig mind a két lurkó elkezdett hevesen bólogatni, hogy ők is szívesen jönnének. De akár majd ketten is eljöhetünk egy-egy este, hogy kicsit kikapcsolódjunk, ha találunk olyat, aki pár órára elvállalná a gyereket is, hiszen tudom, hogy Shan általában este dolgozik a melóban, Sandy életébe meg mintha valaki betoppant volna, vagy valami ilyesmire célzott, nem? Lehet csak én értettem félre.
- Halloweenkor megint megyünk csokit gyűjteni? – kérdeztem meg kíváncsian, ha már a jelmezek voltak a téma és szóvá lett téve, hogy én is kitaláltam már belőle. Beöltözhetnénk akár most Hotel Transylvaniaból is valakiknek, ha a többiek is bennevannak. Igen, ilyenkor mi is még a gyerekkel tartunk, mert ahhoz még kicsik, hogy egyedül vegyenek részt bármi hasonló eseményen. El se engedném még őket.
- Lehet róla szó, de szerintem majd haza is úgy kell őket cipelni, mert annyira le fogják fárasztani magukat a játszótéren. – ismerjük már ennyire a gyerekeinket. Nem egyszer volt már az, hogy jött a nyafi itt és ott fáj, menni nem tudnak. Aztán hazaértünk vacsi, fürdés és máris aludtak. Szerintem ma is ez lesz. Főleg, ha innen gyalog megyünk a játszótérre is. Az biztos, hogy akkor jól le fognak fáradni és talán lesz egy nyugodt esténk megint, mert egyikük se kell fel azzal, hogy inkább a mi ágyunkat válassza a sajátja helyett.
Hálásan pillantok a férjemre, amikor besegít a dologba, hogy rávegyük a fiunkat arra, hogy egyen. Ha most nem eszik, akkor majd két óra múlva jön a hiszti, hogy ő most éhes, enni akar, fáj a pocija. De a játszótérről persze nem akar majd eljönni, viszont most szendvicseket nem hoztunk, nem annyit, ami még a délutánt is kibírta volna, mert már a reggel megették a kocsiban, míg a bolt felé tartottunk, hiszen megvolt a terv, hogy most erre felé jövünk. Maximum a biztonság kedvéért veszünk útközben péksüteményt a gyerekeknek a gyümölcs mellé, amit csomagoltam.
- Igen, azt hiszem ott tényleg jelen volt, de másodjára is. – igaz, ott már másabbak voltak a körülmények, de ott is sok minden átsuhant a Bubukám arcán, amikor megtudta, hogy másodjára is apa lesz és végre átélheti azt is, amiről lemaradt. Nem tudom, hogy azóta megbánta-e azt a 9 hónapot vagy nem, hiszen fura kajákat ettem, nem is voltam mindig jól, nyűgös is voltam és olykor talán tényleg elviselhetetlenebb, mint amúgy szoktam.
- Mi lenne ha tavaszi szünetben vagy nyáron meglátogatnánk nagyiékat? – vetem fel ötletnek, hiszen régen látták már a gyerekeket is. Sajnos a családunk nincs annyit együtt, mint szeretnénk, de annyira közel se laknak hozzánk, mert Niza se itt van fél órára, hogy az ember átugorjon csak úgy délután hozzájuk.


Thank you for staying even if you had every reason to leave. Thank you for making it easier when life gets hard.
avatar
● ● Posztok száma :
64
● ● Reag szám :
53
● ● Keresem :
broken boy
● ● karakter arca :
Ana de Armas


Témanyitás ✥ Re: Családbarát rész •• Vas. Ápr. 15, 2018 3:56 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

- Mossszi! Eisssza.
Monique bekapcsolódott. Nevetek és Jonathan is, pedig szerintem ő nem értette, miről van szó. A lányunk pedig jön szurkolni. Megmondta. Nagyon édes, mikor Mad elkezdi csikizni. Én is szoktam, de anyuka jobban csinálja. Abba is kell hagynom kicsit az evést, mert ezt az élményt nem lehet kihagyni.
- Igen, igen, igen, igen!
A fiunk benne van. Monique még a csiklandozást dolgozza fel. Meg fogjuk oldani.
- Csokit vagy csínyt! Én csontváz leszek! - vágja rá Johnny.
- Ha nem eszed meg a levest, akkor biztosan.
- De megeszem!
Most már ki is kéri magának! Imádom a fiamat. A jelmezekről majd beszélünk még. Percenként fognak változni az ötletek, tavaly is így volt.
Kacsintok Madre, hogy igaza van. A gyerekek már csak ilyenek és legyenek is ilyenek! Nem kell úgy felnőni, ahogy én nőttem fel.
- Nem, az másmilyen volt. De legalább olyan jó!
Megtartom magamnak, hogy Monique-ot már eleve vártuk. Ő úgy érkezett, hogy mindketten akartuk, tudtuk, hogy jön, a terhességet is együtt csináltuk végig. Nem volt könnyű, feloldozásnak éreztem, mikor megszületett és amikor megláttam! Eszembe jutott, milyen jó lett volna Jonathan születésénél is ott lenni. Segíthettem volna. Előtte is, akkor is. Ezt nem róttam fel, mert addigra már megbeszéltük. Maradt az öröm.
- Mehetünk már tavasszal! Húsvétra örülnének nekünk, nem? Mármint a te szüleidre gondoltál, ugye?
Az enyéimhez... Egyszer elmentünk, azóta a gyerekek mindig rázzák a fejüket, ha látogatásról van szó. Ha tudnák, nekem milyen érzés a régi traumák helyét újra látni... Mad szüleit viszont nagyon kedvelik. Csak most esznek, azért nem mondanak semmit. Szép hely, én is szeretem és anyós-após jó fej. Remek nagyszülők. A levesek lassan elfogynak. Jonathan még az utolsó darabkát is ki akarja szedni, kergeti a kanállal. Látom, hogy már csak játszik.
- Így.
Megfogom a kanalat, ráterelem a falatot. A fiunk rám néz, kitátja a száját és megeszi.
- Köszönöm szépen!
Ahogy tanítottuk. A pincér nagyon figyelmes, hamar ott terem az asztalnál begyűjteni a tányérokat. És Johnny bekérdez:
- Te a krumpliföldről jöttél?
Ég a fejem. Az előbb én mondtam, hogy aki onnan jött, azzal mi van. Megkopogtatom a fiam vállát.
- Hahó, Jonathan! Ilyet senkinek nem mondunk!
- Semmi baj. Egyébként a szüleim őstermelők, úgyhogy én is kivettem a részemet a földművelésből. Krumplit, kukoricát termesztettünk. És még disznókat is tartottunk.
Jonathan röfögni kezd. A pincér meg nevetni.
- Nagyon aranyosak!
Megrázom kicsit a fiamat.
- Zötyög a vonat, Johnny-kám. Zakatol!
Ezt nagyon szereti, hangos kacagásban tör ki. És addig se nevez senkit parasztnak, meg nem játszik disznót. Jah...
avatar
● ● Posztok száma :
47
● ● Reag szám :
40
● ● karakter arca :
Miles Teller


Témanyitás ✥ Re: Családbarát rész •• Vas. Ápr. 15, 2018 4:42 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

- Minden gyermek másabb. – mondom sietve ezt, mielőtt netán valamelyik, vagyis inkább a fiunk olyat kérdezne, amiből még mi is nehezen vágnánk ki magunkat. Nem kell tudna azt, hogy több, mint egy éven át apuci nem is tudta, hogy létezik. Nem, erről ő nem tehet, ez az én döntésem volt, de szülés után pár hónappal szerencsére a sors közbeszólt és találkoztunk, vagyis inkább rájött a titkomra, hiszen amikor visszatért, akkor is találkoztunk, de mindig sikerült rejtegetnem előle a fiát. Nem azért, mert nem gondoltam volna jó apának, egyszerűen csak úgy éreztem, hogy nem állhatok a karrierje útjába, meg gyáva is voltam elmondani, mert soha nem találtam a megfelelő pillanatot. De azt hiszem okunk panaszra nem lehet, mert ha nem is minden fényesen indult nálunk, attól még gyönyörű folytatása lett és van is.
- Bármikor mehetünk, szerintem nagyon fognak örülni nekünk. Legalább ott még nagyobb a kert, lehet kincskeresőset játszani. A nagyi úgyis szeret elrejteni dolgokat, mi is mindig ott keresgéltünk tojások és minden után, ha jó idő volt húsvétra. – könnyedén jut eszembe a múlt. Boldogságtól sugárzik az arcon, de aztán rájövök, hogy mit is kérdezett a férjem, mire sietve konyul le a mosolyom. – Igen, rájuk gondoltam. Tudom, hogy te se szívesen mész haza. Én sajnálom, tapintatlan voltam. – nem akartam rossz emlékeket felidézni benne. Tiszteletben tartottam mindig is, hogy nem szeret hazamenni és az eddigi történetei alapján, amiket már megosztott velem teljesen meg tudom érteni is. Ahogyan a gyerekeket se tenném ki annak, hogy olyan helyre menjünk, ahova nagyon nem szeretnének. Az én családommal viszont szerencsére jóviszonyt ápolunk, annak ellenére is, hogy nem két percre laknak tőlünk. Sokszor beszéltünk már skypeon is, ahogyan volt már arra is példa, hogy pár napig nálam voltak a szüleink. Sokat köszönhetek nekik is és őszintén szólva még ennyi idős fejjel is akár szégyen, akár nem, de én is vártam, hogy kicsit hazalátogathassak és újra elveszthessek azon a helyen, ahol felnőttem, meg lássam a szüleimet is.
Alig érünk a leves végére, amikor eljön újra az a pillanat, amikor minden szülő legszívesebben süllyedne, de a gyerekek ilyennek. Mindig beszélnek, kérdeznek és a szülő meg süllyedne. Imádnivaló, hogy ennyire cserfes, kíváncsi, de néha nem bánnám, ha hallgatagabb lenne, s netán ne ütött volna ennyire az apjára, ami a kíváncsiságát illeti.
- Köszönjük és tényleg sajnálom. Kicsit kíváncsitermészetű és mindent megkérdez, ami eszébe jut. – mondom mosolyogva és bocsánatkérően a pincérnek, mire csak legyint, majd távozik is a tányérokkal, hogy hamarosan majd visszatérjen a másodikkal.
- Fiúk-fiúk, viselkedjetek vagy a végén a desszertet ellopják a manók. – szólalok meg komolyan, de a férjem úgyis tudja, hogy erről szó sincs, de amennyi kalamajkát majdnem okozott a fiunk már ideje, hogy picit megpróbáljon megmaradni a fenekén. Ha most nem megy, akkor mi lesz itt később?
- Beszélgettem többekkel is és a De Belleville Általános iskolát ajánlották. Azt mondják, hogy remek az oktatás is ott, a tanárok is odafigyelnek a diákokra és segítőkészek is. Még az ilyen örökmozgóknak is remek hely, mint amilyen Jonathan. – pillantok a férjemre, hiszen vészesen közel van már a szeptember és több helyen is érdeklődtünk már, de nekünk is megmondták, hogy hóvégéig muszáj döntenünk, vagy felszabadítják a helyeket más diákok számára. Szerintem pedig tényleg jó suli lenne ez. Tetszett a nyíltnapkor is, de ezt nem egyedül fogom meghozni, hanem ketten, vagy netán hárman.


Thank you for staying even if you had every reason to leave. Thank you for making it easier when life gets hard.
avatar
● ● Posztok száma :
64
● ● Reag szám :
53
● ● Keresem :
broken boy
● ● karakter arca :
Ana de Armas


Témanyitás ✥ Re: Családbarát rész •• Csüt. Ápr. 26, 2018 8:04 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

- Ez így van. Te és én is mennyire mások voltunk gyerekként!
Nem ismertük egymást. De a történetek, a fotók, a videók. Amiket a gyerekeknek csak sokkal később fogunk megmutatni.
- Benne vagyok! Én is beszállok a kincskeresésbe.
Ahogy szokott lenni. Mad Monique oldalán, én Johnny-val. Két csapat versenyez. És mindig más nyer. Remek emlékek, boldog idők. Idén is eljönnek.
- Neeem, nem. Nagyon jó lesz náluk, mint mindig.
Erről majd beszélünk kettesben. Madnek sokszor van lelkiismeretfurdalása. Nem ő ásott be a földbe, nem ő nevelt angyalok tiszteletére, félelemre. Csak szeretetet kaptam tőle. Meg némi titkolózást, de megértettem, hogy amögött is törődés volt. Szeretném, ha érezné, hogy én letudtam magamban a múltat. Ami jön belőlem, onnan ered, de lezártam egy kaput, húztam egy vonalat. Semmi nem állhat közénk. Se angyalok, se buta és fanatikus emberek.
Még a pincér se, sem a szavak, amiket a fiunk kiejt a száján. Tudtam, hogy elsüti, csak azt nem, hogy a legrosszabb pillanatban. Mad beszél, én Johnny-t fegyelmezem. Amit a feleségem mond, az igaz. A fiunkra és rám is. Néha rám is.
- Manók! Jönnek zöld kalapban, az ágy mellől ugornak oda, hogy megigyák a tejet, amit a Mikulásnak készítettünk ki. A süteményt is megeszik. Éhenkórászok ezek a manók!
Jonathanből szónok lesz egy nap. Mi sose mondtunk neki ilyeneket. Az óvoda hatása lehet. Nálunk a Mikulás titkon jön el, ő fogyasztja el a kikészített apróságokat. Nem a manók.
- Arról én is csak jókat hallottam! A kórházból többen járatják oda a kicsiket! Színvonalas és emberi.
Nem mondom, hogy ez ritka. Igazából fogalmam sincs. Az én iskolámat hagyjuk. A szüleim tanítottak és úgy le voltam maradva, hogy mikor behoztam, csodámra jártak. Valóban.
- Apa, hogy mondják? Permet kum mobiltelefon?
Madre nézek és elnevetem magam.
- Perpetuum mobile, fiam. Az a szerkezet, ami örökké mozgásban marad és sosem áll le. A fizika csak elméletben ismeri, mi már a gyakorlatban is, mióta megszülettél, hála az Istennek!
Tényleg nem marad nyugton. Hamarosan érkezik a főfogás. Johnny tapsol, a szemei csillognak. Monique pedig olyan édes, hogy nincsenek is rá szavak. Imádom a családomat. Szavak nélkül is. Így a legjobb, hogy így is értjük és érezzük.
avatar
● ● Posztok száma :
47
● ● Reag szám :
40
● ● karakter arca :
Miles Teller


Témanyitás ✥ Re: Családbarát rész •• Szomb. Ápr. 28, 2018 9:48 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

- Akkor felhívom őket és megbeszélem őket, hogy otthon lesznek-e, vagy utazást terveztek-e. – tudom, ha utóbbi volt tervben, akkor képesek lennének azt is átvariálni azért, hogy láthassanak minket  és az unokáikat. Imádják őket. Hajdanán megkaptam tőlük, ahogyan most is, hogy milyen fiatalon lettem anyuka, de örülnek annak, hogy emiatt nem szúrtam el az életemet. S akkor mellé rakjuk azt hozzá, hogy mennyire is örülnek annak, hogy nagyszülők lehetnek, ha már a többiek által ez még mindig nem jött össze. Igen, ők meg ezt hallgatják, hogy bezzeg mi. Azt meg csak remélni mertem, hogy nem fogunk olyan kérdést kapni, hogy és a harmadik hol marad? Kinézem belőlük, hogy még erre is képesek lennének, vagy amiatt lecseszni, hogy visszamentem részben dolgozni. Uhh, szólnom kell, hogy Lemon se beszéljen erről. Nem akarunk mi családidrámát.
Amikor azt hiszi az ember, hogy már nem tud újat mutatni a csemetéje, akkor mindig rácáfol erre olyan természetességgel, hogy az már félelmetes. A férjemre pillantok hitetlenkedve, hogy ez most tényleg igaz? Megtörténik, vagy már káprázik a hallásom is.
- A manók nem rosszak. Miért lennének azok? Ők segítik a Mikulást abban, hogy eljusson minden gyermekhez. – Monique megszeppenve néz rám, mire aggódva pillantok rá.
- Josszak? A manóóók josszak? – kérdeztem meg kicsit máris szipogva, mire Jonathanra néztem, hogy látja mit tett most a bohóckodásával. Sietve vettem az ölembe a lányomat és magamhoz öleltem.
- Nem rosszak. A testvéred csak viccelt és arra utalt, hogy olykor tényleg a manók eszik meg a süteményt, meg a tejet is, de csak azért, mert ők is megéheznek, miközben segítenek a télapónak. – hangom békésen csendül és reméltem, hogy most a fiúk a fülüket és a farkukat is behúzzák, mert lassan anya nem dühös, vagy mérges lesz, hanem inkább szomorú. Mon könnyedén bújt hozzám, miközben arcát ruhámba fúrta. Anyai puszikkal halmoztam el őt, hogy megvigasztaljam.
- Akkor legyen az, vagy majd este megbeszéljük? – pillantok kérdőn a férjemre, miközben a lányom újra mocorogni kezd és hamarosan máris megint a saját helyén ül. Természetesen a mackóját is vitte magával, amit a babakocsiból adtam neki oda.
Mosolyogva hallgatom a fiúkat, hogy utána tovább csordogáljon a medrében a beszélgetés, illetve az evés is, hiszen még a java hátra van. Vár ránk a játszótér, majd pedig az esti altatás is. Egy hamar biztosan nem lesz még vége a napnak, de még az ebédnek is, hiszen a desszert nem más volt, mint a férjem kedvenc tortája gyertyákkal együtt. Tudtam, hogy ide fogunk jönni, így kicsit szervezkedtem is.

|| Köszönöm a játékot, imádtam. *_* Majd jöhet vmi friss, ha egyetértesz. edi


Thank you for staying even if you had every reason to leave. Thank you for making it easier when life gets hard.
avatar
● ● Posztok száma :
64
● ● Reag szám :
53
● ● Keresem :
broken boy
● ● karakter arca :
Ana de Armas


Témanyitás ✥ Re: Családbarát rész •• Hétf. Május 07, 2018 8:34 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

avatar
● ● Posztok száma :
2422
● ● Reag szám :
1587
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
● ● Faceless


Témanyitás ✥ Re: Családbarát rész ••
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Ajánlott tartalom

Családbarát rész
Second Chance frpg
2 / 2 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: 03. Üdvözöllek Párizsban :: Belváros :: La Perle Bleue Restaurant-