Dolgozói minitársalgó
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Postagalamb központ


Akik erre járnak




A legtöbb felhasználó (57 fő) Szomb. Nov. 11, 2017 6:42 pm-kor volt itt.
Legújabb történetek

✥ Today at 8:21 am ✥



✥ Yesterday at 10:37 pm ✥

✥ Yesterday at 10:21 pm ✥

✥ Yesterday at 10:12 pm ✥

✥ Yesterday at 9:41 pm ✥

✥ Yesterday at 9:41 pm ✥

✥ Yesterday at 9:05 pm ✥

Párizs lakói
Történet írók

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Share| .

✥ Szeretettel Admin tollából
Témanyitás ✥ Dolgozói minitársalgó •• Szer. Aug. 16, 2017 1:53 pm

Forrás: google
avatar
Alapító;;Segítõ
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
1790
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
I'm faceless


✥ Szeretettel Lucas Morneault tollából
Témanyitás ✥ Re: Dolgozói minitársalgó •• Szer. Nov. 15, 2017 9:05 am


Team Aimcas


Van amiért megéri korán fel kelni, de most őszintén szólva annyira visszahúzott magához az ágyam, vagy inkább valami teljesen más, hogy az már fájt. Mégse maradtam tovább, bármennyire is sóvárogtam azért, hogy csak úgy ellegyek és a másik váltásba kelljen lennem. Jól volt ez így, talán majd jövő szombaton itthon leszek és nem az étteremben, mint most. Nem fogok Ed-nek rinyálni egy szabadnapért. Azok már úgyis teljesen lejártak és nem akarok akadékoskodni, sem pedig mással  cserélni, mert esetleg én mást terveztem mára. Igazából nem terveztem semmit még. Talán ezért is osonok halkan ki a szobából, készülődök és megpróbálok valami reggelit összedobni neki. Legalább  ennyivel hadd engeszteljem majd őt ki. Különben sem tudja, hogy ma szintén dolgozni fogok, mert nem mondtam el neki, de biztos sejtheti hol vagyok. Vagyis dehogy fogja sejteni! Ugyan, ő nem az anyám, de muszáj felvilágosítanom, hogy nem korán reggel a piacon vagy a boltba kötöttem ki, hanem dolgozni vagyok és ne aggódjon, mert még mindig szeretem, csak nem akartam elkeseríteni őt a tegnap amikor beszélgettünk. Túl lelkes volt, én meg nem akartam ezzel elszomorítani. Hiszen szeretem. Csakis őt és senki mást. Ám pénzt kell keresnem, a nagybátyám meg elég elfogadható munkaprogramot alakított ki így biztosan nem panaszkodhatok.
Szeretek itt lenni. Ezt meg fogalmam sincs hányszor hangoztattam, úgy Ed-nek, mint esetleg Vero-nak vagy az éppen itt dolgozóknak. Nem. Korántsem azért, hogy esetleg valaki ezt visszamondja Ed-nek és tényleg el higgye amit mondok az tényleg úgy van. Hanem azért mert valóban így gondolkodok és mondhatni harmadik otthonomnak tekintem ezt a helyet. Az első a családi ház, a második a mostani bérlakás és ez a harmadik ugyebár. Ed és Vero házában meg csak vendégeskedni szoktunk, szoktam lenni, tehát az az övéké s, én csak a betolakodó vagyok ott. Ezért nem lenne érvényes ha besorolnám azt is az úgynevezett otthonaim közé.
Mindenki tudja, hogy mi a szokás. Már én is hozzá szoktam, hogy nem díszből jövünk nyitás előtt egy órával, hanem azért, hogy a mai napra szánt ételözönt előkészítsük. Mármint ami a konyhán lévők életét illeti. Sose voltam olyan kíváncsi, hogy az étteremben lévők tevékenységét megfigyeljem, mert számomra valamiért mindig leragad az ők tennivalójuk a rendelések felvételén, az étel felszolgálásán és bele se gondolok, hogy esetleg előkészíthetik az asztalokat is s, sorolhatnám ezen kívül mi mást. De nem merek belegondolni, mert a pincérkedés gondolatától borsódzik a hátam. Valamiért a konyhán lévő légkör, az utasítgatás sokkal jobban tetszik, mint a kint lévő úgynevezett élettel teli pezsgés. Most azonban ebben a percben, már nem is a konyhán vagyok, nem azt várom, hogy végre eljöjjön a nyitás ideje. Hanem az úgynevezett társalgóban. Kávét kell lefőznöm, otthon ugyanis már nem volt időm rá meg biztos, hogy a többiek is örülnek ha  esetleg meglepem őket.

•••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••
Words: nuku Music: Itt Note:  pirulo


Take risks. If you win you will be happy. If you lose you be wise. Ϡ
avatar
Egyetemista
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
76
● ● karakter arca :
ϡ Dylan O'Brien


✥ Szeretettel Aimee Labelle tollából
Témanyitás ✥ Re: Dolgozói minitársalgó •• Vas. Nov. 26, 2017 10:58 am

Lucas && Aimee

- Vincent... - halk suttogás csak, mi elhagyja Aimee ajkait ezen az egyesek számára elég korai órán, ahogy ébresztgetni próbálja a fiatalabbat. Ő már szokás szerint órák óta fent van, mert ilyenkor, mikor még mindenki alszik van ideje minden lakás körüli teendőt elintézni. És tudja jól, hogy az öccse legszívesebben az egész napot átaludná vele ellentétben, főleg ilyenkor, hétvégén. És szíve szerint nem is ébresztené fel, ha ő is itthon maradna, de most neki dolgoznia kell menni, és mindenképp el szeretne tőle köszönni.
- Aimeeee… kérlek… Csak öt percet hadd… Ígérem nem fogunk elkésni a suliból…
- Nyugi Vin… Hétvége van - simít kuncogva a fiatalabb tincsei közé, mikor meghallja ezt a halk nyöszörgést. - Csak indulok dolgozni, és el akartam köszönni tőled… A gázon ott van az ebéd, azt majd tedd be a hűtőbe, meg ne romoljon itt nekem... És viselkedj, ne idegesítsd fel apát, nem szeretnék megint arra hazaérni, hogy dühöng, jó…?
A válasz pedig erre csak egy apró bólintás valami halk, felismerhetetlen nyöszörgéssel kísérve, de mikor Aimee már kelne is fel az ágyról, hogy elindulhasson, megérzi a fiatalabb karjait a dereka körül. Ilyenkor olyan édes… Az álmosság előhozza Vincentből mindig is azt az édes gyereket, akit egyébként gyakran jó mélyre temet magában. De Aim szereti ezt a felét is az öccsének. Már amikor hagyja, hogy elinduljon a munkába, hogy megkereshesse azt a pénzt, amiből egyszer majd el tudnak innen költözni. már amennyiben az apjuk nem bukkan rá a hónapok alatt összekuporgatott spórolt pénzükre, és nem issza el. Mert már ilyenre is volt példa…
Nagy nehezen azért csak sikerül rávennie Vint, hogy eressze el, és aludjon még, így nem sokkal később már el is indul az étteremben, másfél hét után most először. Mert amiatt a vágás miatt az alkarján, ami az apja egyik ilyen dührohama után keletkezett, kénytelen volt szabadságot kérni. Persze, ezt nem szívesen tette, de muszáj volt. Hisz egy pincérnek mindig tökéletesen kell kinéznie, mindennek tökéletesen kell mutatnia rajta, hisz ez az, ami a vendégeknek az étel minőségén kívül még egy plusz imponáló pont. Valamint egy általános érvényű szabály, hogy egy pincérnek a csuklóján nem lehet semmi. Még csak karperecet sem hordhatnak, nem hogy kötszert, amivel eltakarják a sérüléseket… De most, másfél hét elteltével javult annyira a sebe állapota, hogy már nem kell bekötöznie, hisz szinte teljesen beforrt. Azt a heget meg, ami utána maradt, könnyen el tudja rejteni egy kis alapozóval, hogy olyannak tűnjön, mintha semmi hiba nem lenne ott.
Egy szó mint száz, mondjon bárki bármit, nem egyszerű dolog pincérnek lenni. Hisz - talán ugyanúgy, mint a konyhában - itt is ezer meg egy dologra kell figyelni, kezdve a nyitás előtti előkészületektől a zárás utáni takarításig mindent. Na meg persze na közben sem árt toppon lenni, hisz ha valamit elhibázunk, máris jönnek az elégedetlenkedő vendégek, akiket nem számít hogy te épp milyen hangulatban vagy, ugyanúgy nyugodtan, és mosolyogva kell lerendezned. De bármilyen nehéz is, Aimee szereti csinálni, és semmi pénzért le nem cserélné. igaz, nem ezt a munkát szeretné nyugdíjas koráig csinálni, de most neki még jó, és boldog is vele. És még a munkatársaival is sikerült egy egészen jó viszonyt kialakítania. Legalábbis nem kívánja egyiket se a pokolba, és talán ez viszont is igaz. Persze azért egyikkel sem ápol olyan szoros barátságot, de legalább a jó munkatársi viszony megvan, és neki ennyi elég is.
- Jó reggelt…! - Mosolyodik el halványan, ahogy benyit abba a társalgóba, ahol mindig is kezdeni szokta a napját. Elég korán ideért, ahogy szinte minden nap, mikor dolgozni jön, épp ezért egy kicsit meglepte, hogy most nem ő az első, aki ideért. Persze ez nem látszik rajta, csupán csak a halovány mosolya, amit munkaidőben - még ha az speciel nem is kezdődött el a szó szoros értelmében - magára ölt. Hamar le is teszi az egyik székre a táskáját, hogy az egyik kis zsebből elővegye a hajgumiját, amivel összeköti a haját, egy jó szoros lófarokba. És csak mikor visszaegyenesedik csapja meg az orrát az ismerős illat, s szinte látni lehet, ahogy felcsillan a szeme, ahogy az épp lefőtt kávéadagra pillant.
egynek elmegy <3 ~ gönc ~ ###


I want to stay right here and never move. I want to love you and make you happy. And I can`t, and it`s killing me.
avatar
Középisk.
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
14
● ● karakter arca :
Bae Suzy


✥ Szeretettel Lucas Morneault tollából
Témanyitás ✥ Re: Dolgozói minitársalgó •• Kedd Jan. 16, 2018 9:01 am


Team Aimcas


Szeretem ezt a helyet. A közösséget. Meg azt, hogy sok új dolgot tanulhatok itt nap, mint nap. Olyasmit tudok meg, amit magamtól, ha nem itt lennék akkor bizonyára nem lenne honnan. Mert nem informálódnék, egyszerűen nem érdekelne, hogy miként kell elkészíteni egy olyan levest aminek a nevét se hallottam egészen addig amíg ide nem jöttem például. A konyhán lenni jó. Bizonyára odakint is. Csak engem annyira nem köt le a vendégek vizslatása, kérdezgetése. Meg a rendelésük kivitele. Ismerem magam. Nem a vendégekkel való csevegésre születtem, hanem a tettvágyra. Arra, hogy lefoglaljam magam valami tennivalóval, legyen az bármi. Most is csak azért kezdtem el kávét lefőzni, mert… Nem jó pofizásból. Egyszerűen tudom, hogy mindig az intézi ezt aki előbb ér be ide. Nekem is jól esik ha megkínálnak vele, hogy gyere Lucas igyál egy kis kávét ne légy már olyan zombi kinézetű szöveggel. Na jó nem. Ilyesmit nem mondanak. Csak szeretnének, de nem teszik mert… Szerintem van aki ezer örömmel megtenné, mert lehet, hogy én pont útban vagyok neki, mégsem cselekszik. Mintha besúgó lennék, vagy nem tudnám megoldani a lehetséges összetűzéseket a munkatársak között.
Lényegében csak ismerni kell őket és kész. Nyíltan kell eléjük állni és meghallgatni őket, mert cserébe ők is elpanaszolják a napi gond adagjukat. Hogy a gyerekük nem érti meg, miért nem olyan nagyon fontos az a legújabb telefonmárka, a pénzt sokkal fontosabbra kell költeni, mint egy mobil, ami két év után biztosan elavul és akkor újat keres, bezzeg a régiek tartósak voltak. Meg ehhez hasonló rimánkodó szövegek, amiket azért érdemes tudni. Ebből látszik, hogy az illetőt nem a gyereke irányítja, hanem fordítva. Én meg tisztelem azokat akik nem hagyják, hogy a gyerekük elkényesedjenek. Persze az is szép ha próbálnak megadni neki mindent, hogy ne szenvedjen semmiben sem hiányt, de a normális kereteken belül.
– Szia! – köszönök én is vissza az érkezőnek. Korán reggel lelkes vagyok, kivéve hogy nem otthon vagyok, de már túltettem magam ezen. Az éppen elkészülő kávé illatától már csak az vidít fel jobban ha végre tényleg ihatok is egy csészével. Bár gondolom nem csak én szerethetem ennyire a kávét, ezért a cukrot is, meg a tejszínt inkább az asztalra tettem, mintsem a hátsó pultra. Direkt azért, hogy...
– Van valahol egy csészéd a közelben, amiben inni szoktál vagy a jó öreg műanyag pohárból kéred? – semmi szereted a kávét vagy egyéb érdeklődő szöveg. Egyből meg akarom kínálni. Ha már lefőztem, akkor szépen el fogom osztogatni az érkezők között. De ahhoz elő kellene készítenem a következő főzet kávét is. Ám szerintem még van időnk.
– Vagy köszönöd szépen nem kávézol, mert az energiaital nagy híve vagy? – kíváncsian felvonom a szemöldökömet. Inkább megszokásból, már-már a mimikai rendszerem részesévé vált a szemöldök vonogatás. Ehhez is külön művészet kell.


•••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••
Words: nuku Music: Itt Note:  pirulo


Take risks. If you win you will be happy. If you lose you be wise. Ϡ
avatar
Egyetemista
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
76
● ● karakter arca :
ϡ Dylan O'Brien


✥ Szeretettel Sponsored content tollából
Témanyitás ✥ Re: Dolgozói minitársalgó ••

Tell me your secrets

Dolgozói minitársalgó
Second Chance frpg
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Társalgó

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: 03. Üdvözöllek Párizsban :: Belváros :: La Perle Bleue Restaurant-