Konyha - Page 2
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Akik erre járnak
Jelenleg 7 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 7 vendég

Nincs
✥✥✥✥✥
A legtöbb felhasználó (57 fő) Szomb. Nov. 11, 2017 7:42 pm-kor volt itt.
Legújabb történetek
✥ Yesterday at 6:54 pm ✥
✥ Yesterday at 12:29 pm ✥
✥ Yesterday at 12:11 pm ✥
✥ Csüt. Jan. 17, 2019 10:46 pm ✥
✥ Csüt. Jan. 17, 2019 10:46 pm ✥


Témanyitás ✥ Konyha •• Szer. Aug. 16, 2017 2:53 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

First topic message reminder :

Forrás: google


Tilos a dohányzás!
avatar
● ● Posztok száma :
2422
● ● Reag szám :
1587
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
● ● Faceless


SzerzőÜzenet

Témanyitás ✥ Re: Konyha •• Pént. Márc. 23, 2018 2:05 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2



Mason & Edmund

Tényleg finom, csak kevesen mernek enni belőle. A feleségem megeszik belőle egyet és neki elég az, az öcsik megesznek belőle két tucattal, szóval azt hiszem ők szeretik az ízlésemet. Én is a sajátomat, bár elég  gáz lenne ha nem…
Túl kíváncsi vagyok, de érdekel a téma, amit felhozott, amit megakarna oldani egy barátjával és hát 32 éves fejjel szeretnék segíteni neki. Még így idegenként is, ismeretlenül. Talán nem gond és nem is veszi tolakodásnak, ha meg mégis? Állítson le, mondja, hogy nem kér a segítségemből. Addig meg gondolkodhatok a lehetséges megoldásokon…
- Szóval bajban vagy a válaszadással, mármint ami a hogyant illeti… - bólogatok elgondolkodva, hiszen érdekes a kettejük kapcsolata. Arra meg hogy elég hamar felkapja a vizet, csak ingatom a fejem, szintén ott a mosoly a képemen.
- Hát vágd tarkón, az segíthet… - figyelem őt még mindig, kíváncsivá tett és érdeklődővé. Talán túlzottan is, azon agyalok, hogy le kéne állnom, de még sem megy. Ilyen ember vagyok, segítőkész. Ez van, ebből nem lehet kinőni.
Ahogy a paradicsomra terelődik a szó és a kockára való vágásáról, már nyitnám a szám a válaszra, de elhallgatok… már csinálja is… Figyelem a mozdulatait, ahogy elkezdi és a technika ahogy csinálja… mintha mindig is ezen dolgozott volna. Mintha ismerné a kaját, amit csinálok… mintha… nem, nem hiszem, hogy evett volna már itt. Emlékeznék.
Szavaira felhúztam a szemöldököm, még régen evett…nem csak én ismerném ezt a saját készítésű, úgymond egyéni reggelit? Máshol másvalaki is csinálná? Hát… érdekes lenne. Az meg hogy a fiú, vagyis férfivel van ez a konfliktus… azt hittem valami nővel, de arra is megkapom a választ. Addigra meg a szendvics is elkészül. Szétnyitom az eszközt, addig előszedek a tisztatérből két tányért, az egyikre ráhelyezem a kész szendvicset, majd egy másikat helyezek bele. Amazt meg neki nyújtom.
- Egyél, rád fér. - csak bátorítóan. Semmi több, de mégis újra végig mérem.
- És ilyen fiatalon ennyi nőügyi problémáitok voltak? - hogy megérte vitatkozni rajta? Áh, még fiatalok, az biztos, hogy majd talál magának valami jó nőcit, aki végig kíséri majd az élete minden szegmensén. Még egy adag elkészült, még egyet készítek, hátha majd enne még, akkor ott lesz majd. Az enyémbe meg jóízűen beleharapok. Még mindig fasza. Figyelem a mozdulatát, ahogy az orrnyergét masszírozza, hasonlót követek el én is, amikor fáj a fejem...
- Fejfájós vagy? Vagy csak a front?








One life


avatar
● ● Posztok száma :
178
● ● Reag szám :
162
● ● Keresem :
Az iker
● ● karakter arca :
Tyler Hoechlin


Témanyitás ✥ Re: Konyha •• Pént. Márc. 23, 2018 7:09 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2



Minél tovább jutok a szavakkal, annál kevésbé kezd érdekelni, hogy a saját dolgom nehezítem. Hiába kell minden egyes kimondott szóra odafigyelnem, hiába marad még így is sok minden titok, mégis úgy érzem, segít.
- Mert én sem nagyon értem a hogyan részét. De így van és nem tehetek ellene semmit. Abban sem vagyok biztos, hogy ha lenne lehetőségem, akarnék - egy pillanatra tényleg elgondolkozok. Ha a kezembe adnék a lehetőséget és dönthetnék; maradok ebben a testben vagy eltűnök belőle örökre. Mit tennék? Ragaszkodok annyira az élethez magához, hogy nem számít, kiében kell végigvinnem azt?
Hiába járnak az agyamban a fogaskerekek, nem tudok dönteni. Fogalmam sincs, mi lenne a válaszom. Nem mintha meg akarnék halni, semmi ilyesmiről szó sincs és mégis pörögnek a gondolataim. Még akkor is, amikor már egy lépéssel előrébb vagyunk a témában. Viszont jön a javaslata. Vágjam tarkón? Akaratlanul is elnevetem magam.
- Az a baj, hogy most már úgy tűnik, nagyobbra nőtt, mint én. Ha visszacsap, végem - jutok el megkésve a válaszért, ettől függetlenül ott a bólintás is, megfontolandó ötlet.
Ráfoghatom az előbbi nevetésre, hogy a későbbiekben minden ellenére egyre könnyebben beszélek. Hogy nem figyelek oda, túl sokat árulok el, ha nem is feltétlen szavakkal, tettekkel.
Tudom, hogy szokta rátenni a paradicsomot. Ismerem a módszert, amivel felkockázza őket és meg sem fordul a fejemben, hogy letagadjam vagy megjátsszam magam. ...és a mosoly is teljesen valódi azzal együtt, ahogy az első falatot talán kicsit mohón, de el is tüntetem. Le sem tagadhatnám, hogy mennyire ízlik.
- Talán mennyiségre nem sok nőügy, de... - ezt nem tudom, hogy magyarázhatnám, így meg sem próbálom, csak letudom egy vállvonással, miközben újabbat harapok a szendvicsbe. Van egy olyan érzésem, hogy ez hamar el fog tűnni.
Valószínűleg ez is történne, ha nem kezdene egyre inkább hasogatni a fejem. Muszáj egy fél perc erejéig letennem a kezemből, hogy megmasszírozzam az orrnyergem. Mégsem lepődök meg, amikor Ednek mégis feltűnik, mi lehet a gond.
- Fejfájós. Mindig ilyen napom van, ha mindenféle őrültséget álmodok össze. Mostanság egyre gyakrabban és úgy tűnik, kezdi elveszíteni a hatóerejét a gyógyszer - mondom szinte elnyújtva a szavakat, levéve a hangerőt, amennyire csak lehet. Mintha még a saját szavaim is ott lüktetnének.
Ettől függetlenül próbálom megemberelni magam és újra a kezembe veszem a maradék szendvicset. Szó nélkül eszem meg, de nem nyúlok azonnal a másikért, amikor pedig mégis megteszem, a kés kerül először a kezembe. Persze, hogy testvériesen elfelezem, mint mindig is tettem. Nem számít, ha végül újabbat sütne magának. Ez így van rendjén. Az egyik felet magamhoz veszem és ezt is szép lassan eszegetem, közben átvéve a kérdező szerepét.
- Ezek után már maradsz is bent? Dolgozni? - egy részem reménykedik benne, hogy nemet mond. Hogy azt mondja, nem, mert haza kell mennie a feleségéhez és csak később jön vissza.
Mindenesetre hamar megeszem azt a fél szendvicset, megköszönöm és ellököm magam a pulttól.
- Szólj rám, hogy ne tartsalak fel - tegezem le újra. Talán kevésbé lenne fura, ha ennél maradnék. Mondanám, hogy az álcám része a magázódás, de úgyis pocsékul csinálom, túl sok minden mást közlök vele, amit nem kellene.

avatar
● ● Posztok száma :
182
● ● Reag szám :
170
● ● karakter arca :
Cameron Monaghan


Témanyitás ✥ Re: Konyha •• Vas. Márc. 25, 2018 12:32 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2



Mason & Edmund

A srác szavai furán hatnak, lehet ô maga sem tud kiigazodni magán, nem is érti a körülményket. Aztán lehet többet ért hozzá, mint gondolnám. Csak én tartom rendellenesnek. Annyi kérdésem lenne még, de annyi... Mondjuk mióta tart ez az egész állapot? A tanácsomra felcsillannak szemei, bár válaszára nem számítottam. Nagyobbra nőtt, mintha az évek vagy hetek alatt nem találkoztak volna. Mintha idegenek lennének egymás számára. Ám vannak dolgok, amik az én érdeklődésemet is hamarabb felkeltik, jobban kezdek el figyelni és követem a srác mozdulatait.
Olyan, olyan mint... Nem, olyan nem lehet, csak hasonló. Ez a magyarázatom erre? Ugyanúgy kockáz, ugyanúgy vágja és tartsa a kést is.
- Amúgy azt mondod, hogy ha megütöd, akkor véged... Figyelj, a barátok nem bántsák egymást tettlegesen. Szavakkal csak a másik tudtára adják, hogy mennyire jó az, amit csinál, útba igazítják egymást...
Az álmai miatt fejfájós? Ilyet sem halottam még... Eddig.
- Megkérdezhetem miket álmodsz? - kíváncsiság üti meg a lábát bennem, ha nem akar válaszolni hát nem erőltetem. Nekem az időjárás változásakor szokott vagy a kevesebb folyadékmennyiség által.
- Erősebbet nem próbáltál vagy... Habár nem is jó ötlet, nem kéne rászoknod. - határozott vagyok, őszinteséggel karöltve. Én a balesetem után szedtem egy hétig fájdalom csillapítót és altatót. De aztán az egy hét letelte után eltettem ezeket és megbékéltem a fájdalmakkal és a nem alvással. Jó pár hét telt el mire normálisan végig tudtam aludni 6 órát. Figyelem miképp szeli ketté a szendvicset és miképp tünteti el az egyik felét. Kérdésére megingatom a fejem, de csak pár másodperc után tudok válaszolni rá.
- Nem terveztem itt maradni, kiosztom a feladatokat és haza megyek, majd este visszanézek hogy minden rendben van-e. - válaszolom meg végül egy kisebb mosollyal. Vero mellett kell lennem még akkor is ha eltaszít magától. Lehet hogy ennek a házasságnak annyi? Nem adom fel, kel nekem a régi nőm és ha ezért vért izzadva kel megszenvednem hát akkor úgy lesz. Bár néha úgy érzem akármit is teszek nem elég még akkor sem ha kihajtom érte a belem. Mert csak én akarom hogy Vero visszarázódjon, de ő nem segít benne.
- Nem tartasz fel. Haza vigyelek? Vagy van más úti célod? - újabb kérdés, majd válasza után a összedobom a tányérokat, a másik fél szendvicset becsomagolva neki nyújtom, végül a srácokhoz lépek hogy feladatokat osszhassak ki. Végül a kölyök felé lépek, jöjjön, menjünk. Még visszalépek az irodába, lepecsételek és aláírok két szállítólevelet, majd a helyükre téve már zárom is az ajtót, hogy elhúzzunk innen. Előbb eldobom a srácot, ahova mennie kell.



avatar
● ● Posztok száma :
178
● ● Reag szám :
162
● ● Keresem :
Az iker
● ● karakter arca :
Tyler Hoechlin


Témanyitás ✥ Re: Konyha •• Kedd Márc. 27, 2018 11:40 am
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2



Próbálom felidézni, hogy volt-e olyan vitánk, amikor ténylegesen egymásnak mentünk volna. Amikor nem csak haveri összeveszés és birkózás lett volna, de nem hiszem, hogy történt ilyesmi. Most viszont, ha előállnék az igazsággal... lehet eszébe sem jutna, hogy barátok vagyunk és nem kellene... Néha úgy érzem beleőrülök már abba is, hogy rágódok rajta, elmondjam, vagy sem. Milyen kárt okozok, ha beszélek és milyet, ha hallgatok?
Még az is lehet, hogy önmagukban az álmok kevésnek bizonyulnának az egész napos fejfájáshoz. De ezt valószínűleg sosem tudom meg.
- Egy régi balesetről - nem értem, miért nem tudom befogni a szám. Talán egy részem azt akarja, hogy agyaljon és rájöjjön, vagy legalábbis szegezzen nekem valamiféle kérdést, ha már magamtól nem vagyok elég bátor - vagy éppen kegyetlen - ahhoz, hogy felszakítsam a sebeket.
- Tudom, milyen rossz hatásuk lenne hosszú távon és... - csak megrázom végül a fejem. Nem akarok rászokni. Legalábbis erősebbre még véletlenül sem, úgyhogy inkább megküzdök a fejfájással, ha már áttöri az "ártatlan" gyógyszer falát.
A hirtelen indulásomnak viszont nincs köze a fejfájáshoz, egyszerűen csak úgy érzem, tnéyleg ideje mennem. AKkor is, ha igazából nem tartom fel. Legalább nem mondok vagy teszek újabb furcsaságot.
- A játékteremnél kidobhatsz. Azt megköszönném - veszem el a becsomagolt szendvicset, ahogy lassan elindulok vissza a folyosófelé. Az irodába lépve még megvárom, amit el akar intézni.
Le sem tagadhatnám, hogy közben újra a kialakítást vizsgálom. A már szinte ismerős kis részleteket. Az arcomon ott az a halvány, de azért valahol büszke mosoly. Büszke vagyok rá és örülök, hogy megvalósította az álmát.

/Azt hiszem, ez itt ennyi. Köszönöm a játékot Smile Mindenképp jöhet majd a következő./

avatar
● ● Posztok száma :
182
● ● Reag szám :
170
● ● karakter arca :
Cameron Monaghan


Témanyitás ✥ Re: Konyha •• Kedd Márc. 27, 2018 6:32 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

avatar
● ● Posztok száma :
2422
● ● Reag szám :
1587
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
● ● Faceless


Témanyitás ✥ Re: Konyha ••
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Ajánlott tartalom

Konyha
Second Chance frpg
2 / 2 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: 03. Üdvözöllek Párizsban :: Belváros :: La Perle Bleue Restaurant-