Közös terek
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Akik erre járnak
Jelenleg 5 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég :: 1 Bot

✥✥✥✥✥
A legtöbb felhasználó (57 fő) Szomb. Nov. 11, 2017 7:42 pm-kor volt itt.
Legújabb történetek
✥ Today at 12:20 pm ✥
✥ Today at 11:56 am ✥
✥ Yesterday at 11:05 am ✥
✥ Csüt. Dec. 13, 2018 10:45 pm ✥
✥ Csüt. Dec. 13, 2018 10:44 pm ✥


Témanyitás ✥ Közös terek •• Szer. Aug. 16, 2017 2:55 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next

Forrás: google
avatar
● ● Posztok száma :
2391
● ● Reag szám :
1570
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
● ● Faceless


Témanyitás ✥ Re: Közös terek •• Kedd Aug. 22, 2017 1:03 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


●●●● Edmund & Rollo ●●●●

Mit csinál egy tinédzser a nyári szünetben szombaton? Még szép, hogy bulizik. Marssal, a legjobb barátommal szinte az összes szombatunkat valamilyen szórakozóhelyen töltöttük. Fiatalok voltunk, mi mást csináltunk volna? Ez a szombat nem is akármilyen szombat volt. Egyik haverunknak volt a születésnapja. Házibuliba mentünk és szerintem mindenki tudja, hogy milyen egy ilyen házibuli. Eléggé bevásároltak mindenféle finom italból, amiken muszáj volt végig mennünk. Ráadásul még ilyen hülye ivós játékok is voltak, amiket imádtam és nem tudtam elviselni, ha legyőztek benne. Szóval egész hamar átestem azon a bizonyos ponton és vissza jött a vacsim. A bőrdzsekim, amit a bácsikámtól kaptam, teljesen olyan lett. De nem is ez volt a baj, hanem hogy a szoba is, amiben épp tartózkodtam. Az ottaniak ennek nem igazán örültek, szóval ki is raktak. Marsot nem találtam, szóval a fejembe vettem azt, hogy egyedül hazamegyek. Ez egész jól ment az első sarokig, ahol beleestem az árokba. Az arcomat le is horzsoltam egy kicsit, de nem igazán éreztem fájdalmat, meg úgy semmit sem. Beletelt egy kis időbe mire kimásztam onnan és rádöbbentem, hogy haza nem fogok jutni. Azonban még úgy részegen is sikerült felmérnem, hogy hol tartózkodtam és eszembe jutott, hogy a bácsikám nem messze lakik. Rá bármikor számíthattam, ezért is mertem ilyen állapotban elsétálni hozzá. Reméltem, hogy még ébren van és nem keltettem fel a kopogással, ami lehet túl erőszakosra sikeredett. Nem igazán bírtam állni, szóval nekidőltem az ajtófélfának és vártam, hogy beengedjen.




clothes || Bocsi hogy ilyen sokáig tartott és hogy ilyen rövid lett. doboz  ||  ©️



•• I don't like to say I given my life to music. I prefer to say music has given me my life. ••
avatar
● ● Posztok száma :
131
● ● Reag szám :
97
● ● karakter arca :
Shawn Mendes


Témanyitás ✥ Re: Közös terek •• Szomb. Aug. 26, 2017 9:52 am
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next



Roland & Edmund

Még papírmunkáztam a konyhában. Akadt pár olyan dolog, amire nem maradt időm, például a gyakornokok részletes adatlapjára. Vera már lepihent, neki pihenésre van szüksége, főleg a terhessége miatt. Szóvala konyhában ügyködve és nem fárasztva őt azzal, hogy még ilyenkor is pötyögetek és nyomtatok.
Meg gondolkodom a múltkoriról, amit még Lucas emlegetett nekem. Szerelmes a lakótársába. Csak nem tudja miképp is mondhatná el neki...szóval még ez várat magára. Hogy kiforrjon. Hát várom már hogy mi lesz belőle.  Aztán a jövő hónapra való étlapot is megbkellene csinálnom, meg valami újat bevezetni. Meg nyaralni is elkellene menni... legalább amíg kettesben lehetünk Verával...mert ha hárman leszünk, kitudja mikor mehetünk majd el egy kiadós nyaralásra. Elmélyülve pötyögök, mikor az ajtó felől hangok érkeznek...aztán kopogás..nem épp finom... Ridegen pillanottam az irányába és fel is keltem, nem tudtam kire számítsak, még jó hogy az ajtó melletti fogas mögött lapil egy baseball ütő, meg lapul egy használati engedéllyel egy fegyver is a hálóban.  Szóval biztonságban érezhettem magam. Résnyire ajtót nyitottam, de mivel a kopogás gazdájának arcát hamar észrevettem és felismertem, teljesen kitártam.
- Roland. Te mégis mit műveltél!? - kaptam a vállához, hogy egyenesbe állítsam, hogy végig nézzek rajta...kicsit részeg hangulatban van. - Gyere. - álltam el az ajtóból és segítettem bejutni az ajtón. Kicsit koszos, szóval a lábán sem bírhatott megállni idefele jövet.
- Anyád tud arról, hogy hol vagy? - kérdeztem, mert mégis csak a nővérem fiáról van szó...aki kiskorú még mindig. A legifjabb a köreikben...ráadásul már piál is... meg kitudja  a többiről, nem?  


avatar
● ● Posztok száma :
173
● ● Reag szám :
157
● ● Keresem :
Az iker
● ● karakter arca :
Tyler Hoechlin


Témanyitás ✥ Re: Közös terek •• Vas. Aug. 27, 2017 6:49 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


●●●● Edmund & Rollo ●●●●

Így vissza gondolva jobb is, hogy nem tudtam hazamenni. Anya tuti kiabált volna velem, de a bácsikám más volt. Régen Lucas kihúzott az ilyen helyzetekből, de már ő nem lakott velünk, szóval magamat kellett volna megvédeni, de a szüleimmel szemben semmi esélyem egyedül. Sosem voltak megértőek, nem úgy mint Edmund. Nem féltem attól, hogy mi lesz a reakciója mikor kinyitja az ajtót. Segített nekem, hogy meg tudjak állni egyenesen. A legtöbb ember kezét ellöktem volna a vállamról, de akik ilyen közel álltak hozzám, azokét nem.
- Egyik haveromnál buli volt, de te is voltál 17 éves, szóval tudod milyen ez. - nem igazán tudtam az ő fiatal korából ilyen sztorikat, de tuti előfordult vele is. Minden velem egyidős srác eljár bulikba és isznak is rendesen. Ebben a korban ez normális. Talán amit én csináltam az már nem, de néha picit több alkoholt juttattam a szervezetembe, mint kellett volna.
Rendes volt tőle, hogy segített bemenni az ajtón, de amikor anyám került szóba, nagyon megijedtem. Kinyújtottam az ujjam és a szájára tapasztottam.
- Pssszt ő erről nem tudhat. - a mondatom után visszahúztam az ujjam és reméltem, hogy nem akarja azt a házisárkányt felhívni.
- Bocsi, hogy összekoszoltam a dzsekit, amit tőled kaptam. Nem volt szándékos, de mindenem koszos lett. - próbáltam aranyosan nézni rá, hogy megbocsásson. Gondolkodtam egy kicsit, aztán inkább elkezdtem levenni.
-Tudsz csinálni valamit vele? Meg a többivel is. Nagyon meleg van nálatok. - odanyújtottam a kezébe, aztán megpróbáltam kigombolni a nadrágom, de nem sikerült, szóval inkább a pólóm szélét ragadtam meg. Megpróbáltam lehúzni magamról, de részegen ez se igazán ment.


clothes || Reémlem megfelel pirulo  ||  ©️



•• I don't like to say I given my life to music. I prefer to say music has given me my life. ••
avatar
● ● Posztok száma :
131
● ● Reag szám :
97
● ● karakter arca :
Shawn Mendes


Témanyitás ✥ Re: Közös terek •• Csüt. Aug. 31, 2017 4:43 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next



Roland & Edmund

Helyszín: Fürdőszoba

Nem elég, hogy bűzlik, de emlékeztet magamra a srác. Nah igen, mintha nem rokonok lennénk. De én legalább egyből hazamentem, nem pedig rokonokhoz szöktem, hogy megvédjenek anyáék irdatlan haragjától. Vállaltam a következményeket. Roland meg hát... ő meg kísérletezget azóta, hogy megszületett. Az anyja nem egy türelmes ember, de majd talán enyhül. Ha ennyi év óta sem tudott enyhülni... változni sem, nos csodákat már nem várok. Ahogy az ujját az ajkamhoz szegezi, csak sóhajtva hunyom le a szemem, beleegyezve így ebbe az őrültségbe. Nincs mit tenni. De ez nem azt jelenti, hogy később nem hívnám fel a nőt.
Tudnia kell arról, hogy hol a gyereke. Roland még kiskorú. Nem akarom, hogy az anyja, aki történetesen a nővérem, halálra aggódja magát miatta. Felhúzott szemöldökkel hallgattam a szavait, majd egy egy ingadozását követve kaptam el olykor a karját. el ne taknyoljon nekem itt menten..
- Gyere. - intek a fejemmel, miközben vetkőzni kezd. A dzsekit megfogtam, majd karjánál fogva kísértem be a srácot a fürdőbe. Bezártam az ajtót. Nem szeretném ha Vero felkelne és egy meztelen fiúcskát lásson meg.
- Csak annyit tudunk tenni, hogy a ruháidat bebaszom a zuhany alá...veled együtt. A ruhák utána meg mehetnek a mosógépbe...te meg talán kijózanodsz annyira, hogy beszéljünk. - adom át a tervemet, majd a zuhanytálcához lépek, hogy hőfokot állítsak. A meleg nem jó, attól csak rosszabbul lesz, de a hideg és az enyhén langyos közötti fok a legmegfelelőbb ilyen esetben. A víz sugárban kitör a rózsából.
- Vetkőzz. Aztán mars. - támaszkodom neki a mosógépnek, figyelve minden mozdulatát.
- Remélem a suli is ugyanilyen jól fog menni, mint az italozás. - jelentettem ki, noh nem felhánytorgatásképp, de tőlem is kapni fog fejmosást. Anélkül nem engedem haza. Noha az nem az éjszaka közepén lesz természetesen. Szeretem én a srácot, megteszek mindent érte, értük, de vannak dolgok, amikhez nekem is van beleszólásom.
 

avatar
● ● Posztok száma :
173
● ● Reag szám :
157
● ● Keresem :
Az iker
● ● karakter arca :
Tyler Hoechlin


Témanyitás ✥ Re: Közös terek •• Vas. Szept. 10, 2017 11:00 am
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


●●●● Edmund & Rollo ●●●●

Nem akartam, hogy felhívja az anyám. Azt akkor józanon se akartam volna. Nem érdekelt, ha aggódott, meg is érdemelte. Gondoltam, hogy majd később felhívja, de nem tudtam az ellen mit tenni, meg lehet még sem volt olyan rossz ötlet tényleg szólni neki. A nagybácsim nagyon rendes és segítőkész volt, pedig nem érdemeltem meg. Ha nem lett volna, akkor fel sem tudok kelni a földről. Mindig ő fogott meg mikor kicsit meginogtam. Aztán hirtelen melegem lett, meg amúgy is elég koszos volt a ruhám, szóval elkezdtem vetkőzni, de a póló levétele már nem sikerült. Egyszer csak megragadta a karom és bementünk a fürdőbe.
- Ez egy fantasztikus terv. Okos vagy. - folytattam a vetkőzést, de még csak a pólót sikerült leráncigálnom magamról és az se volt egy könnyű menet. A vetkőzős mondatára felkaptam a fejem.
- Te meg nézni fogod hogy meztelenül zuhanyzok? - közelebb mentem hozzá, hogy halkabban tudjak beszélni.
- Sok év eltelt, elég sokat változtam... tudod ott lent. - szinte már suttogtam és lefele mutogattam. Amúgy nem voltam egy szégyenlős srác, szegény Mars elég sokszor látott ruhák nélkül, már ilyen idősen is, de a nővérem sem maradt ki. Végül csak megvontam a vállam és elkezdtem tovább vetkőzni. Már csak a boxerem maradt mikor ismét hozzám szólt.
- A suli mindig jól megy. - nem voltam egy rossz tanuló, bár a legjobb sem. Lehettem volna, mert jó észt örököltem, de nem is igazán akartam nagyon jó tanuló lenni. Nem érte meg nekem azt az erőbefektetést. Végül a boxer is lekerült és azt is odadobtam neki.
- Olyan jó, hogy segítesz. Annyira szeretlek Ed bácsi. - széttártam a karjaim és elindultam felé, hogy megölelgessem.

clothes || Reémlem megfelel  pirulo   ||  ©️



•• I don't like to say I given my life to music. I prefer to say music has given me my life. ••
avatar
● ● Posztok száma :
131
● ● Reag szám :
97
● ● karakter arca :
Shawn Mendes


Témanyitás ✥ Re: Közös terek •• Vas. Szept. 10, 2017 6:38 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next



Roland & Edmund

Helyszín: Fürdőszoba

- Mi mást tehetnék? - tetetett sóhajjal érdeklődöm, magára mégsem hagyhatom. Főleg úgy, ha dönt egyet és másképp oldaná meg a fürdőzését, én meg...áh bele sem merek gondolni. türelmes voltam, még bólogattam is mikor magyarázni kezdett a változásokról. Igen, elhiszem, el én! Csak ne csak a szája járjon. Azt sose szerettem. Csak figyeltem őt és követtem a mozdulatait... ez a srác haláli. Komolyan mondom túltesz olykor a bátyán is. Nem akarom megbántani, de én is változtam az évek alatt, akár le is csaphatnám itt helyben, hogy nyugton legyen, míg előkészítem a vendégszobába. De nem vagyok szívtelen alak, megteszi ez a módszer is. Felhúzott szemöldökkel bólogatok aprókat magyarázatára. Jól megy...
- Igen, halottam. Tudok róla. - tényleg jó, csak van amikor elkalandozik a figyelme a másik nem felé, bár melyik ifjú nem az, nem igaz? Majd lesz ez másképp és nem is aggódom túl a dolgot. Megoldja a bajokat, ha még sem hát ott leszek hogy segítsem őket.
Ahogy letolta a maradék ruháját is, végig az arcát néztem, de aztán ahogy hozzám dobta az anyagot, majdnem elküldtem kissé messzebbre a srácot. Most már érti mindenki, miért nem szeretem ha egy tinédzser alkoholtól bűzlik? Hát ezért!
A boxert a zuhanytálcára dobtam, majd a közeledő srácra pillantottam. Elmosolyodtam szelíden.
- Igen? Ez olyan jó érzéssel tölt el Rolló. - válaszolom, de ahogy a keze hozzám ér, el is kapom a vállánál fogva, hogy fordítsak rajta egye, egy ellenkező irányt és hamar betessékeljem, a zuhany alá.
- Kezdj neki és utána ölelkezhetünk, jó? - vigyorodtam el magam, közben, a langyosról lassan váltottam a hőfokot lejjebb.
Csak hogy tisztuljon az agya, mert így szegényem elviselhetetlen.  Még ha nem is tud róla. Pakoltam rá egy kevés tusfürdőt is, hamar mossa át magát vele...
- A zenélésed hogy megy? - tartom fent valamilyen mód a kontaktust vele, be ne aludjon nekem, vagy valami.
 

avatar
● ● Posztok száma :
173
● ● Reag szám :
157
● ● Keresem :
Az iker
● ● karakter arca :
Tyler Hoechlin


Témanyitás ✥ Re: Közös terek •• Vas. Szept. 10, 2017 9:38 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


●●●● Edmund & Rollo ●●●●

Visszagondolva már legszívesebben biztos adott volna egy nyaklevest, de ő még mindig tűrte a hülyeségeimet. De már akkor éreztem, hogy majd józanon biztos kapok pár nevelő szöveget.
Az iskolát utáltam. Órán sok dolog rám ragadt, mert hallás után tanultam, de attól még nem szerettem. Meg volt olyan, hogy egyik dögös osztálytársam picit lengébben öltözött és olyankor elvonta a figyelmem, de amúgy egész jó jegyeket vittem haza. Nem voltam olyan okos, mint a nővérem, ezért nem is szeretett anyám annyira. Nem számítottam arra, hogy mikor megöleltem volna, hirtelen megfordított.
- Józanon nem biztos, hogy akarlak majd ölelgetni, de te tudod. - megvontam a vállam és beálltam a zuhany alá, egy kis rásegítéssel.
- Remélem nem a fenekemet fogod végig bámulni. Az illetlen. -
Jó volt lezuhanyozni. Az a hideg víz sokat segített, kezdtem picit jobban lenni. Elkezdtem bekenni magam a tusfürdővel és már majdnem bealudtam, de amikor a zenélésről kezdett kérdezni, ismét felcsillant a szemem és hirtelen felé fordultam. Majdnem el is estem, de sikerült megkapaszkodnom.
- Egyre jobban. Mit énekeljek neked? -



clothes || Reémlem megfelel  pirulo   ||  ©️



•• I don't like to say I given my life to music. I prefer to say music has given me my life. ••
avatar
● ● Posztok száma :
131
● ● Reag szám :
97
● ● karakter arca :
Shawn Mendes


Témanyitás ✥ Re: Közös terek •• Hétf. Szept. 11, 2017 4:28 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next



Roland & Edmund

Helyszín: Fürdőszoba

Nem számít ha nem akar majd józanul ölelgetni, de legalább okuljon mindebből. Okuljon mintsem nagyobb bajba keveredjen ez miatt. Mi van ha nem nálam köt ki? Mi van ha nem tud kikeveredni az árokból és felhívni sem tud senkit? Na majd azt hiszem beszélgettünk erről holnap. Tiszta fejjel ugyebár. Nem is emlékszem már, hogy a testvérei közül volt e már részeg....vagy az anyja...apja esetleg? Segítettem beállni neki a tálcára a vízfüggöny alá.
- Nem érdekel a.... feneked Roland. Az már sokkal jobban, hogy a horzsolásaidat majd leápoljam. - felelem vissza tök komolyan a srác szemeibe nézve. Illetlen...az, ha nem rokonok lennénk. De mivel azok vagyunk...nos csak viseljen el még így is.  
A víz jól eső volt, még nekem is kijutott belőle, nem számított hogy olykor rám fröcsögött a víz. Az sem zavart különösebben, szóval a srác közelében maradtam. Komoly pofát vágva, noha nem voltam mérges rá.
Szavaira bólogattam aprót.
- Persze. Tudod hogy bírom a hangod. - nevettem el magam, majd a fejéhez értem, hogy megsimogassam a haját.
- Na hadd halljam kölyök!

 

avatar
● ● Posztok száma :
173
● ● Reag szám :
157
● ● Keresem :
Az iker
● ● karakter arca :
Tyler Hoechlin


Témanyitás ✥ Re: Közös terek •• Szer. Szept. 13, 2017 8:01 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


●●●● Edmund & Rollo ●●●●

Nem tudom mit csináltam volna, ha nincs a nagybátyám. Haza nem mentem volna az tuti, szóval biztos ott aludtam volna az árokban, vagy valami ilyesmi. Nem csak ebben segített, hanem sok más dologban is az életem során. Az első gitárom is neki köszönhettem. Nélküle lehet nem is tudtam volna elkezdeni zenélni.
- Mind ezt mondja... - megforgattam a szemeimet. Nem gondolkodtam mielőtt megszólaltam. Józanon biztos nem mondtam volna ilyeneket a nagybátyámnak, legalábbis biztos átgondoltam volna mielőtt kimondtam.
- Horzsolás? Hol? - elkezdtem nézegetni magam. Reméltem, hogy nem látható helyeken, mert ha otthon észrevesznek egy ilyet rajtam, akkor jönnek a kérdések.
- Tudom, ki ne bírná a nagyszerű hangom? - Ökölbe szorítottam a kezem és a számhoz emeltem, mintha egy mikrofont fogtam volna. Egy olyan számot kezdtem el énekelni, amit nagyjából én írtam, de volt segítségem is benne.
- Something big I feel it happening - rögtön a közepébe kezdtem bele, mert az jutott hirtelen az eszembe. Még így is örültem, hogy ilyen állapotban eszembe jutott valami belőle. Nem hagytam ennyiben abba, folytattam és abba se akartam hagyni.

clothes || Reémlem megfelel  pirulo   ||  ©️



•• I don't like to say I given my life to music. I prefer to say music has given me my life. ••
avatar
● ● Posztok száma :
131
● ● Reag szám :
97
● ● karakter arca :
Shawn Mendes


Témanyitás ✥ Re: Közös terek •• Csüt. Szept. 14, 2017 4:30 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next



Roland & Edmund

Helyszín: Fürdőszoba

Tényleg csak a horzsolásai érdekelnek, akad pár ahogy elnézem. Hiába volt felöltözve, a bukfencezése az árokba nem csak dísznek volt. Szóval van egy kis fertőtlenítőm, leápolom őt, noh nem fatestápolóval, addig nem vetemedek. Hiába olyan amilyen, mind különböző személyiségűek…ha megváltozna…nem lenne ugyanolyan.
- A hátadon láttam párat, meg a karodon, semmi komoly, ne parázzd túl. - vigyorodtam el magam könnyedén, közben az ajtó felé is figyeltem, nem akartam hogy Vero felkeljen. Amikor a kezét a szája elé emelte, csak felhúzott szemöldökkel kontráztam rá a jókedvemre. És neki is állt.
Csodáltam őt. Remek hanggal áldotta meg őt az ég és jól is zenél.
Remélem akad majd valaki aki tanítani fogja, hogy ne valami csúf dolgot adjon ki a keze ügyéből. Nem élné túl a csalódást…
Tetszett ez a dal azt kell mondjam, még én is mozgásba lendültem ennek okán, igaz, csak a lábfejem mozdult ritmusosan rá.
- Ne hagyd, hogy elvesszen ez a tehetséged kölyök. Piszkos mód tehetséges vagy. - néztem rá élesen, szavaim komolyak voltak, majd a fürdőszobai kis szekrényhez fordultam és előhalásztam egy törölközőt és egy fürdőköpenyt.
- Mit vacsorázol? Mit rendeljek? Egy óra és ki jön…meg felhívom édes jó anyádat, hogy ne aggódjon, nálam vagy. - magyarázok neki, míg előkaptam a dolgokat és ő rá is figyeltem fél szemmel közben. Ha hajlandó kikászálódni a zuhany alól, ha kell kisegítem onnét, nem lenne jó, ha össze is törné magát…magyarázkodhatok az anyjának annyi szent. Ahhoz meg türelmem sincs, szóval maradjunk egyben én azt mondom. Ami azt illeti nem lenne okom panaszra, de már képtelen vagyok kikapcsolni, na meg azért előfordultak mostanában problémás napok. Ez nem az, a munkahelyi meg ott marad és nem hozom haza. Azért nem okolhatom se őt se a többit. Ő meg… ő csak éli a világát…a maga tinédzseri kis életét.
- Vero alszik, vagy legalábbis pihen. Megkérlek, ne ébreszd fel. - fordultam még felé, ezúttal totálisan komoly fejet vágva ehhez az egészhez. A feleségem egyébként is szarul alszik mostanában. A pocaklakó nem hagy neki nyugtot. Legalábbis nem sokat.
- A szokásos vendégszoba megfelel?


avatar
● ● Posztok száma :
173
● ● Reag szám :
157
● ● Keresem :
Az iker
● ● karakter arca :
Tyler Hoechlin


Témanyitás ✥ Re: Közös terek •• Szomb. Szept. 16, 2017 10:42 am
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


●●●● Edmund & Rollo ●●●●

Eléggé rám ijesztett a horzsolásokkal. Az volt a szerencsém, hogy olyan helyeken volt, amit eltakart a ruha, szóval anyám haragjától nem kellett tartanom.
- Engem nem zavarnak a sebek. Kemény srác vagyok, de ha anya meglátná ezeket... - nem fejeztem be, hogy mi történne, mert ő is biztos tisztában volt vele. Tudtam, hogy csak félt engem és jót akart, de nem mindig az volt nekem a jó, amire ő gondolt. Az éneklés közben nem figyeltem a reakcióját, néha még a szemem is behunytam és átéreztem a zeném, ami nem volt profin összerakva, meg a szövege sem volt valami jó, de az enyém volt.
- Köszönöm! - vigyorogtam a bácsikámra és figyeltem, hogy mit csinál.
- Egy jó nagy pizzát most be tudnék vágni. Sok hússal. - nagyon szerettem a húst, bármilyen húsételt megettem. Fontos volt a napi fehérjebevitel. Nem mintha olyan nagy kondis srác lettem volna. Kondiba csak néha jártam, mikor nem voltak a suliban edzések.
- De ha elmondod neki, hogy berúgtam, akkor nagyon megharagszok. És ezt már nem a részeg Roland mondja. - a zuhanyzás jót tett, már kezdtem jobban érezni magam. A törölközőt elvettem és megtörölköztem, hogy ne legyen vizes az egész lakás, de a köpenyre felvontam a szemöldököm.
- Ilyet a csajok hordanak. Meg talán a gazdag vénemberek, de én ebből egyik sem vagyok. Az alsógatyám is koszos? Akkor adhatnál egyet a tieid közül. - úgy is családban marad.
- Ne aggódj, nem fogok hangoskodni. - a szívemre tettem a kezem, mintha valami fogadalmat tennék.
- Persze, én bárhol elalszok. -



clothes || Reémlem megfelel  pirulo   ||  ©️



•• I don't like to say I given my life to music. I prefer to say music has given me my life. ••
avatar
● ● Posztok száma :
131
● ● Reag szám :
97
● ● karakter arca :
Shawn Mendes


Témanyitás ✥ Re: Közös terek •• Vas. Szept. 24, 2017 1:38 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next



Roland & Edmund

Helyszín: Vendégszoba

Tudom jól, hogy az anyja mennyire vehemens nőszemély és azzal is tisztában vagyok mekkora pofonosztó hírében áll. Még jó hogy ég és föld vagyunk és ezért is hozzám jön mindhárom csemete, ha problémájuk akadt. Én nem küldöm el őket úgy, hogy majd megoldják ahogy akarják. Tanácsokat adok, vagy besegítek másképp, ha már úgy sem megy.
- A folytatásra nem lennék kíváncsi. - tudom jól mi lenne, ha meglátná a horzsolásokat… éltem már a nővérem mellett és horzsolásokat is kaptam nem egyszer gyerekként, nem hogy segített volna, hanem inkább lebénázott. Szóval még mindig béna vagyok, hogy csak egy éttermet vezetek és jó vagyok benne, de hát ő beszél, én meg hallgatom. Jó hogy sokat nem találkozunk, heti egyszer, vagy csak havi egyszer… kerülném? olyasmi. Nem akarom ugyanazokat végig hallgatni, mintha egy magnó szalagról hallgatnám a beszélgetésünket.
- Pizza. - az időt nézem, még lehet rendelni, csak egy óra múlva zár a pizzázó, szóval ha befejezte, rendelek. Előbb az anyja. Szavaira kissé morcos képet kap vissza.
- Nem akarom magam alatt is vágni a fát… ha veled elkezdi, velem folytatja… nem vagyok kíváncsi a kioktatására… - magyarázom neki az anyjával kapcsolatos dolgokat, hiszen ismerjük őt mindketten. Neki az anyja, nekem a tulajdon testvérem, nővérem.
Felhúzott szemöldökkel hallgatom a véleményét, majd apró mosolyba szalad szám széle.
- Te gyerek… az is mosásba megy… van egy felbontatlan, majd azt odaadom…bár szerintem két mérettel  nagyobb lesz. Elboldogulsz vele? - kacsintok rá, majd úgyis a szobába viszem be, ott alszik a szokásos helyén. Már régen aludt úgyis nálam, párdon, nálunk, szóval ideje volt. Nem ilyen helyzetben akartam, hogy itt töltsön egy éjszakát, hanem ennél vidámabb körülmények között.
A hangoskodásra pedig csak bólintok, hiszen Vero most hamar el tudott aludni, elég mélyen aludt, szóval jólesik még nekem is, hogy nyugodtak mindketten. Kilépek a fürdőből, hogyha akar akkor kövessen, a vendégszobát kinyitom, majd tovább osonok a mi szobánkba, hogy a fiókból előhalásszam a sosem használt alsót, majd visszatérek Rollóhoz, hogy átnyújtsam neki azt. Mégsem lenne jó, ha pucéran rohangászna, nem?
- Akkor hívom anyádat, meg a pizzázót, addig menj a szobába…viszem a pizzát is majd…meg egy flakon vizet is. - mondtam, nem akarom, hogy hangoskodjon… szóval ha kell átkísérem a szobába, majd felhívom az anyját. Visszatérek a bejárati ajtó elé és onnan csörgök rá.
- Helló, Edmund vagyok. Roland ma nálam tölti az éjszakát. Ne várd haza, csak ezért hívtalak. Nem, nincs baj, valami összetűzésről beszélt… meg hogy ki van idegileg és megakar nyugodni. Holnap majd viszem délután környékén. Jóéjt. - köszönök is el tőle hamar, majd kinyomva a mobilt egy megnyugtató sóhaj kúszik elő belőlem. A pizzázókat ismerem, meg van a telefonszáma az összesnek, szóval egyet hívok és már rendelem is a kívánság pizzát. Valami húsosat üssenek össze. Fél óra és érkezik is. Még rendet raktam a konyhában, mikor hallottam a kopogtatást, szóval a pizzát elvettem, fizettem és visszatértem azzal a konyhába, hogy felszeljem. Nyolc szeletre vágtam, majd egy tányérral, egy két literes vizesflakonnal és a pizzás dobozzal tértem be a sráchoz.
- Beszéltem anyáddal. Délután haza viszlek. Csak annyit mondtam, hogy lelki nyavalyáid vannak. Vagy ez, vagy az igazság... - teszem le a dobozt az ágyra, majd sarkon is fordulok, de félúton visszalesek rá.
- Aludj jól… reggel nem leszek itt mire felkelsz, melóba megyek, de Vero talán már fent lesz. A ruháidat bepakolom a gépbe, minden mosószerrel. Majd ha felkeltetek, indítsátok el. - előbb lelépek, minthogy ők felkeljenek ezért is osztom meg vele mindezt. Tényleg korán kelek, fél 5-kor, majd 5 re bemegyek eligazítást tartani…szóval remélem nem felejti el, de ha mégis, majd felhívom onnan Verót.



// Köszönöm a játékot, egy élmény volt! Cool Majd még biztosan ütközünk. //





avatar
● ● Posztok száma :
173
● ● Reag szám :
157
● ● Keresem :
Az iker
● ● karakter arca :
Tyler Hoechlin


Témanyitás ✥ Re: Közös terek •• Vas. Okt. 15, 2017 7:44 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


●●●● Edmund & Rollo ●●●●

A folytatásra én se lettem volna kíváncsi. Lehet még több sebbel gazdagodtam volna, vagy csak szimplán pár hét szobafogság, ami a lehető legrosszabb dolog. Nem tudtam, hogy a bácsikámnak és az anyámnak milyen a kapcsolata, de abba biztos voltam, hogy nem felhőtlen. nagyon örültem, hogy beleegyezett a pizzába. Majd éhen haltam és a pizza volt az egyik nagy kedvencem.
- Jogos... - én is végiggondoltam és tényleg nem járt volna jól ő se, ha kikotyogja ezt az estét az anyámnak.
- Két mérettel? Ennyivel szélesebb a csípőd, mert más nem nagyobb. - ezt még az alkohol mondatta velem, józanon biztos nem hasonlítgattam volna a lenti méreteinket. Csak bólintottam és felhúztam a gatyát. Magamtól is odataláltam a vendégszobába és igyekeztem nem hangoskodni, mert tényleg nem akartam felébreszteni. A szobába érve, egyből az ágyra vetettem magam és vártam a kaját. Amikor behozta, csak arra tudtam figyelni. Rengeteg mindent felsorolt, aminek a nagy része el sem jutott az agyamig.
- Köszönöm és jó éjt neked is! -




clothes || Köszönöm a játékot! ahwie Remélem is pirulo   ||  ©️



•• I don't like to say I given my life to music. I prefer to say music has given me my life. ••
avatar
● ● Posztok száma :
131
● ● Reag szám :
97
● ● karakter arca :
Shawn Mendes


Témanyitás ✥ Re: Közös terek •• Szomb. Okt. 28, 2017 7:10 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next

avatar
● ● Posztok száma :
2391
● ● Reag szám :
1570
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
● ● Faceless


Témanyitás ✥ Re: Közös terek •• Hétf. Jan. 15, 2018 4:35 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next

To Vero

Gondolkodás nélkül pattanok be a taxiba, mert azonnal látnom kell Verot. A hírek kicsit megkésve értek el hozzám, de most, hogy megérkezett, mindenképp meg kell látogatnom őt, és csodálatos kislányát. Bár az elmúlt időszakban sajnos nem sikerült annyit beszélnünk, mint amennyit szerettem volna, jórészt az én hibámból. Túlságosan lefoglalt Léon és a szánalmas kis életem. Annyi minden történt velem, hogy igazából teljesen kizártam a külvilágot. Semmi mást nem csináltam, csak nyalogattam a sebeimet és sajnáltam saját magam. Nehezen tudok túllendülni mindazon ami az elmúlt hónapokban történt velem, de tudom, hogy kénytelen leszek, ha nem akarok örökösen mások árnyékában élni. Én pedig nem akarok. Szinte automatikusan mormolom el a taxisnak a címet, én pedig gondolataimba merülve utazom végig a közel negyven percnyi autóutat. Emlékszem, Vero nagymamája mindig olyan odaadóan és törődéssel vigyázott ránk, mintha csak a saját gyerekei lettünk volna, pedig azért nem volt egyszerű dolga velünk. Túl nagy volt a korkülönbség köztem és a nővérem között, emiatt már gyerekként sem fértünk össze. Ő viszont nagyon jól tudta kezelni a helyzetet és az biztos, hogy soha nem fogom elfelejteni azt a sok türelmet és törődést amit kaptam tőle. Bár Vero korban közelebb áll a nővéremhez, mégis nagyon hamar megtaláltuk a közös hangot, és nagyon hamar jóban lettünk. Még most is hallom csilingelő nevetését, ahogy a nővéremen gúnyolódtunk, vagy amikor rajtam nevetett, mert képes voltam megbotlani a saját lábamban. Ahogy nőttünk viszont egyre távolabb sodort minket az élet, Ő férjhez ment, én pedig lázadni kezdtem a családom, az elitek és úgy nagyjából az élet ellen. Most úgy érzem, hogy szeretnék egy kis időt eltölteni vele, segíteni neki, ha szüksége van rá, és boldogságot kapni a kislányától. Bár még nem láttam őt, mégis biztos vagyok benne, hogy pont olyan gyönyörű, mint az édesanyja. Gondolataim összevisszaságából a taxis hangja rángat vissza, zavartan mosolygok rá, majd miután kezébe nyomom a pénzt kiszállok az autóból. Ujjaim görcsösen szorongatják az ajándékzacskó fülét, amiben a picinek lapul néhány ruhácska és játék. Biztos vagyok benne, hogy mindene megvan, de nem akartam üres kézzel jönni, és ez a legkevesebb amit adhatok. Telefonálnom kellett volna, de hirtelen ötlet volt, és meglepetésnek szánom a látogatásomat. Remélem, hogy itthon van valaki, és nem teljesen feleslegesen jöttem el idáig. Megigazítom a kabátomat, majd becsöngetek. Türelmesen várok, ha sokáig tart is kinyitni az ajtót, nem szeretném, hogy esetleg miattam ébredjen fel a kis hercegnő. Néhány perc után megismétlem a folyamatot, majd ahogy lépteket hallok közeledni felém széles mosoly kúszik az arcomra.
- Meglepetés szólalok meg, ahogy kinyílik az ajtó, és zavartan, de annál szélesebb mosollyal az arcomon állok rég nem látott barátnőm előtt.
- Zavarok? Tudom, telefonálnom kellett volna. szabadkozom, majd ha beenged, akkor mosolyogva lépek be a meleg helyiségbe és tekintetem azonnal végigjáratom a csinos kis lakáson.
- Nagyon csinos, az anyaságtól még csinosabb! bókolok neki, teljesen őszintén, majd átnyújtom neki a kislányának szánt ajándékokat.
- Ezt a hercegnődnek hoztam, most tudtam meg, hogy bővült a családod és szinte azonnal jöttem is hozzátok. magyarázok még mindig tele lelkesedéssel. Mindig ezt csinálom, képes vagyok folyamatosan csak beszélni és beszélni. Veszek egy mély levegőt, hogy lenyugodjak és hagyjam végre szóhoz jutni barátnőmet is.
■ ■love ■ ■ruha■ ■credit

avatar
● ● Posztok száma :
54
● ● Reag szám :
41
● ● karakter arca :
Magdalena Zalejska


Témanyitás ✥ Re: Közös terek •• Hétf. Jan. 15, 2018 5:29 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next

To Lily

Edmundnak be kellett menni dolgozni, Sayfi pedig elment a városba vásárolni, így csak én és a kishercegnő voltunk ketten itthon. Mondhatni mostanában eléggé nagy volt a nőuralom ebben a házban, hiszen Sayfi is még velünk volt. Sokat köszönhetek neki, nem csak a múltban, hanem a jelenben is, mert sokat segített és a félelmeimet is képes volt mindig elűzni, ha ebben a férjem nem előzte meg. Persze, hogy megannyi félelem lakozott bennem, hogy nem csinálok-e valamit rosszul, nem szeretnék ártani a babának, de szerencsére semmi baj nem volt. Mosolyogva dúdoltam neki, miközben egyre inkább álomba szenderült. Utána pedig ideje volt kicsit rendbe szedni a házat, berakni a mosást és elindítani. Az idő talán túl gyorsan is halad és alig ültem le, hogy olvassak kicsit, mielőtt újra felébredne a szemem fénye, amikor is megszólalt a csengő.
Nem vártam vendéget és tudomásom szerint csomagot se vártunk. A többieknek pedig van kulcsa, ha pedig a nagymamám túl sok mindent vett volna, akkor remélhetőleg felhívott volna, hogy segítsek neki bejönni a cuccokkal. Sietve raktam le a könyvet a kanapéra a nappaliban, majd összefogtam magam előtt a kardigánomat és kíváncsian nyitottam ki az ajtót, de arra nem számítottam, hogy egy kedves régi ismerős arca fog felderengeni.
- Lily? Tényleg te vagy az? – szólaltam meg még mindig kicsit kábán, hiszen eléggé megdöbbentett, hogy itt volt, majd sietve vontam az ölelésembe. – Jesszusom, el se hiszem. – ráztam meg kicsit a fejemet, hiszen tényleg nem számítottam arra, hogy be fog kopogtatni, vagyis csöngetni, hiszen jó ideje elsodródtunk egymástól, de ez nem jelentette azt, hogy nem gondoltam rá. Mindig reméltem, hogy megtalálta azt, amit szeretne csinálni, ahogyan azt is, hogy jól van.
- Ne butáskodj, örülök annak, hogy itt vagy. Ne ácsorogj kint a hidegben, gyere be. – mondom sietve, majd ellépek az útból, hogy be tudjon sétálni. Sietve mutatom meg azt is, hogy merre tudja lerakni a kabátját és a cipőjét is.
- Köszönjük, de nem kellett volna. Az is hatalmas öröm, hogy itt vagy. – nyomok újabb puszikat arcára, miközben elveszem tőle az ajándékot. – Nyugodtan foglalj helyet a nappaliban. Esetleg kérsz valamit inni? Tea, kávé? Hmm, még van gyümölcslé is szerintem? – halmozom el máris kérdésekkel, majd ha kért valakit, akkor sietve mentem a konyhába. Igaz, először nagyim sütijével tértem vissza, utána csak az innivalókkal.
- Hogy vagy? Mi történt veled? Mit csinálsz jelenleg? – tényleg érdekelt, hogy mi van vele, majd pedig leraktam a bögrét, hogy megcsodáljam azt, hogy mit is kaptunk. – Gyönyörűek, köszönjük. Hamarosan szerintem úgyis fel fog ébredni, így láthatod majd őt is, de addig is mesélj. – kérleltem őt, miközben őt fürkésztem. Kész nővé cseperedett azóta, amióta láttuk egymást.

■ ■love ■ ■ -
■ ■credit



A hozzászólást Veronique S. Rimbaud összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Ápr. 05, 2018 12:19 pm-kor.
avatar
● ● Posztok száma :
216
● ● Reag szám :
175
● ● Keresem :
My lovely Bestie neighbor
● ● karakter arca :
Danielle Campbell


Témanyitás ✥ Re: Közös terek •• Hétf. Jan. 15, 2018 8:44 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next

To Vero

A mosoly attól a perctől levakarhatatlan az arcomról, hogy megpillantottam Verot. Tényleg nagyon régóta nem találkoztunk már, és csak most tudatosul bennem igazán, hogy mennyire hiányzott. Az együtt töltött évek alatt barátok lettünk, nagyon sokban hasonlítunk egymáshoz. Ő volt az akinek először sírtam amikor megbántottak a suliban, amikor strébernek és gebének neveztek. Ő volt az is, aki bizony néha megleckéztette a nővérem, amikor bántott engem. Neki suttogtam a kert végében álló tölgyfa tövében a szerelmemről, az első csókomról. Aztán felnőttünk és minden megváltozott. Már egyikünknek sem volt elég ideje a másikra, mindig találtunk valami kifogást arra, és a találkozásaink száma lecsökkent. Talán most sem lennék itt, ha nem értesülök az őt  ért boldogságról, ami szinte azonnal engem is hatalmas örömmel töltött el. Örülök, hogy boldog, hogy szerető családja van, és annak is, hogy végre megérkezett a várva várt gyermek is. Boldogan ölelem magamhoz Verot, és örömmel látom, hogy örül az érkezésemnek. Tudom, illett volna szólni időben, hiszen biztosan nagyon elfoglalt, de annyira hirtelen ötlet volt, hogy igazából át sem gondoltam a dolgokat. Csak látni akartam őt, és a picit, kikapcsolni egy kicsit az agyam, és végre olyan emberrel beszélgetni, aki örül annak, hogy láthat. Megszabadulok a cipőtől, kabáttól és immár üres kézzel követem őt a nappali irányába.
- Nem akartam rátok törni, de ahogy hallottam a jó hírt elhatároztam, hogy eljövök. Vége a kifogásoknak. mosolygok őszintén. Bár egy kicsit szégyenlem magam, hogy csak most vettem rá magam arra, hogy egyáltalán felkerestem, de jobb később, mint soha, nem igaz? [/color] Megpróbálom kényelembe helyezni magam, lehuppanok a kanapéra, és még mindig úgy bámulok körbe a lakásba, mintha most szabadultam volna a barlangból.
- Egy kávét elfogadok, köszönöm! válaszolom neki, majd ahogy kimegy a konyhába előhalászom a telefonomat és kikapcsolom, nem akarom, hogy ebben a néhány órában bárki is zavarjon. Most csak rájuk akarok koncentrálni, hiszen van bőven mit bepótolnunk. A süteménynek ínycsiklandozó illata van, nem bírom ki, hogy ne vegyek el egyet és kóstoljam meg. Az ízek már az első harapásnál szétrobbannak a számban, és egy emlékkép jelenik meg lelki szemeim előtt. Együtt ülünk, mind a hárman, Eva, Vero és én a kertünk tövében, és a drága nagymamája sütijét majszoljuk.
- Hmmm...ez a süti mennyei. Mintha újra kislány lennék. Nagymamád jól van? mosolygok rá ismét a nőre. Nem nagyon akarok magamról beszélni, hiszen mit is mondhatnék neki? Hogy az életem fenekestül felfordul, amikor Léon megjelent a családban? Hogy szerelmes vagyok a nővérem vőlegényébe? Hogy legutóbb csak egy hajszál választott el attól, hogy az ágyamba csábítsam? Nem, ezekről nem tudok beszélni...hogyan nézne rám, ha ez kiderülne?
- Jól vagyok. Minden rendben velem. Hallottad, hogy Eva hamarosan férjhez megy? terelem rá a témát a nővéremre. Nem mintha, szívesen beszélnék róla, vagy tennék úgy, mintha érdekelne az egész, de inkább vágok jó képet ehhez, mint, hogy magamról beszéljek. Azért remélem, hogy nem veszi észre arcvonásaimnak változását.
- Nagyon várom már, hogy megölelgessem egy kicsit. Mondd csak, mi a neve? érdeklődök két korty kávé között.
- Kommunikációt tanulok, sikerült kitörnöm a család „mindenkinek jogásznak kell lenni” szabály alól. Igaz nem volt könnyű, de legalább azt tanulom ami tényleg érdekel. muszáj válaszolnom neki valamit, hogy ne ücsörögjünk csendben, és hallgatásommal ne keltsek benne kíváncsiságot.
- Mesélj te, neked sokkal érdekesebb az életed? Milyen édesanyának lenni? Amióta ismerlek erre vágytál. tényleg boldog vagyok, hogy az álmai lassan valóra válnak, látszik rajta, hogy boldog és elégedett.

■ ■love ■ ■ruha■ ■credit

avatar
● ● Posztok száma :
54
● ● Reag szám :
41
● ● karakter arca :
Magdalena Zalejska


Témanyitás ✥ Re: Közös terek •• Hétf. Jan. 15, 2018 11:12 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next

To Lily

Egyáltalán nem számítottam rá, de igazából senkire se, de rá a legkevésbé. Először még sajnáltam, hogy nem olvashatok kicsit, de ahogyan megpillantottam őt, miután kinyitottam az ajtót  máris elszállt ez az érzés. Túlzottan is örültem annak, hogy itt van. Nincs nagy korkülönbség közöttünk, de régebben vigyáztam rá, először nagyival, utána meg már egyedül. Még tanultunk is együtt. Imádtam vele lenni, hiszen részben a barátomnak tartottam. Sokat fecsegtünk mi is régebben, de aztán az élet sajnos távolsodort minket. Most pedig itt állt az ajtóm előtt. Lehet előbb be kellett volna engedni, de inkább csak az ölelésembe vontam, mert még mindig alig akartam elhinni, hogy tényleg itt van.
- Ne butáskodj! Mindig örülök neked, mintha csak tegnap láttalak volna. Igaz, azóta eléggé megnőttél. Kész nő lett belőled Lily. – dicsértem meg, hiszen szerintem olykor nem baj az se, ha egy nő megdicséri a másik nőt. Nem kell félreérteni se, és ő nem is fogja. Boldog vagyok eleve a férjemmel és sose vonzottak a nők se, viszont abban se vagyok biztos, hogy otthon akár kap-e dicséretet.
- Emlékszel még rá? Eva is mennyire imádta és alig várta, hogy nagyi csináljon ilyet. – mosolyodom el a kedves emlékeknek köszönhetően. Régi szép idők, nem mintha most okom lenne panaszra, de azért voltak kevésbé vidámabb pillanata az életemnek. Ugyanakkor rohadt nagy mázlista vagyok, amiért Ed mellettem van és kitartott, nem pedig elfutott, amikor nem akart összejönni a gyerek. – Remekül. Főleg most, hogy már van dédunoka is. Mintha sose fáradna el, nem is értem, hogy miként csinálja. – nevetem el magam, hiszen neki nem kell bemutatni. Régebben is nagyi úgy pörgött, mintha sose fáradna el, amikor ránk vigyázott.
- Tényleg? Gratulálok neki! – mondom sietve, de mégse kerüli el arcának a rezdülése a figyelmemet. És egyből be is indul a gépezet, hogy kiderítsem e, hogy miről lehet szó, vagy semmi lényeges, csak képzelődőm és inkább hagyjam-e? Szeretném, ha minden rendben lenne vele és boldog lenne. Megérdemli, hiszen mindenkinek kijár a boldogság és a szeretet is.
- Lily-Rose Yaelle Rimbaud, november 14-én látta meg a napvilágot. Kész hajasbaba már most is és annyira gyönyörű, a mosolyával mindenkit levesz a lábáról. – áradoztam a lányomról, de tényleg így gondoltam, viszont az is igaz, hogy minden anya a saját gyermekét látja a legszebbnek, vagyis gondolom.
- Örülök, hogy sikerül a saját álmodat megvalósítani. És mi leszel, ha végzel? – pillantok rá kérdőn, hiszen ha jól tudom, akkor akik ott tanulnak, akkor sok minden lehet belőlük is.
- Az enyém? Nem hiszem, hogy izgalmasabb. – nevettem egy jót, de inkább volt barátságos, mintsem rosszat sejtető. – Remek érzés. Igaz, idejét se tudom, hogy mikor aludtam ki magam igazán. Néha úgy érzem magam, hogy túlzottan furán nézek ki. Kócos haj, melegítőnadrág és társai, de a férjem szerint most is gyönyörű vagyok. Szerintem csak elfogult és a lányunk elvett az eszét. – nem mondom komolyan és ez ki is vehető abból ahogyan mondom. – Fantasztikus érzés, úgy érzem, hogy nagyon is szerencsés vagyok a lányom és a férjem miatt, illetve a családomnak köszönhetően. És neked van valaki? – pillantok rá kérdőn a bögre mögül, hogy utána kortyoljak párat a teából.


■ ■love ■ ■ -
■ ■credit

avatar
● ● Posztok száma :
216
● ● Reag szám :
175
● ● Keresem :
My lovely Bestie neighbor
● ● karakter arca :
Danielle Campbell


Témanyitás ✥ Re: Közös terek •• Kedd Jan. 16, 2018 6:48 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next

To Vero

- Köszönöm! hálálkodom megjegyzése miatt. Nem   igazán szokták megdicsérni a külsőmet, a családunkban ez nem szokás. Partik vagy összejövetelek alkalmával jegyzi meg anya néha, hogy „na végre, tudsz te normálisan is öltözni!” Az utolsó ember aki a külsőmre tett valamilyen pozitív megjegyzést az Léon volt, és annak is az lett a vége, hogy egymásnak estünk. Pedig Ő a nővérem vőlegénye, és egyáltalán nem helyes amit iránta érzek. Jól esnek Vero szavai, főleg azért mert tudom, hogy Ő aztán ha mondd valamit az úgy is gondolja.
- Nagyon röstellem, hogy ennyi időnek kellett eltelnie, hogy ide dugjam az orrom, sajnálom. nem találkoztunk ugyan, de az attól még sokat gondoltam rá, és viszonylag elég gyakran az eszembe jutott. A süti még most is pontosan annyira ízletes, mint ahogy emlékeztem rá, amikor legelőször találkoztam Vero nagyijával a sütijével vett le a lábamról, és egy négy éves komolyságával úgy éreztem, hogy ha ilyen ízletes süteményeket készít megbízhatok benne. El veszek még egy ízletes darabot a tányérról, és bár nem vagyok nagyon édesszájú most mégis két pofára tömöm magamba ezt a csodát.
- Igen, emlékszem rá, ezt a süteményt nem lehet elfelejteni, talán azóta sem ettem ilyen jót. Biztos vagyok benne, hogy tudja mindezeket nem csak hízelgésből mondom, hanem valóban így is gondolom. Nem vagyok az a nyalizós típus, ami a szívemen az a számon, érdekes, hogy pont abban a helyzetben nem viselkedem így amikor igazán kellene. Mennyivel könnyebb lenne, ha a nővérem elé állnék és elmondanám neki, hogy mit érzek a vőlegénye iránt. Vagy egyszerűen csak Léon szemeibe néznék és megkérném, hogy engem válasszon Eva helyett, Bárcsak ilyen egyszerű lenne, és bárcsak ne rettegnék annyira tetteim következményétől.
- Igen, a nagyikád egy energiabomba, szeretnék én is az ő korában majd ilyen energikus lenni. Itt van ő is? Szívesen találkoznék vele. nem is tudom már, hogy hány évvel ezelőtt láttam utoljára egykori dajkámat, lehet már fel sem ismerne, hiszen annyit változtam azóta, hogy utoljára találkoztunk, lehet már a Leroy nevet is régen elfelejtette.
- Köszönöm. Átadom neki. Léon igazán nagyszerű férfi. Okos, intelligens, kedves, van humora, jóképű, mindig csillognak a szemei ahogy rám néz.... gyorsan elharapom a mondatot mielőtt még ennél is többet mondanék, félő, hogy már így is lebuktattam saját magam. Kerülöm a nő tekintetét, helyette inkább a falakat bámulom.
- Összeillenek. zárom le végül a mondatomat egy kis szünet után, és remélem, hogy elkerülte a figyelmét az aprócska nyelvbotlás.
- Lily-Rose, nagyon szép nevet választottatok neki. Alig várom, hogy az én napomat is bearanyozza a mosolyával. Gondolom most mindenki körülötte lebzsel, hiszen mindannyian nagyon vártátok már, hogy megérkezzen. szinte látom magam előtt az édes kisbabát, bár személyesen még nem tapasztaltam meg a varázsát, de Vero szavai hallatán egyre izgatottabban várom már, hogy megláthassam őt.
- Műsorvezető. Azon belül is inkább a rádiózás. Van is egy saját műsorom, minden csütörtök este. Tudom, nem igazán illik a Leroy családba egy rádiós...rontom a hírnevet. belekortyolok a kávémba, és mosolyogva figyelem ahogy az örömtől kivirul barátnőm arca. Tényleg jót tett neki az anyaság, most, hogy végre megkapta amire olyan hosszú ideje vágyott nagyon boldognak látszik. Ennek pedig örülök, megérdemli, hogy olyan életet éljen amilyent mindig is szeretett volna, szerető férjjel és gyerekekkel.
- A férjed jól mondja, nagyon csinos vagy, jól áll neked a boldogság és az anyaság. Személyesen még nem volt szerencsém találkozni Vero férjével, de biztos vagyok benne, hogy jól választott, ahogy abban is, hogy boldoggá teszik egymást. Talán ez a leges-legfontosabb. Kérdése hallatán egy pillanatra még levegőt venni is elfelejtek, csak bámulok rá, mint egy idióta, aki nem fogta fel, hogy mit is kérdeztek tőle.
- Öö..nem, nincs....nekem nincs időm ismerkedni, leköt a tanulás és a rádiózás... nyögök ki neki végül valamit, ami talán elég meggyőző ahhoz, hogy elkerüljem a további kérdéseket. Félek, hogy egy idő után megadnám magam és kitörne belőlem az igazság.
- Te még mindig illusztrálsz mesekönyveket? Ha jól emlékszem azt csináltad igaz? Nekem még mindig megvan az a rajz amit tőled kaptam. Tudod, amelyik minket, hármunkat ábrázol a kertünkben, a tölgyfa alatt.

■ ■love ■ ■ruha■ ■credit

avatar
● ● Posztok száma :
54
● ● Reag szám :
41
● ● karakter arca :
Magdalena Zalejska


Témanyitás ✥ Re: Közös terek ••
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next

Ajánlott tartalom

Közös terek
Second Chance frpg
1 / 4 oldal

Similar topics

-
» Utcák és terek

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: 03. Üdvözöllek Párizsban :: Lakónegyed :: Kertváros :: Rimbaud-lak-