Konyha
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Postagalamb központ


Akik erre járnak

Jelenleg 6 felhasználó van itt :: 3 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég




A legtöbb felhasználó (57 fő) Szomb. Nov. 11, 2017 7:42 pm-kor volt itt.
Legújabb történetek

✥ Today at 7:42 am ✥

✥ Today at 7:39 am ✥

✥ Yesterday at 1:52 pm ✥

✥ Yesterday at 11:04 am ✥

✥ Hétf. Okt. 15, 2018 10:09 pm ✥

✥ Hétf. Okt. 15, 2018 9:34 pm ✥

✥ Hétf. Okt. 15, 2018 8:05 pm ✥

✥ Hétf. Okt. 15, 2018 4:00 pm ✥

✥ Hétf. Okt. 15, 2018 10:24 am ✥

Párizs lakói


Témanyitás ✥ Konyha •• Szer. Aug. 16, 2017 2:55 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Forrás: google
Alapító;;Segítõ ✥
avatar
● ● Posztok száma :
2356
● ● Reag szám :
1548
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
● ● Faceless


Témanyitás ✥ Re: Konyha •• Szomb. Szept. 16, 2017 11:46 am
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


●●●● Vero & Rollo ●●●●

Mikor kinyitottam a szemem, nem volt ismerős a hely. Nem sok dologra emlékeztem az előző estéből, de körbenéztem és beugrott, hogy a nagybátyámnál töltöttem az éjszakát. Még nem volt elég erőm, hogy kikeljek az ágyból, szóval csak feküdtem és bámultam a plafont. A fejem nagyon fájt, hányingerem is volt meg már nagyon ki kellett mennem a mosdóba. Nagyon gyengének éreztem magam, a telefonomért is alig tudtam elnyúlni, hogy megnézzem az időt.
- Basszus! - nagyon korán felébredtem. Még ilyenkor aludni szoktam. A telefonomat ledobtam magam mellé az ágyba. Próbáltam vissza aludni, de nem ment, nagyon ki kellett már mennem üríteni.
- Csak még egy-két órát bírj ki kérlek. - néztem lefelé és furcsa dolog tűnt fel. Nem az én alsóm volt rajtam. Nem rémlett, hogy hogyan került rám, de ez volt a legkisebb problémám. Végül csak kimásztam az ágyból és elindultam. A konyhából már hangokat hallottam, szóval először oda néztem be. A nénikém volt ott. Ő már aludt mikor este megérkeztem, de lehet mondta neki Edmund, hogy itt alszok. Ha meg nem tudott rólam, akkor reméltem, hogy nem ijesztem meg nagyon.
- Jó reggelt! - köszöntem, miközben nekidőltem az ajtófélfának.
- Kérhetnék egy kis kávét? Mindjárt jövök csak már nagyon kell hugyoznom. -  ő is rokon volt, szóval nem szégyenlősködtem, vele is megpróbáltam ugyan olyan közvetlen lenni. Meg amúgy is csak pár évvel volt idősebb tőlem. Nem álldogáltam ott sokáig, hanem mentem is elintézni a dolgomat. A kezemet is megmostam és közben megnéztem magam a tükörben. Nagyon rosszul festettem. Látszott rajtam, hogy másnapos voltam. A hajam is össze-vissza állt, az arcomon néhány helyen a borostám is egész nagy volt, úgy néztem ki, mint valami hajléktalan. Nem volt kedvem, sem erőm rendbe szedni magam, szóval úgy mentem vissza a konyhába.

clothes || Remélem megfelel  pirulo    ||  ©️



•• I don't like to say I given my life to music. I prefer to say music has given me my life. ••
Középisk.
avatar
● ● Posztok száma :
131
● ● Reag szám :
97
● ● karakter arca :
Shawn Mendes


Témanyitás ✥ Re: Konyha •• Szomb. Szept. 16, 2017 2:39 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Vero && Rollo

Fogalmam sem volt arról, hogy vendégünk van, valahogy ezt az aprócska tényt elfelejtették velem közölni. Bár nem csodálom, mert ha mondta is volna a férjem, akkor vélhetően nem igazán jutott volna el a tudatomig. Lévén, hogy a ma reggel is egészen jól aludtam. Még a pusziját éreztem, mormogtam is valami olyasmi, hogy „Szeretlek”, de utána aludtam tovább. Ha olykor legalább vannak jobb éjszakáim, akkor azt még szeretném kiélvezni, hiszen vagy a kisasszony dönt úgy, hogy már most nem alszunk, vagy éppen a hólyagom jelzi, hogy ideje kelni, ami után nem mindig egyszerű visszaaludni. Nem hittem volna, hogy a vége felé ennyire nehéz lesz olykor az állapotosság, de mégse cserélném el egyetlen percét se. Így legalább most már nekem sincs legtöbb esetben gondom azzal, hogy délután szundítsak egy kicsit, ha úgy jön ki a lépés. Igen, pontosan úgy, mint az óvodások. De még ennek ellenére is egészen korán felébredtem, a kisebb teendők után pedig egyből a konyhába siettem, hogy elkészítsem a reggelit és a reggeli gyümölcslevemet, ha már leszoktam valamennyire a kávéról a lányunk miatt, akkor legalább azzal ébredjek fel. Mielőtt viszont még túlzottan elmerülhettem volna a reggeli előkészületeiben egyszer csak valaki jó reggelt kívánt, mire ijedtem fordultam meg és még a tányért is sikerült levernem.
- Jesszusom, Roland!! – bukott ki ajkaim között eme pár szó ki, miközben pár pillanat erejéig nem akartam elhinni, hogy jól látok. Az egy dolog, hogy itt van, hiszen miért ne lehetne? Mindig is szívesen látott vendég, de még nálam is kevesebb ruhát viselt és az ott a férjem egyik…Végül sietve fordítottam el a pillantásomat róla, mert kissé zavarba ejtő volt ez a helyzet, - ami nem kizárt, hogy kicsit ki is ült az arcomra -, miközben sietve igazítottam meg én is az atlétámat. Még szerencse, hogy rövidnadrág is felvettem ma reggel és nem egy szál felsőben és fehérneműben keveredtem elő a szobából, mint szoktam, hiszen ráérek később felöltözni. – Persze, kávé. – kapcsolok sietve, majd amikor elindul, akkor kicsit még utána fordulok, hogy most tényleg jól láttam-e. Csak jöjjön haza az Életem, amiért sikerült ilyen helyzetbe kevernie. Kávét felrakom lefőni, miközben előhalászom a seprűt és igyekszem eltakarítani a romokat, amit a felbukkanása okozott. Kávét kiöntöm az egyik bögrénkbe, majd a pultra helyezem, mellé rakom a tejes dobozt és a cukrot is. Kicsit megköszörülöm a torkomat.– Khmm, esetleg egy nadrágot kérsz? Pólót? – pillantok rá kérdőn, mert odáig rendben van, hogy rokonok vagyunk, de azért ahhoz nem szoktam, hogy Edmund rokonai egy szál alsóban flangáljanak előttem, a lakásunkban. A nyaraláskor a fürdőruhák, gatyák másabb dolog, mint ez. – Aszpirint vagy mást? Ha nem tévedek, akkor eléggé másnapos lehetsz. - elég volt csak ránézni. Főleg, ha az embernek sikerült kizárnia azt a tényt is, hogy alulöltözött, akkor az arca eléggé kifejező volt, hogy nincs jól. – Egyéként a ruháidat még itt hagytad el, vagy már idefelé jövet is nyoma veszett? – érdeklődtem kicsit, hiszen elnézve őt egészen jól sikerülhetett az estélye. Abban pedig biztos voltam, hogy inkább Edmundhoz jött, mintsem hazament volna abban az állapotban, mint lehetett. Hmm, ha tényleg igazam van, akkor lehet nem ez volt az utolsó hasonló találkozásunk.

Nagyon tetszett, remélem jó lesz. edi  ■ ■ credit

Civilek
avatar
● ● Posztok száma :
212
● ● Reag szám :
171
● ● Keresem :
My lovely Bestie neighbor
● ● karakter arca :
Danielle Campbell


Témanyitás ✥ Re: Konyha •• Szomb. Szept. 16, 2017 11:12 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


●●●● Vero & Rollo ●●●●

Eléggé megijedt mikor meglátott és még egy tányért is lelökött. Nem gondoltam volna, hogy még csak nem is sejtette, hogy más is aludt a lakásában éjszaka.
- Ennyire rosszul festek? - nevetve néztem végig magamon, majd újra ráemeltem a tekintetem. Feltűnt, hogy egy kicsit zavarba is jött, pedig nem ez volt a célom.
- Amúgy bocsi, hogy ilyen helyzetbe hoztalak. Nem tudtam, hogy nem tudsz rólam. Majd veszek egy új tányért. - a levert tárgy darabjait bámultam. Velem állandóan csak a baj volt.
- Köszönöm! - már tényleg nagyon kellett ürítenem, szóval rohantam is tovább az illemhelyiségbe. Ott még egy picit elborzadtam az állapotomon, aztán vissza tértem a konyhába. Hamar észrevettem a pulton lévő kávét. Öntöttem bele egy kis tejet, meg raktam bele két kanál cukrot, majd elvettem a pultról és lassan kezdtem el iszogatni.
- Én így is elvagyok. - lehet elhamarkodott kijelentés volt. Én jól éreztem magam úgy, de lehet ő nem és azért kérdezte. Legalábbis erre gondoltam.
- De ha gondolod, akkor adhatsz valamit. - megvontam a vállam, mint akinek teljesen mindegy, mert tényleg nem érdekelt.
- Köszi, de kibírom. - már párszor voltam hasonló helyzetben és nem akartam még a gyógyszerrel is terhelni a májam. Elég volt neki az az alkohol mennyiség.
- Ennyire látszik, hogy másnapos vagyok? - kissé ijedten néztem rá, miután elfogyott a kávém. Nem akartam, hogy anyám is lássa rajtam, szóval még egy darabig nem mehettem haza.
- Edmund kimosta azt hiszem, de még tuti nem száradt meg. - de az is lehet, hogy nem is így történt. Elég sok dolog homályos volt még az estéből.
- Hogy vagytok? Mikor is jön? - nem akartam kényelmetlen helyzetbe hozni, de a szemem többször is a hasára pillantott.



clothes || Remélem megfelel  pirulo    ||  ©️



•• I don't like to say I given my life to music. I prefer to say music has given me my life. ••
Középisk.
avatar
● ● Posztok száma :
131
● ● Reag szám :
97
● ● karakter arca :
Shawn Mendes


Témanyitás ✥ Re: Konyha •• Vas. Szept. 17, 2017 10:06 am
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Vero && Rollo
Ha tudtam volna, hogy más is tartózkodik a lakásban, akkor biztosan én is óvatosabb lettem volna. Vélhetően akkor még jobban is felöltöztem volna, nem mintha most valami baj lett volna az öltözetemmel, hiszen a lengébbik fél ő volt és nem én, amivel sikerült kicsit zavarba is hoznia.
- Ha azt mondanám, hogy ennél már mutattad jobbik feledet is, akkor szerintem igazat mondanék. – mosolyodtam el barátságosan, hiszen a vak is látná, hogy tegnap este eléggé felõntõtt a garatra. Az pedig már csak hab a tortán, hogy mellé csak egy szál ruhadarabot visel, de legalább annyi van rajta. Nézzük a jóoldalát mindennek.
- Lehet Edmund mondta reggel, amikor ment el, de túl jól aludtam, így nem rémlik. – kicsit még a vállaimat is megrántom, hogy mindegy is. – Aww ugyan hagyd! Ez csak egy tányér és én voltam az ügyetlen. – nem akartam, hogy még emiatt is szarul érezze magát. Ez a legkisebb gond, de tényleg.
Amíg ő a fürdőben volt, addig én igyekeztem rendbe szedni a konyhát a kisebb baleset után és a kávéval is elkészülni. Bár abban nem voltam biztos, hogy most erre lenne leginkább szüksége vagy inkább másra, de ő érzi, hiszen az ő gyomra.
Afelől kétségem se volt, hogy ő így is elvan és teljesen jól érzi magát. Ugyanakkor én kicsit jobban örültem volna annak, ha esetleg még valamit magára venne. – Esetleg Ed egyik melegítője jó lesz rád. Pillanat. – ha sietve nem is, de elindultam a hálóba, ahonnan pár perc után tértem vissza a nadrággal, hogy utána Rollonak adjam. – Tessék, kicsit lehet nagy lesz, de talán megteszi. – barátságos mosoly pedig ott ült az arcomon. Arra pedig, hogy nem kell neki gyógyszer csak bólintottam egyet.
Amikor meglátom az ijedt kifejezését, akkor barátságosan megfogom a kezét es bólintok egyet, hogy utána én is igyak pár kortyot. – Gondolom nagy volt a buli és anyud nem tud róla, vagy tévednék? – kérdőn pillantottam rá, míg egy aprót sóhajtottam. – Ne aggódj, nem kell megtudnia. Ha gondolod felhívhatom és megmondhatom neki, hogy nálunk vagy, mert kellett egy kis segítség. Biztosan megértené. – igazából rajta áll, de ha szeretné, akkor szívesen segítek, mégis csak a nagynéni lennék.
Mosni?? Nem hallottam a mosógépet menni, de majd megnézem a ruháit. Az biztos, hogy ha azokat ki kell mosni, akkor nagy lehetett a buli.
- Jól vagyunk, már amikor nem bokszol a kisasszony. –mosolyodom el és gyengéden megsimogatom a pocim. – Kicsit kevesebb mint 2 hónap, ha minden igaz. Szeretnéd? - megsimogathatja nyugodtan. Biztos vagyok abban, hogy a lányom örülne neki. – Milyen buliban is voltál? – kivancsiskodom én is.

|| bocsi az elírások miatt, de tabletrõl írtam. doboz


edi ■ ■ credit

Civilek
avatar
● ● Posztok száma :
212
● ● Reag szám :
171
● ● Keresem :
My lovely Bestie neighbor
● ● karakter arca :
Danielle Campbell


Témanyitás ✥ Re: Konyha •• Kedd Szept. 19, 2017 4:48 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


●●●● Vero & Rollo ●●●●

Látszott rajta, hogy picit zavarba volt, de nem igazán értettem. Ő nem volt olyan lenge öltözetbe, szóval azért nem lehetett zavarba, amiért én úgy láttam őt. Szerintem rajtam is még pont elég ruha volt. A strandon is így lát, jó a fürdőnadrág nem adta ki annyira a formákat, mint egy boxer, de ebbe se volt semmi olyan szerintem.
- Pedig a lányok általában jobban szeretik, ha kevesebb a ruha egy srácon. - csak viccelődtem vele. Reméltem, hogy nem is veszi ezt más fajta közeledésnek, mert nem voltak olyan szándékaim.
- Az is lehet, vagy csak fáradt volt és elfelejtette. - elég sokáig fent volt velem és másnap ment is dolgozni. Rendes dolog volt tőle, hogy nem hagyott magamra olyan állapotban. Egy bólintással fogadtam el, hogy nincs szüksége új tányérra. Elkezdhettem volna mondogatni neki, hogy én vagyok a hibás, mert én ijesztettem rá, de ismerem már a nőket, úgy is nekik van igazuk. Nem sok időt töltöttem a fürdőben, inkább siettem vissza a nagynénémhez. Mire vissza tértem, a törött tányér darabjai már nem voltak ott és a pulton egy kávé várt, amit hamar le is öntöttem a torkomon.
- Rendben. - nem éppen a bácsikám melegítőjében akartam üldögélni, de így is tartoztam nekik, amiért nem küldtek haza az anyámhoz, aki még most is veszekedne velem.
- Köszönöm! - átvettem tőle és fel is öltöttem magamra. Picit tényleg nagy volt rám, de Ed még magasabb volt nálam, na meg izmosabb is, de már rajta voltam, hogy őt is lekörözzem. Picit tényleg megrémültem, hogy annyira látszott rajtam a dolog. A bulin biztos adtak valami mást, ami így kiüthetett. Ismét csak bólintottam, mert teljesen eltalálta a helyzetet.
- Már Ed felhívta este. Viszont ha ilyen szarul nézek ki, akkor még maradnék egy darabig, amíg rendbe szedem valahogy magam, ha lehet. - elővettem a legártatlanabb kiskutya nézésemet, hogy megsajnáljon.  
- Persze! - egyből visszatért az a hülye vigyor az arcomra, de elég bátortalanul nyúltam oda, hogy megsimogassam, mert még ilyet sose csináltam. Furcsa érzés volt, de élveztem.
- Csak egy kis házibuli, mert az egyik haveromnak születésnapja volt. - szerencsére erre még emlékeztem.

clothes || Remélem megfelel  pirulo    ||  ©️



•• I don't like to say I given my life to music. I prefer to say music has given me my life. ••
Középisk.
avatar
● ● Posztok száma :
131
● ● Reag szám :
97
● ● karakter arca :
Shawn Mendes


Témanyitás ✥ Re: Konyha •• Kedd Szept. 19, 2017 5:18 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Vero && Rollo

Biztos vagyok abban, hogy akadna olyan lány, aki hirtelen szívesen cserélne velem helyet, hiszen miért ne? Roland igazán remek személy volt, ahogyan a férjem is, illetve még humora is volt, így vélhetően a legtöbb lány tuti inkább itt lenne, s nem akarna ráadni még több ruhadarabot, vagy éppen még ezt is soknak találná, amit visel.
Szavaira először csak egy kisebb nevetéssel reagálok és széles mosollyal, hiszen pontosan tudom, hogy csak viccelődik. Kezdem úgy érezni, hogy neki aztán mindig mindenre van valami frappáns válasza. S ezen még a másnaposság, vagy aznaposság se tud változtatni.
- Nem tagadom, hogy így van, ahogyan fordítva is igaz szokott lenni, de azért olyankor kicsit másabb szokott lenni a helyzet, vagy te másképpen gondolod? Netán szeretnéd, hogy valakit áthívjak, hogy megcsodálhassa Adonisz alkatodat és jobban dicsérhessen, mint én tettem? – pimasz mosoly dukált a szavam mellé, ahogyan sejthette azt is, hogy csak kicsit húzni akarom őt. Nem hoznám őt ilyen helyzetbe, ugyanakkor kicsit talán mégis érdekelt, hogy lenne e olyan lány, akit képes lett volna áthívni csakúgy ide. Ha már Lucas-nál beköszöntött a szerelem, akkor ki tudja, lehet, hogy a legifjabb fejét is sikerült valakinek elcsavarnia.
Arra pedig, hogy a nagybátya mondta-e, vagy elfelejtette bólintok egyet, hiszen annyira nem is lényeges. Maximum akkor kiderül, amikor hazaér, ami nem tudom mikor lesz, hiszen mindig történhet váratlan dolog is az étteremben. Ha sokára jönne, akkor meg úgyis telefonálni fog, hogy ne aggódjak érte.. annyira…
- Igazán nincs mit. – feleltem kedvesen és örültem annak, hogy nem volt ellenére az, hogy legalább egy nadrágot magára kapjon. Igaz kicsit nagy volt rá, de meg lehet kötni, meg nem hiszem, hogy most akarna éppen az utcára menni, vagy hazaindulni.
Kisebb kuncogást hallatok, amikor a szavai mellé beveti a kiskutya tekintetet és még a fejemet is megrázom. – Túl korán megtanuljátok ezt a nézést… - motyogom az orrom alatt, hiszen a legtöbb nő nehezen tudna nemet mondani dolgokra, amikor egy férfi így tekint rá, de ő családtag és egyébként is mindig szívesen látott  személy a házunkban. – Tudod jól, hogy ellenem nem kell ezt bevetned, mindig szívesen látunk és maradhatsz, amíg szeretnél. Maradsz egész napra és estére is? – kérdeztem meg kíváncsian, mert ha igen, akkor biztosan szólni kellene az édesanyjának, hogy még mindig nálunk van és ne aggódjon. Amennyi borzalom történik a világban… szerintem minden szülő aggódik a szeretteiért, a csemetéiért.
Vigyorát mosollyal viszonozom és kicsit közelebb lépek, amikor pedig megérinti a pocakomat, akkor nem kell sok idő, hogy a kislányom tudtára adja, hogy itt van, hiszen egy-két apróbbat rúg. Nem annyira erőset, mint amikor édesapját érzi, vagy hallja, de érezhetően Rollo-nak is örül. – Kedvel téged. – pillantok a fiúra mosolyogva, majd pedig csendesen hallgatom azt, amit mond. – Kicsi? Ha ez kicsi volt, akkor milyen a nagy? A lényeg egyébként is az, hogy nem esett bajod. – pillantok rá barátságosan. – Esetleg levest kérsz? Úgy tartják, hogy a húsleves jó a másnaposságra. – kérdezem meg tőle kíváncsian, hiszen idővel valamit ennie is kell. Ha meg már most bírna enni, akkor úgyis szóvá teszi, ahogyan minden pasi tenné. Szinte mindig majdnem első a hasuk.


 Remélem jó lesz. edi  ■ ■ credit

Civilek
avatar
● ● Posztok száma :
212
● ● Reag szám :
171
● ● Keresem :
My lovely Bestie neighbor
● ● karakter arca :
Danielle Campbell


Témanyitás ✥ Re: Konyha •• Szomb. Szept. 23, 2017 1:34 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


●●●● Vero & Rollo ●●●●

A megjegyzésemen nevetett egyet. Tényleg így volt és, ahogy ő is mondta ez fordítva is igaz volt. Már kapásból tudtam volna olyan lányokat mondani, akik szívesen megnéztek volna úgy, bár az ilyeneknek hamar teljesült ez a vágyuk, mert gyakran volt ilyen lenge az öltözetem. Sosem tartoztam a szégyenlős fiúk közé.
- Azért az Adonisz alaktól még messze állok, az inkább Ed bácsikámnak van, nem? - az én szám is pimasz mosolyt öltött. Edmund már áradozott a feleségéről még régen mikor megismerkedtek, meg amúgy is jó dolgokat mondott róla és kíváncsi voltam, hogy a lányok miket mondanak a párjukról, annak a rokonainak. Meg hogy mernek e beszélni róla.
- Hívhatsz, bárki jönne úgy is dicsérne. - nevetve vontam meg a vállam. Konkrét lány nem volt, akit áthívtam volna, de amúgy sem akartam akkor senkit, hisz jó volt egy kis időt kettesben eltölteni a nagynénémmel.
A boxerben is jól éreztem magam, de egy nadrág felvételébe sem haltam bele. Még egy pólót is hajlandó lettem volna felvenni, ha megkér, de anélkül kényelmesebb volt számomra. Meg kellett kötnöm, hogy ne csússzon le rólam. Nem volt sokkal nagyobb, szóval nem csúszott volna le teljesen csak egy kicsit a fenekemig, de az meg hogy nézett volna már ki...
- Ed tanította. - nevettem, mert ezek szerint ő is használta még ezt, amit kiskoromban tanított, mikor panaszkodtam, hogy anya semmit nem enged.
- Csak addig maradnék, amíg sikerül rendbe szednem magam. Estére már csak nem fog látszani rajtam, hogy másnapos vagyok. - ilyen nagyobb bulik másnapján ki sem mozdultam a szobámból, nehogy meglásson anyám. Fura érzés volt megfogni a hasát és meg is lepődtem, mikor rúgott egyet, de amint megtudtam, hogy ez azt jelenti, hogy kedvel, csak elvigyorodtam. A következő kérdésén ismét nevettem.
- Hát... igazából tényleg kicsi volt, csak szerintem valaki fel akarta turbózni a piáját valamivel és én ittam meg. - általában nem ütöttem ki magam ennyire, szóval csak erre tudtam gondolni.
- Köszi, de nem vagyok éhes. - a mondatom hitelességét lerombolta, hogy a hasam hirtelen elkezdett korogni, én meg rögtön ráraktam a kezem, mintha azt hittem volna, hogy úgy nem fogja hallani.
- Na jó, talán még is ennék egy kicsit, de csak ha nem nagy meló. -



clothes || Remélem megfelel  pirulo    ||  ©️



•• I don't like to say I given my life to music. I prefer to say music has given me my life. ••
Középisk.
avatar
● ● Posztok száma :
131
● ● Reag szám :
97
● ● karakter arca :
Shawn Mendes


Témanyitás ✥ Re: Konyha •• Vas. Szept. 24, 2017 2:37 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Vero && Rollo

Kérdésére még szélesebb lett a mosolyom, mert nem is értettem, hogy hirtelen miként is keveredtem én egy ilyen beszélgetésbe, de végül bólintottam egyet. – De, neki az van, de ahogyan minden férfinak, úgy minden nőnek is másabb férfi jön be. Így biztosan lenne olyan leányzó, aki azt mondaná, hogy neked is az van. – nincs mit titkolnom, mert Edunak tényleg az van, Adonisz alkata, de a férjemben sokkal több rejlik ennél. Hiszen lehet valakinek jó teste, ha belülről üresség lenne és sivárság, mert sokkal fontosabb az, hogy valaki a felszín alatti dolgokkal megfogja a másikat, ahogyan a nagybácsija és köztem is történt sok-sok évvel ezelőtt.
- Látom se szégyellős nem vagy, se szerény. – kuncogom el magam és közben megrázom a fejemet is. – Szóval akkor kit is kéne hívnom? Melyik lányt? – billentem oldalra a fejemet, majd úgy pillantok körbe, mintha tényleg a mobilomat keresném, mert idehívom neki az egyiket. Fogalmam sem volt arról, hogy van-e olyan lány, aki a többinél kicsit jobban piszkálgatja Roland fantáziáját, de hátha kiderül.
Iszok pár kortyot a gyümölcslevemből, majd sóhajtok egyet játékosan, amikor kiderül, hogy ki is tanította meg neki. Meg kéne lepődnöm vélhetően, de nem tudok.
- Gondolom, ez amolyan tartsunk össze pasik a családban dolog lehetett, hogy erre megtanított. És ki ellen is szoktad bevetni? Osztálytársak, vagy csak otthon? – lássuk csak mennyire is tanulta már el azt, hogy sokszor meg lehet oldani dolgokat egy-egy ilyen tekintettel. Nem mindig, de azért kevés olyan nő van, aki ne venné be a kiskutyatekintetet.
- Rendben van. – lehet lassan ideje lenne megnézni azt is, hogy a ruháival mi a helyzet, mert ha még mosni kell, akkor azt most kéne megtenni, hogy még időben megszáradjon. Vagy lehet tényleg Ed kimosta, csak annyira mélyen aludtam, hogy fel se tűnt. Passz.
- Hogy is mondják? Fiatalság bolondság, ugyanakkor kész szerencse, hogy nem lett belőle semmi komolyabb bajod. Máskor azért kicsit légy óvatosabb. – nem, nem volt még mindig olyan szigorú a hangom, mint esetleg az édesanyjáé lenne ebben az esetben. Inkább az aggódás csendült ki a hangomból, hiszen egy család voltunk és szerettem volna, ha valami baja esik a jelenlegi legkisebbnek, hiszen ha Törpilla meg születik, akkor már ő lesz a legkisebb a családban.
Amikor azt mondja, hogy nem éhes, majd a hasa meg korogni kezd, akkor csak feljebb vonom kicsit a szemöldököm és kérdőn nézek rá, hogy mit is szeretne.
- Nem nagydolog, főleg, ha segítségem akad. – előszedtem szép lassan a szükséges zöldségeket és leraktam a pultra. – Segítenél kicsit és akkor gyorsabban meglesz. – és ha benne volt abban, hogy ő elkezdi pucolni, akkor én addig elővettem a csirkemellet, hogy azt is előkészítsem, ha pedig minden kész volt, akkor nem volt más hátra, mint felrakni főni őket.
- És milyen a suli? Vagy milyen volt a kirándulás, ha jól rémlik, akkor voltatok valamerre az osztállyal, nem? – közben pedig helyet foglalok én is, hiszen mégis csak kényelmesebb ülnöm olykor, mintha egész nap állni.


 Remélem jó lesz. edi  ■ ■ credit

Civilek
avatar
● ● Posztok száma :
212
● ● Reag szám :
171
● ● Keresem :
My lovely Bestie neighbor
● ● karakter arca :
Danielle Campbell


Témanyitás ✥ Re: Konyha •• Vas. Okt. 15, 2017 4:21 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


●●●● Vero & Rollo ●●●●

Kíváncsi voltam, hogy mit reagál, ha a bácsikámat hívom Adonisznak.
- Tudom, már voltak olyanok, akik mondták, de jó minél több lánytól hallani.  - bár egy bizonyos érettség és kor után, már nem pont ilyenre vágyik mindenki. Még az én koromban sokkal inkább az számít, hogy hogyan néz ki valaki, nem pedig, hogy milyen ember valójában. A belső akkor válik fontossá, ha valami komoly kapcsolatot szeretnénk, de egyelőre még nem az volt a cél.
- Nincs okom annak lenni. - nevettem én is. Nagyjából elégedett voltam magammal és az életemmel.
- Valami csinosat. Vagy talán... nem őt inkább nem. - ráztam meg a fejem gyorsan, hogy elfelejtsem azt a lányt, akire már egy ideje másképp néztem.
- Leginkább otthon, meg pár lánynál. - A nővéremnél ez bevált, de az anyámról ezt nem mondhattam el. Rá semmi nem hatott. Csajozásnál nem épp ez volt a nyerő, de poénból ezt is be lehetett vetni néha.
- Az leszek! Amúgy általában óvatos vagyok, de most nem sikerült. - próbáltam megnyugtatni, hogy ne aggódjon értem. Nem akartam, hogy aggódjanak értem, már magamtól is megtudtam oldani a problémáim nagy részét.
- Sosem voltam jó a főzésben, de szívesen segítek. - nem lehetett mindenki mindenben jó és ha valamiben különösen béna voltam, akkor ez az. Többször is próbálkoztam már főzéssel, de sosem sült ki belőle semmi ehető. Amint letette elém a feladatot, neki is láttam. Próbáltam figyelni, hogy szép zöldségeket adjak ki a kezeim közül.
- Igen voltunk. Én nagyon élveztem, jól szórakoztunk a többiekkel. - a sok iszogatást és esti szórakozásokat nem említettem, de szerintem mindenki tudja, hogy milyen egy ilyen osztálykirándulás.



clothes || Bocsi, hogy ilyen sokáig tartott doboz    ||  ©️



•• I don't like to say I given my life to music. I prefer to say music has given me my life. ••
Középisk.
avatar
● ● Posztok száma :
131
● ● Reag szám :
97
● ● karakter arca :
Shawn Mendes


Témanyitás ✥ Re: Konyha •• Kedd Okt. 17, 2017 9:47 am
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Vero && Rollo

- Ezek szerint ennyire el akarod nyerni a lányok kegyeit? – pillantok rá kérdőn és arra könnyedén rájöhet, hogy sejtem nem a komoly dolgokra gondolt se ő, se én. Persze, most fiatal, most kell élnie, ugyanakkor azt is tudom, hogy milyen érzés akár fiatalon meglelni a szerelmet. Nem pasiztam, nem élveztem ki az életet a mai fiatalok szavaival élve, de nem is bánom. Inkább szerencsésnek érzem magam, hogy egyből a szerelem talált meg és a lelki társam. Nem pedig sok csalódást követően csak.
Reakciója eléggé beszédes volt és felkeltette balszerencséjére a kíváncsiságomat. Nőből vagyok, így olykor a legapróbb dolgok is feltűnnek. – És ki lenne az az ő, akit inkább nem? – mosolyodom el, mert ha eddig nem akarta elszólni magát, akkor most megtette. Nem az édesanyja vagyok, ahogyan a testvére se, így olykor több mindenbe beavatnak, de faggatni se fogom Rollo-t, hogy kiről is lenne szó. Ha szeretne róla beszélni, akkor meghallgatom és segítek is, ha tudok.
Elmosolyodom a kapott válaszon, hiszen biztos vagyok abban, hogy a lányoknál bejön. Nem kell nekem se a szomszédba mennem azért a nézésért, hiszen ott a férjem.
- Reméljük, hogy legközelebb fog menni újra. És tudom, hogy nem akarod, hogy aggódjak, ahogyan mostanság senki se akarja, de családtag vagy, így természetes, hogy aggódom érted is. – fejtem ki egy kisebb sóhaj keretében, hiszen ez az igazság. Ed is mindig jön azzal, hogy ne aggódjak, minden rendben van és társai, de attól még aggódni fogok, mert fontos számomra.
- Akkor itt az ideje, hogy talán megtanulj. Sok lánynál szerintem még nagyobb sikered lenne, ha tudsz főzni. Kérdezd csak meg a bácsikádat. – kuncogom el magam, hiszen ritkaság amikor egy pasi tud főzni. Magam sem tudom miért, de abban van tényleg valami, hogy még inkább képesek levenni a lábunkról, ha tudnak főzni, meglepni minket. – De egyébként se nagy főzés ez, csak pucolás. Hámozót vagy kést kérsz? – kérdezem meg, majd amelyiket kéri azt kapja, meg egy újságpapírt is, hogy arra pucolja a héjat, majd pedig engedek az egyik tálba vizet és lerakom a pultra, majd leülök én is.
- Ezt örömmel hallom és még szoktál zenélni? – pillantok rá kíváncsian, mert ha jól rémlik, akkor ő volt a zenei tehetség a családban, de lehet már félrebeszélek, akkor maximum kijavít.


 Bocsi, kicsit nyomi lett doboz  ■ ■ credit

Civilek
avatar
● ● Posztok száma :
212
● ● Reag szám :
171
● ● Keresem :
My lovely Bestie neighbor
● ● karakter arca :
Danielle Campbell


Témanyitás ✥ Re: Konyha •• Pént. Okt. 20, 2017 10:59 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


●●●● Vero & Rollo ●●●●

- Manapság a korombeliek nagy része így van vele. Meg az egy pozitív visszajelzés nekem, ha sikerül elnyernem a kegyeit pár lánynak. - nem akartam, hogy ellenszenvet váltsak ki ezzel a nagynénémbe, de hazudni se akartam. Ő se volt olyan idős, de manapság már más idők jártak. Eltolódtak az évek, mindenki sokáig tanult és későn kezdett bele a családalapításba, azaz addig nem is az igazit keresték sokan, hanem csak szórakozást. Szerintem azzal meg nem volt baj, ha két ember jól akarta érezni magát és más nem volt a dologban. Ha már az egyik fél részéről több van és ezt a másik ki használja, az már szemétség. Én ilyeneket nem csináltam.
Volt egy kis elszólásom és tudtam, hogy ezt már nem lehet megúszni.
- Van egy osztálytársam, akire talán kicsit másképp nézek. Eddig azt hittem, hogy azért mert van egy betegsége és pár hónapja én kaptam el mikor elájult. Azt gondoltam, hogy csak aggódok érte, de rájöttem, hogy ez másabb. Mars tesójáért is aggódok, mert ő sincs túl jó állapotban, de teljesen más érzés a kettő. - ő volt az első, akit beavattam ebbe. Még abban is bíztam, hogy tud segíteni, hisz nőből volt, pont mint a kiszemeltem.
- Addig jó, míg vannak akik aggódjanak az emberért. -  előtört a bölcs énem is. Örültem, hogy ilyen nagy családdal rendelkeztem és a nagy részét imádtam.
- Ed a főztjével vett le a lábadról? - nem igazán ismertem a nagybátyám módszereit, de kíváncsi voltam. Nem tudtam magamról elképzelni, hogy bármit is elkészítek a konyhában, de lehet igaza volt és az egy jó pont a lányoknál.
- Inkább hámozót. Azzal kevesebb az esélye, hogy megvágom magam. - a sok gitározás miatt jó volt a kézügyességem, de nem kockáztattam. Amint megkapta mindent, neki is láttam a pucolásnak.  
- Persze! Jelentkeztem is egy tehetségkutatóba, de ez még titok. - egyre több titkot kotyogtam ki neki ezen a reggelen.



clothes || best nagynéninek  pirulo       ||  ©️



•• I don't like to say I given my life to music. I prefer to say music has given me my life. ••
Középisk.
avatar
● ● Posztok száma :
131
● ● Reag szám :
97
● ● karakter arca :
Shawn Mendes


Témanyitás ✥ Re: Konyha •• Hétf. Okt. 23, 2017 11:15 am
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Vero && Rollo

- Hmm, nem inkább az lenne pozitív visszajelzés, ha nem csak elnyered, hanem meg is tudod tartani? – pillantok rá kérdőn, hiszen véleményem szerint olykor tényleg könnyebb valakit megnyerni magunknak egy-egy alkalomra – nem mintha a tapasztalat mondatná velem- , de az üzleti élet is valami ilyesmi. Egy alkalomra nem nehéz olykor partnert találni, de megtartani és inkább kiépíteni az üzletet, na az már melósabb, ahogyan szerintem egy kapcsolat is, hiszen mind a két félnek adnia kell magából valamit, hogy abból valami új szülessen meg.
- Betegsége? Mi a baja, már ha nem titok? – pillantok rá aggódva, hiszen mindig rossz hallani azt, amikor valaki beteg. Főleg olyankor, ha valaki ennyire fiatal és ők azok, előttük még az élet. – Akkor gondolom tőle másabb elismeréseket szeretnél. Hmm, és mit érdemes tudni a lányról? Kicsoda ő és mivel fogott meg? – kíváncsiság pedig ott csillan az íriszeimben, azt pedig nem is teszem hozzá, hogy nyugodtan beavathat, mert nem mondom el senkinek se. Ennyire már ismer, hogy remekül tudok titkot őrizni, s ha nem akarja, hogy Ed se tudja, akkor nem fogja. Ez a mi kis titkunk lesz.
- Ebben egyetértünk és itt szerintem mindig lesz. Még akkor is, ha olykor kicsit viharos is ez a család, de melyik nem az? – mosolyodom el, majd gyengéden megcirógatom a pocakomat, hogy a kislányom is érezze azt, hogy őt se felejtette el anyu.
- Részben igen, hiszen meglepő volt számomra, hogy egy férfi ennyire jól tud főzni és még szeret is. Igazán impozáns tulajdonság volt, de ez csak egy dolog a sok közül. – és picit talán látszik is az arcomon, hogy rövid időre sikerült elkalandoznom és a múltban ragadtam megint. Nem, nem csak a főzési tudásával, hanem a személyiségével is, s ahogyan mondani szokták, a szerelem amúgy is bonyolultabb és összetettebb dolog, így nehéz lenne egyesével kiemelni, hogy mivel is fogott meg.
Hamarosan pedig el is kezdtünk előkészíteni a levest, vagyis az ebédet, amit viszont mondott, azon eléggé meglepődtem.
- Mi? – pislogok párat és megrázom a fejemet. – Mármint én ennek örülök és drukkolok, de a szüleid tudnak róla? Nem kell felnőttnek elkísérnie, vagy itt jönne az, hogy örülnél annak, ha falaznék és én mennék a szüleid helyett? – igazából fogalmam sem volt, hogy miként működik az ilyen és örültem annak, hogy az unokaöcsém bontogatja a szárnyait, de volt egy olyan sejtésem, hogy mivel kiskorú, így itt ennél több fog kelleni, mint ő odasétál. – És mégis milyen tehetségkutatóról lenne szó? – kérdezem meg kíváncsian, mert tényleg érdekel. Csak hát eléggé meglepett.

  pirulo ahwie  ■ ■ credit

Civilek
avatar
● ● Posztok száma :
212
● ● Reag szám :
171
● ● Keresem :
My lovely Bestie neighbor
● ● karakter arca :
Danielle Campbell


Témanyitás ✥ Re: Konyha •• Hétf. Okt. 30, 2017 8:47 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


●●●● Vero & Rollo ●●●●

- Hmm, lehet ebben is igazad van, de egyelőre ezzel is beérem. - megvontam a vállam. Lehet, hogy könnyebb egy-egy pillanatra megkapni valakit, mint megtartani, de így sokkal változatosabb volt és a "vadászat" izgalmát többször is át lehetett élni.
- Epilepsziás, ha jól emlékszek. - láttam rajta, hogy el is kezdett aggódni érte, pedig még több dolgot nem is nagyon tudott róla. Tényleg rossz, ha az embernek van valami ilyesmi betegsége. Nekem szerencsére nem volt ilyesmim.
- Lehetséges, még én sem tudom biztosra, hogy mit akarok. - Látszott rajta, hogy kíváncsi, de nem tudtam neki hasznos választ adni. Még én is össze voltam zavarodva. Ilyen lenne a szerelem?
- Az egyik osztálytársam és régóta ismerem és szerintem már régen is éreztem csak nem tudtam, hogy mi az. Nem tudom pontosan, hogy mi fogott meg, úgy minden. Elég bonyolult ez. -  eléggé zavarba jöttem, egy kicsit el is pirulhattam, de a hülye vigyorom elterelhette a figyelmet róla. Legalábbis reméltem, hogy nem feltűnő.
- Sajnos nálunk elég sokszor az. - náluk nem, de az én szüleim lakásában minden nap vihar van. Sokkal szívesebben éltem volna velük, de nem hiányzott a nyakukra egy lázadó tinédzser.
- Hmm, akkor lehet én is megtanulok. - az államat vakargattam, mintha elgondolkodtam volna, de el is nevettem magam. Esélytelennek láttam, hogy megtanuljak főzni. Láttam rajta, hogy tényleg szereti a bácsikám és könnyen el tud kalandozni, ha róla van szó. Én nem tudtam elképzelni, hogy én is hasonlót érezzek majd egy napon egy lány iránt.
Már régóta terveztem, hogy indulok egy ilyen műsorba és most, hogy végre megtettem, örömmel újságoltam el mindenkinek a hírt. A kérdése viszont megijesztett, mert én erre nem is gondoltam.
- Őszintén bevallom, hogy eszembe se volt, hogy ehhez kell valami szülői beleegyezés. De ilyen dologra nem kérnélek, nehogy bajba kerülj. Már hamisítottam párszor az alásírását. - még csak most kezdtek bele a családalapításba és nem lett volna jó, már most ilyen bajba belekeverni. Nekem plusz egy aláírás hamisítás nem sokat jelentett.
- La Nouvelle Star. Nem tudom, hogy ismerős e neked a címe. -


clothes ||   pirulo  pirulo   ||  ©️



•• I don't like to say I given my life to music. I prefer to say music has given me my life. ••
Középisk.
avatar
● ● Posztok száma :
131
● ● Reag szám :
97
● ● karakter arca :
Shawn Mendes


Témanyitás ✥ Re: Konyha •• Vas. Nov. 05, 2017 8:15 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Vero && Rollo

- Aww, értem. – mondtam alig hallhatóan, hiszen soha senkinek se kívántam semmi rosszat. És egy állandó „betegséggel” együtt élni sose lehet könnyű. Tudom, már fejlett az orvostudomány is és sok mindenre van gyógyszer is, viszont azt is tudtam, hogy azok se jelentenek mindig megoldást. Azt pedig csak remélni tudtam, hogy a lánnyal nem fog semmi baj se történni. Pláne most így, hogy még egy számomra fontos srác érdeklődését is felkeltette.
- Hmm, biztos vagyok abban, hogy hamarosan te is rájössz. – mosolyodtam el sejtelmesen, hiszen a szerelemről lehet beszélni, de szerintem tanítani nem lehet, ahogyan igazán érteni se, ha az ember még nem tapasztalta. Az úgyis jön, nem kérdezi, hogy most alkalmas-e az idő, csak betoppan.
Csendesen hallgatom azt, amit mond, majd egy aprót bólintok, miközben készülődünk az ebédhez is.
- Olykor nem kell tudni pontosan, hogy mi is az, ami a másikban megfogott. Néha csak érezni kell a szívünkkel, hogy ő valamiért különlegesebb, mint a többi. Utána pedig ideje szembe nézni ezen érzésekkel. – tudom, a szerelem sokak szerint nyomorba dönt, meg semmi értelme, csak bonyodalmakat okoz. És talán van benne igazság, de mégis úgy gondolom, hogy a világ egyik legjobb dolga. Pláne akkor, ha megleljük igazán a másik felünket, ahogyan velem is történt.
- Sajnálom, de tudod jól, ha kis magányra vágysz, akkor akad kiadószobánk. – nem hiszem, hogy Edmundnak ellenére lenne a dolog. Tudom, hogy náluk nem minden könnyű, ahogyan azt is, hogy tinédzserekkel se lehet könnyű az élet, de komolyan gondoltam. Ha szeretne, akkor maradhat akár több napig is.
Ami pedig ezek után jön, azzal eléggé meglep. Tudom, hogy tehetséges zenész, de akkor se hittem volna, hogy tényleg szeretne egyszer majd bekerülni egy ilyen műsorba. Pláne most, hogy már az iskola is javában tart. Volt egy olyan sejtésem, hogy nem lesz mindenki elragadtatva a családunkból, de én már most drukkoltam neki.
- Szívesen elkísérlek, egyébként is a terhességnek is megvan az előnye, mindent rá lehet fogni a hormonokra és egy terhes nőre igazán senki se tud veszekedni. – mosolyodtam el kicsit talán cinkosul. Biztosan, hogy nem fogják díjazni, de ha ő ezt szeretné, akkor szívesen elkísérem őt és segítek neki, meg támogatom. Úgyis eléggé sok a szabadidőm. – Igen, hallottam már róla. Minden évben adják, pláne mostanság. Mikor lenne a meghallgatás, vagy mit kell csinálnod, vagy éppen hova menni? – kérdeztem tőle, miközben fel is raktam a levesnek valót, hogy szép lassan idővel majd elkészüljön.

  pirulo  ahwie   ■ ■ credit

Civilek
avatar
● ● Posztok száma :
212
● ● Reag szám :
171
● ● Keresem :
My lovely Bestie neighbor
● ● karakter arca :
Danielle Campbell


Témanyitás ✥ Re: Konyha •• Szomb. Dec. 23, 2017 11:47 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


●●●● Vero & Rollo ●●●●

Rendes volt a nénikémtől, hogy aggódott Blanchért. Nem is ismerte, de így is aggódott érte. Én is így álltam először a lányhoz, aztán az aggódás egy másik irányba torlódott el. Veronál ez nem következett be, fura is lett volna.
- Nehéz dolog ez. Túl fiatalnak érzem magam ahhoz, hogy lehorgonyozzak. - Sok házasság meg kapcsolat ment tönkre azért, mert megcsalták egymást. Szerintem ez elkerülhető, ha fiatal korban kiélik magukat az emberek és kicsit idősebben állnak meg valakinél. Én még el akartam járni bulizni meg inni és élveztem a csajozás izgalmát, de egy állandó lány mellett ezeknek vége szakadt. Akkor felelősséggel tartozok érte és a kapcsolatunkért, ami kemény dolog.
- Lehet lassan szembe kell néznem vele. De kicsit félek. - Ilyen komoly kapcsolatom még nem is nagyon volt, de vele el tudtam képzelni ezt.
- Köszönöm, de tényleg nem akarok zavarni. Így is elég gáz lehetett az este. - kicsit zavartan és szégyenkezve túrtam a hajamba, hogy az elaludt tincseim megpróbáljam visszaigazítani és közbe ne kelljen a szemébe néznem. Nem tudtam, hogy mit csináltam az este, de biztos hogy gáz volt. Abban is biztos voltam, hogy egy részeg vagy sokkal rosszabb állapotban lévő tini srác nem épp a legjobb vendég. Márpedig ha otthon veszekedés volt, akkor mindig ivással nyugtattam meg magam. Meg utána a szüleim biztos, hogy velük is veszekedtek volna.
- Tényleg nagyon rendes vagy és köszönöm, de csak akkor ha nem nagy gond. - nagyon örültem volna neki, ha elkísér, de kicsit féltem, hogy balhé lesz belőle.
- A meghallgatás pár hét múlva, de a tévében később adják le. Itt a városban lesz és ha tovább jutok, akkor pár hónap múlva lesz még pár forduló és utána meg az élő adás jön. - kezdtem bele lelkesen. Tényleg nagyon vágytam erre.
- Annyira jó lenne, ha sikerülne. Így könnyen be lehetne futnom. - kezdtem álmodozni, mert az mindig olyan jó érzés volt.


clothes ||   pirulo  pirulo   ||  ©️



•• I don't like to say I given my life to music. I prefer to say music has given me my life. ••
Középisk.
avatar
● ● Posztok száma :
131
● ● Reag szám :
97
● ● karakter arca :
Shawn Mendes


Témanyitás ✥ Re: Konyha •• Hétf. Dec. 25, 2017 11:46 am
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Vero && Rollo

- Szerintem majd eldől, hogy mi lesz. Sose tudhatod, hogy miként változtat meg egy-egy személy téged, vagy az életedet. – mosolyodtam el barátságosan, hiszen én se hittem volna azt egykoron, hogy Edmund ennyire meg fogja változtatni az életemet. Azóta pedig 10 év eltelt. Hosszú idő és nem is volt mindig könnyű, vagy éppen felhőtlen a kapcsolatunk, de mégis kitartottunk mindig egymás mellett, ott voltunk még akkor is, amikor nehéz volt megtenni. De a szeretet sok mindenre képes és mi szeretjük a másikat, nagyon is.
- Mindenki fél, de pont ettől szép az egész, hogy együtt fedezhetitek fel, hogy mit is jelent egy komoly kapcsolat. Hibázni is szoktak az emberek, de kitartanak mégis egymás mellett. Egy társ, akire mindig számíthatunk, aki a sok hibánk ellenére is szeret minket. Nos, az felemelő érzés, de csöppet se könnyű. – nem fogom én se álmokba ringatni, hogy egy kapcsolat könnyű lehet. Nem, egyáltalán nem az. Mind a két félnek meg kell dolgoznia érte, de ha megéri, akkor megteszik anélkül is, hogy legtöbb esetben realizálnák, hogy mennyit is változtak az idő múlásával.
- Egyáltalán nem zavarsz. Edre meg ráfért egy kis éjszakázás, vagy kaland, mert végre valami történik. – kuncogtam el magam és tényleg nem volt semmi gond se. Örültem annak, ha a fiúk itt voltak. Mosolyogva figyeltem őt, miközben szép lassan a leves is készült, majd pedig a gázra is került, hogy idővel kész legyen és legyen ebédünk.
- Egyáltalán nem gond és majd írd meg, hogy mikor is lesz pontosan és akkor elkísérlek nagyon szívesen. – pillantok rá kicsit cinkosul, hiszen ez egyelőre még a mi kis titkunk lesz.
- Nem hiszem, hogy lenne miért aggódnod. Remek hangod van, tehetséges is vagy, így biztosan menni fog. Egyedül inkább amiatt aggódj, hogy nehogy a tanulás rovására menjen majd, mert akkor tuti anyád kinyuvaszt. – vázoltam fel a jövő képet, de tényleg szívesen elmegyek vele. Természetesen még kicsit faggattam is, hogy pontosan milyen vetélkedő lesz ez, meg milyen fordulók vannak, vagy hogyan zajlik, amikor pedig kész lett a leves, akkor megterítettem, mert ideje volt megtömni az éhes bendőket is. A jókedv meg vélhetően továbbra is jelen volt.


 Köszönöm a játékot, nem tudom, hogy írsz-e még rá, vagy nem, de kérlek majd zárasd a helyszínt! Köszi!  pirulo  ahwie   ■ ■ credit

Civilek
avatar
● ● Posztok száma :
212
● ● Reag szám :
171
● ● Keresem :
My lovely Bestie neighbor
● ● karakter arca :
Danielle Campbell


Témanyitás ✥ Re: Konyha •• Kedd Dec. 26, 2017 9:54 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Alapító;;Segítõ ✥
avatar
● ● Posztok száma :
2356
● ● Reag szám :
1548
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
● ● Faceless


Témanyitás ✥ Re: Konyha •• Szer. Aug. 22, 2018 9:08 am
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next



Mason & Edmund

Vero lelépett a kislánnyal, a veszekedések idáig fajultak. Ő megtette. Összecsomagolt és kilépett az otthonunkból. Hogy egy idegen helyre lépjen. Kissé sokkolt a dologgal, képtelen voltam megemészteni mindezt, hiszen nem gondoltam volna, hogy idáig képes elmenni. Vagy mi képesek vagyunk idáig elmenni. Mason és Nathan maradtak, olykor eltűntek a hétvégén, de nem aggódtam, nekik is haza kell olykor kukkantaniuk, mi is a helyzet odahaza. Maze… még máig csengenek a fülemben a szavai… Idővel képes leszel kérdezni. Beszélni velem. Ezen már túlléptünk. Michael. Óh igen. Itt van velem és támogat, noha nem (csak) szavakkal, tettekkel. Nem adom föl, sosem tettem, ezután sem teszem. Vero vissza fog térni. No de a hetek érdekesen zajlottak. Mich napi szinten eltűnt valamerre és csak később tért haza, az arca… ismerős volt. Szerelmes pillantás. Furcsa volt. De nem bánom. Talán végre túllendül majd a dolgokon…új élet, új szerelem. Őt is megtalálja újra. DE mi van ha nem szerelmes? Mi van, ha csalódott? Nem. Az a pillantás… ugyanúgy tekintetem én is a világra, mikor Vero-val találkozgattam. Ismerős. Ez napokig így folytatódott. A kíváncsiságom meg napról napra erősödött, Vero-nak nem szóltam róla, a végén még ahogy ismerem őt, belenyúl a dolgokba és érdeklődni kezd… ő is kíváncsi fajta, én mondjuk jobban. De idáig bírtam.
Pont a konyhában pakol, talán szendvicseket üt össze, fogalmam sincs … nem is lényeg. Van fontosabb dolog, ami érdekel. Vero-n és Lily-Rose-n túl. Az pedig a testvérem, Michael, akárhogy is új testben, de ő, Ő.  
- Mit szólsz a galetté-hez, mint délutáni nasinak? Összeütjük egy sör felett? - lépek mellé, kíváncsi tekintetem nem rá szegezem, inkább a munkásságára. Hogy a picsába ne érdekelne mi a helyzet forog körülötte, ilyenről nem beszéltünk mostanában. Szóval jó lenne tudni… mi jár a fejében. De nem nyaggatom, ki fogja bökni, ismerem már, mint a tenyeremet. Csak idő kell ehhez is, nem igaz? Mindenhez kell, nekem is, hát akkor még neki.
- Este nem leszek, csak későn érek haza. Ellesztek addig Nath-el? - közlöm vele ezt is, hiszen bent kell maradnom, holnap kissé nagyüzem lesz a konyhán, jön egy nagyfőnök ebédelni és üzletelni, addigra elő kell készülni. Mich-et, most nem viszem, pihenje ki magát, még ráér segédkezni nekem a konyhán. Bőven ki tett magáért az elmúlt hetekben. Segített ahol csak tudott.








One life


Elit
avatar
● ● Posztok száma :
172
● ● Reag szám :
156
● ● Keresem :
Az iker
● ● karakter arca :
Tyler Hoechlin


Témanyitás ✥ Re: Konyha •• Szer. Aug. 22, 2018 11:13 am
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next



Az évek alatt teljesen elfelejtettem, mennyire jó érzés tud lenni ez. Pedig csak szendvicseket csinálok és mégis úgy érzem, mintha valami különös ételt készítenék éppen. A kezem tudja a dolgát a gondolataim pedig egészen máshol járnak. Tudom, mi hol van és hogyan kell megcsinálnom anélkül, hogy akár csak egy kicsit is meg kellene erőltetnem magam. Valószínűleg ezért is van, hogy amikor meghallom Ed hangját, még ekkor sem hagyom abba a munkát egy pillanatra sem.
- Jól hangzik. Legalább kiderül, emlékszem-e még, hogy kell csinálni - nem vagyok benne biztos, bár fene tudja. Sok trükk megmaradt, talán ennek a készítése is előjön majd, ahogy nekiállunk.
Mint ahogy a szendvicsek sem voltak soha kérdésesek. Hogy mit, hogyan vágjak bele és mekkorára. Hogy nem marad a szélén felesleges, üres kenyér, amit mindenki félretesz inkább.
- Nem kell segítenem? - kérdezek vissza azonnal és ezúttal egy kis időre abba is hagyom, amit épp csinálok, hogy csak rá figyelhessek. Ismerem, túl tudja hajtani magát, de most itt vagyok. Látni akarom, ha akár egy kis fáradtság is csillan a szemeiben.
De végül bólintok. Rendben leszünk a kis sráccal.
- Úgyis beszélnem kell vele. Az iskola megint el akarja küldeni valami orvoshoz... - be sem fejezem inkább. Ha valakivel, hát Eddel beszélhetnék erről is, de nem visz rá a lélek. TUdom, hogy számíthatok rá, de eszembe sincs a nyakába zúdítani, hogy Nathan a tanárai szerint furán viselkedik.
Előbb a kölyökkel kell beszélnem róla. Viszont van más, amit már régen fel kellett volna hoznom. Őszintén? Húzom az időt, ahogy eddig tettem, most is. Egy részem tart róla, hogy mit szól hozzá, hiszen utoljára, amikor hasonló dologról beszéltünk...
- Találkoztam valakivel - bököm ki hirtelen, kicsit úgy, mintha valaki fegyvert tartana a fejemhez, de ahogy megfordulok és a hátam a pultnak támasztva Ed felé fordítom a fejem, már ott egy mosoly az arcomon. Nem olyan nagyon álmodozós, de attól még mosoly.
- Gondolom, sejtetted - teszem hozzá kis késéssel és itt el is hallgatok. Régen az ilyesmi könnyen ment vele, de most az egészre rányomja a bélyegét az az utolsó alkalom, amikor ilyenről beszéltünk. Veszekedtünk. Kiabáltunk egymással.
- Rosszul kellene éreznem magam? Bűntudatom kellene legyen? - félig tőle, félig magamtól kérdezem. Hiszen a fenébe is, Rosie csak tizenöt éves!

Középisk.
avatar
● ● Posztok száma :
152
● ● Reag szám :
140
● ● karakter arca :
Cameron Monaghan


Témanyitás ✥ Re: Konyha ••
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Ajánlott tartalom
✥ ✥

Konyha
Second Chance frpg
1 / 2 oldal

Similar topics

-
» Mayakashi Kaen agglegény lakása
» Étkező és konyha [régi]
» Konyha és étkező
» Konyha és étkező
» Konyha és étkező

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: 03. Üdvözöllek Párizsban :: Lakónegyed :: Kertváros :: Rimbaud-lak-