Konyha - Page 2
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Akik erre járnak
Jelenleg 4 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég :: 1 Bot

✥✥✥✥✥
A legtöbb felhasználó (57 fő) Szomb. Nov. 11, 2017 7:42 pm-kor volt itt.
Legújabb történetek
✥ Today at 12:20 pm ✥
✥ Today at 11:56 am ✥
✥ Yesterday at 11:05 am ✥
✥ Csüt. Dec. 13, 2018 10:45 pm ✥
✥ Csüt. Dec. 13, 2018 10:44 pm ✥


Témanyitás ✥ Konyha •• Szer. Aug. 16, 2017 2:55 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

First topic message reminder :

Forrás: google
avatar
● ● Posztok száma :
2391
● ● Reag szám :
1570
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
● ● Faceless


SzerzőÜzenet

Témanyitás ✥ Re: Konyha •• Csüt. Aug. 23, 2018 11:40 am
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2



Mason & Edmund

Hogy emlékszik-e? Nem kétséges. Nem egyszer csináltunk ilyesmit, utána meg megeszegettük vagy film, vagy játék közben. Szeretjük tömni a hasunkat. És ő sem változott e téren szerencsére. Örülök? Hát hogy a picsába ne?! A konyhai élet nem áll meg soha, így én sem pihenek, csak ha már muszáj. Kérdésére fejet ingatok, nem, most nem kell, pihenjen csak, vagy fusson, vagy bármi. Segített már bőségesen. Nem csalódtam benne.
A kisebbik meg? Mi történhetett? A szavai…nem hangzanak túl jól. Figyelek és a szavait kivéve…a srác rossz paszban lehet.
- Trauma? - érdeklődök, hiszen lehet a tűzzel kapcsolatos dolog miatt akarják elküldeni. Nem értek hozzá, de csak sejtem, hogy ez lehet a dolgok hátterében. Vagy az apja? Egyszerre mindkettő?
- Mit gondolsz, mi állhat a háttérben? - miért olyan fura a tanárai szerint? Mikor kezdődhetett és ki vette észre először? És ha már észrevételről van szó… a srác szerelmes.
Látszik a viselkedésén, a tartásán, a tekintetében ott ül a csillogás. Egy nő, egy lány. Egy ellenkező nemű egyén. Valaki, akivel jól érzi magát. Végre. Jó hír ez? Azok után, hogy volt két nője is akkoriban… hogy birkózik meg a harmadik célszeméllyel? És egyáltalán mióta tart? Nem mintha lenne bármi beleszólásom a dolgaiba, de tanácsokkal elláthatom, nem? Figyelem, ahogy megmozdul, ahogy rám tekint. Az arca mosolyt varázsol az én képemre is.
Boldog? Ábrándozó? Szerelmes? Ez mind egyben. Tökéletes. Jól tudtam.
Sejtettem. Bólintok. Egyértelmű. Ismerem minden porcikáját és minden rezdülését. Kívül belül. Nem tudja elrejteni előlem. Nem tud elrejteni semmit előlem.
- Nézd Mich. Ezer éve ismerlek. Rá van írva nagy betűkkel az arcodra, hogy HAHÓ! - kacsintok rá jóízűen. Egy új életet kapott, nem fogom az mondani, hogy hagyja ezt, mert volt két másik ezelőtt. Nem. Megérdemli. Neki is kell egy kis kikapcsolódás. Kérdései meglepnek, közelebb lépek hozzá, a fejére helyezem a lapát tenyerem.
- Mich. Ne érezd magad rosszul. Esélyt kaptál, hogy helyre hozd. Kezd el. Ne hátrálj meg. - bátorítom, hiszen alap, hogy mindenki megérdemel egy új esélyt. Még ő is.
- És megkérdezhetem, hogy ki a szerencsés? No meg hogy mióta tart ez az egész? - nyitok ki egy szekrényt, hogy elővegyek egy tányért, majd a hűtő felé fordulok, feltárom azt, két sört veszek ki és egy szelet tortát, melyet a nővérem küldött már nem is tudom milyen alkalomból. Minden figyelmem ismét a srácé.
- Mesélj már, ne keljen mindent harapófogóval kihúznom! - nevetem el magam jóízűen, aztán az is lehet, hogy sehol sem tartanak még. De szívesen meghallgatom. Legalább most nem kell mással foglalkoznom.







One life


avatar
Online
● ● Posztok száma :
173
● ● Reag szám :
157
● ● Keresem :
Az iker
● ● karakter arca :
Tyler Hoechlin


Témanyitás ✥ Re: Konyha •• Csüt. Aug. 23, 2018 3:27 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2



A francért nem tudnak leszakadni Nathanről a tanárai. Mondanák azt, mint bármelyik másik gyerekre. Okos kölyök, csak kicsit túl nagy a fantáziája és sokszor elkalandozik. De nem, nekik észre kell venniük, hogy másképp csendes, mint a többi.
- Philip és az egész... - én magam sem értem, miért vagyok képtelen kimondani, mi az, amit művel. Most valahogy nem megy. Pedig én soha nem voltam ilyen, ha kemény szavak is voltak, de kimondtam. De ezúttal nem megy.
Kis morgás kíséretében a hajamba túrok, párszor ökölbe szorul a kezem majd ki. A fél perces kis átvezető után már újra rendesen tudok beszélni.
- Beszélek a kölyökkel. Aztán talán... talán tényleg felhívom azt az orvost - annyira piszkosul szeretném megvédeni a srácot. De fogalmam sincs, pontosan mivel védem. Ha orvoshoz kerül és utána egy rendes családhoz? Vagy ha velem és csak néha látja a szüleit? Az is főleg akkor, ha ott vagyok és meg tudom védeni.
De mindez eldől este, miután beszéltem vele. Nem fogom megtartani magamnak az egészet és a háta mögött dönteni, majd kiadni a parancsot miszerint ez lesz vagy az. Így viszont nincs is mit agyalni ezen. Sokkal inkább azon a másik változáson, ami kevésbé nyomasztó. Vagyis inkább egyáltalán nem az, még ha az agyam egy része azt is ismételgetni, hogy annak kellene lennie.
Ezt most mégis újra félredobom, amint sikerült kimondani azt az első mondatot. Mosolygok a fenébe is!
- ...és megvártad, amíg magamtól hozom elő a témát - jegyzem meg mindenféle kérdő hangsúly nélkül. Legszívesebben azonnal mesélni kezdenék róla, de egy kicsit elhallgatok. Úgy tűnik, újra kicsit nehezen jönnek a szavak. Húzom az időt azzal is, hogy pár korty sört lehúzok és közben azon agyalok, vajon mennyit fogunk ma meginni, ha még a desszertkészítés közben is eltüntetünk egyet.
De végül a lényegre térek, mosolyogva. Rendben, beismerem, elég kis mosoly, de attól még az.
- Pár hónapja. Semmi komoly. Eszedbe se jusson a fejemhez vágni, hogy szerelmes vagyok! - emelem fel fenyegetően az ujjam felé bökve, de a sört el nem engedném. Csak semmi komolyság.
Újabb korty.
- Rosienak hívják. Oda van a lovakért és azt hiszem értem is - vigyorodok el olyan igazán nagymenősen, félig-meddig akaratlanul is, miközben jönnek a szavak. A haja... a szeme... Majd pont ilyen könnyedén bököm ki azt is, amit a tudatom erőltet.
A gond. A bűntudatom oka. Vagyis aminek kellene lennie.
- Tizenöt éves - hallgatok el hirtelen, amint kimondom. Rosie tizenöt éves, én pedig mennyi is vagyok? Nevetséges, hogy utána kell számolnom. Harminckettő?

avatar
● ● Posztok száma :
171
● ● Reag szám :
159
● ● karakter arca :
Cameron Monaghan


Témanyitás ✥ Re: Konyha •• Pént. Aug. 24, 2018 11:53 am
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2



Mason & Edmund

A kölyök és az apja. Egy orvos kell, valaki, aki ért az ilyen helyzetekhez. Segítség kell és ezt már Michael is jól tudja. És ő nem olyan, aki az ilyen fontos dolgot elhalasztaná. Nem tenné, a szívén viseli a srác sorsát. Megkedvelte. De ráhagyom a dolgot, ha kellek, úgyis szól. Segítek mindenképp.
Az meg hogy van valami közte és egy leány között, az szemmel látható. Érezni lehet a levegőben. Jó ott nem. De ha már itt vagyunk, akkor beszéljünk is a dolgokról. Kíváncsi vagyok. Eddig is beengedett az életébe, hát  ezután is tegye, még akkor is, ha nem érdeklődőm. Ismerjük már egymást elég jól. Még szép hogy megvárom, nem is én lennék, ha nem. Erőszakoskodni? Áh, azt minek? Annál rosszabb. Hagyom hogy a saját tempójában sodródjon. A sör és annak mennyisége nem számít, nem fogy ki egyhamar, nem csak a hűtőben van, akad még hűvösebb helyen is pluszba egy rekesszel. Már ha érdekel valakit ez az infó morzsa.
Pár hónapja. Már vártam a szöveget és a most következőt is, ahogy felém mutat vicces, ártatlan fenyegetőzéssel. Felemelem védekezőn mindkét kezem.
- Még a gondolataimban sem járt ilyesmi. - a mosoly ott lapul az arcomon, de nem az a fajta, hogy jobban tudom, mint te. Ez olyasmi inkább, hogy örülök a boldogságodnak. Még annak a kicsinek is. Mert nem tagadhatja le.
- Szóval Rosie. - ízlelem a lányka nevét. Szép név, nem ismerek Rosie nevű lányt, vagy legalábbis ismerős körökben, attól még lehet, hogy jár felénk is enni. Nem tudhatom. De ez is több a semminél.
- Ló és Mason barát? Ejha. Jó ízlése lehet. - húzódnak újabb széles vigyorra ajkaim, de továbbra is figyelem, le sem veszem a tekintetem róla, de közben a sörbe kortyolok. A sütivel szemezek, de hamar a pultra kerül. Sör és süti? Rossz párosítás. Hallgatom a srácot, de aztán kiböki a lánykorát és hallgat. Miért hallgatott el?
- 15? - húzódnak fel szemöldökeim. Végig nézek Michael-en. Újra, oda és vissza.
- Michael. - teszem le a sört, hogy komolyabban álljak hozzá.
- És neked problémád van ezzel? Miért? Néztél mostanában tükörbe? - érdeklődőm, hiszen ne ostorozza magát ilyen téren. Mi okból szúrná le magát hátulról, ha oka sincs rá?
De aztán eszembe jut, hogy neki se lehet kényelmes, 32 éves lélekként egy tizenéves testében…vagy nem tudom ezt miképp számolják.
- Bocs. - persze hogy elnézést kérek, hiszen szarul jött ez ki. Újra megfogom a söröm és a másikénak koccintom.
- Szerintem nem számít a kor. Ha jól kijössz vele és kötődsz is hozzá, akkor ne azt nézd, hogy eredetileg mennyi is lennél... lehet hogy... - hallgatok, meg kell fogalmaznom, de ezúttal már a srác szemébe nézek. - Lehet hogy 5 évvel ezelőtt össze se futtok. Lehet hogy akkor nem is mutattál volna felé érdeklődést... lehet maradtál volna az akkori hölgynél.  - de már más vizek folynak és más szelek fújnak. Jobban járt? Fogalmam sincs, de egy biztos. Boldogság öleli körbe. Nem tudom, talán jót tett neki ez a változás... csak előbb kellett volna tudnom erről az egészről nekem is.








One life


avatar
Online
● ● Posztok száma :
173
● ● Reag szám :
157
● ● Keresem :
Az iker
● ● karakter arca :
Tyler Hoechlin


Témanyitás ✥ Re: Konyha •• Pént. Aug. 24, 2018 5:04 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2



Túl könnyű lenne leállni a nyomasztó gondolatoknál, de valljuk be, nem mennék vele semmire, ha így tennék. No meg amúgy is, mire mennék vele? Semmi nem oldódna meg, de még csak választ sem kaphatnék a kérdéseimre és főleg nem segítene a döntésben. Majd este beszélek a kölyökkel és utána meglátom, merre tovább.
Most viszont inkább kanyarodok a valamivel vidámabb témák felé. Na jó, nem kicsit vidámabb, tekintve, hogy tudom, mekkora mosoly ül ki az arcomra, miközben Ednek mesélek róla. Arról a lányról. Rosieról. Ha eleinte próbálok is szinte tényszerűen közölni mindent, amit kicsit megered a nyelvem, máris ott a tagadhatatlan nagy mosoly.
Viszont sajnos nem sokáig marad. Különös, hogy amíg megtartom magamnak a gondolataimat, csak tudom, hogy bűntudatot kellene éreznem, de semmi ilyesmi nem történik. Most viszont, hogy kimondom, máris elhallgatok és egy utolsó rohadéknak érzem magam, amiért kihasználom azt a lányt.
Nem mintha kihasználásról lenne szó, akár csak egy egészen kicsit is.
- Decemberben lesz tizenhat - egészítem ki az előbbieket, amikor úgy visszakérdez, ezen kívül viszont újra a hallgatás mellett döntök.
Jobban kellene éreznem magam a szavaitól, a vicctől. Mégsem jön a változás, csak nézek hol magam elé, hol a kezemben tartott sörre. ...és ugye, ha már ott vagyok, megint iszok.
- Tizennyolc vagyok, vagy harminckettő? Ez egy teljesen normális kapcsolat, vagy lényegében pedofília? - bököm ki végül, valahol kicsit félbeszakítva őt, egy hajszállal megemelve a hangom. Persze nem rá vagyok dühös, hanem talán saját magamra. Erre az egész helyzetre, amiben vagyok.
- Biztos maradtam volna nála. Juliettnél. Akkor is, ha azt az egész utat végigüvöltjük és végül napokig nem beszélünk. Egészen addig, amíg be nem állítasz egy sörrel és hagyod, hogy leverjelek egy játékban - akaratlanul is tovább szövöm a "Mi lett volna, ha..." gondolatot, de legalább meglesz az eredménye. Halványan, de mosolygok.
- Talán egy hét múlva megkértem volna a kezét. Tudod, hogy megvolt a gyűrű... - itt viszont már csak megrázom a fejem. Mindez már a múlt és semmi értelme még mélyebbre menni a történetben.
- Rosieval még bőven nem tartok itt, de... - vállat vonok. - Még az is lehet, hogy bemutatlak neki. Csak ne ijeszd el a morgós fejeddel - nevetem el magam. Tudom én, hogy nem ijesztő ő egy kicsit sem, ha arról van szó. De jól esik viccelődni. Elkanyarodni a komoly témáktól és a saját, a fejemben kialakult hülyeségtől.

avatar
● ● Posztok száma :
171
● ● Reag szám :
159
● ● karakter arca :
Cameron Monaghan


Témanyitás ✥ Re: Konyha •• Szomb. Aug. 25, 2018 3:36 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2



Mason & Edmund

Annyira jó, hogy végre magára talál, hogy végre kezd valamit ezzel az egész helyzettel. 5 év! Ennyi kellett, hogy elfogadja mindezt… nehéz. Én is tudom, átéltem. Számomra is az volt. De most…most valahogy ez az egész más. És igen…18 vagy 32, melyiket kéne gondolnia magáról. A gyerek akiben él az jelenleg csak 18, ő maga a korosabb.
És ez baj lenne? És igen…normális dolog, vagy vagy?
Csak elhúzom a számat, fogalmam sincs, hogy helyesek e a gondolatai… de…
- Gale-el…beszéltél ezzel kapcsolatban? - mert tudom, hogy tudja. Tudnia kell erről. Mi hárman… ez egy hatalmas kereszttűz nem más, hiszen jó is lenne, de aki tudja hogy Mason hogy is van mikképp… furán nézne rá. De jön a mi lett volna ha… ha túléli és nem kellett volna egyikünknek sem végig szenvednie ezt az öt évet. Semmilyen módon sem.
Maradt volna nála. Juliettnél. Igen, ezt sejtettem, de biztos akartam lenni benne. 100%-ra. A sör… a sör minden probléma megoldója. Illetve a megoldások találásának közreműködője. Igen, ez így jobb kifejezés. De igen, ami elmúlt azt már ne bolygassuk. Senkinek sem lesz jobb és senki sem fog visszatérni, semmilyen formában. Jó ez a mostani állapot úgy ahogy van.
Rosienak meg be akar mutatni? És én ne legyek morgós medve? kissé dühösen nézek rá, amolyan hogy mondhatsz ilyet fejet is vágva mellé.
Mert én aztán nem…
- És amúgy csak ott a lovaknál találkoztok? Vagy azért kidugjátok az orrotokat valamerre? - tovább érdeklődök, mert ha kell, akkor tudok adni jó hely tippeket randi helyszín ötletnek. De csak ha kell a tanácsom, ha nem akkor kussolok. Jöhetnek az éttermembe is, vagy akár a hely legjobb mozijába, vagy az állatkertbe. Honnan is tudhatnám, hogy a lány apja ott dolgozik és elég sűrű látogatója volt a helynek, nem? Szóval akadnak helyek, amik első randi helynek megfelelőek.
- Megvettem tegnap egy játékot, kipróbáljuk? Leverlek, mint a vak a poharát. - biccentek a nappaliban lévő TV felé a ps3-ra. Vettem egy újabb játékot, valami Tekken legújabb változatát. Nem ismerős a játék, de van film belőle, azt sem láttam...
- Amúgy... tudsz lovagolni? - mert az se árt, ha elakarja rabolni szíve hölgye kegyeit.








One life


avatar
Online
● ● Posztok száma :
173
● ● Reag szám :
157
● ● Keresem :
Az iker
● ● karakter arca :
Tyler Hoechlin


Témanyitás ✥ Re: Konyha •• Hétf. Aug. 27, 2018 9:59 am
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2



Gale. Igen, talán vele kellene beszélnem erről az egészről. De azt is tudom, hogy csak úgy mehetek hozzá, mint barát, nem ez az ő világa hivatalosan. Majd talán...
- ...még nem. Az a baj, hogy csak tudom, rosszul kellene éreznem magam, de valahogy általában nem jön az érzés - bár, hogy ezt pontosan miért is baj, meg nem tudnám mondani. Ha nem érzem helytelennek, akkor így van jól minden, nem igaz?
Egyelőre inkább csak élvezem a helyzetet, amikor vele vagyok és nem agyalok. Még akkor sem, amikor annyiból áll a találkozó, hogy figyelem, ahogy a lovával van és közben néha rám mosolyog. Ez pedig akkor lenne program, ha szerelmes lennék. Pedig nem vagyok és mégis tökéletes időtöltésnek tűnik.
- Általában ott. Imádja őket és piszok keményen hajt a céljaiért. Mint mi is tettük - az az utóbbi mondat kicsit csendesebben jön a többihez képest, de semmi több, nem hagyom, hogy akár csak kicsit is elkomorodjunk.
- Amikor viszont nem a lovaknál, akkor viszem koncertre, vagy csak sétálunk. Unalmas dolog, de... fene tudja... - vonok vállat. Tudom, találhatnék ki érdekesebb dolgot is, de valahogy általában a séta is tökéletes programnak tűnik, főleg, ha közben betérünk egy cukrászdába is vagy ilyesmi.
- De te ebben mindig is jobb voltál. Szóval jöhetnek a tanácsok - mosolyodok el végül. Tudom, csalás, ha a legjobb barátom adja a tökéletes randihelyszínt és nem én magam találom ki, főleg ha valami különleges, de ezzel együtt tudok élni.
Azzal viszont nagyon nem, hogyha lever egy játékban. Egészséges versenyszellem, mondjuk így.
- Biztos vagy benne? Még egy sör a desszertkészítés közben és a gombokat sem fogod eltalálni, nemhogy nyerni! - húzom az agyát, pedig tudom, hogy két sör még bőven nem elég egyikünknek sem a részegséghez. Igaz, hogy az nekem ebben a testben néha már határeset, de inkább bele sem gondolok.
- Nem - nevetem el magam a lovaglás dologra. - Még nem. El nem tudom képzelni magam egy lovon - egészítem ki az előbbit kicsit komolyabbra véve.
- De talán téged is magammal rángatlak valami tanfolyamra, ahol megtanítják az embert. Csak, hogy ne maradj ki a jóból. Még lehet, Verot is el tudod vele kápráztatni. Herceg fehér lovon meg minden - hiába említem meggondolatalnul, eszemben sincs Veroról faggatni. Mesél ő, ha úgy érzi, jót tenne. csak akkor szoktam kérdezni, amikor látom rajta, hogy nagyon bezárkózik. Addig nem piszkálom, még az első napokban sem tettem, nemhogy most.

avatar
● ● Posztok száma :
171
● ● Reag szám :
159
● ● karakter arca :
Cameron Monaghan


Témanyitás ✥ Re: Konyha •• Kedd Szept. 04, 2018 3:13 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2



Mason & Edmund

Tudja, de még sem érzi. Azt hiszem ez jó dolognak kellene lennie, nem? Kellene, igen. Mert nem az. Ebben az életben semmi sem normális. Csak mi ketten. Csak a család, csak a valóság. Ez pedig az. Azt pedig nem hagyhatom, hogy tönkre vágja magát. Vagy épp Vero.
A lány pedig, az a 15 éves lány… imádja a lovakat és akár 0-24-ben velük lóg. Michael… pedig leselkedővé alakult. Megfigyeli órákon keresztül, élvezi a társaságát. Hajt a kijelölt célért és igen, Mich jól mondja. Mint mi. Tökéletesen ismerős az érzés. Csak egy apró mosollyal reagálok, teljesen igaza van, nincs mit javítanom rajta, se replikázni. Lassan már elfelejtem az érzést is.
- Dehogy unalmas. - javítom ki kicsit a  dolgot.
- Ha azzal vagy, aki mellett még a szar is kellemes illatú, akkor az sose lehet unalmas. - mert mi igy voltunk Vero-val, nem volt rossz dolog benne. Semmi rossz nem volt abban, mikor elkezdtünk járni. Bár Mich most tényleg nem tudja, hogy mihez is kezdhetne. Az meg hogy segítek neki, hogy merre menjenek, merre vigye a leányt, naná hogy két kézzel segítek. Csak előbb üljünk le és tereljük el a gondolatokat másfelé.
- Biztos hát. - tudom hogy szívja az agyamat, nem szoktam felvenni a szavait, ezer éve ezzel nyűljük egymást. Az egy menetes játék meg nem játék, így aztán húzhatunk körökre és órák hosszára.
Ami a lovakat illeti én sem tudok lovagolni, csak távolról láttam ilyen állatot, nagyon nem is érdekelt, de most hogy Mason egy lovaglócsajnál kötött ki… érdekel kicsit a téma.
- Nem, nagyon én sem tudlak elképzelni egy lovon… egy tevén már annál inkább. - gondolkodom húzott szájjal, de a mosoly ott a képemen. Egyiken sem ült egyikünk sem, szóval ha alkalmam lenne rá, egyikre sem ülnék fel.
- Elég nekünk a kutyagolás haver, elég nekünk az. Ilyen vén fejjel már új trükköket nem tanulnánk. - na jah, az ilyesmit fiatalon kell elkezdeni, minél vénebb az ember, annál hülyébb és konokabb. És igen, ezt én mondom, Edmund. Elég csak a mostani heteket nézni és rádöbben az ember, hogy vénül. Hogy akkor is csak neki van igaza így 30 éves fejjel… aztán a másik csak duguljon el és adjon csak igazat. Ilyenkor okos az ember, nem?
- Ha végeztél a szendviccsel, várlak amott. - intek a fejemmel a TV felé, viszem a sütit, a sört és le is ülök a kanapéhoz, elindítóm és beteszem a friss játékot. Menü… játékmenet, irányítások…. karakterek… minden megvan, addig meg válogatok, hogy kit merre hogyan…bár ezzel építeni is lehet, nem csak harcolni, hanem fejleszteni is lehet. Király. Lehet pénzt nyerni viadalokon és új holmikat venni… Ez a Kazuya elég faszán néz ki. De közben a sütinek is fogynia kell, szóval azt hamar elintézem két korty sör között.
- Ha ezt kivégeztük… elviszlek az egyik randihelyre. - nem kocsival, gyalog. Nincs messze, elég remek hely, szerintem, de csak ha lesz energiánk addigra még.




//Bocsi, hogy csak most!//







One life


avatar
Online
● ● Posztok száma :
173
● ● Reag szám :
157
● ● Keresem :
Az iker
● ● karakter arca :
Tyler Hoechlin


Témanyitás ✥ Re: Konyha •• Vas. Szept. 09, 2018 10:18 am
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

avatar
● ● Posztok száma :
2391
● ● Reag szám :
1570
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
● ● Faceless


Témanyitás ✥ Re: Konyha •• Csüt. Dec. 13, 2018 2:14 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2



Mason & Edmund

A srác úgy ahogy rendbe jött, történtek változások körülötte, de az a kisebb gond. Annak örülök, hogy rendbe jött. Hogy nem veszítettem el ismét. Hogy velem van. Életben. Nem tudom mit tettem volna, ha elveszítem Michaelt. Megint tönkre vágnám magam, Vero megint elveszítene. A lányomnak nem az apja lennék, hanem egy roncs halmaz. Nem nagyon kérnék belőle, de nem sok választása van az embernek. A srác közben nekiállt dohányozni. Változás kezdődött el körülötte… van egy lány az életében, még nem találkoztam vele személyesen, de már láttam őket kettesben. Örülök, hogy végre megtalálta az új életében önmagát. Már csak nekem kell ugyanezt megtennem Vero-val.
Az ajtójában állok és befelé bámulok. A szoba üres, még nem ért haza. Nem az apja vagyok, hogy megszabjam mikor érkezzen haza, de attól még aggódhatok érte, nem? Akkor lenne furcsa az egész ha nem aggódnék érte már semennyire.
Az ajtót paskolom meg, majd tovább lépek kettőt, végül sóhajtva masírozok le a földszintre. Egyedül töltöm a mai napomat is? Szabadnapom van. Erre úgy tűnik igen, játszhatok egymagam a gépen. Vagy menjek el Vero-hoz. Nem, nem hívhatom fel… lehet alszik a kislányom, vagy nincsenek is ott. Nem nevezem otthonnak azt a helyet. Az ő otthonuk itt van. És itt is lesz. Ahogy Michaelnek is és a kis srácnak is. Közeleg a karácsony és hát nem tudom kinek mit vásároljak össze. Michet megszoktam kérdezni mit szeretne és akképp szoktam összedobni a dobozkát. Ezúttal is így lesz. Itt van december 10 és ajándékok sehol még. Azt tudom, hogy a kislányomnak én leszek a legnagyobb ajándéka, de ezentúl is kap még. Persze nem csak az ajándékok lesznek a fa alatt, hanem a szeretetem is. Na az dögivel. És még karácsonyi menü is lesz. Mich barátnőjét is meg kell hívnom. Nem tudom hogy a leányzó szülei jelenleg miképp állnak a dologhoz, mert akkor talán ők is meglesznek hívva, hacsak már programok vannak feléjük betáblázva.
Füzetet és tollat kerítettem elő, neveket írtam fel és hogy mit veszek nekik. A nővérem, akkor az ő gyerekei. Az ikremnek már 14 éve nem vásároltam, Michael, Vero, Lily-Rose és a munkatársaim. Szóval jah, lehet mindenki sört kap és letudva a dolog. Persze a kislányom nem, hiszen még nem nagykorú. Még 17 évet ki kell bírnia. Meg azt hiszem vásárolni kell karácsonykadíszeket is, az előzőek kissé megkoptak és törött össze belőle pár darab. A pultra dőltem, rágni kezdtem a tollat és a gondolataimban turkáltam, mit is és hogyan. Bár ha megkérem Michet, akkor tuti segítene, hogy nagy, illetve hatalmas meglepetést okozzak a lányoknak.






One life


avatar
Online
● ● Posztok száma :
173
● ● Reag szám :
157
● ● Keresem :
Az iker
● ● karakter arca :
Tyler Hoechlin


Témanyitás ✥ Re: Konyha •• Today at 11:56 am
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2



Hivatalosan iskolában vagyok, mint minden rendes gyerek. Rendszeresen járok, tanulok, készülök a továbbtanulásra. A valóság viszont az, hogy ritkán járok be. Amikor pedig mégis oda indulok... nos, van, hogy sikerül félúton valahol teljesen máshol kikötni. Régebben ez a máshol a játékterem volt, ahol próbáltam úgy tenni, mintha minden teljesen átlagos lenne körülöttem. Mintha ugyanaz lennék, aki voltam.
Mostanság viszont?
Már nem egyedül ácsorgok a játékteremben, sőt, van, hogy el sem jutok addig, csak a bandával mászkálunk a városban vagy épp a parkban cél nélkül. Banda. Fene gondolta volna, hogy valaha lesz olyanok. Azt meg főleg, hogy ennek a bandának nem lesz része Eddie. Talán nem is tud az egészről, csak a két főnökről.
Rule - tisztességes nevén Ruelle - és én. Ez már szinte állandó felállás lett. Rule és én. Fene gondolta volna, hogy azzal a sráccal, aki az iskola első napján szarrá vert jóban leszek. A banda egy dolog, de mi kette... egy másik. Biztosabb. Stabilabb.
Mint ahogy az is, hogy ma délután elszívtunk egy doboz cigarettát. Na nem ketten, de elfogyott, éppen az utolsó szálat nyújtja felém Rule, mikor megrázom a fejem.
- Nem, kösz. Lelépek lassan - nem mintha bármi vagy bárki időhöz kötne. Az sem különösebben érdekel, hogy hivatalosan már régen lejárt mára az iskola ideje. Nem magyarázkodok.
Egy gyors elköszönés, kézfogás és ökölpacsi, majd már szedem is a lábaimat. Lassan elszivárog a jókedv, mint ahogy az utolsó szál cigi füstje is elszáll, amit a banda megoszt és befészkelik a gondolok magukat a fejembe. De nem vagyok hajlandó velük foglalkozni. Most kivételesen nem agyalok azon, hogy lesz a legjobb Nathannek... inkább arra terelem a gondolataim, hogy hogyan is lesz minden tökéletes a hétvégén Rosieval.
Ennek köszönhető, hogy szinte fütyörészve lépek be a házba. Haza. Néha így, néha úgy gondolok rá. Valószínűleg árad belőlem a cigiszag, mégsem az első dolgom, hogy lecseréljem a ruháimat. Konyha. Sör.
- Szomjan halok - szólalok meg, amikor látom, hogy nem vagyok egyedül a konyhában.
Hűtő. Sör. Pár kortyot eltüntetek azonnal, aztán már csak megtámasztom a hátam a legközelebbi falnál.
- Szia - mondom végre kicsit megkésve. - Min dolgozol ennyire? - próbálok közben azért rájönni, mi kötötte le ennyire a figyelmét. Tényleg érdekel.
Úgyhogy már lököm is el magam a faltól, teszem a pultra a sört és böngészem az írását, ha tudom.

avatar
● ● Posztok száma :
171
● ● Reag szám :
159
● ● karakter arca :
Cameron Monaghan


Témanyitás ✥ Re: Konyha ••
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Ajánlott tartalom

Konyha
Second Chance frpg
2 / 2 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: 03. Üdvözöllek Párizsban :: Lakónegyed :: Kertváros :: Rimbaud-lak-