Vendégszobák - Page 3
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Akik erre járnak
Jelenleg 3 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

✥✥✥✥✥
A legtöbb felhasználó (57 fő) Szomb. Nov. 11, 2017 7:42 pm-kor volt itt.
Legújabb történetek
✥ Today at 11:56 am ✥
✥ Yesterday at 11:30 am ✥
✥ Yesterday at 11:05 am ✥
✥ Csüt. Dec. 13, 2018 10:45 pm ✥
✥ Csüt. Dec. 13, 2018 10:44 pm ✥


Témanyitás ✥ Vendégszobák •• Szer. Aug. 16, 2017 2:59 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3

First topic message reminder :

Forrás: google


Forrás: google
avatar
● ● Posztok száma :
2391
● ● Reag szám :
1570
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
● ● Faceless


SzerzőÜzenet

Témanyitás ✥ Re: Vendégszobák •• Szer. Okt. 10, 2018 9:22 am
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3



Ed elveszített. Nem kis időre. De hogy a fenébe fogalmazhatnám meg ezt anélkül, hogy hazudnék neki?
- Elég csúnyán összevesztünk - mondom végül az igazat, már amennyire tehetem, de ezzel érezhetően le is zárom. Nem akarok arról az estére beszélni. Se vele, se mással. Így is túl sokat jár a fejemben az álmoknak köszönhetően.
Sőt, már így is dühösebb vagyok az egész miatt. Pedig nem akartam megemelni a hangom egy kicsit sem, de most már így alakult. Mégsem próbálom menteni a menthetőt, legalábbis úgy nem, hogy mondjuk bocsánatot kérek.
Sokkal egyszerűbb végigdőlni az ágyon, kicsit elfeledkezni a lábamról és mindenről, ami történt. Mindenről, ami az őrületbe kerget. A barátnőm, igen. Szóval már meg is csókolom és utána... nos, igen. Még ha nem is túl sokáig tart, de a megjegyzésére ott a mosoly az arcomon.
Micsoda ravaszság, tényleg. De működik, ő maga mondta, szóval igazán büszke vagyok magamra. Egészen addig, amíg nem követi a szavait a vallomás.
Ki kellene nekem is mondanom? Akkor is, ha nem vagyok benne biztos, hogy szerelmes vagyok? Ha a múltamban nem tettem, hát ebbe sem akarok neki hazudni.
- Fogalmam sincs, én mit érzek, de veled... - még csak megfogalmazni sem tudom rendesen. Sokkal inkább kicsit még közelebb húzom magamhoz. Nem számít, ha bármi sérüléshez hozzáér.
Csak az, hogy a keze a szívemnél legyen, érezze, hogy dobog, miközben újra megcsókolom. Ezúttal olyan igazán szenvedélyesen és csak azután engedem el, amikor már egészen biztos vagyok benne, hogy nem érzi hiánynak, amiért én nem mondtam.
De még mindig ezerszer könnyebben jönne az, mintsem, hogy beszéljen arról, ami történt. Amikor mindent elvesztettem. Még önmagamat is. Bármiről szívesebben beszélek, mint erről. Úgyhogy csak megrázom a fejem kicsit újra elkomorodva és ezúttal ez marad is még egy kis ideig.
- Vagy maradhatnál így, itt. Fölöttem - jegyzem meg, ahogy végigsimít rajta a kezem, míg végül megállapodik a combjain. Viszont semmi mást nem teszek, csak nézek rá.
- Nem akarok kimenni, amíg nem tudok a saját lábamon - oké, ez túlzás, biztos vagyok benne, hogy kénytelen leszek annál hamarabb, ha más nem a vizsgálatokra. De ez most nem számít.
- Kezdők szerencséje sok év tapasztalattal szemben? Vagy bízol benne, hogy el tudod közben terelni a figyelmem... és hibázok? - szegezem neki a kérdés. És tudod mit? Tényleg mintha kedvem lenne játszani. Ki mondta, hogy csak Eddel lehet?
- Nem lesz baj, ha később érsz haza? Nem fog beállítani érted az apád? - állítom meg azelőtt, hogy bárhova indulna. Jó, talán magam miatt is húzom az időt, hogy ne kelljen a székbe ülni és átmenni... gurulni a másik szobába a konzolhoz.

avatar
Online
● ● Posztok száma :
170
● ● Reag szám :
158
● ● karakter arca :
Cameron Monaghan


Témanyitás ✥ Re: Vendégszobák •• Szer. Okt. 10, 2018 7:21 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3

Kérdeznék még, de a pillantásába van írva, hogy ennyi volt, mert megint bezárkózik.  Én pedig vagyok akkora ökör, hogy nem mutatom ki azt, hogy mennyire is eszik rosszul és képes vagyok még lakatot is tenni a számra, mielőtt netán újabb veszekedés lenne amiatt, mert túl sokat kérdeztem… Meg számít? Ha ő itt él, akkor szemmel láthatóan kibékültek és már vagy teljesen helyre jöttek a dolgok, vagy fognak. Én legalább drukkolok nekik, még ha nem is ismerem a bátyát.
Mosolyát viszonzom, hiszen most egészen őszintének hatott, miután nevén neveztük kicsit a dolgot, de azt nem sejtettem, hogy netán egyetlen egy szóval megint sikerül kicsit elrontanom mindent. Nem ez volt a célom, de úgy néz ki, hogy ehhez talán jobban értek, mint eddig gondoltam. Vagy csak az emberi kapcsolatok túlzottan is bonyolultak és elkövetem az összes kezdőhibát.
Szavai nem nyugtatnak meg és még ostobábbnak érzem magam. Hagyom, hogy a kezemet a mellkasára tegye, ott ahol elméletben az ember szív lenne, ahogyan közelebb is hajolok hozzá, hogy újra inkább csókkal próbálja megelterelni a dolgokról a figyelmemet, vagy csak hogy kifejezze fontos vagyok neki, még ha szavakba nem is tudja megfogalmazni, hogy miként és mennyire. Fogalmam sincs, hogy mit volt a célja, talán mind a kettő. Elmosolyodom. – Nem kell kimondanod, azért mert én megtettem. Sajnálom, nem akartam semmi kínos helyzetet teremteni. – mondtam egy félszeg mosollyal a képemen. – Tudom, hogy fontos vagyok. – még ha azt nem, hogy pontosan miként vagy menyire is, de számít? Jól érezzük magunkat, a többi meg csak adalék. Én se fogom ezentúl hangoztatni ezt a dolgot, de tisztázni akartam vele, hogy tudja nem akarom kikényszeríteni belőle ezt a szót. Tudom, sok lány megtenné, de én nem.
Állom a pillantását, de ahogyan combomra téved a keze, ahol már szoknya se takarja akaratlanul is eszembe jut az az este, amikor majdnem… Sietve harapok az alsó ajkamba és egy pillanatra azt kívánom bár ne állna meg ott a keze annyira stabilan, hanem feljebb csúszna, de ez kész őrültség. – Maradhatok, ha szeretnéd. – kezem pedig kezére tévedt, majd előre hajoltam, hogy megcsókoljam őt és  minimálisan kicsit még a kezét is megmozdítottam, de még ilyében kapcsoltam, hogy ez rohadtul nem jó ötlet. Egyik lába alapból is gipszben van és ki tudja milyen fájdalmai vannak. Az meg saját hülyeség volt, hogy nem tudtam kiverni a fejemből azt az estét, vagy azt, amikor utána összebújva aludtunk ebben az ágyban, de ezt akkor se most kéne… nagyon nem…  
- Mit mondanak mennyi idő még, hogy legalább mankóval járhass? – tényleg érdekelt, hogy mit mondtak az orvosok és most nem érdekelt, hogy mennyire is nem akar erről beszélni.
- Miért ne, vagy annyira hihetetlen lenne? Én ugyan már, úgy festek, mint aki ilyen aljasságra készül? – kuncogtam el magam, miközben ha hagyta, akkor lemásztam róla és mellé huppantam. – Szóval, akkor igen, vagy nem? – a mosolyomat pedig megint le se lehetett vakarni az arcomról.
- Nem tudja, hogy hol vagyok. Másodszor meg estig dolgozik. Nem lesz gond, sőt mondhatom azt is, hogy tanulni járok át. – rántottam meg a vállaimat, nem ez lenne az első alkalom, hogy füllentek nekik Mason miatt. S valahogy nem bántam, mert hirtelen abban se voltam biztos, hogy valaha ő meg akarná e ismerni a családomat, vagy inkább nem. – Mehetünk, vagy inkább nyúzzalak még? Őzike szemet vessek be? Még szőkén is elég hatásos tud lenni. – barnán jobb volt, mert úgy tényleg egészen őzikés volt, de így se lehet gond. Ha pedig készen állt, akkor segítettem neki a kocsiba ülni. S egy őrült ötlettől vezérelve az ölébe huppantam, ha tudtam. – Kapitány merre is megyünk? – kulcsoltam a nyaka köré a kezemet és reméltem, hogy legalább ha megnevettetni a sok dilis megnyilvánulásommal nem is sikerült, akkor legalább mosolyt sikerült csalnom az arcára és kicsit elvennem annak az élét, hogy kocsiba van kényszerülve jelenleg.
avatar
● ● Posztok száma :
156
● ● Reag szám :
133
● ● Keresem :
My place in the world and my lovely mom and my superhero dad
● ● karakter arca :
Anya Taylor-Joy


Témanyitás ✥ Re: Vendégszobák •• Csüt. Okt. 11, 2018 2:48 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3



Én magam sem tudom pontosan, mit érzek. Talán szeretem. Régen könnyebben jött ez a szó, biztosabb voltam a saját érzéseimben. Saját magamban. Most viszont minden bizonytalan. Kivéve a mosolyom. Szavakkal nem győzködöm, hogy nincs semmi kínos helyzet, de érezni, nem igaz?
Ha más nem a mosolyból és abból, hogy milyen őrült hamar már a combján van a kezem. Hogy szeretnék-e tovább menni? Naná! De a józan eszem használva tudom, hogy képtelen lennék rá. Ha már eddig kibírtam, hova rohanjak? Még úgy sincs értelme elkapkodni, hogy egyértelműbb nem is lehetne a viselkedéséből, hogy neki is megfordult a fejében.
Az egésznek viszont végleg annyira, amikor visszatér a komolyabb témákra.
- Egy hónap. Maximum. Csak amíg szűnik a fájdalom és a csontok gyógyulni kezdenek. Nem árt megvárni, amíg a fémnek és csavaroknak köszönhetően biztosan a jó helyzetben gyógyulnak - válaszolom akaratlanul is egészen profira váltva. Így könnyebb. Mintha nem saját magamról beszélnék, hanem egy páciensről. Akihez igazából semmi közöm nem lenne. Soha nem volt az én területem a törés és hasonlók.
- Semmi aljasság - mosolyodok el végül, ahogy a nagy ártatlan előadása utána még egyszer magamhoz húzom.
Végül csak bólintok. Igen. Mehetünk. Talán tényleg jót fog tenni, ha kimozdulok legalább a szobából.
- Jó. Elég fura első találkozás lenne másképp - jegyzem meg, majd még pár elpazarolt másodperc múlva már kész vagyok visszaülni abba a nyavalyás székbe.
Minden porcikám utálja, mégis valami kis nevetésféleség szökik ki, amikor Rosie az ölembe ül és jönnek a szavak.
- Ki a világból, ha azt szeretnéd - nos, talán ezt inkább én akarom, de valahogy most mégsem tűnik kicsit sem aggasztónak a megjegyzésem.
Mindenesetre elindulok vele a ki a folyosóra, majd be a konzolos szobába. Játékok elő. Még választani is hagyom, mivel szeretne játszani.
Talán még nyerni is. Egyszer.

avatar
Online
● ● Posztok száma :
170
● ● Reag szám :
158
● ● karakter arca :
Cameron Monaghan


Témanyitás ✥ Re: Vendégszobák •• Csüt. Okt. 11, 2018 8:53 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3

avatar
● ● Posztok száma :
2391
● ● Reag szám :
1570
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
● ● Faceless


Témanyitás ✥ Re: Vendégszobák ••
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3

Ajánlott tartalom

Vendégszobák
Second Chance frpg
3 / 3 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: 03. Üdvözöllek Párizsban :: Lakónegyed :: Kertváros :: Rimbaud-lak-