Előszoba és nappali
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Postagalamb központ
✥ Bátran üzenj ✥



Akik erre járnak
✥ Várunk mindenkit ✥

Jelenleg 15 felhasználó van itt :: 8 regisztrált, 0 rejtett és 7 vendég :: 1 Bot




A legtöbb felhasználó (57 fő) Szomb. Nov. 11, 2017 7:42 pm-kor volt itt.
Legújabb történetek
✥ feltörekvõk írásai ✥

✥ Yesterday at 11:13 pm ✥
✥ Yesterday at 11:04 pm ✥
✥ Yesterday at 10:30 pm ✥
✥ Yesterday at 10:17 pm ✥
✥ Yesterday at 9:50 pm ✥
✥ Yesterday at 9:28 pm ✥
✥ Yesterday at 9:03 pm ✥
✥ Yesterday at 8:52 pm ✥
✥ Yesterday at 8:10 pm ✥
Népszámlálás
✥ Párizs lakói ✥
Történet írók
✥ fantázia szárnyal ✥

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Share| .

✥ Szeretettel Admin tollából
Témanyitás ✥ Előszoba és nappali •• Csüt. Aug. 17, 2017 5:49 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

******
avatar
Alapító;;Segítõ
Tell me your secrets
1221
● ● Posztok száma :
my babes
● ● Keresem :
I'm faceless
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Aristide Benoit tollából
Témanyitás ✥ Re: Előszoba és nappali •• Vas. Nov. 12, 2017 1:03 am
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Csodás volt az elmúlt két hét. Rég éreztem már magam ilyen boldognak, felszabadultnak, mint ahogyan Larával érzem magamat. Az pedig csak hozzátesz a dolgokhoz, hogy amit kettesben, kelletlen fülek hallatától távol csinálunk, arra szavakot sem tudok találni. Pedig még azt a lépcsőfokot meg sem léptük, amiről azt hittem először, hogy az az este fog szólni, mikor először láthattam meg teljes gyönyörűségében Larát. De valamilyen szinten örülök is, hogy nem úgy lett, ahogy az el volt tervezve. Úgy érzem, bőven lesz még rá alkalmunk, hogy ezt bepótoljuk és szeretném a lehető legjobb környeztet megteremteni hozzá. Amire Lara is emlékezni fog, és boldogan fog később visszagondolni. Nem csak egy átlagos estének, olyan címszó alatt, hogy csak legyen már túl rajta. Így is megesett már párszor, hogy nagyon közel jártunk hozzá, annyira elkaptak minket az érzelmek és a vágyak, de végül csak sikerült tartanom magam ehhez az elképzelésemhez. Szeretem Larát, ehhez kétség sem fér, és szeretném őt boldoggá tenni. És azt, hogy mosollyal az arcán tekintsen vissza azokra a pillanatokra, amiket együtt töltünk, ami akár az életünkben, akár a kapcsolatunkban egy elég fontos pontnak számítanak.
Nem akartam erőltetni a dolgot – na jó, kicsit azért mégis -, de mondogattam Larának, hogy attól függően, hogy ilyen a viszonyunk, még ne hagyjuk abba szerintem azt, hogy tanítom őt gitározni. Nagyon szívesen tettem ezt már korábban is, és ez most sincs másképpen. És nem hiszem, hogy csak úgy a semmiből jött ötlet volt neki ez, és nem akartam, nem akarom, hogy ez végül teljesen elmaradjon. Na meg egyébként is. Nem gyűrhetjük mindig a másikat, és így is ugyanúgy közösen töltjük el az időnket. Bár való igaz, hogy ez a mostani óra is jóval hosszabb volt, mint a régebbiek. Általában egy-két óráig vettem csak el az idejét, és a maximum éppenhogycsak megközelítette a kettőt, ami az órát illeti, azt is azért mert elbeszélgettük az időt. De most meg, hogy már negyedik órája nyúzzuk a gitárt, megszakítva egy-két gyengédebb pillanattal… csak úgy elrepült az idő. Viszont a legkevésbé sem volt haszontalan, mert sok új dolgot mutathattam neki, és ezért is, mikor valamiben meglepett, milyen jól csinálja, vagy hogy amit kértem tőle, azt is megcsinálta, egy csókkal jutalmaztam őt. Talán ez volt a mozgatórugója a dolgoknak.
Előbb-utóbb, mikor már én is kicsit kezdtem fáradni, és úgy éreztem, elég lesz ez mostanra, kimondtam a végszót. – Jól van, szépségem. Elég lesz szerintem ennyi most. Majd később még folytatjuk – mondom neki ezt lágyan elmosolyodva, kezemet a térdén pihentetve. Odahajolok hozzá, hogy nyomjak egy gyors csókot az ajkaira. – Kérsz valamit? Inni, enni? Összedobhatok, amit csak akarsz. Vagy ott a hűtő választéka is – kérdezem tőle és végül elveszem tőle a gitárt. Visszateszem azt a tokjába, és rázárom a fedelét, majd nekitámasztom a kanapénak. – És akár utána a medencét is felavathatnánk. Elég jó idő van odakint. De igazából teljesen rád bízom – én aztán nem erőltetek semmit, ha nem akar, akkor nem, csak mivel már ezt beszéltük múltkor halloweenkor, gondoltam megemlítem most. Ki tudja, mikor lesz megint ilyen napos, kellemesen meleg idő.
avatar
Egyetemista
Tell me your secrets
95
● ● Posztok száma :
Zac Efron
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Lara Vivienne Cerise tollából
Témanyitás ✥ Re: Előszoba és nappali •• Vas. Nov. 12, 2017 12:58 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

A legjobb

Minden együtt töltött idő élvezet Arisszal. Legyen szó az intim pillanatokról, vagy a városban lógásról, de még az egyszerű filmnézések is szuperek. Egyszerűen csak jó vele lenni, boldog vagyok, hogy ez így alakult. Persze nem tudjuk minden időnket együtt tölteni, ott van az egyetem, a munka, viszont ebben a két hétben már együtt jártunk az edzőterembe, tehát azt az időt egymásra fordítottuk. Meg persze a gitárleckék, amikhez  Aris annyira ragaszkodott. Nekem sem volt ellene sok kifogásom, de azt nem akarom, hogy ezzel elvegyem az idejét, amit akár másokra is fordíthatna. Hisz ez máris komolyabban vett feladat, mint a lakáskeresés, amivel még nem jutottunk igazából semmire. Na jó, valamire mégis, mert sok lehetőséget megnéztünk, de személyen is meg kell nézni a döntőbe jutottakat, hogy kiválaszthassuk az otthonunkat.
Most nem esik szó a költözésről, csak a gitárról, hogy melyik hangot hol fogjam le, mit kell eljátszanom. Nem egy könnyű dolog, nekem legalábbis. Ő viszont olyan profin játszik rajta, hogy esküszöm elgondolkodtam azon, vajon hangszerekkel a kezében született-e. Sokkal szívesebben hallgatom azt amikor ő zenél, bár nem mondom, igyekszek azt csinálni amit kér a jutalomcsókokért.
Az ujjaim már fáradnak, de kitartóan folytatom amíg ő azt nem mondja, hogy elég volt. Amikor pedig ez bekövetkezik, mosollyal az arcomon, de felszusszanva hagyom, hogy mint egy gyereket, olyan gondosan a helyére rakja a hangszert.
- Téged kérlek - harapom be ajkam és hajolok közel hozzá egy csókra. - Nem vagyok éhes, deee szomjas igen - majd felpattanva kinyújtóztatom tagjaimat és hallgatom az ötletét, ami eléggé meg is tetszik. Még az első estén beszéltük a medencézést, amire azóta nem kerítettünk sort. Időnk sem volt rá igazán, de ha már ez egy szabad nap, hát miért ne? A bikinimet egyébként is áthoztam korábban, amikor egy-két cuccunk átkerült egymáshoz, hogy az egymásnál töltött éjszakák után vagy éppen előtt ne ütközzünk kellemetlenségekbe.
Először lehajolva hozzá egy újabb apró csókot nyomok ajkaira, majd a konyha felé veszem az irányt. Azért annyira otthon nem érzem még magam, hogy különösebben pakolásszak, vagy ilyesmi, de egy pohár levételét megoldom és szépen pótlom a folyadékhiányt.
- Te éhes vagy? Mert ha nem... akár segíthetsz az átöltözésben is - vetem fel az ötletet a konyhapultnak támaszkodva. Szemöldökömet kissé megemelem, ahogy aztán a pólóm szélét is. Épp csak néhány pillanat erejéig teszem mindezt, és várom, mit válaszol. Persze ha éhes, akkor nem fogom magammal rángatni, sőt. Segítek a főzésben is, ha valami normálisat enne, hisz a medence nem fut el sehová.
- Van itthon valaki? - aztán csak úgy kíváncsiságból teszem fel a kérdést. Nincs gond azzal, ha nem vagyunk egyedül, a családját nagyon kedvesnek ismertem meg, de mégiscsak jobb kettesben lenni.
avatar
Online
Egyetemista
Tell me your secrets
79
● ● Posztok száma :
● ● Keresem :
Emma Stone
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Aristide Benoit tollából
Témanyitás ✥ Re: Előszoba és nappali •• Vas. Nov. 12, 2017 2:55 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Egy valami biztos, hogy amilyenekké alakultak az órák Larával… hát, azt nem fogom elterjeszteni, annyi fix. Nem ad túlzottan valós képet, hogy milyen is lennék majd később tanárként, szigorú, megértő, és így tovább. Bár még eléggé fiatal vagyok és nem meglepő, hogy mindenkivel ilyen barátságos vagyok, mint amilyen vele voltam már a kezdetekben is. De most pedig végképp nem tudnék haragosan sóhajtozni, ha valamit nem jól csinál. Mégiscsak a barátnőm, akit nem akarok megbántani, sem pedig elvenni a kedvét ezektől. De szerencsére, ha kicsit rosszabbul is megy neki valami, ha utána jobban elmondom neki, megmutatom, akkor már szépen elkezdi kapizsgálni. És ez már félsiker, a gyakorlás a másik tényező. Erre is lehet bőséggel lehetősége, mert az egyik gitáromat ott hagytam náluk, hogy nyugodtan játszogasson rajta, ha úgy tartja kedve, vagy ideje, én pedig nem vagyok ott. Vagy akár akkor is, mikor ott vagyok. Nem mindig tudunk kettesben lenni, film vagy egyéb teendők hiányában pedig valahogy le kell foglalnunk magunkat. De egyelőre egy hosszas kihagyás után csak most kezdett el újra játszani rajta, és inkább vettem újra a régebbieket, egy kis újdonsággal megfűszerezve. És így is elment négy óra… Durva, mi?
Szavain nem különösebben lepődök meg, néhány kérdésemre már annyira egyértelmű, hogy milyen választ fog adni. De tudja jól, hogy mennyire imádom, mikor ezeket mondja, ezért nem is érzi magát feszélyezve miatta. Miért is kellene? A barátja vagyok, és így is olyanokat csináltunk már a másikkal, ami azért bőven okot ad arra, hogy ilyeneket mondogasson. Csókjait mosolyogva viszonzom, és tekintetemmel végig követem őt hátulról, ahogy távolodik tőlem. Ezzel is valószínűleg nagyon tisztában van – ahogy én is az ő részéről -, hogy legtöbbször még akkor sem bírjuk levenni a másikról a tekintetünket, ha épp az nem ránk figyel.
Mosolyogva közeledek hozzá, a tekintetemben láthatja, hogy tetszik, amit látok, mikor kicsit feljebb húzza a pólóját. Most játszhatnám én is ezt a játékot, de fogjuk mi eleget látni még egymást ruha nélkül. Közelebb lépve hozzá csókolom őt meg, ahogy a pólója alá besimítok, és a hasát érintem meg, kicsit simogatva. De nem megyek tovább. Most még nem. – Hát… akármennyire is csábító, én tudnék enni – válaszolom neki mosollyal az arcomon. Még nyomok egy puszit az orrára, majd elmászok a hűtőig, és inkább kiveszek onnan valamit. Vagyis először nézelődök. – Van még egy kis Lasagne. Kérsz belőle? – kérdezem hátrafordulva tőle. Nem lennék meglepve, ha a szemeit csak néhány másodperccel később látnám az enyéimbe nézni, ha így lesz, akkor pedig csak elnevetem magam röviden. Amennyiben kér, kiveszem azt, és két tányért is, majd rakok mindkettőnknek, majd azt be a mikróba. Külön-külön nyilván…
- Ömm… ja, most még itthon van édesanyám, vagyis egyikőjük. De ő nemsokára megy el dolgozni, a testvéreim valahova elugrottak kirándulni néhány napra, másik szülőm pedig pont akkor ment el szintén, mikor jöttél, emlékszel még. Szóval nemsokára miénk lesz a lakás, valahogy úgy – bólintok végül, mert sejtésem szerint ez volt a fő válasz, amire a kérdése irányult, hogy meg fog-e zavarni minket valaki, vagy megint csak egyedül lehetünk.
A mikró csippog, kiveszem az egyik adagot, amennyiben Lara is kért, úgy bedobom a másikat, és várhatjuk a következőt. – Miért vagy erre olyan kíváncsi? Talán terveid vannak velem? Súgd csak meg őket, gyere – kérdezem tőle vigyorogva, majd még kicsit el is fordítom a fejemet, hogy jobban halljam, mit akar mondani.
avatar
Egyetemista
Tell me your secrets
95
● ● Posztok száma :
Zac Efron
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Lara Vivienne Cerise tollából
Témanyitás ✥ Re: Előszoba és nappali •• Hétf. Nov. 13, 2017 12:20 am
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Esküszöm, bármelyik pillanatban képes lennék rámászni és addig csókolni, amíg magától le nem esik róla az összes ruha. Minden felesleges, nem kell a póló, sem a nadrág... Szerintem tudja is, hogy ez így van. Viszont mindketten tudjuk a határokat, hogy mit mikor szabad és hol, és ez nem az az alkalom, amikor bármit is szabadna néhány lopott csókon kívül. Az csak jutalom, amiért ő a legjobb tanár és én igyekszek a  legjobb diák lenni.
Végigmérem miközben közeledik felém, de tekintetem a szemein állapodik meg. Mosolyogva ölelem át a nyakát a csók hosszára. Jó érzés a simogatása, mint mindig, bárhogy is ér hozzám. Csakhogy azt nem szabad elfelejteni, hogy ez a konyha, és bármennyire is szeretnék megszabadulni pár ruhától és inkább csobbanni vele, a férfi testnek bizony szüksége van tápanyagbevitelre. Többre, mint nekem, én most beérem a vízzel is.
- Jól van, adj enni a babánknak - kuncogva eresztem el, de persze utána nézek. Hát mi mást néznék, ha nem a legjobb kilátást, ami éppenséggel a háta, meg a hátsója? Ajkamba harapva tartom rajta a tekintetem, majd egy kicsit elvarázsoltan nézek a szemébe.
- Nem, most megvagyok - megrázom a fejem a válaszhoz, aztán csak figyelem amit ügyködik. Kérdésem annyira nem direkt, inkább csak kíváncsiskodó. Nem tudom mindig követni a családjukat, igazából sokkal jobban leköt az a tag, aki az enyém, és lassan csak rá kell figyelnem. Na persze ami a lakást illeti, nem mást. Gondolom elő fog fordulni, hogy ugyanúgy meglátogatjuk a családunkat, és az elején minden cuccunk sem fog bekerülni a lakásba...
- Üüühümm - hosszan bólintok, közben körmömmel megkocogtatom a poharat. Csipog a mikró, és bár éhes nem vagyok, jól esik érezni a tészta illatát. Amint közelebb hív, több sem kell, a poharat lerakom a pultra és odalépek hozzá, füléhez hajolok. Kezemet finoman a derekára csúsztatom a pólón kívül.
- A medencében akarok olyanokat csinálni, mint az ágyban...meg a kádban... Már ha kijutunk a szobából... - alig hallhatóan suttogok és közben finoman végighúzom ujjaimat a gerince mentén. Aztán megszakítom a pillanatot, visszahúzódok mintha semmit sem mondtam volna. Ártatlan arcot vágok, még el is mosolyodok hozzá. Hogy mennyire gondolom komolyan? Nagyon is. Hogy mennyire csinálnám meg? Semennyire, bárki megláthat.
- Jó étvágyat - nyomok egy puszit arcára, majd miután a villája segítségével egy falatot lopok a tányérjáról, engedem, hogy asztalhoz üljön, vagy bármi amit akar. Én türelmesen várok.
avatar
Online
Egyetemista
Tell me your secrets
79
● ● Posztok száma :
● ● Keresem :
Emma Stone
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Aristide Benoit tollából
Témanyitás ✥ Re: Előszoba és nappali •• Hétf. Nov. 13, 2017 10:38 am
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

- A babánknak? Larám, mit nem mondasz el nekem? Bár való igaz, kicsit kikerekedtél… - nézek végig rajta felvont szemöldökkel, de aztán elnevetem magam és mielőtt megsértődne, odahajolok hozzá, hogy szerelemtől fűtve megcsókolhassam őt. Tudja jól, hogy csak szórakozok vele, és hogy mennyire tökéletesnek tartom mind őt, mind az alakját. De azért inkább megyek biztosra, és próbálom ezzel a csókkal „vigasztalni”, illetve, hogy még finoman végig is simítok a hasán, meg a combján.
Vigyorogva nyugtázom, hogy mikor hátrafordulok, akkor a szemeivel csak kicsit később találja meg a tekintetemet. Még kicsit rá is játszok erre az egészre, hadd élvezze a látványt, és elhúzom az ételhordó kivetélnek idejét. Amúgy is kicsit még megnézem, mik vannak a hűtőben. De jobbára csak ez, ami egy jófajta ebédnek betudható.
Berakom a mikróba, közben magyarázok egy sort, a feleletére pedig csak mosolyogva, kicsit nevetve szólalok meg. – Azért egy kicsivel több lelkesedést, ha lehet. Vagy már ennyire unalmas vagyok? Esetleg csak a testem és a játékom miatt tartasz már, semmi másért? Szép dolog, Larám, mondhatom szép dolog – rázom meg a fejemet rosszallóan, de nyilván csak tettetve ezt.
Kíváncsian hallgatom, amit mond, és cinkos mosolyra húzódik a szám széle, ahogy elég szolidan kifejti, mit is tervez. Egyébként kíváncsi vagyok, hogy csak a szája jár, vagy tényleg meg is fogja, vagy meg akarja ezt csinálni. Mert egyébként túl sok hátráltató tényező nincsen. Csupán néhány perc és a ház a miénk lesz teljes egészében. A medence pedig olyan helyen van, hogy ha valaki akarna, akkor sem tudna belátni, tekintve a kerítéseinket. Van jobb dolguk is az embereknek, mint két fiatalt kukkolni, ahogy medencéznek. Vagy többet, mikor az egész család itthon van.
- Aha… neked is. Hozz csak egy villát még, falatozz. Ez az asszony dolga, lopni az úr kajájából – mondom neki nevetve, miután visszakaptam a villámat és nyomok egy csókot az arcára. Leülök az asztalhoz, és megvárom, hogy hoz-e magával villát, vagy az enyémet fogja hasznosítani. Nem bánom egyébként, nyugodtan ehet belőle, ha egy egész adagot nem is kérne, csak néhány falatot.
- Egyébként előre szólok, lehet kicsit hideg lesz a víz, mikor először belemegyünk. Nem tudom, a nap mennyire melegíthette fel, mert azért nincsen nyár és negyvenöt fok, hogy fél óra alatt már szobahőn legyen. De ne aggódj, biztos megtalálom a módját, hogy felhevítselek… - jegyzem meg neki, és odahajolok hozzá egy csókra. Nyilván ekkor toppan be anyám is, mikor ezt mondom. Más esetben lehet kicsit zavarba jönnék, de ő az anyám és nagyon is jól tudja, hogy mi szokott a kíváncsi szemek elől folyni egy párkapcsolatban. Míg összekészülődik, váltunk vele pár szót, közben lassan elfogyogat a késő ebédem, ebédünk Larával. Aztán elköszön és már ott sincs.
- Na, és mostantól hivatalosan is csak a miénk a ház. Hallgatom, úrnőm parancsait – tolom félre a tányért, és előre dőlök az asztalon, karjaimmal megtámaszkodva rajta, kíváncsian hallgatva, miféle tervei vannak. A már elmondottakon kívül.
avatar
Egyetemista
Tell me your secrets
95
● ● Posztok száma :
Zac Efron
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Lara Vivienne Cerise tollából
Témanyitás ✥ Re: Előszoba és nappali •• Hétf. Nov. 13, 2017 9:54 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Elkerekedik a szemem szavaira, hosszú pillanatokig nem is tudok mit mondani. Szerencséje, hogy tudom, csak viccnek szánta és csókkal engesztel ki, máskülönben csúnyán meg tudnék sértődni emiatt. Na jó annyira talán mégsem, de ha ő mondja, hogy felszedtem pár kilót, akkor az úgy is van.
- Milyen szerencse, hogy én vagyok terhes, de a te feneked növekszik - vágok vissza még elég közel az ajkaihoz, így egy gyors csókot tudok lopni mielőtt elhúzódna. Pont az ő teste az, amin egy deka felesleg sem látszik meg. Nem is értem, hogy lehet valakinek olyan hátsója, mint neki, és én hogy lehetek olyan szerencsés, hogy bámulhatom egész végig, amíg a hűtőben nézelődik.
Végül a tudtára adom, mit szeretnék vele csinálni a medencében, és ha még nem unt volna rá a szemforgatásomra eléggé, most láthatja megint.
- Aha, csak amiatt vagyok veled, igazából csak fogadásból, hogy a legjobb pasi fektessen meg - vigyorogva mondom, ugyanúgy viccelve ezzel, mint ahogy Aris teszi szinte mindennel. Oda is lépek hozzá és a hátát simizem, majd a lasagne illatára hümmögni kezdek. Azt nem tudom, hogy ezt éppen ő csinálta-e, de mindegy is. - Na meg azért, mert tudsz főzni - toldom meg a nem éppen romantikus vallomást mielőtt ajkához hajolva megcsókolnám. Ha ezt így fogjuk folytatni, nem lesz unalmas és egyhangú az életünk. Márpedig kétlem, hogy bármikor is le tudnánk szokni egymás piszkálásáról.
Lopok a kajájából, mert kíváncsi vagyok az ízére, de éhség hiányában nem fogok magamba szuszakolni egy egész adagot. Nem hinném, hogy ő éppen az lenne, aki majd most jól maga elé húzza és éhes vad módjára védelmezi a lasagnet.
- Csak az én uram olyan édes, hogy ezért nem haragszik meg - mosolygok rá, majd egy pillanatra lehunyom a szemem a puszija alatt. Ezekből az apró érintésekből annyi van, hogy már megszámlálni sem lehetne, mégis mindig sokat jelent. Mintha minden egyes ilyennel kifejeznénk, mennyire odáig vagyunk a másikért.
Követem az asztalhoz, mellette foglalok helyet és amíg ő falatozik, én figyelem és a kezeim között levő poharat kocogtatom. Inni fontos, muszáj, pláne vizet, mert máskülönben kiszáradunk... Csakhogy én nagyon neheze küzdöm le ezt is a torkomon, pláne, amikor olyan helyzetbe kerülünk, mint most. A szám elé teszem a kezem amikor az anyja belép és Aris éppen azt ecseteli, hogy meg tudja oldani a felmelegítésemet. A csók így elmarad, egy picit prüszkölve hajolok el, és mosolygok a nőre. Nem zavar, ha egy-egy rövid puszit elkapnak a családtagjaink, de miközben ilyen témába keveredünk, nem éppen ideális. Szóval én megpróbálom egyensúlyba hozni magam, aztán egy rövid beszélgetést lefolytatunk vele. Mindenkit rendesnek találtam eddig, őt különösen kedvesnek is, így nem okoz gondot a kommunikáció.
Bármennyire is kedvelem, azért örülök, amikor felszabadul a lakás és kettesben maradunk, Aris pedig ennek hangot is ad. Ajkamba harapok, és miközben végignézek az elém táruló izmain, hosszan hümmögök. Végül közel hajolok, egészen át az asztalon, még fel is állok, hogy hosszú, nem éppen visszafogott csókot követeljek. Nem szakadok el akkor sem ajkaitól, amikor közelebb lépek hozzá és karját a derekamra húzom.
- Öltözzünk át, és menjünk - azzal elhúzódok és hátat fordítva neki, de továbbra is magamon tartja kezeit indulok meg a szobájába, ahol az én cuccaim is pihennek. Innentől már sima ügy, hogy ott helyben amint belépünk a szobába ledobjam egyesével a ruháimat és csak ezután kezdjem el hosszasan keresgélni a bikinimet.
avatar
Online
Egyetemista
Tell me your secrets
79
● ● Posztok száma :
● ● Keresem :
Emma Stone
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Aristide Benoit tollából
Témanyitás ✥ Re: Előszoba és nappali •• Kedd Nov. 14, 2017 10:39 am
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

- De még milyen jól. És mintha bánnád, hogy ilyen jó vagyok ezen a téren
is
– válaszolom neki a csók után mosolyogva, és még rá is csapok egyet a fenekemre, miután megfordultam, hadd érezze a törődést. Egyébként rendkívül imponáló, ahogy megnéz magának és őszintén, nem is cserélném el ezt semmire. Jó tudni, hogy ennyire tetszik neki a látvány, már ezért is megérte annyit dolgoznom magamon. Bár azt biztos bánja, hogy nem járok olyan szűk farmerokban vagy akár leggingsben, mint amilyenben ő. Lássuk be, nekem azért jobb belátásom nyílik így elég sok mindenre, én pedig ki is használom ezeket. De ő ezt kipótolja azzal, hogy folyamatosan simogat. Szerintem egálban vagyunk.
- Hm… egész hízelgő, hogy én kaptam meg ezt a címet. Majd élek is a fogadással. Remélem jó összegeket tettél fel, mert a végén egy házra is lesz pénzünk, nem csak lakásra – válaszolom neki viccelődve. Tudom, hogy nem mondja komolyan, legalábbis a fogadás részét. Hogy a legjobb pasinak tart… nos, abban már van valami, elég csak arra gondolni, hogy miként és mennyiszer megnéz magának, illetve hogy mennyire nem tudja levenni rólam a kezét. A következő szavaira nem tudok mit reagálni, ezért csak mosolyogva meghúzom a vállaimat. Hát igen, az való igaz, egész jól főzök. Ő meg már ezt számos alkalommal megtapasztalta, mikor épp nem volt semmi dolgunk, de időnk bőségesen. Hát összedobtam valami finomat, amikből néha azért Lara is kétszer szedett… Lehet éhes is volt, de valami ízetlen borzalomból nem hinném hogy repetázott volna.
Elnevetem magam röviden, mikor Lara elkezd kicsit prüszkölni anyám betoppanásán, meg hogy miket hallhatott. Anyám viszont egész lazán viselkedik, és hasonlóan közvetlen Larával, mint amennyire én szinte mindenkivel. Tudja jól, hogy mennyire oda vagyok a szösziért, ezért ő máris családtagként kezdi el kezelni, azt már első találkozásuknál leszögezte, hogy meg ne próbálja magázni, mert azért meg fog haragudni. De ilyen a másik édesanyám is, hisz ők ketten egyáltalán nem az ég és föld kategóriájába tartoznak, ha a személyiségükről és a kapcsolatukról van szó. Épp ellenkezőleg.
A kis szende szűz meg máris eltűnik Larából is, mikor anyám elhagyja a házat és csukódik az ajtó. Nem kell sok és már hajol is oda hozzám, hogy megcsókoljon. De még hogyan… Örömmel viszonzom, és közben nyakára csúsztatom az egyik kezemet, úgy tartom minél közelebb magamhoz, hogy a csók egyre tovább tarthasson. Szavaiba belemosolygok és rajta tartva a kezemet hagyom, hadd vezessen engem. Bár nem tagadom, időközben kicsit elkalandoznak a kezeim, kicsit lejjebb, hogy finoman megsimogathassam a fenekét is.
Beérve a szobába én is ledobom magamról a ruháimat, és csak megrázom a fejemet Larán. Jól tudja, hogy hol van a bikinije, ezt pedig szándékosan csinálja velem, biztos vagyok benne. De jól van, belemegyek a játékba. Én egyből oda megyek, ahol van az ő fürdőruhája, és kiveszem azt. – Larám, megtaláltam. Gyere – fordulok meg hozzá, mikor már a kezemben van. Azzal legkevésbé sem foglalkozom, hogy az enyémnek még „nyoma sincs”. Amint közelebb lép Lara, megcsókolom őt, mielőtt átadnám neki a ruhákat. Végül mikor eljön ennek is az ideje, és nyújtanám át neki, véletlenül leejtem a földre. – Hoppá… kicsúszott a kezemből – mondom neki nagyon megjátszva, hogy ez véletlen volt, de a vigyoromból bőven tudhatja, hogy ez a legkevésbé sem volt így. Ha lehajol érte, azt pedig mit ne mondjak, elég nagy odafigyeléssel kísérem.


A hozzászólást Aristide Benoit összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Nov. 14, 2017 11:55 pm-kor.
avatar
Egyetemista
Tell me your secrets
95
● ● Posztok száma :
Zac Efron
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Lara Vivienne Cerise tollából
Témanyitás ✥ Re: Előszoba és nappali •• Kedd Nov. 14, 2017 7:57 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

- Olyan hülye vagy - nevetve rázom meg a fejem a viccelődésén. Kíváncsi lennék, ha egyszer megharagudnék rá, mennyi időbe telne neki mosolyt csalni az arcomra. Így mondjuk, ahogy most is csinálja, maximum három másodperc, nagyjából. Bár kétlem,hogy tudnék rá komolyan haragudni. Talán ha megcsalna...vagy fontos döntést hozna meg nélkülem. Ezekre viszont semennyire esélyt sem látok, komolyan, Aristide lenne az utolsó, akiről ilyet el tudnék képzelni most, hogy ismerem és hogy az enyém.
- Naná, igazából tudtam, hogy beléd fogok szeretni és kelleni fog a házra a pénz - bólogatok egy teljesen komoly fejet vágva. Aztán ez csak addig tart, míg a végére nem érek és el nem mosolyodok. Valójában tényleg nem gondoltam volna, hogy lesz egyszer ilyen is. Amikor leplezetlenül nézhetek rá úgy, hogy látja, mennyire kívánom, és mennyire szeretem. Nem tudok rá nem szerelmesen nézni, mert minden pillanatban elvarázsol. Imádom.
- Amúgy ha végre találunk egy lakást, az első vacsit én főzöm - szemöldökömet felvonva várom az elfogadó válaszát, és ezt most teljesen komolyan gondolom. Eddig ő többször főzött, mint én, és ez nem jó. Mármint persze, jó, mert isteni bármi amit csinál, de szeretném a gyomrán át is megvenni, mi több, magamhoz láncolni. Hogy élete végééig arra vágyjon, amit én szívvel készítek neki mire hazaér.
A saját lakás egyelőre várat magára, addig pedig hol nálunk, hol náluk töltjük az időnket. Bár nem vagyunk régóta együtt, a korábbi egymáshoz átjárás, az órák miatt már ismerjük egymás családját, szóval nem volt kínos "mi járunk" bemutatás. Szerencsére nem a gonosz, mindenbe belekötős anyósokat kaptam, de azért van egy kis félsz bennem, hogy megfelelek-e nekik, jónak találnak-e a fiukhoz. Mert szeretném, ha így látnák, és nem kellene emésztenem magam miatta, mert sokkal jobbat is kaphatna.
Az anyukáknak szánt mosollyal búcsúzkodok, és kívánok szép napot, majd amint csukódik az ajtó és elhangzik Aris szájából a bűvös mondat, hogy egyedül maradtunk, olyan csókkal adom tudtára, hogy ennek mennyire örülök, ami tényleg csak a négy fal között, kettőnk között lehetséges.
Mint máskor, most sem bírja ki, hogy a derekamon tartsa a kezét, de ez egy cseppet sem zavar. Sőt, imádom, bárhol is ér hozzám, de ha már ennyire tapizhatnékja támad, én nem állom útját, ahogy a ruháim sem. Persze utóbbi már odabent, még a bikini keresése előtt. Persze tudom, hová raktam, mindketten látjuk is, de mint aki nagyon keresgél, előadom magam. Kicsit még a csípőmet is mozgatom jobbra-balra hozzá.
- Nem tudod, hol van? - pillantok hátra rá és végig is mérem. Aztán azt is végignézem, amint kiveszi a jól látható helyéről. Vigyorgok rá, csak vigyorgok, és közelebb lépve viszonzom a csókot. Nehéz megállni, hogy ne vessem azonnal rá magam amikor ott áll egy szál semmiben előttem, de megpróbálom. Nyúlnék is a ruhadarabokért, de az teeeljesen véletlenül a földre pottyan. Egy pillanatig utána nézek, aztán a szemébe. Ha így, hát legyen így. Elég közel vagyok hozzá, ezért kapaszkodónak a combját használom, egészen fent, és lassan guggolok le a ruhákért. A lehető leglassabb, legművésziesebb mozdulattal emelem fel és állok fel, egészen közelről. Nem érek hozzá igazán, de súrolom a bőrét itt-ott.
- Mivel hálálhatom meg, hogy megtaláltad? - motyogom ajkaiba a kérdést, mert már simulok is hozzá és a bikinivel a kezemben ölelem át a nyakát. Szeretnék eljutni a medencéig, hogy az itt töltött idő ne csak a négy fal között zajlódjon, de így elég nehézkes lesz.
- Imádlak, de ha most nem raksz odébb, nem érünk ki a medencéhez... - nehezebben mennek a szavak így pár centire ajkaitól, nehezebb légzés mellett. Szabad kezemmel a hajába túrok és újabb apró csókot lopok. Ha tűz ütne ki, az sem zavarna jelen pillanatban.
avatar
Online
Egyetemista
Tell me your secrets
79
● ● Posztok száma :
● ● Keresem :
Emma Stone
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Aristide Benoit tollából
Témanyitás ✥ Re: Előszoba és nappali •• Kedd Nov. 14, 2017 11:52 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

- Tudom. És te pont így szeretsz engem – felelem neki öntelt vigyorral az arcomon. Az egész életfelfogásom ilyen. Miért szomorkodjunk, ha lehetünk mellette boldogok, és jól érezhetjük magunkat? Az élet túl rövid ahhoz, hogy pitiáner dolgokat sajnálgassunk. Megvan a gyász és a szomorúságnak a maga ideje, ez tiszta sor és arra nincs egy rossz szavam sem, de én a hétköznapi életről beszélek, egy átlagos ember átlagos hétköznapjairól. Kétségtelenül jó a zenei tudásom, de ettől függetlenül még én is ugyanúgy átlagosnak tartom magam, aki nem emelkedik ki szinte semmivel sem a többi embertársa közül.
- Na, pont ezt imádom annyira benned. Hogy ilyen előrelátó vagy. Hova lesz pénzünk, a kertvárosba egy szép nagy házra, vagy pedig valami kis garzonra csak? – viszem tovább a témát mosolyogva, jókedvűen. Kicsit amúgy korai lenne saját házról beszélni, ezt még én is belátom. Lehet, hogy összességében a kapcsolatunk rohamtempóban szaladt, de vannak olyan dolgok, amiknél ez nem működne ilyen jól. Jól hangzik egy saját ház, persze, de felelőtlenség lenne belekezdeni ilyesmibe. Van félretett pénzem, de nem annyi, ami megadhatná a kezdőtőkét egy párizsi háznak. És amúgy is, ahogy említettem, nincs ilyesminek még itt az ideje.
- Úúú, jól hangzik. Mi lesz a menü? – kérdezem tőle fellelkesedve. Valami olyan válasz tökéletes lenne, ha valami tésztásat mondana és azt hozzá rakva, hogy sok. Jó sok. Mert bizony, ha meglesz ez a lakásunk, ott fejedelmi vacsorát várok el, nem kevesebbet. És nem tudom, de magamat ismerve nem hiszem, hogy meg fogom tudni állni, hogy ne kotnyeleskedjek bele a főzésbe… pláne ha végül tényleg egy nagycsaládnak való adagot csinálna abból amit akar. Egyébként kétségem sem fér ahhoz, hogy akármit is fog csinálni, nagyon finom lesz. Elég fura lenne, ha rossz lenne az ízlése ilyen téren is, ha már egyszer engem is kifogott és képes volt magához láncolni teljesen. Tudom, tudom, túl sokat szerénykedek, rossz szokásom.
Imádom, hogy még most sem bír magával és így tetszeti magát előttem. Hisz nagyon is jól tudja, hogy rendesen meg fogom őt nézni hátulról, de még elölről is. Nincs olyan pont ezen a lányon, amit ne imádnék, és ne lennék teljesen oda érte. Viszont most visszafogom magam, akármennyire is közel állok hozzá, hogy leteperjem őt és annyi legyen a medencézésnek. De nem akarom, mert ki tudja mikor lesz legközelebb ilyen jó idő egy kis csobbanáshoz… Egy kis mókázás viszont belefér, mielőtt még azt hinné rólam, hogy lázas vagyok, azért nem csinálok semmi olyasmit arra reagálván, amit ő művel le előttem.
Elmosolyodva nyugtázom, hogy milyen lassan veszi fel azt a csöppnyi ruhadarabot a földről, próbálva kihozni a sodromból. Jó úton halad, de szerintem neki is elég nehéz dolga van önmaga megfékezésében. Ahogy bőrömhöz is hozzáér több ponton, csak nehezíti a dolgomat, de tartom magam az elképzelésemhez. Csak ott lentebb délen a kishaver is így vélekedne a dolgokról és ne kezdene el kicsit mozgolódni. De tényleg csak kicsit.
Egészen addig, míg hozzám nem simul egész testével. Jó látni rajta, hogy neki is hasonlóan nehezen megy már a légzés, és nem egyedül vagyok ilyen izgatott egy kis kitérőt illetőleg a medencézés előtt. Csókját viszonzom, és kicsit el is veszek benne, ahogy hátáról egyre lejjebb siklik a kezem, derekán megpihenve végül. Csak még egy kicsit…
Végül, miután elég ideig loptunk egymástól ilyen röpke csókokat, akármennyire is nehezemre esik, de eltolom őt magamtól. Lassan simítok végig a felkarjától a kezéig, amit egyre távolodva még megfogok, de utána elengedek, hogy én is megkeressem a saját fürdőruhámat. Kiveszem a nadrágot, majd pedig minden tökölés nélkül kapom fel magamra. Nem egy nehéz folyamat nekem, ha viszont Larának szüksége van valami kis segítségre, akkor miután ezt megkérdeztem tőle, segítek is neki. Egy-két puszival tarkítva a cselekményt.
- Na, akkor mehetünk? – kérdezem, miután mindent rendben találtam. Ha pozitív a válasza, akkor bólintok egy aprót. – Akkor gyere – ez alatt a két szó alatt pedig már hajolok is lejjebb, hogy Larát a vállamra kaphassam és úgy induljak meg vele. Kezemet kényelmesen pihentetem a fenekén, úgy tartva meg őt, és sétálva ki vele egészen az udvarra. Odaérve a medencéhez pedig megállok a szélénél. – Hmm… - esek néhány pillanatnyi gondolkozóba. – Mély levegő! – mondom neki nevetve, aztán pedig minden további nélkül ugrok bele a vízbe Larával együtt. Egyszer ez a csaj tényleg meg fog ölni szerintem…
avatar
Egyetemista
Tell me your secrets
95
● ● Posztok száma :
Zac Efron
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Lara Vivienne Cerise tollából
Témanyitás ✥ Re: Előszoba és nappali •• Szer. Nov. 15, 2017 12:10 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Imádom, hogy tudja is, mennyire szeretem. Úgy gondolom, hogy ez fontos egy kapcsolatban és nem azt kell éreztetni a másikkal, hogy nem szeret eléggé. Amikor a lányok lógnak a pasijuk nyakán a figyelmüket követelve, az nem normális. Szerencsére mi egyelőre - és remélhetőleg a jövőben is - tökéletesen megvagyunk.
- Villába, az a minimum - úgy nézek rá, mintha ennek alapból természetesnek kellene lennie. Mit nekünk kis garzon, amikor élhetünk egy palotában is? Hat gyerekkel, tíz kutyával, medencével... Na ja, ebbe belegondolni is megerőltető, amikor éppenséggel azon igyekszünk, hogy a kis lakás a lehető legjobb áron legyen, ami mellett futja majd minden másra is. Úgy néz ki, meg is valósítható egyébként, már csak ténylegesen el kell mélyedni a témában. Attól pedig nem félek, hogy ha esetleg gondunk adódna, senki nem fog minket a szárnyai alá venni. Nem ez a cél, persze, de ez azért egy biztosabb háttér.
- Meglepetés, nem árulhatom el - megrázom a fejem és összeszorítom ajkaimat, úgy tartom magamban az infót. Most elsődlegesen egye meg az ebédet, amiből nem is lopok többet, aztán irány a medence. Ami már ugye egy más kérdés, hogy eljutunk-e addig.
Hisz elég nehéz úgy öltözködni, hogy konkrétan hozzásimulok, érzem a tökéletesen kidolgozott testét a hasamon, na meg azt is egy arasszal lejjebb, hogy nem csak nekem nehéz az elindulás. Na jó, én kezdtem, de ő folytatta, ne engem hibáztasson senki...
Belemerülök a csókba, élvezem az ölelését, épp csak kiélvezem a pillanatokat, amelyeknek mindjárt vége kell, hogy szakadjon. Csak hát nehéz, amikor egy tökéletes pasihoz bújik hozzá az ember aki ráadásul a szerelme. Még úgy is, hogy éppenséggel győzködöm magam az elhúzódásról, sikerül maradnom, másodpercek, percek telnek így el, míg végül kinyögöm, hogy legyen neki több akaratereje. Utolsó csók, ő pedig megteszi a lépést. Sóhajtva távolodok el, majd bújok bele először a bugyiba, aztán pánt fel a nyakamba, kapocs össze hátul és kész is vagyok. Nem mondom, jól néz ki Aristide ebben a nadrágban, de azért nélküle még jobban tetszett.
- Mehetünk, kapitány - bólintok mosolyogva, aztán már indulnék meg kifelé amikor magához húz és felkap. Nevetve kalimpálok egy kicsit, és követelem, hogy tegyen le; persze mindhiába. Engem meg valójában cseppet sem zavar, hogy így az ő magasságából nézem végig a lakást a kifelé vezető úton.
- Tudod, ezt így el tudnám viselni, így vihetsz bárhová - jegyzem meg útközben, mielőtt kilépnénk az udvarra. Gondoltam itt már letesz, hisz megérkeztünk a medencéhez. Jó lesz szép lassan megszokni a vizet, először csak a lábujjaimat beledugva... Ja, persze, az én elképzeléseim meg amit a pasim megvalósít.
Szavaira nem is tudok mit reagálni, csak egy szemöldökfelvonásra futja, aztán a következő lendülettel pottyanunk be a vízbe. Abba, ami hideg. Rendesen hideg, és hirtelen jött, tetőtől talpig elmerülök a medencében, de megkapaszkodok benne. Legyen csak közel amikor felbukkanok a víz alól, és le is nyomom alá ezért...
- Aztarohadtéletúristenmeghaltam - nagy szemekkel pislogva rá hadarom el, és két kezemmel kisöpröm a vizes tincseimet az arcomból. - Menekülj Aris, menekülj... - a sokkból lassacskán észhez térve, a víz hőmérsékletét lassacskán megszokva fenyegetem meg és még csúnya nézést is társítok hozzá. Esküszöm egyszer meg fogom ölni, aztán özvegy maradok...
- Te meg akarsz engem ölni, tudom ám - ezért cserébe viszont ha odébb is úszna, utána megyek és kezeim segítségével az arcába locsolom a vizet.
avatar
Online
Egyetemista
Tell me your secrets
79
● ● Posztok száma :
● ● Keresem :
Emma Stone
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Aristide Benoit tollából
Témanyitás ✥ Re: Előszoba és nappali •• Szer. Nov. 15, 2017 2:36 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

- Villába? Az igen, szeretsz nagyban játszani és veszélyesen élni. Gondolj bele, mi lett volna, ha nem vagy a típusom és neked kellett volna másnak kifizetni egy ekkora összeget. Bár ki tudja, lehet megszántalak volna, mégiscsak a barátom vagy… - örülök, hogy így csűrjük-csavarjuk a dolgokat, nem különösebben érdekelve egyikőnket sem, hogy mindennek, amiről szó van mennyire nincsen semmilyen valóságalapja és értelme sem beszélni róla. – A végén még rosszul fogom érezni magam, hogy múltkor este nem tepertelek le. Már rég berendezkedhettünk volna – folytatom tovább a gondolatmenetemet aprókat bólogatva. Viszont még mindig tartom magam ahhoz az elképzelésemhez, hogy nem akarom csak úgy letudni ezt, hogy elmondhassa Lara is magáról, hogy már nem szűz. Most a szöszi lehet néha szitkoz magában, hogy miért nem csináltuk még mindig, mert bőven lett volna rá lehetőségünk, de szerintem és remélhetőleg, mire ténylegesen eljutunk addig, utána örülni fog neki, hogy ennyire megvárattam.
Ahogy a vetkőzését, úgy az öltözését is végignézem, és részben átkozom magam, hogy miért volt ennyi lelkierőm eltolni magamtól. Ugyanakkor észveszejtően dögös ebben a bikiniben, és úgy érzem, lesz még rá lehetőségem, hogy megszabadítsam tőle. Engem pedig nem kell kétszer kérni, annyi biztos. De szerintem őt sem.
Nevetgélve kezd el ficánkolni a vállamon, és szavai hatására sem teszem le őt. Ha nem nevetgélne, hanem konkrétan kimondaná nekem mindenféle humorosság nélkül, hogy tegyem le most azonnal, mert ezt nem élvezi, akkor megtenném. De tudom, hogy milyen Lara és hogy a legkevésbé sem bánja ezt, akármennyire is próbál úgy tenni. A nevetése elárulja.
Megszólalására nem felelek, csak játékosan megpaskolom formás fenekét, és néhány pillanattal később pedig már ott is vagyunk a medence előtt. Megfordul a fejemben, hogy leteszem és majd szépen fokozatosan a belemenetelt. Azon is gondolkoztam, hogy egész egyszerűen csak beledobom őt. De mindezeket elvetettem. Ha ő szenved, szenvedjek én is alapon.
Elrugaszkodok a szélétől és vele együtt vetem bele magam a vízbe. Nem tagadom, így nagy hirtelenjében tényleg hideg, de tudom, hogy néhány pillanat és alkalmazkodni fog hozzá a testünk. Felbukok a víz alól közvetlen Lara mellett, épp egy lélegzetvételnyi időre, ő pedig már nyom is vissza a víz alá. Ez után nevetve emelkedek ki újra a vízből, és figyelem Larát. Szavai még nagyobb vigyort csalnak az arcomra, és ahogy ő elkezd engem lefröcskölni vízzel elég gyorsan és sokszor, én is viszonzom ezt. Mint két gyerek, úgy viselkedünk most. Jól szórakozok ezen, kellemesen nevetgélek, és remélhetőleg Larának is hamar vissza fog térni a jókedve és gyilkolási szándéka pedig elszáll. Ha nincs is így, akkor egyszer csak abbahagyom a fröcskölést, közelebb megyek hozzá, és kezeit megfogva csókolom meg őt hosszasan. Már ha nem lesz annyi lelki ereje, hogy elhúzódjon tőlem. Általában én vagyok az, aki türelmesebb és sokkal inkább képes az ilyesmit kezelni. Ha tehát a csókot nem szakítja félbe, úgy annak befejeztével megszólalok. – Na, hogy tetszik eddig a medencénk? – kérdezem tőle még mindig fülig érő vigyorral. Jól szórakozok, kétség sem fér ehhez. És tudom, hogy Lara sem haragszik rám komolyan. Pont ezt szeretem benne. Hogy képes ő is viccként felfogni az én hülyeségeimet és tudja, sosem ártani akarnék neki vagy bármi hasonló.
avatar
Egyetemista
Tell me your secrets
95
● ● Posztok száma :
Zac Efron
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Lara Vivienne Cerise tollából
Témanyitás ✥ Re: Előszoba és nappali •• Szer. Nov. 15, 2017 7:33 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

- Ó köszi, mehettem volna azzal, hogy szia Aris, légyszi dugj már meg, hogy nyerjek egy fogadást? Ha ezt tudom... - még egy sóhajt is megeresztek hozzá, mintha annyira sajnálnám a dolgot, hogy így alakult. Mekkora szívás már összejönni egy jó pasival...de komolyan. Világgá is megyek, ha most rögtön nem szakítunk.
- Azt én is bánom - aztán egy pillanatra ajkamba harapok és gyorsan végignézek rajta. Nem, nem bánom, hogy nem tette meg, így tudom, hogy nem csak arra hajt. Sőt, ami azt illeti én vagyok, aki legszívesebben leteperné őt bármikor. Hát ez van, ha a hormonok már nem bírnak magukkal.
Ez a nap is szépen alakul. A hosszas gitározgatás után jól fog esni a másfajta mozgás, vagyis..eleve a mozgás. Négy óra ücsörgés és csak az ujjaim és a szám mozgatása mikor megcsókolt, az nem mondható éppen annak. Szóval az öltözködést cipekedés váltja. Már el is felejtettem milyen az, amikor felkapnak a vállukra. Azt hiszem utoljára apu csinálta ezt velem ötévesen... Az nem éppen most volt.
Nem zavartatom magam egészen addig, amíg úgy teljes egészében nem a medence hideg ölelése vesz körül. Szerencse, hogy a számat összezártam a szemeimmel együtt és így elkerülöm a fulladást. Elég azzal megbirkózni, hogy konkrétan megfagyott még a petefészkem is, de ezek után Aris aztán retteghet...
Nem tudok rá haragudni, de basszus, ne már. Szemét. Nagyon is az, szóval teljesen megérdemli a támadásomat ellene. Remélem jól be is nyeli a vizet, aztán belülről is érezheti, mibe dobott bele. Na jó, együtt érkeztünk, őt ugyanúgy ez fogadta belepottyanáskor.
- Komolyan, szerintem te csak a házpénzre mész - bólogatva beszélek miközben elkezdem a locsolást. Most már nem zavar, hogy az arcomat éri a víz, hiszen teljesen mindegy. Néhány másodperc kellett ahhoz, hogy a testem hozzászokjon a hőmérséklethez, aztán elég elviselhető. Nem is rossz, valójában.
Aztán a játékunkból elég is, vége a nevetésnek, nekem viszont eszem ágában sincs közeledni hozzá. Kell is egy kis erősebb ráhatás részéről, hogy végül átkarolva a nyakát viszonozzam a csókot. Ahogy mindig, most is élvezettel fogadom, és jól esik a testének melege.
- Az tetszik, na de te... Kihúztad a gyufát - bököm meg mutatóujjammal az orrát, majd ajkához hajolok. Csók helyett fogaimmal finoman magam felé húzom alsó ajkát, és csak ezután nyomok rá puszit. Aztán, hogy tényleg büntiben legyen része elengedem és szépen elúszok tőle. Mielőtt felfeküdnék a víz felszínére lebegés céljából, odafordulok hozzá.
- Amúgy most hozhatnám a nagyítót, ugye? - vigyorodok el. Biztosan tudni fogja, hogy mire gondolok ezzel, a hülye is tudja, hogy a hideg víz nem jótékony hatással van a férfiak lába között himbálódzó kishaverra. Aztán még mielőtt reagálna, szemeimet behunyva engedem el magam, kezeimet kitárva fekszek el a vízen és lógatom ki fél testemet a felszínen.
avatar
Online
Egyetemista
Tell me your secrets
79
● ● Posztok száma :
● ● Keresem :
Emma Stone
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Aristide Benoit tollából
Témanyitás ✥ Re: Előszoba és nappali •• Szer. Nov. 15, 2017 10:02 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

- Jöhettél volna. Részletkérdés, hogy rábólintottam-e volna. Bár egy ilyen szexi démont, mint amilyen te vagy, nehezen tudtam volna visszautasítani. De kértem volna a részesedésem. És drága mulatság vagyok, csak nézz rám – húzom kicsit feljebb a pólómat, és másik kezemmel úgy mutatok végig magamon. Csak a torkán ne akadjon a víz, amit annyira kortyolgat, nem lennék büszke magamra, ha miattam kezdene el fuldokolni. Bár való igaz, akkor elmondhatnám magamnak, hogy haláli jó vagyok.
Ezt a kis csobbanást azért is kapta, mert így gonoszkodott előttem a szobában. Hisz tudja jól, hogy milyen hamar be tudok rá indulni, bár azzal is tisztában vagyok, ez visszafele is mennyire így van. Ha nem rólam lenne szó, és nem lennék ennyire türelmes, valószínűleg most fent gyűrnénk egymást ahány módon csak képesek vagyunk. Így is nehezemre esett, ha kicsit tovább húzzuk egymás agyát, egész hamar sikerült volna elvesztenem az önkontrollomat. De legalább egyszer csináljuk végig azt, amit elterveztünk és ne térítsenek le erről az útról a vágyaink. Nem könnyű, való igaz, de végül eltolom magamtól. Aztán néhány perccel később már újra fogdosom a fenekét, amikor a vállamra kapom őt és leviszem a medencéig, hogy ott vele együtt csobbanjak a vízben. Ez legalább lehűti egy kicsit. Őt is, engem is, és a kedélyeket is. Meg lentebb sem érzek túl nagy mozgolódást a hideg vizes csobbanást követően… Ez addig jó, míg meg nem szokom a víz hőmérsékletét – tehát nem sokáig.
Érzem, hogy nem akarja először annyira viszonozni a csókot, de elég korán meggondolja magát és egymásba karolva tartunk egy kis fegyverszünetet. Szavaira elmosolyodok. – Olyan kis cuki vagy, mikor ideges vagy – mondom neki kicsit nevetgélve, és már várnám a következő csókot, de persze hogy csak szívat ezzel még egy sort. Amit következőleg mond, arra felhúzom a szemöldökömet, és kicsit fejem is elfordítom, úgy nézek rá. – Az igen, babám, micsoda beszólás. Most jól beégettél. Kérném, hogy még olts is be, de vízben vagyunk, így túlélem – és közelebb is megyek hozzá, mikor elkezd lebegni a vízfelszínen. – Látom nem csak nekem hideg a víz – felelem neki, majd meg is nyomom párszor mutatóujjammal a melltartója kicsit feszes pontját játékosan.
- Amúgy meg, ha annyira kételkedsz a víz rám gyakorolt hatásában, miért nem jársz utána te magad? – kérdezem tőle vigyorogva, ahogy tovább nyomkodom őt. Neki is van kedvenc játéka, nekem is meglett szerintem.
avatar
Egyetemista
Tell me your secrets
95
● ● Posztok száma :
Zac Efron
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Lara Vivienne Cerise tollából
Témanyitás ✥ Re: Előszoba és nappali •• Szer. Nov. 15, 2017 11:29 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Egyébként teljesen igaza van abban, hogy van önbizalma, mert van mire. Megdolgozott azért, hogy jó pasi lett, meg azért is, hogy nem csak izmai vannak, hanem agya is. Én nem igazán találkoztam rajta kívül mással, aki ilyen lett volna, de nem is bánom. Így ő az első és remélhetőleg minden téren az is lesz, majd marad is. Nem titkoljuk a kapcsolatunkat, hisz miért tennének, szóval a barátnőimtől meg is kaptam már egy párszor, hogy mégis hogy tudtam ezt megcsinálni. És hogy nekem mi volt a válaszom? Jókor voltam jó helyen. Azaz nem valahol a közelben keféltem tök idegen jócsávókkal, és bumm, Aris az életem része lett. Ő pedig nem tök idegen, sőt. Bár azt meg kell hagyni, amíg nem ismertem, és nem beszéltünk semmit, ugyanazt gondoltam róla is, mint minden hozzá hasonló szexi pasiról. Az agy és a kinézet fordított arányossága.
Szóval ettől az én egoista, szexi, okos pasimtól nagyon, de komolyan nagy nehéz az elszakadás. Fájdalmas, de közben jó is, mert folyton csak növeli a kitartás a kapcsolatunkat. Minél tovább bírjuk ki anélkül, hogy csak a testiségekre gondolnánk, annál jobban látszik, mennyire érzelmeken alapul az egész.
Mondjuk ha már érzelmek, a szerelem mellé durván betársul a hitetlenkedés és düh amikor mindenféle előkészítés nélkül beugrik velem a vízbe. Hát mit ne mondjak, jól esett volna ha ezt nem így teszi meg, de már mindegy. A haragom amúgy is elszáll nagyjából tíz másodperc alatt és csak egy kicsit duzzogok még neki. Aztán csókkal engesztel és innentől már csak direkt húzódok el és bökök oda megjegyzést.
- Gyakoroltam rá, ne aggódj - mondom színtiszta meggyőződéssel mielőtt ténylegesen elengedném magam. Jól esik csak ott feküdni és élvezni, hogy még süt a nap, de ezt egy árnyék hirtelen félig el is takarja. Fél szememet kinyitva pillantok fel Aris arcára és hallgatom, ahogy visszavág, majd megérzem az ujját a mellemen. Most komolyan?
- Tudod szívem, hogy nem zongora? - kérdezek rá tovább lebegve. Már amennyire megy, de aztán lerakom a lábaimat és hallgatom szavait. - Igazad van, meg kellene néznem, hogy él-e még a játékom - tettetett aggodalommal kapom szám elé a kezem és még a szemeim is elkerekednek. Azonnal szembe fordulok vele teljesen és a szemébe nézek. Kezemet a mellkasára helyezem, onnan pedig lassan a hasára. Kitapogatom a kockáit, és szemeimet továbbra sem veszem le övéiről, még akkor sem, amikor ujjaimat először csak végighúzom a nadrág széle mentén, majd lassan becsúsztatom alája. Férfiasságán végigsimítok párszor, arcával együtt figyelem, milyen reakciót váltok ki belőle.
- Azt hiszem nincs baja - állapítom meg elvigyorodva amikor a kezem alatt kezd életre kelni.
avatar
Online
Egyetemista
Tell me your secrets
79
● ● Posztok száma :
● ● Keresem :
Emma Stone
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Aristide Benoit tollából
Témanyitás ✥ Re: Előszoba és nappali •• Csüt. Nov. 16, 2017 10:01 am
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Mikor először találkoztunk, már lehet akkor eldőlt, hogy előbb-utóbb ide fogunk kilyukadni. Alighogy Val bemutatott minket egymásnak, kiderült hogy erre semmi szükség nem volt, mert már évek óta ismerjük egymást, még ha csak látásból is. Már ez a tudat is nevetésre késztetett mindkettőnket, mert ilyen nem létezik. Aztán, mikor az első gitárlecke helyett inkább beszélgettünk, hogy kicsit jobban megismerjük a másikat, már az is elég sokatmondó. Nem kértem el soha sem egy fillért tőle a leckék után, mert hamar a barátommá sikerült avanzsálnia, és élveztem az együtt töltött időt. Minden másodpercét. Meg egyébként is, röhejesen alacsony összegről lett volna szó, ha másról lenne most szó, nem pedig az én Larámról, mert nem vagyok még hivatalosan tanár, mint azt nem nehéz kitalálni. Visszatérve a szöszire pedig, vicces hogy két hónapig mennyire kerülgettük a forró kását, pedig elég nyilvánvalónak kellett volna lennie, hogy van köztünk egyfajta vonzalom. De így legalább nem futottunk bele sokak hibájába, hogy úgy szerettek bele a másikba, hogy nem is ismerik őt szinte és csak útközben derülnek ki dolgok. Bár ez ránk is igaz részben, mert addig nem jöttem volna rá, hogy Lara még szűz, míg azt nem mondja el nekem. Túl gyönyörű, túl okos, túl aranyosnak találtam ahhoz, hogy ezt gondoljam róla, hogy még korábban senkinek sem sikerült a horgára ráakadnia. De ez az infó csak még inkább alátámasztja, hogy mennyire egy csodálatos személy emberileg is Lara. Én pedig pont ezért szeretem annyira.
- Lehet, de én élvezem a rajta való játékot – felelem neki vigyorogva, csak akkor hagyva abba a nyomkodást, mikor végül abbahagyja a felszínen való lebegést. Színésznőnek ő se menjen el, mert nagyon rosszul játssza a meglepettet. Állom a tekintetét mindvégig, ahogy lassan egyre lejjebb halad a keze. Nehezemre esik, hogy csináljak valami hasonlót én sem, de nem fogom most elrontani a kis játékunkat, az ugyanis nem vallana rám. Aztán meg ki tudja, hogy hol fogunk már megint lenni néhány perc múlva. Akármennyire sem akartam, egy kisebb sóhajjal adom tudtára, hogy az érintése azon a pontomon mennyire nem közömbös. Nem állítom le, ő pedig szóvá is teszi az egyértelműt, hogy egyre inkább megindult odalent a buli a keze miatt. – Azt mondtam, járj utána, nem azt, hogy vizsgáld is felül… - felelem neki mosolyogva, majd tarkójánál fogva húzom magamhoz közelebb, a csók előtt pedig még odanyögöm neki. – Viszont tetszik, hogy ilyen szófogadatlan vagy – ezt követően pedig nyomok egy apró puszit az ajkaira, ami után pedig az következik, hogy nyelvemmel újra utat találok a szájába, és remélhetőleg nem is ütközök ellenkezésbe. Bele sem tudok gondolni, most mennyire örülhet a fejének, hogy ilyen hamar ilyen reakciókat tud kiváltani belőlem. Ez itt kérek szépen mindenkit, Lara Vivienne Cerise varázsa. A szerelmemé.
avatar
Egyetemista
Tell me your secrets
95
● ● Posztok száma :
Zac Efron
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Lara Vivienne Cerise tollából
Témanyitás ✥ Re: Előszoba és nappali •• Csüt. Nov. 16, 2017 5:17 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Képtelenek vagyunk egymás előtt megjátszani magunkat, de szeretünk játszadozni. Elvagyunk így kettecskén, még ha tudjuk is, hogy a másik csak vitázik, felvesszük a fonalat. Na jó, azért jó tudni, hogy csak szórakozunk egymással. Sok olyan pár van, akik ölik egymást és mindenfélével a másik torkának ugranak. Jó esetben csak egymás torkának.
Nem mondanám, hogy nem sejtettem, hogy közelebb fog jönni. Valójában örülök is neki, mert nemlettvolnakedvem játszani a megsértődöttet. Az mondjuk nem éppen kellemes, hogy a víz hatására gombkeménységű mellbimbómat piszkálja, és ezt szóvá is teszem.
- Hát persze. A te élvezetedért mindent, szívem - forgatom meg a szemem természetesen vigyorogva, és mivel a nadrágjába invitál, nem mondok nemet a meghívásra. Saját kezemmel akarom érezni, milyen hatással volt rá a hideg, és milyen hatással leszek én. Reakciójára éhesen várva nézek a szemeibe, majd amit megérzem markomban, vágyakozni kezdek utána. Vigyorogva állapítom meg a lenti helyzetet, aztán sóhajára még be is harapom ajkam. Gyengéden simogatom, és egyébként nincs is szándékomban tovább gyűrni. Mégis eljön a pont, amikor rámarkolok úgy igazán, és ez az, amint nyelvével utat tört az enyémhez. Szabad kezemmel a nyakát karolom át, közelebb húzódok. Érezheti a követelőző csókomból,mennyire odáig vagyok érte. Csak úgy, mint mindig. Hajába túrok, és férfiasságát masszírozom.
Nem tudom mennyi idő telik el így, de felhúz rendesen. Nincs szándékomban így hagyni. most mégis megállj parancsolok kezeimnek, elhúzódok. Egy mély sóhajt követően lököm el magam előle a medence aljának segítségével, és újra belelógatom a fejem a vízbe. Az eget kémlelem.
- Tényleg szép ez a nap, jó, hogy kihasználjuk - jegyzem meg, mintha az imént semmi nem történt volna. Na persze a még valamivel gyorsabban emelkedő mellkasomat nem lehet csak úgy elrejteni. Nem megyek messzire, épp csak egy karnyújtásnyira, ahonnan pillanatokon belül el is érem őt. Átfogom a nyakát fél karommal, és most már az ég helyett Aris gyönyörű szemeit nézem.
- Tudod, hogy nagyon szeretlek?
avatar
Online
Egyetemista
Tell me your secrets
79
● ● Posztok száma :
● ● Keresem :
Emma Stone
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Aristide Benoit tollából
Témanyitás ✥ Re: Előszoba és nappali •• Pént. Nov. 17, 2017 9:48 am
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

- Köszönöm. Örülök, hogy ilyen fontos az én örömöm neked. Sokat jelent – majd kezemmel a szívem helyén is enyhén megpaskolom a mellkasomat. Felajánlom neki, hogy járjon utána a dolgoknak saját maga, ez való igaz. Az már egy másik kérdés, hogy ezt lehet kétszer is át kellett volna gondolnom, mielőtt elmondom neki. Pont azért mert jól tudom, hogy itt valószínűleg úgysem csak annyi lesz, hogy megnézi. Ó, nem. Ennél jobban ismerem már Larát. Aztán ki tudja, lehet rám cáfol. Bár ezt a forgatókönyvet mélységesen kétlem.
Lassú simogatása máris olyan reakciókat vált ki belőlem, amik látszólag neki nagyon kedvére vannak. De próbálom én is tartani magam, meg a józan eszemet. Jól esik a keze érintése, ehhez kétség sem fér, de ez még olyasmi, amit eltűrök valamilyen szinten. Mikor viszont már elég határozottan megmarkol odalent, akkor egy újabb sóhajt hallatok. Néhány pillantás, pár érintés, és máris újra ott meredezek a kezében. Csak félig esik nehezemre, hogy ne vigyem el egy teljesen más irányba ezt a medencézést, mint amilyennek szántuk… Ugyanakkor ott a másik fele, hogy veszettül élvezem.
Egészen addig, míg úgy nem dönt, hogy nem játszunk tovább ilyet. Nagyon mondani sem tudok semmit az előbb történtek után. Ez végtelenül gonosz volt a részéről, és meg is jegyeztem. Elhiheted, Larácskám, hogy ezt még vissza fogod kapni. De kamatostul ám. Szavaira nem reagálok semmit, csak sóhajtok egyet inkább. Jó, legyen, akkor maradjunk így. Nekidőlök a medence szélének, kezeimmel kint megtámaszkodva, és úgy figyelem a közeledtét. – Gyakorolhatnád még a kifejezését jobban – pillantok le rá fél szemöldökömet felhúzva. Ha kicsit közelebb jön, még mindig érezheti az előbbi kis műsor rám gyakorolt hatását, viszont ahogy ő, úgy én is úgy teszek, mintha nem történt volna semmi sem. Bár azért rajta is látom, hogy a legkevésbé sem volt közömbös neki az alig fél-egy perccel korábbi, kicsit hevesebben emelkedő mellkasából ítélve.
Hasonlóan pihentetve magamat kémlelem az égboltot, és csak aztán szólalok meg. – Mit gondolsz… ha nincs az a halloweeni buli, mi lett volna? Előbb-utóbb tervben volt, hogy elhívlak randira. Mit válaszoltál volna, csak az akkori kapcsolatunkat tekintve? – azért kérdezem ezt inkább, mert a halloweeni buliig nem nagyon volt rá példa, hogy Lara ennyire bámuljon és simogasson engem, ami azért bőséggel hozzájárult ahhoz, hogy most itt vagyunk. Addig meg jobbára csak nagyon jó barátok voltunk, és ugyan valamennyire érezhető volt egy vonzalom köztünk, ez a buliban csúcsosodott ki, mikor már eléggé részegek voltunk.
avatar
Egyetemista
Tell me your secrets
95
● ● Posztok száma :
Zac Efron
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Lara Vivienne Cerise tollából
Témanyitás ✥ Re: Előszoba és nappali •• Pént. Nov. 17, 2017 6:34 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Leghőbb vágyam, hogy csukott ajtók és behúzott függönyök között legyünk most épp a medence helyett. Akár odabent, akár bárhol máshol, csak kettesben. Ezt pedig Aris is tudja, elég nyilvánvaló, hogy legtöbbször mindketten ugyanarra vágyunk. Mégis ott van, hogy egyensúlyt kell tartani az ilyesmi, valamint a változatos tevékenységek között. Hosszú távon megtérül, ha most bírunk magunkkal. Na meg minél tovább húzzuk, annál emlékezetesebbek maradnak az együttlétek.
Ennek tudatában húzódok hátra és teszek úgy, mintha mi sem történt volna. Azért örülök, hogy a medence el van zárva mindentől és mindenkitől, mert már az iménti összegabalyodásunk is nézőközönséget vonzhatott volna.
A nagy helyzet az, hogy nem sokáig bírom nélküle. Az az egy méter is sok annak tudatában, hogy ott van és átölelhetem, sőt, valójában bármi mást is csinálhatnék vele. A sok tevékenység közül viszont csak egy jön most szóba, ez pedig az ölelés. Egy kicsit megtartom magam oldalasan, majd szavaira az én szemöldököm is felszalad. Szembefordulok vele, kezeimet a nyaka körül összekulcsolom és bocsánatkérő mosollyal nézek a szemébe. Érzem, ahogy az imént tett néhány lépésnek a hatása aligha múlik. Akaratlanul is nekisimulok, közelebb húzódok hozzá. Ezen kívül mást nem teszek, most próbálom megállni, próbálok nem is arra gondolni, ami egy kicsit lejjebb kettőnk közé feszül.
- Tényleg? - pislogok nagyokat, hisz ez az információ új. Sosem gondoltam volna, hogy el akart hívni randizni, ez annyira abszurd. Még a bulin és a buli után is úgy gondoltam, hogy ez csak egy hirtelen jött dolog és bármikor elmúlhat. Szerencsére tévedtem, és most itt vagyunk, szerelmesen, én épp egy engesztelő csókot nyomja állára.
- Nem tudtam, hogy tetszem. Voltak kételyeim a bulin, amikor még csak beszélgettünk. Akkor próbáltam megmagyarázni magamnak, hogy barátok vagyunk, tanítasz és ott van az a két év is, de...csak azért, hogy ne nézzek rád úgy. Vagyis így - nevetem el magam visszagondolva az estére. Hát még mindig köszönettel tartozok a lányoknak azért a jelmezért... - De ha elhívtál volna, igent mondtam volna. Kedveltelek, most pedig...hát most sokkal több annál.
Miközben beszélek a feltételezett múltról, hátul a tarkóját simogatom és a haját birizgálom. Egy pillanatra sem nézek máshová, csak arcára. Minden egyes vonását, apró ráncait megjegyzem, elraktározom az emlékeim között, hogy mindig velem maradjon. Nincs rajta olyan centi, ami ne lenne tökéletes.
avatar
Online
Egyetemista
Tell me your secrets
79
● ● Posztok száma :
● ● Keresem :
Emma Stone
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Aristide Benoit tollából
Témanyitás ✥ Re: Előszoba és nappali •• Szomb. Nov. 18, 2017 1:55 am
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Sokszor fogalmazódott már meg ez a kérdés bennem. Nem tudom, mi változott volna idővel, hogy vajon minden úgy lenne, mint ahogy most van, vagy ennél távolabb nem is lehetnénk tőle? Az ilyen mi lett volna, ha kérdések egyébként is olyasmik, amiket folyva-folyvást felraknak az emberek, de feleslegesen. Ha meg is találják rá a választ, az távolról sem jelenti azt, hogy tényleg úgy is lett volna. Ez az élet szépsége és rondasága, hogy nem mindig történnek úgy a dolgok, ahogy azt eltervezzük. Bármikor bejöhetnek véletlen tényezők, amikre nem számítunk, de alapjaiban véve változtathatják meg az életünket. Ami Larát és engem illet… nos, maradjunk annyiban, hogy legvadabb álmaimban sem gondoltam volna, hogy mi így fogunk összejönni, mint ahogy végül sikerült. Részegen, kétségkívül kicsit felizgultan mindkettőnk részéről, ami az estefelé kezdett el kicsúcsosodni, és másnap reggel pedig semmiféle megbánással az előtte lévő estét illetőleg. Azóta pedig olyan szinteket vett a kapcsolatunk, amire pedig végképp nem számítottam volna. És milyen rövid idő alatt… De semmit sem bánok. Épp ellenkezőleg. Örülök, hogy végső soron így történt.
Kérdésére csak bólintok. Előbb-utóbb valószínűleg így lett volna. Akkor kétségtelenül, hogyha ilyen jól kijöttünk volna még később is, ami elég esélyes. – Kételyeid? Tényleg? Nekem nem úgy tűnt. Pláne, ahogy tapiztál és felfaltál a tekinteteddel – válaszolom neki vigyorogva. Kezemmel az ő karját simogatom, amelyikkel a hajammal szórakozik, úgy hallgatom. Szavai őszinte mosolyt varázsolnak az arcomra, majd kicsit közelebb is hajolok hozzá, hogy megcsókolhassam őt. Nem túl hosszasan, viszont úgy éreztem, ez most kell nekem. Túlzottan is. Közben lágyan végigsimítok az arcán, és a csókot követően újra visszadőlök a medence szélének. Ha kezével még mindig a hajamat birizgálja, akkor ugyanúgy cirógatom a karját, mint kicsit korábban.
- Őszintén? Volt egy-két brutál rossz ötletem arra, hogy mégis hogy legyen ez. Mármint hogy hívjalak el – pontosítok kicsit, hogy értse. Ha látom, hogy felkeltettem az érdeklődését, akkor folytatom. – Egyik például az volt, hogy mikor megkérdezed nálatok, kérek-e valamit, akkor azt mondom, hogy egy pohár vizet, meg hogy gyere el velem randizni. Tudom, nagyon szar, mondanod sem kell – rázom meg a fejemet tettetett rosszallással. Belül közben röhögök, mert elképzelni sem tudom, hogy találhattam ki ilyen hülyeséget. Nem is azzal lett volna bajom, hogy mit felel a kérdésre, hanem hogy hogy adom elő.
- Végső soron viszont nem bánom, hogy így történtek a dolgok, ahogy. Meg hogy ilyen gyorsan – vallom be az őszintét és szerintem ezzel Lara sincsen másképpen.
- Alig várom, hogy végre meglegyen az a lakás… Jó lesz végre teljesen kettesben lenni - mondom neki sóhajtva. Ha én így várom, bele sem tudok gondolni, vajon ő mit érezhet…
avatar
Egyetemista
Tell me your secrets
95
● ● Posztok száma :
Zac Efron
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Sponsored content tollából
Témanyitás ✥ Re: Előszoba és nappali ••
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Tell me your secrets

Előszoba és nappali
Second Chance frpg
1 / 2 oldal

Similar topics

-
» Pihenőszoba
» Fürdőszoba
» Nappali & Előszoba (földszint)
» Mayakashi Kaen agglegény lakása
» Fürdőszoba

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: 03. Üdvözöllek Párizsban :: Lakónegyed :: Kertváros :: Benoit ház-