Blanche & Thilde
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Postagalamb központ
✥ Bátran üzenj ✥


Akik erre járnak
✥ Várunk mindenkit ✥




A legtöbb felhasználó (57 fő) Szomb. Nov. 11, 2017 7:42 pm-kor volt itt.
Legújabb történetek
✥ feltörekvõk írásai ✥

✥ Today at 9:10 pm ✥
✥ Today at 8:54 pm ✥
✥ Today at 8:30 pm ✥
✥ Today at 4:50 pm ✥
✥ Today at 4:46 pm ✥
✥ Today at 4:42 pm ✥
✥ Today at 4:34 pm ✥
Népszámlálás
✥ Párizs lakói ✥
Történet írók
✥ fantázia szárnyal ✥

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Share| .

✥ Szeretettel Mathilde Benoit tollából
Témanyitás ✥ Blanche & Thilde •• Csüt. Aug. 17, 2017 6:20 pm

Soha sem szerettem iskolába járni. Talán azért nem, mert akárhányszor egy másik nevelőcsaládhoz kerültünk az öcsémmel az azt jelentette, hogy iskolát is kellett váltanunk, és valljuk csak be őszintén, a gyerekek nem szoktak túlságosan kedvesek és befogadóak lenni, ha megtudják, hogy csupán csak egy nevelt gyermek vagy, aki nem kellett az igazi szüleinek. Meg igazából amúgy se azok, szóval teljesen mindegy.
Éppen ezért nem vártam túlságosan, amikor Benoit-ék jóvoltából abba a középiskolába kerültünk, ahová a másik három gyermekük is jár, vagy járt. Legalábbis én nem, Tadeo már más tészta volt. Ő mindig is szeretett szorgalmasan tanulni, és új ismereteket elsajátítani, én pedig éppen az ellentéte voltam. Egyáltalán nem szerettem korán kelni, és végigülni az iskolapadban a fél napot a való életben értelmetlen tanórákon unatkozva,
éppen ezért nem is volt szokásom minden egyes nap kötelességtudóan bejárni az iskolába, ellenkezőleg. Szerettem ellógni a délelőttöket, és maximum csak az utolsó két órára érkezni meg, de mostmár lassan fél éve igyekszem visszafogni magam, mert valamilyen különleges oknál fogva nem szeretném, ha Benoit-ék csalódnának bennem.
Persze ez nem azt jelenti, hogy nem unom halálra magam egy matematika óra háromnegyedén, és, hogy nem szívesebben időznék mondjuk egy gyorsétteremben sajtburgert, és hasábburgonyát tömve a számba, de egyelőre teljesen jó lányként viselkedem. Csak fogalmam sincs meddig tart még ez a tisztességes állapot, és mikor kezdek megint bele abba az életformába, amit az öcsém csak Thilde hurrikánként emleget..

- Bocsi, nincs egy tollad? Az enyém kifogyott. - zökkent ki hirtelenjében a gondolataimból a mögöttem ülő lány hangja. Megrázom a fejem, nincs most nálam másik toll, meg ma amúgy sem vagyok ma jótékony hangulatomban. A lány érdektelenül megvonja a vállát, majd egy másik osztálytársunkhoz fordul, én pedig a ma reggeli kémiaórán először a tanárra pillantok.
Igazán tényleg megpróbálok figyelni rá, kivenni a túlságosan is összetett mondataiból a lényeget, de egyszerűen képtelen vagyok rá, ezért a mellettem ülő lányhoz fordulok. Na igen, mostmár igazán megjegyezhetném a nevüket, ez így már kezd elég kínos lenni, még számomra is.
- Te érted, hogy miről beszél? Mert nekem csak annyi maradt meg, hogy egy bizonyos házi dolgozatot emleget, de azt folyamatosan..
Igazából nem mintha érdekelne, de Benoit-ék valószínűleg nem örülnének túlságosan, ha erre is egyest kapnék..
avatar
Középisk.
Tell me your secrets
16
● ● Posztok száma :
● ● Keresem :
thylane blondeau
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Blanche Laroux tollából
Témanyitás ✥ Re: Blanche & Thilde •• Szomb. Aug. 19, 2017 10:36 pm


Thilde and Blanche


Utálom az iskolát.
Elég közhelyesnek tűnhet ez egy diák szájából az említett intézményben, hiszen szint éjjel-nappal mindenki ezt szajkózza, mégsem történik semmi. Nem tudunk ezzel az ártatlannak tűnő mondat által változtatni a rendszeren. Muszáj itt lennünk, ez a kötelességünk és ha belepusztulunk is végig kell csinálni, ha valamit is akarunk kezdeni a jövőnkkel. Viszont itt felötlik bennem a kérdés, hogy mégis mit kezdjek én, akinek törin kivül semmiből sincsenek jó jegyei? Nem vagyok elég okos ahhoz, hogy egyetemre menjek és normális szakmám legyen, így teljesen feleslegesnek tartom a sok itt eltöltött időt. A szüleim persze máshogyan gondolják, ők az epilepsziára fogják a rossz jegyeket, egyedül a nővérem látja át a dolgokat, aki hangot is ad a dolognak, de mindig mindenki csak lehurrogja. Nem csodálom, hogy otthon olyan befásult lett és semmi kedve a családjához. Próbálnék én nyitni Victoire felé, de ő nem hagyja, s talán ez így van rendjén. Nem lehet minden vidám és rózsaszín.
Kissé elszundítok a padon a tanár szónoklata közepette és csak a saját álomvilágomra koncentrálok. Annyi mindent megadnék érte, ha nem kellene titkolóznom és jobban eljárhatnék az osztály többi tagjával. Felesleges velük péntek esténként bulikba járogatnom, hiszen én nem ihatok az epilepszia miatt és ők úgyis csak azt csinálják. Kilógó láncszem vagyok, aki talán sosem fog teljes megértést kapni. Eleinte furán néztek rám, amikor ők elkezdtek járogatni ide meg oda, én meg otthon ültem és különböző sorozatokat néztem hajnalig. Mondjuk felesleges is múlt időt használnom, mivel ez még mostanában is így van.
Az elmélkedésemből, s a félálom közeli állapotomból az új lány, Mathilde hangja ránt ki. Hirtelen kapom felé a fejem, annyira, hogy egy kicsit meg is ijedek a váratlan megszólítástól, de hamar lenyugszom. A lányra mosolygok és meghúzom a vállam.
- Hogy őszinte legyek nem is érdekel, hogy mit mond - mondom kissé hangosabban, mint kellene, mire a tanárnő felém kapja öregedő arcát és csúnyán néz felénk- Bocsánat - szólalok meg, de nem vagyok őszinte.
- Faszomat most már, elegem van ebből, szerintem kikéredzkedek mosdóba, aztán lelépek - rántom meg a vállam. Lehajolok a táskámért és a vállamra kapom. Nem kell belepakolni semmilyen füzetet, mivel még arra sem vettem a fáradtságot, hogy egyáltalán kipakoljak óra előtt. Mindössze a telefon van előttem.



avatar
Középisk.
Tell me your secrets
58
● ● Posztok száma :
❝to be continued❞
● ● Keresem :
❝madison beer❞
● ● karakter arca :

Blanche & Thilde
Second Chance frpg
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: 05. Különlegességek :: Múltbéli árnyak-