Théo lakása
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Postagalamb központ
✥ Bátran üzenj ✥



Akik erre járnak
✥ Várunk mindenkit ✥

Jelenleg 20 felhasználó van itt :: 9 regisztrált, 0 rejtett és 11 vendég :: 1 Bot




A legtöbb felhasználó (57 fő) Szomb. Nov. 11, 2017 7:42 pm-kor volt itt.
Legújabb történetek
✥ feltörekvõk írásai ✥

✥ Today at 2:30 pm ✥
✥ Today at 2:11 pm ✥
✥ Today at 2:05 pm ✥
✥ Today at 1:11 pm ✥
Népszámlálás
✥ Párizs lakói ✥
Történet írók
✥ fantázia szárnyal ✥

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Share| .

✥ Szeretettel Admin tollából
Témanyitás ✥ Théo lakása •• Vas. Aug. 20, 2017 7:35 pm

******
avatar
Alapító;;Segítõ
Tell me your secrets
1223
● ● Posztok száma :
my babes
● ● Keresem :
I'm faceless
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Darren Bleu Meyer tollából
Témanyitás ✥ Re: Théo lakása •• Vas. Aug. 20, 2017 8:59 pm


Théo && Bleu

Tiltakoznom kellene, azt mondani, hogy ezt nem szabad, ezt nem helyes, és könyörögnöm neki, hogy várjunk még egy kicsit, mert semmi olyanba nem akarom bele rántani, amit valójában egyáltalán nem akar. Le kéne magam hűteni, azonban képtelen vagyok rá és a helyzeten az sem segít, hogy ő sem akarja valójában, hogy ezt tegyem. Az önmegtartóztatás nem az erősségem ha levettek a lábamról, és ő már hónapokkal ezelőtt megtette. Nem kell más, őt akarom mindennél jobban, és most, hogy végre megmutathattam neki mire is vágyom, mennyire akarom, végre mindenféle szégyenérzet nélkül és félelem nélkül kiadhatom magam. Mert bízom benne, és hiszek abban, hogy a lelkem, a szívem jó kezekbe adnám, olyannak, aki bár még csak most fog átesni élete legnehezebb időszakán, megérdemli azt, hogy mindenemet a kezébe tarthassa. Olyan nekem mint forrásvíz a szomjazónak és pont úgy csókolom, mintha nem lenne holnap, mintha a világ megszűnne létezni nélküle. És valahol legmélyen tisztában is vagyok azzal, hogy ez bekövetkezik, amint rádöbben arra, hogy számára mégsem én vagyok a megfelelő. Vékony jégen táncolok, túlzottan átadtam neki magam, és ezzel a dologgal a legkönnyebb visszaélni, és most csak reménykedhetem abban, hogy nem fogja ezt tenni.
Túl csodálatos ez az egész, túl törékeny és én alig bírom elhinni, hogy mindez velem történik meg, hogy ennyi vágyakozással teli hónap után eljutottam eddig. Elégedett vagyok és büszke magamra, hogy ezt váltottam ki belőle és nagyon féltő és óvó is. Hiszen tudom, hogy mindez az álomként megélt gyönyör pont olyan, mint egy szappanbuborék, mely bármikor kipukkanhat.
Most nem vagyok vad a csókunknál. Hagyom hogy vezessen, hogy minden úgy történjen, ahogy szeretné, és én jólesően belefeledkezem ebbe az érzésbe. Lehunyt pilláim mögött most úgy érzem virágokkal teli réten járok. Igaz, ez is tele van vágyakkal, azonban mégis más mint az előzőek. Az első csókunk az újdonságról szólt, a második a vágyaimról, ez pedig róla. Ez ő, pont olyan, mint a csókja. Kíváncsi, játékos, és mély, akár a legmélyebb óceán. Szemeim mögött csillagok milliárdja robban minden egyes pillanatban, mikor nyelve hozzám ér és nem tudok nem úgy reagálni rá, mint egy férfi.
Igyekszem azonban diszkrét maradni, hátrébb húzódom, hiszen nem pont ezzel szeretném elrontani kettőnk meghitt pillanatát. A fejem vörösre vált, zavarban vagyok. Más helyzetben, más esetben, ha nem ő lenne velem szemben nem zavarna ez az egész, most azonban túl tolakodónak érzem. Nem is tolakodónak, inkább valami olyan újnak, amivel neki azért még bőven barátkoznia kell, amit szoknia kell. Így tehát nem kicsit lepődöm meg, mikor újult erővel csap le rám és arra kér menjek fel hozzá. Vállaim nagyot nyekkennek a kapu kövein, felhevült testemhez préseli magát, és így már egyáltalán nem tudom eltitkolni férfiasságom keménységét. Ez pedig még jobban felizgat, és ha még maradt is volna bennem egy csepp tiltakozás, az most semmivé lesz azonnal. Szeretni akarom úgy, ahogy még nem szerette senki, ölelni akarom, ahogy csak egy férfi ölelheti. Eggyé akarok vele válni és mindezt úgy, hogy lehetőség szerint ne bánja meg másnap reggelre. És ez az ami kétséget ébreszt a szívemben.
- Menjünk... - súgom az ajkába, majd kezem a tarkójára siklik, úgy marok bele tincseibe és veszem át az irányítást. Magam után húzom, lábammal lököm be a bejárati ajtót, majd mikor a házba sikerült hátrálnunk, csak akkor húzódom el.
- Merre megyünk? - kérdezem, és bár óriási vágy van bennem, igyekszem nem siettetni, egyszerűen csak követem, és próbálom lehűteni magam annyira, hogy még ura legyek a cselekedeteimnek legalább addig, míg fel nem érünk hozzá és végre ténylegesen kényelmesen kettesben nem leszünk...



■ ■  Az egyik utcáról nyíló raktárépületben...  ■ ■
credit

avatar
Média,mûvészet
Tell me your secrets
174
● ● Posztok száma :
Én vagyok itt, - semmi vagyok,
Kóbor, parányi fény,
De éjbezuhanók alatt
Mindíg virrasztok én.
Én vagyok itt, - semmi vagyok,
Egy illat, lehelet,
Keresztezem a rohanó rögöt
S a zúgó végzetet.
Én vagyok itt, - semmi vagyok,
Alaktalan alak,
De ha egy kicsit Te is akarod:
Megállítalak, és megtartalak.
● ● Keresem :
Harry Shum Jr.
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Théodore J. Dubois tollából
Témanyitás ✥ Re: Théo lakása •• Vas. Aug. 20, 2017 9:48 pm

Bleu && Théo
18+ 18+ 18+ 18+ 18+ 18+ 18+ 18+ 18+ 18+ 18+

Bélyeggyűjtemény, Théo, bélyeggyűjtemény. Koncentrálj a bélyegeidre! A francba,
nincsenek is bélyegeim!
Képtelen vagyok józanul gondolkodni, vagy úgy egyáltalán gondolkodni. Nem mérlegelek semmit, a fejem teljesen üres. Egyedül rá tudok koncentrálni, csak őt látom, csak őt érzem, az ajkát, a nyelvét, az érintését, mely egyre inkább beindít, a teste melegét. Többre és többre vágyom belőle, még látványosabb reakciókat akarok kiváltani, hogy remegjen a térde és minden idegszálával engem csodáljon. Hiú vagyok, lehet, de el akarom kényeztetni, le akarom söpörni a lábáról, és nálam ez olyan ritka, szinte még senki iránt nem éreztem így. Soha nem akartam igazán megmutatni vagy odaadni magam, most viszont igen. Az övé akarok lenni, szeretném, ha megmutatná, milyen ez az új világ, és bevezetne mindenbe, amit eddig nem tudtam a testemről.
Az az egyetlen, józan pillanat is ostobaság, hiszen Bleu kezébe helyezem a döntést, és pontosan tudom, mit fog válaszolni. Kicsit azért izgulok, de ahogy rábólint, megkönnyebbülten, kissé önhitten elmosolyodom. Mindig megkapom, amit akarok, bár tudom, hogy ezúttal nem szabadna, de már nem érdekelnek a szabályok. Nyitom az ajtót és vakon követem befelé, a felsőjébe kapaszkodva hozzá simulok, amennyire botladozó lépteink engedik. A kérdése ébreszt rá, hogy nekem kéne vezetnem.
- A lifthez - felelem halkan, duzzadt ajkaimat morzsolgatva, és a karjába kapaszkodva magammal húzom. Végtelennek tűnik az a pár méter, míg elérjük a felvonót. Tövig benyomom a hívó gombot, egymás után hatszor, amitől nem jön ugyan gyorsabban a lift, de egy fokkal jobban érzem magam. Az ajtók hamarosan kinyílnak előttünk, és látván, hogy teljesen üres az egész, nem bírok magammal. Elkapom a tarkóját és csókra rántom magamhoz, így húzva be a liftbe. Egészen a falig hátrálok, a kapaszkodó a derekamnak nyomódik, de nem túlzottan érdekel, épp elég széles ahhoz, hogy felhúzzam magam rá. Egyedül talán leesnék, de remélem, a testével ellensúlyoz majd. A combjaim közé húzom, karjaimat a nyaka köré fonva feledkezem bele a csókba. Egy pillanatra az eszembe ötlik, hányszor csináltam ezt különböző nőkkel, és hirtelen most én lettem az, akit felültettek a korlátra... De elhessegetem a gondolatot és inkább kiélvezem zamatos ajkait, bódító, finom illatát.
- Hatodik... - nyögöm bele a csókba, amint rájövök, hogy egy ideje már állunk, a lift pedig nem mozdul. Persze, hisz elfelejtettem megnyomni a gombot. Meglep az az érzékeny kis sóhaj, mellyel a szájára rebegem a számot, sőt, egyenesen zavarba hoz. Mi a fene? Teljesen úgy viselkedem, mint valami ribanc. Mi az ördögöt művelek? Nem vagyok nő! Zavartan csúszom le a korlátról, hogy ismét egy magasságban legyünk. A könyöke felett markolom a felsőjét, lélektükreiből, vonásairól próbálok olvasni. Néhány másodperc alatt felérünk a megfelelő emeletre, és miközben kilépünk a liftből, a kulcsom után kutatok. A 6/3 ajtaja előtt állok meg, a zárral matatva, lányos zavarom kissé nehezíti az ajtónyitás egyszerű manőverét.
- Érezd otthon magad! - Szélesre tárom az ajtót és magam elé engedem. Belépek utána, kulcsra zárom az ajtót, benne hagyva a fityegő díszeket a zárban, és villanyt kapcsolok. Tágas, elegáns, modern agglegénylakás. Szépen rendben tartott, enyhén kupis csak, gazdagon felszerelt és ízlésesen berendezett. Az ajtók tárva-nyitva, rálátást engedve egyes helyiségek tartalmára. A tekintetem egyből a hálómén állapodik meg, a bevetett franciaágyamon, és úgy érzem, menten felrobbannok.
- Kérsz valamit inni? - kérdezem elgyengülve, de nem bírom ki, hogy ne sodródjak újra veszélyes közelségbe hozzá. Kívánom, és nem akarok tovább ellenállni.

■ ■ Teljesen megőrjítesz... ■ ■credit



avatar
Média,mûvészet
Tell me your secrets
188
● ● Posztok száma :
✘ matthew daddario
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Darren Bleu Meyer tollából
Témanyitás ✥ Re: Théo lakása •• Hétf. Aug. 21, 2017 7:40 am


Théo && Bleu

Elemi erejű vágyat érzek, és már nem tudom hogy hol is van a valóság és honnan álmodom. Minden ellenállásomat elsöpörte ragaszkodásával, csókjával és talán nem is bánom annyira, mint amennyire kellene. Igaz, nem épp a leghelyesebb dolog amit teszünk, lévén, hogy én hiszek abba, hogy minden jó dologhoz idő kell, azonban túlontúl apró is vagyok ahhoz, hogy megálljak és lassítsak, vagy épp teljesen eltávolodjak tőle.
Mikor hozzám préseli magát jólesően felszisszenek. Öle közelebb szorul, és bár én elhúzódnék, ő ezt egyáltalán nem tekinti túlzottan erőszakos dolognak. Szinte már mesterien játszik a testemmel, és tudom hogy hülyeség bármilyen hasonlóságot is megfigyelnem, azért elgondolkodom azon, hogy ha velem ilyen dolgokra képes, akkor vajon egy nővel mit tehet?
Halkan felnyögök az érintésétől, szám kutakodva siklik a nyakára, és bár most ő irányít, igyekszem összeszedni magam annyira, hogy kissé visszakapjam azt a bizonyos vezető szerepet. Kezem a tarkójára siklik, úgy rángatom be a házba, mely hála istennek ilyenkor már csendes.
Bebotorkálunk, botladozó léptekkel, szinte már erővel húzom magam után, és bár fogalmam sincs hanyadikon lakik, biztos vagyok abban, hogy nem fogok tudni megállni és nemet mondani.
Akarom őt, és bár mindig kiharacolok magamnak minden olyan dolgot, amire vágyok, igyekszem most mégsem egy kalap alá venni ezekkel a dolgokkal, nem tárgyiasítani.
- A lifthez .. - ismétlem meg az előbb elsuttogott utasítását, majd alig elválva tőle húzom közelebb a felvonóhoz.
Türelmetlenül megnyomja a hatodik emelet gombját, egyszer, kétszer, hatszor, én pedig egy kisfiús mosollyal nyugtázom, hogy nincs kedve lenn maradni, hanem mielőbb kettesben szeretné tölteni velem az időt.
Elégedetten elmosolyodom erre a gondolatra, majd mikor a lift leér, és újból megcélozza a számat, kissé talán erőszakosabban csókolom vissza. Mellkasom a mellkasához simul, beljebb  tolom, egészen a kapaszkodóig.
Rásimulok, kezem végigsimít az oldalán, és már amúgy is tudja hogy mit szeretnék, készségesen helyezkedik el azon. Lábai közé lépek, és pont úgy játszadozom vele, ahogy azt az előbbiek során ő tette velem. Kezem felfedező útra indul, először csak a tarkóját simogatom, majd ahogy mind jobban elveszek a csókjában úgy leszek egyre követelőzőbb. Végigszántok a mellkasán, finoman markolom a combjait, és ha nem tiltakozik, a nadrágja elején lévő egyértelmű dudort is kezelésbe veszem pár simogatás erejéig.
- Hatodik - rebegi az ajkaimra a bűvös számot, én pedig megértve azt, hogy indulnunk kell felfelé, kissé hátrébb húzódok. Kezem a kezébe simul, segítek neki lejönni a kapaszkodóról. Agyam lázasan kattog, a szám a csókolózástól és a borostájától ég, már-már duzzad és önkéntelenül kezdem el azt simogatni. Pótcselekvés.
Csak azért, mert abban a pár perc kötelezően eltöltendő magányban muszáj nem elszakadnom tőle és meggyőzni magam arról, hogy bár igaz, egymásnak estünk, de semmi nem fog történni. Csókolózunk még párat, iszunk egy - két pohárkával, de lényegében ennyi, hiszen fogalma sincs a homoszexualitásról, és így ez az egész szex dolog egy férfival amúgy is távol áll tőle annyira, hogy nem lesz kedve ahhoz, hogy kipróbálja.
Mikor a lift megérkezik a hatodikra halkan felsóhajtok. Előre engedem, hogy kulcsával kinyissa előttem szentélyét, én pedig kíváncsian követem. Nem voltam még nála, és nem is tudom mire kellene számítanom, ám amit látok nem is lep meg igazán. Tipikus legénylakás, mindenhol érződik a lénye. Sötét színek, hatalmas ablakok, belátni a várost és mi ez, ha nem egy tökéletes otthon "maradj velem éjszakára, megmutatom a város fényeit" mint valami elcsépelt romantikus filmben. És ha azt vesszük én pont erre a romantikus filmre vagyok vevő. Közelebb jön hozzám, mire zavarodottan beletúrok a tincseimbe. Nem tudom nem észrevenni a franciaágyát, és a pillantását, amivel a másik szobát fürkészte. Izgulok, ideges vagyok, így tehát úgy döntök egy korty alkohol nem jelenthet rosszat. Nem akarok sokat inni, csak mégis, egy kicsit helyre rántaná a világomat.
- Egy korty whiskyt ha van... - mondom elfúlva, majd ha kitölti és megkapom jólesően belekortyolok a mézbarna italba. A forróság elönt az alkoholtól, arcom kipirul, és még mielőtt úgy érezné, hogy csalódást okozok számára, hozzá lépek. Útközben leteszem a poharat az egyik asztalra, és ha a kezében is van, akkor azt is kiveszem belőle, és szintén ugyanúgy járok el. Egyre közelebb masírozok hozzá, és csak reménykedem abban hogy egészen az ágy felé kezd hátrálni, át a másik helyiségbe. Kezem a nyakára téved, majd onnan a pólójára, és bár magasabb nálam, mégsem érzem rossznak a kettőnk közötti különbséget. Most nem a szájára hajolok, hanem a nyakára és játékos, érzéki harapásokkal és csókokkal ingerlem, egészen addig míg kezem meg nem fogja pólójának a szélét és le nem kezdi húzni azt a testéről...



■ ■  Szeress még...! ■ ■
credit

avatar
Média,mûvészet
Tell me your secrets
174
● ● Posztok száma :
Én vagyok itt, - semmi vagyok,
Kóbor, parányi fény,
De éjbezuhanók alatt
Mindíg virrasztok én.
Én vagyok itt, - semmi vagyok,
Egy illat, lehelet,
Keresztezem a rohanó rögöt
S a zúgó végzetet.
Én vagyok itt, - semmi vagyok,
Alaktalan alak,
De ha egy kicsit Te is akarod:
Megállítalak, és megtartalak.
● ● Keresem :
Harry Shum Jr.
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Théodore J. Dubois tollából
Témanyitás ✥ Re: Théo lakása •• Hétf. Aug. 21, 2017 12:58 pm

Bleu && Théo
18+ 18+ 18+ 18+ 18+ 18+ 18+ 18+ 18+ 18+ 18+

Megzavarodom picit a szerepeket illetően. Hozzászoktam, hogy én irányítok, ezért automatikusan veszem át Bleu felett is a vezetést, ami láthatóan mindkettőnket megzavar. De hát... Nem vagyok nő, nem akarok nőként viselkedni. Nem biztos, hogy tisztában vagyok két férfi esetében a megfelelő szerepekkel, és fogalmam sincs, melyikre vágyom. Így hát küzdök az egojával, közben pedig hagyom, hogy valami ősi vágy lepje el az agyamat, olyan hévvel és tűzzel, hogy a végén már ne is akarjak gondolkodni, csak csókolni őt, és érezni a teste minden pontját. Nem emlékszem, hogyan vergődünk el a liftig, csak arra, hogy újból csókolózunk, és közelebb van hozzám, mint valaha. A rendező biztos örülne ennek a látványnak...
Belesóhajtok a csókba, ahogy megérzem cirógató kezét, cicásan bújok a tenyere alá, míg ölemhez nem ér. Érintése áramütésként hat rám, összerezzenek és egy pillanatra kijózanodom. Nagyon jól esik, pont ez ijeszt meg benne, és lehetőséget ad rá, hogy átgondoljam, mégis mi az ördögöt művelünk - és hogy a fenébe lett nekem merevedésem egy pasitól? Míg ezeket igyekszem összerakni fejben, végre megérkezünk a lakásomhoz. Végtelenül hosszúnak tűnt az út, közben mégis úgy érzem, több időre lenne szükségem, hogy összerakjam magam. Darabokra estem. Összezavarodtam. Bennem van a szándék, hogy kérdezzek és hagyjam magam megnyugtatni általa, de a büszkeségem nem engedi, hogy amatőrnek és tapasztalatlannak mutatkozzak - nos, pedig mindketten tudjuk, hogy ezen a terepen az vagyok.
Kíváncsi vagyok, mit gondol a lakásomról, nem tartja-e túl hivalkodónak vagy fényűzőnek, mégsem kérdezek rá. Nem tudom, mit akarok, de hogy nem a bútorokról beszélgetni, az is fix. Így hát inkább megkínálom valami innivalóval, és a kérését hallva elégedetten rábökök. Tökéletes választás.
- Whisky. Remek! - A konyhába sasszézok, van is egy bontott üveg Jack a hűtőben. Kitöltök belőle két pohárba, és mielőtt még visszatenném, meghúzom az üveget. Jól esik az alkohol gőzös cirógatása, segít tisztábban gondolkodni. Odaviszem hozzá a két poharat, az egyiket átnyújtom neki. Koccintok vele, némán, aztán rutinosan felhajtom az italt. Ennyi ugyan kevés ahhoz, hogy becsiccsentsek, de érzem, hogy a fejembe tódul és elbódít. Jól esik az a nyugalom, ami elönt. Csak tétován álldogálok, hol őt, hol az ablakokat bámulva, és próbálom kitalálni, mit mondhatnék. Talán tényleg a bútorokról kéne beszélgetnünk... Ekkor lép oda hozzám és veszi ki a poharat a kezemből. Kisfiús zavartsággal, értetlenül lesem, mit csinál, és már épp rászólnék, hogy a poharak alá kell valami alátét, de ahogy közeledni kezd, öntudatlanul hátrébb lépek, nekiütközve a dohányzóasztal szélének. Irányt váltok, öntudatlanul is a hálót célozva be.
Nyakamra tapadó ajkai újból felrobbantják körülöttem a világot. A felsőjébe kapaszkodva húzom közelebb, hogy megint érezhessem a teste melegét, az enyémnek feszülő törzse keménységét. Érzem, hogy a pólómmal babrál, de egyelőre képtelen vagyok rá reagálni, csak lehunyt szemmel, apró sóhajokkal élvezem csókjait, harapásait. Emelem a karomat, hogy könnyebben kibújtathasson a pólómból, majd türelmetlenül lecsapok az ajkaira, újralobbanó vággyal csábítom csókra. A felsőjébe kapaszkodva tolom meg a hálószoba felé, igyekszem visszafogni a dominanciát, de hazai terepen, a betanult útvonalon akaratlanul is előtör belőlem. Pedig ez most más, Bleu is más, és szeretném, ha ezt érezné.
A félfánál sikerül annyira összeszednem a bátorságomat, hogy kibújtassam a felsőjéből. Félrehajítom valamerre, fél füllel hallom, hogy elakad a szekrény sarkán, lesodorva annak a tartalmát, de nem igazán érdekel. Tenyerem rögtön fedetlen mellkasára tapad, lágyan cirógatom végig, hüvelykujjammal körberajzolva a gödröket, a kockák vonalát. Egészen az ágyig tolom, mohón játszadozva ajkaival, ott aztán a derekára marva állítom meg, mielőtt nekiütköznénk.
- Bleu, én... Én nem... - kezdek bele tétován, apró puszikká tördelve száján a csókomat. A mondat talán ismerős lehet számára, a folytatás ezúttal viszont mást ígér. Kezemet lágyan futtatom fel karjain, megkapaszkodok a vállában. - Nem tudom, mit kell csinálnom. Segítesz?
Ég az arcom a vallomástól, a szégyentől, tekintetem mégis makacsul fúrom az övébe. Nem tudom, beismertem-e az elmúlt huszonévem alatt valaha a tanácstalanságomat. Nagyon régen nem. Most mégis Bleu elé tárom, mennyire bizonytalan, tapasztalatlan és kétségbeesett vagyok, pironkodva és őszintén, és csak remélem, hogy nem fog visszaélni ezzel, nem töri össze az egómat. Beismerem, hogy ezen a terepen jobb nálam, többet tud nálam, így a segítségét kérem, mert szeretném, ha jó lenne, és jól akarom csinálni...

■ ■ Csak téged! ■ ■credit



avatar
Média,mûvészet
Tell me your secrets
188
● ● Posztok száma :
✘ matthew daddario
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Darren Bleu Meyer tollából
Témanyitás ✥ Re: Théo lakása •• Hétf. Aug. 21, 2017 1:43 pm


Théo && Bleu

Túl régóta vagyok már egyedül, túl régóta nem volt kapcsolatom és talán pont emiett is vagyok ennyire kiéhezett. Azért egy kiadós maszturbálást aligha lehet hasonlítani egy hónapok óta elfojtott testi vágyhoz, és azokhoz az érzelmekhez, melyeket kivált belőlem.
Irányítani szeretném, és nem azért, mert nem felelne meg a "női" oldal, hanem azért, hogy átlendítsem a kezdeti nehézségeken, az ismeretlen terepen, melyet eddig még soha nem tapasztalt.
Akarom őt, szeretném megkapni, azonban mindezt a legnagyobb tisztelettel. Nem akarom taknyos, tapasztalatlan kölyökként kezelni, hiszen a nőkkel lévő kapcsolatai terén talán tapasztaltabbnak mondható, mint amilyen én vagyok. Hiszen nekem ezidáig csak két kapcsolatom volt. Igaz, ebből az egyik 4 évig tartott, a másik pedig hasonló elven működött mint az ő barátnős kapcsolata, azonban így sem lehet rám aggatni a sármőr vagy épp a casanova jelzőket. Nem szokásom a csábítás, legalább is nem akkor, mikor egyedülálló vagyok. Kialakulóban lévő kapcsolatban persze, vagy épp ha már benne vagyok, azonban nem vagyok kifejezetten híve az egyéjszakás kalandoknak, és vele sem ezt tervezem.
És akármennyire is rémisztő ez a saját magam számára úgy tűnik kellően elvette az eszemet, és pont úgy viselkedem mint egy szerelmes tinédzser, ez pedig nem túl jó előjel. Ez ugyanis azt jelenti, hogy záros határidőn belül baromira szerelmes leszek belé, és a helyzet jelenlegi állapotában nem tudom eldönteni, hogy ez egy szerencsés dolog lesz - e , vagy pedig életem legnyomorúságosabb hibáját fogom elkövetni.
Hangosan felnyögök az érintésére és elmondani sem tudom mennyire jól esik. Körülbelül azóta várok rá, mióta először megláttam a közös megbeszélésen. Álmomban sem hittem volna, hogy a sors pont kettőnket fog összehozni, és abban méginkább nem reménykedtem, hogy lehet nála bármilyen esélyem.
Így tehát egyszerűen csak átadom magam ennek a mindennél bódítóbb élvezetnek, a szájának és kezének, na meg a kettőnk között lévő hihetetlenül erős energiának, ami láthatatlanul összeköti testünket.
Mikor itallal kínál, kissé kijózanodom. Szám duzzadt a csókoktól, arcom kicsit piros a borostájától, és őszintén szólva ő is hasonlóan néz ki, mint én. Látom a szemében a zavart, és egy pillanatig tényleg elgondolkodom azon kell-e ez nekem. Akarom kihasználni? Hiszen lényegében azt teszem. Talán épp sebezhető, talán túl sokat cikiztem a mai napon és azért ilyen megadó velem szemben! Bűn lenne kihasználni ebben a gyenge pillanatban, és bár tudom, hogy lényegében ő kezdte ezt az egészet mégis lelkiismeretfurdalásom van a türelmetlenségemért. Hiszen nem kellene cölibátust fogadnom mellette, egyszerűen csak egy-két hét önmegtartóztatásra lenne szükség! Csak addig, míg tisztába kerül önmagával, én azonban még erre is képtelen vagyok, és ez egy mindennél önzőbb dolog!
Csillogó szemekkel jön vissza hozzám a whiskyvel, és egy pillanat alatt lehúzom a kesernyésen maró folyadékot. Nem vagyok szomjas, azonban bensőmet most mindennél jobban melengeti az alkohol és lazítja el túlfeszült idegeimet. Ezer éve nem ittam, és bár nem száll a fejembe, mégis erőt ad annyira, hogy folytassam azt, amit elkezdtem.
Felé lépkedek, majd csodálkozó tekintetével övezve veszem ki a kezéből a poharat és teszem azt az asztalra. Mit érdekel engem bármilyen alátét, sokkal fontosabb, hogy a megfelelő irányba állítsam. Hála az égnek érti a célzást, és egészen hamar eljutunk az ágyig, ahová hamar ledöntöm. Kezem a tarkóján csókjaim a nyakán és nem kell sokat várnom az elégedett nyögdécselésre se. Ez pedig beindít. Imádom mikor örömet szerezhetek valakinek, és biztos hülyeség de én hiszek az adni jobb elvben, hiszen nincs is annál szebb mint a gyönyörtől csillogó szemek tükrében való elmerülés, a kipirosodott arc egy jóleső szeretkezés után. És nála is ezt szeretném elérni. Azt akarom, hogy rám függjön, hogy elvesszen bennem, és bár én szoktam lenni nagy részt az irányító ma mégis én leszek az, aki a női szerepkörben tündököl. Talán túl korai lenne még bedobni abba a bizonyos mélyvízbe, és mivel én mindkét részét tudom élvezni az együttlétnek, kissé megkönnyítem a dolgát.
Ajkait felkínálja, és úgy csókol, hogy szinte elvesztem az eszem. Férfiasságom hozzá szorul, majd átszakítja a nadrágomat, és kezem elégedetten nyugtázza, hogy ő is valahogy így érez. Hamar lekerül róla a póló, pont ahogy rólam is, és mosolyogva nézem, ahogy ujjaival végigsimítja hasam összes kockáját és barázdáját.
Szája csókra invitál, és édes szavait hallva nem is lehetnék boldogabb.
- Persze, ne aggódj! - suttogom a szájába, és kutató ujjaim eközben kigombolják a nadrágját. Lábam végigsimít a farmerjén, és egy finom toló mozdulattal lejjebb csúsztatom róla a kemény anyagot, csak hogy jobban hozzáférjek, csak hogy kényeztetni tudjam.
- Nem tudom mit szeretsz, de szeretném ha élveznéd. Szóval bármilyen támpontot és segítséget örömmel fogadok... - vigyorgom a szájába, majd kezem lassan végigcirógatja mellkasát, követve a finom pihékből álló szőrcsíkot, eltűnve valahol az alsógatyájába, hogy immár ténylegesen is hozzáérhessek csupasz bőréhez. Ujjaim rákulcsolódnak férfiasságára, majd ingerlő mozdulatokkal próbálom még jobban felkorbácsolni vágyát.
- Jólesik? - kérdezem tőle választ várva, miközben lágyan fogaim közé veszem a fülcimpáját és játékosan megcibálom azt.


■ ■  Szeress még...! ■ ■
credit

avatar
Média,mûvészet
Tell me your secrets
174
● ● Posztok száma :
Én vagyok itt, - semmi vagyok,
Kóbor, parányi fény,
De éjbezuhanók alatt
Mindíg virrasztok én.
Én vagyok itt, - semmi vagyok,
Egy illat, lehelet,
Keresztezem a rohanó rögöt
S a zúgó végzetet.
Én vagyok itt, - semmi vagyok,
Alaktalan alak,
De ha egy kicsit Te is akarod:
Megállítalak, és megtartalak.
● ● Keresem :
Harry Shum Jr.
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Théodore J. Dubois tollából
Témanyitás ✥ Re: Théo lakása •• Hétf. Aug. 21, 2017 5:09 pm

Bleu && Théo
18+ 18+ 18+ 18+ 18+ 18+ 18+ 18+ 18+ 18+ 18+

Nehéz megállapítanom, érzek-e bármit is a mellkasomban, ugyanis a fejem búbjától a lábujjamig minden egyes porcikám bizsereg és izzik mellette. Nem hiszem, hogy ez szerelem, de azt sem mondanám, hogy sima testi vágy. Ha nő lenne, talán. Előfordul, hogy megkívánok egy nőt úgy, hogy nem mozgat meg bennem semmit, de egy férfit... Igenis meg kellett, hogy mozgasson bennem valamit ahhoz, hogy most az ágyam felé akarjam vinni. Ez azonban már a holnap gondja lesz, jelenleg túlságosan leköt az, hogy leszedjem róla a felsőt és bebarangoljam fedetlen izmait, selymes bőrét. Beborulunk az ágyba, egyből feljebb tornázom magunkat, hogy kényelmesen elfekhessünk. Magamra húzom, furcsa kissé, hogy felettem támaszkodik, és ha nem lennék ilyen bódult, esküdni mernék, hogy még élvezem is az alárendeltséget.
Végigsimítok a hátán, körmömmel finoman karcolom a bőrét, halvány, azonnal múló csíkokat rajzolva a selymes felületre. Forró öle az enyémnek feszül, és érzem, hogy a nadrágom csak ennyitől máris istentelenül feszít, egyértelmű jelét adva a vágyamnak. Csókjaival, érintéseivel sikerült felizgatnia, és ez egy kicsit megrémiszt. Fogalmam sincs, hogyan kell egy férfi testével bánni, hogyan működnek azok a nőknél betanult folyamatok, amiknek itt nem sok értelmük van. Félelmeimet szavakba öntöm, és megkönnyebbbülten elmosolyodok, amiért nem röhög ki. Megemelem a csípőmet, hogy könnyebben lehúzhassa rólam a nadrágot. Az idegességem valahogy feloldódott a szavaitól, már nem görcsölök annyira azon, mi lesz, csak sodródom az árral, amit ő kelt.
- Nem tudok ezekről beszélni... - motyogom zavartan, hiszen sosem kellett szavakba öntenem, mit és hogyan szeretek. Az csak jön, és Bleu eddig remekül ráérzett magától is. Forróság árad szét az ölemből kiindulva a testemben, ahogy megérint az alsónadrág alatt és izgatni kezd. Ismerős érzés, mégis annyira új, annyira más most, hogy ő ér hozzám. Ajkai után kapok, röpke csókot harapva, majd fejem a párnára zuhan, fojtott hangon felnyögök az élvezettől.
- Nagyon... - suttogom, a tarkójára simítva túrok bele a hajába, közelebb vonva a nyakamhoz. Öntudatlanul emelem a csípőm, hogy jobban a tenyerébe simulhassak, többet és többet követelve. Vakon tapintom ki a nadrágját, kissé elügyetlenkedek a gombbal, mire végre enged ujjaim ostromának és lerángathatom csípőjéről. Halkan kérem, hogy segítsen, és ha valahogy sikerült leharcolni róla, akkor vele együtt hanyatlok vissza az ágyra, magammal húzva őt is.
Elakad a lélegzetem, ahogy végigmérem majdhogynem meztelen alakját. Izgató és vonzó, mégis olyan ijesztő és őrült ez az egész... Tétován érintem meg a mellkasát, végigsimítok a hasfalán egészen az alsónadrág vonaláig. Ellentétes érzések kavarognak bennem, de ha már rászántam magam, hát megérintem a dudort a nadrágján, óvatosan nyomom hozzá a tenyeremet, majd a markomba zárva, a vékony anyagon keresztül dörzsölni kezdem. Hol azt figyelem, mit csinálok, hol a reakcióját lesem visszafojtott lélegzettel.
- Így? - Totál amatőrnek érzem magam, az idegesség kissé feszültté tesz, de alapvetően eszembe sem jutna visszakozni. Gyengéden simogatom az ágyékát, a tenyeremmel dörzsölöm, majd halk sóhajjal az alsómba akasztom az ujjamat és kibújok belőle, félredobva azt. Teljesen meztelenül fekszem alatta, és most először nem vagyok biztos benne, tetszik-e a partneremnek a látvány. Az önbizalmam valahol félúton bemenekült az ágy alá. - És most? - kíváncsiskodom, mielőtt azonban válaszolhatna, a tarkójára marva magamhoz húzom és megcsókolom. Igazából tök mindegy, mi jön, csak ne hagyd abba...

■ ■ Csak téged! ■ ■credit



avatar
Média,mûvészet
Tell me your secrets
188
● ● Posztok száma :
✘ matthew daddario
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Darren Bleu Meyer tollából
Témanyitás ✥ Re: Théo lakása •• Kedd Aug. 22, 2017 12:28 pm


Théo && Bleu

Túl sok érzelmet kelt bennem, és bár hiába szeretném, egyszerűen nem tudom magam visszafogni. Talán túl tolakodó vagyok vele, talán túlzottan akarom őt, azért nem tudok gondolkodni egy cseppet se. Egyszerűen csak átveszem az irányítást, és bár nem rég még a segítségemet kérte, talán pont ezért is lehetnék sokkal figyelmesebb. Hiszen nem akarom elijeszteni, nem akarok olyan élményt okozni a számára, amit később akár szégyenérzet is követhet! Azt szeretném hogy akárhányszor ez majd az eszébe jut megbizseregjen a bennsője, lepkék milliója cirógassák valahol a gyomra tájékán, és pironkodva jusson eszébe az a vágy, ami most kettőnk között feszül.
Segít levetkőztetnem, és ennek igazán örülök.
Kezemmel magam előtt tolom a felsőjét, majd ha már attól megszabadult, a nadrágjától is igyekszem megszabadítani. Csípője megemelkedik, én pedig kapok egy lehetőséget lehúzni róla a farmert.
Szeretném felizgatni, így tehát kezem az alsónadrágja alá siklik, hogy rákulcsolódjon ágaskodó férfiasságára. Selymes bőrét kényeztetem lassú, erőteljes mozdulatokkal, bár nem tudom, ő hogyan is szereti - tapasztalataim alapján legalább is ez az a tempó és erősség, ami sokakat beindít.
A számra hajol, belemar, és elrebeg egy szót, miszerint élvezi amit csinálok, én pedig nem tudom nem elnyomni az elégedett mosolyomat. Ujjam a csípőcsontjába mélyed, annál fogva mászok még közelebb, majd csókolom meg úgy, hogy levegőt is alig kapjon. Nyelvem nyelve után kutat, száját ízlelem, simogatom ajkait és bár nem szoktam a szemem csók közben lecsukni, most annyira magával ragad a szenvedély hogy mégis megteszem.
Ebből az állapotból sóhaja szakít ki, majd kutató ujjai, amivel a ruháimat gombolgatja. Meztelenre vetőtkeztet, én pedig segítek neki ebben. Soha nem szégyeltem a testemet. Nem vagyok egy pornósztár alkat, nem rendelkezem óriási méretekkel, azonban most mégis reménykedem abban, hogy a látvány nem fogja elriasztani és nem fogja túlontúl kevésnek gondolni az adottságaimat. A szexben szerintem úgy is az számít, hogy szeresd a másik testét, csak akkor van értelme, és nem tagadom izgulok emiatt.
Közben ő is meztelenre vetkőzik és a kiváncsiság el kezdi hajtani. Szinte már félve érint meg, lágyan, finoman, néha apróbb karcokat hagyva, én pedig felsóhajtok. Még soha nem találkozott egy férfi testével közelről, így tehát elmélázva figyelem mire is készül.
Tekintetemben a csodálat vegyül az ámulattal, hiszen számomra ő tökéletes, a teste, a mozdulatai, a csókja, és a bátorsága is. Megérint engem, kissé suta mozdulatokkal igaz, de annál jólesőbben. Gyakorlat teszi a mestert szokták mondani nem véletlenül, azonban ha eltekintünk a mozdulat kevésbé szép mivoltától nagyon is jól csinálja. Csípőmet önkéntelenül is közelebb tolom hozzá, hogy keze még jobban rám kulcsolódjon, majd pár másodperccel később ahogy ajkamba mar én belenyögök a csókjába.
- Igen, ez így ... elég jó... - mosolyodom el két nyögés között.
- Mit szeretnél kipróbálni? - kérdezem, hiszen annyira sok út van innentől kezdve, melyen elindulhatunk, én pedig nem szeretnék ráerőltetni semmit.
- Túl sok a lehetőség .. Théo... - mondom, majd az esetleges tiltakozásával mit sem törődve felé tornázom magam. Szám lassú ütemben kezd egyre lejjebb vándorolni a testén, egészen hasáig, végig követve az apró szőrcsíkot, majd kezem megállapodik férfiasságán, de csak annyira hogy megtartsa azt.
- Szeretnéd? - kérdezem játékosan, majd nyelvem egy lágy cirógató mozdulattal végigszáguld legkényesebb testrészén.
- Mert ez is egy lehetőség... - kérdezem, miközben apró köröket és nyolcasokat rajzolok a nyelvemmel, ezzel is elhúzva az úgymond beteljesülést, hogy ajkaim közé férkőzhessen teljes egészében.


■ ■ Szeress még...! ■ ■
credit

avatar
Média,mûvészet
Tell me your secrets
174
● ● Posztok száma :
Én vagyok itt, - semmi vagyok,
Kóbor, parányi fény,
De éjbezuhanók alatt
Mindíg virrasztok én.
Én vagyok itt, - semmi vagyok,
Egy illat, lehelet,
Keresztezem a rohanó rögöt
S a zúgó végzetet.
Én vagyok itt, - semmi vagyok,
Alaktalan alak,
De ha egy kicsit Te is akarod:
Megállítalak, és megtartalak.
● ● Keresem :
Harry Shum Jr.
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Théodore J. Dubois tollából
Témanyitás ✥ Re: Théo lakása •• Kedd Aug. 22, 2017 5:58 pm

Bleu && Théo
18+ 18+ 18+ 18+ 18+ 18+ 18+ 18+ 18+ 18+ 18+

A csókja fullasztó, és örömmel veszek el benne, mohón, vágytól fűtve. Rengeteg érzelem feszít belülről, attól félek, túlcsordulnak és kirobbannak belőlem, így hát jól jön, hogy szája lefoglalja az enyémet, mert nem kezdek el érzelgősködni, hülyeségeket beszélni. Ajkai elfeledtetik velem az egész napos cívódást, az elmúlt heteket, mintha nem létezne és soha nem is létezett volna más a ma estén kívül.
Azt hittem, jobban sokkol majd meztelen testének látványa, de elég hamar túlteszem magam a megrökönyödésen. Ha eddig nem lett volna számomra eléggé egyértelmű, ebben a pillanatban minden kitisztul előttem, és kénytelen vagyok beismerni, hogy nem nevezhetem magam többé heterónak. Nem hogy nem taszít a látvány, hanem még vonz is, az illata, bőrének tapintása, izmainak rezdülése különös hatással vannak rám, ízlelni kívánom minden porcikáját. Így hát elhajolok ajkai mellett, hogy a nyakát támadhassam be, röpke csókokkal hintve végig annak lágy ívét, a válla vonalát.
Nincs más kiindulási alapom, mint a saját testem, ezért igyekszem úgy hozzáérni, ahogy magamhoz szoktam. Bár a gondolat szép, a megvalósítás mégis csak nehézkesebb, de a reakciója feltölt némi önbizalommal - talán nem csinálom olyan bénán.
- Vezess... - megköszörülöm a torkom, hogy a hangom ne tűnjön olyan rekedtnek. Most jól esne az a whisky, hogy némi bátorságot öntsön belém a folytatás előtt. Azt sem tudom, milyen lehetőségek közül választhatnék - mármint persze, a fantáziám egyből meglódult, de az nem jelent semmit -, szóval teljes mértékben Bleu irányítására bízom magam. Kíváncsian figyelem, hogyan indul a csókjaival lefelé rajtam, és amint rájövök, merre tart, már szólnék is, ám nyelve játékos körzése a férfiasságomon belém fojt minden szót, hogy aztán kéjsóvár nyögésként robbanjon fel torkomból. Alkaromra támaszkodom, hogy jól láthassam őt.
- Nem hangzik rosszul... - pimaszkodom bódultan is öntelt félmosollyal, igyekezvén megőrizni legalább a látszatát nagymenőségemnek, miközben figyelem, hogyan nyelnek el ajkai. Hencegés nélkül: ebben azért már volt párszor részem, és bár a gondolata annak, hogy most Bleu csinálja, kissé furcsa, a valóságban nagyon is természetesnek hat, és annál is izgatóbb. Sőt, egyenesen forró; úgy érzem, az ágyékom menten lángra kap. Hátravetett fejjel hagyom, hogy koordinálatlan nyögéseim, fojtott sóhajaim az eddiginél hangosabban megtöltsék a szobát. - Bleu... - beletúrok a hajába, megkapaszkodom rövid, hegyes tincseiben, finoman meg-megszorítva, amikor érzékenyebb pontot érint, vagy nagyobb hullámban csap meg a kéj. - Fantasztikus vagy...
Nem gondoltam, hogy ennyire kívánom őt, most viszont úgy érzem, képes lennék már így, ennyitől a csúcsra jutni. De még nem akarok, nem így. Ki tudja, hogyan folytatódik kettősünk bizarr története; a ma estét szeretném annyira kiélvezni, amennyire csak lehet, mielőtt még a holnap és a megbánás rajtunk ütne.
- Ha így folytatod, el fogok... - nyöszörgök egészen elhalkulva. - Nem így akarok, hanem... Tudod...
Türelmetlenül fürkészem, remélvén, megérti jelentőségteljes pillantásomat. Bármennyire is fantasztikus a kényeztetése, szeretnék vele tovább lépni, eggyé olvadni, hogy a szívünk egy ütemre verhessen. Képtelen vagyok tovább várni rá.

■ ■ Csak téged! ■ ■credit



avatar
Média,mûvészet
Tell me your secrets
188
● ● Posztok száma :
✘ matthew daddario
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Darren Bleu Meyer tollából
Témanyitás ✥ Re: Théo lakása •• Kedd Aug. 22, 2017 7:11 pm


Théo && Bleu

Soha nem akartam kellemetlen helyzetbe hozni, azonban tény és való, hogy ettől a perctől immár nem tartozik a heterók világába. Lehet biszex, aki valami okból kifolyólag lát bennem fantáziát, vagy be is ismerheti önmagának, hogy lehet azért nem találta soha teljesen, száz százalékosan kielégítőnek a nőkkel való szexuális együttléteket, mert nem az volt, amit keresett. CSak ezt nehéz beismernie az embernek önmaga irányába. Nekem is hónapok kellettek, mire rájöttem, hogy tulajdonképpen nem arra vágyom, mint az emberek durván nyolcvan százaléka. Most viszont őt akarom, így nem csoda, hogy képtelen vagyok fékezni a mozdulataimat, a tetteimet. Szám folyamatosan az övét keresi, és elfojtott nyögéseimet a fülébe szeretném suttogni, hogy lássa, hallja, érezze, mennyire jó is az, amit csinál.
Csókjai a vállamon, a nyakamon még inkább felkorbácsolják a vágyamat, és egyre erősebb késztetést érzek arra, hogy visszaadjam neki mindazt, amit ő ajándékoz nekem. Kezem a férfiasságán munkálkodik, majd lassan a szám is átveszi az uralmat felette, de csak azért, hogy megízleljem, hogy teljes egészében elnyeljem és olyan éteri magaslatokba emeljem, ahol eddig még soha nem járt.
Nyelvem játszik vele, cirógatom úgy, ahogy még soha senkit, és most először muszáj teljesen visszafognom magam, hogy ne tegyek azt, amit én szeretnék. Nem akarom elijeszteni, és mivel ez még számára az első alkalom nem lenne túl jó ha a passzív szerepkörbe száműzném. Én mindkettőben tökéletesen elvagyok, és talán számára is megnyugtatóbb lesz így, mintha ráhoznám a frászt.
Keze a hajamba túr, én pedig attól függően mennyire markolássza az üstökömet hol erősebben, hol gyengédebben szívom, nyalom csupasz bőrét. Férfiassága szinte már lüktet a számba, érzem, hogy közel van a beteljesüléshez, és akadozó szavakkal figyelmeztet is erre.
Lassan húzódom el tőle, kezét finoman a csípőmre csúsztatom. Ajkára hajolok, lágyan csókolom meg mindenféle vadság nélkül.
- Szép vagy. - jelentem ki nemes egyszerűséggel, majd ujjaimmal végigsimítok a haján ezzel is időt adva neki.
- Szeretném ha megérintenél! Ha ... ha tennél egy próbát azzal, hogy tudsz e kényeztetni nem csak a kezeddel... - suttogom a szájába a kérdést, és egy bizonyos fokig bele is pirulok ebbe. Még soha nem kellett megkérnem senkit, hogy orálisan kényeztessen, de egyszerűen úgy érzem feleslegesen futunk köröket, ha az teljesen távol áll tőle, és nem leli benne örömét. Természetesen ennek azért is fontos a szerepe, mert jó lenne ha bizonyos fokig előkészítene arra, amit majd tenni fog. Szeretnék az övé lenni, szeretném hogy belém hatoljon, hogy szeressen, mint egy férfi a férfit. Érezni akarom magamban keménységét, és azt akarom, hogy emlékezzen erre az egészre. Pozitívan, és ne szégyellve azt ami történt. Nem akarom úgymond elvenni az ártatlanságát. Még nem!
- És mondd csak... esetleg.... van síkosító nálad eldugva valahova? - kérdezem ártatlanul, miközben lágy csókokat lehelek a nyakára, vállára.



■ ■ Szeress még...! ■ ■
credit

avatar
Média,mûvészet
Tell me your secrets
174
● ● Posztok száma :
Én vagyok itt, - semmi vagyok,
Kóbor, parányi fény,
De éjbezuhanók alatt
Mindíg virrasztok én.
Én vagyok itt, - semmi vagyok,
Egy illat, lehelet,
Keresztezem a rohanó rögöt
S a zúgó végzetet.
Én vagyok itt, - semmi vagyok,
Alaktalan alak,
De ha egy kicsit Te is akarod:
Megállítalak, és megtartalak.
● ● Keresem :
Harry Shum Jr.
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Théodore J. Dubois tollából
Témanyitás ✥ Re: Théo lakása •• Szer. Aug. 23, 2017 9:22 pm

Bleu && Théo
18+ 18+ 18+ 18+ 18+ 18+ 18+ 18+ 18+ 18+ 18+

Olyan jó érzés, amit művel velem, hogy szinte olvadásnak indulok alatta. Törzsem vadul hullámzik, bensőm pedig olyan pontokon lángol, melyek létezéséről mindezidáig nem is tudtam. Azt hittem, jobban megriaszt majd a tudat, hogy egy férfival vagyok, amikor ténylegesen eljutunk idáig, pedig most egyáltalán nem zavar. Talán egy kicsit furcsa, de mivel egyikünk sem így tervezte ezt az estét és csak a hangulattal sodródtunk, időm sem volt igazán végiggondolni vagy felfogni.
Megérintem a csípőjét, majd a derekára simítva közelebb húzom magamhoz, hogy ajkaink elérhessék egymást. A bókja kissé meglep, nem nagyon hallottam még hasonlót és nem is igazán tudom hova tenni az érzéseket, melyeket kivált belőlem. Sokan mondták már, hogy jóképű vagyok, de hogy szép...
- Egy férfi is lehet szép? - Bizalmatlanul húzogatom a számat, és az jár a fejemben, ahogy őt fürkészem, hogy lehet bizony. Hányszor gondoltam rá a forgatás alatt, milyen gyönyörű! Nem "szexi" vagy "dögös", ahogy a húgom mondogatta, hanem... Szép.
A kérése hallatán elsőre csak bólintok, hiszen hajt a vágy, a kíváncsiság, hogy megérintsem, a továbbiakra viszont megáll bennem az ütő, cirógató mozdulatom is megakad a hátán, és csak riadtan bámulok rá. Mintha azt kérte volna, vágjam le tőből az egyik ujját. Lehet, hogy az kevésbé lenne sokkoló, mint a gondolat, hogy én őt...
- A számmal? - kérdezek vissza, csak hogy egyértelműsítsük. Egyáltalán nem baj, hogy megkérdezte, nem akarom, hogy szégyellje magát miatta, másrészt viszont úgy érzem, túl sokat kér, túl sokat vár el tőlem. Nem sok, ha azt nézzük, mit csinálunk, sok ahhoz képest, hogy húsz perce még kemény heterónak gondoltam magam. - Nem tudom, én nem hiszem, hogy... - kezdek el szabadkozni, bár tudom, hogy utálja, de képtelen vagyok csak úgy rábólintani a kérésére, miközben ellenérzést vált ki belőlem a gondolat. - Nem tudom, menne-e - zárom végül rövidre a mentegetőzést. Ujjaim felzongoráznak a hátán, egészen a tarkójáig, és röpke csókra vonom oda magamhoz.
- Ne haragudj. Adnál még egy kis időt? Nincs veled semmi baj, csak még kicsit... Sokkol a gondolat. Minden elég új - A mellkasát cirógatom, szemeit fürkészem. Szeretném, ha megértené és nem komplett elutasításnak venné, inkább amolyan időkérésnek. Nem akarom megbántani vagy kiábrándítani, csak túl gyors a tempó. Fogalmam sincs, lesz-e jövője kettőnknek, de nem zárkózom el a gondolattól, hogy idővel talán kérnie sem kell, mert magamtól vállalkozom majd ilyesmire.
- Középső fiók - bökök az éjjeliszekrényre a kérdése hallatán, és ha elmászik a síkosítóért, kíváncsian szemügyre veszem hátulról. Tetszik a látvány. Igyekszem ártatlan arcot vágni, mire visszafordul hozzám, de sunyi félmosolyom árulkodó, ahogy magamhoz vonom és elborítom az ágyon, magam alá fektetve, ha hagyja magát. Kiveszem a kezéből a tubust és félreteszem; sejtem, mire kell neki, majd én gondoskodok róla. Egyelőre azonban apró csókokkal barangolom be a nyakát, mellkasát, újra a markomba zárva a férfiasságát. Enyhén szorítva kezdek el liftezni rajta a csuklómmal, egyre intenzívebb tempóban, míg finom harapásokkal ízlelgetem a hasfalát, a bordái felett kóstolgatom az izmokat. Szabad kezemmel a combján barangolok. Attól még, hogy visszautasítottam, a magam módján szeretném kényeztetni.
Csókjaimmal lassan visszatalálok a nyakához, érzéki harapásokkal ingerelve bőrét. Meg-megszívom, apró kis foltot harapok bele, rajta hagyva közös éjszakánk lenyomatát. Csipetnyi megbánás nélkül, elégedetten veszem szemügyre az eredményt, majd csókba fojtom bármiféle ellenállását, ha lenne. Összesimulok vele, egymáshoz dörzsölve ágyékunkat, csípőm lágy mozgásával ingerelve.

■ ■ Csak téged! ■ ■credit



avatar
Média,mûvészet
Tell me your secrets
188
● ● Posztok száma :
✘ matthew daddario
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Darren Bleu Meyer tollából
Témanyitás ✥ Re: Théo lakása •• Pént. Aug. 25, 2017 3:36 pm


Théo && Bleu

- Hát persze... - suttogom az ajkaiba, és inkább nem zengek ódákat róla, hogy mennyire szépnek találom. Számomra egy férfi pontosan ugyanúgy lehet szép, mint egy nő, ennek felismerése még nem jelenti persze azt, hogy szexuálisan is vonzónak találom. Bár adott helyzetben kár lenne tagadnom bármiféle kémiát is kettőnk között. Mert az akad, de még mennyi!
Szeretném kényeztetni, örömet akarok neki szerezni, és ezen igazából az elutasítás sem változtat. Kérdésére akaratlanul is felnevetek, és igaz, nem kinevetni szeretném, gyermeki viselkedése, és meglepődöttsége az, ami mosolyt csal az arcomra. Nem akarom siettetni, egyszerűen csak azt hittem, hogy a kettőnk közötti vágy van olyan szintű, hogy átlépje ezt az úgymond akadályt. Persze igaz, és teljesen megértem, hogy még nem készült fel erre, hogyan is várhatnám tőle azt, hogy megtegye, mikor még önmagával sincs tisztában. Én sem tudnék egy nőnek örömet okozni ilyen szinten, egyrészt mert soha nem vágytam rá, másrészt meg mert határozottan távol áll tőlem a nőkkel kapcsolatos mindennemű szexuális dolog. Azt pedig hogy szájjal kellene illetnem egy olyan testrészt, mely az én számomra egyáltalán nem természetes... hát na hagyjuk is.
- Bocsáss meg, hogy rád akartam erőltetni! - mondom, immár teljesen komolyan, majd miután kiszabadulok az öleléséből a síkosító felé kúszok. Meg sem lepődöm, hogy tart itthon ilyet, hiszen ez azért egy egészen elfogadott módja a közösülésnek férfiak és nők között, szóval...
Egy gyors mozdulattal mászok át rajta, majd nyúlok be a fiókba, és emelem ki az eper illatú csodát. A pirosas színű zselé láttán kissé elhúzom a számat, nem kifejezetten kedvelem az epret, ez valahogy túl gejl ahhoz, hogy vonzónak találjam szexuálisan. Inkább valami kevésbé illatosat választanék én... de csak is azért, mert egyrészt szeretem érezni a partnerem illatát, és mert hosszú idő után túlzottan émelyítőnek találom ezt az édes aromát.
Mikor visszafordulok felé az arcán játszó kaján mosolytól egy pillanat alatt elakad a szavam. Néztek már rám ezelőtt is így, és én is pillantottam már másra hasonlóan, aminek természetesen egy kiadós szeretkezés lett a vége. Látom a lángot a szemében, a nyers, őszinte vágyat, a tenni akarást, így tehát nem is igazán ér váratlanul, mikor letámad. Keze a férfiasságomra kulcsolódik és ösztönösen kezdi mozgatni a tenyerét. Már nincs benne félénkség, most inkább állatias ösztönök vezérlik és én egyrészt ennek nagyon is örülök, másrészt annyira intenzív ahogy a testemmel bánik, hogy képtelen vagyok arra hogy bármit is kinyögjek a sok sóhajon kívül.
Egyre keményebbé válok a keze alatt és immár kezdem érteni miről is beszélt az előbb, mikor én dolgoztam rajta. Annyira kívánom, hogy rendesen vissza kell fognom magam, és muszáj birkákat számolnom, vagy épp valami lassú dallamot dúdolnom magamban, csak hogy eltereljem a gondolataimat arról, amit épp művel. Túlságosan jólesik, leköt, és ha nem koncentrálok ez az egész csak felesleges hűhó lesz.
- Kicsit lassíts kérlek, mert .. én ... nem így akarom... - makogom szaggatottan, és csak reménykedem abban, hogy érti mit magyarázok. Mondjuk két menetre egymás után is képes vagyok, azonban ha nem muszáj, inkább ezt választanám hosszan, és úgy, hogy lássa milyen kitartó vagyok, és meddig bírom.
Rám fekszik, csípője az enyémhez simul, apró lökéseket imitál én pedig hangosan felnyögök.
- Add a kezed! - mondom, majd a percek óta szorongatott síkosítóból a kezére nyomok egy adagot.
- Kérlek.... - nyöszörgöm, és hátat fordítok neki, hogy tegye a dolgát, mert én már nem bírom tovább nélküle. Érezni akarom, azt akarom hogy kitöltsön és hogy tegyen a magáévá. Nem érdekel, hogy közben mennyire fog figyelni rám, az sem érdekel, hogyha vad lesz, és erőszakos, most minden tökéletesen megfelel amit adni tud!



■ ■ Az egyik utcáról nyíló raktárépületben... ■ ■
credit

avatar
Média,mûvészet
Tell me your secrets
174
● ● Posztok száma :
Én vagyok itt, - semmi vagyok,
Kóbor, parányi fény,
De éjbezuhanók alatt
Mindíg virrasztok én.
Én vagyok itt, - semmi vagyok,
Egy illat, lehelet,
Keresztezem a rohanó rögöt
S a zúgó végzetet.
Én vagyok itt, - semmi vagyok,
Alaktalan alak,
De ha egy kicsit Te is akarod:
Megállítalak, és megtartalak.
● ● Keresem :
Harry Shum Jr.
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Théodore J. Dubois tollából
Témanyitás ✥ Re: Théo lakása •• Szomb. Aug. 26, 2017 2:30 pm

Bleu && Théo
18+ 18+ 18+ 18+ 18+ 18+ 18+ 18+ 18+ 18+ 18+

Sietve megrázom a fejem, jelezve, egyáltalán nem erőltetett semmit. Csak felvetett egy lehetőséget, sőt, megkért rá, és inkább nekem kéne rosszul éreznem magam, amiért visszautasítottam. Nem akarom, hogy azt érezze, kihasználom, vagy nem gondolom elég komolyan, vagy... Ah, de közben meg mégsem ígérhetek neki semmit sem. Nem tudom, elkerülhető-e, hogy reggel megbántsuk a másikat, bármennyire is szeretnénk ezt megúszni.
Elbűvölten figyelem, milyen reakciót sikerül kicsalnom belőle. A sóhajai, az élvezetről árulkodó arca vágykeltőbb számomra, mint bármi más. Azt hittem, ez az egész csak parázsláng, gyorsan fellángoló és legalább olyan hamar kihaló tűz, de tévedtem. Ez valami hosszabb, amely talán napkeltével sem múlik el. Még többet szeretnék látni és hallani tőle, belőle. Anélkül, hogy tudatosulna bennem, intenzívebben izgatom az ágyékát, hajszolva őt az áhított beteljesedés felé. Csak a makogása ránt vissza a valóságba, bocsánatkérő, kisfiús mosollyal lassítok a liftező mozdulatokon, lágyabban, türelmesebben gyúrva a férfiasságát.
- Ennyire jó érzés? - Kérdésem részben szakmai jellegű, sokkal inkább gonoszkodás viszont. Kaján mosollyal hajolok hozzá közelebb, csókokkal hergelve nyaka lágy ívét. Fogalmam sincs, hol és mikor vedlettem le a gátlásaimat, talán csak az bátorított fel ennyire, hogy újra én dominálok, de a szégyenlősségnek már nyomát sem érzem, csak vágyat és pimaszságot, melyek kölcsönösen hergelik egymást. Olyan ez az egész, mint egy hullámvasút, egyszer fent, egyszer lent. Az ismerős helyzetekben nyeregbe kerülök, aztán mindig bedob valami váratlan fordulatot, melytől az idegesség újból visszaszökik a gyomromba.
Nyújtom a kezem a krémért, és amíg megfordul, alaposan magamra kenem, majd, pusztán a józan paraszti észre hivatkozva, az ujjamon hagyok egy keveset, amit a félgömbjei közé simítva eloszlatok a bejáratánál, a záróizmok körül, be-behatolva középső ujjammal. Megilletődök azon, mennyire szoros, ezért ahelyett, hogy kihúznám az ujjamat, mélyebbre döfök benne, apró, rugózó mozdulatokkal lazítom, masszírozom a falát. Fölé hajolok, csókokat harapok a nyakáról, a tarkójáról, elszórok néhány puszit a gerince mentén. Nem sokáig bírom visszafogni magam, ezért amint úgy ítélem, eleget finomkodtam, feltérdelek mögötte és megemelem a csípőjét. Rövid igazgatás után a lehető legóvatosabban hatolok be, egy elnyújtott, lassú lökéssel tolom magam mélyre benne, ameddig csak képes befogadni. Az érzéstől libabőrös leszek, szorosabban markolom a csípőjét és leszegett fejjel, jólesőn sóhajtozom. Még sosem éreztem semmit, ami ennyire forró lett volna, szűk és... Különleges. Eggyé olvadni vele sokkal különlegesebb és varázslatosabb, mint hittem, hogy lesz.
- Jól vagy? - kérdezem halkan, rekedten, ahogy egyre többet és többet nyel el belőlem. Már ennyitől el tudnék menni, így kényszerítenem kell magam, hogy lassítsak és gondoljak valami másra, valami kevésbé szépre. - Majdnem az egész bent van - duruzsolom felette, de már nem feszítem tovább. Csípőm ösztönös mozgásba lendül, eleinte lágy, apró lökésekkel, majd ahogy ellazul körülöttem, egyre bátrabb, ütemesebb tempóra állok be.
- Csodálatos... - A combjára simítok, az ágyékát, a hasát, a hátát cirógatom, gyönyörittasan szívom magamba a látványt. Minél inkább sikerül ellazítanom magam alatt, annál nagyobb hévvel, annál mohóbb tempóban merülök el benne újra és újra. A hátához préselem a mellkasom, a vállára simítva csókolok bele a nyakába, a szenvedély hullámain ringatva kettőnket.

■ ■ Csak téged! ■ ■credit



avatar
Média,mûvészet
Tell me your secrets
188
● ● Posztok száma :
✘ matthew daddario
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Darren Bleu Meyer tollából
Témanyitás ✥ Re: Théo lakása •• Kedd Aug. 29, 2017 3:05 pm


Théo && Bleu

Mit is felelhetnék a kérdésér?
Talán azt, hogy ez az elmúlt évek során a legintenzívebb érzés amit éreztem?
Hogy soha ne hagyd abba?
Vagy hogy csináld, mert minden vágyam, hogy benned, alattad, feletted, a kezedbe vagy bárhogy elélvezhessek, csak legyen hozzád valami közöd?
A gondolatok sokasága rajzolódik ki a fejemben, azonban én egyiket sem akarom vele megosztani. Nem áll szándékomban még jobban növelni az egóját, szeretném ha úgy érezné, hogy nekem tökéletes, és megfelelő, de azt is szeretném, hogy ez kölcsönös legyen. Hogy tartson olyan embernek, aki hozzávaló, akire akár büszke is lehet azért, mert a kielégülést és minden dolgot tőlem kap meg.
Sokan akartak már engem, és oly kevés embernek engedtem. Nem volt millió partnerem, viszont megtanultam mindent ami szükséges ahhoz, hogy a szex jó legyen. És itt most nem is a technikai részére gondolok igazán, hanem arra, hogy minden egyes pillanatban igyekszem figyelni a másikra, és törődni vele, meglátni hogyan reagál a teste, és ez többet számít mindenféle pornóból begyakorolt mozdulatnál.
- Jó érzés... - mekegem, és teljesen tisztában vagyok azzal, hogy pont most adtam alá a lovat a leginkább. Arcára kiül a kisfiús mosoly, melyet már annyira sokszor láttam, és mondania sem kell semmit, egyszerűen látom rajta, hogy a végletekig fogja kiélvezni férifúi mivoltát, és bár más helyzetbe igyekeznék letörölni a vigyort a képéről, most mégsem teszem. Hátha nekem is jó lesz... egy kicsit!
Keze ütemesen jár a férfiasságomon, egyre lassuló tempóban, és mikor már nem bírom tovább hátat fordítok neki. Kezében a síkosító, és mival tart itthon ilyet, ezért gondolom, nőkkel is volt már hasonló interakcióban.
Fenekem felemelkedik ahogy az ujja először finoman hozzáér, és nem tudom magamban tartani a sóhajt, mikor először gyengéden, majd mind határozottabban nyúl bensőmbe és lazítja el az izmaimat.
Komolyan, ez világ életében ezzel foglalkozott? Mert ha nem, javasolni fogom, hogy váltson szakmát, és inkább egy más irányra váltson át a színészetből. Rendezhet is, csak ne filmet, hanem inkább pornót, hiszen nagyon, nagyon jól csinálja.
Egyre intenzívebben támad, érzem, ahogy behajlítja az ujját, és ahogy a bensőmnek feszül, ennél már csak az lenne jobb érzés, ha nem csak az ujját érezhetném.
Hangosan felsóhajtok, a nevét suttogom, és szinte már könyörgöm azért, hogy végre teljes egészében magamban érezhessem.
Nem várat túl sokáig, férfiasságát a fenekemhez igazítja, majd egy lágy mozdulattal kezd el mind beljebb és beljebb nyomulni. A sóhaj a torkomra fagy, egy pillanatig levegőt sem kapok. Nem kiemelkedően nagy méret, pont olyan átlagos, mint eddig bárki, akivel voltam, mégis úgy érzem, soha senki nem tudott ennyire tökéletesen kitölteni, soha senkit nem éreztem még magamhoz ennyire közel, és ennyire mélyen.
- Tökéletesebben nem is lehetnék - búgom, majd mielőtt elindítaná a mozgást, kissé megmozdítom a fenekemet, hogy még inkább rácsúszhassak.
Ezután fokozatos mozgással mind mélyebbre és mélyebbre engedem magamba és komolyan úgy érzem, őt nekem teremtették, ő a másik felem, és nem akarom, hogy ennek bármikor is vége szakadjon.
- Szeretném hogy az egész bennt legyen! - lihegem, miközben gyorsítok kicsit a tempón, és ha ő nem is mozog bennem ütemesen, én mind erőteljesebben kezdem mozgatni a fenekemet, hogy még jobban belém csúszhasson.
Mikor a nyakam csókolja, és hozzám simul hangosan felkiáltok, majd kissé felemelkedve immár egy határozott lökéssel egyesítem testünket precíz pontossággal. Már nincs semmi amit belém tolhatna, elnyeltem őt, magamba fogadtam teljes egészében. És ez a tudat csillagok millióit vetíti a retinámra. Fejét magamhoz húzom, a szájába sóhajtok, nyögök és azt hiszem most kell hogy előtörjön belőle az a bizonyos állatias ösztön. Essen nekem vadul, szeressen, dugjon meg... hiszen már oly kevés kell ahhoz a bizonyos beteljesüléshez...


■ ■  Az egyik utcáról nyíló raktárépületben...  ■ ■
credit

avatar
Média,mûvészet
Tell me your secrets
174
● ● Posztok száma :
Én vagyok itt, - semmi vagyok,
Kóbor, parányi fény,
De éjbezuhanók alatt
Mindíg virrasztok én.
Én vagyok itt, - semmi vagyok,
Egy illat, lehelet,
Keresztezem a rohanó rögöt
S a zúgó végzetet.
Én vagyok itt, - semmi vagyok,
Alaktalan alak,
De ha egy kicsit Te is akarod:
Megállítalak, és megtartalak.
● ● Keresem :
Harry Shum Jr.
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Théodore J. Dubois tollából
Témanyitás ✥ Re: Théo lakása •• Vas. Szept. 03, 2017 2:51 am

Bleu && Théo
18+ 18+ 18+ 18+ 18+ 18+ 18+ 18+ 18+ 18+ 18+

Ádámcsutkám alig láthatóan liftezik egyet, ahogy nagyot nyelek, hogy enyhítsek torkom szárazságán. Olyan, mintha állandó hőhullámok nyaldosnák a testem, belülről éget a láz, és csak egyetlen módon enyhíthetek rajta: a közelségével, a csókjaival, az érintésével. A szűnni nem akaró bizsergés egyre feljebb kúszik a gyomromban, míg végül már a szívemben érzem, a melegség befúrja magát egészen mélyre és felkavar mindent, ami az elmúlt két és fél évtized alatt leülepedett bennem. Káoszt szül, a feje tetejére forgatja a világomat, és én mégis többet akarok, még és még... Mert egyszerűen nem elég. Elpattant bennem egy gát, és képtelen vagyok megállítani a vágyat, mely elmossa a józan gondolataimat. Az agyam hátsó szegletén ugyan áthasít a felismerés, mennyire nem illik bele a normális fogalmába, amit most művelünk, még sincs rám semmilyen hatással. Jelenleg, minden furcsasága és újszerűsége ellenére, el sem tudnám képzelni, hogy bármi mást műveljek, bárki mással.
Semmihez sem fogható érzés benne lenni. Habár nem viccből tartok itthon síkosítót, egészen extrém módjait is kipróbáltam már az együttlétnek, felfedeztem a női test összes gyönyörét, azokat az élményeimet mégsem tudnám összehasonlítani vele. És nem is akarom. Nem igazán jutnak eszembe a nők, miközben épp vele, benne vagyok, és igyekszem eltalálni egy ütemes tempót. Nehéz, mert a fenekével folyton ellen mozdul, amitől végigszánt a forróság a gerincem mentén és vissza kell fognom magam, ne robbanjak atomjaimra, hanem húzzam még ezt a csodát, űzzük együtt tovább a beteljesedést. Végül azonban meglepően gyorsan összehangolódnak a mozdulataink, tényleg eggyé válunk, együtt mozgunk, ami csak fokozza az élményt, és sokkal csodálatosabbá teszi. Nem tudtam... De, igazából tudtam, csak nem hittem benne, hogy létezik a szeretkezés. Leragadtam a dugásnál, még ha nem is sértettem meg ezzel soha a partnereimet. Most azonban egy egészen új módon szerettük egymást, és esküszöm, még sosem éreztem magam ilyen emelkedetten.
- Jóh... - dörmögöm, de nem igazán merek tenni a vágya érdekében, nem merem jobban feszíteni, mert nem akarok fájdalmat okozni. Nem mintha akkora lennék, hogy nem férek be, inkább csak nincs tapasztalatom és félek, hogy megsérül. Ő viszont egész ügyesen eléri, hogy mélyebbre és mélyebbre csusszanhassak benne, és ahogy egyetlen lökéssel az utolsó centiig befogad, attól megremeg körülöttem az egész világ, és vele együtt nyögök fel. - Az egész bent van... - hebegem a fülébe kissé hitetlenkedve, átkarolva őt. Szétbontom a tenyerem a mellkasán, a szíve felett, és jobban magamhoz ölelem. A húzásának engedve tapadok a szájára, szaggatott csókokkal kapok újra és újra az ajkaiért, s miután kiélveztük teljes összeolvadásunkat, határozottan, de nem erőszakosan az ágyra nyomom őt.
- Látni akarom az arcod! - A bokájába kapaszkodva, óvatosan a hátára billentem, ha nem ellenkezik nagyon az ötletem ellen. Eligazítom magam a combjai közt, és ahogy fölé hajolok, kissé megilletődve nézek farkasszemet vele, mielőtt még lehunynám a szemem, hogy édes hangját mohó csókba fojtsam. Beindít ez az új póz, és már meg sem próbálom visszafogni magam. Átveszem az irányítást felette, újult erővel mozdul a csípőm, hogy az újonnan feltört területeket kihasználva, teljes hosszában és mélységében kényeztethessem, minden lökésemmel bensője legmélyét dörzsölve. Megkapaszkodom a combjában és ütemes, gyors, kemény lökésekkel dolgozom benne. Törzsünk össze-összeér, ahogy fölé hajolva csókolom, nyögéseinket az ágy ritmusos nyikorgása kíséri. Ajkaim néha elkalandoznak a szájáról, hogy csókokkal, harapásokkal járják be a mellkasát, aztán amint már vészesen közel érzem a beteljesülést, csak nézem őt a szavaimhoz hűen. Kezem az ágyékára vándorol, gyúrom, masszírozom, cirógatom a férfiasságát, remélvén, ezzel is segíthetem a beteljesülését.
Még néhány szapora, erős lökés, és a világ felrobban bennem és körülöttem egyaránt. Esélyem sincs megkérdezni, mi ilyenkor az etikett vagy hogyan lenne illendő, belepumpálom gyönyöröm magját, megtöltve édes kielégülésemmel. Kezem nem áll le az ölén, és lusta, apró lökésekkel ingerlem tovább kettőnket, a kulcscsontjára, nyakához pihegve, míg el nem jut ő is arra a pontra, melyről már nincs visszaút. Lágyan ringó csípőmozgással segítem át kettőnket a gyönyör hullámain, majd kimerülten a mellkasára omlok. Most érzem csak, mennyire kimelegedtem és milyen jólesőn elfáradtam kettőnkben. Lehunyt szemmel, kielégülten pihegek, élvezem a békét, ezt a finom tökéletességet, a boldogság egy új, eddig még nem tapasztalt formáját. Úgy érzem, mondanom kéne valamit, de képtelen vagyok megszólalni, annyiféle érzelem kavarog bennem, és mindegyik érzelgőssé tesz.
Megcirógatom az arcát és odahajolok, lassú, lágy csókot lehelve az ajkaira, mielőtt még visszahajtanám rá a fejem, arcom a vállgödrébe fúrva. Így most jó. Így most minden nagyon jó.

■ ■ Csak téged! ■ ■credit



avatar
Média,mûvészet
Tell me your secrets
188
● ● Posztok száma :
✘ matthew daddario
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Darren Bleu Meyer tollából
Témanyitás ✥ Re: Théo lakása •• Hétf. Szept. 04, 2017 3:28 pm


Théo && Bleu

Olyan mintha már évek óta ismerném, mintha rendeltetésszerű lenne kettőnk közelsége, minden érintése, találkozása, vágya, és az amit teszünk. Hiába új teljesen, mégis mintha ismerném minden egyes apró porcikáját, és bár még soha nem tapasztaltam ilyet, olyan ez az egész, mintha mindig is arra vártam volna, hogy ezt megtapasztaljam. Nem tudtam tudatosan hogy ő az, akire várok, csak azt tudtam, hogy valami különlegeset szeretnék. És most megkaptam egy olyan fiú személyében, aki még csak nem is feltétlenül meleg, és aki mégis pont ugyanolyan lázasan kutató mozdulatokkal fedezi fel a testemet, mint én az övét. Ez pedig egyrészről furcsa, másrészről rémisztő. Mert mi van, ha másnap már nem úgy fogja gondolni, ha csak egy percnyi édes mámor az, amit akar és a folytatás már egyáltalán nem fogja érdekelni? Fejemben millió meg egy gondolat tolul mind egyre sürgetőbben igyekezve ajkaim felé, és már-már kérdeznék, a szájába sóhajtanám az összes félelmetes gondolatot, és ha kell könyörögnék neki, hogy holnap is ugyanolyan legyen minden, mint amilyen most, és hogy ne hagyjon magamra ezek után, mert képtelen lennék kevesebbel beérni, és sajnálatos módon mindenki más csak és kizárólag kevesebb lehet nála! Túl magasra tette a mércét, nem tudom hogyan, és mikor, viszont abban bizonyos vagyok, hogy ezt a pillanatot soha nem fogom elfelejteni, és hogy ennél kevesebb soha nem lesz már elég.
- Nincs mitől félned! - nyögöm és még azt is elmondanám, hogy tisztában vagyok a korlátaimmal, a határaimmal, és hogy soha nem kérném hogy olyat tegyen, amit nem élvezek, mert számomra a szex mindig is a boldogságról szólt, és arról, hogy élvezetet nyújtson ne fájdalmat.
Csípőm ütemesen ring minden egyes mozdulatára, majd én is ellenmozgásba lendülök azért, hogy végre teljes egészében magamba fogadhassam. Keze a csípőmön, a derekamon, én pedig előre hajolva engedem hogy még közelebb kerüljön hozzám. Kezem a fenekemre vándorol, majd mielőtt az utolsó millimétereket is megteszi egy határozott mozdulattal feszítem kicsit széjjelebb farpofáimat, hogy ezzel is kicsit tágítsak a szorításon, lazítsak az izmaimon, és könnyedebben magamba fogadjam.
Hangosan felnyögök mikor immár teljes egészében bennem van. Annyira jó érzés, annyira hihetetlen és fantasztikus, olyan mint azelőtt még soha. Persze voltak már jó dugásaim az életem alatt, azonban ez most valahogy mégis más. Akarom ezt a fiút, akarom az érzéseit, a testét, a gondolatait és mindent amit csak adhat nekem! És talán pont ez a vágyakozás és birtokolni akarás teszi különlegessé a számomra ezt az együttlétet.
- Én is látni akarom az arcod... - suttogom a szájába, miközben csókol és hozzám simul, majd ahogy átfordít azonnal kényelmesebb pozícióba helyezkedem. Fejem több párnán pihen, derekam alá egy magasabbat pakolok, csak hogy még inkább közelebb juthassak hozzá, na meg persze azért, hogy megtalálja azt a szöget, ami számára is jóval izgatóbb. Keze a combomba mar, szája a számba, és én félig lecsukott pilláim alól figyelem hogyan nyomul belém, és löki magát még mélyebbre a saját maga öröme és az enyém miatt. Minden erősebb lökésnél hangosan felnyögök, ujjaimmal a hajába markolok, fejét pedig úgy húzom közelebb, hogy láthassam a csillogó szemeit, verejtékben úszó, kipirult arcát és csókoktól duzzadt ajkait. Mikor gyorsít a tempón, és a kezével a férfiasságomat izgatja lábammal vadul a derekára szorítok. Magamhoz vonom, szinte már elemi erővel szorítom, hogy kénytelen legyen megtartani azt a tempót, amibe belehajszolt engem is és saját magát. Már nem tudok sóhajtozni, a hangok zihálva szakadnak ki belőlem. Kezemmel a haja után a melléhez nyúlok, majd onnan egészen a férfiasságáig, majd lágyan kulcsolom ujjaimat a kinn lévő részre, és szorítom meg kicsit azt, hogy immár kétszeresen is átfogja valami más-más intenzitásban. Azt akarom, hogy elmenjen, hogy neki jó legyen, és tényleg csak erre várok, hiszen számomra már közel a csúcs. Érintésének játékossága minden képzeletemet felülmúlta, és mikor megérzem magamban forró magját belőlem is kiszakad az orgazmus, melyet már jó ideje visszatartok. Nem tudok elgondolkodni azon, hogy mi lenne a megfelelő megoldás, így kezemmel eltakarva, felfogva rejtem el nedvemet előle. Nyilván a sajátjával nincs problémája az embernek, azonban arra nem kényszeríthetem hogy az enyémet is elfogadja, így inkább eltakarom. Mellkasom gyors tempóban emelkedik és süllyed, és majd miután kicsit lecseng az orgazmus hatása lassabb ütemre vált. Fáradt és boldog vagyok, de a boldogságom abszolút határtalan. Pláne azért, mert Théo is mellettem fekszik, és mert feje jelentős súlyként nyomja a vállgödrömet, melynél szebbet el sem tudnék képzelni ebben a pillanatban. Lágyan csókol, finoman helyezkedik, az én arcomon pedig egy kielégült mosoly játszik. Érzem parfümjének illatát, a szex szagát és jelenleg ennél szebb keveréket el sem tudnék képzelni. Az ágy melletti kis szekrényen lévő zsebkendőért nyúlok, kezem megtörlöm, felitatom hasamról élvezetem cseppjeit és bár nagyon is idilli a helyzet, mégis le kellene zuhanyoznom. Majd vele aludnom.... és reggel újból szeretkezni azzal az engedelmes és kívánatos testével.... igen, jó lenne....


■ ■ Az egyik utcáról nyíló raktárépületben... ■ ■
credit

avatar
Média,mûvészet
Tell me your secrets
174
● ● Posztok száma :
Én vagyok itt, - semmi vagyok,
Kóbor, parányi fény,
De éjbezuhanók alatt
Mindíg virrasztok én.
Én vagyok itt, - semmi vagyok,
Egy illat, lehelet,
Keresztezem a rohanó rögöt
S a zúgó végzetet.
Én vagyok itt, - semmi vagyok,
Alaktalan alak,
De ha egy kicsit Te is akarod:
Megállítalak, és megtartalak.
● ● Keresem :
Harry Shum Jr.
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Théodore J. Dubois tollából
Témanyitás ✥ Re: Théo lakása •• Hétf. Szept. 04, 2017 5:41 pm

Bleu && Théo
18+ 18+ 18+ 18+ 18+ 18+ 18+ 18+ 18+ 18+ 18+

Jó szeretőnek tartom magam, aki kölcsönösen figyel a partnerére is, de különösebben még sosem leltem örömöm a másik fél gyönyörében. Cél volt, egyfajta küldetés, amit teljesíteni kellett, aztán kész és ennyi volt. Bleu arcát viszont egész éjjel tudnám nézegetni, a hangját beállítanám csengőhangnak, hogy naponta többször is hallhassam... Oké, ez kicsit beteg... De lenyűgöz és teljesen megbolondít. Még csak most élveztünk el, mégis úgy érzem, ennyi nem volt elég, még mindig vágyom rá, továbbra is epekedek érte és a csókjáért. Ez megijeszt, sosem éreztem még senki iránt ilyen erősen, szűnni nem akaróan. Lehet ennek jó vége?
Lustán, laposakat pislogva figyelem, hogyan törli meg magát, de nincs se elég energiám, se elég kedvem elmozdulni a válláról, hogy esetleg könnyebbé tegyem számára a dolgot. Sőt, amint végzett, összeszedem magam annyira, hogy félig a mellkasára fekve fölé hajoljak. Arcom a nyakához fúrom, csókokkal, apró harapásokkal hergelem, miközben végigsimítok az oldalán. Kiéhezett vadállatnak érzem magam, akinek az étvágya nem akar csitulni... Azért egy kis pihenés még rám férne, és azt hiszem, bár inkább csak sejtem, hogy neki is rendbe kéne szednie magát, úgyhogy amint kiharapdáltam magam, visszaborulok mellé.
- A fürdő a folyosón balra, a legelső ajtó, ha használni szeretnéd - bökök a megfelelő irányba, miután a hátamra gördültem. - Érezd magad otthon!
Eljátszadozom a gondolattal, hogy vele tartok, mégsem ajánlom fel. Ahogy bevackolom magam a párnámra, a kimerültség elemi erővel zuhan rám, úgyhogy inkább hagyom, hadd menjen, addig meg pihenek és edzem kicsit a lelkemet. Fel kell készülnöm rá, hogy komolyabban elbeszélgessünk arról, mi volt ez és hogyan tovább, ha visszaért. Nem hiszem, hogy úgy tudna tenni bármelyikünk is, mintha ez meg sem történt volna, de hogy mennyire volt komoly... Nos, eléggé... Jó, de hogy mennyire kezeljük komolyan... Ah, minden olyan zavaros!
- Megvárlak. Töltsd nálam az éjszakát - vetem fel, hisz már elég későre járhat, meg hát mégis csak így illik. Azért kíváncsiságból ránézek az órára és döbbenten szembesülök vele, milyen sokáig élveztük egymás társaságát. Nem kapkodtuk el...
Ha elindul a fürdőbe, megnézegetem magamnak hátulról, majd az oldalamra fordulok, hanyagul a derekamra húzva a takarót. Úgy tervezem, csak pihenek egy kicsit, épp csak lehunyom a szemem, míg végez... Pilláim alig ölelik át egymást azonban, máris mély, nyugodt álomba zuhanok, és fel sem riadok semmire. Arcomon pedig ott csücsül egész éjjel a bárgyú, boldog mosoly...

■ ■ Köszönöm! ■ ■credit



avatar
Média,mûvészet
Tell me your secrets
188
● ● Posztok száma :
✘ matthew daddario
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Darren Bleu Meyer tollából
Témanyitás ✥ Re: Théo lakása •• Hétf. Szept. 04, 2017 6:25 pm


Théo && Bleu

Elégedetten dőlök hátra a hatalmas ágyon, melynek kényelméről csak most veszek tudomást. Annyira nem volt ez fontos az elmúlt időszakban, a gondolataimat egyáltalán nem foglalkoztatta min is térdelek, vagy épp fekszem. Most viszont jól esik kicsit elterülni, immár kinyújtott lábbal, átadva magam a gravitációnak.
Feje a vállamra hullik, kezem eközben a papírzsebkendőért nyúl, majd gyors mozdulatokkal törlöm végig magam. Az illata csiklandozza az orromat, és amikor felém tornyosul nem tudom nem viszonozni a csókját. Lusta pillantással szemlélem arcát, melyet én tökéletesnek látok, széles állkapcsát, száját, és csodás formájú szemeit és lehunyom pilláimat, mikor a nyakamra támad. Nem vagyok fából, és amúgy is képtelen vagyok betelni vele, így nem csoda, hogy ismét elönt a vágy. Mintha csak nem is csináltam volna semmit az elmúlt órában. Csak ennyi kellett, hogy ismét harcra kész állapotba kerüljek, és komolyan mondom, ha nem látnám rajta hogy fáradt, és ha én sem érezném magam annak, akkor reggelig tudnám nyüstölni, úgy, hogy akkor aludjon csak el, mikor már a nap felkelt. Hogy másnap remegjen a lába is attól az igénybevételtől, sorozatos orgazmustól, amit én adtam neki. De ez jelenleg édes álom, még akkor is, ha önkéntelenül nyúlok a nyaka felé, és vonom magamhoz egy szenvedélyes csókra. Egyszerűen nem tudok betelni vele, ám mégis elszakítom magam édes nyelvétől, szájától.
- Megtalálom, addig pihenj! - mosolygom a szájába, majd takarva kezdődő izgalmamat sétálok a fürdőbe, hogy jó hideg vízzel térítsem magam észhez és hogy lemossam magamról az illatát, együtlétünk minden cseppjét és aromáját. És bár felajánlotta hogy maradjak nála éjszakára, mégsem érzem, hogy kellene. Nehéz lesz számára a reggel, és én ezt nem akarom még inkább megnehezíteni, holott nem is vágynék másra mint hogy minden éjjel mellette aludjak el, és vele ébredjek, hogy a keze öleljen, hogy hozzá bújjak, mikor fázok...
Apropó hideg.... kurvahideg a víz... szisszenek fel, majd gyorsan bedörgölöm magam a tusfürdőjével. Hasonló a parfümje is, mégis ezt a tiszta illatot éreztem a leginkább a bőrén. Kisfiúsan és teljesen idiótán elmosolyodom, annak hatására hogy magammal viszem egy darabját.
Gyorsan leöblítem magamról a habot, majd elkapok egy száraz törülközőt és visszasétálok a szobába. Meg sem lepődöm azon, hogy alszik. Száján lágy mosoly játszik, ezt pedig én is hasonlóan nyugtázom. Halkan húzom magamra a ruhát, majd keresek egy papírlapot, amire néhány sort véshetek búcsúzóul, mielőtt elhagyom a lakást.

Szuper volt az éjjel! Elvetted az eszem, azt hiszem lesz mit megbeszélnünk! Az opera még mindig áll? Majd hívj fel, ha úgy érzed itt az ideje!
Csók - B.


■ ■  Az egyik utcáról nyíló raktárépületben...  ■ ■
credit

avatar
Média,mûvészet
Tell me your secrets
174
● ● Posztok száma :
Én vagyok itt, - semmi vagyok,
Kóbor, parányi fény,
De éjbezuhanók alatt
Mindíg virrasztok én.
Én vagyok itt, - semmi vagyok,
Egy illat, lehelet,
Keresztezem a rohanó rögöt
S a zúgó végzetet.
Én vagyok itt, - semmi vagyok,
Alaktalan alak,
De ha egy kicsit Te is akarod:
Megállítalak, és megtartalak.
● ● Keresem :
Harry Shum Jr.
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Sponsored content tollából
Témanyitás ✥ Re: Théo lakása ••

Tell me your secrets

Théo lakása
Second Chance frpg
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Lakónegyed
» Mayakashi Kaen agglegény lakása
» Karada lakása
» Kumogakure lakóházai
» Akari klán rejtekhelye és lakása

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: 03. Üdvözöllek Párizsban :: Lakónegyed :: Bérlakások-