Jogi Klinika - Page 3
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Akik erre járnak
Jelenleg 8 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 6 vendég :: 1 Bot

✥✥✥✥✥
A legtöbb felhasználó (57 fő) Szomb. Nov. 11, 2017 7:42 pm-kor volt itt.
Legújabb történetek
✥ Today at 12:20 pm ✥
✥ Today at 11:56 am ✥
✥ Yesterday at 11:05 am ✥
✥ Csüt. Dec. 13, 2018 10:45 pm ✥
✥ Csüt. Dec. 13, 2018 10:44 pm ✥


Témanyitás ✥ Jogi Klinika •• Csüt. Aug. 24, 2017 7:30 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3

First topic message reminder :

*****
avatar
● ● Posztok száma :
2391
● ● Reag szám :
1570
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
● ● Faceless


SzerzőÜzenet

Témanyitás ✥ Re: Jogi Klinika •• Szer. Okt. 03, 2018 6:47 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3

Cleo && Jake

Még szép, hogy csak úgy, szemrebbenés nélkül szambázok be a feleségem irodájába, akkor sem zavartattam magam különösebben, amikor még nem voltunk házasok, akkor meg most miért kéne a műsor? Egyébként is, valószínűleg úgy is csak valamelyik aktáját bújja, semmi rejtegetni valónk nincs egymás előtt.
- Ugyan életem, nem kell túldrámázni a dolgot, ennyitől még senkinél sem indult be a szülés. De látom, hiába beszéltük meg, hogy ebédelni megyünk, te ugyanúgy tömöd magadba ezeket a cukros izéket... - csóváltam meg a fejem, ahogy lehajoltam a leejtett falatért, hogy aztán egy laza mozdulattal be is vágjam a kukába. Nem hiszek az ilyen gyerekes öt másodperces szabályokban, meg egyebekben, meg amúgy is, az én feleségem csak ne egyen a szőnyegről! Pláne várandósan.
- Most már értem, miért szoktad magaddal hozni a kiskutyánkat. Vagy hogy miért olyan kis éhenkórász dög, hogy kinézi az ember szájából a falatot. - hát ezért tanítgatom meg nevelem én otthon szabad perceimben, meg fogadok mellé oktatót? Hogy az asszony elkényeztesse a hátam mögött? Bár nem tagadom, annak ellenére, hogy mennyire rettegett tőle eleinte, örülök, hogy mára azért megbékélt azzal a nagy, mafla bundással.
- Ha ilyen remek ügyvédek vesznek körül, akkor már csak azt nem értem, hogy miért kell még mindig bejárnod dolgozni, és maradsz inkább otthon? Többet kéne pihenned. - ütöm le megint a magas labdát, mert nem is én lennék, ha kihagynám... Tudom, rágom így is eleget a fülét emiatt, és tudom, hogy mennyire képtelen nyugton maradni a fenekén, de legalább ezt a pár hónapot bírja még ki, utána úgy is lesz, aki lefoglalja a fölös energiáinkat.
- Na jó, öt perc, de eggyel sem többet! - adtam be a derekamat, bár az is tény, hogy ha ilyen tekintettel kérne még egy órát, valószínűleg arra is ugyanúgy igent mondanék, maximum többet morognék mellé.
- Nem, köszönöm. Nem mondta neked soha senki, hogy ebéd előtt nem illik mindenfélét össze-vissza enni? - kérdeztem vissza, majd valami hirtelen ihlettől vezérelve, mégis meggondoltam magam és a kezem a zacskóért nyújtottam - Meggondoltam magam. - vettem el tőlem, ha adta, de nem a morzsákra pályáztam, sokkal inkább a keksz összetevőit akartam átfutni, nincs-e benne valami egészségre káros anyag, vagy olyasvalami, amit kismamák nem fogyaszthatnak... Sejtem, ezzel is az idegeire megyek, de hát az ő, és a gyerekünk egészségéről van szó! Legalább addig is lefoglalom magam valamivel, amíg ő az aktáit bújja.
- Köszönöm kérdésedet, Drágám, de nagyon is jól vagyok. Ne aggódj, a könyveket sem felejtettem otthon, a kocsiban vannak, csak nem akartam behozni őket. Gondoltam, hogy ebéd után átfuthatnánk még néhány oldalt belőle, csak hogy azzal is haladjunk. - válaszoltam angyali tekintettel, és még csak nem is hazudtam, tényleg a hátsó ülésen pihennek az említett kötetek.
- Amúgy meg kikérem magamnak férfitársaim nevében is, nem csak a nők képesek egyszerre több dologra koncentrálni. Ha már esetünkben nem játszik - meg nem is akarjuk - az ódivatú, szülők után nevezzük el a gyerekünket hagyományokat, akkor legalább valami szép és különleges nevet találjunk a kis trónörökösnek. - ne pedig olyan neve legyen, mint a kortársai felének...
- Jó ötlet, induljunk! Az épület előtt parkoltam. - mosolyodtam el szélesen, miközben kinyitottam Cleo előtt az ajtót, előre engedve, távozóban meg biccentve odaköszöntem a kolléganőinek is.
- Még mindig képtelen vagyok felfogni, hogy vagy képes ennyit enni... tudom, most kettő helyett eszel, de mégis, hány zacskónyi édességet meg kekszet nassoltál el reggel óta?! - hüledeztem egy sort, mert én se eszek keveset, de amilyen mennyiségeket Cleo képes eltüntetni manapság, na, azok aztán igazán emberes adagok, még én is elbújhatnék mögötte. Arról nem is beszélve, hogy milyen meredek kombinációkat képes a tányérjára pakolni.
Ha pedig kényelmesen elhelyezkedett, akkor egyrészt indulhattunk is az étterembe, hogy időbe odaérjünk, ha már asztalt foglaltam, másrészt arról is meggyőződhetett, hogy tényleg itt vannak a "kedvenc" könyvei.

■■  ahwie  ■■ credit



When I first met you, I honestly didn't know
You were gonna be this important to me.
avatar
● ● Posztok száma :
90
● ● Reag szám :
83
● ● Keresem :
Reine d'Egypte
● ● karakter arca :
James Wolk


Témanyitás ✥ Re: Jogi Klinika •• Szer. Okt. 10, 2018 10:09 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3

Cleo && Jake

„Ez most komoly?” nézéssel néztem rá, mert reméltem, hogy nem gondolta komolyan, nagyon remélem, de szemmel láthatóan tényleg zavarja. Komolyan férfiak, mindig csak a gond van velük. Egyszerűen nem értem, mintha nem ismerne az elmúlt hónapok alatt, hogy bármikor tudok enni. Eleinte voltak gondok, mert émelyegtem, nem kívántam semmit se, utána átfordult az egész és szinte bármi jöhet. – Ne aggódj, attól még enni fogok. Nem te vagyok, hogy egy kis nasitól már ne akarjak enni. – mosolyodtam el ártatlanul, mert kétség se fért hozzá, hogy kicsit beszóltam neki. Ne kötözködjön egy éhes terhes nővel, mert nem jár. Egyébként se illik megjegyzést tenni arra, hogy egy nő menyit is eszik.
- Te azt tényleg kidobtad? – döbbenet ült ki az arcomra, fejemet is megráztam, hogy ez nem lehet igaz. – Igen, mert ő legalább nem finnyás és tudja jól, hogy mellettem remek dolga van. Egyébként is azt mondják, hogy sokkal jobb enni társaságban. – mindenki ezt mondja, nem? Ha már ő nem eszik mindig velem, akkor legalább a család egyik legújabb tagja megteszi. Még akkor is, ha a férjem eléggé tévedett arról, hogy mennyire is lesz kicsi termetű. Szerintem egy átlag ember magasságával dacol, ha éppen leül.
- Mert itt egy kis nyugalmat kapok, nem üldözz két vaskos könyv, amit egy férjemnek mondott személy cipel magával. – nyújtottam nyelvet rá. Lehet hamarosan szülni fogok, ahogyan pihenni se ártana, de felelősséget vállaltam, amikor elváltam ezt a posztot. Ha pedig megszületik a baba, akkor ez a felelősség továbbra is engem fog terhelni, mert senkit se találtak a helyemre. Pár hétig visszajön a régi vezető, akinek köszönhetően találkoztunk, de utána vészesetén mindenképpen elérhetőnek kell lennem otthon.
- Nem mondta még neked egyetlen ember se, hogy ne szólj bele egy terhesnő étkezéseibe, mert esélyesen vita lesz belőle? Ha éhes vagyok, akkor eszem. Ha nutellás kenyeret akarok uborkával enni, akkor azt fogom enni és kész. – morogtam az orrom alatt, mert nem ez volt az első esett, hogy szóba jött a megváltozott és eléggé furának mondható étkezési szokásaim. Nem szerettem, ha felhozza ezeket. Már éppen megörülnék neki, hogy tényleg meggondolta magát, de pillanatok alatt leesik, hogy nem is azért kellett neki a zacskó. – Lehet benne szemét, akkor se érdekel. Finom és mi élvezzük. Nem tetszik, akkor ne nézd. – kezdtem egyre inkább morgóssá válni. Mit kell ennyire aggódnia? Az orvos is megmondta, ha valami nem esik jól a babának, akkor azt én se fogom megenni. Eléggé összehangolódottunk ilyen téren.
- Inkább olvass háború és békét. Az is eléggé vaskos és még viszonylag izgalmasnak is mondják. Lehet azzal jobban járnál, mint azokkal a névkönyvekkel. Egyáltalán miért nem tudunk neten keresni, vagy megnézni a felmenőid nevét? Biztosan akadna ott is valami különleges francia név. – eleinte még én is élveztem, de aztán eljutottunk a könyvfeléhez és egyre többször aludtam be rajta. Már egy egész listánk volt lehetséges nevekből, de még mindig nézelődni kellett. Nem értettem, hogy minek. Lehet az volt a gond, hogy én az árvaházban kaptam a nevemet és imádtam. A kicsi is szeretni fogja, ha nem valami hülyeséget adunk neki.
- Látod, ezt mondom. Nézzünk körbe a feljebb menőid között. – köszönöm, hogy megerősített benne, de esélyesen ezt is meg fogja vétózni. Nem értem, hogy miért, de már kíváncsian vártam, hogy ez az ötlet miért nem jó és miért jobb a könyv.
Megtorpanok az utca közepén, miközben a pillantásom sok jóról nem árulkodik. Dühösen fürkészem őt, miközben próbálom eltűntetni a táskámból kilogó kekszeszacskó látványát. – Ha még egyszer felhozod, hogy mennyit eszem, vagy éppen mit eszek, akkor mehetsz egyedül is! Tökéletesen megleszek a babaházamba is, ott legalább nem köt belém senki se és annyi szennyet ehetek, amennyit csak akarok!!!! – fújtattam dühösen, mint egy sárkány, miközben a pocakomat cirógattam. Láttam az emberek pillantását „Részvétünk haver!” vagy „Ezt szépen elcseszted have!” nézéseket kapott Jake. – Komolyan beszélek Jake! Miért nem tudsz leakadni arról, hogy mit eszem? Az orvos is megmondta, hogy egyem, ami jól esik, vagy azért menjek el ebédelni veled, hogy helyettem is dönthess?! – abszurd volt, de miért ne? Ha már ennyire érdekli őt, hogy mit is eszem, akkor lehet ez lesz a következő lépcső. Végül duzzogva, de beültem a kocsiba. Esélyesen nem sokat szóltam hozzá, ha addigra nem sikerült megbékítenie. Amikor pedig megérkeztünk, akkor még mindig morcosan szálltam ki a kocsiból.
- Biztos, hogy beszeretnél menni velem, vagy netán szégyellni fogsz, bosszankodni amiatt, hogy mit eszem???? – tettem fel a kérdést kicsit hisztisen, de ez mind a hormonok számlájára volt írható. Ilyenkor a nők többsége alapból is érzékenyebb. Pláne, ha az étkezésüket említik.


■■  ahwie  ■■ credit



when i'm alone, i think of so many things to say to you, when I have a chance to tell you. I go speechless.
avatar
● ● Posztok száma :
91
● ● Reag szám :
77
● ● Keresem :
∫∫ The one that drives the whirlwind into my way
● ● karakter arca :
∫∫ Elçin Sangu


Témanyitás ✥ Re: Jogi Klinika •• Kedd Nov. 27, 2018 10:53 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3

Cleo && Jake

- Nem is igaz, hogy egy kis nasi miatt ne egyek rendesen! - kérem ki magamnak, holott ha tényleg kis nasiról lenne szó, úgy valóban minden szép és jó lenne, a gond ott kezdődött, hogy nálam sajnos nem létezett olyan, hogy csak egy kicsit nasizok, ha már bűnözök evés előtt, akkor sosem kicsit, hanem nagyon, úgy pedig nem csoda, hogy aztán két falat után elég a kajából, még ha a kedvencem is.
- Ki én. Tudod, öt másodperces szabály... meg amúgy se egyél a földről. Inkább veszek neked másikat. - sóhajtok, amikor pedig tovább próbálja menteni a menthetőt, csak megcsóválom a fejem - Akkor azt hiszem, meg is van, hogy miért kerekedik ő is egyre jobban. Tudom, hogy szeret kunyerálni, de azért nem kéne mindenből adnod neki, pláne, hogy így is kap enni. Vagy többet kéne mozognia, de amilyen kis lusta meg kényelmes... - na mindegy, ezen majd problémázunk máskor, most van fontosabb dolgunk is, mint az, hogy hány kiló súlyfelesleg van Caesar-on.
- Ha nem menekítenéd magad mindig valami kifogással, akárhányszor szóba kerül, hogy milyen neveket válasszunk, akkor a férjednek mondott személy sem üldözne azzal a két vaskos könyvvel. - próbálom megőrizni a hideg véremet, és megértetni vele a miérteket, mint ha egy felnőtt nő lenne, nem pedig egy óvodás hormonoktól bezsongott, kiszámíthatatlan kismama. Vagy akár szólhatott volna, hogy a háta közepére se kívánja őket, kíváncsi voltam, megteszi-e, vagy inkább kerülgeti a forró kását ezekkel a bugyuta kifogásokkal.
- A nagyi magyarázott valami ilyesmit, de azt hittem, csak poénnak szánja. Kiderült, hogy tévedtem. Én kérek elnézést, ha nutellás kenyeret szeretnél uborkával, akkor nutellás kenyeret kapsz uborkával. - a kezemmel pedig illusztrálva, hogy felfogtam és nem piszkálom többet vele, úgy csináltam, mint ha becipzároznám a számat, jelezve, hallgatok. Legalábbis megpróbálok, ígérni inkább nem ígérek semmit, magamat ismerve.
- Már nem azért, de kettőnk közül nem neked kéne felnőttebbnek lenned? - kérdezek vissza, mert értem én, hogy finom, de akkor se egészséges, ha ilyenekkel tömi magát! Vajon már anno New Yorkban is ilyen volt, csak nekem nem tűnt fel, vagy csak most szokott rá erre a sok egészségtelen vacakra, meg mellé erre a stílusra?
- A Háború és béke minden, csak nem izgalmas. Levélnehezéknek, na, annak jó. Neten? Mert az olyan... semmilyen. Ha pedig a felmenőim nevére vagy kíváncsi, nem hiszem, hogy bármi különlegeset találnál köztük. - húzom a számat, mert tényleg így van. Legalábbis anyai ágon, apai ágon meg hasonló, csak a snassz, unalmas, amerikai nevekkel.
-  Szinte mindenki François meg Marie... - szerencsére én csak második névnek kaptam, ráadásul nem is igazán használom, de az biztos, hogy ha a gyerekemnek kell nevet választani, egyiket sem fogják megkapni. Van már elég ezekből a rokonságban.
- Jól van, felfogtam, azért még ne harapd le a fejem! Vagy szeretnél majd egyedül babázni a babaházadban? - emeltem fel a kezem védekezően, igyekezve csitítgatni egy kicsit, mielőtt még több járókelő figyelmét felkelti a hisztije. Anyám, ezek a hormonok, hát ha valamit, ezeket biztosan nem fogom visszasírni a kilenc hónapból.
- Nem, nem azért, hanem mert korábban pont te kifogásoltad azt, hogy a versenyeim miatt alig látjuk egymást, meg semmi időt nem töltünk együtt. Tessék, most itt vagyok, erre te vagy az, aki a munkába temetkezik... Azt hittem, tényleg ebédelni szeretnél, nem pedig csak veszekedni. - nem, nem emeltem fel a hangomat, de azt azért érezhette belőle, hogy nem esik túlzottan jól, hogy minden megjegyzésemért le akarja harapni a fejem, holott én csak jót akarok neki, meg a kicsinek.
Végül aztán csak sikerül beimádkozni a kocsiba az asszonyt, meg elindulni az étterembe, kész csoda, hogy nem futottunk ki az időből, de amikor a parkolóba érkezve kiszállunk a kocsiból, és megint rákezd, nem is tudom hirtelen, mit feleljek.
- Hacsak nem májat rendelsz, esküszöm, egy szót sem teszek a választásod miatt. - annak viszont már a szagától is rosszul vagyok, amit ő is jól tud, és ha szereti, nem bánom, egye - de olyankor, amikor külön ebédelünk.
- És te, kihisztizted magad, hogy ne mindenki minket nézzen odabent? Vagy a fejemhez akarsz még vágni valamit, mielőtt bemegyünk? - léptem oda hozzá, hogy gyorsan nyomjak egy puszit a homlokára jelezve, csak poénnak szántam, mielőtt még félreértené, és tényleg lenyelne keresztben érte. De ha akar még mondani valamit, inkább most, itt, a parkolóban, mint odabent. Ha viszont semmi egyéb, akkor mire várunk még?

■■  ahwie  ■■ credit



When I first met you, I honestly didn't know
You were gonna be this important to me.
avatar
● ● Posztok száma :
90
● ● Reag szám :
83
● ● Keresem :
Reine d'Egypte
● ● karakter arca :
James Wolk


Témanyitás ✥ Re: Jogi Klinika •• Csüt. Dec. 13, 2018 7:00 am
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3

Cleo && Jake

- Nem lesz semmi bajom tőle, nem olyan helyen vagyunk. Egyébként is sok helyen éheznek, te meg jössz az 5 másodperces szabályaiddal és azzal, hogy kidobod. – pufogtam tovább, mert én még azt megettem volna, de persze életem „megrontója” úgy döntött, hogy márpedig én azt nem fogom. Nem is értem, hogy mitől félt ennyire, mert ha utcán ejtem le még megértem valamilyen szinten, de bent voltunk az irodámban, ami rendszeresen takarítva van…férfiak…  - Szerintem még teljesen jó súlyban van. S ő legalább szeret velem enni és nem néz fintorogva, amikor furákat eszem. – rántottam meg a vállaimat ártatlanul, miközben tündéri mosolyt villantottam rá. Lehet nem kéne adnom, de ha már ő akarta annyira, hogy megszeressem az ebeket, akkor tessék megkapta amit akart. Ne reklamáljon már utólag, hogy most meg az nem jó, hogy szeretem és nem sajnálom tőle a finom kajákat.
- Vagy lehetnénk mi is egy átlagos pár, akik kedvenc könyvekből, sorozatokból választanak nevet? Nem hiszem, hogy ehhez két vaskos könyv kellene. Vagy csak azokkal akarod formában tartani magad? – cukkoltam őt kicsit, hiszen tényleg nem hittem abban, hogy a párok többsége ilyen könyveket lapozgatnának egészen addig, amíg nem találnak egy jó nevet. Ott az internet, meg kedvenc filmje, könyve és sorozata mindenkinek van. Könnyebben is találhatnánk neveket. Ezért se értem és ne lepődjön meg, hogy bealszom rajta, amikor már a 200. nevet hallom tőle és az indokait.
Amikor úgy tesz, mint aki becipzározza a száját, akkor csak megforgatom a szememet, de inkább hallgatok, mielőtt még netán nagyobb veszekedés lenne belőle, mint ami most kezdett kialakulni. A franc se gondolta, hogy a terhesség is képes lesz ennyi feszültséget csempészni az amúgy se unalmas életünkben, hiszen továbbra is aggódhatok érte, amikor versenyekre szökik meg. Most már nem csak azért, hogy velem mi lesz, hanem azért, hogy a gyerekeinknek lesz-e még apja. Egy-egy baleset túlzottan is veszélyes tud lenni.
- Remek, szóval megint itt tartunk? Valaha túl fogod élni azt, hogy idősebb vagyok nálad, vagy ezt még úgy 20 milliószor felhozod?! – kérdeztem meg kicsit ingerültebben a kelleténél. Nagylevegőt vettem, majd lassan fújtam ki. – De ha már itt tartunk, akkor nem a férfiaknak kéne a nadrágot hordaniuk? De ha ezt szeretnéd, akkor leszek én a gatya hordó a családunkban. – fintorogtam egyet a szavaim mellé. Nem volt kellemes időről időre megkapni azt, hogy én van a vénebb. Én se vágom a fejéhez azt, hogy még mindig mennyire gyerekes tud lenni a korához képest is.
- Miért kell valami különlegesnek lennie? Miért nem inkább az számít, hogy szegény gyereket ne csúfolják majd miatta és ne tűkön ülve várja már a nagykorúságát, hogy megváltoztathassa? Vagy te is az a szülő akarsz lenni, aki hülyét csinál a gyerekéből a nevével és emiatt megannyi pokoli év vár majd rá, mert csúfolni fogják? – közben pedig a méretesre nőtt pocakomat simogattam, mintha így akarnám megnyugtatni a bentlakókat, hogy ne aggódjanak, mert azt biztosan nem hagynám. Én olyan nevet szeretnék, ami aranyos és később se kell szégyenkezniük amiatt, hogy a szüleik mennyire is voltak idióták.
- Nem is hangzik rosszul, legalább nyugi lenne… - mosolyodtam el ártatlanul, hiszen ismer már annyira, hogy képes vagyok hirtelen döntéseket hozni és ha tovább piszkál, akkor tényleg nem fogok egyik nap hazamenni, mármint a közös otthonunkba és választom inkább az én régimet. Azért megnézném a fejét, hogy akkor mit csinálna, vagy miként jönne bocsánatot kérni, mert afelől kétségem sincs, hogy azt biztosan nem akarná, hogy más apjuk legyen a gyerekeinknek. Milyen kegyetlen vagyok.
Sietve emeltem a kezemet és figyelmeztetően néztem rá, hogy most hallgasson inkább el, ha nem akarja hallani igazán a hangomat és érezni a dühömet. – Nem én voltam aki kezdte. – zártam csak le ennyivel. Végül becsaptam az aktát is, majd lassan felálltam. Nem ment túlzottan gyorsan az öltözködés, de végül sikerült belebújnom a kabátomba is, hogy aztán indulhassunk. Kifelé menet meg majd odaadom az aktát az asszisztensemnek, hogy adja oda az illetékesnek.
Lassan battyogok miután kiszálltunk az autóból az étteremhez érve. Nem olyan könnyű ekkora hassal járkálni, de igazából már enni se asztalnál. Néha úgy érzem, hogy egy saját asztalom lett a pocakom lévén.
- Én hisztizem? Te kezdted az egészet, ne kend rám és a hormonjaimra! – fenyegettem meg a mutatóujjammal, majd vöröslő hajamba túrtam és elindultam az étterem felé. Túlzottan is éhes voltam ahhoz, hogy tovább ácsorogjak kint. – Nem hozod fel a neveket, és én nem hisztizek. Most csak ebédelünk, mint egy normális pár. Rendben? – fordultam még hátra sietve, ha pedig elfogadta a dolgot, akkor sietve karoltam belé, hogy utána az asztalunkhoz kísérjenek. A kiszolgálás remek volt és valahol a két fogás között jutott eszembe egy név.
- Mit szólsz a Poppyhoz? – néztem rá kérdőn. Szerintem szép, különleges név és még szégyellni se kell később a gyerekünknek.


■■  ahwie  ■■ credit



when i'm alone, i think of so many things to say to you, when I have a chance to tell you. I go speechless.
avatar
● ● Posztok száma :
91
● ● Reag szám :
77
● ● Keresem :
∫∫ The one that drives the whirlwind into my way
● ● karakter arca :
∫∫ Elçin Sangu


Témanyitás ✥ Re: Jogi Klinika ••
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3

Ajánlott tartalom

Jogi Klinika
Second Chance frpg
3 / 3 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: 03. Üdvözöllek Párizsban :: Belváros-