Charlotte ruhaszalon
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Postagalamb központ
✥ Bátran üzenj ✥



Legújabb történetek
✥ feltörekvõk írásai ✥

Today at 10:41 am
Yesterday at 10:04 pm
Yesterday at 8:54 pm
Yesterday at 8:37 pm
Yesterday at 8:37 pm
Akik erre járnak
✥ Várunk mindenkit ✥




A legtöbb felhasználó (43 fő) Kedd Okt. 17, 2017 9:10 pm-kor volt itt.
Történet írók
✥ fantázia szárnyal ✥

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Share| .

Szeretettel Admin tollából
Témanyitás Charlotte ruhaszalon •• Csüt. Aug. 24, 2017 10:43 pm

Forrás: google
avatar
Alapító;;Segítõ
Tell me your secrets

954
● ● Posztok száma :
my babes
● ● Keresem :
I'm faceless
● ● karakter arca :


Szeretettel Léonie Deschamps tollából
Témanyitás Re: Charlotte ruhaszalon •• Szomb. Aug. 26, 2017 10:09 pm


Alyssia &&  Léonie
Iszonyatosan izgultam a mai nap miatt, mert elég fontos vendégünkk várható. Egy hónapja már egyeztettünk, akkor adták le a megrendelésüket, az első próbadarab mára készült el az akkor felskiccelt ötletek alapján. A papíron tökéletesen mutat a ruha, amit két hete elküldtem Grace-nek - így hívják ugyanis a megrendelőnket -, aki az itteni színház egy igen neves színésze és azt hiszem megtisztelésnek számít, hogy az én szalonomat választotta ki, hogy megvarrjuk a ruháját. Büszke voltam rá, mert szerintem nagyon jól sikerült és ha a hölgy tetszését is elnyeri, akkor az nagy fellendülést jelenthet a boltnak. Nem mintha olyan döcögősen haladnánk, de minden reklám jól jön.
Alyssia is biztosan látta rajtam, hogy izgulok, mert igyekezett ott segíteni, ahol tudott, mégsem éreztem úgy, hogy láb alatt lenne. Csodálatos volt ez a lány, mindig tudta, mire van szükségem és soha nem vitte túlzásba a segédkezést, nem volt láb alatt. Ráadásul szépen is rajzolt és szerettem foglalkozni vele. Szép jövő áll még előtte. Arról nem is beszélve, hogy azért elég jó érzés tud lenni, amikor egy gyakornok felkeres, hogy a szárnyaid alatt szeretne ténykedni és fejlődni. Még szép, hogy egyből igent mondtam!
- Néhány perc és itt lesz. Megtennéd, hogy amíg én vele vagyok, figyelsz a boltra? - magától értetődő az ilyesmi, úgy vélem, de mivel eddig sem vettem kutyaszámba a lányt, eztán sem fogom. Ebédidő van, ilyenkor nincsen túl nagy forgalom, így nem hiszem, hogy egyszerre rohanná le egy egész csoport a boltot. És habár rábízom a boltot, szinte biztos vagyok benne, hogy hallgatózni és figyelni fog arra, mi történik a próbafülkéknél.
Az ajtó fölé helyezett csengő halkan jelezte, hogy vendég érkezett, belépve pedig maga Grace állt előttünk. Mosolyogva siettem elé és köszöntöttem, hogy aztán a bolt hátsó részében lévő, nyugodt kis részbe vezessem, ahol a próbafülkék kaptak helyet. Felpróbálta a ruhát és néhány aprót megjegyzésen túl azt kell mondjam, hogy elégedettnek tűnt. Úgy, mint én, amiről a széles mosolyom is árulkodott, amint kikísértem a színésznőt és Alyssia felé fordultam.
- El sem hiszem! Te jó ég.. - majdhogynem átszellemült állapotban huppantam le a pult mögött lévő székbe, hogy kezeimbe temetve az arcomat próbáljam feldolgozni mindazt, ami történt. - Tetszett neki! - egyelőre csak ennyi, amit ki bírok nyögni, aztán kerítek magamnak egy pohár vizet, majd némiképp megnyugodva folytatom.
- Egy-két apró változást még eszközölnünk kell, de egyébiránt meg van elégedve vele - ismeri a munkafolyamatot, hiszen a készülő vázlatokba is mindig beavattam és habár a megfigyelésen túl nem volt más szerepe ebben a projektben, szerintem eléggé képben van vele.
- Mit szólnál hozzá, ha megpróbálnád te is? - pillantok rá sokat mondóan, cinkos kis mosollyal szám szélében. Nem célom átverni, vagy csőbe húzni, egy remek lehetőséget kínálok neki tálcán, amit bolond lenne elutasítani. Tudja jól, mennyire kényes vagyok, ha belenyúlkálnak a saját munkámba, így remélhetőleg értékelni fogja a felajánlást. Grace elmondott változtatásai alapján én is és ő is csinálnánk egy vázlatot az utolsó simításokról, aztán úgy küldenénk el a színésznőnek, döntsön a végső vázlat mellett, ami végül a varrógép alá kerül majd.

Hangulat ■ ■ clothes are everywhere ■ ■ credit
avatar
Média,mûvészet
Tell me your secrets

41
● ● Posztok száma :
● ● Keresem :
Mandy Moore
● ● karakter arca :


Szeretettel Vendég tollából
Témanyitás Re: Charlotte ruhaszalon •• Vas. Aug. 27, 2017 11:55 am


To  Léonie

Általában minden egyes napunk pörgős a szalonban, de a maira különösen kell figyelnünk, mert egy igazán érdekes, és nagy múltú színésznőt várunk az ebédidőben. Léonie mellett voltam az elejétől kezdve, de a munkásságába nem szóltam bele, amolyan megfigyelő szerepet töltöttem be. Kicsit aggódtam az állatkertes sztori után, mert ezzel a magánélete egy kényes terepére merészkedtem, és nem akartam a két fél közé állni. Ő a főnököm, és a jövőm záloga. A rám bízott feladatokat hiba nélkül akarom ellátni, és az a célom, hogy hivatalosan is a gyakornoka legyek, ami azt jelenti, hogy még fejlődnöm kell. Imádok a ruhák között lenni, az anyagok kiválasztásával szöszmötölni. Ma reggel kontyba fogtam a hajamat, csak oldalt engedtem le két kunkori tincset, és amúgy egy farmerban, meg egy elegánsabb felsőben jelentem meg. A középpontban Grace és ő fognak állni, addig a háttérbe húzódom majd. A felesleges körök elkerülése végett egész délelőtt a megérkezett alapanyagokat rendszereztem, mindegyikhez egy kis cetlit nyomtattam, és elpakoltam a raktárban. A rossz fogasokat összegyűjtöttem, hogy Léonie nyugodtan készülhessen fel a találkozóra. A színház csak a kezdet, mert ha megnyerjük Grace-t, akkor biztosan jönni fog a többi megrendelő is.
A dél hamarosan elérkezik, és idegesen matatok a pult alatt, mint egy kislány, és többször tűröm a fülem mögé azt az egyetlen hajtincset, mint az egész frizurámat.
- Természetesen, ne aggódj, megleszek itt elől. – mosolyodom el halványan, mert a történtek ellenére tartok is tőle hogy meggondolja magát, és elbocsájt. Bevallom, nem sokszor igazodom ki rajta, de ma kellemesebb napja van, és a családjáról azóta sem beszéltünk. A válás minden nőt megvisel, szerencsére nekem a szüleim, és a nagyszüleim is együtt vannak, de talán ez annak köszönhető, hogy majdnem egy fedél alatt laknak. A borászat, a birtok, és az étterem nagy felelősség, de mellette meg egy összetartó erő is. Felpillantok a velem szemben álló nőre, és biztatóan teszem rá a kezemet az övére.
- Két hete ezzel foglalkozol, nem csúszhat hiba a gépezetbe. – próbálom nyugtatgatni, de a siker valahol félúton elmarad, mert a csengőszóval együtt megjön a különleges vendégünk. Hangosan köszönök neki, és elveszem a pultfelület tetején hagyott két rajzot is, hogy ne legyen szem előtt. A sajátjaimat otthon gyűjtöm egy mappában, és szépen sorba rendezve tárolom. Más témákhoz, más ruha dominál. A következő időszak ezen a megbeszélésen múlik, de egy fél óra elteltével a vevőnk elégedetten távozik, és Léonie arcán sem a szomorúság tükröződik.
- Na, hogy ment? – óvatosan kérdezek rá, mert az is lehet, hogy az én megérzéseim rosszak ebben a helyzetben, de aztán megérkezik a pozitív visszajelzés.
- Tetszett neki? Ez nagyszerű. – lelkendezve adom át a helyemet neki, és most kiállok a pultból, és a próbafülkék felé sandítok.
- Az bőven belefér. Nem mondta, hogy mikorra kell készen lenned vele? – kérdezek rá, aztán megvárom, hogy megigya a vizet, mert biztosan leizzadt többszörösen is, mire nyélbe ütötte a dolgot.
- Próbáljam fel én? – bent reked a levegő, és a mellkasomra csúsztatom az egyik tenyeremet. Biztosan csak álmodom, csípjen meg valaki, mert ez nem lehet igaz.
- Léonie nem akarom tönkretenni a ruhát, és biztosan nagyon ügyelni kell rá. – nem kapok szikrát, és könnyes lesz a szemem, így az arcom elé kapom a két kezemet.
- Ez nagy megtiszteltetés lenne. – suttogom kettőnk közénk, mert nem hiszem el. Ez az egyik legjobb napom vele.






A hozzászólást Alyssia Bertrand összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Szept. 16, 2017 6:22 am-kor.
avatar
Vendég
Tell me your secrets



Szeretettel Léonie Deschamps tollából
Témanyitás Re: Charlotte ruhaszalon •• Hétf. Aug. 28, 2017 12:03 am


Alyssia &&  Léonie
Furcsa érzés, amikor Lia a kezemre teszi a sajátját. Nem vagyok a fizikai kontaktus híve, sőt, leginkább csak azoktól fogadom el, akik közel állnak hozzám, belőlük pedig, lássuk be, nincs túl sok. Értékelem és valahol jól is esik a gesztus, de nem az a nő vagyok, akit egyrészt az ilyesmi megnyugtat, másrészt aki elviseli az ilyesmit. Kihúzom a kezem az ujjai alól, figyelve rá, ne legyen túl goromba, vagy bántó, egy ceruzát fogok meg rögtön, hogy az egyik papírra felfirkantsak néhány apróságot.
- Az egész szalonnak fontos ez a találkozó, szóval igen, nem csúszhat hiba a gépezetbe - tudom, hogy jó vagyok abban, amit csinálok és ezt minden nagyképűség nélkül ki merem jelenteni. A számok, a visszatérő vendégek, az elégedettségük, a véleményeik mind-mind erről árulkodnak. Ennek ellenére mégsem fogom elbízni magam, mert tudom, hogy ezer és egy dolgon elcsúszhat ez a mai találkozó, akkor pedig aztán jól megszívjuk. Igen, így, szó szerint.
A találkozó minden izgalmam ellenére rendkívül jól sikerül, mondhatni a fellegekben járok, ezt az érzést kívánom megosztani a kis gyakornokommal is, aki úgy tűnik szépen félreérti a helyzetet.
- Jajj aranyom, dehogy! - rövid kis kacaj közben állok fel a székből, hogy a dossziék között kutakodva előszedjek két papírt. - A felpróbálni szó nem egyenlő a megpróbálni szó jelentésével, ne keverd össze - koppintottam rá az orrára mellette elhaladtomban. - Felpróbálni a ruhát szoktuk, bizony, megpróbálni viszont különböző lehetőségeket, feladatokat szoktunk. Erre céloztam - csúsztattam elé a pulton a papírt, ceruzát téve rá. A ruha vázlatterve volt rajta, pontosan annak a ruhának, amit ma Grace felpróbált. A végső vázlat, ami alapján a próbafülkében lévő ruhát varrtam meg. - Nem kell sok változtatás, de arra gondoltam, adok neked egy lehetőséget. Grace szeretné, ha a ruha válla lágyabb esésű lenne, ha a derekára egy kicsivel több strasszkő kerülne, de nem esnénk vele túlzásba. Illetve a szoknya aljára valami extrát képzelt el, de nem tudja, mire is gondolt pontosan. Ezeket az extrákat kellene belevinned a ruha terveibe - toltam hozzá közelebb a lapot és a ceruzát. - Te is átalakítod ezt a vázlatot a kívánságok alapján, én pedig elkészítem a saját verziómat. Ha ügyes leszel, elküldöm a tiédet is a sajátommal együtt és meglátjuk, a színésznő tetszését melyik alternatíva nyeri majd el - sejtelmesen mosolyogva huppantam vissza a pult mögött lévő székbe, kíváncsian várva a reakcióját, mégis mit szól egy ilyen jellegű lehetőséghez.

Hangulat ■ ■ clothes are everywhere ■ ■credit
avatar
Média,mûvészet
Tell me your secrets

41
● ● Posztok száma :
● ● Keresem :
Mandy Moore
● ● karakter arca :


Szeretettel Vendég tollából
Témanyitás Re: Charlotte ruhaszalon •• Szomb. Szept. 02, 2017 3:52 pm


To  Léonie

Biztatásból szorítok rá Léonie kezére, de látom az ódzkodást, ha pontos akarok lenni, akkor a merevségre célzok a kéztőjénél, és az elkerülő pillantásra. Rosszul tettem, ez ugrik be elsőre, és megpróbálok javítani a helyzeten, de kihúzza, és nincs mese. Elszúrtam a gesztust, és talán felbőszítettem vele a főnökömet, ami nem volt szándékom, mert már így se tudom, hogy hányadán állunk. Szeretnék tőle tanulni, kiismerni a fortélyait, megismerni a munkafolyamatait. Emiatt költöztem fel Párizsba, hogy valóra váltsam az álmaimat, de azóta folyton akadályokba ütközöm. Tudomásul veszem, hogy nem cselekedtem helyesen, és egy kudarcélmény bontakozik ki bennem. Nem tartom fel, automatikusan a tervei meg a ceruza után nyúl. Kedvelem őt, de a hangulatingadozásai óvatosságra intenek. Nekem is nagy szám van, de ez nem az a hely, és idő, ahol megtehetem.
- Értettem. – bólintok a burkolt célzásra, nem fogom elrontani a kiszolgálást, zavartalanul fog menni, amíg Grace-szel hátul beszélget a mintáról, én meg csendben maradok. Hamarosan meg is érkezik a vendégünk, és hátramennek, én meg illedelmesen köszönök, és felveszem a láthatatlan álcámat, hogy ne legyek talp alatt. Mikor fogok befutni ezekben a körökben? Vajon lesz lehetőségem megnyitni a saját szalonomat? Mindenesetre túlontúl elkalandozom, és magamat kell figyelmeztetnem, hogy nekem munkaidő van, és össze kellene szednem a használt darabokat. Elfoglalom magamat, nem tart sokáig a találkozó, és csak sandán pillantok fel a távozó hölgyre, és a kilépő főnökasszonyomra. Ezután kissé remegve jön ki Léonie, és meséli el a történteket, majd olyasmit kérdez, amitől két ütemet is kihagy a szívem. Meg kellene csípni, hogy ezt jól hallottam-e, de hamar letöri a szarvamat a ruhát illetően, és nagyot kell nyelnem, hogy a könnyeim is a csatornában maradjanak.
- Ó, sejtettem. – kissé elcsuklik a hangom a kijelentésére, de tartom vele a szemkontaktust. Két papírt keres elő, és okító szándékkal koppint az orromra, ami egyáltalán nem tetszik, de kíváncsi vagyok, hogy mi a következő lépése. Az elém táruló vázlattal nem értem, hogy mi a célja, de olyan mértékkel vezeti fel a mondandóját, hogy fontosnak kell lennie. A grafitot elveszem, és a mai ruhát tanulmányozom. Meseszép ruhaköltemény lesz belőle, ha minden a helyére kerül, és Grace szája íze szerint készül el. A nagyestélyit lesem, és az összes idegvégződésem Léoniera van ráállva, sőt még a szám is kiszárad, mire a mondat végére ér. Azt állítja, hogy lehetőséget kapok egy végső modell kiegészítésére? A pillantásom elárulja, hogy meg vagyok lepődve, és erősebben szorítok rá a ceruza végére.
- Mikorra készüljek el vele? Még ott van a holnapi három modell az alpolgármesternek, és szívesen segítek, ezt meg este elkészítem neked, és holnapra behozom, az megfelelne? – ez a nő csodálatos mentor, és ahogyan a mondás tartja, mindenkinek van egy rossz oldala, de ez nem számít semmit, ha valóban a közelébe enged.  
- Kérsz kávét? – ez az idő a közös kávézás ideje, hacsak nem most azonnal nekiállhatok a rajzolásnak, mert akkor nem állok fel innen, de mindent szépen sorjában.

Bocsi a késésért  doboz



©️
avatar
Vendég
Tell me your secrets



Szeretettel Léonie Deschamps tollából
Témanyitás Re: Charlotte ruhaszalon •• Szomb. Szept. 02, 2017 10:12 pm


Alyssia &&  Léonie
Nem merném ráadni a már majdnem kész modellt, mert hiába hasonló a méretük, ilyesmit akkor sem játszunk. Ez egy komoly darab lesz és tényleg nagyon sok múlik ezen az egészen, ahogyan ő is fogalmazott, nem csúszhat hiba a gépezetbe. Bolond lennék, ha egy ilyen rizikós húzást meglépnék a véghajrában.
Azt látom, hogy teljesen más a reakciója, sokkal izgatottabbnak tűnt, amikor a félreértésből fakadóan azt hitte, felpróbálhatja a ruhát, most viszont csak a meglepett pillantást látom.
- Nem ilyesmi lehetőségre számítottál? - kérdezek rá egyből, mert érdekelne a dolog. Nem elég nagy kihívás? Nem tetszik? Odadobott koncnak érzi? Remélem őszinte választ kapok majd, mert tényleg kíváncsi vagyok, mit gondol erről. Egyrészt jó lenne tudni, milyen feladatokat bízzak akkor rá, ha túljutunk az első lépcsőkön, mint az eladói feladatok. Másrészről meg azért azzal sem lenne rossz tisztába kerülni, mit gondol az ilyesmi feladatokról. Lehet fel sem ajánlom neki a lehetőséget, ha nem egy jobb pillanatomban vagyok, vagy nem így alakul a találkozó a színésznővel.
- Minél előbb, annál jobb - elvégre az lenne a lényeg, hogy minél hamarabb készen legyen a ruha. Még két hetünk van ugyan, de kell némi idő, mire Grace választ a két alternatíva közül és arra is kell majd idő, ha netalán még mindig nem érzi tökéletesnek a ruhát. - De való igaz, egy sikerélményt követően még nem áll meg sem a világ, sem a szalon. Az alpolgármester holnap érkezik és bizony, van még némi dolgunk a ruhákkal - bólintok, a magam papírját a ruha vázlatáról pedig beleteszem a mappámba, amit minden nap hazaviszek magammal. Valószínűleg én is éjszaka fogok rajzolni, ha Rosie már alszik, mert minden bizonnyal nem fogom tudni lehunyni a szemem, amíg kész nincsen, már most ezen kattog az agyam.
- A barackszín ruhához való kalappal mire jutottál? Sikerült kiigazítani a virágot rajta? - délelőtt vettem csak észre, hogy rossz helyre került a virág, úgyhogy Lisát érte a megtiszteltetés, hogy kijavítsa a hibát. Egy kalap csak, mondhatnák sokan rá, de akkor is a ruha része, szerintem egy igen fontos része, ráadásul neves embernek készül ez is, elsőosztályúnak kell lennie. Habár csak a napokban engedtem ténylegesen a készülő ruhák közelébe, egyre több mindent merek rábízni. - Ha a kalappal kész vagy, akkor lehet csomagolni azt is, illetve a királykék ruhát is. A blúzon én még elvégzem az utolsó simításokat, de ha azokkal megvagyunk, akkor a rendeléseket le is tudtuk a mai napra - bólintok egy aprót. Elég jól felfutott az utóbbi pár hónapban az egyedi rendelések száma, szóval panaszra semmi okom nincsen, hiába adódik némileg több munka ezekkel. De hát itt van Lisa is, így azért jóval egyszerűbb a dolog.
- Ó, igen, köszönöm, az nagyon jól esne! - eddig nem is tudtam, mire lenne szükségem, drága gyakornokom azonban mintha gondolatot olvasna; egy jó kávéra! A pultnál teszek-veszek és ha visszaér a kávéval, egy újabb kérdéssel rukkolok elő. Túl jól alakul ez a nap, így én is sokkal oldottabb és közvetlenebb vagyok.
- Hogy haladsz egyébként a kis „házi feladattal”? - egy hete körülbelül otthoni feladatot bíztam rá. Elméleti jelleggel persze, de rábíztam egy őszi szett megtervezését - cipő, ruha, kabát, kalap. A ruha olyan lehet, amit ő szeretne, nadrág blúzzal, egyberuha, kosztüm, szárnyaljon a fantáziája. Cipővel mondjuk mi nem foglalkozunk, de egy divattervezőnek legyenek arra is ötletei. Nincs semmi tétje a kis feladatnak, egyszerűen csak kíváncsi voltam rá, fejlődött-e valamit a rajztudása a jelentkezése óta, illetve, hogy mennyire kreatív és fantáziadús a gondolkodása.

Hangulat ■ ■ clothes are everywhere ■ ■credit
avatar
Média,mûvészet
Tell me your secrets

41
● ● Posztok száma :
● ● Keresem :
Mandy Moore
● ● karakter arca :


Szeretettel Vendég tollából
Témanyitás Re: Charlotte ruhaszalon •• Szomb. Szept. 16, 2017 6:29 am


To  Léonie

Léonie esetében sokszor nem jutok dűlőre, és ez bánt, mert remek szakember, de nő létére igen változékony a hangulata, és sose lehet tudni, hogy mivel teszel rosszat, és mivel nem. A lényeg, hogy az első reakcióm volt az őszinte, mikor azt hittem, hogy én leszek a modell, a második felkérésre kicsit bent szorul a levegő, mert még egyszer sem esett szó arról, hogy megengedi a tervezést. Csinálgattam rajzokat, de azok általában a mappámban végezték, és az nem olyan jó, de ez…vegyes érzéseket kelt bennem. Mi van, ha csak meg akar buktatni? Mi lesz velem, ha ez egy szórási kísérlet, és munka nélkül maradok? Az aggodalomtól kezdve minden átsuhan egy szemvillanás alatt az arcomon, végül egy mosoly költözik rá.
- Nem hittem volna, hogy rám mersz bízni hasonló feladatokat, ezért lepődtem meg. Eddig a ruhák elpakolásában, az anyagok kiválasztásában segédkeztem, itt a szalonban, de konkrét tervezés még nem került szóba, és ez nagy kihívás. Természetesen szeretném, mert ez minden álmom. – hallgatok el, és lehorgasztom a fejemet, mert végre a rivaldafény ízét érzem a számban, az adrenalin úgy száguld végig az ereimben, mint reggelente a koffein.
- Rendben, akkor még ma nekilátok este. Amennyiben hétfőre meglesz, az jó? – lévén péntek van, és legközelebb csak jövő hét elején leszünk nyitva ez nagy idő, és biztosan nem fogok elpazarolni egyetlen percet sem. A jelenleg futó projektek váltják fel ezt a rövidre nyúló beszélgetést, én meg lelkesen kezdek bele a felvezetésbe, ha már a virágot nekem kellett kiigazítanom.
- Igen, sikerült…már hozom is. – pattanok fel, hogy a raktárba menjek át, ahova reggel tettem a félig készen lévő darabot, és egy pillanattal később azzal együtt térek vissza a szalon előterébe. Nem tétlenkedtem, amíg bent volt Grace-szel, és helyreigazítottam a hibát.
- Itt meglazult a varrás, és könnyen le tudtam a fejteni, így átettem a másik oldalra, és megerősítettem. Nem lesz gond vele, megnézed? – nyújtom át neki, hogy ellenőrizze a munkát, miközben egyértelműen a torkomban dobog a szívem. A varrógéppel még barátkozom, ahogyan az anyagok milyenségével is. A kényesebb típusoknál előkészületek szükségesek, de szerencsére ez nem abba a kategóriába sorolható.
- Rendben, akkor keresek neki egy dobozt, és beleteszem. – el is veszem tőle, ha úgy gondolta, hogy mindent normálisan, és szépen csináltam vele. A fejemben motoszkál egy adag kávé is, ezért rákérdezek, hogy szeretne-e egyet, és mivel pozitív választ kapok, így nem is tartom fel tovább.
- Akkor átugrom a szemben lévő kávézóba. – mosolyodom el, és a kalapot biztonságba helyezve megyek át a pénztárcámmal a hónom alatt. Nem tart sokáig, Cecily már jól ismer minket, és szinte készen vár a rendeléssel, ezért egy műanyagtartóban hozom vissza a két poharat, és teszem le a pultra, amikor felmerül a házi feladatom is. Grace jó hatással volt ma a főnökömre, és én is egyre oldottabb vagyok.
- A cipővel nem volt nehéz dolgom, mert a minap kaptam ötletet, és azzal már félig kész is vagyok, de a többi még sajna csak fejben motoszkál. A ruha színében vagyok gondban, mert nem feltétlenül csak az őszi színeket használnám. Mit gondolsz ez mennyire fér bele? – érdeklődöm tőle, elvégre ő a szakértő. Időközben elveszem a saját kis műanyagpoharamat és abba kóstolok bele. A latte remek, és pont annyira pörget fel, amennyire szükségem van rá.
- Tervezel divatbemutatót, ha elkészül a kollekciód? – döntöm oldalra a fejemet, és az egyik kezemmel átölelve a derekamat iszom a kis kávémat.

Bocsi a késés miatt.  love



©️
avatar
Vendég
Tell me your secrets



Szeretettel Admin tollából
Témanyitás Re: Charlotte ruhaszalon •• Szomb. Szept. 23, 2017 10:34 am

avatar
Alapító;;Segítõ
Tell me your secrets

954
● ● Posztok száma :
my babes
● ● Keresem :
I'm faceless
● ● karakter arca :


Szeretettel Jay Bouchard tollából
Témanyitás Re: Charlotte ruhaszalon •• Yesterday at 8:54 pm


Késésben vagyok, már az ébredés óta. Nem otthonról indítottam a napot, kimaradt az edzés, csak zuhanyozni és átöltözni szaladtam haza, utána pedig be az irodába, hogy legalább húsz telefont intézzek el, lehetőség szerint még ebéd előtt. Tizenhatot sikerült is, a maradékkal pedig átcsúsztam a délutáni órákba. A ceruzaszoknya kényelmetlenül, de annál inkább előnyösen ölel körbe vagy inkább feszül rám, nézőpont kérdése, a hozzá hirtelenjében kiválasztott blúz pedig habár csinos, nem eléggé puccos a délután eseményéhez, ahol a megjelenés nem csupán kötelezően elvárt a számomra, hanem komoly dresszkódot is megkövetel. A reggelt mivel nem otthonról indítottam, az edzés mellett a tisztítót is ki kellett hagynom. A nagy gonddal kiválasztott mélybordó, a végletekig elegáns és legalább ugyanannyira vérforraló, mégis kimértséget sugárzó ruha ott maradt és holnap reggelig már a jó isten sem fogja tudni nekem onnan kimenteni. Monsieur Chen fél tizenkettőkor kitette a zárva feliratot gunyorosan hirdető kis táblát a kirakatba, a délelőtt korábbi óráiban pedig nem tudtam elszabadulni bentről és elkéstem. A ruhám fogoly, nincs mit tenni, én pedig rendkívül nagy bajban vagyok, mert jelenleg nincs olyan göncöm, ami megfelelő volna. Hatalmas felelősséget tettem arra darabra és bár csak egy rongy sokak véleménye szerint, mégis átértékelődik, amikor legalább százötven ember fogja megbámulni, vagyis csak bámulta volna meg a belepréselt tulajdonosával együtt. A tulajdonos maradt, a gönc meg ugrott. Nem jó párosítás.. Azt mondják a ruha nem számít, de befektetési tanácsot mégis szívesebben fogadunk el egy makulátlan öltönyös vagy kosztümös brókertől, semmint egy szakadt mackónaciba bújt, szintén szakmabelitől. Azt pedig még meg sem említettem, hogy a divat fővárosainak egyikében pedig, ha lehetséges, még fontosabb a külső.
Háromnegyed kettő körül csendes kétségbeeséssel telefonáltam fel Léonie barátnőmet, ami leginkább egy nyugodt kérésbe burkolózott, miszerint végtelen hálával viseltetnék, ha nagyjából hatig megoldódna a krízisem. Lenne még munkám, telefonhívások, amiket el kellene intéznem, de egy részüket az asszisztensem is tudja vállalni, a többit pedig majd megoldom az irodán kívülről. Nevetségesnek és ostobának tűnhet a sorrend felállítás, de amikor társtulajdonosnak tesznek meg a cégnél, ahol nem csak dolgozol, de egy nap majd meg is öröklöd, mindjárt nem tűnik annyira kis dolognak a megjelenés és benyomás jelentőssége.
A megbeszélt időre a szalon elé érkezem, a telefonomon lógva. Nem akarom bevinni az üzletbe a világ legunalmasabb befektetési tárgyalását, ezért a kirakatüvegen át próbálom elkapni a barátnőm pillantását, hogy rögtönzött pantomim előadással leközöljem, csak egy perc és bent leszek. Szabad kezemben pedig egy nagy pohár kávé, amit a cégtől való induláskor szereztem be, nagyjából úgy húsz perce. Kihűlt és odáig sem jutottam el, hogy belekortyoljak a függőben lévő hívás miatt.
Nem húzom senki idejét a szükségesnél tovább, a megbeszélést sikerül lezárni és végre belépni az épületbe. A telefont a táskába ejteni és megállíthatatlanul a barátnőm felé indulni, szabad karomat teljesen kitárva egy rögtönzött öleléshez.
- Szia! Ne haragudj a késésért, a reggelt leszámítva vagy inkább amiatt kész őrültek háza ez a nap. – Menet közben mentegetőzöm és egyúttal üdvözlöm, amikor elérem, pár másodpercre a karjaimba zárva. Arra természetesen különösen ügyelve, hogy a teljesen kihűlt, de attól azért még foltot hagyni képes kávéval ne öntsem le. - Egy angyal vagy, hogy kisegítesz, nem tudom eléggé meghálálni. – Gyengéden lapogatom meg a hátát és elengedem, egy lépést hátrálva is tőle azért, hogy kényelmes távolságot vehessek fel vele szemben.
à; Léonie
avatar
Online
Keresk. és szolg.
Tell me your secrets

5
● ● Posztok száma :
melissa benoist
● ● karakter arca :


Szeretettel Sponsored content tollából
Témanyitás Re: Charlotte ruhaszalon ••

Tell me your secrets


Charlotte ruhaszalon
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Charlotte Petrova
» Ki micsoda, avagy a foglalkozás lista

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: 03. Üdvözöllek Párizsban :: Belváros-