Charlotte ruhaszalon
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Postagalamb központ
✥ Bátran üzenj ✥


Akik erre járnak
✥ Várunk mindenkit ✥

Jelenleg 10 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 6 vendég :: 1 Bot




A legtöbb felhasználó (57 fő) Szomb. Nov. 11, 2017 7:42 pm-kor volt itt.
Legújabb történetek
✥ feltörekvõk írásai ✥

✥ Today at 7:56 am ✥
✥ Today at 7:56 am ✥
✥ Today at 2:00 am ✥
✥ Today at 1:00 am ✥
✥ Today at 12:17 am ✥
✥ Yesterday at 10:32 pm ✥
✥ Yesterday at 10:16 pm ✥
✥ Yesterday at 8:20 pm ✥
Népszámlálás
✥ Párizs lakói ✥
Történet írók
✥ fantázia szárnyal ✥

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Share| .

✥ Szeretettel Admin tollából
Témanyitás ✥ Charlotte ruhaszalon •• Csüt. Aug. 24, 2017 10:43 pm

Forrás: google
avatar
Alapító;;Segítõ
Tell me your secrets
1395
● ● Posztok száma :
my babes
● ● Keresem :
I'm faceless
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Léonie Deschamps tollából
Témanyitás ✥ Re: Charlotte ruhaszalon •• Szomb. Aug. 26, 2017 10:09 pm


Alyssia &&  Léonie
Iszonyatosan izgultam a mai nap miatt, mert elég fontos vendégünkk várható. Egy hónapja már egyeztettünk, akkor adták le a megrendelésüket, az első próbadarab mára készült el az akkor felskiccelt ötletek alapján. A papíron tökéletesen mutat a ruha, amit két hete elküldtem Grace-nek - így hívják ugyanis a megrendelőnket -, aki az itteni színház egy igen neves színésze és azt hiszem megtisztelésnek számít, hogy az én szalonomat választotta ki, hogy megvarrjuk a ruháját. Büszke voltam rá, mert szerintem nagyon jól sikerült és ha a hölgy tetszését is elnyeri, akkor az nagy fellendülést jelenthet a boltnak. Nem mintha olyan döcögősen haladnánk, de minden reklám jól jön.
Alyssia is biztosan látta rajtam, hogy izgulok, mert igyekezett ott segíteni, ahol tudott, mégsem éreztem úgy, hogy láb alatt lenne. Csodálatos volt ez a lány, mindig tudta, mire van szükségem és soha nem vitte túlzásba a segédkezést, nem volt láb alatt. Ráadásul szépen is rajzolt és szerettem foglalkozni vele. Szép jövő áll még előtte. Arról nem is beszélve, hogy azért elég jó érzés tud lenni, amikor egy gyakornok felkeres, hogy a szárnyaid alatt szeretne ténykedni és fejlődni. Még szép, hogy egyből igent mondtam!
- Néhány perc és itt lesz. Megtennéd, hogy amíg én vele vagyok, figyelsz a boltra? - magától értetődő az ilyesmi, úgy vélem, de mivel eddig sem vettem kutyaszámba a lányt, eztán sem fogom. Ebédidő van, ilyenkor nincsen túl nagy forgalom, így nem hiszem, hogy egyszerre rohanná le egy egész csoport a boltot. És habár rábízom a boltot, szinte biztos vagyok benne, hogy hallgatózni és figyelni fog arra, mi történik a próbafülkéknél.
Az ajtó fölé helyezett csengő halkan jelezte, hogy vendég érkezett, belépve pedig maga Grace állt előttünk. Mosolyogva siettem elé és köszöntöttem, hogy aztán a bolt hátsó részében lévő, nyugodt kis részbe vezessem, ahol a próbafülkék kaptak helyet. Felpróbálta a ruhát és néhány aprót megjegyzésen túl azt kell mondjam, hogy elégedettnek tűnt. Úgy, mint én, amiről a széles mosolyom is árulkodott, amint kikísértem a színésznőt és Alyssia felé fordultam.
- El sem hiszem! Te jó ég.. - majdhogynem átszellemült állapotban huppantam le a pult mögött lévő székbe, hogy kezeimbe temetve az arcomat próbáljam feldolgozni mindazt, ami történt. - Tetszett neki! - egyelőre csak ennyi, amit ki bírok nyögni, aztán kerítek magamnak egy pohár vizet, majd némiképp megnyugodva folytatom.
- Egy-két apró változást még eszközölnünk kell, de egyébiránt meg van elégedve vele - ismeri a munkafolyamatot, hiszen a készülő vázlatokba is mindig beavattam és habár a megfigyelésen túl nem volt más szerepe ebben a projektben, szerintem eléggé képben van vele.
- Mit szólnál hozzá, ha megpróbálnád te is? - pillantok rá sokat mondóan, cinkos kis mosollyal szám szélében. Nem célom átverni, vagy csőbe húzni, egy remek lehetőséget kínálok neki tálcán, amit bolond lenne elutasítani. Tudja jól, mennyire kényes vagyok, ha belenyúlkálnak a saját munkámba, így remélhetőleg értékelni fogja a felajánlást. Grace elmondott változtatásai alapján én is és ő is csinálnánk egy vázlatot az utolsó simításokról, aztán úgy küldenénk el a színésznőnek, döntsön a végső vázlat mellett, ami végül a varrógép alá kerül majd.

Hangulat ■ ■ clothes are everywhere ■ ■ credit
avatar
Média,mûvészet
Tell me your secrets
55
● ● Posztok száma :
● ● Keresem :
Mandy Moore
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Vendég tollából
Témanyitás ✥ Re: Charlotte ruhaszalon •• Vas. Aug. 27, 2017 11:55 am


To  Léonie

Általában minden egyes napunk pörgős a szalonban, de a maira különösen kell figyelnünk, mert egy igazán érdekes, és nagy múltú színésznőt várunk az ebédidőben. Léonie mellett voltam az elejétől kezdve, de a munkásságába nem szóltam bele, amolyan megfigyelő szerepet töltöttem be. Kicsit aggódtam az állatkertes sztori után, mert ezzel a magánélete egy kényes terepére merészkedtem, és nem akartam a két fél közé állni. Ő a főnököm, és a jövőm záloga. A rám bízott feladatokat hiba nélkül akarom ellátni, és az a célom, hogy hivatalosan is a gyakornoka legyek, ami azt jelenti, hogy még fejlődnöm kell. Imádok a ruhák között lenni, az anyagok kiválasztásával szöszmötölni. Ma reggel kontyba fogtam a hajamat, csak oldalt engedtem le két kunkori tincset, és amúgy egy farmerban, meg egy elegánsabb felsőben jelentem meg. A középpontban Grace és ő fognak állni, addig a háttérbe húzódom majd. A felesleges körök elkerülése végett egész délelőtt a megérkezett alapanyagokat rendszereztem, mindegyikhez egy kis cetlit nyomtattam, és elpakoltam a raktárban. A rossz fogasokat összegyűjtöttem, hogy Léonie nyugodtan készülhessen fel a találkozóra. A színház csak a kezdet, mert ha megnyerjük Grace-t, akkor biztosan jönni fog a többi megrendelő is.
A dél hamarosan elérkezik, és idegesen matatok a pult alatt, mint egy kislány, és többször tűröm a fülem mögé azt az egyetlen hajtincset, mint az egész frizurámat.
- Természetesen, ne aggódj, megleszek itt elől. – mosolyodom el halványan, mert a történtek ellenére tartok is tőle hogy meggondolja magát, és elbocsájt. Bevallom, nem sokszor igazodom ki rajta, de ma kellemesebb napja van, és a családjáról azóta sem beszéltünk. A válás minden nőt megvisel, szerencsére nekem a szüleim, és a nagyszüleim is együtt vannak, de talán ez annak köszönhető, hogy majdnem egy fedél alatt laknak. A borászat, a birtok, és az étterem nagy felelősség, de mellette meg egy összetartó erő is. Felpillantok a velem szemben álló nőre, és biztatóan teszem rá a kezemet az övére.
- Két hete ezzel foglalkozol, nem csúszhat hiba a gépezetbe. – próbálom nyugtatgatni, de a siker valahol félúton elmarad, mert a csengőszóval együtt megjön a különleges vendégünk. Hangosan köszönök neki, és elveszem a pultfelület tetején hagyott két rajzot is, hogy ne legyen szem előtt. A sajátjaimat otthon gyűjtöm egy mappában, és szépen sorba rendezve tárolom. Más témákhoz, más ruha dominál. A következő időszak ezen a megbeszélésen múlik, de egy fél óra elteltével a vevőnk elégedetten távozik, és Léonie arcán sem a szomorúság tükröződik.
- Na, hogy ment? – óvatosan kérdezek rá, mert az is lehet, hogy az én megérzéseim rosszak ebben a helyzetben, de aztán megérkezik a pozitív visszajelzés.
- Tetszett neki? Ez nagyszerű. – lelkendezve adom át a helyemet neki, és most kiállok a pultból, és a próbafülkék felé sandítok.
- Az bőven belefér. Nem mondta, hogy mikorra kell készen lenned vele? – kérdezek rá, aztán megvárom, hogy megigya a vizet, mert biztosan leizzadt többszörösen is, mire nyélbe ütötte a dolgot.
- Próbáljam fel én? – bent reked a levegő, és a mellkasomra csúsztatom az egyik tenyeremet. Biztosan csak álmodom, csípjen meg valaki, mert ez nem lehet igaz.
- Léonie nem akarom tönkretenni a ruhát, és biztosan nagyon ügyelni kell rá. – nem kapok szikrát, és könnyes lesz a szemem, így az arcom elé kapom a két kezemet.
- Ez nagy megtiszteltetés lenne. – suttogom kettőnk közénk, mert nem hiszem el. Ez az egyik legjobb napom vele.






A hozzászólást Alyssia Bertrand összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Szept. 16, 2017 6:22 am-kor.
avatar
Vendég
Tell me your secrets


✥ Szeretettel Léonie Deschamps tollából
Témanyitás ✥ Re: Charlotte ruhaszalon •• Hétf. Aug. 28, 2017 12:03 am


Alyssia &&  Léonie
Furcsa érzés, amikor Lia a kezemre teszi a sajátját. Nem vagyok a fizikai kontaktus híve, sőt, leginkább csak azoktól fogadom el, akik közel állnak hozzám, belőlük pedig, lássuk be, nincs túl sok. Értékelem és valahol jól is esik a gesztus, de nem az a nő vagyok, akit egyrészt az ilyesmi megnyugtat, másrészt aki elviseli az ilyesmit. Kihúzom a kezem az ujjai alól, figyelve rá, ne legyen túl goromba, vagy bántó, egy ceruzát fogok meg rögtön, hogy az egyik papírra felfirkantsak néhány apróságot.
- Az egész szalonnak fontos ez a találkozó, szóval igen, nem csúszhat hiba a gépezetbe - tudom, hogy jó vagyok abban, amit csinálok és ezt minden nagyképűség nélkül ki merem jelenteni. A számok, a visszatérő vendégek, az elégedettségük, a véleményeik mind-mind erről árulkodnak. Ennek ellenére mégsem fogom elbízni magam, mert tudom, hogy ezer és egy dolgon elcsúszhat ez a mai találkozó, akkor pedig aztán jól megszívjuk. Igen, így, szó szerint.
A találkozó minden izgalmam ellenére rendkívül jól sikerül, mondhatni a fellegekben járok, ezt az érzést kívánom megosztani a kis gyakornokommal is, aki úgy tűnik szépen félreérti a helyzetet.
- Jajj aranyom, dehogy! - rövid kis kacaj közben állok fel a székből, hogy a dossziék között kutakodva előszedjek két papírt. - A felpróbálni szó nem egyenlő a megpróbálni szó jelentésével, ne keverd össze - koppintottam rá az orrára mellette elhaladtomban. - Felpróbálni a ruhát szoktuk, bizony, megpróbálni viszont különböző lehetőségeket, feladatokat szoktunk. Erre céloztam - csúsztattam elé a pulton a papírt, ceruzát téve rá. A ruha vázlatterve volt rajta, pontosan annak a ruhának, amit ma Grace felpróbált. A végső vázlat, ami alapján a próbafülkében lévő ruhát varrtam meg. - Nem kell sok változtatás, de arra gondoltam, adok neked egy lehetőséget. Grace szeretné, ha a ruha válla lágyabb esésű lenne, ha a derekára egy kicsivel több strasszkő kerülne, de nem esnénk vele túlzásba. Illetve a szoknya aljára valami extrát képzelt el, de nem tudja, mire is gondolt pontosan. Ezeket az extrákat kellene belevinned a ruha terveibe - toltam hozzá közelebb a lapot és a ceruzát. - Te is átalakítod ezt a vázlatot a kívánságok alapján, én pedig elkészítem a saját verziómat. Ha ügyes leszel, elküldöm a tiédet is a sajátommal együtt és meglátjuk, a színésznő tetszését melyik alternatíva nyeri majd el - sejtelmesen mosolyogva huppantam vissza a pult mögött lévő székbe, kíváncsian várva a reakcióját, mégis mit szól egy ilyen jellegű lehetőséghez.

Hangulat ■ ■ clothes are everywhere ■ ■credit
avatar
Média,mûvészet
Tell me your secrets
55
● ● Posztok száma :
● ● Keresem :
Mandy Moore
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Vendég tollából
Témanyitás ✥ Re: Charlotte ruhaszalon •• Szomb. Szept. 02, 2017 3:52 pm


To  Léonie

Biztatásból szorítok rá Léonie kezére, de látom az ódzkodást, ha pontos akarok lenni, akkor a merevségre célzok a kéztőjénél, és az elkerülő pillantásra. Rosszul tettem, ez ugrik be elsőre, és megpróbálok javítani a helyzeten, de kihúzza, és nincs mese. Elszúrtam a gesztust, és talán felbőszítettem vele a főnökömet, ami nem volt szándékom, mert már így se tudom, hogy hányadán állunk. Szeretnék tőle tanulni, kiismerni a fortélyait, megismerni a munkafolyamatait. Emiatt költöztem fel Párizsba, hogy valóra váltsam az álmaimat, de azóta folyton akadályokba ütközöm. Tudomásul veszem, hogy nem cselekedtem helyesen, és egy kudarcélmény bontakozik ki bennem. Nem tartom fel, automatikusan a tervei meg a ceruza után nyúl. Kedvelem őt, de a hangulatingadozásai óvatosságra intenek. Nekem is nagy szám van, de ez nem az a hely, és idő, ahol megtehetem.
- Értettem. – bólintok a burkolt célzásra, nem fogom elrontani a kiszolgálást, zavartalanul fog menni, amíg Grace-szel hátul beszélget a mintáról, én meg csendben maradok. Hamarosan meg is érkezik a vendégünk, és hátramennek, én meg illedelmesen köszönök, és felveszem a láthatatlan álcámat, hogy ne legyek talp alatt. Mikor fogok befutni ezekben a körökben? Vajon lesz lehetőségem megnyitni a saját szalonomat? Mindenesetre túlontúl elkalandozom, és magamat kell figyelmeztetnem, hogy nekem munkaidő van, és össze kellene szednem a használt darabokat. Elfoglalom magamat, nem tart sokáig a találkozó, és csak sandán pillantok fel a távozó hölgyre, és a kilépő főnökasszonyomra. Ezután kissé remegve jön ki Léonie, és meséli el a történteket, majd olyasmit kérdez, amitől két ütemet is kihagy a szívem. Meg kellene csípni, hogy ezt jól hallottam-e, de hamar letöri a szarvamat a ruhát illetően, és nagyot kell nyelnem, hogy a könnyeim is a csatornában maradjanak.
- Ó, sejtettem. – kissé elcsuklik a hangom a kijelentésére, de tartom vele a szemkontaktust. Két papírt keres elő, és okító szándékkal koppint az orromra, ami egyáltalán nem tetszik, de kíváncsi vagyok, hogy mi a következő lépése. Az elém táruló vázlattal nem értem, hogy mi a célja, de olyan mértékkel vezeti fel a mondandóját, hogy fontosnak kell lennie. A grafitot elveszem, és a mai ruhát tanulmányozom. Meseszép ruhaköltemény lesz belőle, ha minden a helyére kerül, és Grace szája íze szerint készül el. A nagyestélyit lesem, és az összes idegvégződésem Léoniera van ráállva, sőt még a szám is kiszárad, mire a mondat végére ér. Azt állítja, hogy lehetőséget kapok egy végső modell kiegészítésére? A pillantásom elárulja, hogy meg vagyok lepődve, és erősebben szorítok rá a ceruza végére.
- Mikorra készüljek el vele? Még ott van a holnapi három modell az alpolgármesternek, és szívesen segítek, ezt meg este elkészítem neked, és holnapra behozom, az megfelelne? – ez a nő csodálatos mentor, és ahogyan a mondás tartja, mindenkinek van egy rossz oldala, de ez nem számít semmit, ha valóban a közelébe enged.  
- Kérsz kávét? – ez az idő a közös kávézás ideje, hacsak nem most azonnal nekiállhatok a rajzolásnak, mert akkor nem állok fel innen, de mindent szépen sorjában.

Bocsi a késésért  doboz



©️
avatar
Vendég
Tell me your secrets


✥ Szeretettel Léonie Deschamps tollából
Témanyitás ✥ Re: Charlotte ruhaszalon •• Szomb. Szept. 02, 2017 10:12 pm


Alyssia &&  Léonie
Nem merném ráadni a már majdnem kész modellt, mert hiába hasonló a méretük, ilyesmit akkor sem játszunk. Ez egy komoly darab lesz és tényleg nagyon sok múlik ezen az egészen, ahogyan ő is fogalmazott, nem csúszhat hiba a gépezetbe. Bolond lennék, ha egy ilyen rizikós húzást meglépnék a véghajrában.
Azt látom, hogy teljesen más a reakciója, sokkal izgatottabbnak tűnt, amikor a félreértésből fakadóan azt hitte, felpróbálhatja a ruhát, most viszont csak a meglepett pillantást látom.
- Nem ilyesmi lehetőségre számítottál? - kérdezek rá egyből, mert érdekelne a dolog. Nem elég nagy kihívás? Nem tetszik? Odadobott koncnak érzi? Remélem őszinte választ kapok majd, mert tényleg kíváncsi vagyok, mit gondol erről. Egyrészt jó lenne tudni, milyen feladatokat bízzak akkor rá, ha túljutunk az első lépcsőkön, mint az eladói feladatok. Másrészről meg azért azzal sem lenne rossz tisztába kerülni, mit gondol az ilyesmi feladatokról. Lehet fel sem ajánlom neki a lehetőséget, ha nem egy jobb pillanatomban vagyok, vagy nem így alakul a találkozó a színésznővel.
- Minél előbb, annál jobb - elvégre az lenne a lényeg, hogy minél hamarabb készen legyen a ruha. Még két hetünk van ugyan, de kell némi idő, mire Grace választ a két alternatíva közül és arra is kell majd idő, ha netalán még mindig nem érzi tökéletesnek a ruhát. - De való igaz, egy sikerélményt követően még nem áll meg sem a világ, sem a szalon. Az alpolgármester holnap érkezik és bizony, van még némi dolgunk a ruhákkal - bólintok, a magam papírját a ruha vázlatáról pedig beleteszem a mappámba, amit minden nap hazaviszek magammal. Valószínűleg én is éjszaka fogok rajzolni, ha Rosie már alszik, mert minden bizonnyal nem fogom tudni lehunyni a szemem, amíg kész nincsen, már most ezen kattog az agyam.
- A barackszín ruhához való kalappal mire jutottál? Sikerült kiigazítani a virágot rajta? - délelőtt vettem csak észre, hogy rossz helyre került a virág, úgyhogy Lisát érte a megtiszteltetés, hogy kijavítsa a hibát. Egy kalap csak, mondhatnák sokan rá, de akkor is a ruha része, szerintem egy igen fontos része, ráadásul neves embernek készül ez is, elsőosztályúnak kell lennie. Habár csak a napokban engedtem ténylegesen a készülő ruhák közelébe, egyre több mindent merek rábízni. - Ha a kalappal kész vagy, akkor lehet csomagolni azt is, illetve a királykék ruhát is. A blúzon én még elvégzem az utolsó simításokat, de ha azokkal megvagyunk, akkor a rendeléseket le is tudtuk a mai napra - bólintok egy aprót. Elég jól felfutott az utóbbi pár hónapban az egyedi rendelések száma, szóval panaszra semmi okom nincsen, hiába adódik némileg több munka ezekkel. De hát itt van Lisa is, így azért jóval egyszerűbb a dolog.
- Ó, igen, köszönöm, az nagyon jól esne! - eddig nem is tudtam, mire lenne szükségem, drága gyakornokom azonban mintha gondolatot olvasna; egy jó kávéra! A pultnál teszek-veszek és ha visszaér a kávéval, egy újabb kérdéssel rukkolok elő. Túl jól alakul ez a nap, így én is sokkal oldottabb és közvetlenebb vagyok.
- Hogy haladsz egyébként a kis „házi feladattal”? - egy hete körülbelül otthoni feladatot bíztam rá. Elméleti jelleggel persze, de rábíztam egy őszi szett megtervezését - cipő, ruha, kabát, kalap. A ruha olyan lehet, amit ő szeretne, nadrág blúzzal, egyberuha, kosztüm, szárnyaljon a fantáziája. Cipővel mondjuk mi nem foglalkozunk, de egy divattervezőnek legyenek arra is ötletei. Nincs semmi tétje a kis feladatnak, egyszerűen csak kíváncsi voltam rá, fejlődött-e valamit a rajztudása a jelentkezése óta, illetve, hogy mennyire kreatív és fantáziadús a gondolkodása.

Hangulat ■ ■ clothes are everywhere ■ ■credit
avatar
Média,mûvészet
Tell me your secrets
55
● ● Posztok száma :
● ● Keresem :
Mandy Moore
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Vendég tollából
Témanyitás ✥ Re: Charlotte ruhaszalon •• Szomb. Szept. 16, 2017 6:29 am


To  Léonie

Léonie esetében sokszor nem jutok dűlőre, és ez bánt, mert remek szakember, de nő létére igen változékony a hangulata, és sose lehet tudni, hogy mivel teszel rosszat, és mivel nem. A lényeg, hogy az első reakcióm volt az őszinte, mikor azt hittem, hogy én leszek a modell, a második felkérésre kicsit bent szorul a levegő, mert még egyszer sem esett szó arról, hogy megengedi a tervezést. Csinálgattam rajzokat, de azok általában a mappámban végezték, és az nem olyan jó, de ez…vegyes érzéseket kelt bennem. Mi van, ha csak meg akar buktatni? Mi lesz velem, ha ez egy szórási kísérlet, és munka nélkül maradok? Az aggodalomtól kezdve minden átsuhan egy szemvillanás alatt az arcomon, végül egy mosoly költözik rá.
- Nem hittem volna, hogy rám mersz bízni hasonló feladatokat, ezért lepődtem meg. Eddig a ruhák elpakolásában, az anyagok kiválasztásában segédkeztem, itt a szalonban, de konkrét tervezés még nem került szóba, és ez nagy kihívás. Természetesen szeretném, mert ez minden álmom. – hallgatok el, és lehorgasztom a fejemet, mert végre a rivaldafény ízét érzem a számban, az adrenalin úgy száguld végig az ereimben, mint reggelente a koffein.
- Rendben, akkor még ma nekilátok este. Amennyiben hétfőre meglesz, az jó? – lévén péntek van, és legközelebb csak jövő hét elején leszünk nyitva ez nagy idő, és biztosan nem fogok elpazarolni egyetlen percet sem. A jelenleg futó projektek váltják fel ezt a rövidre nyúló beszélgetést, én meg lelkesen kezdek bele a felvezetésbe, ha már a virágot nekem kellett kiigazítanom.
- Igen, sikerült…már hozom is. – pattanok fel, hogy a raktárba menjek át, ahova reggel tettem a félig készen lévő darabot, és egy pillanattal később azzal együtt térek vissza a szalon előterébe. Nem tétlenkedtem, amíg bent volt Grace-szel, és helyreigazítottam a hibát.
- Itt meglazult a varrás, és könnyen le tudtam a fejteni, így átettem a másik oldalra, és megerősítettem. Nem lesz gond vele, megnézed? – nyújtom át neki, hogy ellenőrizze a munkát, miközben egyértelműen a torkomban dobog a szívem. A varrógéppel még barátkozom, ahogyan az anyagok milyenségével is. A kényesebb típusoknál előkészületek szükségesek, de szerencsére ez nem abba a kategóriába sorolható.
- Rendben, akkor keresek neki egy dobozt, és beleteszem. – el is veszem tőle, ha úgy gondolta, hogy mindent normálisan, és szépen csináltam vele. A fejemben motoszkál egy adag kávé is, ezért rákérdezek, hogy szeretne-e egyet, és mivel pozitív választ kapok, így nem is tartom fel tovább.
- Akkor átugrom a szemben lévő kávézóba. – mosolyodom el, és a kalapot biztonságba helyezve megyek át a pénztárcámmal a hónom alatt. Nem tart sokáig, Cecily már jól ismer minket, és szinte készen vár a rendeléssel, ezért egy műanyagtartóban hozom vissza a két poharat, és teszem le a pultra, amikor felmerül a házi feladatom is. Grace jó hatással volt ma a főnökömre, és én is egyre oldottabb vagyok.
- A cipővel nem volt nehéz dolgom, mert a minap kaptam ötletet, és azzal már félig kész is vagyok, de a többi még sajna csak fejben motoszkál. A ruha színében vagyok gondban, mert nem feltétlenül csak az őszi színeket használnám. Mit gondolsz ez mennyire fér bele? – érdeklődöm tőle, elvégre ő a szakértő. Időközben elveszem a saját kis műanyagpoharamat és abba kóstolok bele. A latte remek, és pont annyira pörget fel, amennyire szükségem van rá.
- Tervezel divatbemutatót, ha elkészül a kollekciód? – döntöm oldalra a fejemet, és az egyik kezemmel átölelve a derekamat iszom a kis kávémat.

Bocsi a késés miatt.  love



©️
avatar
Vendég
Tell me your secrets


✥ Szeretettel Admin tollából
Témanyitás ✥ Re: Charlotte ruhaszalon •• Szomb. Szept. 23, 2017 10:34 am

avatar
Alapító;;Segítõ
Tell me your secrets
1395
● ● Posztok száma :
my babes
● ● Keresem :
I'm faceless
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Jay Bouchard tollából
Témanyitás ✥ Re: Charlotte ruhaszalon •• Szer. Okt. 18, 2017 8:54 pm


Késésben vagyok, már az ébredés óta. Nem otthonról indítottam a napot, kimaradt az edzés, csak zuhanyozni és átöltözni szaladtam haza, utána pedig be az irodába, hogy legalább húsz telefont intézzek el, lehetőség szerint még ebéd előtt. Tizenhatot sikerült is, a maradékkal pedig átcsúsztam a délutáni órákba. A ceruzaszoknya kényelmetlenül, de annál inkább előnyösen ölel körbe vagy inkább feszül rám, nézőpont kérdése, a hozzá hirtelenjében kiválasztott blúz pedig habár csinos, nem eléggé puccos a délután eseményéhez, ahol a megjelenés nem csupán kötelezően elvárt a számomra, hanem komoly dresszkódot is megkövetel. A reggelt mivel nem otthonról indítottam, az edzés mellett a tisztítót is ki kellett hagynom. A nagy gonddal kiválasztott mélybordó, a végletekig elegáns és legalább ugyanannyira vérforraló, mégis kimértséget sugárzó ruha ott maradt és holnap reggelig már a jó isten sem fogja tudni nekem onnan kimenteni. Monsieur Chen fél tizenkettőkor kitette a zárva feliratot gunyorosan hirdető kis táblát a kirakatba, a délelőtt korábbi óráiban pedig nem tudtam elszabadulni bentről és elkéstem. A ruhám fogoly, nincs mit tenni, én pedig rendkívül nagy bajban vagyok, mert jelenleg nincs olyan göncöm, ami megfelelő volna. Hatalmas felelősséget tettem arra darabra és bár csak egy rongy sokak véleménye szerint, mégis átértékelődik, amikor legalább százötven ember fogja megbámulni, vagyis csak bámulta volna meg a belepréselt tulajdonosával együtt. A tulajdonos maradt, a gönc meg ugrott. Nem jó párosítás.. Azt mondják a ruha nem számít, de befektetési tanácsot mégis szívesebben fogadunk el egy makulátlan öltönyös vagy kosztümös brókertől, semmint egy szakadt mackónaciba bújt, szintén szakmabelitől. Azt pedig még meg sem említettem, hogy a divat fővárosainak egyikében pedig, ha lehetséges, még fontosabb a külső.
Háromnegyed kettő körül csendes kétségbeeséssel telefonáltam fel Léonie barátnőmet, ami leginkább egy nyugodt kérésbe burkolózott, miszerint végtelen hálával viseltetnék, ha nagyjából hatig megoldódna a krízisem. Lenne még munkám, telefonhívások, amiket el kellene intéznem, de egy részüket az asszisztensem is tudja vállalni, a többit pedig majd megoldom az irodán kívülről. Nevetségesnek és ostobának tűnhet a sorrend felállítás, de amikor társtulajdonosnak tesznek meg a cégnél, ahol nem csak dolgozol, de egy nap majd meg is öröklöd, mindjárt nem tűnik annyira kis dolognak a megjelenés és benyomás jelentőssége.
A megbeszélt időre a szalon elé érkezem, a telefonomon lógva. Nem akarom bevinni az üzletbe a világ legunalmasabb befektetési tárgyalását, ezért a kirakatüvegen át próbálom elkapni a barátnőm pillantását, hogy rögtönzött pantomim előadással leközöljem, csak egy perc és bent leszek. Szabad kezemben pedig egy nagy pohár kávé, amit a cégtől való induláskor szereztem be, nagyjából úgy húsz perce. Kihűlt és odáig sem jutottam el, hogy belekortyoljak a függőben lévő hívás miatt.
Nem húzom senki idejét a szükségesnél tovább, a megbeszélést sikerül lezárni és végre belépni az épületbe. A telefont a táskába ejteni és megállíthatatlanul a barátnőm felé indulni, szabad karomat teljesen kitárva egy rögtönzött öleléshez.
- Szia! Ne haragudj a késésért, a reggelt leszámítva vagy inkább amiatt kész őrültek háza ez a nap. – Menet közben mentegetőzöm és egyúttal üdvözlöm, amikor elérem, pár másodpercre a karjaimba zárva. Arra természetesen különösen ügyelve, hogy a teljesen kihűlt, de attól azért még foltot hagyni képes kávéval ne öntsem le. - Egy angyal vagy, hogy kisegítesz, nem tudom eléggé meghálálni. – Gyengéden lapogatom meg a hátát és elengedem, egy lépést hátrálva is tőle azért, hogy kényelmes távolságot vehessek fel vele szemben.
à; Léonie
avatar
Keresk. és szolg.
Tell me your secrets
44
● ● Posztok száma :
melissa benoist
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Léonie Deschamps tollából
Témanyitás ✥ Re: Charlotte ruhaszalon •• Hétf. Okt. 23, 2017 10:37 pm


Jay  &&  Léonie
Nem volt kérdéses, hogy Jay segítségére sietek és azonnal rábólintok a dologra, jöjjön csak bátran, egészen biztosan találunk valami olyasmit, ami passzolni fog az alkalomhoz. Pont én nem vagyok az, aki rámondja egy ruhára, hogy csak egy „gönc”, nekem, aki a ruhákból élek, eszembe sem jutna ilyesmi. Az mondjuk már túlzás lenne, hogy mert a ruháknak lelkük van, nálam nincs, egyszerűen csak megbecsülöm őket, főleg az olyanokat, amik sok idő és energia ráfordításával készültek. No és persze nem illik minden alkalomhoz minden ruhadarab, így tökéletesen megértettem barátném aggodalmát a dolgot illetően.
Direkt kiválogattam néhány olyan darabot, amik szerintem szóba jöhetnek, azokat hátra is vittem az irodámba, hogy kényelmesen tudjon majd próbálni és ne zavarjanak minket közben. Képes voltam annyira rápörögni erre az egészre, hogy már a hívását nem sokkal követően kiválogattam a megfelelő ruhákat, hogy utána a nap további részében máris azt lessem, mikor lesz már végre annyi idő, hogy Jay betoppanjon a boltba. Aztán persze jöttek más ügyfelek, érdeklődők, a modellügynökséggel is váltottam néhány telefonhívást, szóval akadt bőven intéznivaló, hogy elfeledkezzem a dologról és elkapjon a gépszíj, aztán már hirtelen azon kaptam magam, hogy ismerős alak ácsorog a szalon előtt. Széles mosoly szaladt a képemre, intettem neki és mikor sikerült megértenem, mit is szeretne elpantomimezni nekem, akkor bólintottam és még szélesebbre szaladt az arcomon a mosoly.
Lezártam az aktuális intéznivalómat, hogy amikor Jay is befejezi a telefonálást és bejön az üzletbe, kilépve a pult mögül máris elébe siessek.
- Szia! Ne is törődj vele! - tárom én is karjaimat, hogy megöleljem köszönés gyanánt. - Az átlagosnál is nagyobb a felfordulás? Vagy szimplán csak sok az ügyfél? - érdeklődöm kíváncsian, mert tudom, milyen az, amikor zsúfolásig tele a nap és még véletlenül sem úgy alakulnak közben a dolgok, ahogyan azt az ember előre megtervezte.
- Szóra sem érdemes, ez természetes - mosolygós hangon érkezett a válaszom, hiszen teljes mértékben egyértelmű, hogy kihúzom a szorult helyzetből, ha lehetőségem van rá. - Ne félj, nem szokásom húzogatni a strigulákat, melyikünk hányszor sietett már a másik segítségére - vagyunk már elég régóta annyira jóban, hogy ne számítgassuk már az ilyesmik, eléggé furcsa és ijesztő helyzet lenne egy barátságban az ilyesmi.
- Van esetleg elképzelésed, mit szeretnél, vagy rám bízod magad? - a telefonban nagyjából felvázolta, miért lenne rá szüksége, ami nekem éppen elég volt, hogy beinduljanak a fogaskerekek, de aztán persze lehet, hogy totálisan mást képzeltem el. Ha rám bízza, akkor máris az iroda felé terelgetem, meghagyva a szalonban lévő egy szem eladólánynak, hogy itt hagyom kicsit. Ha pedig elém tárja szíve vágyát, akkor meglátjuk, találok-e olyasmit az akasztókon.

One dress for you? ■ ■ credit
avatar
Média,mûvészet
Tell me your secrets
55
● ● Posztok száma :
● ● Keresem :
Mandy Moore
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Jay Bouchard tollából
Témanyitás ✥ Re: Charlotte ruhaszalon •• Kedd Okt. 24, 2017 11:39 pm


Noha megkönnyebbüléssel tölt el a tudat és nem mellesleg hallott kijelentés is, miszerint nem fontos törődnöm a késéssel, valójában röstellem a dolgot. A pontosság számomra esszenciális és ha egy idegennel szemben is megteszem, mondván a profizmustól iszonyat messze áll, ha nem tartom be, akkor azt hiszem a minimum az, hogy azokkal sem teszek kivételt, akik fontosak a számomra. Az elkényelmesedett kapcsolatok egy idő után halálra ítélődnek véleményem szerint és igazából ebben a tekintetben nincs számottevő különbség abban, hogy kik között köttetett a véd- és dacszövetség. Úgyhogy igazából zavar a dolog, de nem akarok ezen tovább rugózni feleslegesen, csupán magamnak jegyzem fel; legközelebb jobban kell figyelnem. Eleresztem, vigyázva, hogy a papírpohárban lévő kávé nehogy rajta landoljon. - ..szimplán csak borult a reggeli rutinom, amihez mérten dominóként társulva minden egyes későbbi programom is igyekezett felzárkózni. A munka és az ügyfél is sok.. ..áh nem is untatlak vele. – Legyintek végül lezárásként. Szerencsére ebből az egész, számomra igen nagy felfordulásból a partnerek nem vesznek észre semmit, de nem a szemfülességük hiánya okán, hanem, mert nem engedem, hogy ez megtörténjen. Amíg minden klappoltan működik és látszólag tökéletesen menetrendszerűen történik, addig nem kell tudnia arról másnak, hogy a precizitás mögött milyen munka zajlik. ..a barátnőmet kivéve, aki éppen most értesült róla, de nem először, amióta ismerjük egymást. Az életem egy rohanás, tudja, nem titkolom előle.
- Na basszus, ha ezt előre tudom, akkor én se húzogatom.. – Biggyed le a szám széle abban a megelőző másodpercben, mielőtt elnevetném magam a természetesen egyetlen szavában sem komolynak szánt kijelentés miatt.
- Jövök neked egy vacsival. Nyílt egy új étterem a belvárosban, amit amúgy is ki akarok már egy ideje próbálni. Minden titkos praktikámat be kellett vessem, hogy asztalt kapjak, de végül sikerült, viszont csak egymagam vagyok, úgyhogy, ha esetleg van kedved, akkor szombaton tarthatnánk egy ereszd el a hajamat estet. Mit szólsz? – Örülnék neki, ha eljönne, ránk férne szerintem, de természetesen, ha nincs kedve vagy nem ér rá, abból sem lesz harag vagy megbántódás.
- Mindenképpen olyan kellene, amit egy rakás ötven feletti marcona üzletember is elfogadható viseletnek tart, tehát valami konvencionális darab. ..de! Mert mindig van egy de, nem vagyok még ötven, ezért az sem árt, ha a klasszikusságán túl azért dögös is. Jól feladtam a leckét? – Megpróbáltam körülírni, hogy miféle lenne megfelelő, de valójában tökéletesen bízom az ízlésében és abban, hogy olyasmiket fog majd ajánlani, amelyek minden kritériumnak megfelelnek. - Mit gondolsz, találunk valamit? – Nem aggódom, szinte teljesen biztos vagyok abban, hogy a válasz erre igen lesz. A terelgetésnek engedve az irodája felé mozdulok, magammal hordozva még mindig a kávét. - Tényleg, ezt kidobhatom? – Feltételezem, hogy nem lesz gond, de azért inkább rákérdezek, mégiscsak így illik és, hogy prezentáljam mégis mitől szeretnék megszabadulni, felemelem a papírpoharat. Előbb mondjuk lehet nem ártana a folyadékot kiönteni belőle.
Az irodába érve leteszem a táskám és kibújok a kabátomból is. A cipőimtől is megszabadulok, úgyis mindjárt próbálgatni fogok és anélkül kényelmesebb belevarázsolnom magam a különböző textíliákba.
- A te napod milyen volt? Ugye nem szeltem ketté programodat vagy ilyesmi? – Elég későn sikerült bejelentkezzek, így nem tartom valószínűtlennek, hogy esetleg okoztam némi újratervezést a napjában.
à; Léonie


La vie est simple mais c'est le monde qui la complique.

avatar
Keresk. és szolg.
Tell me your secrets
44
● ● Posztok száma :
melissa benoist
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Léonie Deschamps tollából
Témanyitás ✥ Re: Charlotte ruhaszalon •• Csüt. Nov. 02, 2017 11:24 pm


Jay  &&  Léonie
- Pedig szívesen meghallgatlak, ha panaszkodnál egy sort, vagy csak elküldenél valakit a háta mögött némivel melegebb éghajlatra - a panaszkodás nem egy megszokott dolog tőle, éppen ezért nem is gondolom komolyan, hogy most itt hirtelen nekiállna, de a lehetőség adott, szívesen meghallgatom, ha gondolja, egyáltalán nem untatna vele.
- Na szép… - csóválom meg a fejem tettetett csodálkozással, hogy aztán vele együtt nevessek fel a dolgon. - Egyébként mi az állás? - dobok még be azért ez komolytalan kérdést, mielőtt a lényegre térnénk.
- Óha, kezdem azt feltételezni, hogy valami titkos képességed van a gondolataim feltérképezésére - röpke kuncogást követően csóváltam meg a fejemet, mintegy burkoltan is a tudtára adva, hogy nagyon is szükségem volna arra az ereszd el a hajamat estére. - Köszönöm a lehetőséget, mindenképpen szeretnék élni vele. Az új étterem kipróbálása már önmagában elég vonzó, de így, hogy kettesben romantikázhatunk kicsit..! Bolond volnék visszautasítani! - nevetős hangon teszem egyértelművé, hogy nagyon is benne volnék abban a bizonyos vacsiban, a széles mosolyom pedig minden kétséget kizáróan arról árulkodik, hogy a körítésben éppen annyira nincs komolyság, mint az előbb szóba kerülő strigula-huzigató rendszerben.
- Hidd el, ez igazándiból piskóta ahhoz képest, hogy egy-két ügyfél milyen hajmeresztő kívánságlistával képes beállítani - legyintettem, amolyan ne is foglalkozzon vele módon, mert tényleg elég durva tud lenni egy-két betoppanó vásárló. - Persze. Igazándiból már hátravittem néhány darabot, amiről elsőre azt gondoltam, jó lenne, de lássuk csak… - indulok meg az egyik akasztósor felé, ahol az elegánsabb ruháink kaptak helyett, hogy egészen gyorsan lekapjak néhány ruhát. Mindről tudom, hogy milyen, hogy hol keressem, hogy hányas méret kellene, szóval nem okoz komoly fejtörést megtalálni azt, ami eszembe ötlik.
- Persze. A mosdóban ki tudod önteni belőle, ha maradt benne, a kukát pedig ott találod - mutogattam mindent, melyik irányban és melyik ajtó mögött mi található. - Kérsz amúgy normális, friss kávét? - valószínűleg nem olyan profi minőségű a kis kávéfőzőm az irodában, mint a kávézókban lévő, de van egy nagyon előnyös oldala: erős és finom kávét ad, ami ráadásul még meleg is.
- A szokásos. Sürgölődtem a boltban, intéztem egy nagyobb megrendelést, meg betanítom ezt az új lányt. Ameddig nem volt gyakornokom, addig nem is tudtam róla, milyen jó dolog, ha van egy olyan kisegítőd, aki bármit megtesz neked, mert tanulni szeretne tőled és ezért bármire képes, a legpiszlicsárébb dolgokat is simán megcsinálja - kezdtem bele a válaszadásba, miközben már rendezgettem a ruhákat az irodámban lévő gurulós akasztóállványra. - Aztán most, hogy elment, teljesen úgy érzem magam, mint akit meglőttek. Szerencsére elég hamar akadt jelentkező a meghirdetett helyre, de ez a lány a nyomába sem ér az előzőnek - húztam el a számat, kicsit halkabbra véve a hangomat, mert azt azért nem szerettem volna, ha meghallja, hogy a háta mögött ilyen könnyedén kibeszélem és az elődjéhez hasonlítgatom. - Mondjuk legalább elég kitartó és egészen gyorsan tanul, szóval remélhetőleg hamar belejön a dolgokba - közben intettem neki, hogy dobja le a ruháit is, azok nélkül kényelmesebb próbálni és ha megtette, oda is adtam neki az első ruhadarabot.
- Feketében egyetlen pillanatig sem gondolkozom, ez a kellemes szürke pont a határeset. A maga egyszerűségében szerintem rettentő csinos, rajtad pedig egészen biztosan jól állna. Megpróbálod? - nyilván nem fogok ráerőltetni olyasmit, amit nem szeretne. - Várj, lehet előbb jobb, ha végigmutogatok mindent és utána azt próbálod, ami elnyeri a tetszésed. - akasztom is vissza a szürkét, hogy előkapjak máris másik ruhát. - Ez a bordós-lilás árnyalat szerintem kellőképpen elegáns, mégis nőcis, nem tudom, miként viszonyulsz a hosszú ujjú ruhákhoz - grimaszolok egy rövidet, mert én szeretem, ha hosszú az ujja egy ruhának, de tudom jól, hogy nem mindenki rajong az ilyesmiért. - Hasonló színnél maradva ugyan, de ez egy kicsit merészebb darab, szerintem még pont belefér. Ez pedig az én egyik nagy kedvencem, már csak azért is leakasztottam, hogy megmutassam, noha nem biztos, hogy egy ennyire élénk szín belefér a keretbe - újfent szájhúzással akasztom vissza a ruhát a fogasra, ha másért nem, hát mutatóba azért még jó.
- A végére pedig két egyszerűségében elegáns ruhát mutatok, ez egy kirívóbb darab színe miatt, ő viszont kellőképpen konszolidált és csinos egyszerre, hogy bátran merjem ajánlani - mutatok fel a sor végén egy kék színű ruhát. - Nos, mit gondolsz, akad közte olyan, ami megfelelne, vagy keressünk mást? - vágom csípőre mindkét kezem, aprót szusszanva a rögtönzött divatbemutató végén, kíváncsian várva, elnyerte-e valamelyik a tetszését és fel szeretné-e próbálni, vagy inkább keresgéljünk még odakint valamit.

One dress for you? ■ ■ credit
avatar
Média,mûvészet
Tell me your secrets
55
● ● Posztok száma :
● ● Keresem :
Mandy Moore
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Jay Bouchard tollából
Témanyitás ✥ Re: Charlotte ruhaszalon •• Hétf. Nov. 06, 2017 9:38 pm


- Annyira nem vészes a helyzet. – Legyintek egyet és komolyan is gondolom. Nem ér annyit, hogy panaszkodjak miatta. Nem Léonie miatt, hiszen neki szívesen elmondok olyasmit is, amit másnak talán nem annyira nagy lelkesedéssel tennék, de most tényleg nincs mi felett annyit bosszankodni, hogy megérjen egy hosszasabb panaszáradatot. ..vagy rövidet.
Egyre szélesedik a bazsalygás íve az orrom alatt a strigulázás felvetésének kapcsán. Lelki szemeim előtt azért látom a képtelenül emlegetett jelenetet. - Az állás eddig rendkívül szorosan fej-fej mellett haladt. – Olyan könnyedén fűzöm tovább a komolytalanság könnyed fonalát, mintha más dolgom se lenne a nap nagyobb részében.
- Akkor ezt meg is beszéltük drága barátném. Csípd ki magad, tedd fel a vörös rúzst, mert a hétvégén randizni viszlek anyukám. – Nevetem el magam, mert ha már lúd, akkor legyen kövér, ahogyan azt a mondás tartja. A romantikázást ő hozta fel, a többi pedig már jött magától egyszerű természetességében. Ennyi bolondozás két felnőtt és komoly nő életében olykor nem csakhogy megfér, de még kifejezetten szükséges is. Besavanyodás ellen tökéletes..
- Oké, most kíváncsivá tettél; mi volt eddig a legagyamentebb kérés, amivel eléd álltak egy ruha kapcsán? – Nem feltételezem, hogy nem látott még karón varjút, de tényleg nagyon érdekel, hogy miféle agymenésekkel örvendeztetik meg, mert szinte biztos vagyok abban, hogy van közöttük egészen cifra is, amit még csak elképzelni sem tudok.
Mielőtt hátramennék, hogy a már kiválasztott darabokat nézzem meg, teszek egy gyors kitérőt a kávé kiöntésével kapcsolatban és hamarosan a papírpohártól is megszabadulok. Ennyit a gyorsan bedobni kívánt koffeinről, amiért csak fizettem, de végül meg nem ittam. - Csak, ha nem nagy fáradtság, akkor. Már így is kitettél magadért a kedvemért. – A kávét nem utasítom vissza, de nem is szeretnék a kedvességével visszaélni, ezért, ha macerás lefőzni, akkor nem annyira ragaszkodom hozzá, egyébként meg nincs ellenvetésem, ami azt illeti. A kávé mozgat és tart életben, ez már megdönthetetlen tény.
- Ah, én is gondolkozom azon, hogy felveszek valakit magam mellé, aki segít és levesz egy kicsit a vállamról, de nem is tudom, tartok attól, hogyha kiengedem a kezem közül azt, amit ott tartok egyben, akkor előbb-utóbb becsúszik valami visszacsinálhatatlan baki. – Tekintve, hogy gyakran euró milliókról van szó egy-egy vállalat esetében, valóban nem szívesen jutok el oda, hogy személyi asszisztensem legyen, másfelől pedig nem lenne rossz, ha el tudnék ugrani napközben nyugodtan, hogy megfelelő ruhát vegyek az aznapi rendezvényre és mondjuk ne késsek el és tartsam fel azt, aki szívességet tesz nekem.
- Miért ment el az előző gyakornokod? – Feltételezem úgy alakult az élete, hogy nem maradt más választása, de ha volt konkrét oka, hát érdekel, már csak a téma kapcsán. - Mióta dolgozik nálad az új lány? – Újabb érdeklődő kérdést toldok az előző mellé társként. Közben pedig szemügyre veszem az első számú ruhadarabot. - Csinos. – Bólintok, de amint előhozza a másodikat, rögtön felcsillannak a szemeim. Ez pontosan az a stílus, amit általában nagyon kedvelek. - Persze, mindet megpróbálom. – Szúrom közbe, amíg megszemlélem a hármas és négyesszámú versenyzőt is. Az ötösnek a színe tetszik meg különösen, az utolsó pedig pontosan az a darab, ami tökéletesen megállja a helyét szinte bármilyen eseményen, tuti siker és esély sincs vele a mellényúlásra.
- Az nem kifejezés, hogy akad. Gyönyörűeket válogattál össze. Haladjunk sorban és a végén meglátjuk. – Ami a vállfán nem annyira volt elsőre befutó, könnyedén elképzelhető, hogy rajtam egészen másképpen fest majd, ezért mindnek szeretnék esélyt adni. Ennek megfelelően pedig egyiket a másik után öltöm fel és végül három befutó is lesz, amik között nehezen tudok dűlőre jutni.
- Őszintén fogalmam sincs, hogy melyik legyen. A lila, a sötét rózsaszín és a kék között vacillálok. Te mit gondolsz? – Egyik gyönyörűbb, mint a másik és azt már most tudom, hogy mind haza fog jönni velem, a kérdés inkább az, hogy az este folyamán melyiket viseljem. Nem könnyítette meg a dolgom, az biztos, főleg, hogy sikerült tökéletesen eltalálnia mi tetszene és mi volna illő is az alkalomhoz.
à; Léonie


La vie est simple mais c'est le monde qui la complique.

avatar
Keresk. és szolg.
Tell me your secrets
44
● ● Posztok száma :
melissa benoist
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Léonie Deschamps tollából
Témanyitás ✥ Re: Charlotte ruhaszalon •• Szer. Nov. 22, 2017 1:31 pm


Jay  &&  Léonie
- Akkor húzz bele - röpke nevetés mellé kacsintás is párosul, ahogyan a strigulázásról beszélgetünk. Jól esik egy kis könnyedség, pláne mostanság, néha kellenek az ilyen teljesen komolytalan dolgok is.
- Fú, de jó, hogy nem ezzel a stílussal nyitottál, mert akkor lehet elutasítalak - cukkolom, hangom nevetős éle azonban elveszi a szavak bántó élét, hisz ugyanolyan játék ez is, mint az előbbi. - Egyébként meg az jó jel, ha már most lázba jövök ettől a randitól, ugye? - cinkos ívet vesz a mosolyom, ahogyan barátnőmre nézek. Jó lesz kiszakadni kicsit otthonról, aztán ki tudja, a vacsora után remélem nyakunkba vesszük a várost is, ha már lúd, legyen kövér alapon.
- Hajajj, listát kellene róluk vezetnem, lehet egyszerűbb lenne - gondolkodom el, mutatóujjammal államat bökdösve kicsit. - Volt egyszer egy férfi, hangsúlyozom, hogy férfi volt, aki olyan nadrágot szeretett volna, amiben van egy kis plusz anyag fenék-tájon. Pedig, ha engem kérdezel, semmi baja nem volt a fenekének - nevettem fel az emlék kapcsán. Egyszerűbb a nadrágba némi implantátum, mint az edzés, nem igaz? - De volt egyszer egy olyan nő is, aki olyan ruhát szeretett volna, ami szakadásbiztos. Kerek-perec közölte velem, hogy elege van abból, hogy akárhányszor letépi róla valami pasi a ruhát, mindig vehet újat és ezt már rettentően unja. Szóval oldjam meg valahol a dolgot - csóváltam meg a fejem, mert be kell lássam, azért egy-két ügyfél amellett, hogy elröhögcsélünk a kívánságain, elég komoly fejtöréseket okoz. - A tépőzár persze szóba sem jöhetett, szóval képzelheted, milyen macera volt patentokkal, meg hasonló trükkökkel megoldani a problémát - sikerült és az ügyfél is elégedettnek volt mondható. Aztán azóta nem jött vissza, szóval vagy nagyon elszúrtam a dolgot és látni sem akar többet, vagy annyira bevált, hogy tényleg nincs többé szüksége ruhára.
- A gép főzi, nekem csak a gombot kell megnyomni - rántok egyet a vállamon, hogy azzal a lendülettel és néhány gombnyomással működésre bírjam a ketyerét. Néhány perc és már friss, meleg kávéval teli bögrét nyomok Jay kezébe.
- Na igen, ez eleinte nekem is iszonyatos stressz faktor volt, de aztán sikerült megtalálni az egyensúlyt. Először olyan apró-cseprő ügyeket bíztam csak rá, amikről tudtam, hogy ő is képes megcsinálni és nagyon kicsi az elbaltázás lehetősége. Aztán, ahogyan bizonyított, jöhettek a komolyabb feladatok. Ezzel a lánnyal most kezdhetek mindent elölről, de az előzőből tanulva már tapasztaltabb vagyok. Lehet, hogy nagy a félsz, de tényleg könnyebb így az élet - sóhajtok aprót, őszintén bólintva néhány aprót, mert tényleg jó, hogy van, akire rá tudom bízni az olyan apróságokat, amikért én utálnék rohangálni. Ő meg lelkesen megcsinálja, mert örül, hogy itt lehet. Tiszta haszon.
- Valami családi galiba, nem tudom pontosan, csak annyit mondott, hogy elköltözik, de az okokat nem firtattam - nem az én tisztem ilyen szinten belemászni az életébe, pláne úgy, hogy már a felmondását adta be. - Másfél hete. Kicsit lassabban tanul, de ügyesnek tűnik, szóval szerintem nem lesz baj - a tervezői folyamatok közelébe egyelőre még nem nagyon engedem, a kasszagépet tudja kezelni, a vevőkkel aranyos és azt már tudja, hogyan szeretem a kávémat. Egyelőre elég ennyi.
- Jajj de jó, ezt örömmel hallom! - röpke sóhajtásomban némi megkönnyebbülés is lapul. Sorban adogatom neki a ruhákat, ahogyan próbálja őket, egyiket a másik után, röviden véleményezve, miként látom így, hogy rajtuk vannak. Meg igyekszem sorrendet is állítani belőlük, így amikor a végén ő is levonja a konklúziót hevesen bólogatok mellé.
- Hasonlóan vélekedem én is és külső szemlélőként, minden elfogultság nélkül mondom, hogy jól választottál. A lila iszonyatosan jól áll rajtad, de lehet inkább egy fiatalosabb buliba tudnám elképzelni, szóval maradjunk a másik kettőnél. A rózsaszín a színe miatt talán kicsit kirívó, szóval összességében a kékre tenném a voksomat. Ha gondolod, tudok hozzá keresni egy blézert is - ajánlom fel még gyorsan ezt is, hiszen egyrészt még csinosabbá teheti az összképet, másrészről pedig a hideg ellen is rendkívül praktikus.
One dress for you? ■ ■ credit
avatar
Média,mûvészet
Tell me your secrets
55
● ● Posztok száma :
● ● Keresem :
Mandy Moore
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Sponsored content tollából
Témanyitás ✥ Re: Charlotte ruhaszalon ••

Tell me your secrets

Charlotte ruhaszalon
Second Chance frpg
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Charlotte Petrova
» Ki micsoda, avagy a foglalkozás lista

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: 03. Üdvözöllek Párizsban :: Belváros-