Le Petit Zinc kávézó
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Postagalamb központ
✥ Bátran üzenj ✥



Legújabb történetek
✥ feltörekvõk írásai ✥

Today at 10:41 am
Yesterday at 10:04 pm
Yesterday at 8:54 pm
Yesterday at 8:37 pm
Yesterday at 8:37 pm
Akik erre járnak
✥ Várunk mindenkit ✥

Jelenleg 15 felhasználó van itt :: 8 regisztrált, 0 rejtett és 7 vendég :: 1 Bot




A legtöbb felhasználó (43 fő) Kedd Okt. 17, 2017 9:10 pm-kor volt itt.
Történet írók
✥ fantázia szárnyal ✥

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Share| .
Le Petit Zinc kávézó



Szeretettel Admin tollából
Témanyitás Le Petit Zinc kávézó •• Pént. Aug. 25, 2017 10:02 am

Forrás: google
avatar
Alapító;;Segítõ
Tell me your secrets

954
● ● Posztok száma :
my babes
● ● Keresem :
I'm faceless
● ● karakter arca :


Szeretettel Tristam McFly tollából
Témanyitás Re: Le Petit Zinc kávézó •• Pént. Aug. 25, 2017 10:27 am

A nap most valahogy fényesebben sütött, mint az eddigi napokon ezelőtt, Tristam pedig lelkesen, felkészülve a legjobbakra vette magára világoskék ingét, melyet kifejezetten erre az alkalomra vásárolt. Hiszen a kék szín mindig is a megbízhatóságot jelentette, és tudat alatt a pozitív hozzáállást erősítette. Neki pedig pont erre volt szüksége.
Már jó ideje igyekezett pultosként, azonban hiába szerette a munkáját, azt hogy emberekkel foglalkozhatott, még mindig túlontúl személytelennek érezte ezt az egész világot. Nem hiába, hiszen nem a vendéglátásból akart megélni, és a munkát tényleg csak azért vállalta el, mert szeretett volna valami mellékest keresni, amit majd félretehet a későbbi tanulmányaira. Felelősségteljesen gondolkodott, és bár egyáltalán nem szorult erre rá, még előző életében elhatározta, hogy mindig is megmarad két lábbal a földön állónak, még akkor is, ha bizonyos esetekben majd a szíve is meg fog szakadni. Mert a pszichológia már csak ilyen, és hasonló lesz a pszichiátria is. Emberi sorsok, kóborló elmék, akiknek neki kell megmutatnia a helyes irányt.
És mikor elolvasta az apró betűvel szedett álláshirdetést, melyben ápolót keresnek, tudta, ez lesz az ő munkája.
Ahhoz képest, hogy azt hitte mennyien jelentkeznek majd az állásra, viszonylag elég hamar le tudta egyeztetni az állásinterjú időpontját, és ezért cserébe még egy nap szabadságot is kivett, csak hogy rákészülhessen mindarra, amit majd mondani fog.
Nem volt még kifejezetten interjún, azonban az interneten olyan sok oldalt megnézett már, hogy hitte, ez az egész a kisujjában van, és próbálta bebeszélni magának, hogy lényegében nem is akarhatnak nálánál jobbat, ezt pedig igyekezni fog majd a vele szemben ülővel is mind jobban elhitetni.
Még vetett egy pillantást a tükörképére indulás előtt, megigazította övét, és bár nem volt szokása túlzottan elegáns ruhákban járni, most mégis elégedetten pislogott önmagára. Még mindig nem tudta megszokni, hogy már nem azt látja, amit két évvel ezelőtt, azonban be kellett ismernie, hogy ettől függetlenül kitett magáért, és igenis jól áll neki az elegáns vonal. Az más kérdés, hogy jelenlegi viselkedését sokszor nem tudta értelmezni a családja, hiszen lázadó volt, mindenlében kanál, és ahhoz képest, hogyan viselkedett nagyon sokszor, ez a megfontolt és céltudatos fiú nagyon is távol állt attól, aki valaha volt, és akit megszoktak.
Most azonban úgy érezte ideje bizonyítania, nem csak önmagának, hanem a környezetének is, így határozott léptekkel indult el a szomszédos kávézóba, ahová az állásinterjút megbeszélte.
Nem késett, sőt talán még hamarabb is érkezett, a nő azonban már ott várta. Sietős léptekkel szelte hát át a távolságot, majd nyújtotta a kezét bemutatkozásra, hogy a másik kacsóját határozottan megszoríthassa.
- Tristam Mcfly vagyok, üdvözlöm! - mutatkozott be, majd helyet foglalt a nővel szemben.


avatar
Egyetemista
Tell me your secrets

34
● ● Posztok száma :
Jacob Morton
● ● karakter arca :


Szeretettel Vendég tollából
Témanyitás Re: Le Petit Zinc kávézó •• Szomb. Aug. 26, 2017 10:48 am

Tris && Gabby

Feladtam egy hirdetést, miszerint keresek valakit apa mellé, bár a kórházban van folyamatos megfigyelés és kezelés alatt, de ettől függetlenül szeretném, ha valaki lenne mellette. Valaki, aki esetleg szóra bírná, és talán nem menekül el rögtön, amint megtudja, hogy miért is van ott bent az édesapám. Általában az már nagyon nem mindegy, hogy kiről kell gondoskodni, beszélgetni. Én hetente egy alkalommal járok hozzá, de az is csendben történik. Szavak, tettek nélkül.
Átolvastam a jelentkezéseket, nem sok mindenkinek válaszoltam, egyelőre két jelentkező volt olyan, akit szívesen alkalmaznék, de most hátra van egy személy, aki valamiért felkeltette az érdeklődésemet, pont ezért is beszéltem le vele egy találkozót.
Időben odaértem a kávézóba, ahová megbeszéltem az állásinterjút azzal a fiatal ifjúval, aki szintén jelentkezett eme hirdetésre. Egy elegáns fekete felső volt rajtam, valamint egy sötétkék nadrág, ami jól passzolt hozzá. A pincér azonnal oda szaladt hozzám, hogy felvegye rendelésemet, és én pedig egy latte macchiato-t kértem, mivel nagyon jól nézett ki az, amit a másik asztalnál láttam. Hamarosan megérkezett a fiatalember, aki bizonyára felkészült rendesen. Már első látásra sem bízott semmit a véletlenre. Ritkán adódik az, ha én interjúztatok meg bárkit is. Igazából ez csak egy beszélgetés lesz a részemről.
- Üdvözlöm Tristam! Gabrielle Lessard vagyok - én is nyújtottam a kezemet, hogy megtörténjen a kézfogás. - Válasszon valamit - biccentéssel jeleztem, hogy jön a pincér hamarosan, és addig nézze az itallapot. - Bizonyára izgul, mint ahogyan mindenki más is, de biztosíthatom, hogy nem kell - elmosolyodtam, mert nem vagyok amúgy sem az a fapofa, és nem akarom, hogy kényelmetlenül érezze magát. - Kezdeném azzal, hogy édesapám a pszichiátrián fekszik, ott kezelik évek óta. Bejárok hozzá hetente egyszer, viszont sosem beszélgetünk, csak bámuljuk egymást vagy a falat. Nem szólal meg, és lehet, elhagyatottan érzi magát, nem beszél bent sem senkivel, így nehéz a kommunikáció vele - kezdtem bele, amennyire röviden csak lehetett. - Nem lesz egyszerű feladat, kihívás lesz szóra bírni őt. A lényeg az, hogy pár alkalommal ott kellene lenni vele, sétálni vele a kórház udvarán, folyosóin. Tehát ilyen apróságok, mert én nem mindig tudok ott lenni a munkám miatt - ennél rövidebben elmondani nem lehet ezt. Meghozták a kért forró italomat, amit kevergetni kezdtem, közben pedig figyeltem minden reakcióját a fiúnak. - Meséljen egy kicsit magáról - dőltem hátra, és abbahagytam a kevergetést.


■ ■ edi ■ ■credit

avatar
Vendég
Tell me your secrets



Szeretettel Tristam McFly tollából
Témanyitás Re: Le Petit Zinc kávézó •• Vas. Aug. 27, 2017 4:45 pm

- Üdvözlöm Mrs. Lessard! - fogta meg a nő kezét határozottan, pont úgy, ahogyan már annyit olvasott róla. Már napokkal ezelőtt elkezdte a fellkészülést erre az interjúra, és lehet hogy mások hülyeségnek gondolták volna ezt a dolgot, Tristam egyáltalán nem akarta a véletlenre bízni szerencséjét. Szüksége volt erre az állásra, és nem csak azért, mert bizonyos fokig szabadulni akart a mosani felszolgáló munkaköréből - bár ezt soha nem vallotta volna be önmagának - hanem azért is, mert igencsak felcsigázta a lehetőség hogy olyan vonalon dolgozhasson, amilyenen majd a későbbiek folyamán fog.
- Egy kávét szeretnék kérni hideg tejjel, külön a kávét, külön a tejet. - mondta a kellemes mosolyú felszolgáló lánynak, és bár nem szerette kihangsúlyozni, hogy hogyan is kéri a kávéját, most mégis megtette. Új hely volt ez a kávézó számára, és nem igazán volt biztos abban, hogy a kávé tejjel másoknak is azt jelenti, amit neki. Szerette ha először felolvadhatott a cukor az italában, és azt is, hogy a hideg tej pont iható hőmérsékletűre hűtötte a koffeinbombát. Nem volt nehéz természet, ezen a szokásán viszont nem tudott változtatni, és bizonyos fokig nem is akart. A dohányzás soha nem vonzotta, viszont arról képtelen volt leszokni, hogy ne cukorral igya a kávéját, vagy hogy ne tejjel. Ez volt az életében az egyik olyan program, melyhez görcsösen ragaszkodott. A teraszon üldögélve hidegben-melegben, a korai órákban, a melengető italt szürcsölve...
Eközben Tristam végre teljes képet kapott a leendő feladatáról, és minél többet hallotta a nőt, annál jobban tetszett neki ez a feladat. Szavait hallva csak bólogatott, hiszen számára igazán szimpatikus tulajdonság volt az, hogy a nő nem akarta cserben hagyni az apját.
- Értem. - felelte, majd a nő kérdésére megköszörülte a torkát. Eközben megérkezett a kávéja, majd mielőtt nekikezdett volna élete történetének két szem kockacukrot pottyantott a sűrű, sötétfekete nedübe.
- Önmagunkról beszélni mindig is kihívás azt hiszem. Hiszen mindezt nem lehet úgy tenni, hogy közbe ne emelnénk magunkat valamilyen éteri magaslatokba. Én most mégis igyekszem realista lenni és őszinte.
Pszichológiát tanulok az egyetemen, ez számomra az első lépcsőfok. Ezután orvosira készülök és ott is a pszichiátria vonz, első körben gyerekekkel tervezem a foglalkozást. Két éve volt egy síbalesetem, ahol eltört több bordám, bevertem a fejem, és eiatt hónapokig kómában feküdtem. Majdnem egy évig tartott a rehabilitáció. Több alkalommal jártam pszichológusnál, azóta nem szeretem a telet, a havat, a korcsolyát, és nem bírom a lejtős, csúszós dolgokat. Szerintem precíz vagyok, emberbarát és törődő. Kedvelem a kihívásokat, és bevallom sojkat jelentene ha az édesapja mellett lehetnék, nem csak szakmai szempontból. - vonta meg a vállát, majd kiskanalával megkavarta a kávéját. Ujjai közé fogta az aprócska fém edényt, majd hideg tejjet öntött a csészéjébe.
- Milyen embert keres erre a pozícióra?


avatar
Egyetemista
Tell me your secrets

34
● ● Posztok száma :
Jacob Morton
● ● karakter arca :


Szeretettel Admin tollából
Témanyitás Re: Le Petit Zinc kávézó •• Kedd Aug. 29, 2017 7:02 pm

avatar
Alapító;;Segítõ
Tell me your secrets

954
● ● Posztok száma :
my babes
● ● Keresem :
I'm faceless
● ● karakter arca :


Szeretettel Héloise Flamand tollából
Témanyitás Re: Le Petit Zinc kávézó •• Vas. Szept. 03, 2017 8:14 pm

Micah & Loise

Olyan izgatottan ébredtem ma. Nem csoda, hiszen ma végre találkozóm van Micahval, aki ha minden igaz egy ruhát fog tervezni nekem. Apa egyik ismerőse ajánlotta, bár még kezdő, de állítólag volt már egy-két jól sikerült, egyedi ruhája. Nem tudom, hogy lehet örülni ennyire találkozónak egy idegennel, de most tényleg öröm és boldogság van.
~ El fogok késni!~ Persze nem, hiszen én sosem késem el sehonnan, sőt inkább én vagyok az aki előbb érkezik. Inkább én várjak, mint rám várjanak. Az idő pénz és én utálok várakozni, valószínűleg ezért nem késem sosem. Most is időben indulok el otthonról, körülbelül a találkozó előtt háromnegyed órával. Az út csak fél óra tömegközlekedéssel, de bármi lehet útközben, ezért már a buszon is ülök. Nézem az épületeket, a fákat, az embereket. Engem minden érdekel. Kicsit elmerengek a város szépségén, amikor is megszólít egy 15-16 éves lányokból álló csoport, hogy készítsünk szelfit. Természetesen igent mondok, majd miután lefotózkodunk már az ajtó irányába sorolok, mert a következőnél le kell szállnom.
~ Annyira kíváncsi vagyok milyen! ~ Igazából még sohasem találkoztam divattervezővel, vagyis nyilván találkoztam, de nem olyan szándékkal, mint ma. Most ruhát szeretnék magamnak. Anyáék szerint már szekrényt vehetnék, nem ruhát, de persze én hajthatatlan vagyok és a sok fellépés miatt muszáj mindenfélét beszereznem. Még egy megálló és már ott is vagyok. Milyen gyorsan repül az idő?!
Leszállok a villamosról, majd egyenesen a kávézó felé veszem az irányt. Belépek az ajtón, teszek még pár lépést befelé, hogy ne legyek útban senkinek, aztán megállok és körülnézek. Igaz, csak egy fényképem van róla, de csak nem lesz nehéz kiszúrnom, ha már itt van valahol.
 ~Ma~



A hozzászólást Héloise Flamand összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Szept. 04, 2017 6:22 pm-kor.
avatar
Média,mûvészet
Tell me your secrets

32
● ● Posztok száma :
Taylor Swift
● ● karakter arca :


Szeretettel Micah J. Yang tollából
Témanyitás Re: Le Petit Zinc kávézó •• Hétf. Szept. 04, 2017 6:05 pm

To: Loise
Ez az első munkája. És borzasztóan fél. Na meg persze nem is érti, hogy miért ő... hogy miért pont őt kellett erre a feladatra felkérni. Jó, persze... a nála tapasztaltabbaknak van ezer meg egy másik dolga is, ez meg nem valami nagy dolog, de akkor is... Nem érzi még magát kellően tapasztaltnak, na meg persze eléggé jónak ahhoz, hogy még ezt is elvállalja. Meg amúgy is... Egy elismert énekes miért pont az ő munkáit akarná magán hordani? Az ilyenek nem valami nagyobb, elismertebb művész ruhakölteményeiben szoktak vonulgatni mindenfele? De bizony, hogy igen...
Így talán nem csoda, hogy kissé ideges. Mondjuk kicsit nagyon. De hát nem mondhatott nemet, hisz az a lány őt akarta, az ő munkáját akarta látni, a főnöke szerint pedig minden adandó lehetőséget ki kell használni, mert különben sosem ér el az ember semmit az életben. Így hát elfogadta a felkérést. De olyannyira izgul, hogy már jóval korábban megérkezik a megbeszélt helyre. Úgy nagyjából egy órával. Igaz, amúgy sem szokott késni sehonnan, inkább ott van mindig hamarabb, de azért ennyivel még sosem érkezett meg előbb. De betudja csupán csak az idegességnek, meg hogy elnézte az órát, vagy épp csak rosszul emlékezett az időpontra. Mindegy is, ha már itt van, akkor nem megy haza, mert teljesen felesleges, egy órát még csak kibír. Addig is rendel magának egy jó erős feketét, hogy legalább valamivel elterelje a figyelmét, miközben előkotorja táskája mélyéről a skiccfüzetét, hogy átnézze a terveit, amiket majd a másik elé fog tenni. Igaz, még sosem találkoztak, csupán csak képeket látott róla, na meg a videókat, de már így is egy kép a fejében arról, hogy mi is illik hozzá, és ezeket nem volt rest papírra vetni.
Így elég hamar el is telik az az egy óra, már a kávéját is befejezi, mikor minden egyes betévedőre felkapja a fejét, hátha Loise érkezik meg. Aztán mikor végre megpillantja, egy kicsit jobban úrrá lesz rajta az idegesség, de végül a torkát köszörülve igazítja meg a haját, mielőtt halványan elmosolyodva integetne felé, abban a reményben, hogy észre is veszi. S csak mikor ideér hozzá pattan fel, hogy a saját népének hagyományaihoz híven hajoljon meg előtte. Utána persze nyújtja felé a kezét is egy kézfogásra. - Héloise, ugye? El kell hogy mondjam... Nagyon örülök, hogy engem választott...


A divat nemcsak a ruhákat jelenti.
Mindenhol ott van: az utcán, a levegöben, a gondolatainkban, abban, ahogy élünk.
avatar
Média,mûvészet
Tell me your secrets

8
● ● Posztok száma :
Wang Yibo
● ● karakter arca :


Szeretettel Héloise Flamand tollából
Témanyitás Re: Le Petit Zinc kávézó •• Hétf. Szept. 04, 2017 6:48 pm

Micah & Loise

Imádom a ruhákat. Eddig minden egyes darabot boltban vásároltam, minden fellépésemre én készítettem elő mit fogok felvenni, ügyelve természetesen arra, hogy mindenféle hozzáillő kiegészítővel még egyedibbé tegyem. Most viszont más fogja nekem megtervezni mit veszek fel a következő nagyobb koncertre. Nagyon kíváncsi vagyok mi fog ebből kisülni, de ha olyan ruhát kapok ami megfelel, akkor minden bizonnyal máskor is meg fogom bízni a feladattal.
Amikor belépek a kávézóba, hirtelen megcsap a mennyei illat. Szeretek ide járni, ennek a helynek is megvan a maga szépsége, ahogy mindennek ebben a városban. Körbepislogva megpillantom Micaht, így máris felé veszem az irányt. Nem lépkedem sem gyorsan, sem lassan, csak úgy átlagos tempóban.
~Remélem nem várt rám túl sokat.~ Nem szeretem megvárakoztatni az embereket, de azt sem szeretem, ha késnek. Ő nem késett és ez máris egy nagy piros pont nálam! Épp szólásra nyitnám a számat és benyögnék egy sziát, de az üdvözlésével kicsit lesokkol, így amíg nem nyújtja a kezét én nem csinálok semmit. Nem igazán vagyok hozzászokva ahhoz, hogy magáznak, ezért lepődöm meg annyira.
- Loise, ha kérhetem. Illetve lenne még egy kérésem, így az elején. - Szólalok meg végül egy bájos mosollyal az arcomon, majd miután kezet fogtunk helyet foglalok a legközelebbi széken. Nyilván nem sok lehet közöttünk a korkülönbség, ezért is merem végül letegezni. Nyilván, ha nem fog tetszeni neki akkor visszaállok a magázásra, de ezt annyira nem szeretném.
- Maradhatnánk a tegeződésnél? - Nagyon remélem, hogy igen választ kapok. Közben oda jön hozzánk az egyik pincér és én rendelek egy extra csokoládés, tejszínhabos kávét, cukordrazsékkal megszórva. Igazából nem ez a nagy kedvencem, de most ehhez van hangulatom. Igazi energiabomba!
- Italt? - Szeretném meghívni valamire, elvégre én vagyok az aki miatt ide kellett jönnie és viszonoznám a szívességet, hogy szán rám időt. Nyilván lenne jobb dolga is, mint itt ücsörögni velem egy kávézóban, szóval szeretném ha minél barátságosabbra sikerülne a mi kis találkánk, ezért is mosolygok szinte folyamatosan, meg persze azért, mert pár éve el sem tudtam volna képzelni, hogy egy divattervezővel fogok találkozni azért, hogy megbízzam egy munkával.
 ~Ma~

avatar
Média,mûvészet
Tell me your secrets

32
● ● Posztok száma :
Taylor Swift
● ● karakter arca :


Szeretettel Sponsored content tollából
Témanyitás Re: Le Petit Zinc kávézó ••

Tell me your secrets


Le Petit Zinc kávézó
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: 03. Üdvözöllek Párizsban :: Belváros-