Kert és terasz
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Postagalamb központ
✥ Bátran üzenj ✥



Akik erre járnak
✥ Várunk mindenkit ✥




A legtöbb felhasználó (57 fő) Szomb. Nov. 11, 2017 7:42 pm-kor volt itt.
Legújabb történetek
✥ feltörekvõk írásai ✥

✥ Today at 2:30 pm ✥
✥ Today at 2:11 pm ✥
✥ Today at 2:05 pm ✥
Népszámlálás
✥ Párizs lakói ✥
Történet írók
✥ fantázia szárnyal ✥

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Share| .

✥ Szeretettel Admin tollából
Témanyitás ✥ Kert és terasz •• Vas. Aug. 27, 2017 8:02 pm

Forrás: google
avatar
Alapító;;Segítõ
Tell me your secrets
1223
● ● Posztok száma :
my babes
● ● Keresem :
I'm faceless
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Raphaël Deschamps tollából
Témanyitás ✥ Re: Kert és terasz •• Kedd Aug. 29, 2017 12:35 pm

Domi && Mézi && Rafi

Nos, az egész úgy kezdődött, hogy...
Amíg én dolgozni voltam, a kutya megint szétrágta a kerítést. Kár, hogy már olyan szinten benőtték a növények, hogy a legkevésbé sem szembetűnő a kár, így csak az kezdett gyanús lenni, amikor a kölyökévei vége felé járó dalmatám rohanva vetette be magát a bokrok közé, ám a csattanást, ami a kerítéssel való csattanást jelezte volna ilyen sebesség mellett, az bizony elmaradt. Hagytam hát a félig elfogyasztott kajámat ott, ahol volt, az asztalon, reménykedve benne, hogy más háziállatomnak sem szottyan kedve rá, majd más indultam is a hátsó terasz felé, ahonnan aztán lábujjhegyre állva pont átlátni a növények felett Maisie udvarára. És mit látnak szemeim? Az én istenadta négylábúm épp a szárítókötél alatt ugrándozva próbálja elcsípni valamelyik szélben meglebbenő, színes darabot. Szívás...
Nagy volt a kísértés, hogy a kerítésen átmászva kapjam el a dögöt, de aztán inkább nem akartam kockáztatni – a végén még becsipődik a derekam, vagy Maisie néz hülyének, hogy mit grasszálok a kertjében, így csak sietve beleugrottam a cipőmbe, hogy aztán egy perccel később már a szomszéd csengőjét nyomjam teljes átéléssel, abban a reményben, hogy nem lesz itthon...
- Salut, bocsi, megint én vagyok. A rossz hír az, hogy megint vészhelyzet van, a jó meg az, hogy nem egészségügyi vonatkozásban... A kutyám átszökött a kertedbe. Visszakaphatnám...? – zúdítottam mindent Maisie-re, amint kinyílt az ajtó, majd ha mutatta, hogy merre mehetek, akkor követtem is a hátsó kertbe.
Igen ám, csak azzal nem számoltunk, hogy amint drága eben meghallotta a közeledtünket, úgy indult vissza az én kertem felé, mint akit rakétából lőttek ki - fogai között pedig akár valami győzelmi zászló, úgy lobogott a szomszédasszonyom egyik, szárítókötélről zsákmány gyanánt megszerzett melltartója. Ez már nem csak szívás, de roppant kínos is... Az meg még inkább, hogy mire a terasz széléig érnénk, az az átokfajzat dög már megint átbújt a kerítés alatt, tovább folytatva a haknizást a szomszédságban.
- Na jó, ígérem, visszaszerezzük. Gyere velem, ha jól láttam, akkor Serge-ékhez ment! – ragadtam karon a doktornőt, már húzva is magam után a bejárati ajtó felé, hogy aztán ha indulásra kész van, már suhanjunk is tovább zenész cimborámék házához, pár perccel később már az ő ajtajukon dörömbölve... Ki gondolta volna, hogy addigra a blöki már rég a kerti tóban lubickol, mint aki jól végezte dolgát?

■ ■  Temélem megfelel Ha mégsem jó valami, akkor csak szóljatok! edi  ■ ■ credit

avatar
tudomány emberei
Tell me your secrets
334
● ● Posztok száma :
Madame & Mademoiselle Deschamps
● ● Keresem :
Chris Pratt
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Maisie Wheaton tollából
Témanyitás ✥ Re: Kert és terasz •• Szer. Aug. 30, 2017 8:59 pm

DomiRafiMézi

Nagyon fáradt voltam, hiszen tegnap egy több mint hat órás műtétet kellet végig vezetnem. Nem volt nehéz, csak az érrekonstrukció nem mindig úgy van, ahogy te szerény személyed elképzelni. Na, most pontosan így jártam. Mire felöltöttem volna egyet, tuti isten, hogy történt valami, amitől a hajam is kihullott. Viszont éjjel három órakor már kicsit könnyedén vettem a dolgokat, főleg azt, hogy az ágyamba vetődjek a forró zuhany után, amit olyan lelkesen vártam. Egész úton csak azon járt az agyam, hogy melyik tusfürdőt is válasszam ki. Persze a hajamat is meg kellet mosni, mert a kórház szagától már rosszul voltam és várt rám egy hét szabadság. Így a mosást még idejében kidobtam a kötélre, hiszen van egy olyan csodás találmány, hogy időzítő, így beállítottam a gépet. Igaz, hogy sokkalta később értem haza, mint terveztem, de azért így hajnali órákban még elmegy, hogy kiszórom a ruhákat. Mindent kilógattam és gyorsan bebújtam az ágyba.
Sokáig tartott, de elaludva nedves hajjal pihentem. Olyan jó érzés volt, hogy minden porcikám ellazult, hogy az ágyamba lehetek és nem lesz semmiféle stressz. De aztán korán jött az ébresztő. Először még bosszúsan nyúlok a telefonomért, de aztán mikor sokadszorra szólal meg, rájövök, hogy ez csak is az ajtó lehet. Mély morgást követően a rövidnadrágos, pólós szerelésemre felhúzom a papucsomat és lerobogok a lépcsőn. Egy hatalmas ásítással nyitok ajtót, mikor ismét a szomszédom áll előttem és úgy hadar, hogy nem bírom átfordítani a saját kis nyelvemre mit, akar. Így hát utat engedek neki. Látszólag nem vérzett, és mintha elszállt volna egy olyan szó is, hogy nem egészségügyi a probléma. Meg hát nem láttam vérezni sem. Komótosan követtem a teraszra, de a szemeim azonnal kitárulkoznak, amint meglátom, ahogy a melltartóm, mint egy győzelmi zászló lebeg át a kerítésen a kutya szájában. Olyan szinten elvörösödtem, hogy meg sem tudtam szólalni. Na meg persze még a reggeli köszönést is elfelejtettem. A számat többször kinyitom, majd bezárom, párszor elismételem, majd bólintok.
- Szia Raph, rettentően örülök neked. – hogy ez mennyire hangzott igaznak? Még jó magam sem hittem el, de hát ez van. A melltartómat begyűjtő kutya már a második olyan állat, ami tönkreteszi egy napomat, nem mellesleg hozzá tartozik.
- Tudod, ha kérted volna, talán oda adtam volna. – megrázom a fejem és mire észbe kapok, már rángat is tovább. Szégyenkezve szaladok utána, hogy egy másik ajtón dörömböljünk be.
- Én nem ismerem őt, szerinted milyen lesz bekopogni, hogy add vissza a melltartómat és a kutyámat? – kérdezem kissé mögé bújva, mint egy kislány. Mert pizsamában megismerni a szomszédságot nem az én világom. De aztán csak türelmesen vártam, hogy kinyíljon az ajtó. De inkább örültem volna, ha nem történik semmi.
■ ■  Elloptam és én is próbáltam valamit összeütni <33  ■ ■ credit




she's fire and lightening
and everything frightening
avatar
Egészségügy
Tell me your secrets
34
● ● Posztok száma :
Elizabeth Olsen
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Dominique Léah Lefevre tollából
Témanyitás ✥ Re: Kert és terasz •• Csüt. Aug. 31, 2017 4:28 pm


to Rafi and Mézi
A szokottnál később sikerült ma kimásznom az ágyból, ettől a fülledt nyári levegőtől nagyjából semmihez sincs kedvem. Sokáig feküdtem még a párnák között a plafont bámulva amíg végre összeszedtem minden erőmet és letámadtam a fürdőszobát.  A friss zuhany jótékony hatással van a szervezetemre, szinte varázsütésre tünteti el a fáradtságot és levertséget. A napsugarak kíváncsian leselkednek be a redőnyök mögé, nekem pedig igazán megjött a kedvem egy kis festegetéshez. Mostanában nem volt időm az érzelmeimet és gondolataimat vászonra vinni. Magamra rángatom a kis piros rövidnadrágomat és egy vízfestékes pólót, majd utam egyenes a kávéfőzőhöz vezet. Nem indulhat el a reggel az energiát adó fekete ital nélkül. Lépteim zajára Serge kutyái eszeveszett módon rohannak felém a nappaliból, farkcsóválva és vonyítva. Megsimogatom a buksijukat, és kitárom előttük az ajtót, hadd szaladgáljanak a kertben, legalább fáradtabbak lesznek nap végére. A kávé illata hamarosan bejárja az egész házat, már ez is frissítő hatással van rám. Egyszerűen nem tudnám elindítani a reggeleket nélküle, olyan ez nekem mint fuldoklónak a levegő. Lepakolom a gőzölgő kávét a kerti kisasztalra, és felállítom az állványt, hogy végre belemerülhessek a festészet csodálatos világába. Fogalmam sincs mennyi idő telhetett el, de alig két ecsetvonás után a kutyák hangos ugatásba kezdenek, a hang irányába fordulva egy dalmata kutyát látok egyenesen felém rohanni. Észhez térni sincs időm, mert a következő percben már el is suhan mellettem, felborítva a kisasztalt, a reggeli kávém pedig az ölemben landol. Felszisszenek a fájdalomtól ahogy a forró ital érintkezik a bőrömmel és ahogy felugrom ültömből sikeresen felborítom a festőállványt, ami hangos csattanással ér földet, a vízfesték pedig színesre festi a járólapot. Szeretnék felüvölteni mérgemben. A kutya hangos csobbanással veti bele magát a tóba, ügyet sem vetve arra, hogy milyen felfordulást csinált a kertben néhány másodperc leforgása alatt. Serge ebeinek sem kell a biztatás, ugatva és vonyítva ugrani az új játszótárs után. Fogalmam sincs, hogy mit kellene most csinálnom, azt sem tudom, hogy kié az idegen kutya, hogy került be a kertbe és miért lóg ki a szájából egy melltartónak látszó tárgy. Illetve csak volt a szájában addig a percig, amíg fel nem akadt a tavirózsa levelére, tovább úszkálva a víz felszínén. Hát, nem pontosan ilyennek képzeltem el a mai napomat. Gondolatmenetemből a bejárati ajtó felől érkező dörömbölés rángat ki. Futólépésben közelítem meg az ajtót, bizonyára szuper fontos lehet a dolog, mert bárki is áll odakint, mindjárt lyukat ver az ajtóba.
- Jövök már! üvöltöm, majd kinyitom az ajtót. Rafi és a szomszéd doktornő álldogálnak odakint, látszólag nagyon siethettek, mert egyikük elfelejtette átcserélni a pizsamáját.
- Öö...sziasztok. Minden rendben? nézek végig rajtuk újra és újra. Amióta beköltöztem még jóformán egyik szomszéddal sem sikerült közelebbi ismeretséget kötnöm. Látásból persze ismerem a környéken élőket, de az nem ugyanolyan, nem igaz? Rafival futólag váltottunk már néhány szót, legtöbbször a szia-szia köszönési formát, de a hátában álldogáló nővel még nem volt szerencsém találkozni...
- Serge most nincs itthon...ha őt keresitek... kezdek bele a mondókámba, de mielőtt befejezném a mondatot rádöbbenek, hogy talán nem is Serge miatt vannak itt.
- A kutya a kerti tóban úszkál, a melltartó pedig a tavirózsákat színesíti. most kíváncsiskodhatnék, hogy mégis hogy a fenébe került az egyikük melltartója a másikuk kutyájának fogai közé, de inkább magamban tartom a kérdést, ez az ami nem tartozik rám.
- Gyertek be... hívom be őket a lakásba, mégsem ácsoroghatunk egész nap a ház előtt.
■ ■ Zene ■ ■Remélem kezdőnek megteszi. másr most imádom *-* ■ ■credit



I could stay awake just to hear you breathing
Watch you smile while you are sleeping
While you're far away dreaming©
avatar
Online
Tanárok
Tell me your secrets
142
● ● Posztok száma :
Clémence Poésy
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Raphaël Deschamps tollából
Témanyitás ✥ Re: Kert és terasz •• Csüt. Aug. 31, 2017 8:29 pm

Domi && Mézi && Rafi

Különösebben nem akadtam fel a hangnemen, amit Maisie ütött meg, miután nagy nehezen rátalált a hangjára rákvörös fejjel, ha engem ugrasztanának ki az ágyból valami hosszú nap után, valószínűleg én sem lennék lelkesebb.
- És mégis, mihez kezdjek vele? – kérdezek vissza, már csak az hiányzik, hogy valami ilyesmi kerüljön képbe, amikor Rosie vagy Léa épp nálam jár, magyarázkodhatnék ezerrel, azt hiszem. Bár így, hogy már Sam személyében új lakótársam is akadt, nyugodt szívvel kenném rá: az ő barátnője széthagyta a cuccait, kérem szépen, én ártatlan vagyok!
- Én ismerem, és ne aggódj, aranyos csaj. Nem fogja egyikünk fejét sem leharapni... azt hiszem. – teszem hozzá, mert bár Serge ízlésében bíztam, hogy normális barátnőt kerített magának, Domival azért valljuk be, túl sokat nem volt alkalmam még beszélgetni. Igaz, azok alapján normálisnak tűnt. Szegény, ilyen nemnormális szomszédok közé költözött... csak el ne üldözzük!
Kitartóan kopogok az ajtón, legalábbis amíg meg nem hallom a másik hangját az ajtó túloldaláról, amikor pedig ajtót nyit, csak meglepetten pislogok a kávétól áztatott ruhájára...
- Öhm... Szia Domi. Ugyanezt akartam én is kérdezni tőled. – vetek egy jelzés értékű pillantást a ruhájára, ám amikor Serge nevét hallom, csak megrázom a fejem, nem, most kivételesen nem hozzá jöttünk... vagyis, ha ő nyitott volna ajtót, azon se sértődtünk volna meg, a lényeg, hogy bejussunk a kertjükbe.
- Iiigen, az lesz az pontosan. Akkor ezek szerint jól láttam, hogy itt kötöttek ki. Köszi! – léptem oldalra, hogy a mögöttem rejtőzködő pöttöm doktornő is láthatóvá váljon.
- Maisie, ő Dominique, Serge barátnője. Domi, ő Maisie, az szomszédság doktornénije. – mutatom be őket gyorsan egymásnak, ha már ezek szerint kimaradt, majd már indulnék is be, hogy megkeressem a kutyámat, meg visszaszerezzük Maisie fehérneműjét, amikor meglátom, hogy a ház asszonya milyen tekintettel néz ránk, és... basszus.
Most esik csak le, hogy ha valaki az én ajtómon csengetne be reggel, a háta mögött egy kócos hajú, pizsamás nőszeméllyel, és hasonló kutya-melltartó kombó után nyomoznának, valószínűleg nem az lenne az első gondolatom, hogy szomszédok.
- És mielőtt rákérdeznél, nem, nem az a szitu, mint amire gondolsz... Nem az én ágyamból mászott ki, sem én az övéből, csak... tudod mit? Majd elmeséljük, hosszú sztori. – legyintek és inkább betessékelem magam előtt Maisie-t, mielőtt világgá szaladna kínjában – már ha eddig nem süllyedt még el.
- Na merre van az az átkozott kutya? – kérem Domit burkoltan, hogy mutassa az utat nekünk, igaz, arról teljesen megfeledkezek, hogy Serge haveromnak is van két kutyája... és ezek milyen lelkesen játszanak a kerti tóban! Már csak szerencsétlen halakat meg tavi rózsákat sajnálom, valószínűleg nem sok fog maradni belőlük.
- Azt hiszem, meg is van. A kérdés már csak az, hogy ki szedi ki a vízből? Akié? – sandítok a terasz szélén állva Maisie-re kíváncsi tekintettel, majd Dominique-ra, ha ő már úgy is kávés... vagy festékes? Illat alapján kávé lesz, én azt mondom, azt meg úgy is mosni kell.

■ ■  edi  ■ ■ credit

avatar
tudomány emberei
Tell me your secrets
334
● ● Posztok száma :
Madame & Mademoiselle Deschamps
● ● Keresem :
Chris Pratt
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Maisie Wheaton tollából
Témanyitás ✥ Re: Kert és terasz •• Pént. Szept. 01, 2017 7:13 pm

DomiRafiMézi

Egyik sokk után jött a másik. Szerintem nem kell túlzásnak venni, hogy egyik reggelem sem telik el valami csodás meglepetéssel. Viszont erre, ami fogadott nem számítottam. Követtem a férfit, más választásom úgy sem volt, tekintve, hogy úgy ragadta meg a kezemet, mintha az élete múlt volna rajta. Egyre jobban zavarba jöttem, hiszen tényleg nem ismerem az embereket. Persze ha szívességet kérnek, örömmel segítek, csak hát.. Na mindegy. Gyorsan megálltunk és imádkoztam, hogy ne nyisson senki ajtót. Na, de miért pont most hallgatna meg a jóisten? Lehunytam a szemem, ahogy az ajtó kinyílt, mikor újra nyitva lettek az íriszeim meglepetten láttam a lányt és hirtelen nem tudtam mi volt bosszúsabb, az arca, vagy a külseje.
Hagytam Raphaëlt kibontakozni és meg sem szólalni, és csak jobban szégyenkeztem, ahogy a női ajkak közül is kiszöktek a melltartó betűi és úgy éreztem, hogy nyomban elnyel a föld. Aztán teljes valómba kerültem a központba, ahogy az átkozott férfi úgy döntött, hogy most már illő lesz megismerkednünk.
- Hello, örvendek! – próbálok kedves lenni, csak hát a feszengésem nem éppen akar elmúlni, a ruházatom és a reggeli rövid utam a fürdőszobába elmaradt, így szépen szólva sem voltam olyan friss, mint a mellettem álló.
- Ne haragudj a ramazúriért. Én sem így terveztem. – sandítok a férfira, majd vissza a lányra, miközben próbálom magam valamennyire eltakarni a kezeim által. Viszont a tekintete nem hagyott nyugodni, én szívem szerint kint maradtam volna és hagytam volna az eb gazdáját kibontakozni, ami előre úgy is tűnt, hogy sikerül is. Viszont a pillantás, amivel illetet egyáltalán nem volt szívet melengető és most már igazán megnyílhatna alattam a föld. Lehajtom a fejem, de a hőslovag sem éppen könnyíti meg a dolgom és megriadva tekintek fel, ahogy az agyam értelmezi a mondani valóját.
- Raph! – úgy nézek rá, mint akit most öntöttek le egy nagy adag jeges vízzel és legszívesebben elszaladtam volna, de hát úgy tűnik, hogy megérzi, mikor mennék el, így mire körül nézek, már a lakásban találom magam és letörve baktattam utánuk hátulról és a pokolba kívántam a kutyát.
Amint a teraszra értem meglepődve néztem ezt a felfordulást, ami várt ránk.
- Ezt a kutya csinálta? – kérdezem, és ekkor veszem észre, hogy az a bizonyos egy kutya, amit mi kergettünk sokasodott és talál magának két pajtit.
- Én azt hiszem.. – kezdtem hátrálni, egy biztos, a gyerekkori traumáim, nem igen fognak elillanni és sikeresen neki mentem az ajtónak. Ahogy rám néz, hogy szegyem ki, megrázom a fejem. Nem fogok bemenni.
- Nincs egy bot? Vagy valami hosszú valami, amivel kilehet bogarászni? – érdeklődve próbálok nem sokkot kapni és elfojtani a remegésemet.
- Vagy tudod mit? Tartsd meg. Én nem tudok…- kezdek bele, mikor is szabadulni készülök, viszont ekkor jött valami igen vizes és a földre kerülve egy kutya nyalogatni kezdett. Nem tudom melyik volt az, de levegőt sem mertem venni. Csak becsuktam a szemeimet és vártam, hogy leszálljon rólam. Teljesen eláztatva engem.
- Azt hiszem én már úgy is vizes vagyok. – nyöszörgök, és a kutya szaladtával nézek a másik kettőre.
■ ■  Elloptam és én is próbáltam valamit összeütni <33  ■ ■ credit




she's fire and lightening
and everything frightening
avatar
Egészségügy
Tell me your secrets
34
● ● Posztok száma :
Elizabeth Olsen
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Dominique Léah Lefevre tollából
Témanyitás ✥ Re: Kert és terasz •• Vas. Szept. 03, 2017 3:56 pm


to Rafi & Mézi
A nyugodt, csendes és magányos reggeleim egészen másképp szoktak alakulni mint ez a mai. Mindent lehet rá mondani, csak előbb felsorolt három dolgot nem. Legmerészebb álmaimban sem számítottam ekkora felfordulásra, ráadásul még az első kávémat sem sikerült meginnom. Esetemben pedig sosem indul jól a nap, ha hiányzik belőle a keserédes ital. Kíváncsian fürkészem a szomszédokat az ajtóm előtt, és próbálom fejben összeraknia  képet, hogy mi is történhetett, ami miatt egy melltartós kutyát üldöznek, pizsamában.  A döbbenettől egy pillanatra meg is feledkeztem a kávétól áztatott ruhámról, Rafi pillantása azonban ismét eszembe juttatja, hogy talán nem ártana átöltözni és meginni végre egy rendes csésze feketét. Kérdésére felhúzom a vállam mielőtt válaszolnék.
- A kutyád úgy döntött, hogy jobb ha a kávé a nadrágomra kerül. Így nem annyira egészségtelen. hangomban nincs semmi szemrehányás, vagy harag. Kicsit bosszantó a dolog, beismerem, de nem annyira, hogy ebből bármekkora problémát kellene csinálnom. Kicsit fura szituáció azt elismerem, amit nem szeretnék minden reggel eljátszani, de mindenkivel előfordul, hogy nem áll éppen a helyzet magaslatán. Úgy tűnik ma reggel ez mindhármunkról elmondható. Kíváncsian fürkészem Mézi arcát miközben Raphi bemutat minket egymásnak. Láttam már őt néha, tudtam, hogy a szomszédban lakik ahogy azt is, hogy mi a foglalkozása, de egészen eddig még nem akadt alkalom arra, hogy bemutatkozzunk egymásnak. A mai sem egy átlagos pillanat rá, de legalább felejthetetlen és biztos emlékezni fog a nevemre ahányszor megpillant.
- Örülök, a szerencsének Maisie. mondom miközben felé nyújtom a kezem kézfogásra, bár egyáltalán nem vagyok meggyőződve arról, hogy a szerencse szó a megfelelő ebben a helyzetben. - Ne aggódj, legalább nem indul unalmasan a napunk. legyintek mentegetőzésére.
Nem gondoltam, hogy gondolataim ennyire tükröződnek az arcomon. Rafi mintha szóról szóra eltalálta volna, hogy mi jár éppen a fejemben. Szavai hallatán szinte lángra lobban a fejem, nem akartam sem őket sem magamat kellemetlen helyzetbe hozni, de most úgy tűnik ez a szituáció elkerülhetetlen. Zavaromban a kávés nadrágomat bámulom.
- Az jó! Mármint...nem jó, hogy nem egymás ágyából másztatok ki. Vagyis nem úgy értem...az jó, hogy... legyintek - Mindegy. Igazából nem az én dolgom, szóval bármi is volt nem az én ügyem. próbálok összefüggően beszélni, de úgy érzem, hogy ahelyett, hogy tisztáztam volna a bűnös pillantásaimat még inkább összezavartam mindent. Inkább kitárom előttük az ajtót, és az utat mutatva vezetem őket keresztül a nappalin, egészen a kertig. A kutyák mit sem törődve velünk még mindig a tóban rosszalkodnak. Van egy olyan érzésem, hogy a tavirózsáimnak búcsút mondhatok. Pedig igazán szerettem őket, feldobták a hangulatot idekint. Mézi kérdése rángat vissza a valóságba, és csak most tudatosul bennem, hogy igazából még időm sem volt összepakolni a rumlit amit az eb hagyott maga után.
- Igen. Mit ne mondjak, tudja hogyan kell megjelenni. küldök jelentőségteljes pillantásokat az Rafi felé. Ijedten figyelem ahogy a lány a kutyák láttán hátrálni kezd, majd az ajtónak nekiütközve a földre kerül. Serge husky-ja észleli, hogy vendégek érkeztek és azonnal az ijedt lányt szemeli ki magának, hogy megajándékozza egy nyálas és vizes puszival.
- Menj innen. próbálom elhessegetni a kutyát a lányról, majd felé nyújtom a kezem, hogy felsegítsem a földről.
- Nem kell félned, nem bántanak. Csak nagyon kíváncsiak és érdeklődök. Gyere ülj le. mutatok rá az egyik székre.
- Hozhatok egy kávét nektek? Vagy valami üdítőt? Vizet? Amíg kitaláljátok, hogy ki és hogyan halássza ki a melltartót a rózsáim közül szívesen hozok nektek valamit. mert az biztos, hogy én be nem mászom oda, ha rajtam múlik akkor megvárom amíg az egyik kutya újra kihozza a partra, vagy Serge kiszedi ha hazaért. A válaszoktól függően bemegyek a konyhába, hogy elkészítsem a kért italokat, és magamnak még egy kávét. Tálcára pakolom a poharakat és lerakom a kisasztalra.
- Nos, mi lesz a melltartó sorsa?

■ ■ Zene ■ ■*-* ■ ■credit



I could stay awake just to hear you breathing
Watch you smile while you are sleeping
While you're far away dreaming©
avatar
Online
Tanárok
Tell me your secrets
142
● ● Posztok száma :
Clémence Poésy
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Raphaël Deschamps tollából
Témanyitás ✥ Re: Kert és terasz •• Kedd Szept. 05, 2017 11:07 am

Domi && Mézi && Rafi

- Uhh, bocsánat miatta, imádja a kávét a lököttje. Remélem, nem nyalogatott utána össze-vissza. – teszem hozzá óvatosan, bár úgy néz ki, hogy csak kávés az a ruha, nem pedig kutyanyállal átitatott. Inkább mutatom be egymásnak a lányokat, ha már ilyen megszeppenten pislognak egymásra. A ramazuri emlegetése alatt sokat mondóan hallgatok, hisz ha nem is én, mégis az én kutyám volt az, amiért most mind itt dekkolunk Serge-ék küszöbén, így kivételesen meg se próbálom valami idevágó hülyeséggel elütni a témát.
- Most mi van?! – kérdezek vissza hitetlenkedve, amikor Maisie a nevemen szólít – Nem jobb már az elején tisztázni a helyzetet, mielőtt azért égne a fejed, mert félreértik? – kérdezek vissza, és tessék! Domi szavai is csak ezt bizonyítják, nem csak az arckifejezése bizonyult beszédesnek.
- Inkább menjünk. -  intek a fejemmel a hátsó kert irányába, azt hiszem, mind jobban járunk, legalábbis addig biztosan, amíg meg nem látjuk, hogy az én imádott ebem mit randalírozott Serge két kutyájával... Hát hiába, társasági lények, játszani is szeretnek, meglepődtem volna, ha jól nevelt kutya létükre csak a fűben henyélnének ahelyett, hogy mindent felforgatnak, amit lehet.
Hiába nézek hol az egyik, hol a másik leányzóta, úgy tűnik, mindketten berezeltek a kerti tó gondolatától is, pedig az ég szerelmére, talán egy méteres, ha van... Talán annyi se. Vagy a halaktól vannak így betojva? Pedig fogadni mernék, hogy nem  piranha-k úszkálnak benne.
- Bocsi, majd segítek feltakarítani. – veszem ám a lapot, hogy rendetlen a kutyám, már csak annak örülök, hogy nem jutott eszébe meghemperegni a festékben, dalmata lévén szép is lett volna, ha a fekete foltjai mellé pár színes is ott virít a bundáján.
- Látom, sikerült levennie a lábadról. Mit akartál mondani, mit nem tudsz? – kérdezek vissza Maisie-nek szegezve a kérdést, miközben Serge kutyája sündörög körülötte ezerrel, és igazat kell adnom Dominak, miszerint tényleg nem az a bántós fajta egyik sem. Így, hogy az egyik gazdijuk is itt van, a legrosszabb, ami történhet, hogy össze-vissza nyalogatják. Ismerem én is őket, mióta csak idekerültek, eddig egyszer sem haraptak meg. Mindenesetre ha nagyon szakadna a cérna és nem hagynák békén a blökik a szomszédomat, akkor megyet, aztán segítek arrébbhessegetni őket, mielőtt még agyonnyomják nagy szeretetükben.
- Én egy kávét megköszönnék. – élek a lehetőséggel, ha már ennyi kellemetlenség után mégsem penderített ki minket a házból. Csak agyalok szótlanul, nézelődök, hátha eszembe jut valami, de semmi világmegváltó ötletem nincs, a szomszédomat meg mégsem dobhatom be a vízbe, hogy szedje ki, mondván az övé... Így ahogy Dominique visszatér, csak kortyolok egyet a kávémból, mielőtt nekilátnék felgyűrni a nadrágom szárát, meg kibújnék a cipőmből.
- Na jó, majd kiszedem én valahogy. Nehogy már egy melltartó fogjon ki rajtunk, úgy kerülgeti mindenki, mint ha minimum atomrakéta lenne, ami ahogy hozzáérnek, felrobban. – jegyzem meg, mielőtt odasétálok a tó széléhez. Értem én, hogy fehérnemű, de épp senki sem hordja, és amúgy is, miben más mint a strandon egy bikini-felső?
Nálunk is van otthon kerti tó, úgyhogy nagyjából képben vagyok, hogyan nézhet ki az alja... Nem olyan mély ez, és nem is egyből mélyül szerencsére, nem úszótó ez, csak egy kis dísztó... Óvatosan bele is lógatom a lábaimat a parton ülve, egyelőre még csak tapogatózva, milyen mély is, vagy épp mennyire csúszik az algától? Amint viszont úgy érzem, biztonságosan meg tudok állni a lábamon úgy, hogy nem zakózok el az első mozdulatra, úgy már hajolok is előre, hogy elcsípjem azt a tavirózsán fennakadt csodadarabot.

■ ■  edi  ■ ■ credit

avatar
tudomány emberei
Tell me your secrets
334
● ● Posztok száma :
Madame & Mademoiselle Deschamps
● ● Keresem :
Chris Pratt
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Admin tollából
Témanyitás ✥ Re: Kert és terasz •• Szomb. Okt. 14, 2017 10:50 pm

avatar
Alapító;;Segítõ
Tell me your secrets
1223
● ● Posztok száma :
my babes
● ● Keresem :
I'm faceless
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Sponsored content tollából
Témanyitás ✥ Re: Kert és terasz ••

Tell me your secrets

Kert és terasz
Second Chance frpg
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Előkert és előszoba
» Tian (Ígéret Földje)
» Kert
» Kert és erdő a birtok körül

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: 03. Üdvözöllek Párizsban :: Lakónegyed :: Kertváros :: Serge Dubois háza-