A vadász & a Bambi || 1 héttel ezelőtt
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Postagalamb központ
✥ Bátran üzenj ✥


Akik erre járnak
✥ Várunk mindenkit ✥

Jelenleg 10 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 6 vendég :: 1 Bot




A legtöbb felhasználó (57 fő) Szomb. Nov. 11, 2017 7:42 pm-kor volt itt.
Legújabb történetek
✥ feltörekvõk írásai ✥

✥ Today at 7:56 am ✥
✥ Today at 7:56 am ✥
✥ Today at 2:00 am ✥
✥ Today at 1:00 am ✥
✥ Today at 12:17 am ✥
✥ Yesterday at 10:32 pm ✥
✥ Yesterday at 10:16 pm ✥
✥ Yesterday at 8:20 pm ✥
Népszámlálás
✥ Párizs lakói ✥
Történet írók
✥ fantázia szárnyal ✥

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Share| .
A vadász & a Bambi || 1 héttel ezelőtt



✥ Szeretettel Wendy Davenport tollából
Témanyitás ✥ A vadász & a Bambi || 1 héttel ezelőtt •• Vas. Aug. 27, 2017 11:14 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Timothée && Wendy
Kezdem úgy érezni, hogy lassan igazán megkaphatnám a legjobb barátnőnek járó címet, mert Sophie-val való barátságunk óta már ez a második olyan buli amibe csak is miatta megyek el, mert amúgy nem nagyon füllik hozzá a fogam. Imádok bulizni, csak nem éppen beképzelt seggfejeknél, akik nagyon nagyra tartják magukat és azt hiszik, hogy egy huncut mosollyal sikerül minden lányt levenniük a lábukról. Igen, igen, Timothée-ről van szó.
Tim mindig is ilyen volt, a gimi óta legalábbis, mert csak erről tudok nyilatkozni. 3 éve ismerem, persze sosem beszélgettem vele, mert már az első évem óta meg van róla a véleményem. Annyira beleillik a mai gimik alkotta képbe.
Tim az egyik legmenőbb diákok közé tartozik, főleg azóta, hogy végzős és mivel már csak kb félévet jár a gimibe ezért természetesen minél hamarabb minél több csaj akarja őt megkapni. Ez így még oké is lenne, de ő szeret is ezzel élni, kihasználja a helyzetet és azt, hogy szinte a gimi összes csaja mindent megkapna, hogy akár egy éjszakára is megkaphassa őt. Belegondolni sem akarok, hogy hány csajon ment már át a négy év alatt. Azt sem értem, hogy miért pont engem szúrt ki magának, miért nem Sophiet. Bár, ha jobban beleakarok gondolni akkor jobb is, ha békén hagyja a barátnőmet. Nem akarom, hogy csalódjon benne, és tudom, hogy Tim csak szexre használja őt, mert ő ilyen, Sophie pedig túlságosan is szerelmes, hogy ezt észrevegye. Ha pedig ezt közölném vele akkor én lennék a rossz barátnő aki elakarja venni tőle Timothée-t, ami nem is lenne igaz, mert nem is járnak együtt. Hála az égnek!
- Kimegyek levegőzni kicsit, megleszel? – nézek a barátnőmre, majd mikor bólint, fogom a műanyag poharamat amiben pia van és kisétálok az udvarra. Hm, meg kell hagyni, hogy egész szép. Látszik, hogy gazdag család lakik itt és sok időt fordítanak arra is, hogy a ház és annak a környéke normálisan nézzen ki.
Oda sétálok az erkélyhez, majd rátámaszkodok az erkélykorlátra és onnan nézek magam elé, miközben a poharam szélét birizgálom az ujjammal.
Még itt is lehet hallani a nagy zsivajt amit a bent dübörgő zene és az emberek csevegése ad. Szerencsére itt jóval kevesebb ember van, mint bent a házban, szóval úgy érzem sikerült megtalálnom azt a helyet ahol biztos nem fogok Timmel összefutni.

    hmm   ● ● coded by elena


Everyone you meet is fighting a battle u know nothing about.
BE KIND. ALWAYS
avatar
Elit
Tell me your secrets
74
● ● Posztok száma :
● ● Keresem :
● ● josefine pettersen
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Timothée Sartre tollából
Témanyitás ✥ Re: A vadász & a Bambi || 1 héttel ezelőtt •• Hétf. Aug. 28, 2017 9:47 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Bambi & Tintin vadász
Ez az egész ceremónia nem rólam szól, ám az öcsém megengedte, hogy még nagyobb felhajtás legyen, egy buli álcájába burkoltuk a születésnapját. Akiket ő hívott meg, azok tudták mire fel ez a nagy felhajtás, akiket meg én. Nos azokkal nemes egyszerűséggel közöltem, hogy azt tesznek amit akarnak. Ha bírják annyira a drága öcsémet, akkor hozhatnak neki ajándékot, ha meg nem azzal sincs baj, csak növeljék a létszámot. Hadd higgye azt, hogy ő a népszerűbb nem én. Mindenki eljött akit én hívtam meg, még olyanok is akik meghívatták magukat és kénytelen voltam kinyögni, hogy az öcsém nagy szeretettel fogja várni őket. Meg ha kell, akkor lehet, hogy én is csak nem a parti kellős közepén, hanem valahol máshol.
Figyeltem ahogy Napoleon vendégei felsorakoznak, meg az én csodálatraméltó gyűlölőim, a kisírt szemű oposszumok*. Emlékszem a szavaikra, hogy így meg úgy szeretnek és istenkirály vagyok. Most meg én vagyok a tüske a szemükben, ami arra készteti őket, hogy méterekre álljanak távol tőlem. Amivel semmi baj sincs, nem törődöm velük, úgyis csak szánalomra méltó a viselkedésük. Nem tudom hol volt az eszem amikor megadtam nekik azt amire mindig is vágytak. Egy darabkát az igazi énemből, nem pedig abból az elképzeld Smaragdváros-i nyápicból, ami a fejükben létezett és kézen fogva sétált Dorothy-val s, vígan játszadozott olykor Toto-val. Mert szerintem csak azt képzelhették.
Most meg én vagyok a rossz, amiért kigyógyítottam őket a naivságukból, bár megesett már, hogy ehhez több lecke, több alkalom, több nem vagy elég jó nekem kellett leforogjon. Sophie például elég jó példa lenne erre, ha eljutnánk a második és harmadik olyan leckéhez, amit egy életre nem felejt el. Persze rossz példaként, nem pedig jóként, hogy majd meg akarjon fojtani a könnyűvérűségével. Így is nehezen eltolható, mert olyan mint a pillanatragasztó. Én meg ki nem állhatom a pillanatragasztó – mert a pióca édes kevés kifejezés erre – embereket. Az inkább én szeretek lenni, mintsem valaki más legyen az én életemben. Mielőtt rám talált volna és újra minden bevezető nélkül – akárcsak a tegnapelőtt a folyosón – megcsókolt volna, inkább elkerülöm. Sokan vannak. Túl sokan. Egy-két pletykás haverom is, tehát ha meglátnának vele úgy, azt hinnék, hogy komolyabban elkezdtem kötődni egy oposszumhoz. Egy igazán szexi oposszumhoz, csak az a baj vele, hogy naiv. Én meg ki nem állhatom a naiv nőket.
Szép és kimért léptekkel, csendben amennyire tőlem kitelt és a zaj – mert ez már nem zene – megengedte az erkély felé vettem az irányt. Cigizni készültem. Anya meg szívbajt és hőgutát kap ha az értékes függönyeit összefüstölöm. Ezért megspórolva neki a saját temetése árát, szinte már kiugrottam az erkélyre. Igen ám, csakhogy ott vagyok én is, ahol Bambi van. Nem, nem a mesebeli szarvas, csak az én kicsi őzgidám, Wendy.
– Oh, szia Bambi! – mielőtt azonban elkezdenék rászállni, rágyújtok a cigimre, hogy lássa, nem pont azért vagyok itt amire elsősorban ő gondol. Az lehet nyugodtan a második opció ami az eszébe jut, éppen most.

*oposszum: itt. a Tintin-be szerelmes lányok, akik lefeküdtek vele.
      kicsi Bambika   ● ● coded by elena




avatar
Elit
Tell me your secrets
77
● ● Posztok száma :
● ● Keresem :
〆Thomas Hayes
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Wendy Davenport tollából
Témanyitás ✥ Re: A vadász & a Bambi || 1 héttel ezelőtt •• Hétf. Aug. 28, 2017 9:53 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Timothée && Wendy
Nagyon örülök annak, hogy szinte egyedül vagyok kint, hiszen a legtöbb ember bent táncol, vagy az emeleten falják egymást és olyan dolgokat művelnek ami bele illene simán egy felnőtt filmbe. Félreértés ne essék, csöppet sem vagyok prűd, hiszen én is szeretem az ilyesfajta élvezeteket és nem is vagyok ellenük, de van annyi eszem, hogy ne egy buliban csináljam, még hozzá részegen és úgy, hogy bárki ránk nyithat aztán pedig másnaptól én lennék a téma a gimiben. Így is nagyon sokszor rólam beszélnek az emberek, de sajnálatos módon semmi jó nem hagyja el a szájukat velem kapcsolatban, amire mondjuk úgy, hogy valamilyen szinten rá is szolgáltam, mert nem szoktam cáfolni azokat a híreszteléseket amiket rólam terjesztenek. Belefáradtam már abba, hogy másoknak magyarázkodjak, főleg olyanoknak akik csöppet sem ismernek engem. Gúnynévnek meg kaptam a hercegnőt, mert szerintük mindent megkapok, beképzelt és elkényeztetett vagyok. Lehet, hogy ezekben van némi igazság is, de fogalmuk nincs, hogy miért vagyok olyan, amilyen. Igen, mindent megkapok, kivéve az igazi apámat. Sosem ismertem őt, csak egy képem van róla és ennyi. Nem nőhettem fel az igazi családomban, nem nőhettem ott fel ahol születtem, mert anyám újra szerelmes lett és ide költöztünk. Franciaországba. Egy burkot vontam magam köré amibe Sophie-n kívül nem túl sok embert engedtem eddig be és nem is akarok. Úgy viselkedek a többiekkel ahogyan megérdemlik, és ahogyan akarok.
Amúgy is, az egész osztály utál engem és tuti Timothée öccse is csak azért hívott meg, hogy eggyel több ember legyen a buliján. Meg amúgy is jöttem volna a legjobb barátnőm miatt. Nem vagyok olyan hülye, hogy egyedül hagyjam, főleg mivel vigyáznom kell rá, mert híres arról, hogy nem tudja az alkoholmennyiségnél megtartani azt a bizonyos határt, így nekem kell őt valahogy hazatámogatnom.
Amikor hallom, hogy becsukódik a terasz ajtaja és megszólal a mély, rekedtes hang, szemet forgatok és iszok egyet a piámból, majd a srác felé fordulok.
- Timothée. – ennyit mondok, csak a nevét mondom ki, de ezt is a lehető legmegvetőbben, és ahogyan végig mérem őt a tekintetemmel, árad belőlem, hogy mennyire lenézem azt amit művel. Sőt, az egész embert lenézem. Süt rólam az, hogy mennyire ki nem állhatom őt.
- Hol van Sophie? – kérdezem meg végül, de továbbra is érzelemmentes hangon, és csak is azért, mert legutóbb mikor bent voltam, barátnőm még ezt a seggfejt kereste.

     hmm    ● ● coded by elena


Everyone you meet is fighting a battle u know nothing about.
BE KIND. ALWAYS
avatar
Elit
Tell me your secrets
74
● ● Posztok száma :
● ● Keresem :
● ● josefine pettersen
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Timothée Sartre tollából
Témanyitás ✥ Re: A vadász & a Bambi || 1 héttel ezelőtt •• Hétf. Aug. 28, 2017 10:30 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Bambi & Tintin vadász
Felsóhajtva néztem végig rajta, mert nem tudtam megállni, hogy ne tegyek így. Ő meg mit tesz? Nem elég, hogy a lehető legártóbban ejti ki a nevem, még a barátnője hollétéről is faggatózik. Végtére is mi a nyavalya vagyok én? Valami tudakozó központ alkalmazottja? Ezt persze szívesen a tudtára adnám, hogy ne keverjen össze semmi ilyesmivel, de aztán elvetem az ötletet. Inkább valami frappánsabbal kellene válaszolnom neki.
– Nem az én ágyamban alszik éppen, az biztos. Miért? – kíváncsiskodnék. Ám annyira nem is érdekel, mert addig jobb amíg nincs mellettem. Ha mellettem lenne, most körbe lennék fényezve, nem pedig épp rozsdásodás alatt állnék.
– Különben miért kellene foglalkoznom vele, akkor amikor te épp kéznél vagy? – nem tervezem azt, hogy elijesszem őt innen. Pusztán úgy beszélek vele, ahogy éppen most meg se érdemelné. Ám ha nyájasan beszélnék, akkor tudná, hogy megjátszom magam. Így talán elhiheti, hogy egy csöppet se érdekel, hogy itt van. Pedig oh de mennyire!
– Nem vagyok a pesztrája. – jelentem ki még mielőtt valami kifogással állhatna elő, hogy miért kellene nekem olyan nagy hangsúlyt fektetnem arra, hogy Sophie éppen hol van és mit csinál éppen. Mert nem érdekel. Akkor se igazán érdekelt, amikor a múltkor…
– Különben nem gondoltam volna, hogy Nap meghív téged. – persze bele se merek gondolni, miféle szentbeszédet hallott volna tőlem, ha esetleg Bambi-t kihagyta volna és most nem epekedhetnék érte.
– Kiállt az egész osztály elé és közölte, hogy mind meg vannak hívva a bulijába, ugye? – mert simán kinézem, hogy ez a csodagyerek mindenre képes és előbb választja az egyszerűséget az ésszerűség helyet, mert az ugyebár neki gyorsabb. Kevés időt vesz igénybe és megmarad egy csomó energiája. Bár ettől függetlenül vehetett annyi fáradtságot is akár, hogy mindenkit személyesen, szemtől szembe, egytől egyig hívott meg. Ám akkor az a személy nem az én öcsém lenne, hanem valaki más.
– Különben jól vagy? – nem mintha éppen ez érdekelne. Nem mintha annyira számítana. Nem mintha nem volna kedvem valami mást kérdezni. Nem mintha nem az érdekelne, hogy mennyire utál engem vagy mennyire nem.
Szívok a cigimből, majd felsóhajtok megint. Mintha valami nagy bánatom lenne. Pedig nincs. Csak az, hogy utál. Mert szemmel láthatóan utál. Amivel semmi baj sincs, csak ne úgy utálna ahogy én érzem. Különben semmi bajom sincs vele. Túl szép ahhoz, hogy bármi problémám is legyen vele. Éppen az, hogy a szépsége az ami miatt… Nem, ez hazugság. A taszítása az ami úgy vonz magához. Hogy végre egy kihívás, amit szépen és fokozatosan leküzdhetnék.

      kicsi Bambika   ● ● coded by elena




avatar
Elit
Tell me your secrets
77
● ● Posztok száma :
● ● Keresem :
〆Thomas Hayes
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Wendy Davenport tollából
Témanyitás ✥ Re: A vadász & a Bambi || 1 héttel ezelőtt •• Hétf. Aug. 28, 2017 11:01 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Timothée && Wendy
- Minél jobban elkerüli az ágyadat, annál jobb! – a hangom szinte már-már csöpög a gúnytól és a megvetéstől. Attól, amit ettől a sráctól érzek. - Vagy bármilyen olyan helyet, ahol csinálni szoktad. És ne, ne avass be! – emelem fel szinte ösztönösen a szabad kezemet amiben nem az alkoholos-műanyagpoharat tartom. Bele sem akarok gondolni abba, hogy Timothée milyen helyeken szokta megfektetni a csajokat. Nem azt nézem ki belőle, hogy megmaradna a jól megszokott, a csajok agyában kellemesen felállított ágynál vagy rosszabb esetben a kanapénál. Minden helyiséget képes vagyok kinézni belőle, de elképzelni nem szeretnék semmit sem, mert a végén még viszont látnám a kaját meg a piát amit ma bevittem a gyomromba.
Szemet forgatok és iszok a megjegyzésére, miszerint minek foglalkozna a barátnőmmel amikor kéznél vagyok pont én.
- Nem tudom észre vetted-e, de szerintem a nagy egódtól semmit sem látsz, szóval felvilágosítanálak valamiről. – mondom gunyorosan mosolyogva és egy lépést közelebb lépek hozzá. - Engem nem hatsz meg a csábos mosolyoddal és nem veszel le a lábamról a bókjaiddal amikre mérget vennék, hogy tükör előtt szoktad gyakorolni. – végig a szemeibe nézek és úgy közlöm a számára fájdalmas igazságot. Ne nézzen hülyének, feltűnt, hogy feltűnően sokszor szokott rám nézni, és nem csak a bulikban, a suliban is. Esküszöm alig várom már, hogy elballagjon és ne kelljen szinte mindennap az önelégült arcát látnom, vagy az összetört szívű lányokat, mert voltak olyan hülyék és bedőltek neki, és lefeküdtek vele. Most komolyan, mit vár az ember egy Timothée-féle sráctól? Csak szexre használja a lányokat, semmi többre. Az a baj a lányokkal, hogy túlságosan is buknak a rossz fiúkra és már-már fájdalmasan vágyak arra, hogy ők legyenek azok a lányok, akik jó útra térítik a rossz fiút.
Vállat vonok amikor arról beszél, hogy nem hitte volna, hogy az öccse meghív engem is. - Az osztály társa vagyok, és az egész osztályt meghívta. Legnagyobb szerencsétlenségemre pedig Sophie miatt úgy is jöttem volna. Pedig a legkevésbé sem vágyom arra, hogy a te hülye arcodat kelljen látnom és a társaságodban lennem. – nem tehetek róla, ki nem állhatom őt. Irritál már a jelenléte is, szóval nagyon remélem, hogy gyorsan elszívja a cigijét és visszamegy a vonagló tömeghez. Instant szex. Biztos élvezné.
Felvont szemöldökkel nézek rá amikor arról kérdez, hogy jól vagyok-e. - Ne fáradj, ne tettesd, hogy érdekel téged, hogy mi van. Nem fogok lefeküdni veled, szóval kár is próbálkoznod. – vonok vállat a mondatom végén, majd újabb kortyot nyelek le az italomból, ami immáron jóleső melegséget ad a torkomnak.

     hmm    ● ● coded by elena


Everyone you meet is fighting a battle u know nothing about.
BE KIND. ALWAYS
avatar
Elit
Tell me your secrets
74
● ● Posztok száma :
● ● Keresem :
● ● josefine pettersen
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Timothée Sartre tollából
Témanyitás ✥ Re: A vadász & a Bambi || 1 héttel ezelőtt •• Kedd Aug. 29, 2017 7:18 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Bambi & Tintin vadász
– Vagy az ágyam környékét. – teszem hozzá, azt a helyet is, elvégre az ágyamon kívül rengeteg lehetőség van, ahol Sophie lehet. Jó, most talán valahol búslakodik amiért nem talált meg. Ezzel azonban semmi baj sincs. Nem is kell megtalálnia. Mert akkor nem igen tudnék hová menni, csak az ő irányába. Azt meg nem akarom. Most nem akarom, meg igazából soha nem is akartam, hogy rám ragadjon. Nincs rosszabb annál ha valakit nem tudok lerázni magamról, sehogy sem. Ő meg sajnos ilyen.
– Akkor a te helyedben egy picit odébb állnék. Itt tiszta a terep, még. – azzal megpaskolom az erkélykorlátot, ahol éppen állok. Ő majd szépen eldönti mit tesz és hasonlók. Bár halál komoly az arcom, direkt azt próbálom tükrözni, hogy a szavaimban semmi hazugság sincs. Mert nyugodtan elhiheti, hogy nem azért mondom mert csak azt szeretném ha közel állna hozzám. Oh dehogy! Pedig részben de, mégse akarom, hogy ott álljon. Ott ahol megannyi szeretlek, ne aggódj aztán nem vagy elég jó nekem hagyta el a szám.
Figyelem ahogy közelebb lép, belekezd a szentbeszédébe és a szemeimbe néz. Csendben végighallgatom, persze azt szokták mondani jobb ha hagyjuk a nőket hadd fejezzék be a mondatukat mintha félbeszakítanánk őket és elvesztenék a fonalat. Persze elmosolyodom, nem tudom megállni, hogy ne tegyem. Végtére is az imént említette meg a mosolyomat is. Csábosnak nevezte. Hmmm. Mmm.
– A te szavaidat mindig bóknak veszem, már komolyan alig várom, hogy valami beszólással gazdagítsd a közös emlékeinket. – mert hát vannak már, mindig figyeltem őt. Az ostoba kis szokásait, a rafinált beszélgetéseit Sophie-val, amiből sajnos semmit se hallhattam. De nyilvánvalóan próbálta az észt osztani a barátnőjének, minden jel szerint sikertelenül. Amivel semmi baj sincs. Így legalább van közös témánk, van amin veszekedhet velem.
A megjegyzésére szemet forgatok. Cseppet se érdekel az egész. Ez az én házam is, itthon azt teszek amit akarok. Én meg most itt ebben a szent vagyis inkább kevésbé szent helyen akarok állni, mellette. Bár lennék én még közelebb is hozzá, ha nem kötekedne ennyit a sorsával. Ám pont ez az ami úgy megragadott benne. A közömbösség, amit az irányomba táplál már-már motiválólag hat rám, hogy ne adjam fel. Egyszer úgyis megtörik. Nincs olyan, hogy örökre nem.
– A Sartre házban tartózkodsz, tuti biztos, hogy nem a szomszédba vagyok, ha itt lakom. Tehát sajnos el kell viselned a képemet és a jelenlétemet is. – az élet szívás, na nem azért mert éppen cigit szívok és nincs más akit piszkálhatnék Bambin kívül, de eddig ő bizonyult a legnagyobb fejtörőnek és persze a legkitartóbbnak. Persze, hogy inkább itt állok, mintsem valahol máshol.
– Nem gondoltam volna, hogy ennyire perverz vagy és minden mondatomban egy meghívást látsz keringőre. De te tudod. Egy szimpla semmi közöddel is beértem volna.

      kicsi Bambika   ● ● coded by elena




avatar
Elit
Tell me your secrets
77
● ● Posztok száma :
● ● Keresem :
〆Thomas Hayes
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Wendy Davenport tollából
Témanyitás ✥ Re: A vadász & a Bambi || 1 héttel ezelőtt •• Kedd Aug. 29, 2017 8:03 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Timothée && Wendy
Megfordul a fejemben egy gondolat, amit nem bírok ki, hogy ne mondjak ki. Túlságosan is fűt a kíváncsiság, nah meg ittam is annyi alkoholt, hogy a gátlásaimat levetkőzzem valamennyire. Főleg mivel az osztályom szerint én vagyok az új ribanc. Én pedig belefáradtam abba, hogy megcáfoljam őket, nem is próbálkozom már, higgyenek csak amit akarnak, én már nem foglalkozom velük, nem éri meg, hogy pazaroljam rájuk az energiámat, hiszen jobb dolgom is van.
- Mondj már meg nekem valamit. – mondom, de már ebből a pár szómból is süt a gúny, hogy nem lesz számára egy kedvező szavam sem. Esküszöm egyszer amikor ránéztem a folyosón és találkozott a tekintetünk, megpróbáltam jóként gondolni rá, de nem ment. Próbálkoztam, de nem megy, és ezt saját magának köszönheti. Bár nem úgy látszik, mintha zavarná, hogy a suliban az emberek mit gondolnak róla. - Miért jó neked az, hogy a suliban minden csajt megfektetsz és össze töröd a szívüket? Mi ebből a hasznod? Vagy szimplán csak ennyire nem vagy képes irányítani a vágyaidat? – a mondatom vége felé felvonom az egyik szemöldökömet és a csípőjének az irányába lepillantok, a tekintetem továbbra is gúnyos, majd vissza nézek az arcára.
Szinte figyelmen kívül hagyom, hogy mondhatni közelebb hív magához, és felülök a teraszkorlátra ott ahol eddig álltam. A combomon pihentetem a műanyag poharamat, a másik kezemmel pedig a kő korláton támaszkodom. Azért kell egy kis biztos pont, mert nem mondanám azt, hogy részeg vagyok, hiszen tudok józanul gondolkodni, de lehet, hogy a koordinációm nem éppen tökéletes.
Akaratlanul is elnevetem magamat amikor a közös emlékeinkről beszél. - Esküszöm te be vagy tépve. Nem vagy józan. – mondom még mindig nevetve. Olyan hülyeség ez a mondata, hogy a szemem szinte be is könnyezik a szórakozástól és attól, hogy komolyan egy percig is elhiszi ezt a mondatát. - Nekünk – a kezemmel itt kettőnkre mutatok. - Semmilyen közös emléke nem lesz, szerencsére nemsokára elballagsz és soha többé nem kell látnom az önelégült fejedet. – mondom, majd felé biccentve egy aprót a poharamat, újabb kortyot nyelek le a piámból, ami szerintem valami whisky lehet. Whisky-kóla, talán. Nem tudom, arra megfelel, hogy elviseljem ezt a bulit, amíg Sophie kiszórakozza magát.
- Miért nem mész inkább be és döntesz meg pár csajt, ahelyett, hogy engem untatnál itt kint a dumáddal, hm? – szavaim után felvont szemöldökkel nézek rá, és próbálok rájönni, hogy miért fecséreli rám az idejét és energiáját, hiszen mindkettőnknek nyilvánvaló, hogy nem fogok bedőlni a gyerekes játékainak.

     hmm    ● ● coded by elena


Everyone you meet is fighting a battle u know nothing about.
BE KIND. ALWAYS
avatar
Elit
Tell me your secrets
74
● ● Posztok száma :
● ● Keresem :
● ● josefine pettersen
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Timothée Sartre tollából
Témanyitás ✥ Re: A vadász & a Bambi || 1 héttel ezelőtt •• Kedd Aug. 29, 2017 11:31 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Bambi & Tintin vadász
Szavak nélkül is meg érthettem volna, hogy mindennek megvan a maga módja.
Szavak nélkül is meg érthettem volna, hogy mindennek megvan a maga módja és ideje.
Persze egy cseppet sem zavar ha így viszonyul hozzám. Wendy ettől olyan vonzó és kiakasztó egyszerre, mert van benne valami nem is tudom, ami más lányba biztos hogy nincs meg. Ez teszi őt azzá akire szerintem igazán büszke lehetek, ha élete során valamikor megkedvel.
Ettől függetlenül persze utálhat, ebben a pillanatban legalábbis. Mert nincs más választása, nem is adok más lehetőséget. Ez meg az én hibám. Lehetne ha érdekelne a dolog. Ám a helyzet az hogy nem igazán érdekel. Ahogy a figyelemfelkeltő szövegelése se.
Kérdések. Amennyiben adok egy konkrét választ neki, talán lenyugszik, vagy sem. Már így is irtózatosan tökéletes. Bambi, nem pedig a kialakult helyzet.
- Te ezt nem értheted. Miért teszel fel olyan kérdést amire igazán senki se tudna rendes választ adni? - ám hogy lássa kivel van dolga a válaszon is agyalok.
- Nem fektettem meg az egészet! Csak egy párat. Különben is jó személyiség gyógyító, az illetők rá jönnek, hogy semmi sem az aminek ők hiszik. A haszon meg, mindegy. Minek érdekel? - kérdezem felvont szemöldökkel.
Majdnem elnevettem magam amikor fel helyezkedett a korlátra. Csak nézne végre annak aki vagyok. Valójában vagyok. Fel sóhajtok.
- Józanabb vagyok, mint te. Erre a napra okvetlenül emlékezni akarok. - magyarázom. Ám furcsa módon nem megyek oda hozzá. Nem tudok. Nem bújok a közvetlen közelében.
Elnevettem magam, már nem tudom vissza tartani.
- Nyugi, egy biztos egyetemet választottam, ami innen egy kicsit távolabb esik. De új lányokat jelent. - próbáltam irtózatosan úgy tűnni mintha nagyon jól esne a gondolat.
A kérdése újfent jogos mert hát foglalkozhatnék mással is. De közben meg úgyis rá gondolnék szóval mindegy.
- Mert most jobb dolgom van. Te is ugyanúgy elmehetnél.


      kicsi Bambika   ● ● coded by elena




avatar
Elit
Tell me your secrets
77
● ● Posztok száma :
● ● Keresem :
〆Thomas Hayes
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Wendy Davenport tollából
Témanyitás ✥ Re: A vadász & a Bambi || 1 héttel ezelőtt •• Szer. Aug. 30, 2017 1:29 am
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Timothée && Wendy
Tekintetemet nem veszem le róla, valahogy nem tudom nem őt figyelni, hiába akarok másfelé koncentrálni. Van benne valami ami miatt vonzza a tekintetét az embernek. Amíg nem szólal meg és nem tudja az ember, hogy milyen is ő, addig jó nézni őt. Hiszen be kell vallanom, nem tagadhatom, nagyon jól néz ki, ezt még én is képes vagyok belátni, pedig nálam jobban nem hiszem, hogy bárki utálhatja őt. A suliban sem leplezem az ellenszenvemet amit iránta érzek. Ha ő elindul felém akkor elindulok a másik irányba, hogy még csak esélye se legyen beszélgetésbe elegyednie velem. Nem akarom, hogy bármi közöm is legyen hozzá, vagy, hogy a többiek együtt lássanak vele. Magam miatt. Még elkezdenének hülye pletykákat gyártani, hogy Ő meg Én… Brr, még csak az kéne, az istenért sem tudnám megcáfolni, főleg mivel a giminek mindkettőnkről meg van a jó alapos véleménye. Engem nyíltan utálnak, őt pedig csak szex után szokták utálni.
- Pontosan, nem értem, ezért kérdezek. – mondom miközben egy gunyoros nevetés hagyja el a számat, majd miután stabilan elhelyezkedtem a korláton és támaszpontot is sikerült találnom, ismételten ráemelem a tekintetemet. Előtte viszont innék még a poharamból, de szomorúan látom, hogy kezd nagyon kevés lenni benne.
- Mond csak, meddig is tervezel kint maradni? Mert szükségem van még piára ahhoz, ha téged továbbra is el kell viselnem. – mondom oldalra biccentett fejjel, bár eleinte csak a poharamban lévő kevés löttyöt néztem, csak utána emeltem fel a fejemet. A jó az, vagy most éppen szerencsétlenségemre, hogy a hűvös szél miatt az ember szinte rögtön kijózanodik itt kint, így hát lerészegedni úgy istenesen itt nehéz lenne. Nem is akarok részeg lenni, de ha az ember tudata kicsit módosítva van akkor Timothée-t is könnyebb elviselni. Báár, szerintem őt még részegen sem lehet elviselni. És vannak olyanok akik vele még szexelnek is. Kiakasztó.
- Sophie-val is csak játszol, igaz? Az ő szívét is össze fogod törni, és utána az én dolgom lesz, hogy felvidítsam. – kérdés és kioktatás egyszerre is. Imádom a legjobb barátnőmet, de semmi kedvem éjszakákat fent maradni és emiatt a balfasz miatt a sírását hallgatni. Utálom, ha szomorú, főleg, hogy pont ez az ember fogja őt összetörni. Sophie nem csak szexre akarja ezt a vadbarmot, hanem tényleg szerelmes.
- Még is miért akarsz emlékezni? Mert voltál olyan pofátlan, hogy képes voltál kihagyni a saját öcséd születésnapját? – nem meglepő módon ez a mondatom is tocsog a lenézéstől. Még inkább megvetem őt amiért nem képes a testvérével ünnepelni.
- Eljönni sem volt kedvem hozzátok, nemhogy akkor még bent is legyek a vonagló tömeggel. Bár, minél több időt töltök veled, annál csábítóbb, hogy bemenjek és itt hagyjalak téged. – mondom gúnyosan mosolyogva, majd elgondolkodva tényleg igazat adok eme gondolatomnak és óvatosan leszállok a párkányról, mert nem akarok leszédülni.

     hmm    ● ● coded by elena


Everyone you meet is fighting a battle u know nothing about.
BE KIND. ALWAYS
avatar
Elit
Tell me your secrets
74
● ● Posztok száma :
● ● Keresem :
● ● josefine pettersen
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Timothée Sartre tollából
Témanyitás ✥ Re: A vadász & a Bambi || 1 héttel ezelőtt •• Szer. Aug. 30, 2017 7:08 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Bambi & Tintin vadász
Látom rajta, hogy engem néz. Hogy nem fordítja más irányba a fejét. Pedig simán megtehetné, mert elméletileg utál és a képemet se bírja. Most nyugodtan megcáfolhatnám, hogy ez koránt sem sincs így. Mert most is a vonásaimat próbálja lementeni a fejében. Akármit mondhat, úgyse fogok hinni neki. Kivéve ha nem olyasvalami, amit megfogadhatok és el is hihetek, mert mindemellett még tetszetős is a fülemnek.
– Vannak dolgok amiket jobb ha nem értünk. Különben sem hiszem, hogy lenne kedved végighallgatni az összes kifogást amit felsorolnék neked. – mert minden csak kifogás. Ezekkel szoktam nyugtatgatni magam. Nem kell még neki is tudnia, hogy éppen mitől nincs bűntudatom, ha lefekszem egy lánnyal aki szerelmes belém, de én meg annyira nem.
– Akkor ahhoz jó sok piára lenne szükséged. De hogy lásd nem akarlak leitatni és utána a szobámba tuszkolni, ezt most jobb lesz ha… elveszem. – azzal gondolkodás nélkül kikaptam a műanyag poharat a kezéből és szépen leengedtem a teraszon. Leengedtem? Istenre mondom, dehogy! Lehajítottam valaki fejére szerintem, mert nem hallottam, hogy nagyot csattant volna érkezéskor. Mindegy. Minek kellett igazából akkor ott állnia valakinek!
Nem néztem le, a végén még engem vettek volna észre, nem pedig Bambi csodás frizuráját. Különben is nagyon érdekfeszítő arckifejezései vannak akkor amikor mérgelődik, az ember nem tudja eldönteni, hogy éppen mit érez.
A kérdésére, hogy csak Sophie-val is játszadozom elnevetem magam. Miért érdekli őt ennyire? Hogy lehet benne ennyi féltés egyszerre? De most komolyan? Mintha Sophie gondoskodó tündér keresztanyja lenne.
– Figyelj, csak hogy tisztázzuk a dolgainkat. Nem én mentem oda Sophie-hoz és csimpaszkodtam rá, hogy megcsókoljam. Fogalmam sincs neked, hogy meséli de mindig ő bukkan fel ott ahol én vagyok, nem fordítva. Tehát ha a mániákus viselkedését csak így tudom megszüntetni, akkor nincs mit tenni. Kivéve ha fel tudsz cserébe ajánlani valamit, aminek köszönhetően esetleg meggondolnám magam. – valójában csak cukkolom őt, ettől függetlenül azonban halál komoly arccal nézek rá.
Újabb kérdés roham, amiről az rí le, hogy mennyire rossz testvér lennék. Persze ez a csodabogár nem tudhatja, hogy milyen a kapcsolatom az öcsémmel. Amivel semmi baj sincs, mert inkább legyek továbbra is én a rossz, mint az én drága Napocskám. Igen, most direkt hívom így, különben is megvan rólam a véleménye neki is. Csak ő még nálam is pihentebb.
– Az év minden napján lát, ezen a jeles napon hagyom, hogy úgy érezze ő a kis császár. Tehát nem rondítok bele a baráti körébe. A negyede úgyis mind utál, a maradék háromnegyedének meg a véleménye van meg rólam, mert a szóbeszédeknek hisznek előbb, mintsem megismerjenek. Szóval inkább beszélgetek egy őszinte gyűlölővel, mint egy rakás álszent hízelgővel. – nem azt mondom, hogy az öcsém is ilyen lenne, ám rendszertelenül válogatja meg a barátait.
A szemeibe próbálok némi értelmet és igazságot keresni, akkor amikor felveti annak a lehetőségét, hogy bemenjen s, itt hagyjon egyedül. Hirtelen elé állok és megfogom mindkét vállát.
– De te mégis eljöttél. Nagyon hálás vagyok neked ezért, mert legalább te tartod a színvonalad, míg más nem tudja. Ám nézz a szemeimbe és úgy mond ki, hogy látni sem bírsz és nem kedvelsz egy kicsit se. Ha ki tudod mondani miközben a szemeimbe nézel, akkor talán hiszek neked és itt elmegyek.

      kicsi Bambika   ● ● coded by elena




avatar
Elit
Tell me your secrets
77
● ● Posztok száma :
● ● Keresem :
〆Thomas Hayes
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Wendy Davenport tollából
Témanyitás ✥ Re: A vadász & a Bambi || 1 héttel ezelőtt •• Szer. Aug. 30, 2017 7:47 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Timothée && Wendy
- Igazad van, nem akarom hallani, hogy hogyan szoktad lekoppintani a csajokat, csak legalább ha tisztában lennék vele, felkészülhetnék arra is, hogy mondjuk a legjobb barátnőmnek mit mondjak majd. – fogalmam sincs, hogy Sophie-nak hogyan fogom ezt előadni, hogyan fogom neki elmondani, hogy nekem volt igazam és Timothée tényleg csak játszadozik vele, csak lefeküdni akar vele, hogy aztán eldobja őt, mint valami használt rongyot. Szerintem erre felkészülni sem lehet rendesen, hiszen ha elmondanám neki, azt hinné, hogy szándékosan akarom őket szétválasztani, vagy csak féltékeny vagyok és magamnak akarom Timet. Oh, dehogyis, ő lenne az utolsó akit akarnék magamnak. Azt nem értem, hogy ha ezt mindenkinek sikerül felfognia, akkor Timothée miért nem tudja felfogni és elfogadni. Utálom amikor a suliban is magamon érzem a tekintetét, vagy azt, hogy most is itt van velem. Nem akarok a társaságában lenni.
Meglepődve nézem amikor kikapja a kezemből a poharat majd a szememmel követem a mozdulatát, majd óvatosan lenézek az erkélyről amikor a poharamat végül elengedi.
- Te elvetted a piámat! – mondom felháborodottan amikor immáron vissza nézek rá és lepattanok a korlátról, majd neki dőlve figyelem az önelégült arckifejezését. Az egyetlen jó a bulikban amiket ők tartanak, hogy mindig sok pia van ami elég jól segít elviselni számomra az itt létet. Az öccsével kimondottan nincsen bajom, az osztályból is csak a lányokkal van nézeteltérésem, mondhatjuk úgy, hogy a fiúkkal egész jól kijövök.
Erőltetetten nevetem el magamat amikor a barátnőmről beszél. - Nem mániákus, csak szerelmes! Biztos te is voltál valamikor szerelmes, amikor még nem voltál ilyen nagy vadbarom. – mondom és gúnyosan végig mutatok rajta a kezemmel. Próbálok rajta kiigazolódni és a jót látni benne, de nem megy. Annyira sikerült neki megutáltatnia magát velem, hogy egy csöppnyi emberséget sem vagyok képes látni benne.
- Sophie miatt vagyok itt, nem miattad. – mondom unottan és a kezére nézek, jelezvén, hogy nagyon szívesen venném, ha nem érne hozzám.
- Nem tetszel nekem, nem bírlak és utálok a társaságodban lenni. – mondom ki végül miközben a szemeibe nézek. Remélem most már elmegy, mert így is túl sok időt töltött el velem.

     hmm    ● ● coded by elena


Everyone you meet is fighting a battle u know nothing about.
BE KIND. ALWAYS
avatar
Elit
Tell me your secrets
74
● ● Posztok száma :
● ● Keresem :
● ● josefine pettersen
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Timothée Sartre tollából
Témanyitás ✥ Re: A vadász & a Bambi || 1 héttel ezelőtt •• Szer. Aug. 30, 2017 8:53 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Bambi & Tintin vadász
Önelégült mosoly kerül az arcomra amikor azt mondja igazam van. Mintha közben nem is valami leszidó körítés lenne az egész. Nem számít. Az nem számít, csak az, hogy igazam van. Hogy szerinte nekem van igazam. Hát ezt is megértük! Nem értem minek erősködik ennyire, ha tudja, hogy van amiben nekem van igazam. Mondom, hogy egy élmény vele beszélgetni!
De ahelyett, hogy bármit is szólnék csak megvonom a vállam. Végül is, mit mondhatna ő Sophie-nak? Semmit. Mert egyáltalán nem erőszakoltam meg! Csak ez nem jut el mindenki tudatáig, sajnos senki tudatáig se. Amivel már eleve nagy gondok vannak. Főleg a lekezelő viselkedésem után, hogy még véletlenül se kezdjenek el kötődni hozzám.
– Szerzel magadnak másikat. Vagy kérsz a pultnál, olyat, amilyet inni szeretnél. Iolaus nem dísznek áll ott. Ő a legjobb mixer szerte a környéken. Az öcsémnek meg a legjobb kellett. – meg a legdrágább, de ezt már nem tettem hozzá. Végül is nem az ő pénze forog kockán, hanem a szüleinké, az apámé és az anyámé. De végül is egyszer van születésnapja, nem huszonnégyszer. Bár ettől függetlenül vagy ő vagy én házibulit tartunk. Hülye szokás ez ugyebár a gazdagok körében. De akkor se érdekel. Amíg a törékeny dolgok biztos helyen vannak, addig se zavar a dolog. Nem hiába csupa műanyag az egész pohár. Ha üveg volna, a nem normális banda még szilánkokat okádna szerte szét a házunkban és a környékén. Azt meg nem akarhatjuk. Senki se akarhatja. Szándékosan.
Felvonom a szemöldököm, amikor valamiféle nevetés szerűséget produkál. Nem hiszem el, hogy ennyire kényelmetlen lenne neki itt. Különben ha nagyon akart volna akkor elment volna. De nem, itt van. Szóval van kit cukkolni.
– Ez nem szerelem. A birtoklási vágyban és társaiban semmi szerelem sincs. – ahogy a pénzéhességben sincs, amit anyám naponta produkál. Még ha igyekszik bebizonyítani, hogy ez nincs teljesen így. Hogy nem a pénz miatt van apával, hogy nem őrülten örül a tudatnak, hogy semmiben sem szenvedhet hiányt. A baj ott kezdődik, hogy a pénz sokakat motivál. Jóra és rosszra egyaránt, de inkább rosszra.
Ezt persze csak az olyan bizalmatlanok tudják, mint én. Aki naiv hamar abba a csapdába esik, hogy a szemtelenek darabokra szedik és kiforgatják mindenéből. Én nem akarok ilyen lenni. Nem is viselkedem úgy, mintha olyan lennék. A naivság rossz. Bárki bármit mondjon.
– Meg az öcsém miatt, tudom. Bár lehet meg kellene köszönnöm Sophie-nak egy… – itt úgy tettem mintha elgondolkodnék és a gondolataim koránt se lennének tiszták. De amúgy nem gondoltam semmire, főleg nem Sophie-ra amikor itt van ő. Meg amúgy se nagyon szoktam pont Sophie-ra gondolni. Miért tenném?
Próbálok úgy tenni mintha hidegen hagyna minden egyes jelzése, a pillantása és úgy összevetve minden. Ám amikor a szemeimbe néz és kimondja a szavakat. Hm elgondolkodtató. Most még sincs türelmem táncikálni az idegein. Megfordulok és mennék is.
      kicsi Bambika   ● ● coded by elena




avatar
Elit
Tell me your secrets
77
● ● Posztok száma :
● ● Keresem :
〆Thomas Hayes
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Wendy Davenport tollából
Témanyitás ✥ Re: A vadász & a Bambi || 1 héttel ezelőtt •• Szer. Aug. 30, 2017 9:16 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Timothée && Wendy
Nem mondok a szavaira semmit miszerint tudok szerezni magamnak a pultnál piát. Igazából még hálás is vagyok neki amiért kikapta a kezemből a piás műanyagpoharat, mert nagyon nem kéne többet innom. A tudatomnál érzem, hogy azért ittam valamennyit. Részegnek nem vagyok részeg, de azért nem akarok kockáztatni, főleg mivel Sophiet haza kell támogatnom, mert ahogyan ismerem biztos kicsit többet ivott a kelleténél. Jókat szoktam amúgy szórakozni a haza útjainkon, olyan jókat tudunk nevetni. Ő részeg, én pedig józanul is tudok mellette részegként viselkedni. Énekelni szoktunk, egymásba kapaszkodunk, egyszerűen jól érezzük magunkat. Mellette úgy érzem, hogy megtaláltam a legtökéletesebb barátot. Elfogad olyannak amilyen vagyok, és az osztályból a lányok közül ő az egyetlen aki nem utál és aki nem néz rám megvető tekintetekkel. Simán lehetett volna Sue-ékkal, de nem, ő inkább engem választott és ezzel kockáztatta azt, hogy esetleg a csajok őt is megutálhatják. Mi ez, ha nem igazi barátság? Nem mellesleg ő volt Párizsban a legelső barátom, természetes, hogy vigyázok rá és támogatom őt mindenben, még akkor is, ha személy szerint hülyeségnek tartom.
- Nem ismered őt, így nem alkothatsz véleményt róla véleményt. Nem tudhatod, hogy miért ilyen, hogy miért ragaszkodik annyira az emberekhez. – mióta itt kint beszélgetünk egymással, talán most először ejtettem ki olyan mondatot a számon amiben nincs megvetés vagy éppenséggel a gyűlölet. - Biztos vagyok abban, hogy téged sem ismerünk igazán, de te meg sem akarod cáfolni senki véleményét sem, inkább hagyod, hogy utáljanak az emberek, pedig lehet, hogy belül neked is van szíved. – mondom és a szíve felé bökök az ujjammal. Úgy gondoltam, hogy folytatom a gondolatmenetemet, hiszen a végén még belekötött volna abba, hogy őt is elítéljük. - Lehet én sem így állnék hozzád, ha csak egy csöppnyi emberséget is látnék benned, de nincs. Legalábbis nem engedsz senkit sem közel magadhoz, és látod, ez a hiba. Ezért utál téged szinte mindenki, ezért nincs komoly kapcsolatod. – az megint más, hogy a csajok pletykáit én sem szoktam megcáfolni, inkább hagyom. Mert belefáradtam.
Miközben a szemeibe mondtam, hogy csöppet sem bírom őt, figyelem az arcát, a testbeszédét, és az arcán, mintha egy pillanatig a csalódás futott volna végig, majd elfordult tőlem és elment.
Visszafordulok a korláttal szembe, majd a kezemmel megtámasztom a fejemet rajta és halk sóhaj hagyja el a számat. Tessék, megkaptam amit akartam, akkor még is miért érzem rosszul magamat miatta?
Egy pillanatra felnézek az égre, majd vissza megyek a buliba azzal a szándékkal, hogy megkeresem a barátnőmet és hazamegyünk, viszont fogalmam sincs, hogy hol kéne keresnem.
Irónikus módon felmegyek az emeletre és ott nézek körbe, majd szembe jön velem Timothée egyik haverja, és a vállán egy barna hajú lány, aki túlságosan is ismerős nekem.
- Úristen, Sophie... – alig bírom kimondani ezt a két szót, mert a hang megragadt a torkomban, alig bírok megszólalni.

     hmm    ● ● coded by elena


Everyone you meet is fighting a battle u know nothing about.
BE KIND. ALWAYS
avatar
Elit
Tell me your secrets
74
● ● Posztok száma :
● ● Keresem :
● ● josefine pettersen
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Timothée Sartre tollából
Témanyitás ✥ Re: A vadász & a Bambi || 1 héttel ezelőtt •• Szer. Aug. 30, 2017 11:26 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Bambi & Tintin vadász
Néha eltűnődöm azon mennyivel másabb lenne, ha szegényebbek lennénk és minden egyes dologért, amink van kínkeservesen meg kellene küzdenünk. Egyszer persze biztos valakinek megkellet. De az nem a nagyapám volt. Talán az ő apja. Attól függ, hogy milyen szempontból nézzük. Nem mintha sokat számítana, honnan ered a mi gazdagságunk. Akiknek igazán köszönhetnénk azok rémesen régen meghaltak. Ezzel se kell annyit foglalkozni, mert már nincs kinek a fejére szégyent hozni vagy elszomorítani amiért bulikat rendezünk módfelet sokat és általában értelmetlen mennyiségű itallal és műanyagpohárral.
Pislogok egyet, kettőt amikor előáll azzal a szöveggel, hogy nem ismerem a barátnőjét, nem lehet róla véleményem sem. Hogy miért olyan, amilyen. Nem beszélve arról, hogy rám terelődik a szó. Hogy talán én se vagyok olyan, amilyennek mutatom magam és a többi blablabla meg a szívre bökés. Csak azt tudom, hogy mindenre szépen és összeszedetten kell reagálnom valamit.
– Hallottál már az előítéletről nem? Mindenki ebbe kapaszkodik. Nincs mese. – ahogy olykor én is. Mert nincs elég türelmem végigböngészni valaki életét és rájönni, hogy nem olyan, amilyennek mások látják, hanem simán elfogadom más téves gondolatát s, azzal elvagyok.
– Bocs, de ugye te se hiszed el, hogy valaha is érdekelni fog engem a tömeg véleménye? Általában információk nélkül raknak össze valamit amiből a kirakós egy darabkája van meg. Pláne ha ezer darabosról van szó, akkor nekik ezerféle elképzelést, hozzátoldást kell kitalálniuk. Én meg minden percét élvezem annak, hogy azt hiszik ők a jobbak nálam. De hidd el nem. A pletykában az a jó, hogy nem kezdenék el ha esetleg nem lennél valamiben kiemelkedő vagy jeles. Tehát ha van szívem, ha nincs. Magasról teszek mások véleményére. Úgyis azt tartják, hogy a szamarak mindig szenvednek, az okosak meg engednek. – próbáltam elég kifejező lenni, hogy egyáltalán nem érdekel mit gondolnak vagy terjesztenek rólam mások. Azért mert – ha már a szamaraknál vagyunk – a szamárbőgés nem hallatszik fel a Mennybe. Tehát…
– Van idejük, utálhatnak. – csak ennyit jegyzek meg a szavaira. Bele se merek gondolni mennyi mindent tudtam volna még ehhez a megjegyzéséhez mondani. De nem tettem semmit. Azok után meg főleg nem, hogy a szemeibe néztem és kimondta azokat a szavakat.
Józanon egy pohár narancslével élve, azt is dél környékén elég elkeserítő a helyzet. Próbálok elvegyülni a tömegben, csakhogy az van nem igen megy. Ezért elhatározom, hogy az irányt inkább a szobám felé veszem. Csak azt remélem, hogy senki se volt olyan tökkelütött és kötött ott ki. Mert világvége lesz. Főleg azért mert az én szobámról van szó, nem pedig az öcséméről.
Persze nem lett nagy gond, senki se akart odabent tartózkodni. Bizonyára használt az ajtóra ragasztott tábla a koponyával és a döglött x szemű rénszarvas szmájli amit kitettem arra az esetre, hogy távol tartsam azokat akiket kell. Őszintén én be is mentem volna, ha oldalra nem pillantok és meg nem látom Bambi-t, Sophie-t és a Megmentő szerepében L.-t.
– Csodás! – sóhajtok fel és pillanatok alatt ott termek Bambi háta mögött.
– Mi a nyavalyát csináltatok? – kérdezem, bár nyilvánvaló, hogy nem, semmit, L. épp azon van, hogy ne legyen semmilyen nyavalya. Illetve galiba.
      kicsi Bambika   ● ● coded by elena




avatar
Elit
Tell me your secrets
77
● ● Posztok száma :
● ● Keresem :
〆Thomas Hayes
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Wendy Davenport tollából
Témanyitás ✥ Re: A vadász & a Bambi || 1 héttel ezelőtt •• Csüt. Aug. 31, 2017 12:22 am
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Timothée && Wendy
Komolyan nem értem magamat. Eddig azt mondogattam neki, hogy hagyjon békén, menjen be és ne is lássuk egymást, most pedig, hogy ez megtörtént… Nem tudom. Nem tudok tiszta szívből örülni. A legnagyobb baj, hogy ennek az okát nem tudom. Lehet az váltotta ki belőlem az érzést, hogy amikor a szemeibe nézve kimondtam neki címezve azokat a szavakat amiket eddig is gondoltam róla és feltételezett rólam, akkor… Akkor nem is tudom mit láttam az arcán. Csalódottságot, fájdalmat, szomorúságot? Fogalmam sincs, hogy melyik lehetett a sok közül, de abban biztos vagyok, hogy láttam valamit. Viszont nem ittam annyit tudom, hogy elkezdjek képzelődni, mert tényleg láttam valamit. Szerintem megbántottam. Nem volt közömbös amikor kimondtam a szemeibe nézve, rezzenés nélkül, hogy ki nem állhatom őt. Nem vágott vissza semmi epés és idegesítő mondattal, nem hozta a már megszokott „Nagyon menő vagyok” énjét sem, egyszerűen csak bólintott és visszament a házba, én pedig ott maradtam kint egyedül. Nélküle. Itt hagyott.
Pár perc után, mikor sikerült felfognom, hogy mi történt, én is vissza megyek a házba. Valahogy, hirtelen nagyon frusztráló és nyomasztó lett az, hogy egyedül vagyok itt kint, így tényleg jobbnak láttam, ha bemegyek. Meg amúgy is, hazaakartam menni, de természetesen jó barátnőhöz híven nem vagyok képes arra, hogy itt hagyjam a barátnőmet így elindulok az ő keresésére.
Viszont amikor „megtalálom” őt, mondhatni, akkor nem arra számítok amit vártam. Sosem szokott ennyit inni, hogy totálisan ki legyen ütve, a segítségemmel mindig tudott menni, most viszont ahogy látom magánál sincsen.
Amikor meghallom Tim hangját akkor felé fordulok pár pillanatra, a vállam felett nézek rá, és hiába komoly a helyzet, nem tudom megállni, hogy ne nézzek a szemeibe, majd mikor rájövök, hogy ezt nem kéne, nagyon nem, oda megyek L-hez és bevisszük Tim öccsének a szobájába és lerakjuk az ágyra.
Aggódó tekintettel ülök le Sophie és L mellé az ágyra, amikor L megnézi a barátnőm pulzusát. Viszont amikor a karja ki lesz nyújtva, észreveszek valamit. Lilás, apró foltok.
- Mia... – suttogom a szavakat a karját nézve, és oda hajolok, hogy jobban szemügyre vehessem. Tűnyomok. Hogyan lehet ez?
- Sosem szokott drogozni, biztos nem ma tervezte kipróbálni. Valaki túladagolta őt… Be kell vinnünk a kórházba... – szinte rögtön felállok az ágyról és Timre nézek.
- Nem vezethetek, ittam, kérlek… Segíts. – nehezemre esik folytatni a mondatot, főleg mivel szívességet kérek tőle, de jelenleg nem tudom kihez fordulhatnék. Ő az egyetlen akinél nem érzem a pia szagot. Istenem, csak adja az ég, hogy nem ivott az este és józan legyen.

     hmm    ● ● coded by elena


Everyone you meet is fighting a battle u know nothing about.
BE KIND. ALWAYS
avatar
Elit
Tell me your secrets
74
● ● Posztok száma :
● ● Keresem :
● ● josefine pettersen
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Timothée Sartre tollából
Témanyitás ✥ Re: A vadász & a Bambi || 1 héttel ezelőtt •• Csüt. Aug. 31, 2017 10:16 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Bambi & Tintin vadász
Kíváncsian figyeltem az eseményeket. Igazából túlságosan hitetlen voltam ahhoz, hogy elhiggyem mindez a mi házunkban történik meg. Eddig azt hittem, hogy nem haverkodom össze drogosokkal, most mégis be kell látnom van amit jobb lenne ha egyre komolyabban vennék. Ennyit erről. Csak figyeltem L-t, ahogy teszi a dolgát. Vagy legalábbis próbálja. A kétségbeesett Bambit, aki kérlel. De igazából egyáltalán nem ő hat meg. Hanem az, hogy esetleg ennek a szerencsétlennek valami baja lesz és én leszek érte a hibás. Hátat fordítottam Wendy-nek, mint akit egyáltalán nem érdekelne az amit mond. Különben is nem én tehetek arról, hogy ő ivott, nekem meg nem volt hozzá elég energiám, mert inkább cigizéssel töltöttem el az időmet. Az öcsém szekrényéhez sétálok, majd kinyitom és egy csomó ruha a földre esik. Ez a csodagyerek se tud rendet tartani a szekrényében. Most mégse fogok azzal foglalkozni, hogy a pólóit összeszedjem, inkább kiveszem azt amiért kinyitottam a szekrényét. Egy takaróért nyúlok. Már csak azért is, mert nem akarom, hogy bárki megláthassa Sophie-t így. Egyáltalán nem féltem őt, sokkal inkább attól tartok, hogy az őz elveszíti az oposszumot. Egy kis kedvenc meg minden őznek kell, kijár, szóval…
Nehezen, de valahogy értelmet adok L kíváncsi nézésének, hogy mire kellhet a takaró, ezért leterítem Sophie mellé. Már amennyire letudom. Hála a jó égnek legalább egy majdnem gondolatolvasó barátom van és megérzi mit kell tennie. Segít áttenni Sophie-t a takaróra, mert egyedül ezt most elég nehezen tudnám megoldani.
– A rövidebb úton megyünk, a hátsó kijárat felé. Gondoskodj arról, hogy mindenki máshol legyen. Kiáltsd el magad, hogy érkezik a torta és gondoskodj arról tényleg érkezzen is. Nem foglak megvárni míg elintézed. Ha bárki kérdezné hová tűntem… találj ki valami hajmeresztőt. Csak hagyd ki belőle őket. – bökök a fejemmel inkább Wendy irányába, míg azon ügyködök, hogy valahogy a karjaimba vegyem az eszméletlen Sophie-t.
– Te meg menj előre és nyisd az ajtókat! – szinte már parancsolok Bambi-nak is, semmi finomkodás, semmi álszenteskedés, ez most halál komoly. De ha jót akar magának, akkor most engedelmeskedik és nem kezd el hisztizni meg mit tudom én.
– A hátsó kijárat ettől a szobától jobbra van, remélhetőleg a többiek a másik lépcsőn smárolnak és piálgatnak, mert ott közelebb vannak a zenéhez és a piás pulthoz is. De ha mégse, akkor itt van L és elkiáltja magát, hogy jön a torta.
Ideges voltam, persze. Nem úgy terveztem ezt az egészet, hogy Sophie-val a karjaimban fogok sétálni. Na de mindegy. A lényeg, hogy gondosan be van takarva, mintha egy kis bébi lenne, aki éppen szunyókál… pont az én karjaimba és kíséretre van szükségem.
– Azt mondjuk, hogy egy klubba találtunk rá így, ahol míg mi nem figyeltünk valaki rávette erre. Értve vagyok kicsi Bambi? – megpróbálok felé pillantani. Kifürkészni vajon él-e még?
Persze sejtettem, hogy kijuttatni nem lesz olyan egyszerű, mint képzeltem. A nép a hátsó kijáratnál is éppen úgy múlat mint elől. Szóval L él a lehetőséggel és tortát kiált, ám senkit se hat nagyon meg elsőre. Ezért nekem kell hozzá tennem, hogy félmeztelenül szolgálják fel egy srác és két lány. Erre persze mindenkinek beindul a fantáziája és már megy is torta szeletet kunyerálni. Hogy nagyon csalódottak se legyenek, L a konyha irányába siet és intézkedik. A félmeztelen felszolgálok kivételével szerintem meg tudja beszélni, hogy előbb szolgálják fel, mint az le volt beszélve. Így valamivel könnyedebb lett a terep is. Nyugodtabban sétálhattunk el a kocsimig.
– Nyúlj a hátsó zsebembe és vedd ki a kulcsokat. Valahogy a hátsó ülésre kellene juttatnunk őt.
Magyarázok és abban reménykedve, hogy engedelmeskedik még egy kérlek szó is elhagyja a számat, ami alig halható. De ha elakar jutni a kórházba, akkor igyekezni fog.
      kicsi Bambika   ● ● coded by elena




avatar
Elit
Tell me your secrets
77
● ● Posztok száma :
● ● Keresem :
〆Thomas Hayes
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Wendy Davenport tollából
Témanyitás ✥ Re: A vadász & a Bambi || 1 héttel ezelőtt •• Csüt. Aug. 31, 2017 10:42 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Timothée && Wendy
Ideges vagyok. Nagyon ideges vagyok, és fogalmam sincs, hogy ez még is hogyan történhetett. Sophie sosem szokta ennyire elhagyni magát, hogy még a világáról se tudjon, de ehhez nagyon részegnek kellett lennie, hiszen intravénásan adták be neki a drogot, úgy pedig nem lehet, ha közben hadakozik. Fogalmam sincs, hogy már ki volt ütve amikor ez történt, vagy csak a drog után történt ez. Istenem, ennek az egésznek nem kellett volna megtörténnie és nem is történt volna meg, ha nem jövünk el, vagy legalábbis nem támad kedvem kiszakadni a tömegből és mellette maradtam volna. Amikor még magára hagytam jól volt, és nem beszélgettem olyan sokat Timmel kint a teraszon.
Hitetlen tekintettel nézem a tű nyomokat a legjobb barátnőm karján, majd mikor Tim hátat fordít nekem, és még jobban felfogom a dolgokat, hátrébb lépek pár lépést, de a tekintetem továbbra is üveges. Eszembe ötlik, hogy ha ennyire ki van ütve, akkor mi van, ha nem csak bedrogozták? Nem tudott védekezni, mi van ha ezek mellett még meg is erőszakolták? Úristen, ebbe belegondolok és hirtelen elkezd forogni velem a szoba. Hogyan lehettem ilyen rossz barátnő. Sophie az egyetlen lány aki kiáll értem az osztályban, ő volt az első barátnőm itt, Párizsban, nem hagyhatom, hogy bármi baja is legyen. Azt sem tudom, hogy a szüleinek hogyan fogom ezt megmagyarázni, biztos, hogy engem fognak hibáztatni érte, mert velem jött el a buliba.
Továbbra is csöndben vagyok, csupán csak bólintok amikor azt mondja, hogy én majd nyissam az ajtókat, és a tekintetemmel követem Timothée-t amikor az öccse szekrényéből elővesz egy paplant és L-el együtt betakarják Sophiet.
Amikor Tim a karjaiba veszi a barátnőmet, próbálok erőt venni magamon, hogy megmozduljak, de először nehezemre esik, majd pár pillanat múlva sikerül erőt vennem magamon és elindulok a fiúkkal.
Megtorpanok amíg L elkiáltja magát, majd mikor az út szabaddá válik, kinyitom a hátsó ajtót és kimegyünk a kocsihoz, majd semmi beszéd nélkül kiveszem Tim hátsó zsebéből a kocsikulcsot és kinyitom a kocsit, majd beülök hátra és segítek lefektetni Sophiet az ülésre. Fejét az ölembe veszem és kisimítom a haját a szeméből.
- Kérlek, kérlek térj magadhoz... – hangom elcsuklik ahogyan végig nézek az arcán. Fehér, sápadt bőr és egyáltalán semmi jel nem utal arra, hogy magához térne. Szemeim elkezdenek csillogni, de jelenleg a könnyektől, főleg mert nem akarok most sírni. Nem akarok Tim előtt összetörni.
Előrenyújtom a kulcsokat Timnek amikor beül a vezető ülésre, majd vissza fordulok a barátnőm felé.
Amikor beindítja a motort, felnézek és tekintetünk találkozik a visszapillantó tükörben. Most először nézek a szemeibe, – úgy valahogy – hogy nem mondok semmi sértőt neki. Sőt, most semmit sem mondok, csak nézem őt egy darabig, majd megszakítom a szemkontaktust és vissza nézek a sápadt barátnőm arcára.

     hmm    ● ● coded by elena


Everyone you meet is fighting a battle u know nothing about.
BE KIND. ALWAYS
avatar
Elit
Tell me your secrets
74
● ● Posztok száma :
● ● Keresem :
● ● josefine pettersen
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Timothée Sartre tollából
Témanyitás ✥ Re: A vadász & a Bambi || 1 héttel ezelőtt •• Pént. Szept. 01, 2017 6:46 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Bambi & Tintin vadász
Senkit se hibáztathatunk azért, ha önmaga próbál, akar lenni. Az meg nem az ő gondja, ha mi történetesen nem fogadjuk el ezt. Szarul éreztem magam, hogy Sophie-t kellett a karjaimba vennem és úgy tennem, mintha nagyon szerelmes lennék belé és nem tudom megállni, hogy ne így tegyek. Az a szerencsétlensége, hogy ő ebből semmit se fog tudni. Mármint, hogy a nagy -Timothée Sartre a karjaiba tartotta őt amíg eszméletlen volt.
Csak ne maradjon eszméletlen örökre. Ezért is igyekeztem amennyire lehetett az autóm felé. Hogy a hátsó ülésre tehessük és menjünk is. Az van, hogy hiába a hátsó zsebemből veszi ki a kocsi kulcsot, most semmi perverz megjegyzést nem tudok neki tenni. Nem illene most ide, különben is túl komoly a helyzet, hogy komolytalan legyek. Én.
Kinyitja a hátsó ülést is végre, beül és azon agyalok, hogy miként helyezzem el Sophie-t a lehető legóvatosabban. Amint ez megvan becsukom az hátsó ajtót és beülök előre. Illetve hátrafordulok a kulcsokért is. Az ujjaimmal csak nem indíthatom be ezt a csodás és környezet szennyező szerkezetet. Előre fordulok, beindítom a kocsit és még mielőtt rátaposhatnék a gázra, visszanézek rájuk a tükörben. Látom amit látok. De inkább nem mondok semmit. Jobbnak látom ha csendben maradok és csöppet se terelem el a gondolatainkat az esetről. Minek? Hogy naivan azt higgye, minden rendben lesz, amikor tudjuk, hogy nem is?
– Két verzió van, az egyik, hogy azt mondjuk a húgom és a szüleink most külföldön vannak nem érhetnék el őket, felnőttnek majd ott leszek én. Illetve a másik, hogy nem keverjük bele a házamba lévő bulit, hanem egy klubba találtunk rá így, miután visszamentünk hozzá. Melyiket tudod jobban hazudni? – szívesen elmondanám én az igazat is, csak akkor egy életre eltiltanának a házi buliktól és másokat az ingyen piától.
– Ne sírj, nem éri meg. Különben is rendbe fog jönni, rendbe kell jönnie! – mondom a lehető leghatározottabban és ugyanilyen magabiztossággal hajtok át a zöldön vagy az éppen átváltott piroson. Nincs időnk. Nincs időm. Nincs ideje Sophie-nak se. Szóval mi az nekem, ha benyakalok egy büntetést?
Túlélhető. Minden túlélhető. A büntetés és ez is az lesz. Csak pozitívan kell a dolgokhoz állni. Még ha a helyzet szerencsétlennek látszik és azt próbáljuk most bemesélni magunknak, hogy ilyen nem történhet meg velünk… De megtörténhet. Mindenkivel. A legszegényebbtől a leggazdagabbig. A baj sose válogat.
– Amúgy tudom kivel volt, de ne aggódj, azzal is tisztában vagyok milyen patkányirtót kell beszereznem ahhoz, hogy egy életre megbánja amiért kikezdett egy Sartre-val. – persze, hogy fortyog bennem a düh, az a patkány többé nem az ismerősöm az holtbiztos.
A közlekedés jó pár rendszabályzatát megszegve, ám biztonságosan eljutva a sürgősségire, a lehető legnormálisabb parkolási helyet kiválasztva megállítottam a kocsit.
– Nem, nem fogom elmondani, hogy ki volt az. De ne aggódj szép ceremóniát fogok a tiszteletére rendezni, ha ezen túlestünk. – azzal kikapcsoltam a biztonsági övet és kiszálltam a kocsiból, hogy hátra mehessek és újra a karjaimba vegyem Sophie-t.
– Vedd el a kulcsokat és intézkedj. Illetve vedd magadhoz a pénztárcámat. Ne merészelj lemaradni! Valakinek ki kell nyitnia az ajtókat. – utasítgatom szegény Bambi-t, mert hát nincs itt az én L.-em, így jobb ötlet hiányában Bambi-t ugráltatom. Különben addig is van ideje rám mérgesnek lennie, amiért így parancsolgatok neki és nem gondol a karjaimban lévő bajra.

      kicsi Bambika   ● ● coded by elena




avatar
Elit
Tell me your secrets
77
● ● Posztok száma :
● ● Keresem :
〆Thomas Hayes
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Wendy Davenport tollából
Témanyitás ✥ Re: A vadász & a Bambi || 1 héttel ezelőtt •• Pént. Szept. 01, 2017 7:21 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Timothée && Wendy
Bal kezemet gyengéden a karján pihentetem, szinte ölelem őt magamhoz. Nem bírnám elviselni, ha elveszíteném őt. Ő az egyetlen jó dolog az életemben. Ő tartja bennem mindig a lelket amikor Lou-éktól kikészülök a suliban, a legelső barátom, segített beilleszkedni – már amennyire ez sikerült, főleg a suliban. Éjszakákat beszélgetünk együtt át, és ő az egyetlen olyan ember akiben határtalanul megbízok, aki ismeri az igazi énemet és nem azt amit megjátszva előadok a suliban. Ismeri az összes hibámat, a gondjaimat, hogy miken kellett és kell keresztülmennem. Nem létezik, hogy pont most veszítsem el, amikor a legnagyobb szükségem lenne rá.
Nagy nehezemre végül sikerül megszólalnom és hangot kierőltetnem a torkomból, de nem vagyok képes felnézni az eszméletlen barátnőmről.
- legyen az első verzió. A másodiknál még mi lennénk előhozva, hogy magára hagytuk, stb. – mondom halkan és újabb tincset simítok ki a legjobb barátnőm arcából. - Így is bűntudatom van. Ha nem mentem volna ki a teraszra és figyeltem volna rá akkor ez most nem történik meg. Annyiszor megvédett már engem, én pedig nem voltam képes megvédeni...ettől. – mondom halkan, szinte alig hallhatóan. Hang így is nagyon nehezen jön ki a torkomon, mintha nem is én lennék. Eddig nagy volt a szám, főleg, ha Timmel kellett beszélnem, most viszont szinte rám sem lehet nézni. Leginkább az aggódás és a félelem fedezhető fel rajtam.
- Fel kéne ébrednie… – hangom szinte cseng már a kétségbeeséstől. - És ha fel is ébred… Tartok attól, hogy nem csak drogozás volt… Nem tudom mikor lett ennyire kiütve, de ha más is történt, ha teszem én azt, megerőszakolták, akkor… Azt nem fogja tudni feldolgozni. Ez nem oylan dolog amit olyan könnyen fel lehet dolgozni. – végre kimondtam azt ami egy ideje motoszkál a fejemben. A másik igazi nagy félelmemet vele kapcsolatban, hogy mi van akkor, ha nem csak drogozás történt, hanem sokkalta komolyabb is.
- Tudom, hogy erős vagy, tarts ki és ne hagyj itt, jó? Nem hagyhatsz itt... – suttogom a szavakat Sophie-nak és lehunyom pár pillanatra a szemeimet, hogy leküzdjem a sírást ami kerülget mióta beszálltunk a kocsiba.
Felnézek amikor azt mondja, hogy tudja, hogy ki tette ezt Sophie-val. - Honnan tudod? És ne, ne mond el ki az, mert nem akarom tudni. Csak azt, hogy honnan tudod? Kint voltál velem amikor ez történt... – bűntudat. A fránya bűntudat ne emésztene engem ennyire.
Normál esetben biztos vissza pofáznék neki, hogy hogyan merészel engem irányítgatni, de most bíznom kell benne, és bízok is, nélküle nem tudtam volna eljönni ide, így teszem amit mond, majd mikor bementünk a kórházba oda mentem gyorsan a recepciós pulthoz és elmondtam, hogy mi a baj és sürgősen kerítsenek orvost.

     hmm    ● ● coded by elena


Everyone you meet is fighting a battle u know nothing about.
BE KIND. ALWAYS
avatar
Elit
Tell me your secrets
74
● ● Posztok száma :
● ● Keresem :
● ● josefine pettersen
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Timothée Sartre tollából
Témanyitás ✥ Re: A vadász & a Bambi || 1 héttel ezelőtt •• Pént. Szept. 01, 2017 8:35 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Bambi & Tintin vadász
– Elég fura lenne, ha Napoleona-nak hívnák. Bár hmm… – inkább magamban tartom a gondolataimat. Ha bárki kérdezné azt mondanám, hogy örökbe fogadtuk és kész. Csak ne legyen itt apám, anyám ismerőse, hogy rájöhessen mekkora kamu az egész. Illetve nagyon szemét legyen és felhívja a szüleimet. Mert az ismerőseik képesek akármire. Főleg akkor ha titkon még ártottam is a csodás lányuk kevésbé csodás szívének és olyan messzire hajítottam, hogy mai napig a szét tört darabjait keresik. Tara szüleire gondolok elsősorban, így van. Mert másra kire gondolhatnék? A srácokra meg még nem kellett kiterjesztenem a hálómat. Szóval csak ne legyen bent Dr. Sayer és meg leszek mentve. Oh, de még mennyire, hogy meg leszek mentve. Tuti megcsókolom a padlózatot ha sikerült egy másik orvost találni aki beveszi a szövegelésemet. Lehetőleg egy nőt, mert annak könnyebben tudok hazudni.
– Ne legyen bűntudatod. A barátságotokban nem rád jutott a védelmező szerep, szóval törődj bele. Te valaki más vagy. Arra azonban neked kell rájönnöd, mert nem fogok segíteni ebben. – nem is áll szándékomban megmondani, hogy éppen milyen szerepet tölt be. Rengeteg van, mégis csak egyetlen egy az ami rá jellemző lehet. Erre persze neki kell rájönnie. Egyes egyedül. Nem pedig mások véleményére alapoznia azt, ami odabent van.
– Majd felhívom L-t és megkérdezem tőlem, hogy mikor talált rá meg hasonlók. Annak a gyereknek sas szeme van és jó a memóriája is. – nem hiába róla másolok dolgokat, amikor nincs hangulatom tanulni. De ez más, teljesen más.
– Tudom milyen parfümöt használnak az ismerőseim. Ne aggódj, nem L volt. Szegény srácból ki se tudnám nézni, hogy bedrogozza Sophie-t. A kis patkányunk igen. Szeret illatfelhőben fürödni, mintha ettől palástolhatná azt a szemetet ami legbelül van. Mert aki ilyet csinál, az szemét. Egy kupac senki a szememben. – dühös vagyok, az egész világon kívül most inkább csak magamra. Túl sokat beszéltem arról, hogy senki se jelent nekem semmit. Azok után meg pláne nem, hogy le is feküdtem velük.
Most meg mégis itt vagyok. Osztogatom a parancsokat Bambi-nak és közben azon agyalok, hogyan kellene előadni ezt az egészet, hogy hihető legyen. Elég volna talán arra gondolni, hogy esetleg ugyanez történne Napoleon-nal és… ő mondjuk annyira lökött józan, ilyesmitől meg tudná védeni magát, valahogy.
Mondtam már, hogy ki nem állhatom a sürgősségit úgy ahogy van? A Sayer-ek miatt igen, meg úgy mindent együtt vetve. A várakozás, ami azután következik, hogy találnak egy orvost Sophie-nak akivel beszélni fogok. A drága barátnője szerintem most úgyse tudna mit hazudni, ha már hazugsághoz kell folyamodnunk, akkor inkább én tegyem meg, mintsem ő. Végül is, szerinte én a tükör előtt próbálom ezt a fajta művészetet. Na mindegy. A hitelesség kedvéért nyomok egy búcsú puszit Sophie homlokára.
– Ne aggódj, minden rendben lesz. – próbálom nyugtatni Wendy-t, szerintem sikertelenül, de azt nem mondhatja, hogy én nem igyekszem.
      kicsi Bambika   ● ● coded by elena




avatar
Elit
Tell me your secrets
77
● ● Posztok száma :
● ● Keresem :
〆Thomas Hayes
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Sponsored content tollából
Témanyitás ✥ Re: A vadász & a Bambi || 1 héttel ezelőtt ••
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Tell me your secrets

A vadász & a Bambi || 1 héttel ezelőtt
Second Chance frpg
1 / 2 oldal

Similar topics

-
» Régi vadászház [Natan lakhelye]
» Tenrai Hankou (Isteni Kihívás)
» Jeremy Gilbert - Átvételi szándékát az adminnál lehet jelezni
» [Küldetés]Ezüstróka Vadászat
» Születésnapi köszöntések [ARCHÍV]

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: 05. Különlegességek :: Múltbéli árnyak-