A vadász & a Bambi || 1 héttel ezelőtt - Page 2
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Postagalamb központ
✥ Bátran üzenj ✥



Legújabb történetek
✥ feltörekvõk írásai ✥

Today at 10:41 am
Yesterday at 10:04 pm
Yesterday at 8:54 pm
Yesterday at 8:37 pm
Yesterday at 8:37 pm
Akik erre járnak
✥ Várunk mindenkit ✥

Jelenleg 15 felhasználó van itt :: 8 regisztrált, 0 rejtett és 7 vendég :: 1 Bot




A legtöbb felhasználó (43 fő) Kedd Okt. 17, 2017 9:10 pm-kor volt itt.
Történet írók
✥ fantázia szárnyal ✥

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Share| .
A vadász & a Bambi || 1 héttel ezelőtt


Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Szeretettel Wendy Davenport tollából
Témanyitás A vadász & a Bambi || 1 héttel ezelőtt •• Vas. Aug. 27, 2017 11:14 pm

First topic message reminder :

Timothée && Wendy
Kezdem úgy érezni, hogy lassan igazán megkaphatnám a legjobb barátnőnek járó címet, mert Sophie-val való barátságunk óta már ez a második olyan buli amibe csak is miatta megyek el, mert amúgy nem nagyon füllik hozzá a fogam. Imádok bulizni, csak nem éppen beképzelt seggfejeknél, akik nagyon nagyra tartják magukat és azt hiszik, hogy egy huncut mosollyal sikerül minden lányt levenniük a lábukról. Igen, igen, Timothée-ről van szó.
Tim mindig is ilyen volt, a gimi óta legalábbis, mert csak erről tudok nyilatkozni. 3 éve ismerem, persze sosem beszélgettem vele, mert már az első évem óta meg van róla a véleményem. Annyira beleillik a mai gimik alkotta képbe.
Tim az egyik legmenőbb diákok közé tartozik, főleg azóta, hogy végzős és mivel már csak kb félévet jár a gimibe ezért természetesen minél hamarabb minél több csaj akarja őt megkapni. Ez így még oké is lenne, de ő szeret is ezzel élni, kihasználja a helyzetet és azt, hogy szinte a gimi összes csaja mindent megkapna, hogy akár egy éjszakára is megkaphassa őt. Belegondolni sem akarok, hogy hány csajon ment már át a négy év alatt. Azt sem értem, hogy miért pont engem szúrt ki magának, miért nem Sophiet. Bár, ha jobban beleakarok gondolni akkor jobb is, ha békén hagyja a barátnőmet. Nem akarom, hogy csalódjon benne, és tudom, hogy Tim csak szexre használja őt, mert ő ilyen, Sophie pedig túlságosan is szerelmes, hogy ezt észrevegye. Ha pedig ezt közölném vele akkor én lennék a rossz barátnő aki elakarja venni tőle Timothée-t, ami nem is lenne igaz, mert nem is járnak együtt. Hála az égnek!
- Kimegyek levegőzni kicsit, megleszel? – nézek a barátnőmre, majd mikor bólint, fogom a műanyag poharamat amiben pia van és kisétálok az udvarra. Hm, meg kell hagyni, hogy egész szép. Látszik, hogy gazdag család lakik itt és sok időt fordítanak arra is, hogy a ház és annak a környéke normálisan nézzen ki.
Oda sétálok az erkélyhez, majd rátámaszkodok az erkélykorlátra és onnan nézek magam elé, miközben a poharam szélét birizgálom az ujjammal.
Még itt is lehet hallani a nagy zsivajt amit a bent dübörgő zene és az emberek csevegése ad. Szerencsére itt jóval kevesebb ember van, mint bent a házban, szóval úgy érzem sikerült megtalálnom azt a helyet ahol biztos nem fogok Timmel összefutni.

    hmm   ● ● coded by elena


Everyone you meet is fighting a battle u know nothing about.
BE KIND. ALWAYS
avatar
Elit
Tell me your secrets

64
● ● Posztok száma :
● ● Keresem :
● ● josefine pettersen
● ● karakter arca :


SzerzőÜzenet

Szeretettel Wendy Davenport tollából
Témanyitás Re: A vadász & a Bambi || 1 héttel ezelőtt •• Pént. Szept. 01, 2017 9:13 pm

Timothée && Wendy
Amikor a szemem sarkából látom, hogy Tim oda megy beszélni az orvossal, hátrálok pár lépést, majd oda sétálok a műanyag székekhez és leülök az egyikre, majd a lábamon megtámasztom a fejemet a kezem segítségével és feszülten beletúrok a hajamba, majd veszek egy mély levegőt és magam elé meredek, a padlót nézem, mintha olyan érdekes lenne, pedig egyáltalán semmi különleges sincs benne.
- Nem a legjobb osztályt fogtam ki. Utálnak, csak úgy, mint téged a suli fele. – erőltetetten elnevetem magamat, de a hangomban érezhető, hogy ezt nem igazi sértésnek szánom, hiszen közel sem vagyok olyan hangulatban, hogy sértegessem őt. Pont most. - Sophie az egyetlen aki mindig ki áll mellettem, aki megvéd. Nem tudom mit csinálok, ha elveszítem. – fejemet hátradöntöm a falnak és próbálom a lelkemet lenyugtatni, hogy ne kezdjek el sírni.
Felnézek Timre amikor elmondja, hogy honnan jött rá, hogy ki bántotta Sophiet.
- Szerinted… Szerinted több is volt, mint az, hogy bedrogozta? Ismered aki ezt tette vele, szerinted képes lenne arra, hogy...tudod... – nem bírom kimondani azt a szót. Belegondolni is borzalmas, hogy lehet, hogy megerőszakolták a legjobb barátnőmet. Kitudja, lehet, hogy ha nem Timmel vagyok akkor velem történik meg ugyanez, hiszen én sem voltam józan és mindenből elegem volt. Kitudja mikbe mentem volna bele.
Nézem ahogy leül mellém és pár percig figyelem az arcát, majd ismét magam elé bámulok a földre.
Halk és szomorú sóhaj hagyja el a számat. - Hazudtam. Vagyis nem tudom, össze vagyok zavarodva. Azt mondtam utálok a társaságodban lenni, most viszont… Nem is tudom elképzelni, hogy más legyen velem. És nem csak azért, mert behoztál minket. – nem nézek rá, mert nem tudnék úgy a szemeibe nézni, hogy közben látnám az önelégült képét, hogy egy újabb csajtól hallja azt, hogy neki van igaza. Nem akarok olyan lenni, mint a többiek, de ezeket most tényleg komolyan gondolom.

     hmm    ● ● coded by elena


Everyone you meet is fighting a battle u know nothing about.
BE KIND. ALWAYS
avatar
Elit
Tell me your secrets

64
● ● Posztok száma :
● ● Keresem :
● ● josefine pettersen
● ● karakter arca :


Szeretettel Timothée Sartre tollából
Témanyitás Re: A vadász & a Bambi || 1 héttel ezelőtt •• Pént. Szept. 01, 2017 11:16 pm

Bambi & Tintin vadász
Kíváncsian figyelem őt. Ahogy beszél. Őt talán tényleg zavarja, ha az osztálya utálja. Engem azonban teljesen hidegen hagy, hogy az iskola fele torkig van velem. Az meg kiteszi a lányokat, akik túlontúl hiszékenyek és meg kell őket tanítani az élet legfontosabb leckéjére: a férfiak nem úgy gondolkodnak, mint ők. Ennél fogva holtbiztos, hogy nem csillámpónin lovagolva érkeznek meg hozzájuk, ahogy esetleg az álmaikban tennék. Hanem a kőkemény valóság komor bárkáin.
– Nem kell mindenkinek kedvelnie, sőt talán ez az ami motiválhatna mondjuk a tanulásban. Hogy esetleg megmutasd nekik jobb vagy náluk és nem törhetnek le. Ilyen egyszerű az egész. Különben is láttál már egy farkast azon aggódni, hogy mit gondolhatnak róla a bárányok? Nem. Neked se kéne törődnöd velük. – ehhez persze az kellene, hogy olyan legyen, mint én csak lányba. Bár attól a nem törődöm jellemtől inkább megkímélném őt, mintsem hasonlítson rám.
– Semmit, nem fogod elveszíteni. Nem hagyjuk. – úgy tűnik az érzelmi terroristából átmentem lelki szemetes kukába, de mindegy. Nagyon le lehet törve, ha mindezeket nekem mondja el. Szemet forgatok a bugyuta kérdésére. Jó, persze először engem is ez érdekelne, ha az ő helyében lennék. Kihúzom magam. Elég gerincesnek kellene lennem, hogy elmondjam a véleményem. Ép ki is nyitnám a számat és válaszolnék a kérdés özönére, amikor meggondolom magam. Nem fogok semmit se mondani. Pontosabban semmi olyat, amivel konkrét választ adhatnék neki. Végül is mit számít? Megtörtént vagy sem, nem törölhetjük el a dolgokat. Sajnos.
– Szerinted? Kinek van kedve teljesen bedrogozva még erőszakoskodni is? – ennyi, semmi nyugodt meg biztos nem történt semmi vagy szerintem aggódhatunk, mert megtörtént a dolog. Sima találd ki amit akarsz és gondolj arra amire szeretnél verzió. Ezzel persze lehet, hogy nem nyugtattam meg őt. Ami nem baj. Úgyse az a célom. Majd az orvos beszél és elmondja mindazt amit tudni akarok. Vagy legalábbis remélem.
Meglepődök azon amikor felsóhajt – szinte ki akarja lehelni magából a lelket is – annyira szomorúan, hogy még egyet-kettőt én is pislogok a csodálkozástól. Ez tényleg Wendy? Aztán amikor belekezd a még értelmetlenebb monológjába én is felsóhajtok.
Hogy ez az egy szál nő, milyen buta. Milyen bután kétségbeesett! Én meg tényleg őt szeretem? Vagyok ennyire beteges? Vagyok. Még a legreménytelenebb pillanatban is magamnak akarom. Teljesen kisajátítani, mintha… De el fogok menni. Ez már holtbiztos. Nem akarok itt maradni. Úgy értem ebben a városban. Az ittenieknél is szuperebb egyetemre akarok menni. Ami nekem is kedvező, meg a szüleimnek.
– Wendy… Részeg vagy. Túl sokat beszélsz. – nem pont a legszebb válasz tudom. De csak arra kellett, hogy esélyem legyen felhergelni őt. Nem beszélve arról, hogy még oda is hajoltam hozzá, hogyha esetleg venné a fáradtságot és felém pillantana zavaró mód önző legyek és megcsókolhassam. Ez persze csak akkor fog megtörténni, ha valóban felém fordul. Nem lophatok akárhogy csókot az ajkairól.
      kicsi Bambika   ● ● coded by elena






A hozzászólást Timothée Sartre összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Szept. 02, 2017 4:55 pm-kor.
avatar
Elit
Tell me your secrets

56
● ● Posztok száma :
● ● Keresem :
〆Thomas Hayes
● ● karakter arca :


Szeretettel Wendy Davenport tollából
Témanyitás Re: A vadász & a Bambi || 1 héttel ezelőtt •• Pént. Szept. 01, 2017 11:54 pm

Timothée && Wendy
Az alkohol okozta mámortól kicsit nehezebben fogok fel dolgokat, még úgy is, hogy nagyjából sikerült kijózanodnom az ijedségtől amikor megláttam L vállán az eszméletlen barátnőmet. Biztos vagyok benne, hogy a hűvösebb levegő is rásegített így az esti órákban, de teljesen nem tudja az embert kijózanítani.
Nagy nehezen eljut a tudatomig a mondata, hogy nem kéne törődnöm a többiekkel és lényegében magasról tenni rájuk. Ezt is teszem, nem véletlenül alakítottam ki magamnak az évek folyamán egy álcát, egy úgynevezett álarcot amivel igyekszem minél jobban megvédeni magamat. Nem akarom, hogy megbántsanak és összetörjenek, de néha én is kiborulok, amikor már nem bírom azt ami bent folyik a suliban. És ilyenkor Sophie az akinek panaszkodni szoktam, mert egyedül ő az az ember aki megérti, hiszen velem együtt éli át a pillanatokat. Ott van mellettem, van fogalma arról, hogy mi zajlik az osztályban, tudja, hogy mi zajlik le bennem.
- Innentől már nem rajtunk múlik... – suttogom a szavakat a földet bámulva és a telefonomat szorongatva a kezemben. Elővettem, hogy írjak a szüleinek, de végül nem mertem elküldeni azt, hogy a lányukat bedrogozták és fogalmunk sincs még arról, hogy vajon más is történt-e vele. Így hát nem küldtem sms-t, mert nem volt elég lelki erőm hozzá.
A kórházakban a várakozás a legrosszabb. Amikor ülsz, kínzóan lassan telik az idő és fogalmad sincs, hogy mi van a szeretteddel. Kikészít ez a várakozás, pedig tudom, hogy cirka pár perce lehetünk itt, de nekem már vagy egy órának tűnik az egész.
- Pont ez az, hogy nem vagyok részeg. Túl józan vagyok már ehhez az egész éjszakához... – mondom és a mondatom vége felé felemelem a fejemet és felé fordulok, hogy a szemeibe nézhessek, akkor viszont olyan történik amire nem számítottam, főleg nem most, hogy ennyire magam alatt vagyok. Meg lehet, hogy nem is vagyok teljesen józan.
A meglepődöttségtől természetesen vissza csókolom, majd elhúzódom tőle egy nagyon kicsit, mert nem tudom hova tenni ezt az egészet, majd végül ki kapcsolom az agyamat és vissza hajolok hozzá, hogy immáron én csókoljam meg őt. Tudom, hogy tiszta hülyeség, de túlságosan is vágyom most a szeretetre, túlságosan igénylem most a törődést, azt, hogy legyen mellettem valaki.

     hmm    ● ● coded by elena


Everyone you meet is fighting a battle u know nothing about.
BE KIND. ALWAYS
avatar
Elit
Tell me your secrets

64
● ● Posztok száma :
● ● Keresem :
● ● josefine pettersen
● ● karakter arca :


Szeretettel Timothée Sartre tollából
Témanyitás Re: A vadász & a Bambi || 1 héttel ezelőtt •• Szomb. Szept. 02, 2017 5:37 pm

Bambi & Tintin vadász
Nem hibáztatom őt azért, amilyen. Nem lehet. Egyszerűen ilyen és kész. Most inkább arra kell gondolnom, hogy ebből az egészből szerencsésen jöjjünk ki. Nem fogok imádkozni Sophie életéért, nem könyörgök az ég felé emelve a tekintetem, hogy túl élje ezt az egészet. Egyszerűen azért, mert túl realista vagyok az ilyesmihez. Meg persze jól nyakon öntöttek két veder hitetlenséggel, ami egy életre elég, szóval bizonyára nem könyörgök senkinek. Csak abban reménykedek, hogy elég erős és felébred.
Mi mást tehetnék? Lehetnék nagyon kétségbeesett és úgy tehetnék, mintha nagyon félteném a húgomat, de még arra se vagyok képes, hogy türelmetlenül fel alá járkáljak. Nem, mert jobb dolgom is van. Bambira összpontosítani. Ő le tudja kötni az idegeimet és a figyelmemet is egy időre. Na jó, talán túl sok időre. De kit érdekel?! Addig is kiüríthetem az agyamból az eseményeket és rá figyelhetek. Ahogy beszél. Tényleg azt hiszi, hogy a lelki szemetesládája vagyok igaz? Elhúzom a szám. Most már mindegy, végighallgatom amit mond. Lánynak lenni szar dolog. Ez már biztos. Vagy legalábbis ezekben az esetekben! Van amikor határozottan jó, ha az embernek nem fütyköse van. Persze lehet a Bambi féléknek magyarázni ilyesmikről? Szép, hogy nem! Ezért ráhagyom. Jobb ha azt hisz amit akar.
– Remélem jól fog ebből kijönni és nem esik nagyobb baja. – maximum az, hogy kiszeret belőlem, de mondjuk annak nagyon tudnék örülni. Szerintem én lennék a legboldogabb ha azt mondaná, hogy utál.
Amikor közli, hogy nem részeg hanem pont az ellenkezője, józan csak szemet forgatok. Ettől még nem fogok letenni a tervemről. Amint felém fordítja a fejét, kihasználom az alkalmat és megcsókolom. Tudom, időzítésből jeles vagyok, de nem tudom mit tehetnék. Nem tudom, hogyan kéne lenyugtatnom őt. Pont most. Valamiért a csók tűnik a legegyszerűbbnek, amivel igazán el tudom terelni esetleg a gondolatait. Elhúzódok tőle.
Ám nem számítok arra, hogy visszacsókol, vagy van elég bátorsága, ereje kezdeményezni. De nem vagyok bolond, rögvest kihasználom az alkalmat és átkarolva magamhoz húzom, hogy még véletlenül se jusson eszébe elrohanni tőlem. Túl régóta várok arra, hogy végre beadja a derekát és önmagának is bevallja, mégse utál annyira. Egy pillanatra azonban megszakítom a csókunk és elhúzom a fejem tőle, de csak annyira, hogy láthassam a teljes arcát.
– Bambi, te olyan bolond vagy… Különben hiába kapálózol most megmakacsoltam magam és nem foglak elengedni. – elégedetten elvigyorodtam. Ez persze csak néhány pillanatig volt így, mert nem tudtam megállni, hogy ne csókoljam esetleg őt újra meg. Ma még esetleg megtehetem, holnap már ki tudja. Tehát újfent „rátelepszem” ajkaira az enyémmel és nem engedem őt elmenekülni.
      kicsi Bambika   ● ● coded by elena




avatar
Elit
Tell me your secrets

56
● ● Posztok száma :
● ● Keresem :
〆Thomas Hayes
● ● karakter arca :


Szeretettel Wendy Davenport tollából
Témanyitás Re: A vadász & a Bambi || 1 héttel ezelőtt •• Szomb. Szept. 02, 2017 6:38 pm

Timothée && Wendy
Olyan hosszúnak tűnik az idő amióta itt várunk. Az egész helyzet olyan hihetetlennek tűnik, hogy pont velünk történik meg ilyen. Nem sokat voltunk kint a teraszon, nem sok idő volt bedrogozni Sophiet, de hogyan lehet, hogy senki sem vette észre vagy senki nem foglalkozott vele… Az emberek nem lehetnek ilyenek… Nem hiszem, hogy egyedül csak L látta őt ilyen állapotban, nah meg persze az aki ezt tette vele.
Nem tudom tudni, hogy ki volt képes arra, hogy ilyet tegyen, mert így is össze vagyok törve és félek még inkább fájna a dolog, ha kiderülne, hogy olyan tette akit ismerek. Biztos, hogy ismerem látásból legalább, de nem akarom tudni. Nem akarok ezen tovább agyalni, mert minél több időt adok ennek a gondolatnak a fejemben, annál inkább zuhanok le a mélybe ahonnan nehezen fogok tudni csak feljönni.
Amikor közelebb húz magához, felé fordulok, hogy ne kelljen kitekerednem, és miután visszacsókol, próbálok arra figyelni és belefeledkezni és nem arra gondolni, hogy vajon mikor jön már erre egy orvos vagy nővér, hogy végre megtudjam kérdezni, hogy mi van a legjobb barátnőmmel. Egyáltalán mi tart már nekik ennyi ideje? Itt vagyunk legalább negyed órája, már kész kéne lenniük, már mondaniuk kéne valamit… Ha belegondolok, hogy későn hoztuk be ide, a gyomrom borsószem méretűre ugrik össze, görcsbe rándul és nem tudom mit tehetnék, vagy mit kéne a szüleinek mondanom majd. Ha magához is tér, így is meg kell nekik magyaráznom, ha Sophie úgy dönt, hogy elmondja nekik. Ha meg nem… Akkor egy ideig biztos nem akarok a szüleivel találkozni, mert nem tudnék belenézni a szemükbe úgy, hogy tudom mi történt a lányukkal.
Meglátszik, hogy már késő estére jár, hiszen alig vannak a kórházban emberek, akiket itt kezelnek azok valószínűleg már alszanak, és kevés embert hoznak be ilyen későn a kórházba, így tényleg örülök, hogy úgy valahogy magunk lehetünk.
- Nem is akarom, hogy most elengedj... – suttogom ezt a pár szót, majd jól esően csókolom vissza amikor újra vissza hajol hozzám.
Hiába is, szerintem tudja, hogy leginkább azért mentem ebbe bele, mert most túlságosan is kétségbe vagyok esve, túlságosan félek attól, hogy magamra maradok. Örülök annak, hogy nem döntött úgy, hogy vissza megy a buliba, miután behozott minket.
Végül halványan elmosolyodom és elhúzódom tőle úgy, hogy a homlokomat az övének támasztom.
- Honnan jött neked az, hogy Bambinak hívj? – sokszor hívott már így, de sosem kérdeztem rá, hogy végül honnan jött neki ez a nevem, most viszont van bőven időnk, meg tényleg érdekel is.

     hmm    ● ● coded by elena


Everyone you meet is fighting a battle u know nothing about.
BE KIND. ALWAYS
avatar
Elit
Tell me your secrets

64
● ● Posztok száma :
● ● Keresem :
● ● josefine pettersen
● ● karakter arca :


Szeretettel Timothée Sartre tollából
Témanyitás Re: A vadász & a Bambi || 1 héttel ezelőtt •• Szomb. Szept. 02, 2017 8:55 pm

Bambi & Tintin vadász
Akárhogy is, nem bánom, hogy még nem kaptunk Sophie-ról semmi hírt. Jó ez így. Elvagyok. Ha semmi perc alatt megoldották volna a problémáját, a problémánkat, most nem tudtam volna megcsókolni nem is egyszer a kis Bambit. Tehát minden rosszban van valami jó alapon most csak a pillanatnak élek, ahogy ilyenkor mindig. Nem törődve azzal, hogy esetleg mi lesz holnap. Miként kezelem őt és miként nem. Egyáltalán észre fogom-e venni vagy sem? Kit érdekel? Ha most rám van szüksége elfogadom és kész. Nincs ezen mit túl bonyolítani. Igaz?
– Eszemben sincs. – mondhatnék megannyi szép és hazug dolgot neki, akárcsak a többieknek. De nem teszem. Nem. Bambi úgyse az a hiszékeny fajta és különben is tudja, hogy merőben sokat kamuznék neki. Ő túl nemes ahhoz, hogy hazugságokkal álltassam őt. Nem buta. Sajnálatos vagy kevésbé sajnálatos módon. Az okos nőkkel meg az a baj, hogy igen rafináltak. Van, hogy még nekem is fejfájást okoznak. Ám eddig mindig kitaláltam egy frappáns megoldást, amivel meggondoltál magukat. Szerencsémre?
Amikor összeérinti a homlokunk elmosolyodok. Túl érzelgős. Az ember tényleg elhiszi, hogy a holnap ígéretével kecsegtet. Aztán meg nem történik semmi sem. De mit számít az? Csak ez a pillanat a fontos. Hogy most mit tesz, annak semmi következménye se lesz holnap. Az én káromra. Mert mindent kezdhetek elölről a nagy semmitől. Vagy esetleg az utálkozástól. Mert ezt teszi. Elnevetem magam amikor megkérdezi, hogy miért hívom őt Bambinak vagy honnan jött ez az érdekes ötlet. Most tényleg elvárja, hogy a legelejéről kezdjem?
– Ez bonyolult, de neked leegyszerűsítem. A férfiak már az ősidőktől fogva rendelkeznek egy bizonyos vadász ösztönnel, sokkal jobban örülnek annak, ha a prédájukért meg kell dolgozniuk. Ami az ölükbe hullik abban sose fogják az értéket látni. Ez átvitt értelemben annyit jelent, hogy mindig a nehezen kaphatóhoz fognak vonzódni. Akit meg se kell hódítaniuk, hanem magától ajánlkozik… Mi a jó abban? Ne mondd azt, hogy te nem szereted ha rendesen elcsábítanak, mintha magadtól mennél oda valakihez és se perc alatt megtörténnének a dolgok? Mert én az ilyet ki nem állhatom. Ezért is kell az olyanoknak megtanulniuk, hogy sose szabad bízniuk a szívükben és ilyen helyzetben az eszükre kell hallgatniuk. Egy kicsivel többre kell becsülniük önmaguk, minthogy megalázva ők másszanak a férfi köré. Az ilyenek olyanok, mint az oposszumok. Döglöttnek tetetik maguk, hogy valaki észre vegye őket. De az őzek nem, értük hegyen völgyön át kell haladni, hogy levadászodjanak. Ilyen egyszerű az egész. Nem vagy egy könnyű eset. Tudod-e? – magyarázok s, magyaráznék még tovább. Hacsak ki nem derül, hogy minden amiért itt vártunk és aggódtunk a semmiért volt. Sophie, a mi kis oposszumunk él. Az már lényegtelen, hogy majdnem meghalt. De megmarad. Legalábbis az orvos ezt mondta.
      kicsi Bambika   ● ● coded by elena




avatar
Elit
Tell me your secrets

56
● ● Posztok száma :
● ● Keresem :
〆Thomas Hayes
● ● karakter arca :


Szeretettel Wendy Davenport tollából
Témanyitás Re: A vadász & a Bambi || 1 héttel ezelőtt •• Szomb. Szept. 02, 2017 9:46 pm

Timothée && Wendy
Fogalmam sincs arról, hogy még is mit fog hozni a holnap, hogy mi lesz a suliban, hogy hogyan fogok ezek után Timhez viszonyulni. A szívem azt mondja, hogy ezek után nem igazán kéne utálkozva ránéznem és úgy beszélnem róla, az agyam viszont vészjóslóan, szinte már sikítva mondja azt, hogy minél hamarabb lökjem el magamtól ezt a srácot, mielőtt túl késő lesz, mert ő csak rossz hatással lesz rám és csak kihasznál. Nem vagyok hülye és persze, hogy megfordult ez az opció a fejemben, sőt leginkább csak ez az opció mászkál megállás nélkül a fejemben. Nem akarok egy újabb lány lenni azon a bizonyos listáján, és Sophiet sem akarom megbántani. Nem, a legjobb barátnőm ennél jobbat érdemel, és habár tudom, hogy Tim csak kihasználja őt, de nem akarok én lenni az a látszólagos tényező aki „szétválasztotta őket”. Nem lehet ezt fojtatni. Nem akarom. Mármint… Oké, külsős szemlélőként ez máshogy látszódhat, hiszen bármennyire is elakarok húzódni, nem megy, nem tudok. Talán nem is akarok…
Nem akartam előtte gyengének és megtörtnek mutatkozni, de szerintem most pont erre került sor. Megmutattam neki azt, hogy még sem utálom én őt annyira, mint amennyire én azt mutatni akarom kifelé a világ számára, meg leginkább ő neki. Ez pedig az egyik legnagyobb hiba amit ma este elkövettem. Kártyát adtam a kezébe, elfogja bízni magát ettől a csóktól, ettől a jó pár csóktól, én pedig nem tudom mit akarok. Nem akarom, hogy utálnom kelljen őt, de csalódni sem akarok benne, viszont félek az lenne, ha közel engedném magamhoz, ha végül megbíznék benne. Ez nem történhet meg.
Fejemet neki döntöm a falnak és úgy figyelem, ahogy a nevem eredetéről kezd el mesélni. Szinte már az első mondatánál is akaratlanul elmosolyodok. Jézusom, szinte vissza vezeti az ősidőkhöz.
Abszurd, de képes vagyok ilyen helyzetben is mosolyogni, pedig úgy valahogy, de nehéz este van a hátam mögött. Meg szerintem a másnap sem lesz egy könnyű menet.
- Oh, szóval egy becserkészendő őz vagyok? – kérdezem halkan felnevetve. - És kitalálom; te vagy a Vadász. – mondom mosolyogva és őt figyelem, de nem tudom tovább folytatni, mert szinte rögtön felpattanok amikor meglátom az orvost és oda sietek hozzá. Amikor azt mondja, hogy bemehetek Sophie-hoz, hátra nézek Timre, majd ott hagyom őt és bemegyek.

    köszönöm drágám <33    ● ● coded by elena


Everyone you meet is fighting a battle u know nothing about.
BE KIND. ALWAYS
avatar
Elit
Tell me your secrets

64
● ● Posztok száma :
● ● Keresem :
● ● josefine pettersen
● ● karakter arca :


Szeretettel Admin tollából
Témanyitás Re: A vadász & a Bambi || 1 héttel ezelőtt •• Szer. Szept. 06, 2017 10:17 am

avatar
Alapító;;Segítõ
Tell me your secrets

954
● ● Posztok száma :
my babes
● ● Keresem :
I'm faceless
● ● karakter arca :


Szeretettel Sponsored content tollából
Témanyitás Re: A vadász & a Bambi || 1 héttel ezelőtt ••

Tell me your secrets


A vadász & a Bambi || 1 héttel ezelőtt
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Similar topics

-
» Régi vadászház [Natan lakhelye]
» Tenrai Hankou (Isteni Kihívás)
» Jeremy Gilbert - Átvételi szándékát az adminnál lehet jelezni
» [Küldetés]Ezüstróka Vadászat
» Születésnapi köszöntések [ARCHÍV]

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: 05. Különlegességek :: Múltbéli árnyak-