» Egy-két támpont, amit bátran kiszínezhetsz:
Egészen eddig abban a tudatban éltem, hogy a parkban sétálva nem érhet baj, legalábbis fényes nappal biztosan nem. Aztán jöttél Te, és villámgyorsan meggyőztél az ellenkezőjéről, a kutyáddal együtt.
Győzködtél ugyan, hogy sajnálod, és hogy Remus csak barátkozni akart velem, rajtam azonban nem sokat segített, miután már fenékre ültem a sárban. Kérdezted, hogy hová tartok, én meg mondtam, hogy miután Remus és Te tönkretettétek a nadrágom, haza. Ragaszkodtál hozzá, hogy elkísérj, én pedig a végén már nem is tiltakoztam ellene annyira. Az igazat megvallva már a felére sem emlékszem annak, hogy miről beszélgettünk, akkora álomnak tűntél, de az megmaradt, hogy olyan lelkesedéssel meséltem a vadonatúj munkámról, és a grafikus tanfolyamról, amire beiratkoztam, mint előtte senki másnak. Szerettem volna, ha nem csak az én szám jár és Te is mesélsz magadról, de már legalább nyolc és fél perce a kapunk előtt álltunk, nekem pedig fel sem tűnt.
Megbeszéltük, hogy eljössz velem nadrágot venni, hiába mondtam, hogy engem egy sütivel is ki lehet békíteni. Amilyen hülye vagyok, amikor elkérted a számomat, nem kértem, hogy viszonozd a gesztust. Most pedig képtelen vagyok elfelejteni azt az acélkék szempárt - mármint a kutyádét - és minden nap a hívásodat várom. Egyáltalán komolyan gondoltad Te ezt az egészet, vagy már teljesen el is felejtettél?

/Nagyon-nagyon-NAGYON várlak és szeretném, ha jönnél!   A PB nem képezi alku tárgyát, mert hát nézd csak meg a két arcot egymás mellett, mondd, hogy nem lenne tökéletes... Minden mást a karakterrel kapcsolatban nagyon szívesen Rád bízok - egyedül azt nem tudnám elképzelni, hogy a Törvényen kívüli csoportba tartozzon, de meg lehet győzni.  
Ha megtetszett a karakter, dobj meg egy kővel, mármint pm-el, és megbeszéljük a részleteket! (Légyszi, bárki, akárki)/