» Egy-két táppont, amit bátran kiszínezhetsz:
A mi találkozásunk nem az a tipikus romantikus rózsa adogatós, nyálas "jajvéletlenleöntöttelekkávéval" sztori. Egy éve, amikor este hazafelé tartottam a munkából megláttam valami illegális találkát, fogalmam sincs, hogy mi volt. Azt hittem összeült pár narkós gyerek aztán kész, de mivel ezután nem sokkal megjelentél, hogy kinyírj rájöttem mennyire komoly a helyzet. Nem tudom, hogy mennyit kaptál volna azért ha golyót eresztesz a fejembe. Azt se tudom, hogy mit tetszett meg bennem annyira, hogy ne végezz ki - dehogynem tudom x3 -, a lényeg, hogy nem tetted meg. Vérengzés helyett sikerült egymásra találnunk, aztán hogy mindketten életben maradjunk leléptünk Franciaországba. Egy évig minden teljesen tökéletes volt. Túl tökéletes. Ugyanúgy nyiffantgattad az embereket, de ez engem rohadtul nem érdekelt. Leszartam, hogy mennyire nyálas lesz az egész. Nem gondoltam volna, hogy az első szerelmem egy bérgyilkos lesz, azt meg pláne nem, hogy majdnem meg is ölt.
Egy év nem túl hosszú idő, de ahhoz bőven elég volt, hogy elhanyagoltnak érezzem magam. Alig voltál itthon, persze tudtam, hogy ezt értünk teszed, de nem bírtam magammal mit kezdeni. Ez nem lehet mentség a megcsalásra. Azzal feküdtem le, aki segített nekünk anno elmenekülni. Nem tudtam, hogy az egészet videóra veszi és elküldi neked. Nem tehettem mást...féltem, hogy mi lesz ha találkozunk, mi lesz ha a szemedbe kell néznem. Meghalni se szerettem volna, ezért Párizsba mentem. Nem hívtalak fel, elvittem az egyik bankkártyádat, ha már én ilyen csóró vagyok. Te valószínűleg nemsokára megtalálsz, és rajtad múlik, hogy merre tovább. Már ha túlélem.


// A vezetéknév változtatható, de a PB-hez ragaszkodom   Nagyon várlak, rögtön egy drámás játékkal kezdenénk   A lapomban részletesebb infókat is találsz   Gyere Vespi     //