» Egykét táppont, amit bátran kiszínezhetsz:

Szeretek csajozni. Szeretem nem megjegyezni a nevüket. Amikor viszont te lépsz be az életembe abban a combcsizmában, minden gyökeresen megváltozik...
Roxanne, Roxanne... A kezembe adja a piros festéket, lángoljon az a ház rendesen. Meghúzom a lángokat, sárgával színezem. A füst a háttérben terjeng, szürkévé varázsolja a téli tájat. Lassan a kertben álló fa ágai is lángra kapnak, recsegve-robogva égnek. Ha tudna, úgy üvöltene ahogy Roxy amikor megtudja, hogy kilépett a fejemből és valósággá vált.
Azon az estén jelensz meg, amikor egy ügy megoldása először az életben egyszerűen nem akar sikerülni. Nem tudom, mit keresel ugyanabban a bárban, ahol én iszom a sokadik whiskeymet. De belépsz és úgy hiszem, csak a szemem káprázik. Amikor odalépek hozzád, hogy hazavigyelek - ugyan Roxanne, ne csináld itt a fesztivált - megütközve nézel és azt kérded, honnan tudom a neved.
Mintha csak te lennél az, változatlan arccal, állandó hosszú, szőke hajjal. Te más vagy. Valódi. Érinthetlek és először az életben azt érzem, több alkalmat akarok.
Na és te? Mit akarsz? Gyerektartást amiért felcsináltalak? Beférkőzni a családba? Engem? Mit? Mondd, Roxy, mit.

- - Az előtörténetem olvasása ajánlott! - -

Nem szeretnék egyből kapcsolatba ugrani, ezt előre tisztázzuk. Viszont szeretnék felépíteni valamit, barátkozni, összejönni, néha eljárni szórakozni, rájönni, hogy milyen is vagy valójában. Felfedni a titkaidat, rájönni, hogy nem vagy valódi. Némi tervezés, megbeszélés után a játékok hozzák, hogy alakulunk. Mit szólsz, Roxanne? Megérkezel hozzám?