» Egy-két táppont, amit bátran kiszínezhetsz:
A jövendő „sógornőm”, bármilyen fura is őt így nevezni. Mert végtére is az. Még akkor is, ha egy lényegben még kiskorú, egyetemista „kislányról” van is szó. Kislány? Nő ő a javából. Talán sokkal inkább, mint a nővére, a menyasszonyom. Mert kár lenne tagadnom, az első pillanattól lenyűgöz, hogy megláttam a családi vacsorán, ahol a menyasszonyom bemutatott hivatalosan is a családjának. Egy értelmes, szellemes, határozott, de mégis valahogy sokkal lazább, kevésbé merev embert ismertem meg a személyében, mint akár a menyasszonyom vagy bárki más a családjából. Nagyon jól megértettük egymást az első pillanattól kezdve. Nem telt bele sok idő és azon kaptam magam, hogy a legfőbb bizalmasommá vált. Jobban megértett, mint bárki, még a humorunk is hasonló. És egy csupa szív ember. Kicsit talán a húgomra emlékeztet.
Sokáig próbáltam meggyőzni magam, hogy a „sógornőmmel” kialakult viszony is egyszerűen a húgom hiányára vezethető vissza, mert bár Maria Camille idősebb jó pár évvel, mint ő, mégis pont olyan csupa szív, őszinte, életteli leányzók mindketten. De ha mélyen magamba nézek, be kell ismernem, az érzéseim ez iránt a lány iránt messze nem testvériek vagy barátiak. Ami őrület, mert egy húsz körüli, jogilag még nem is mindenhol nagykorú lányban, aki ráadásul a menyasszonyom húga, nem lenne szabad látnom a nőt. Több, mint bűnös. De hát mit tehetnék, ha őszintén megvallva jobban érzem magam vele sokszor, mint a barátnőmmel? Ez az igazság. Hülye egy helyzet. Nem lenne szabad tovább erősítenem ezt a kapcsolatot, még a végén túllépünk egy határt… Mert tartok tőle, én sem vagyok teljesen közömbös neki. De ebbe bele sem akarok gondolni.
Talán ő is fuldoklik a befolyásos ügyvéd szülők gyermekeként, az elit elvárásainak való megfelelés közepette. Lehet, hogy őt nem nyugtalanítják annyira a köztünk bimbózó érzések, de az is lehet, hogy ő is éppúgy próbál küzdeni ellene, mint én, elvégre a nővére vőlegényéről van szó! Az is lehet, hogy számítóbb, mint gondolom és mindebben a játszmázásban az is benne van, hogy ő örökké csak másodhegedűs lehetett a nővére árnyékában és végre egyszer szeretné, ha „övé lenne a főnyeremény”? Egyáltalán, van-e jövője a kapcsolatunknak, vagy elhal, mielőtt igazán kibontakozhatna? A kérdésekre csak az idő adhatja meg a választ.

/A fentieken kívül mást nem kötnék meg a leányzóval kapcsolatban, sok mindenre nyitott vagyok a kettőjük kapcsolatának alakulásával kapcsolatban is, semmi nincs kőbe vésve. A nevet abszolút a megalkotóra bízom (nyilván ha esetleg a testvére érkezne meg előbb, a családnévnek egyeznie kellene, de ezen felül nincs megkötésem), a pb-nek örülnék, ha maradna, de ha csak ez tart vissza a karakter megalkotásától, alkuképes vagyok abszolút. Egyéb kérdés, kérés, miegyéb kapcsán pm-ben természetesen elérhető vagyok./