» Egy-két táppont, amit bátran kiszínezhetsz:
A mi kapcsolatunk is egy egyszerű találkozással kezdődött az egyetem alatt. A haverommal felkerestem egy latin bárt, ahol te már régen meghódítottad a táncparkettet, és ezzel együtt elég sok férfiszívet is. A pillantásunk találkozásakor már tudtam, hogy meg akarlak ismerni. Az este folyamán ezután kisajátítottalak, és a saját kis világunkban létezve hajnalig roptuk, aztán sétáltunk a tengerparton. Soha nem fogom elfelejteni azt az estét, mert beléd szerettem!

Ezután minden jött magától, te odaköltöztél hozzám, és amint befejeztük az iskolát, össze is házasodtunk. A legnagyobb egyetértésben építgettük a jövőnket. Te megalapítottad a saját cégedet még Ausztráliában, de sajnos az édesanyám betegsége félbetört mindent. El kellett döntenünk hogyan tovább, de mivel mindenben támogatsz, ezért nem volt kérdés, hogy a szüleimmel, a húgommal együtt visszatérünk Párizsba, ahova a gyökereim vezetnek. A megpróbáltatások nem értek véget, de kitartottunk egymás mellett, az eskü kötött!

Minden tökéletes lenne, már mindenünk megvan, csak a baba hiányzik. Jártunk többször is orvosnál, általában mindegyiknek az lett a vége, hogy nem jó a méhed, és nem vagy képes kihordani egy gyermeket. Két beültetésen estél át, de egyik magzat sem maradt meg, végül bedobtam a béranyaságot. Blair lett az utolsó mentsvárunk, mindenben támogattál, még Párizsba is magunkkal hoztuk, és a rokonodként mutattuk be….de sajnos ez sem hozott felüdülést. A gyermek elment, és a pénzt kifizetve hazaküldtük őt. Nem tudom, hogy mit tegyek, mondd meg, ez túl fogja élni a házasságunkat?

/Ennyi lenne dióhéjban a történet, innen az utolsó mozzanattól szeretném indítani a dolgot. Sajnos az előző jelölt kiesett, ahogyan kb. a családom legtöbb tagja, akiket meghirdettem, így nagyon várom, és szeretném, ha olyan kezébe kerülne a feleségem, aki ötletekkel gazdagítja a történetet, és nem tűnik el.  Nem szeretnék elválni, egy nehéz időszak jön, de innen szép a felfelé jutás. Egyelőre ez a kiindulási pont. Az elképzeléseim szerint Debbie egy életvidám nő, aki a munkája megszállottja, akárcsak én, és itt Párizsban készül megnyitni a szalonját, becsatlakozva a divathétbe is. Nagyon várlak, dobj meg egy postagalambbal, ha megérkeztél!     /