A tündérek királysága a valaha volt egyik legrégebbi, és legnépesebb társaság a kelta mitológiában. A történetek szerint már jóval az emberiség előtt ők uralták a szigetet – akkoriban még ők voltak túlnyomó többségben, s abban a reményben élve, hogy békésen élhetnek egymás mellett, akárcsak a természet más teremtményeivel, hagyták az embereket letelepedni, mi több, segítségükre is voltak, ahol tudtak.
Azonban ahogy teltek-múltak az évek, s az emberek egyre nagyobb számban és egyre nagyobb befolyást szerezve fölébük kerekedtek, szép lassan pedig mintha arról is elfeledkeztek volna, hogy kiknek köszönhetik a sikereiket. Egyre gyakoribbá váltak a nézeteltérések és összetűzések a két fél között, mígnem a tündérek háttérbe szorultak az emberi kapzsisággal és terjeszkedéssel szemben. A számuk fogyatkozni kezdett, s idővel a tündérek egyre nagyobb csoportja is lázongani kezdett, visszakövetelve azt, ami nekik jár...
Ekkor szakadt az egykori királyság két hatalmas táborra, a Seelie és az Unseelie udvartartásra. Fény és árnyék, „jók” és „gonoszok”... Maga az elnevezés inkább utal a két oldal emberekhez való hozzáállására, igaz, valamilyen szinten a kinézetükre is kihatással volt az idők során. Bár egykoron a királyi pár állt minden tündér felett, és ők parancsoltak nekik, mára már ez is semmissé vált... akadnak olyanok, akik a valaha volt uralkodók leszármazottjai, azonban a két táborra szakadás óta már semmilyen tényleges hatalommal nem bírnak, nem különböznek a többi társuktól, a valaha volt rangjuk pedig csupán egy érdekesség a családfájukban.
Az életkorral és a tapasztalattal együtt az erejük is fokozatosan növekszik, azt pedig tündére válogatja, hogy ki mennyire aknázza ki a benne rejlő lehetőségeket. Képesek mások megbűvölésére, és míg egyesek megelégszenek az egészen apró, csínyszerű trükkökkel, addig a tapasztaltabbak kimondottan erőteljes illúziókat is képesek létrehozni.  Ám a hatalomnak és tudásnak ára van – mivel az illúzióik a saját életenergiájukból erednek, így minél többször, vagy minél komolyabb illúziókat használnak, annál inkább megrövidítik az életüket... Hogy pedig ezt megakadályozzák, más emberektől, vagy lényektől kénytelenek pótolni a hiányzót...
Az emberek esetében jelentkező megmagyarázhatatlan furcsaság, miszerint valaki egyik napról a másikra öregedik éveket, vagy 30 évesen inkább néz ki 50-nek, ennek tudható be – túlságosan is korán jelentkező ősz tincsek, ráncok, romló memória... kinél milyen formában és komolyságban attól függően, hogy mennyi ideig élősködött rajta a tündér. Természetesen a tündérek nem csak emberekből táplálkozhatnak, csupán náluk a legszembetűnőbb a változás.
Kimondottan hosszú életűek lehetnek, de nem halhatatlanok, már az is ritka, hogy valaki megérje az 500 éves kort. A fizikai betegségek csak ritkán fognak rajtuk, és a sérülésekből is gyorsabban épülnek fel, mint egy közönséges halandó, de amennyiben halálos sebet kapnak, az ugyanúgy az ő végüket is jelenti,legyen akár 50, vagy 500 éves az érintett.
Minden tündér alapvetően ahhoz a táborhoz tartozik, amelyikbe született, ahol nevelkedett, ám ettől függetlenül nem kizárt, hogy valaki később úgy dönt, hogy elhagyja a sajátjait, és inkább a másik táborhoz csatlakozik, esetleg tetteivel szolgál rá arra, hogy kitagadják, száműzzék.  Amennyiben ez bekövetkezik és átállnak a másik oldalra, úgy idővel a kinézetük is idomul a döntésükhöz – van akinek néhány héten belül, míg akad, akinél hónapokba, évekbe telik a dolog.






A magukat Seelie-nek tartók békésebb nézeteket vallanak, szimpatizálnak az emberekkel még mindazok után is, amiket a történelem során ellenük tettek. Vannak, akik bőszen segítik őket, olyanok is, akik védelmezően, támogatóan állnak mellettük, mint titkos segítők, de akadnak olyanok is, akik részéről ez az együttérzés annyiban merül ki, hogy nem tesznek nekik keresztbe ott, ahol tudnak... Egy szükséges rossz, aki jelen van az életükben, de miután eltüntetni nem lehet, az egyetlen megoldás, hogy megtanulnak együtt élni velük.
Megjelenésükben többnyire vonzók, szimpatikus benyomást keltenek, csupán olyan apró „részletek” különböztetik meg az emberektől, mint a hegyes fül, kimondottan légies termet, vagy a különleges szemszín, melyeket ha akarnak, illúzióval könnyedén megváltoztathatnak, elrejthetnek.
Akárcsak minden tündér, ők is rákényszerülnek arra, hogy az emberek fiatalságát ellopva tartsák fenn saját életüket – ám ezt igyekeznek a lehető legtapintatosabb módon tenni. Sosem szipolyozzák ki teljesen az „áldozatuk” energiáit, csupán annyit vesznek el, amennyivel ellehetnek egy darabig, és a másiknál sem okoznak maradandó károkat vele.




Erősségek:
- egészen emberi kinézet
- emberekkel szimpatizáló, békés népség
- képesek illúziókat létrehozni

Gyengeségek:
- ugyanúgy rákényszerülnek, hogy emberek energiáit lopják, de mindig csak a szükséges mennyiséget veszik el, sosem ölnek vele szándékosan






Az emberiségre ellenségként tekintenek, egy rossz, elnyomó fajként, amit nem feltétlenül kell eltűrniük. Nyugodt szívvel használják ki őket ott, ahol tudják, csinálnak bolondot belőlük, rabolnak el embereket, csak hogy saját terveik megvalósítására használják őket. Nem számít, hogy a ma élőkön torolják meg a múltban, felmenőik okozta károkat. Sokszor a gyilkolástól sem rettennek vissza. Gonoszak, rosszindulatúak, lelkükben ott pislákol a lázadás olthatatlan lángja. Sötét mentalitásuk és hozzáállásuk a kinézetükre is kihat, valódi alakjuk kimondottan rémisztő és taszító, hűen tükrözve romlott lelküket. Már-már lidércies megjelenésűek, ám illúzióiknak hála ezt is könnyedén elrejthetik a többség elől.
Áldozataik legtöbbje halálraítélt: amennyiben egy unseelie tündér szemelt ki magának arra, hogy a fiatalságodat ellopva a saját erejét növelje, a legkevésbé sem fogja érdekelni, hogy túléled-e a találkozást, vagy sem.




Erősségek:
- képesek illúziókat létrehozni
Gyengeségek:
- kimondottan taszító, lidércszerű kinézet
- kénytelenek más élőlények életerejét ellopni ahhoz, hogy életben maradjanak
- erkölcsileg romlott, szélhámos, sötét életű banda



500 évesnél idősebb karakter egyiknél sem alkotható!