» Egy-két táppont, amit bátran kiszínezhetsz:
Nem tetszettél. Annál inkább Irának, teljesen beléd volt habarodva. Esküszöm, egy hónapig azt hallgattam, milyen tökéletes vagy, mégsem Ira szólított le. Nem tudtunk sokat rólad, csak azt, hogy nemrég érkeztél az országba, alig tudsz valamit franciául (ami nekünk nem volt akadály, én Kanadából jöttem, Ira angol), de a büfés néninek annál inkább. Így történt, hogy egyik nap, miközben sorban álltunk az iskola büféjéhez, azt hallom, hogy "Café con leche". Na, most azt még megértette szegény néni, hogy kávét szeretnél, de hogy mivel, az teljes sötétség volt számára. A szerencséd az volt, hogy ez az egyetlen spanyol kifejezés, amit tudok. Már csak annyi volt a gond, hogy a büfében nincs kávé, szóval elhívtalak egy kávéházba, ami, azóta a törzshelyünk lett.
Kiderült, hogy egész életedben a dzsungelen éltél, mivel a szüleid dél-afrikai majomkutatók. Magántanuló voltál, sosem tudtál időt tölteni a kordbeliekkel. Aztán hatalmas törés következett be az életedben, kiderült, hogy a szüleid kapcsolata sosem volt valami jó, de mostanra annyira elmérgesedett a sok titoktól, afféroktól, hogy az anyukád egyszerűen lelépett veled Franciaországba, mivel ő félig francia származású volt. Nem akartál itt lenni, ezért voltál ilyen távolságtartó az emberekkel, ezért nem próbálkoztál egyáltalán a nyelvvel. Ira és én segítettünk megnyílni, nem volt könnyű. Azonban szépen, lassan megismertük, hogy ki lakozik az állandóan pöfékelő, szemébe lógó hajtól alig látó fiú mögött. Mind a ketten megszerettünk, jobban mondva beléd szerelmesedtünk.
Félek, hogy mi fog velünk történni, ez a törékeny szerelem, hogy fog változni, ha megtudod, hogy terhes vagyok.

//Ennyi lenne, ha bármi kérdésed, ötleted van, csak egy pm az ára. Nagyon várlak, sok virtuális ölelés, és süti jár, ha megalkotod. Aungus még nem tudja, hogy babát várok, ezt szeretném kijátszani.