» Egy-két támpont, amit bátran kiszínezhetsz:
Nem ismertem sohasem az apám, amikor faggattalak, azt mondtad mindig, ne érdekeljen, a te fiad vagyok, nem apámé. De sokszor úgy érzem, akárhogy igyekeztél nevelni, sosem tudtál tisztességes gyereket faragni belőlem. Talán apa bent rohad a sitten? Vagy tényleg nem tudod? Volt idő, amikor prostitúcióból kellett megélned, sosem meséltél róla, de mások rólad igen. A végletekig szeretlek, mert mindent megtettél értem, hogy boldog kiskrapek lehessek. Talán majd egy napon én is így fogok tenni. Elmenekültél a stricidtől, vagy kidobott, mindegy is. De szobákban, motelekben takarítottál mindig, miközben én iskolába jártam, vagy épp az utcán lógtam. Ismered a fiúkat, előtted nincsenek titkaim. Tudod milyen vagyok, aprólékos, mindenre odafigyelő, olykor talán mondod, mennyire gondoskodó. Persze, hogy törlesszem másképp a hálám? Pedig nem vagyok megbízható fiad, időnként lelépek, miközben azt sem tudod, élek vagy halok. De sosem keverlek bele a dolgaimba. A szívem hasadna ketté, ha téged tartóztatnának le az én saram miatt. De szereted a srácokat is, mindig jöhetnek hozzánk egy vacsira, ebédre, bármire. Sokszor próbáltál győzködni, hogy az a lány rendes, változtassak az életemen. De ez nem egy autó, amiből kiszállsz, ha kiszállsz, az következményekkel jár. Azzal pedig nem szeretnék szembenézni. Végül megléptem kerek három évre...
Sok minden történt azóta, előkerült a Kanadába meglépett húgod lánya. Örökbe fogadták, tudtad? Sosem az anyja nevelte, vagy legalábbis nagyon kicsi kora óta nem. Ő sosem érezte magát közénk valónak, a családod tagjának, holott te miatta, a családod miatt vállaltad be, hogy az utcát választod. Most a lánya már a küszöbön, kinyitott egy ajtót, amit oly' régen bezártak. Mabel sokkal inkább a te véred, mint a húgod valaha is volt, te pedig szeretettel fogadtad.
Szívből szereted az unokád, akit még sosem mint a nagyanyja öleltél magadhoz. Te vagy az, akit a játszótéren lát, akit csak a sütis néninek hív, de te tudod az igazat. Alex egy igazi szerelemgyerek, jobban pedig nem is hasonlíthatna rám. Sosem szóltál róla, sosem léptél, hogy őt az unokádnak nevezhesd. Őrlődsz, hisz Claire helyzetét de legfőképp nem az unokádét nem akarod megnehezíteni a kialakult helyzetben. Sosem volt az övé a felügyeleti jog, hivatalosan nem is az anyja. Te pedig nem tehetsz semmit, csak hallgatsz, tanácsot adsz, szereted távolról. A te áldott fiad pedig egy nap megtöri a csendet és haza tér... Mit lépsz? Megölelsz? Felpofozol? Elmondod vajon az igazat vagy hallgatásba borulsz?

// A pb nem kötött, ha tudsz bárkit, akit el tudsz ide képzelni, nyugodtan cseréld le, a lényeg, hogy rám hasonlítson egy kicsit ^^//