» Egy-két táppont, amit bátran kiszínezhetsz:
Nem tudom hány alkalommal történhetett meg az eset, amikor nem tudtam elmenekülni a verekedések miatt, és te fékcsikorgás közepette, egy szemrevaló driftelés közben vetetted ki a formás kis hátsódat az autóból. Na jó, ez nem teljesen így történt, talán álmaimban még jól el is fenekeltél, és másra használtuk azt a bilincset, mint kellett volna, de igazából a lényeg az, hogy minden képzelgésem ellenére te jöttél, elkaptál, és kegyetlenül löktél az autóra. Erősebb vagy, mint a többi nő, és lány, akikkel eddig találkoztam, és mivel nem szokásom visszaütni, vagy a hozzád hasonló kopókkal ellenkezni, ezért egyetlen alkalommal sem tudtam megszökni tőled. Emlékszem még a disznó vicceimre, amiket elsütöttem neked, ahogyan arra is, hogy mennyire utáltad ezeket. Ennek ellenére soha nem ért komolyabb bántódás, amikor a közelben voltál, pedig nem vagyunk egy oldalon. Már ezer meg egy alkalommal húztál ki a sz*rból, soha nem került miattad semmi az erkölcsi bizonyítványomba. Egyszer szerencsém volt hallani egy ilyen társalgást, kistányérnyira tágult szemekkel vettem észre a tökéletes alakod és a gyönyörű arcod mellett azt is, hogy mennyire kiállsz értem. Nem tudom, hogy mindezt mivel érdemeltem ki, ahogyan azt sem, hogy egy idő után már ha civilben találkozunk is próbálj vigyázni rám. Ezért is nyögted be, hogy ne igyak túl sokat? Persze arra fogtad, hogy nem akarsz kanos kisfiúkat a lakásodra vinni, de volt valami a pillantásodban, amiből nem erre utaltam. Néha nem tudom eldönteni, hogy tényleg érdekel téged az a kanos kisfiú, vagy csak sajnálsz, és az anyám akarsz lenni. De egy pillanatra észrevettem a felrobbanó szikrát a pillantásodban, amikor a harisnyás lábadra csúszott a tenyerem. Nem, nem tepertél le, olyat kaptam tőled, hogy azt hittem a csukott ablakon keresztül fogok távozni, de tudom, hogy nem képzelődtem. Nem tudom milyen életed volt. Nem tudom ki vagy. Nem tudom miért vigyázol rám. Csak annyit tudom, hogy a kanos kisfiú mögött megláttad a férfit is. Már csak egy kérdés van: Én is észreveszem benned a nőt? És te elég jó vagy ahhoz, hogy előhozd belőlem a bizonyos fenevadat, és olyat tegyünk, amit talán nem lenne helyes tenni? Vagy épphogy ez lenne a helyes? Talán már megházasodtál... Talán már gyerekeid is vannak. De mindez nem tud érdekelni, csak kíváncsian várom az érzelmi vihart, amit okozol bennem.