● ● Foglalkozás;;
Fantáziádra bízva
» Egy-két táppont, amit bátran kiszínezhetsz:
Apaaa, ébresztő, el fogsz késni a munkából. Hát valahogy így ébresztelek én minden reggel, én, aki már ilyenkor is fitt és napra kész. Aztán beindul a szokásos, együtt fogat mosunk a fürdőben, te megborotválkozol, én csak bekenem habbal az arcom. Szerinted még kicsi vagyok ahhoz, hogy megborotválkozzak. Különben is, még pihe sincs az arcomon. Elégedetlenül rándítom meg a szám, szaladok reggelizni, ami nálam másból sem áll, mint két pofára tömöm a gabonapelyhet magában. Igyekszel jó szülőhöz méltón nevelni, de sokszor nem jön össze. Az édesség néha határtalanul a kezemben landol, ahogy a boltban sem tudsz ellenállni a két szép szememnek- igazából nyaggatlak, amíg unalmadban rá nem bólintasz. A szemeim az anyukámé, mindig azt mondod, szerintem még szereted őt, noha nagyon nagyon régen elváltatok, amikor még kisbaba voltam. Néha nyúzott vagy, szétcsúszott, én szólok rád, hogy tűrd be az inged a nadrágodba, aztán figyelmeztetsz, hogy "de te is". Soha nem bántad meg, hogy az életed részévé váltam, de lásd be, te is néha egy nagy gyerek vagy. Sokszor tévedsz, például azt meséled mindig, hogy anya holland, de Párizsban ismerkedtetek össze - igazából sosem volt holland, francia. Mindig Kal-el-nek hívod a mókusom, pedig mondtam már, hogy ő Batman. Tudod, Wayne, mint Bruce Wayne. És néha utánaszámolsz, hány éves is vagyok, apropó, a szülinapom is az utolsó pillanatban jut eszedbe, pedig én mindig készülök neked valamivel. Egy szó, mint száz, apa... én szeretlek, nekem te vagy a példakép, az APA, a szuperhős. Mindig képregényt olvasunk, hallgatjuk a lökött zenéidet vagy épp a nappaliban felpakolt lábbal nézzük valamelyik szuperhősös sorozatot. Szerintem pont úgy nézel ki, mint az X-Men-ben Rozsomák, de attól még nem ő a kedvencem. Tudod, hogy a kedvencem Barry Allen, Flash, mert ő olyan gyors, mint a szélvész. Tudtad ezt előre, igaz, apa? Azért kaptam én a második keresztnevemnek az ő nevét is. Őrült vagy kicsit, sokat nevetek rajtad, veled. Én is olyan őrült kölyök vagyok, mint te. A lányok nem szeretik az őrült figurákat, de anya biztosan ezért szeretett téged. De akkor miért váltatok el? És miért motyogsz álmodban? Apa, kelj már fel, elkésel a munkából!
//Nagyon várlak apukám, egyedül érzem magam ebben a hatalmas városban, arról nem beszélve, hogy te magad sem tudod mennyi elvarratlan szálad van még itt. Szeretném látni most már azt az oldaladat is, amit kevésbé mutatsz, a kevésbé őrült, kevésbé bohókás oldalad, amely elkomorul, ha elképzeled, egy másik fiad is van valahol a volt feleségeddel. A jellemed többi részletét én teljesen rád bíznám, ahogy a munkádat is. Új-Zélandon éltünk egészen eddig, aztán kitaláltad, pakolunk és költözünk, nincs mese. A pb-hez ragaszkodnék, ha szükséges, akkor persze elállok tőle - cserébe egy másik szuperhőst is választhatsz *-*. Minden továbbit megtalálsz az előtörimben, nagyon sokat írok ám rólad. És persze egy pü a karakter ára. :3//
Ez nem a vége, hanem csak a kezdet
Én, és én és én, és remélem megérkeznek majd a többiek is szép lassan :3