» Egy-két táppont, amit bátran kiszínezhetsz:
Nincs olyan pillanat, amikor Colette nem szerepel épp előkelő helyen valamelyik bulvárlap vagy egy tévécsatorna beszélgetős műsorának kellős közepén. Vonzza a reflektorfényt, a kamera imádja, és rengeteg rajongót is szerzett; hogy vannak-e, akiket esetleg idegesít? Persze. Akik megvetik, ostobának gondolják, vagy nemes egyszerűséggel féltékenyek? Igen. Miért ne lennének? Colette gyönyörű, magabiztos, rengeteg embert ismer, és amúgy is, milyen fiatalkor az, amit nem tarkítanak néha botrányok?

Fogalmam sem volt arról, hogy különösebben bárminemű kapcsolatban is áll Victorral, mindaddig, míg egyszer csak be nem rontott az életembe. Szó szerint. Már épp kezdtem azt érezni, hogy kiismertem magam ezen a kaotikus világon, és egészen szépen befészkeltem magam a hatalmas mahagóni asztal mögé az irodámban (még saját fenék-lenyomatom is van!), amikor egyszer csak éktelen kiabálásra és az asszisztensem hathatós ellenkezésére figyeltem fel. Aztán berontott. Számon kért, amiért nem hívtam, amiért elhanyagoltam, amiért ő annyira halálra aggódta magát miattam. Aztán úgy szájon csókolt, hogy majdnem csillagokat láttam, és még mindig megbabonázva álltam (ilyen jó nő, és önként hozzám ér...!), mikor már arról beszélt, hogy pattanásai lesznek az idegességtől, és azt nem engedheti meg magának.

A bibi az, hogy én tudom, és tudom, hogy Ő is tudja: menyasszonyom van. Hát, nem nekem, hanem Vicnek, no de no! Szóval a szeretőm. Miért kell ennyire bonyolítani a dolgokat?

//Vidám, élettel teli személyiség, botrányhősnő, aki élvezi a figyelmet, sőt, kikéri magának. A fentebb vázolt szituációt, a berohanással és az egész sokkoló kitálalásával együtt, ki szeretném játszani majd a játéktéren, úgyhogy egészen addig a karakter teljes döbbenetben él, ami a hölgyet illeti, tehát nem marad le semmiről a kedves igénylő, aki remélem, hamar elérkezik!   Egyéb családi háttérrel, kapcsolatokkal (még romantikussal is, hiszen ez nem épp komoly románc, sőt) nyugodtan lehet garázdálkodni, a PB-hez nem feltétlenül ragaszkodom, de beszéljük meg a váltást! Várlak!//