» Egy-két támpont, amit bátran kiszínezhetsz:
Te vagy a b osztály legintelligensebbike. Te vagy az, aki mindig a fogasra akasztott kabátok alá bújik, hogy olvashasson, és téged cikiz mindenki az évfolyamon, holott nincsenek gennyes keléseid, nem vagy bunkó senkivel, csak olvasol, és nem szólsz senkihez. Illetve, tőlem néha rendkívül zavartan megkérdezed, hogy mi volt a házi olvasásból, aztán elpirulsz, és már ott sem vagy. Már el is tűntél, megcsináltad a leckét, és újra a kabátok közt olvasol, mert ott legalább nem találnak meg annyian. Néha, amikor feléd nézek, látom, hogy zavartan elkapod a tekinteted, de sosem tudom eldönteni, hogy engem, vagy Willt nézted.
Ezelőtt nem is ismertelek, sosem láttalak, így gondolom idén jöhettél. Így, hogy visszajöttem a suliba, minden más lett. Minden egy kicsit jobb, a társaság egy kicsit jobb, és ez miattad van (és persze Will miatt). Mert nem érzem úgy, hogy egyedül lennék. Egyszer össze kellene szednem a bátorságomat, és nekem odamenni hozzád, hogy beszélgessünk. Nem hiszem, hogy veszítenék vele, sőt…

//A pb és a kor változtatható, de azért legyünk évfolyamtársak. Arra gondoltam, hogy Austin és a lány lehetnének majd a későbbiekben barátok, még ha ez nehezen is indulna, és ki tudja… Az is lehet, hogy ennél tovább is lehetne majd vinni a sztorit. Várom nagyon a kislányt! :3