» Egy-két támpont, amit bátran kiszínezhetsz:
Sokan nem értik, hogyan csapódtál hozzánk. Őszintén? Én sem egészen. Egy kicsit idősebb vagy, eminens tanuló, visszafogott típus, az a csendes szemlélő, aki csak somolyog a piros műanyagpohara mögül az egyetemi bulikon, és a sörpongot is precíziós számításokkal végzi. Talán csak élvezed, hogy tartozol valahová; az apád együtt játszott abban a borzasztó sorozatban anyámmal, és néhányan spekuláltak arról is, hogy talán volt köztük valami. Ki tudja?

Velünk hármunkkal ellentétben, a te szüleid nem gazdagok, anyám szerint azért, mert apád borzalmas színész, és nem érződik rajta a szenvedély a képernyőn keresztül. Azután pedig, hogy az anyukád meghalt, teljesen fel is hagyott a színészettel, nem házasodott újra, helyette tanárnak állt. Csak úgy, egy állami intézetben. Nem, te nem a státuszod miatt jutottál oda, ahol vagy, az évfolyam élére; te dolgoztál érte, és folyamatosan azon aggódsz, hogy a sok buli közben nincs elég időd tanulni a vizsgákra. Ugyan már! Még egy gyakornoki-titkárnői állást is képes voltál elfogadni, mondván, hogy az sokat lendíthet előre a pályádon. Szinte úgy érzem, nem szeretsz velünk lenni, csak azért teszed, mert megszoktad. Segítesz nekünk a feladatok megoldásával, még ha teljesen más is a szak, mi pedig segítünk neked abban, hogy ne legyél otthon ülő molylepke. Win-win, ugye?

//A PB-hez nem feltétlenül ragaszkodnék, de mindenképp szeretnék valami hasonló kaliberű hölgyet, nem a tipikus kifestett plázamacskát, és lehetőleg legalább félig ne legyen kaukázusi. A jelleme egyébként szabadon formálható, ez csak az, ahogy Monroe látja őt; az emlegetett gyakornoki-titkárnői állás viszont élő dolog, mert szeretem körbeplotolni magam, és két legyet ütni egy csapásra, szóval erre Andreas Jessen magánpraxisában kerülne sor, aki a kiváló eredményei miatt ajánlotta volna fel ezt a lehetőséget, és szeretné segíteni, hogy elinduljon a pályáján. A kisasszonyok persze ezt nem nagyon nézik jó szemmel, hiszen nem azok a munkás típusok, úgyhogy Quinn erről nem igen beszél.//

» Egy-két támpont, amit bátran kiszínezhetsz:
Mintha tükörbe néznék, ha rád pillantok; nem véletlenül. Akkor találkoztunk, mikor ide költöztem tíz éve, azon az uncsi pizsomapartin, ahol elsőként mutatkoztál be nekem. Mellém szegődtél, én pedig élveztem. Utánoztál, én pedig sütkéreztem a figyelmedben. Tetzett, hogy kikéred a véleményem, hogy megdicséred az új kabátom, hogy pont olyan nyakláncot szeretnél, mint az enyém. Bár bevallom, néha megriaszt. Van neked egyáltalán saját stílusod?

A személyiséged, nos, az teljesen elüt az enyémtől. Szinte idegesítően vidám vagy, mindig csacsogsz, esztelenül, naiv vagy, mintha egy tündérmesében élnél. Abban is élsz; nem vagy ugyan egyke, de rajtad kívül csupán egy idősebb fia van az apádnak (aki az enyémhez hasonlóan sokadik feleségét éli már, de te a mostoháidat is imádod), így te vagy az egyetlen, igazi kis hercegnője. Nem csak az egyetemre követtél, még vívni is elkezdtél, bár egyértelmű,  hogy nem vagy túl sikeres benne, inkább csak a tagsági díjadra fáj az egyesület foga, meg azokra a csili-vili új termekre, amiket apád felajánlásából építhetnek. De ott vagy, ujjongsz és szurkolsz, még ha nem is jutsz soha ki versenyre.

Vannak, akik megjátsszák, hogy kedvesek; mint én. Mert muszáj. De te? Ó, nem. Olivia kisasszony nagyon is komolyan gondolja, mert szivárványokkal tarkított margarétás mezőkön szaladsz unikornisok között, a nyuszik pedig királynőjükké koronáznak. Szinte már irritáló ez a folyamatos hebrencs optimizmus, ami sugárzik belőled. Valahol viszont azt hiszem, tényleg kedvellek. Utálatos egy dolog.

//Láttátok már a Lakótárs című filmet? Na, hát itt nem arról van szó. A tömény cukormáz és kedvesség alatt csak még több szeretet meg rózsaszín plüssmackóság rejlik. Az utánzás sem feltétlenül rosszindulatból keletkezik, vagy mert tényleg ne lennének saját gondolatai, de felnéz Roe-ra, és szegényt nagyon, nagyon könnyű befolyásolni, amit sokszor ki is használnak, ő mégis töretlenül menetel tovább. Naiv, de nem teljesen ostoba, és mindig az igaz szerelmet hajszolja. A szívemnek nagyon kedves karakter, úgyhogy remélem, minél hamarabb megérkezik! *-*//

» Egy-két támpont, amit bátran kiszínezhetsz:
A gúnyos mosoly egy mindentudó ajak görbületén, a füstös szemek mögött villogó jeges tekintet, az, ahogy a fekete festék keveredik a fehérbe... Kirísz közülünk, ami az öltözködést illeti, szint emár lázadónak tűnsz, de épp ezt imádom benned. A másságot. És hogy abszolút semmi kedved nincs az én babérjaimra törni. Ami azt illeti, máshoz se nagyon; a világi értékek nagyjából egészét megveted, nem tartod igazinak, hűnek, és legszívesebben elzárkóznál a fogyasztói társadalom dögkeselyűitől. Ami persze lehetetlen, ha az apád olyan gazdag, amilyen; több étterem- és hipermarket-lánc is a kezében összpontosul, nem beszélve egy igen nívós divatlapról, melynek rendszeres szereplője vagyok, ha én nem, akkor az anyám. Ezzel kapcsolatban találkoztunk; utálkozni jöttél a fotózásra, én pedig leöntöttelek kávéval. Hogy rögtön barátok lettünk? Dehogy. Sőt. Még most sem vagyok benne egészen biztos, a legjobb barátom vagy-e, vagy a legnagyobb ellenségem. Mindenesetre, a legjobb, ha közel tartalak magamhoz, hogy mindig lássam, mit csinálsz.

Egyébként pedig mérhetetlenül szórakoztat az a gunyor, a fanyarság, a pikírt, ami minden szavadból sugárzik. A lázadás. Szabadság-ízed van, és mentolos cigaretta. Fotózol, bár csak hobbiból; írni is szeretsz, de csak magadnak, mert senkit sem akarsz lenyűgözni. Alulról küzdöttétek fel magatokat, nem sokadik generációs gazdagok vagytok, mint mi, legtöbben; benned van még az utca mocska, abban, ahogy behúzol bárkinek, nem kímélve a friss manikűrt sem, és ahogy fröcsögsz bárkire, akire kedved szottyan. Polgárpukkasztó, megbotránkoztató, és szórakoztató; olyan vagy, mint egy szögesdrótba csavart rinocérosz, aki csak tör előre, a saját útját tapossa ki, és bárki, aki megpróbál beléd kötni, igen nagy meglepetésnek néz elébe...

//A személyiségét illetően kicsit olyasminek képzeltem, mint az ajánlott PB-je, Effy a Skinsből, de ha nem ismered, az sem gond, én sem túlzottan, nincsenek elvárásaim, csupán a fentebb leírtak. Aranyba csomagolt szén, vagy méginkább egy gyémántmarkolatú tőr, érdekfeszítő elegye az utcai nagymellénynek meg a gazdagokra jellemző nagyképűségnek. Hogy a hölgy pontosan ilyen-e, mint a fentebb leírtak, vagy akár csak Monroe-nál, ez is csak színjáték, az az igénylőn múlik, én mind a kettőnek nagyon örülnék. A PB ajánlás, de valami ilyesmi kaliberű karakterben kell gondolkodni, s remélem, nagyon hamar megérkezik!//