» Egy-két támpont, amit bátran kiszínezhetsz:
Alex, az én drága kiállhatatlan exnejem. Körülbelül 7 éve ismerjük egymást, eleinte egész jól kijöttünk egymással. Nem köteleztük el magunkat, mert élni akartuk a saját életünket, de egy bizalmassági viszony kialakult köztünk. Nem dobtál volna fel engem soha sem, pedig tudtad, milyen ügyleteim voltak és vannak. Cserébe én megvédelek, ha rezegne alattad a léc. Csúnyán hangozhat ugyan, de nagyon röviden ez volt a lényeg. Körülbelül 5 éve volt az, hogy kicsit közelebb kerültünk a kelleténél, és hát a dolgok követték egymást. Összeköltöztünk, a feleségem lettél, és ezzel egyirányúan a kapcsolatunk is elkezdett megromlani. A lehető legrosszabb ötlet volt ezt tennünk, mert ugyan nem utáltuk meg egymást, csak rájöttünk, hogy ez így nem működik nekünk. Lekötni magunkat egy emberrel minden téren… Egyikünknek sem kedvezett ez túlzottan. Mindehhez mondjuk két év kellett, tehát sokáig húztuk. Azóta javult a viszonyunk is valamennyire, de nem teljesen olyan, mint régen volt. Ettől függetlenül még tudom, hogy bízhatok benned, csak néha az idegeimre tudsz menni, de valami eszméletlen módon. Mindezek ellenére azért nem vetem meg a társaságod, bár te jobban keresed az enyémet, mint fordítva. Legalábbis általában, nem minden alkalommal.

// A történetet tekintve körülbelül ennyi lenne. Nem akartam nagyon részleteibe menni, de ha érdekel esetleg, akkor PM-ben megtalálsz és jobban kifejtem a dolgokat. Ötleteim is vannak még, csak nem akarok novellát írni kereső szövegként, szóval azt is elmondom ott De egyébként nem kötelező azokhoz tartani magadat, elég nagy teret adok. A név, ha nem tetszik, változtasd nyugodtan, csak majd jelezd, ha megjöttél. A Pb-t szeretem ugyan, de ha ez is egy gátló ok, meg tudjuk beszélni nagyon könnyedén. Jövőre tekintően nem kötök ki semmit, alakul ami alakul. Várlak nagyon! //