» Egy-két támpont, amit bátran kiszínezhetsz:
Sokszor megfordult már a fejemben, hogy talán Te nem is vagy igazi, halandó ember. Sokkal inkább hasonlítasz számomra egy szép álomhoz. Ahányszor a közeledben vagyok, mindig a varázslatosan kék szemeid pillantását keresem. A mosolyod mindig jókedvvel tölt el, melletted képtelenség nem derűsnek lenni. Ezernyi barátod és jó ismerősöd van, kizárt, hogy van olyan, aki ne lenne jóban veled. Ezer százalékot nyújtasz az élet minden terén, csoda, hogy még van rá energiád. Tanulsz, táncolsz és mintha meg sem kottyanna neked ez az egész. De persze az is lehet, hogy csak azért látom így, mert már azóta vagyok beléd fülig szerelmes, hogy először együtt táncoltunk.
Alig pár éve volt, hogy megismerkedtünk. Irtóztam a gondolattól, hogy Te leszel a párom, de kábé öt perc alatt sikerült elérned, hogy az ellenkezőjét gondoljam, pusztán azzal, hogy megpöckölted a fülem és mondtál valami vicceset. Onnantól kezdve tudtam, hogy a mi barátságunk nem lesz hétköznapi. Millió dolgot elmesélek neked és láttuk már egymást az öltözőben is, így egymás előtt nincs titkunk. Legalábbis szeretném azt hinni.
De a helyzet az, hogy míg pár évvel ezelőtt gyerekekként kerültünk egymás mellé, azóta felnőttünk. Együtt. És a szűk, vékony táncruháimon át égető érintésed már sokkal többet jelent nekem, mint akkor, évekkel korábban. A pillantásodtól kétszer olyan gyorsan ver a szívem és sokszor azt kívánom bárcsak a tango koreográfiánk végén megcsókolnál, ahelyett, hogy elengedsz.

/ Rettentően remélem, hogy megtetszett a karakter, és mérhetetlenül nagy szeretettel várlak a regisztráltak sorában. Ha viszont megérkeztél, dobj meg egy PM-el, hogy tudjam, hogy itt vagy! (Csak a biztonság kedvéért.)
A pb-vel kapcsolatban Thomas Doherty-t mindenképpen megtartanám, úgyhogy légyszi. <3 A sztorinak pedig még ezer rétege van, szóval remélem, hogy hamarosan megérkezel és együtt bontjuk fel  ezeket a rétegeket.