» Egy-két támpont, amit bátran kiszínezhetsz:
Mint minden testvér kezdetben mi is utáltuk egymást. Te a hajamat tépted én meg két lábbal ugráltam a kedvenc kisautódon. Te állandóan azzal piszkáltál, hogy biztos csak véletlenül hoztak haza anyuék a kórházból, én mindenért beköptelek a nagyinál remélve, hogy majd jól elver a fakanállal. Aztán teltek múltak az évek és rájöttünk, hogy kifizetődőbb ha összefogunk. Így elkezdtünk falazni és segíteni egymásnak, és mire eljött az egyetem ha valaki egy rossz szót szólt a másikra már ugrottunk is mint egy védelmező anyatigris. Én segíttettem csajozni, rád pedig mindig számíthattam ha bajban voltam. Soha nem éreztem magam egyedül. Mindig te voltál aki bátorított és ösztönzött, nem haragudtál amikor otthagytam az egyetemet azért, hogy autókázzak Európában. Nem néztél hülyének amikor két farkaskutyával állítottam haza, mondván én márpedig felnevelem őket. Nem nehezteltél egyszer sem amikor Londonba repültem meglátogatni apánkat, pedig te a mai napig haragszol rá amiért nem vett részt a nevelésünkben.
Nálad jobb bátyót nem is kívánhatnék. Még így is, hogy több ezer kilométerre vagyunk egymástól, tudom, hogy ott vagy nekem és én is azonnal autóba pattannék ha szükséged volna rám.
Nem beszélünk mindennap, de szinte megérezzük ha a másikkal baj van és akkor azonnal a telefonért nyúlunk. Ez történt most is. Nem jelentkeztél már egy ideje. Érzem, hogy gond van és ez megrémít, de amikor felhívlak te megnyugtatsz, hogy semmi gond csak sok a munka és én elhiszem. Hiszen miért hazudnál?

Nem sejtem, hogy út van. Úton Párizsba, egy szörnyű hírrel. Nem akartad, nem tudtad telefonon elmondani. Itt akarsz lenni mert félsz, hogy összeomlok. Tudod, hogy több hónapot töltöttem a Svájci hegyekben azután a nagyon csúnyán véget ért afférom után a dán fiúval. Nem kockáztatod meg, hogy ne legyél mellettem amikor majd a legnagyobb szükségem lenne rád. Rágódsz magadban miképp közöld, de mikor eljön az idő és végre ismét találkozol a kis ikerhúgoddal, majd bepillantást nyersz az új életembe amit olyan nehezen de kitartóan építgetek hirtelen nem érzed az erőt, hogy elmond miért jöttél. Nem akarod egy mondattal tönkretenni az életemet. Nézed ahogy keményen dolgozom, ahogy tervezem a következő utam és egyszerűen nem vagy rá képes. Pedig tudod, hogy vészesen fogy az idő és minden nap számít, egyszer kénytelen vagy kimondani: Anyánk beteg, nincs sok ideje hátra.