» Egy-két támpont, amit bátran kiszínezhetsz:
Marion csodálatos anya, és még nagyszerűbb nagymama. Valaha rendezvényszervező volt – nyilvánvalóan az ő munkáját dicsérte Armand és Jo esküvője -, most elvileg nyugdíjas, gyakorlatilag pedig egy saját rendezvényszervező cég feje, bár ő maga már csak az irodából, egy székből irányítja a bizniszt, csupán a szignóját, nevét adja, és csak nagyon ritka alkalmakkor szervez. Székhelye Versailles-ban van, de sokat ténykedett a fővárosban is annakidején, és manapság is.
Házassága mesébe illő volt mindig is, ahogyan a családi élete is: annak ellenére, hogy roppantul elfoglalt volt, sokat dolgozott az elismerésért, a sikerért, a hírnévért, mindig volt ideje a férjére, és a gyerekeire. Minden irányítást a kezében tart, szorosan fogja a gyeplőt, mindenről tud, mindenre talál megoldást, és mindenre kiterjedő figyelemmel, maximalizmussal és precizitással áldották meg az égiek. Támogató anya és feleség, inspiráló személyiség, nyitott, időnként ugyan hajlamos hevesen reagálni a bullshitre. Nagyon-nagyon családcentrikus, odaadó, önfeláldozó nő, ugyanakkor képes volt megőrizni a nőiességét; igazi, luxi díva, mindig is az volt, és az is marad az utolsó lélegzetvételéig.
Természetesen tudja, hogy Joanne házassága már nem a régi, bár ezt is harapófogóval kellett kihúznia a lányából, és azt is sejti – egyelőre nem tudja biztosan -, hogy Jo megcsalta-, vagy máig csalja Armandot, és nagyon mérges e miatt a nőre. Úgy képzeltem el, hogy minden anyós-klisétől mentesen, pártolta az esküvőt, és a családalapítást, de ez megbeszélés tárgyát képezi.
Azt is el tudom képzelni, hogy részben magát okolja, mert talán, mint legidősebb Lenoir gyereket, túlságosan hosszú pórázra engedte gyerek-, majd kamasz korában Jot. Utóbbi időszakban – Jo serdülő korában - több, heves vita is kialakult a két nő között: Jo akkoriban szerette megszegni a szabályokat, és bulldózer módjára elsöpörni a korlátokat, amiket Marion nem nézett jó szemmel.
Párizsba toppanásának oka lehet az, hogy mint egyfajta ’jótündér anyaoroszlán’, helyrehozza a dolgokat, még, mielőtt késő nem lesz – ha akarja Joanne, ha nem; nincs választása. Képtelen megállni, hogy ne avatkozzon bele a lánya házasságába, és a családi ügyeibe, de, végtére is, érthető: hiszen az ő, Marion családjáról, unokáiról is szó van. Persze, érkezésének lehet e mellett-, vagy első sorban más oka is – gondolok itt, például, egészségügyi problémára, vagy munkaügyre.

// ennyit szabnék meg a karakterrel kapcsolatban. A Lenoir családról bővebben olvashat a megalkotó Joanne et-jében, illetve kötelezően ajánlott a kapcsolódó karakterek lapjainak olvasása is. Alapvetően egy kedves nőnek álmodtam meg Mariont, aki, ennek ellenére, nem egyfajta naiva, vagy törékeny virágszál, hanem nagyon is erős, vehemens személyiség, aki kimondja a véleményét, aki két lábbal, szilárdan áll a földön; vasmarkú Iron Lady. Igen, control freak is, de ez érthető, abból az egyszerű tényből kifolyólag, hogy háromgyerekes családanya, feleség, és jól menő, rendezvényszervező céget futtat.
Nem egy Magdi anyust szeretnék, aki tényleg, mindenbe, kontrollálatlanul beleüti az orrát, hanem egy olyan asszonyt, aki bölcs, sokat tapasztalt, szókimondó, és, ha mégis beleavatkozik valamibe, azt alapvetően jó szándékkal teszi. Ez persze nem zárja ki azt, hogy kombináljon, és a háttérben szervezkedjen, ha úgy van. De nem hiszem, hogy a kavarás, a kotnyeleskedés az alaptermészete volna.
Nem, soha nem csalta meg a férjét, és a férje sem őt; harmonikus, kiegyensúlyozott a mai napig a kapcsolatuk. Azt, hogy hogyan vélekedik a házasságtörés kicsit sem nemes intézményéről, a megalkotóra bízom.
Ahogyan azt is a jövendőbeli user találhatja ki, hogy a múltban milyen rögös utakat járt be a karakter, hogy ma az legyen, aki. Bizonyára több ellenfele, avagy vetélytársa volt, szakmán belül, és valószínűleg máig is akadnak ilyen emberek, cégek az életében, akiket igyekszik túlszárnyalni. Én benne vagyok egy olyan szálban is, ami akár a mai napig szálka lehet Marionban, hogy valaha Joanne-nel is együtt akart dolgozni, foglalkoztatni akarta a lányát, aki nemet mondott – pusztán azért, mert Jo egyes-egyedül, önnön büszkeségéből adódóan, a saját erejéből akarta elérni az álmait, és nem más hátán felmászni erre a magányos piedesztálra, ahol most pózol.
Alapvetően eléggé képlékeny, formálható, alakítható Marion, és tudom, hogy nem menő idős karaktert alkotni, de szerintem bőven van benne potenciál, és a család is eléggé nagy, szóval, szerintem, nem maradna a megalkotó plotok nélkül.
Pm-ben elérhető vagyok, bármilyen ötletet, javaslatot várok, és eléggé rugalmasnak vallom magamat ahhoz, hogy itt-ott, kisebb-nagyobb változásokat eszközöljünk közösen.