» Egy-két támpont, amit bátran kiszínezhetsz:
Azt mondják, a vadállatokat etetni nem szabad, mert egyrészt hozzászoknak az emberi közelséghez, másrészt pedig folyton visszajárnak majd. Én ezt már ott elrontottam, mikor te még az etetőszékben gügyörésztél, és nagyon mókásnak tartottam gabonapehely-szemeket dobni a szádba, amit el is kaptál, mint egy jól idomított vidra. Azóta már inkább mosómedvére hasonlítasz; nem csak amiatt a förmedvény mennyiségű smink miatt, amit minden reggel magadra kensz (valamiért gyakran az én fürdőmben), hanem épp olyan levakarhatatlan vagy.

Egyszer meg is haraptál.

Vannak, akik azt is hiszik, hogy ha valakinek zsaru a rokona, talán nem próbálja meg a párnája alá rejteni a füves cigijét. Vagy a virágcserépbe. Vagy az említett rokon egyik gyerekének plüssmackójába. Ezek az emberek nyilvánvalóan nem ismernek Téged; bár néha úgy érzem, én sem. Akad egyáltalán, akinek igazán megnyílsz? Szeretném egyáltalán, hogy megnyílj, hogy ne legyenek titkaid, és ne tudjak egy báty cinikus, de jóhiszemű szemellenzőjével figyelni?

Hogy félig teli-e a pohár, vagy üres? Téged nem igazán érdekel, mindaddig, amíg vodka van benne. Szerintem meg az az én poharam, és néha elmosogathatnál magad után, ha már elvileg bébicsőszködni jársz hozzánk; ennek ellenére általában inkább a hűtőt fosztod ki, majdnem felgyújtod a konyhát vízmelegítés közben, mert túlzottan lefoglalt a Kardashian-sztori legújabb része, vagy az éjszaka közepén ugrasz át úszni a medencében.

Azt hinné az ember, ha valaki egyetemet végzett, van valami a kezében, amivel elindulhat. Elkezdted a jogi egyetemet ugyan, de már az első évben kibuktál; aztán megpróbálkoztál a menedzsmenttel, de azt állításod szerint magadtól hagytad ott;amennyire én tudom, rajtakaptak, hogy az általad nem igen kedvelt dékán díjnyertes tujáit próbálod ellopni. Végül elvégeztél valamiféle kozmetikai-szépségipari tanfolyamot, csak hogy a szüleink ne gondoljanak teljes csődtömegnek, ám nem sokat dolgoztál a szakmában. Csak úszol az árral, néha a hirtelen váltakozó pasijaid egyikénél laksz, néha egy hippi-buszban, néha a kanapémon talállak reggel, még mindig a tegnap esti parti utóját heverve ki. Voltál már amatőr fotós, pincérnő, gyári munkás (két napig), hostess, recepciós, átmentél a kötelező modell-korszakodon is, és sírtál nekem, amiért nem tudsz lemondani a sajtburgerről egy gerezd narancs kedvéért. Egyszer olimpiai síelő is akartál lenni, pedig nem is tudsz síelni, és félsz a magasban.

A húgom vagy és szeretlek (nem, írásba továbbra sem adom, és nem veheted fel a hangomat), de ha még egyszer megiszod a perui kézzel őrült kávémat, kilakoltatlak.

//Szóval... Részint egy tipikus nagytesó-kistesó, báty/húg viszonyról van itt szó, másrészt viszont ennél azért több mélységet szeretnék adni a dolognak. Chantal folyton jókedvű, kaján, szinte nagyképű, de sosem rossz szándékú, a véletlen önzései ellenére sem. Ennek ellenére nem ellenezném, sőt, kifejezetten támogatom, hogy legyenek sötét titkai, amikről még Bell sem tud, sőt, talán senki; amolyan igazi Hollywood-béli szupersztár, aki a nagyközönség előtt a legszebb oldalát mutatja, a kulisszák mögött viszont több gondja van, mint amennyi jutalmat kap. Még keresi a helyét a világban; talán már megfordult a fejében, hogy soha nem is találja meg, ám ezek olyan apó részletek, amik elsuhannak Bellamy kővel faragott érzelmi radarjai felett.

A név megtartása nem kötelező (kivéve a vezetéknevet), a reagokban csak húgként lesz említve; a PB csak ötlet, de mindenképpen legyen világos szemű (lehetőleg kék) és sötétebb hajú (festett még jöhet). A fenti kettőn kívül, tudom még mondani Marie Avgeropoulost, Alycia Debnam-Careyt, Merritt Pattersont, Zoe Suggot, Anna Kendricket. Más lehetőség is szóba jöhet persze, csak egyeztessünk róla.    Nagyon várom a hölgyeményt, szerintem a minden félét kipróbáló életmódja végett jószerivel végtelen a plotolási lehetőség, és mindig ott van a már majdnem szerető bátyja és a ténylegesen szerető unokahúgai és öccse, aki haza várja, mindegy, mennyire elveszett.   //