|
Hé! Te ott! Igen, te! Figyelj csak rám egy pillanatra és aztán nézz körbe. Látod azt a szerencsétlent, aki éppen most nyert rengeteg ropogós zöld hasút? Látod azt a két nőt? Máris az ujjaik köré csavarták, minden bizonnyal, holnapra már semmi sem marad belőle, talán két-három óra múlva se, hiszen részeg és csak szerencséje volt. Most nézz, jobbra, ne, ne olyan feltűnően! Ne, ne arra, a sarokba, a férfi éppen a kokót szívja és ahogy elnézem azt a három tagot csillogó szemekkel biztos vagyok abban, hogy ők már be vannak állva. Ó hallod a kintről érkező szirénákat? Nem? Akkor gyere, menjünk, sétáljunk egy kicsit, bízhatsz bennem. Vajon kit visznek abba a mentőkocsiba az ápolókkal karöltve, kíváncsi lennék, hogy vajon mennyit fizet az orvosnak extra juttatásként vagy, hogy a kocsija rendben van-e, mert ha nem, akkor hívhatja az ügyvédét. Oda nézz! Látod a kirakatot? Gyönyörűek ezek a festmények, vajon mennyit érnek? Mennyit fizethetnek érte ha ellopom? Ne, nyugi, csak viccelek. Minden bizonnyal egy lyukas garast nem kereső művész csinálta. Gyere sétáljunk tovább, látod a krapekot ott a telefonpóznánál? Vandál, graffitizik, rongálja a köztulajdont. Jaj barátom! Nagyon csöndes vagy, még egyetlen szót sem szóltál... Sebaj, beszélek én helyetted is! Vagy... Nem szólalhatsz meg, mert elítélt vagy és lehallgatnak? Király lenne, még sosem voltam egy rendőr razzia kellős közepén! Tudod, meglátogatnálak bent, pedig nem is ismerlek, de ha kijössz, szívesen bemutatnálak a barátaimnak, mint ex-elítélt és mesélhetnél, hogy milyen disznóságokat csinálnak a börtönőrök... Vagy maga az igazgató! De tudod, mit, mindez nem számít, mert megvagy! A főnök már vár téged. Csak, hogy tudd, már napok óta vadászom rád. Gyere! Odabent már várnak rád.
|
Kezdőlap
