Igaz, láttalak már párszor munkába menet az utcán, de eddig még sohasem beszélgettünk. Igaz, azt sejtettem a kinézeted alapján, hogy elég szegény körülmények között élhetsz, de honnan is tudhattam volna, hogy valójában hozzám hasonlóan árva vagy? Az utcán tengeted a napjaidat, éjszakára egy-egy elhagyatott épületbe húzódva be, nappal a városba látogató turisták zsebeit átforgatva, ráadásul olyan tehetségesen vagy megáldva, hogy hiába a számos panasz, eddig még  egyszer sem sikerült a rendőröknek elcsípniük. Igaz, volt már olyan, hogy nem sokon múlt... Hiába, talpraesett, makacs, elszánt egy teremtés vagy!
Viszont te is tisztában vagy vele, hogy ez így nem állapot, nem játszhatod a végtelenségig ezt az egészet, el is határoztad, hogy jó útra térsz – ehhez viszont pénz kéne, nem kevés, és egy nagy dobás. Ki lenne jobb kiszemelt áldozat gyanánt, mint egy orvos?
Az odáig rendben van, hogy napokon keresztül csak azt lesed, mikor, hogyan járok dolgozni, és mi az az időpont, amikor biztosan üresen áll a házam, amit ki szeretnél rámolni... Csak azzal nem számolsz, hogy aznap előbb érek haza – honnan is tudhattad volna, hogy másképp alakult a beosztásom? Vagy azt, hogy miután nyakon csíptelek, nem az lesz az első dolgom, hogy a rendőrségre cibáljalak, hanem alkut ajánlok?
Legyél a szemem és fülem a városban, cserébe pedig segítek kilábalni a mostani életedből, mint ahogy annak idején egy vad idegen nekem segített. Nem hiába tartok most ott, ahol.
Ötleteim bőven vannak a kisasszonnyal kapcsolatban, a jövőre nézve is, úgyhogy ha felkeltette az érdeklődésedet, ne habozz! Várlak szeretettel