Lost child - 12 years ago

Aprócska lábaimat néha bénán elbotolva a semmiben szedegetem, a kis pillangós pénztárcát nézegetve, amit nővéremtől örököltem, mert neki már nem kellett. Én nem kapok sosem új dolgokat, mert anya mindig azt mondta, hogy én csak véletlen becsúsztam és már késő volt elvetetni. Sosem tudom mit jelent, hogy elvetetni, talán, mint a földbe a répákat, vagy nem tudom. Az iskolában is mindig piszkálnak amiatt, hogy nekem lányos dolgaim vannak, pedig én is szeretnék olyan Pokémonos tolltartót, mint amilyen nekik van, de azt mondta apa, hogy olyat nem kaphatok, mert drága. A Pokémont is csak a papánál nézhetek, mert ő megengedi, és megígérte nekem, hogy a hetedik szülinapomra megkapom a tolltartót is, meg hozzá táskát.
De ma nem nekem, a papának van szülinapja. Elmondta hányadik, de nekem nincs annyi ujjam, így elfelejtettem. Így anyát rávettem, hogy vigyen el vásárolni, mert egész évben az utcáról szedegettem az elejtett aprókat, hogy meglephessem a papát én is.
- Miért is akarsz a boltba menni? - morgott rám anya, aki kelletlenül fogta a kezem, annyira, hogy mindig kicsusszantak ujjaim, és vissza kellett furakodnom velük, nehogy elvesszek.
- Ma van a papa szülinapja, és amikor együtt vettünk édességeket, mutatott egy tortát, hogy mindig szeretett volna olyat enni, és mondta, hogy majd, ha marad rá pénze, akkor veszünk és megesszük ketten - mesélem büszkén, majd kis kezeimmel kinyitom a tárcát és megmutatom milyen sok apróm van. Biztos kijön belőle a torta, bár a számolás nem megy még olyan jól.
Anya erre nem mondott semmit, csak rácsodálkozott a tömérdek apróra, ami majdnem kihullott a pillangók közül, épphogy sikerült vissza is zárnom, mielőtt elveszteném a gyűjtött pénzem.
Hamar be is érünk a boltba, amilyen kicsik a lábaim, annyira gyorsan. De nem nézelődünk, anya azt mondta van otthon minden, így mentem a süteményekhez, lekapva a választott tortát. Nem tudom milyen, nem sok tortát ettem még, csak Nessa adott az övéjéből titokban, amikor még szülinapja volt neki is. Bár nem tudom nekem mikor van, nem mondták el, a papa szokott engem meg Nessát elvinni olyankor, hogy megünnepeljük, és én mindig úgy meglepődök. De nem tart sokáig, mert ha apuék megtudják, akkor apu megint leveszi az övét és megint nagyon fog fájni a hátam.
Hangosan, szélesen mosolyogva köszönöm az eladónőre, kicsit dagad a mellem is, amiért ilyen szép tortát választottam, ha anya nem lenne itt, büszkélkednék is azzal, hogy az enyém lesz. Aztán lehúzza, kedvesen mosolyogva, és mondja az árát, amire odaadom a tárcát, mondván, hogy abba benne van, csak nem tudom pontosan megszámolni.
Hangosan számol, majd elfogy, de mondja, hogy hiányzik belőle két font. Anyura pillantunk mindketten, hogy ad-e nekem annyit, hogy megvehessük az álomtortáját a papának, de csak megrázza a fejét, hogy nekünk nincs erre pénzünk. Aztán felcsap a szalagra egy kis csomagot, amiben olyasmi van, mint a lufi, csak én ahhoz nem nyúlhatok azt mondták. Pedig Nessa azt mondta, hogy tudnánk belőle csinálni vízibombát, de sosem engedik. Nessa azt is mondta, hogyha kap zsebpénzt, majd vesz lufikat és akkor játszhatunk, de ennek sem örült anya, azt mondta ne költse rám a pénzét.
A torta ott maradt, de az a lufiféle meg lett véve, ahhoz tett pénzt, az enyémet meg elvette vissza, a tárcával együtt.
- De anya, a torta kell a papának! - bociszemekkel nézek rá, majd rám morran újra, és elindul kifelé, hogy menjünk, mert rá akar gyújtani, és még a becenevem is kimondta, hogy hülye gyerek. - Azért köszönöm - pislogok fel az eladóra is, akit jól megfigyelek, mert szomorúnak tűnt, aztán a zsebéből kivesz pár fontot, és kifizeti nekem a tortát, és átnyújtja, azt is mondja, hogy adjam át a papának, hogy isten éltesse.
Ez rögtön feldobja a napom, így szaladok is anya után a tortával, hogy megszereztem, és a papa nagyon boldog lesz, mert sosem volt még igazán boldog, amióta a mama meghalt.
- Persze, kihisztizted magadnak, hülye gyerek - grimaszolt, undorodva tőlem, de aztán mosolyogva leguggolt hozzám, miközben meggyújtotta a szájából kilógó cigiszálat, rám fújva a füstöt. Lehet véletlen volt, de nagyon büdös. - Mi lenne, ha elmennénk valahova, és a papa érted menne? - ajánlja fel nyájasan, amire vadul bólogatok és halkan nevetek is.
Újra megindulunk, kiveszi a kis mobilját a zsebéből, majd hívja a papát, hogy elmegyünk a városszélre egy parkba játszani, oda jöjjön értem, mert meglepetésünk van neki. Meg, hogy anyunak dolga van utána, így jobb, ha siet.
Ezután felpattanunk egy buszra, ami olyan sok ideig vitt minket a parkba, ahova készültünk. Anya azt mondta lesz ott játszótér, de én nem látok, pedig azt állította hatalmas csúszdájuk van, tetővel. Olyanon még sosem voltam, ezért nagyon érdekelt, de nem látom sehol. Csak egy kicsit koszos padot, ami előtt felkap és felültet.
- Anyának dolga van, de mindjárt jön érted a papa, várd meg itt - ijesztően mosolygott, majd puszit nyomott homlokomra, és elment. Nem tudom hova, de lógattam a rövidke lábaimat le a padról, ölemben a tortával, bár egy ideig gondolkoztam, hogy hova dugjam a papa elől, mert, ha megérkezik, ne lássa meg egyből. De aztán csak a kis ölemben maradt, ahogy nézelődtem, de aligha volt ott senki.
Senki.
Elkezdett sötétedni egy idő után, de a papa sehol sem volt. Se anya, se Nessa, a járókelők pedig rám sem hederítettek, amikor megkérdeztem, hogy nem tudják-e jön-e már a papa. De nem jött. Senki. Senki a családomból.

Már késő éjjel volt, és féltem, de figyeltem, ahogy a repülők lassan szállnak az égen. Sokáig tartott, mire felszállt még egy, de én is úgy mennék. Ha anya nem vette volna el a pénztárcámat, biztosan mehettem volna egy körre én is.
Összerezzentem, ahogy megállt egy taxi előttem, és le is szálltam a padról, hogy végre megérkezett a papa, de nem ők szálltak ki, hanem két fiatal férfi. Rájuk pislogtam szomorúan, mert nem ismertem őket, de nem adtam fel, lehet a papa nem tudott felkelni megint, mert begörcsölt a háta, és őket küldte, hogy jöjjenek el értem.
- Csókolom! - battyogok oda fáradtan hozzájuk, amire meglepetten lenéznek rám. - Ismerik a papát? - érdeklődtem kíváncsian, hogy vajon tényleg értem jöttek-e, és végre mehetünk-e, mert már nagyon elzsibbadt a fenekem a padtól.
- Nem... - néznek össze furcsán, egyszerre válaszolva, de aztán az egyik leguggolt hozzám, hogy ne kelljen annyira nyújtogatnom a nyakam, hogy láthassam őket. - Mit csinálsz itt egyedül este tizenegykor? - riadt volt, én meg szomorú, amiért megint nem engem kerestek.
- Hát várom a papát. Neki vettem ezt a tortát, mert most van a nagyon sokadik szülinapja, és azt mondta anya délután, hogy a papa értem fog jönni ide, hogy megünnepeljük ketten - büszkélkedek nekik is a szerzeményemmel, amire megint összenéznek, mintha így kommunikálnának egymással. A másik beszól a taxisnak, hogy ne menjen el, majd egymással is beszélnek, hogy ma nem mennek vacsorázni.
- Késő van, de gyere haza velünk, aztán ígérem, holnap megkeressük neked a papádat, és odaadhatjuk a tortát, de meg fog romlani, majd beteheted a hűtőbe - mosolygott rám biztatóan, majd óvatosan a dobozhoz nyúlt, és átvette tőlem. Nagyon álmos voltam, dörzsölgettem szemeimet is, ahogy bólogatással egyeztem bele abba, hogy velük menjek.
Így beszálltunk az autóba, és meséltem nekik a családomról, mindenről. Hogy apának az öve nagyon csúnya nyomokat tud hagyni, ha rosszul viselkedem, meg, hogy anya folyton lisztet lélegzik be, mert szerinte az egészséges, de nekem nem szabad, mert még kicsi vagyok. Hogy van egy nővérem, akit nagyon szeretek, meg mindig elvisz iskolába, meg a suliban is, hogy piszkálnak, mert néha összeakad a nyelvem olvasás órán. Aztán a sokszor emlegetett papáról, hogy ő mennyire szeret. Meg, hogy mindig vesz nekem epres csokit, mert az a kedvencem, meg a forrócsoki, de azt nem szeretem melegen, csakis akkor, ha már kihűlt.
Addig mesélek, ameddig a taxis meg nem állt, majd odanyújtanak neki pénzt, amiért elhozott minket. Kiszállok, majd a magasabb felvesz a karjaiba, hogy még bemegyünk a boltba.
Ott vettek nekem forrócsokit, meg epres csokit is, aminek a felét eltettem a kis zsebembe, mert Nessa is szereti, így majd holnap odaadom neki, csak most nem tudom, mert nincs itt.
De Nessa soha többé nem is került elő.

Slipper - Present days


Hajnali öt órakor felkelek álmosan, majd legelső dolgom, hogy a kis kotyogós kávéfőzővel lefőzzem a kávét Flynn-nek. Visszagondolva, nem volt olyan rossz azután,
hogy a papa nem jött. Anyáékat megtalálták, de elvettek tőlük, azt mondták megyek árvaházba. Megijesztett a gondolat, de mégsem oda mentem, hanem a meleg párhoz,
akik eleve az örökbefogadáson gondolkoztak. Velük maradtam, és felneveltek, tanult ember lettem. Nem mellesleg, cukrász.
Benézek a hűtőbe, hogy Flynn nem ette-e meg, de nem, ott van. Ma vendéget várunk.
Papa jön, és Flynn megengedte, hogy pár napot itt is maradjon. A hűtőben pedig ott pihen ugyanaz a torta. Nem pontosan, de az a fajta, amit akkor és ott vettem neki,
ezt viszont én készítettem. A tortára pedig ráírtam gyöngybetűkkel, hogy "Boldog szülinapot, Papa".