Pár hét múlva betöltöm a tizenötöt. Egy itteni vadászcsoport által bérelt háromemeletes ház egyik szobája mellett, ahová költöztem, egy jóhírű, dublini magániskola lesz a második otthonom a következő négy évben, most, hogy megkezdem a középiskolát. Azonban a gólyatábor előtt még akad pár elintéznivalóm a nyáron.

Az alapvető természetesen az, hogy ahol szükség van rám, segítsek az itteni vadászközösségeknek az elszaporodott mágikus lény létszám ritkításában.
Eddig jobbára szervezett akciók keretein belül öltem, leggyakrabban sötétlelkű unseelie-ket, rosszakaratú szellemek által megszállt szerencsétleneket. Méreg az italba, apró szúrás egy mérgezett tűvel, testhez álló praktikák, ami egy hozzám hasonló tanonchoz illik… én viszont egyre inkább várom, hogy kiléphessek a korlátok közül.

Ehhez azonban tanulnom kell. Mélyen legbelül tudom és elismerem, hogy rengeteg munka vár még rám, de hiszem, hogy átlagon felüli alapokkal indulok. A vadászat a véremben van. És hol máshol fejlődhetnék idővel Írország legjobb fejvadászává, ha nem a bűntől és konfliktusoktól hemzsegő fővárosban?
Amit a szüleim át tudtak, vagy át akartak adni, már magamba szívtam. Szívesebben járnám a magam útját, mennék a magam feje után, de nem okozhatok apámnak csalódást. Ha ő megbízik az itteni ismerőseiben, akkor kénytelen én is együttműkődő lenni.
Ha apa ezt kívánja tőlem, hát megteszem.

Nagyon hiányzik. Az egyedüllétet fiatal korom ellenére megszoktam, sok küldetésben vettem már részt, amikor kulcshelyzetekben nem lehetett mellettem senki, és egyedül kellett megoldanom a problémákat, de ez sosem tartott tovább pár napnál, egy-két hétnél, és tudtam, hogy utána apám a karjaiba kap, azzal a határtalanul büszke tekintettel néz rám, és utána együtt elmegyünk kempingezni, kirándulni, evezni, vagy valami hasonló klassz apa-lánya cucc.
Tudom, hogy körülöttem, részben nyíltan, részben észrevétlenül vadászok vigyáznak. Apám a végtelenségig bízik bennem, de sosem hagyna magamra teljesen. Megkaptam a neveket, akikhez fordulhatok, ha kérdésem van, vagy segítségre, társaságra van szükségem. Tapasztalt vadászok nevének sora ez, akik nálam sokkal jobban kiismerik magukat Dublinban, jobban tisztában vannak az itteni helyzettel, és remélem, valóban sokat tanulhatok tőlük, és valódi képességeimet nem alábecsülve bíznak meg feladatokkal. Talán általuk  még sikeresebb, valóban  hírhedt vadásszá fejlődhetek.

Emellett van még egy saját, titkos célom is azzal, hogy idejöttem tanulni. Meg akarom találni Tristant. A szemébe nézni és magyarázatot kapni, hogy hagyhatta ott a családunkat, mind szűk, mind tágabb, vadász értelemben.
Egyik nap meg akarom büntetni, másik nap vele akarok tartani. Nagyon szerettem a nálam hét évvel idősebb bátyámat. Meg akarom érteni. Vissza akarom kapni.
Magamnak és az ügyünknek egyaránt.

Kíváncsi vagyok, mit tartogat számomra a főváros, és a teljes önállóság, most, hideg fejjel, de ébredező női lélekkel egyensúlyozva a gyereklét és a felnőttkor határán…
.