» Egykét táppont, amit bátran kiszínezhetsz:
Maëlys szemén keresztül:

Egykoron túlzottan is szoros kapcsolat volt közöttünk, de ahogyan felcseperedtem úgy távolodtunk el egymástól. Lett saját véleményem és rájöttem arra is, hogy nem vagy igazán túlzottan a legjobb apa a világon, mint aminek hittelek. Ez pedig még inkább nyilvánvalóvá vált, amikor le kellett szerelned és otthon tomboltál. Nem értél egyetlen egy kézzel se hozzánk, helyette a bútorok bánták a dühödet, de a szavaid mégis képesek voltak mély sebeket okozni. Reménykedtem abban, hogy változni fogsz, de sose jött el az enyhülés. Sőt, amikor a leginkább imádott gyermeked, vagyis az ikerfivérem részben miattam lelte halálát, akkor még inkább pokollá tetted az életemet. Sose hitted el, hogy önvédelem, baleset volt. Nem vagy rest, hogy az orrom alá dörgöld azt az esetet, ahogyan kicsit talán olyan, mintha direkt akarnád romokba dönteni az életemet. Nem fogadtad el sose, hogy a táncosnak készültem, szerinted az minden csak nem egy normális foglakozás, most pedig, hogy te is tudod Párizsba jöttem vélhetően az öcsém után, elhatároztad, hogy te is követed Sebastient, a páromat.
Feltett szándékot, hogy újra tönkre tedd azt, amit felépítettem és haza rángass.



Az én szememen keresztül:

Fogantatásom pillanatától tudtad, nem a te fiad vagyok, mégis felneveltél a magad módján. Gyűlöltél, mert nem a véred vagyok, mert más fattya vagyok, mégis a te asztalodnál ettem, a te kezed által nevelkedtem. Talán én voltam az egyetlen akit a szigorú szabályaidhoz kötöttél. Én voltam az egyetlen akire kezet mertél emelni, ugyan az a pofon sose csattant el, de a falat még mindig érzem a hátamon.  
Eléggé mosatlan szájú vagy, talán tőled tanultam minden ocsmány szót, ha rám jön az a tipikus 5 perc. Az ismeretlen vonzott téged mindig, szeretted megismerni a világot, ugyanakkor a bűnösöket képes voltál a legkegyetlenebb módon megbüntetni. Legtöbben azt gondolják rólad, hogy elborult az agyad, de valójában mindig mindent okkal teszel. Legtöbb esetben két lépéssel mások előtt jársz.
Amikor olyanod volt sokat meséltél a háborúról, hogy mennyire féltél és hogy miket tapasztaltál. Annyira bele tudtam merülni a meséidbe, hogy elképzeltem, hogy harcolok az oldaladon.
Meg akarsz törni, felhasználni… ahogyan az is lehetséges, hogy a megváltást keresed, amiről azt hiszed, neked már nem jár. Sose felejted el az ellened elkövetett bűnöket, de nem csak a szavakkal bánsz jól, hanem remekül tudott a háttérből manipulálni a történéseket. Láttam a fegyvereidet az éjjeli asztalod fiókjában. Nem vagy normális, vagy csak paranoiás vagy, már- már mániákusan.
És most útra keltél, hogy eljöjj Párizsba, hogy haza rángasd a nővéremet, de csak hogy tudd. Nem engedem, hogy hozzá érj!

Egyéb tudnivalók(Minden más, ami kimaradt/lemaradt az ET-ből):

- Elköttette magát, mikor ikergyermekei megszülettek, ezért is nem volt a szülőszobán akkor nap bent.
(Ezért is tudta, hogy Samuel nem az ő gyereke)
- A fia halála óta elpattant nála valami, más is közre játszott ugyan, de ez váltotta ki teljesen.
- 18 éves kora óta katonaság tagja, Ascanius halála után még egy évig.
(Lányodtól érdeklődj ezen téren)

/ Szívesen válaszolok bármilyen kérdésre, ahogyan az előtörténeteinkben is megtalálható pár fontosabb részlet. Minden más a fent leírtakon kívül szabadon alakítható.

A PB is lehet bárki más erősebb kisugárzású, nem ficsúr korú alany
/

» Egykét táppont, amit bátran kiszínezhetsz:
Maëlys szemén keresztül:

Mindig is jó viszonyt ápoltunk, de sose értettem azt, hogy miért nem állítod le apát, vagy miért nem hívsz rendőrt. Téged se bántott, legalábbis legjobb tudomásom szerint, de attól még túl sok fájdalmat okozott a családunknak már a szavaival. A te nevedet viselem, hiszen nem voltatok házasok apával, amikor megláttuk a napvilágot az ikertestvéremmel és ő éppen külföldön volt szolgálatban, így alá se tudta írni a papírokat, hogy elismer minket. Azóta az ikerfivérem életét vesztette, amikor próbáltam szabadulni a fogságából. Te végig támogattál és próbáltál segíteni abban, hogy ne hibáztassam magam, de hiába mutattam azt, hogy jól vagyok, mert te tudtad, hogy nem igaz. Amikor pedig betoppant az életembe Sebastien, akkor te mellettem álltál és örültél annak, hogy talán kijutok ebből a házból, de ahogyan semmi se, az se éppen egyszerű kapcsolat. Apa elindult utánunk, hogy nem éppen kedvességét fejezze ki irányunkba, te pedig hosszú évek után most álltál igazán a sarkadra, hogy te is ide gyere és megvédj minket tőle. Sőt, talán maradj is, ha netán úgy alakulnának a dolgok, de azt tudod, hogy többé nem hagyod azt, hogy engem vagy Samuelt bánthassa Apa.

Az én szememen keresztül:

Mindvégig tudtad, hogy nem Hector fia vagyok.
Hanem Raphaël Deschamps-é.
18 évvel ezelőtt találkoztatok Párizsban, mikor te Hector kimentele után elutaztál a városba, dadusra bízva a gyermekeidet.
Ott találkoztatok.
(Ezt majd Raphaël-el megbeszéled, hogyan boronálódtatok össze 1 teljes napra)

Születésem után egy kissé pánikba estél, talán depressziós lehettél… az én hibám, tudom. Meg sem kellett volna születnem. Igen, halottam ezt a beszélgetésed a barátnőddel.
De tudd anyu, én szeretlek, mert sokkal többet tettél értem, mint bárki más ezen a földön.
És most hogy eljössz apa után Párizsba, hogy megállítsd bármit is forral, találkozhatsz Apuval is. Régen láttátok már egymást, ideje lenne újra elbeszélgetni pár dologról.
Bár téged ismerve úgyis azt fogod mondani: Vigyázz a fiadra!

Egyéb tudnivaló.

-14 évesen szülte meg az ikergyermekeit, Hector megerőszakolta őt, de a lány ezt nem bánta. Fanatikusan rajongott az akkor 28 éves férfiért.  
Hector „rajongási” tárgya/eszköze lett, a mai napig.



/Minden más szabadon alakítható, ha kérdésed van, megtalálsz minket PM formában/